rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 1.

Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke


Bolgár György:
- Saját jelölteket állít a Szili Katalin, volt házelnök által alapított Szövetség a Jövőért Mozgalom, írja a mai Népszabadság. Az önkormányzati választásokról van szó természetesen, és Önt is idézik a Népszabadságban. Ha valaki elindul jelöltként ennek a mozgalomnak a képviseletében, annak automatikusan megszűnik a párttagsága. Ez ugyan magától értetődőnek látszik, de a kérdés talán nem is az, hogy ezek a jelöltek MSZP-tagok maradnak-e vagy sem, hanem hogy Szili Katalin az marad-e.

Lendvai Ildikó: - Szerencsére kiderült - többek között éppen Katalinnal való beszélgetésem eredményeként -, hogy az előbb idézett Népszabadság-hírnek a második eleme igaz, miszerint természetes módon, mint minden pártnál, nálunk is megszűnik annak a párttagsága, aki szocialista jelölttel szemben indul. Ez egy általános alapszabály. Ami ennél fontosabb, hogy - mint kiderült - az állítás első eleme, miszerint a Szövetség a Jövőért Mozgalom olyan döntést hozott, hogy feltétlenül külön jelölteket állít, álhír volt, nem igaz. Egyébként Szili Katalin ma nyilatkozott is erről az MTI-nek. Egyszerűen annyi történt, hogy a mozgalom vagy a mozgalom vezetése elkezdte a beszélgetést arról, hogy milyen szerepük is legyen nekik, mint baloldali civil mozgalomnak, az önkormányzati választásokon. De nem döntöttek önálló jelöltek indításáról.

- Ezek szerint, felvetődött bennük és néhány tagjukban, hogy érdemes volna önállóan elindulni, de végül nem döntöttek erről.

- Valami ilyesmi történhetett. Azt azért hozzátenném, hogy én nem zárom ki, hogy az jó, ha bizonyos településeken egy baloldali civilmozgalom, esetleg más civilekkel és pártokkal kötött szövetségre építve, indít jelöltet. Nyilván olyan helyen lenne ez jó, ahol az MSZP nem indít jelöltet.

- Vagyis nem az MSZP-vel szemben indítanának egy embert.

- Természetesen. Bizonyos településeken ennek nagy hagyománya van, és a mostani politikai helyzetben lehet, hogy ezt a hagyományt érdemes szélesíteni. Főleg kis településeken, ahol általában nem pártok indulnak vagy nem csak pártok, hanem a településen ismert, jeles közéleti emberek irányításával civil szervezetek indítanak jelöltet. Én ezt akár pártfogolnám is bizonyos esetekben egy baloldali mozgalomnál. Azonban természetesen csak akkor, ha ez az MSZP-vel szövetségben vagy támogatottságával történik, és semmiképpen sem ellenében.

- Mindazonáltal az utóbb álhírnek bizonyuló hír mögött van azért valami konkrétum, ami nemcsak mostanában, hanem már az elmúlt években is egyre inkább érezhetővé vált. Ez pedig az, hogy Szili Katalin politikai álláspontja nagyon gyakran nem egyezik meg az MSZP vezetésének politikai álláspontjával. Szili Katalin másfelé vinné az MSZP-t, mint amerre eddig ment. Aztán, hogy a következő kongresszusukon mi lesz a végeredmény, mi lesz az irány, és Szili Katalin meg a pártvezetés egymással szembe fog-e menni, azt nem tudom, de Ön szerint kell erről döntést hoznia a kongresszusnak? Mert e pillanatban úgy látszik, hogy legalább két markáns út van a párton belül.

- A kongresszus már önmagában azzal döntést fog hozni - noha lesznek politikai döntések is -, hogy milyen program nyomán választ pártelnököt. Az egyes elnökségi tagokat nyilván nem egyszerűen a két szép szemük alapján választjuk ki. Ráadásul ezen a választáson elég részletes programot, kvázi pályázatot is megköveteltünk minden jelölttől. Így nem is maradt titok, hogy ki-ki a pártnak melyik lehetséges útját választja. Valóban, ebben Szili Katalinnak, meg másoknak is voltak egymással vitáik vagy vitáink, hiszen nyilván én is szereplője vagyok adott esetben ezeknek a vitáknak és nem valami elnöki ítélőbírója. Azt nem mondom, hogy ezeknek a vitáknak minden elemére a kongresszus pontot tud tenni, hiszen ezek nagyon sokszor konkrét döntések körül támadnak fel. Legutoljára például a kettős állampolgárság kapcsán vagy annak kapcsán robbant ki vita, hogy hogyan kell viselkedni a nem jó szellemű trianoni nyilatkozat parlamenti elfogadásakor. Ilyenek nyilván lesznek a későbbiekben is, de az, hogy a legalább három lehetséges irány közül a kongresszus melyiket fogja választani, az nyilván eldől direktben is és a személyi választásokban is. Én úgy látom, hogy a körülbelül három lehetséges irány közül az egyik egy régebbi típusú, kicsit a környező országok némelyikének példája nyomán definiálható szocialista párt, amely egy picit nacionalista, egy kicsit populista. Szokták ezt politológiai szlenggel szoci-maci pártnak is mondani, mert kicsit szocialista.

- Finomabban népi baloldali pártnak is lehet ezt mondani, nem?

- Azért nem mondom ezt, mert szerintem a népi baloldal, az pozitív jelző, és nem szívesen használnám valamire, ami szerintem - gondolom érezhető is a hangsúlyból - nem pozitív. Ez persze nem Szili Katalin útja, de nagyon leegyszerűsítve ez is lehet egy út. Biztos vannak is olyanok a baloldalon, akik azt gondolják, hogy most úgyis ellenzékben vagyunk, úgyhogy nyugodtan lehet például azt mondani, hogy legyen 16. havi nyugdíj. Ez egy régi típusú, kizárólag az elosztásra és kevéssé a felelős gazdaságpolitikára bazírozó szocialista politika hirdetése. Eszerint jó dolog ráülni arra a szekérre, ami nemcsak itt a nehéz közép-kelet-európai térségben, hanem az egész világon honos, és azt jelentené, hogy a nemzeti konfliktusokat kicsit kiéleznék a megbékélés helyett, és a határokon átnyúló együttműködés helyett kakaskodó magatartást tanúsítanának. Keresheti egy párt erre az utat - még egyszer mondom, ez nem Szili Katalin útja -, de meg lehetne alkotni egy valószínűleg rövid távon nagyobb népszerűséget hozó ilyen típusú stratégiát is. A másik szélét tekintve, van egy másik út, amivel szintén nem tudnék egyetérteni, noha ennek már nem a retrográd jellegével volna bajom. Eszerint, itt vagyunk ellenzékben, van a Jobbik és van Orbán Viktor némiképp diktatórikus elemeket követő, nem európai értelemben vett jobboldala. Ez az irány azt mondja, hogy akkor próbáljunk az MSZP-ből egy olyan pártot csinálni, ami nem egyszerűen baloldali, hanem mondjuk egy anti-Orbánista, anti-Jobbikista, széles, demokratikus gyűjtőpárt, ami átveszi az elárvult SZDSZ-eseket, MDF-eseket, és a hasonló módon gondolkodókat. Tehát ez nem a baloldal gyűjtőpártja lenne, hanem egy szélesebb demokratikus szövetségi rendszer, már a párton belül is. Szerintem ez sem jó, mert hosszú távon kell maradni egy baloldali pártnak a térképen. Azonban ilyen út is van, ez is legitim út. Ezt már nem morális értelemben tartanám vállalhatatlannak - az elsőt abban az értelemben is annak tartanám, mert az egy felelőtlen politika -, csak azt gondolom, hogy nem ez a jó irány. Végül van egy harmadik út, amiben az MSZP azt vállalja, hogy akár erősíti is a baloldal érdekképviselő és a kiszolgáltatottak érdekeit védő karakterét. Tehát egy markáns baloldali párt lenne, de baloldali embereket hívna a soraiba. Nyilván egy ilyen MSZP programjában is benne vannak a liberális értékek, a szabadságjogok, a zöld értékek, de inkább szövetségesként lép együttműködésre mondjuk konzervatív demokratákkal vagy liberális demokratákkal, mintsem létrehozva egy anti-Orbánista, széles gyűjtőpártot. Egyébként biztos több irány is van, de ez a három biztosan van.

- Ön ezt nagyon jól összefoglalta, bár a külső személő számára is sokszor feltűnik, hogy lehet egy ilyen hármas erővonalat feltételezni a párton belül. Azonban akkor ebből az is következhet, hogy a párt esetleg nem tud markánsan állást foglalni egyik mellett sem, és egyiknek sem lesz igazi többsége. Nem lehetséges, hogy a pártszakadással kapcsolatos vízió - itt elsősorban Szilire szoktak mindig gondolni és utalni, vagy a másik oldalon Gyurcsányra – mégiscsak megvalósul, és a párt végül három részre szakad? Vagy ennyire nem tud öngyilkos lenni az MSZP?

- Ennyire biztos nem. Valóban volt nyolc nehéz esztendő, mármint a párt saját szempontjából volt nehéz, az ország szempontjából korántsem látom olyan rettenetesnek. Szóval egy nagyon konfliktusos nyolc esztendőt eltöltött pártnál persze hogy felvetődik a szakadás veszélye, de azt mondhatom, hogy ezen túlvagyunk. Lehetett szakadásveszély például a Gyurcsány Ferenc leköszönését követő, nagyon nehéz miniszterelnök-kereső időszakban. Az nyilván nagy széttartó erőket jelentő korszak volt a pártban. Vagy például lehettet volna ilyen veszély a választásokat követően. Azonban ezen is túlvagyunk, és én a szakadástól nem félek. Azt gondolom, ki tudjuk tenni az útjelző táblákat ezen a kongresszuson. Azonban meg kell mondanom, hogy én egy másik veszélyt látok nagyobbnak, de azt a veszélyt is ki fogjuk kerülni. Ezt nemcsak remélem, hanem állítom is. Szóval pártnak az is veszélye, ha elmismásolódnak benne a problémák, és ha az MSZP-ről, a régi vicc szerint, csak azt lehet majd mondani, hogy ez a valami megy valahova, de hogy ez micsoda és merre megy, azt nem lehet tudni, hiszen ez állandó veszély egy olyan pártnál, amely azért óhatatlanul gyűjtőpárt akar lenni. Tehát ha én ösztönzöm valamire a kongresszust, mint ahogy ezt meg is teszem, akkor feleslegesnek tartom arra ösztönözni, hogy gyerekek, ne szakadjatok szét. Volt idő, amikor főhivatásomnak éreztem, hogy erre ösztönözzem, de most már nem ez a veszély. Most, ha valamire ösztönzöm, akkor inkább arra, hogy gyerekek, a választás megvolt, most már nem kell a vitákat a szőnyeg alá söpörni. Az érthető, sőt szükséges volt, hogy a kampány időszakában nem a belső vitáinkat vittük dűlőre, de a kampánynak vége. Kezdődik a következő versenyszakasz, amire viszont össze kell rendezni a sorainkat. Tehát stratégiai irányban most lehet élesebbnek és keményebbnek lenni a vitákban, és kijelölni azokat az útjelző táblákat, amik az út két oldalát pontosan jelzik. Például aki nagyon populista-nacionalista irányba megy el, az bocsánat, de ne itt keressen programot magának, nem mintha most látnék konkrétan ilyen embert. Én magam azért azt is mondanám, hogy aki a baloldali küldetést akármilyen praktikus vagy elvi-politikai szempont alapján most felhígítaná, és valamilyen részvétlen és kevésbé szolidáris modernizáció oldalára állna, én azt sem tartanám helyénvalónak. Vagyis én az út másik oldalán is húznék egy vonalat.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái