A Kiútprogramról – 1. rész: Milyenek a cigányok?
- Részletek
- 2012. november 28. szerda, 06:51
- Molnár György
Könnyű válaszolni a címben feltett kérdésre: sokfélék. Pont, mint a nem cigányok. Egyszerű ez. Itt, a Galamuson Lévai Júlia írt erről. Eszmefuttatása azonban egy vonatkozásban indokolatlanul leszűkítő. Az a fajta rasszista gondolkodásmód, amit bírál, nem csupán a jobboldal egy részének sajátja. Magukat baloldalinak, horribile dictu liberálisnak, és főleg antirasszistának tartó emberek is használják a kulturális rasszizmus, vagy hogy udvariasabban fogalmazzak, az etnikai előítéletesség cigányellenes kliséit. Távol áll tőlem a rasszizmus – mondják, és így is gondolják –, de azért ismerjük el, a cigány kultúrának nem része a kemény munka becsülete; a cigányok szívesebben élnek segélyből, mint hogy dolgoznának; a cigányoknak nem szégyen a gádzsót átverni; a cigány kultúrából hiányzik a tanulás megbecsülése, és így tovább.
Ez az írás nekik szól. Azoknak a „nem rasszistáknak”, akiktől mégsem állnak távol a fenti gondolatminták. Azoknak a „baloldaliaknak”, akik nem tudják megkülönböztetni a „kultúrát” a társadalmi viszonyoktól. Nem szeretnék hosszú erkölcsi prédikációt tartani, attól mindenkiben azonnal feltámad a lelki ellenállás. Inkább elmondok néhány, a Kiútprogram tapasztalatain alapuló történetet. Ezek megértéséhez annyit elég tudni a Kiútprogramról, hogy szociális támogatás, képzés, információ és fedezet nélküli hitel nyújtásával nagyon szegény emberek, többségükben cigányok számára teszi lehetővé a vállalkozóvá vagy őstermelővé válást, alapvetően olyan környezetben, ahol más legális munkalehetőség nincs. (További részletek itt, részletes tanulmány itt.)
Amikor belefogtunk a programba, sok barátunk mondta, hogy teljesen hülyék vagytok, csak nem gondoljátok, hogy nyomorgó emberek, pláne cigányok, visszafizetik a fedezet nélkül nyújtott kölcsönt, ha nem kell semmilyen retorziótól tartaniuk. De gondoltuk, és igazunk volt. Persze voltak, akik becsaptak minket. A döntő többség azonban igyekezett becsületesen törleszteni. Nem mindenkinek sikerült a vállalkozása, sok kudarc ért minket is és kezdő vállalkozóinkat is. Ők egy idő után leálltak, de a többség fizet, vannak, akik már mindent visszafizettek. Miért teszik, ha nem muszáj?
A legerősebb motiváló tényező a rendkívül erős vágy, hogy eltartsák a családjukat, képesek legyenek emberhez méltó körülmények között felnevelni a gyerekeiket. Mindent megtesznek azért, hogy sikeres legyen a vállalkozásuk és látják, hogy a támogatásunk – nem csupán a pénz, hanem a képzés és egyéb segítség – nagyban javítja az esélyeiket. A program nemcsak pénzbeli tőkét szolgáltat, hanem tudás és kapcsolatok formájában társadalmit is, aminek a jelentőségét ügyfeleink nagy része pontosan érti.
Hasonlóan fontos egy harmadik tőkefajta, a bizalom formájában nyújtott erkölcsi tőke. Ha elveszítjük a bizalmat – volt olyan, hogy nem sikerült megtartanunk, amit ígértünk –, akkor megnő az esélye a fizetés elmaradásának. De ha szavahihetőek vagyunk, ha meg lehet bízni bennünk, ha pontosan kiszámítható, amit csinálunk, akkor azt partnereink – cigányok és nem cigányok egyformán – viszonozzák, és a viszonzás egyik formája a pontos fizetés.
Van jónéhány olyan ügyfelünk, aki szeretett volna törleszteni, de nem tudott, mert a vállalkozása még nem termelt elég jövedelmet. Ők először leálltak a fizetéssel, de amikor – felmérve a lehetőségeiket – megállapodtunk velük egy csökkentett összegű részletfizetésben, azonnal elkezdtek újra törleszteni. Általános emberi vonás, egyként igaz cigányokra és nem cigányokra, hogy ha valakinek egy feladat meghaladja az erejét, akkor feladja, de ha teljesíthető szintűre csökkentjük, akkor összeszedi minden erőtartalékát és megcsinálja.
Nagyon sokak megrögződött előítélete, hogy azért nem szabad „túl magas” segélyeket fizetni – és most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy valójában iszonyatosan alacsony a segélyek összege –, mert akkor ez a helyzet nem ösztönöz a munkavállalásra. Ez az állítás a magyar közgondolkodás egyik legnagyobb hazugsága/önbecsapása. A munkanélküliek döntő többsége azért nem dolgozik, mert nem kap munkát. Vagy ha kap, akkor csak rettenetesen rosszul fizetett feketemunkát.
Az egyik nyírségi faluban a támogatásunkkal őstermelővé váló cigány asszonyok nagy része úgy dolgozta végig keményen a nyarat, hogy alig maradt utána tiszta jövedelme: vissza kellett fizetniük a hitelt és ki kellett fizetniük a járulékokat. De beruháztak a jövőbe, a jövő évi biztosabb megélhetésbe. (A zseniális magyar szabályozási rendszer egyik szépsége egyébként, hogy az őstermelői igazolvány kiváltása évében kell járulékot fizetni, utána már nem. Értelmesebb helyeken ez fordítva van.)
A mi ajánlatunkhoz képest egyetlen alternatívájuk volt a munkára ezeknek az asszonyoknak: 10 órás éjszakai műszakban feketén hagymát pucolni egy hodályban, 1500 forintért. Nem óránként ennyiért, hanem az egész éjszakáért. És tavaly, amikor még nem volt az általunk kínált esély, az egyetlen „lehetőségből” ezt választották.
Ezek persze csak példák. A lényegük az, hogy a cigányok éppúgy akarnak dolgozni, mint a nem cigányok, de ha nincs munka, akkor persze úgy élnek meg, ahogy tudnak, szintén éppúgy, mint a nem cigányok. A közvélemény többnyire megérti, hogy ha egy ember elveszíti a munkáját és hosszan nem talál másikat, akkor ennek következménye lehet a lelki és testi egészségromlás, az ivás, az agresszivitás megjelenése, ám a cigányoknál ugyanezeket a jelenségeket valamifajta etnikai, kulturális sajátosság megnyilvánulásának véli. A munkanélküliség legnagyobb kártéteménye éppen az, hogy rombolja a személyiséget, cigányét, nem cigányét egyaránt.
Azért térjünk vissza röviden a „magas” segélyekre. Most már olyan rövid a munkanélküli ellátás ideje és olyan elképesztően alacsony a lejártával fizetett úgynevezett foglalkoztatást helyettesítő támogatás – ezt a havi 22 800 forintot akkor fizetik, ha közmunkát sem tud adni az önkormányzat, és többnyire nem tud –, hogy ebből az összegből senki nem tudja hosszabb ideig munkaképes állapotban tartani magát. Még a gyerekek után járó támogatással együtt sem. Most állítjuk elő azokat az embereket, akik már akkor sem fognak tudni dolgozni, ha esetleg lesz munka.
Apropó, gyerekek után járó támogatás. Minden ügyfelünkkel, sőt az ügyféllé nem vált komoly érdeklődőkkel is felvettünk egy nagyon részletes jövedelmi kérdőívet. Ennek alapján kiszámoltam, hogy mi történne ezekben a nyomorban élő családokban, ha nem lennének gyerekeik, és persze nem kapnák a gyerekek után járó jövedelmet sem. A többségnek jelentősen nagyobb volna ekkor az egy főre jutó jövedelme. Ennyit a „családi pótlékért/segélyért szülnek a cigányok” különösen visszataszító előítéletéről.
Programunk érdekes következménye volt a továbbtanulás előmozdítása. Számos vállalkozáshoz, a vállalkozói igazolvány kiváltásához szükség volt valamilyen képzésre, de most nem erre gondolok. Nem is egy olyan kezdő vállalkozónk volt, aki néhány hónap munka után úgy döntött, hogy levelezőn befejezi az általános iskolát, vagy ha már befejezte, akkor beiratkozik valamilyen középiskolába. Van, aki gimnáziumi tanulmányokba fogott. A megnőtt önbizalom és az esély a jobb jövőre sokakból hívta elő a tanulási kedvet.
Az 1971-ben elfogadott cigány zászló – Wikipedia
Minden bizonnyal sok olvasóban felmerült már, könnyű odalátogatva örülni a sikereknek, de „élnél csak köztük”. Kicsit röstellem leírni, hiszen az érveim igaz vagy hamis voltát nem érinti, de a mondandó hitelességét talán növeli: a Józsefváros közepén születtem, ott jártam iskolába és ott élek most is. És nem is akarnék úgy tenni, mintha csak sikereink lettek volna. A felsorolt példáknak sem ez a lényegük. Azt kívántam bemutatni, hogy a fennálló helyzet nem sajátos kulturális minták, pláne nem etnikai sajátosságok, hanem társadalmi viszonyok következménye, és ha, akár csak lokálisan, de átgondoltan beleavatkozunk ezekbe a viszonyokba (például reális munkalehetőség teremtésével, az ügyfelet partnernek tekintő támogatással), akkor már rövid távon is megváltoznak a kulturálisnak vélt viselkedésformák. Átfogóbb változás természetesen csak hosszú távú, következetes munkától remélhető.
Molnár György közgazdász, a Kiútpogram igazgatósági tagja
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
