Y kromoszómák
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2010. február 18. csütörtök, 03:09
(Ami Papp Lajost és Orbánt összeköti)
Már eddig is sejtettük, de most egyértelműen összeáll a kép: ha visszaállítjuk egyfelől a genetikai elsőbbségünkön alapuló önbecsülésünket, másfelől a Szent Korona-tant, akkor Magyarországon jelentősen csökkenni fognak a szív-és érrendszeri megbetegedések, a rákos daganatok, továbbá az öngyilkosságok. Ezt a jelen pillanatban Papp Lajos szívsebész előadásából lehet tudni (a Magyarok Szövetségének munkaértekezlete, 2010. február 7., Kunszentmiklós). Ám ismerve a kampányidőszakok természetét, számíthatunk rá, hogy a Jobbikot támogató értelmiség több tagja is aktivizálni fogja magát, és meg fogja erősíteni a tételt.
Papp Lajos egyébként egy meglehetősen szokványos élmény indíttatására jutott el a vázolt konklúzióhoz. Munkája során ugyanis egyszer csak úgy érezte: „nincs olyan erő, ami a beteg szíveket ilyen tömegesen meggyógyítsa”. Ismerős mondat. Aki komolyan veszi a hivatását, gyakran hiszi azt, hogy a terület összes problémája az ő vállát nyomja, és mindet neki kell megoldania. Egy idő után azonban megtanulja, hogy ez csupán az intenzitásból eredő csőlátás következménye. S bármennyire is mámorítóan isteni természetű az értelmes munka, az ember mégsem isten, hogy egymaga mindent megoldhasson. A szívsebész azonban valószínűleg nem tudott letenni arról, hogy isten lehessen a műtőasztaloknál, s hiába a rengeteg siker, kitüntetés, ez ügyben kielégületlen maradt. Az összes szívbeteget nem tudhatja meggyógyítani. Ezért a helyzetet kezdte hibáztatni, amely ezt a sok betegséget létrehozta, úgymond egy olyan országban, amelyben minden körülmény ideális.
– Hogy lehet az, hogy „ahol a legjobb az éghajlat a földön, ahol a táplálék gyógyszerként fogyasztható, ahol édesvízben fürdünk, ahol édes vízzel el vagyunk árasztva, ahol minden megadatott, ami a teljes emberi élethez szükséges”, ott ennyi a beteg? – tette föl a kérdést. Amire persze akadékoskodók mondhatnák, hogy de hiszen a Föld más pontján is válhatnak gyógyszerekké a táplálékok, s hogy a tengervíz se kutya az egészségügyi hatásait illetően, nem is beszélve bizonyos, a miénknél jóval kiegyensúlyozottabb időjárásokról, ezért talán más kiindulópontokkal jobban járnánk, de hát a szívsebész ezt a kiindulópontot választotta. Ezért nem csoda, hogy a választ hasonlóképp logikátlan módon a genetika, az archeológia, a nyelvészet és a történettudományok területén találta meg. Éspedig abban, hogy bennünk e téren hibádzik valami: nem vesszük eléggé komolyan a saját genetikai különlegességünket, s azért leszünk folyton betegek, mert elhagytuk az ezen alapuló – megismétlem: tehát a sajátos genetikánkon alapuló – ősi kultúránkat és társadalmi kapcsolatainkat.
Nézzük, milyen utat járt be ehhez.
Előadásának legfontosabb állítása az, hogy Istennek a magyarság a választott népe, amit azonban ezúttal nem két, kőtáblára vésett törvénysor, hanem a sejtjeinkbe „beleteremtett” európai „ősgén” igazol. Papp szerint volt egy kutatás, amelyben azt a kérdést tették föl, hogy vajon milyen arányban szerepelnek a különböző, ma élő népek fiaiban az „őseurópai gének”. Majd megállapították, hogy a magyarokban, lengyelekben, horvátokban és ukránokban egyaránt ott van az „ősgén”, éspedig úgy, hogy a „csonka Magyarországon élő sokadalom 95 százalékában jelen van”. De – vigyázat! – a szomszédokéban csak kisebb arányban van ott!
Hogy milyen tulajdonságunkat is határozza meg ez az egyetlen gén, arról Papp sajnos nem mondott semmit, ezért eléggé el nem ítélhető módon az ember rögtön arra gondol, hogy a kóros fantáziálásét. Mert hiszen ilyen kutatási kérdésfelvetés eleve nem lehetséges. Ahhoz ugyanis, hogy mérni lehessen az előfordulása arányait, a kutatók birtokában kéne lennie ennek a bizonyos „ősgén”-nek, ami már csak azért is lehetetlenség, mert egy gén nem gén: mindig a kombináció játszik. Másrészt biztosan tudniuk kéne, hogy soha többé nem kerül elő olyan lelet, amelyben annál is régebbi gének rejlenek, ráadásul olyanok, amelyek egykor egy egész nemzetség alapjai voltak. Természetesen ilyen kutatás nem létezett. Ami egyáltalán nem akadályozta meg a szélsőjobbot abban, hogy konferenciákat és további elméleteket építsen az „eredményeire”.
Amire a szívsebész utalt, az az Ornella Semio által vezetett vizsgálat volt (ld. Science magazin, 2005. november 10.), amelyben több mint ezer, Európában és a Közel-Keleten élő férfi Y kromoszómáját nézték meg. Azért ezt, mert ez az egyetlen, ami egy nemzetségben önmagában álló módon, tehát jól elkülöníthetően átöröklődik. (A többi kromoszómánk anyai-apai-kevert, illetve az ugyancsak 23-dik X, vagyis női kromoszóma, amely szintén sosem áll magában – vagy X, vagy Y társul hozzá –, tehát nem ad ki egy egyenes származási vonalat.) Az Y kromoszóma egyébként 70-300 gént tartalmaz, amelyek jellemző típusokat alkotnak. A kutatócsoport pedig egyrészt épp fordítva járt el, mint ahogyan Papp értelmezte: azt kereste, hogy vannak-e jellemző azonosságok az európai és közel-keleti csoportok között (vannak: Európa népessége valószínűleg tíz nemzetség leszármazottjaiból áll, és ezek erős rokonságot mutatnak a közel-keletiekkel), majd ebből és egyéb (nem genetikai) információkból állapította meg az ősatyák korát (25-40 ezer év körül). Másrészt azt állapította meg, hogy ezen belül a magyarok, lengyelek és ukránok körében egy adott haplotípus (két vagy több gén bizonyos változatainak csoportja), az Eu19 kiugróan nagy számban mérhető (Ld. még Simon Zsolt: Iam proximus ardet Ucalegon, Magyar Tudomány, 2005/9.). Ez mindent jelent, csak azt nem, hogy a magyarok DNS-ében olyasmi van, ami mindennél meghatározóbb, emellett hatást gyakorolhat társadalomra, kultúrára, diplomáciára, valamint indokolttá teszi a Szent Korona-tan visszaállítását. (Ez utóbbit egyébként Papp úgy emlegeti, mint ami „a befogadás tana, a szeretetre épülő, egymás mellett élő társadalom tana”. Hát ez elég érdekes értelmezés, különös tekintettel Werbőczy Hármaskönyvére, amely a Szent Korona-tan jogszabályi alakba öntött formája volt, s amelyben az egyik társadalmi csoport rendelkezett szabadságjogokkal, a másik meg nem. A harmadikról – történetesen az éppen formálódó polgárságról – pedig még említés sincs benne.)
De rendben van, legyen úgy, ahogyan Papp és a teljes szélsőjobb hiszi: tekintsük revelációnak. Van itt egy génkombináció, amely azt bizonyítja, hogy a magyarság a lengyelekkel és az ukránokkal közös génekkel is rendelkezik. Hűha.
A közös génkombináció, mint láttuk, az Y kromoszóma része. Az Y kromoszóma génjei alapvetően a férfi jelleg és a hozzá kapcsolódó betegségek lehetőségeit határozzák meg. Térségünkben tehát a magyar, lengyel és ukrán férfiak lába a pubertásban nagyjából azonos tempóban szőrösödik, ádámcsutkájuk hasonló mértékben áll ki, és vélhetően ugyanannyi esélyük van egy második menet összehozására. Mindazonáltal épp ez az a kromoszóma, amelynek föltárása eddig a legtöbb problémát jelentette, mivel hosszú karjának jó részében egyáltalán nincsenek gének, ezért többen az elhalását is megjósolták. Viszont ha mégis sikerül minden ízében megismerni ezt az egységet, akkor például a prosztatarák gyógyítása is meg lesz oldva. Ez szerintem is jelentős dolog, és ha ennek eléréséhez a magyar, ukrán, lengyel fiúk beleadják a maguk Eu19-es, közös génkombinációját, hát akkor arra lehet majd büszkének lenni. Addig azonban mindezzel kapcsolatban csupán azt lehet kérdezni: Na és?! És akkor mi van?! Miért olyan nagy ügy, hogy a vérrokonságunk nem azonos a nyelvrokonságunkkal, amit eddig is tudtunk? Miért kéne azonosnak lennie?
Papp Lajos, Kiszely István és az összes többi, botcsinálta genetikus persze erre is megadja a választ: azért kell azonosnak lennie, mert különben nem tudjuk bizonyítani, hogy mindenben mi voltunk az elsők, hogy nem a puhány finnek a rokonaink, hanem a harcias hunok és újabban a kereszténységben élen járó lengyelek, valamint hogy az emberiség egész kultúráját, tokkal-vonóval, a mi ősapáink nemzették ide a világra. Mindenki más tőlünk tanult, és mi nem tanultunk mástól. És nem igaz, hogy mi később alapítottunk államot, mert eleve mi voltunk itt, csak kicsit elmentünk másokat ijesztgetni. De az nem számított nomadizálásnak, mert egy hatalmas birodalom erői voltunk. Ezért – valamiféle végtelenített szerzői jog alapján – ma is nekünk jár a világuralom, és nem az „uralkodó, leigázó” nyugati népeknek, akiknek „majmolását” végre abba kell hagyni.
Itt viszont azt a kérdést kell föltennünk, hogy ezt a sok ökörséget ugyan miért is kéne bizonyítani, egyáltalán. De ez csak a józan ész számára kérdés – a józanésztelen jobboldali nacionalizmus és nácizmus számára nem az. Ott konzekvensen bizonygatják, hogy szégyenletes, titkolni való átmenni a nomádság különböző fázisain, üdvtörténet helyett fejlődéstörténettel rendelkezni és relatíve később alapítani államot. Ugyanakkor nem szégyen azt hirdetni magunkról, hogy nemzeti identitásunk alapja a fizikai-harci-katonai erő, miközben a csatáink kilencven százalékát elveszítettük. Továbbá azzal dicsekedni, hogy mi sohasem tanulunk, de másokat szívesen kioktatunk, lehengerlünk, beolvasztunk és lenézünk. Ugyancsak nem szégyen rászállni az írásos kultúra előtti időszakokra, és dokumentumok híján génképleteket tekinteni történelmi események bizonyítékainak.
Az iszonyat ebben az, hogy a nácizmus másodszor próbálja önmaga ellen fordítani azt a tudományágat, amely pedig mindennél egyértelműbben, mondhatni egyedül képes bizonyítani – és már többször, több oldalról bizonyította is – az emberi faj biológiai egységességét. A nácizmus számára azonban nincs olyan eredménye a genetikának, amelyet ne tudna a saját igazsága szolgálatába állítani, egyszerűen a hamis összefüggések felállításával és terjesztésével. Ami azért nagyon kritikus helyzet, mert hiszen minden tudománynak fenn kell tartania a tévedés, a kísérleti jelleg és a dilemmákban való gondolkodás lehetőségét, ezek nélkül semmi sem tudomány, pusztán dogmatizmus. A náci támadások azonban nemcsak hitelteleníthetik, hanem merev és kategorikus állásfoglalásokra is késztethetik a genetikusokat, amiből nagy bajok származhatnak.
Még nagyobb gond, hogy a fentiek buzgó és szervezett bizonygatásával már egyáltalán nem pusztán a jobboldal szélén foglalkoznak, hanem a közepének mondott részén is. Orbán beszédeiben egyre gyakrabban jelenik meg a gondolat, amely szerint a magyarságnak az adja meg az egyediségét, ami be van kódolva a génjeibe, ami egyszerűen az adottsága vagy amire Isten kijelölte. Igaz, Orbán más logika alapján beszél, mint mondjuk Papp, mert ő nem speciális géneket keres, hanem az emberiség univerzális képességeit igyekszik speciális magyar tulajdonságként bemutatni. „A magyaroknak a génjeikben van a túlélés képessége” –, mondta, amikor lólátogatóban volt Overdose-nál; mintha nem általában az ember génjeiben volna ott a túlélés képessége, hanem kizárólag a mi specialitásunk lenne az evolúció. "A magyarok közössége, s egyáltalán a létezés magyar minősége többek között abból ered, hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot" – olvashattuk egyik most közzé tett beszédében. Természetesen minden nép rendelkezik a rá jellemző látásmóddal – nemzeti identitástudatnak hívják –, de ez nem zavarja Orbánt abban, hogy a nemzeti identitástudat meglétét sajátos magyar tulajdonságnak állítsa be. Amivel lényegében ugyanoda érkezik meg, ahová Papp Lajos, Kiszely István és az összes többi „nemzetideológus”: a magyarság önmagában érték, a puszta ténytől, hogy magyar, és nem attól, amit a társadalmában, államában, mentalitásában létre tudott hozni. A magyarságnak még a nyelvén sem kellett dolgoznia, mert másoktól eltérően nem egyszerűen a beszéd képességét kapta készen, hanem a konkrét nyelvet is, amely már megvolt Isten fejében, csak hozzá kellett rendelnie a választott népet – írja ezer helyen a szélsőjobb „szakirodalma”. „Nem véletlenül a magyar az anyanyelvünk”– mondta Papp Lajos is, innen a Kárpát-medencéből, „Isten kelyhéből és tenyeréből”.
A kultúrpolitikának (jaj, már megint??!!) „valamilyen értékelései rend szerint ki kell választani az adott közösségből bizonyos embercsoportokat", akiknek termékeit „majd eljuttatja az emberekhez” – fogalmazta meg a kormányfeladatok körét ez ügyben a leendő miniszterelnök.
Kérdéses, hogy melyik körből fog válogatni – már csak a közös haplotípusuk alapján is?!
