rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 21.

Minden tizedszázalék 730 millió euró pluszt jelent
Kovács László, MSZP-s országgyűlési képviselő, volt európai uniós biztos

Bolgár György: - Bizonyos értelemben meglepő sajtótájékoztatót tartott ma, mert támogatásáról biztosította az Orbán-kormányt. Legalábbis abban, hogy sikerüljön neki lehetőleg minél nagyobb európai uniós támogatást kiharcolni az e heti brüsszeli csúcsértekezleten. Mi vezeti az MSZP-t ebben? Legyünk egy kicsit patetikusak, a haza sorsa a legfontosabb, és ebből a szempontból nem számít, hogy Orbán Viktor lesz az a miniszterelnök, akinek esetleg sikerül valamennyivel több euromilliárdhoz juttatnia az országot?

Kovács László: - Az elmúlt huszonkét évben voltunk többször is kormányon és ellenzékben is. Ellenzékben nem gondoltuk azt, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb az ellenzéknek, mert könnyebb akkor leváltani a kormányt. És kormányon is igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy például a válság idején a terheket igazságosan, méltányosan osszuk meg. A Fidesz ennek az ellenkezőjét csinálta. Most azt látjuk, hogy a terheket elsősorban a nehezen élők vállára rakja, és azt láttuk, amikor ellenzékben voltak, hogy akkor pedig úgy gondolkoztak, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb a Fidesznek, mert annál könnyebb lesz leváltani a szocialista kormányt. És éppen ezért akadályoztak meg – akár népszavazással is – minden olyan lépést, amely segítette volna az ország helyzetét. Ebből kiindulva mi azt mondjuk, hogy egyáltalán nem lenne méltányos, hogy az Orbán-kormány két és féléves ámokfutása miatt, amit a gazdaságban, a demokrácia felszámolásban és az Európai Unióval való viszony kiéleződésében tett, most a tízmillió magyar állampolgárt büntessék azzal, hogy lényegesen kevesebbet, legrosszabb esetben akár hétmilliárd euróval kevesebbet kapjon Magyarország a kohéziós alapokból a 2014–20 közötti hétéves időszakban, mint amit a 2007 és 13 közötti, jelenleg is tartó időszakban.

- Az rengeteg pénz, körülbelül kétezer milliárd forint, ezt még az átlagember is el tudja képzelni, hogy ez sokba kerül.

- Ezzel tulajdonképpen egyharmadát veszítenénk el a támogatásnak, és ez a fejlesztéseket lehetetlen helyzetbe hozná. Egyetlen adat: az állami beruházások kilencvenhét százaléka az uniós forrásokból valósul meg. Tehát óriási veszteség lenne és ezt az ország évekig nem tudná kiheverni.

- Csak hogy világossá tegyük, ez a lépés vagy tervezett lépés nem kifejezetten Magyarország ellen irányul, csak mi is beleesünk abba a körbe, amelyet ez hátrányosan érint.

- Ugye ezek a kohéziós pénzek azt a célt szolgálják, hogy a kevésbé fejlett, tehát a nettó kedvezményezett országok, akik több pénzt kapnak a közös alapokból, mint amennyit befizetnek, felzárkózása gyorsuljon. Mégpedig tulajdonképpen a nettó befizetők terhének növekedésével, vagyis az átlagnál gazdagabb, fejlettebb országok járulnának ehhez hozzá. Egy olyan helyzetet hoz létre a mostani javaslat, ami az asztalon van, hogy egységesen minden ország a nemzeti össztermékének, a GDP-nek maximálisan 2,4 százalékát kaphatná meg kohéziós támogatásként. Ez azt jelenti, hogy minél gazdagabb egy ország, ez a 2,4 százalék annál nagyobb összeg. Minél kisebb a nemzeti össztermék, annál kevesebb ez az összeg. Tehát azokat sújtaná, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. Ez egy igazságtalan dolog. Korábban, az előző időszakban volt lehetőség differenciálásra és érdemes megemlíteni, hogy 2006-ban, amikor a 2007–13-as hétéves időszakról született döntés, akkor Magyarország nemzeti összterméke 3,5 százalékát kitevő plafont kapott, tehát ennyi lehet a támogatás. Ez a második vagy harmadik legjobb volt az uniós országok közül.

- És annak idején emlékszem, hogy Gyurcsányt még többen dicsérték is, hogy nagyon keményen küzdött és sikerült olyan szövetségeseket szereznie, talán elsősorban az akkori angol miniszterelnököt, Blairt, akiknek a segítségével fel lehetett tornászni a Magyarországnak szánt pénzeket. Ugye?

- És hadd tegyek hozzá még valamit. Akkor Magyarország megítélése összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint napjainkban. A korábbi magyar vezetés, ugye a 2004. május elsejei csatlakozást követően a Medgyessy-kormány, azután a Gyurcsány-kormány, de folytathatom a sort a Bajnai-kormánnyal is, nem tette meg azt, amit az Orbán-kormány két és fél éve folyamatosan tesz. Azt, hogy szembefordul az uniós értékrenddel, hogy cinikus módon és pökhendi módon megsérti az uniós közös szabályokat. Azt mondja, hogy semmi köze az Európai Uniónak hozzá, senki nincs olyan helyzetben, hogy nekünk előírja, hogy milyen legyen az alaptörvény, a médiatörvény, a bírák mikor menjenek nyugdíjba és így tovább. Tehát egyszerűen nyíltan sérti meg a közösen elfogadott és mindenki által betartott szabályokat.

- És ennek most milyen következményei lehetnek?

- Ennek az a következménye, hogy most kilátástalannak tartom, hogy Magyarország a többi felzárkózásra törekvő országhoz képest kedvezőbb besorolást kapjon, tehát mondjuk egyedi elbírálásban jobb feltételeket kapjon. Most csak arra van esély, hogy a 15 kohéziós ország, ez a 15 kevésbé fejlett, nettó kedvezményezett ország együtt érjen el kedvezőbb dolgot, és a Szocialista Párt erre hatalmazta fel és kérte fel az Európai Parlamentben kint lévő magyar szocialista képviselőiket, hogy ezért harcoljanak. És ezt kérte az MSZP a szocialista frakció egészétől. Ugye napokkal ezelőtt itt járt Hannes Swoboda, a szocialista frakció osztrák szociáldemokrata párti vezetője, és hozzá is elhangzott ez a kérés, hogy segítsék azt, hogy a kohézió barátai a jelenleginél kedvezőbb besorolást kapjanak. Van egy dán javaslat egyébként az asztalon, ez azt mondja, hogy azok az országok, amelyek a válság következtében több mint egy százaléknyi nemzeti összterméket vesztettek el – Magyarországnál ez a visszaesés nagyobb volt jóval egy százaléknál…

-… Lehet, hogy ezért tesznek rá még egy kicsit Orbánék, hogy ebben az évben is nagyobb legyen egy százaléknál a visszaesés. Hátha ez még jól fog elsülni. Nem?

- Én nem hiszem, nagyon morbid taktika lenne. De a dán javaslat szerint a 2,4, a felső határ akár 2,99-ig emelhető lenne. Egy ilyen javaslat van az asztalon. Ebben minden tizedszázalék, amit sikerül elérni, az 730 millió euró pluszt jelent. Vagy fogalmazzunk szerényebben, kevesebb veszteséget jelent, mert a 7 milliárdból minden egyes 0,1 százalékos emelés a 2,4 fölött 730 millió euróval csökkentené a veszteséget. Ha el lehet érni, hogy a 15-ök mondjuk 2,99-ig menjenek fel a 2,4-ről, akkor az azt jelentené, hogy a 7 milliárd euró helyett ennek csak körülbelül a felét veszítenénk el. Ez is nagyon érzékeny veszteség, de fele akkora, mint ami egyébként most a fő javaslat.

- Tehát itt várható egy kellemetlen megszorítás az Európai Unió részéről. De jönnek a pofonok is, nem mintha nem számíthattunk volna ezekre már akkor is, amikor az Orbán-kormány meghozta azokat az intézkedéseit, amelyekkel megsarcolta a külföldi, elsősorban multinacionális vállalatokat. Itt látom a mai hírek között, hogy kaptunk egy ultimátumot Brüsszeltől, amiben a telekommunikációs meg a kiskereskedelmi szektor különadóinak a módosítására kaptunk két hónapot. Ha pedig nem fogjuk az intézkedéseinket megváltoztatni, akkor megy ez is az Európai Bíróságra. Mi forog itt kockán? Mibe kerülhet ez?

- Ugye amikor a kormány szembesült azzal, hogy az egykulcsos adórendszer, amelyet ilyen csodafegyverként említettek, évente 500 milliárd forintot von el a költségvetésből, tehát nemcsak igazságtalan, hanem még ráadásul a költségvetés egyensúlya szempontjából is roppant káros lépés, akkor ennek az 500 milliárdnak a hiányát próbálta többek között azzal pótolni, hogy kivetette ezeket az extra adókat a bankszektorra, a telekommunikációs szektorra, az energia szektorra és a kiskereskedelmi áruházláncokra. Az is problémát okozott, hogy ezt váratlanul tette, előzetes konzultációk nélkül. Nem a profitra, hanem az árbevételre, vagy a bankok esetében a mérlegfőösszegre, és így a mértéke jóval nagyobb, mint azoknak a különadóknak a mértéke, amelyeket egyes régebbi uniós tagországok vezettek be például a bankszektornál. További problémát okozott ezek mellett, hogy például a telekommunikációs szektornál van egy olyan uniós szabály – és ezt számon kérték Spanyolországon is és Franciaországon is,  és mind a kettő emiatt eljárás alá került, és Magyarország is azt csinálta –, hogy nem használható fel semmiféle különadóból származó bevétel másra, mint a telekommunikációs szektor, a szabályozás fejlesztésére. És semmiképpen nem költségvetési hiányok betömésére. Na most, a magyar kormány fütyült erre az egészre, ők bizony ezt erre használták fel. Kaptak figyelmeztetést, és elindult a kötelezettségszegési eljárás ezekben az ügyekben. A legnyilvánvalóbb az volt, hogy amennyiben Magyarországot elmarasztalják a telekommunikációs szektornál, akkor az így beszedett és költségvetési hiánycsökkentésre fordított összeget vissza kell fizetni az adóalanyoknak, tehát a telekommunikációs szektor vállalatainak. De már az ilyen módon beszedett, túlzott mértékű adó visszafizetésére is sor kerülhet.

- Márpedig van olyan számítás, hogy ez 2010–11–12-ben majdnem 300 milliárd forintnyi volt. Vagyis, ha ezt visszafizettetné velünk az Európai Bíróság, abból óriási költségvetési problémák lennének megint és újabb megszorító csomagok.

- Ez pontosan így van. Na most ugye, az eljárás mindig azzal indul, hogy kap az illető kormány egy levelet az Európai Bizottságtól, mert tájékozódni kíván, hogy mi is pontosan a helyzet. Ez egy érdeklődés, de jelzi azt, hogy felfigyelt erre a bizottság, hiszen az a dolga, hogy a szerződések, a szabályok betartását figyelemmel kísérje, ellenőrizze. Most Magyarország is nyilván megadta a kért tájékoztatást, és eljutott a következő lépésig. A tájékoztatás nem elégítette ki az Európai Bizottságot, pontosabban nem cáfolta azt, hogy ez egy jogtalanul bevezetett lépés. Ilyenkor a második lépése az eljárásnak az, hogy elküldik az indoklással ellátott véleményt. Ez jött meg a mai napon, illetve erről adott hírt a hvg.hu.

- Vagy a Népszabadságban is ezt láttam.

- És ez azt jelenti, hogy megérkezett ez a levél, amelyben most két dolgot vetettek fel az előbb felsorolt négyből. A kiskereskedelmi láncoknak ezt a különadóját, és a telekommunikációs szektornak ezt a nemcsak hogy nem feltétlenül jogosan kivetett, de mindenképpen jogszerűtlenül felhasznált adóbevételét.

- Igen. Meg még van egy, hogy az étkezési utalványokkal kapcsolatban egy hónapon belül szüntessék meg a megkülönböztetést a külföldi cégekkel szemben. Ez már nagyon szigorú.

- Igen. Mind a három esetnél az a probléma, hogy ezek elsősorban a külföldi cégeket érintik, különböző okai vannak és a kormány ezt próbálja ezzel magyarázni. Elég bonyolult és átlátszó magyarázat. Ha valamit nagyon szigorúan vesz az Európai Unió az egységes belsőpiac védelme szempontjából, akkor az az, hogy semmiféle megkülönböztetés nincs uniós tagállamok állampolgárai között a szerint, hogy angolokról, franciákról vagy magyarokról van szó. És semmiféle megkülönböztetést a cégek között a szerint, hogy brit vagy holland vagy magyar cégről van szó, nem lehet tenni. Ez a származási, ország szerinti vagy állampolgárság szerinti diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés lenne. És itt az Európai Bizottság véleménye szerint ez az eset áll fenn, hogy ezek a különadók, amikről most szó van, másképp sújtják a különböző uniós tagállamok tulajdonában lévő nagy monopóliumokat, cégeket, bankokat, illetve a telekommunikációs és a kiskereskedelmi forgalmi szektort, és másképp – sokkal enyhébben – a magyart. Mondjuk itt el szokták mondani, hogy a CBA-t alig érinti, vagy egyáltalán nem érinti, míg a Tescót meg a Matchot meg egyéb nagy kiskereskedelmi áruházláncokat sokkal súlyosabban érint. Ez lépett be ebbe a második szakaszba, és kapott a kormány egy határidőt.

- Ami az egyiknél egy hónap, a másiknál kettő, és ha nem teljesít, akkor megy a bíróságra az ügy.

- Igen, akkor a bíróság ítéli meg végül, hogy igaza van-e a magyar kormánynak vagy a bizottságnak. Na most, az esetek több mint 90 százalékában a bizottságnak szokott a bíróság igazat adni. Nem azért, mert részrehajló, hanem a bizottság, mint a szerződés őre, jogosult elbírálni azt – legalábbis első fokon –, hogy történt-e szabálysértés vagy nem. Ha a bíróság megítéli a szabálysértést, akkor természetesen jön a büntetés. Ez minimális esetben a beszedett adó visszafizetése, de adott esetben ezt még megfejelhetik egy büntetéssel is.

- Akkor ez súlyos fenyegetés.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái