Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 27.



Bolgár György kérdései 2012. november 27-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük a zsidó származású képviselők és kormánytagok összeírásáról elhangzott jobbikos javaslatot. Gyöngyösi Márton azóta bocsánatot kért, azt mondta, hogy rosszul fogalmazott, mert csak a kettős állampolgársággal rendelkező zsidókra gondolt. Lemondani viszont nem mond le. A kormány közleményben ítélte el a kijelentést. Igaz, ez szóról szóra lényegében ugyanaz a közlemény volt, mint amit korábbi antiszemita megnyilvánulások alkalmával tettek közzé. Egyetlen szóval sem léptek tovább eddigi megnyilvánulásaikon, miközben a Jobbik messze túllépte a határokat. A parlament mai ülésén az ülést vezető szocialista alelnök, Újhelyi István és a Demokratikus Koalíció képviselői sárga csillagot tettek fel magukra. Ennyi? Ezzel az ügy lezárva? Hol élünk?

Másik témánk arról, hogy hol élünk, az előzetes választási regisztráció bevezetése, a választójog korlátozása, amit tegnap hagyott jóvá a Fidesz és a KDNP. Mindent megtehetnek?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a kormány egymás után hagyja bedőlni, megszűnni a nemzeti értéknek tartott cégeket. A Malév után most a Gyulai Húskombinátot is. Magyar földet magyar kézbe, de a Gyulainak vége?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Schiffer András visszatért az LMP élére. Közben pedig az egyik frakciótag, Ertsey Katalin ocsmány alkukra hivatkozva felfüggesztette tagságát a pártban. Szakadnak?

És végül beszéljük meg, hogy akármennyire szeretnék is, nincs vége még a Semjén-féle plágiumgyanús ügynek. Ugyanis a hvg.hu újabb cikkében arról számolt be, hogy a miniszterelnök-helyettes szociológiai diplomamunkájának második javított változatában a bővítés jelentős része szinte szóról szóra megegyezik konzulensének egy évvel később publikált tanulmányával, illetve annak egy részével. Hogy is volt ez? Nem kellene ezt megvizsgálni?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért nem sugároz a Klubrádió Tatabányán és Esztergomban?
Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója


Bolgár György:
- A téma a következő. Vicsek Ferenc a közleményünket elmondta, hogy Tatabányán és Esztergomban abbahagyjuk a műsor sugárzását. Miért?

Arató András: - Nem abbahagyjuk, hanem szüneteltetjük az adást. És itt is szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk minden hallgató egyformán fontos, függetlenül attól, hogy hol lakik, miközben a lehetőségeink elég korlátosak abban a vonatkozásban, hogy meddig jutunk el. És ezek a korlátok e pillanatban tovább növekedtek. Anélkül, hogy traktálnám a hallgatókat ennek a jogi helyzetnek az ecsetelésével, a lényeget foglalnám össze. Az esztergomi és tatabányai adóink vételkörzet-bővítéssel kapcsolódtak a budapestihez, tehát huszonnégy órán keresztül ugyanazt sugározták, mint amit Budapesten lehetett hallgatni.

- Mert ha nem vételkörzet-bővítéssel kapcsolódnak, akkor mi a másik alternatíva?

- A hálózatbővítés. Például a Lánchíd rádió hálózatbővítéssel nyert el öt vidéki frekvenciát egy pályázaton, csak aztán már neki nem kellett hálózatot bővíteni.

- Tehát a hálózatbővítésnek az a kötelezettsége, hogy a rádió helyi műsorokat is csináljon.

- Minimum napi négy órában a központitól eltérő adást kell ott sugározni.

- Ami természetesen pénzbe kerül.

- Az pénzbe kerül. Lehet ennek racionalitása, én nem láttam még ilyet. De ez a két viszonylag kis hatósugarú frekvenciát pályázaton elnyerte évekkel ezelőtt a Klubrádió vételkörzet-bővítésre, tehát helyi műsorszolgáltatási kötelezettség nélkül. És azáltal járt le ez a két frekvencia, hogy a budapesti lejárt. Tehát eddig kéthavi hosszabbításokkal tudtunk ott is műsort szolgáltatni a kedves hallgatóknak. A médiatörvény egyik módosítása azt írja le, hogy csak akkor lehet ideiglenes frekvenciaengedélyt adni, ha az adott lejárt frekvencia esetében folyamatban van valamilyen pályázati folyamat. Tehát valamilyen pályázati eljárás. Ez mostanáig fennállt az esztergomi és a tatabányai frekvencia ügyében is, egészen addig, amíg október végén a bíróság azt nem mondta, hogy kvázi tudomásul veszi, hogy a médiatanács eredménytelennek nyilvánította erre a két frekvenciára a pályázatot. Ezt kénytelen volt az Ítélőtábla tudomásul venni, de részletesen leírja, hogy miért is lett ez a két pályázat eredménytelen, miért lett minden pályamű alakilag nem megfelelő. Azért, mert a médiatanács olyan pályázatot írt ki, amelyikre nem lehetett alakilag helyes pályaművet benyújtani.

- Ezt hogy kell elképzelni?

- Ezt úgy kell elképzelni, hogy két idézőjelbe tett súlyos hibát követett el a Klubrádió. Az egyik az, hogy nem töltötte ki a hálózatos rádiós pályázat adatlapját, mivel nem arra pályázott.

- Szóval mellékelték a pályázatban a hálózatos rádió pályázatra vonatkozó kérdéseket, miközben ez nem egy hálózatos, hanem vételkörzet-bővítéses pályázat volt.

- Így van. Tehát ha te például nem töltenéd ki egy útlevélkérő lapon a leánykori nevedet, akkor Te ebben a pályázati rendszerben alaki hibát követnél el, amiért kizárnának.

- És nem kapnék útlevelet.

- Igen. A másik hiba, amit elkövettünk, az ugyancsak egy hibás űrlap kitöltésével kapcsolatos, amelyikben kettő darab 9-es pont volt. Ha úgy hagytuk volna, akkor az alakilag helytelen, mert nem lehet egy űrlapon két 9-es pont, ezért mi kijavítottuk az értelemszerűen hátrébb sorolandó 10-esre, és azért lettünk alakilag helytelen pályázat.

- Hiszen a második 9-esre ravaszul azt írtátok, hogy 10-es.

- Mi belejavítottunk az űrlapba. Na most, a bíróság elmondja az ítéletében, hogy ez a határozat logikátlan, szakmaiatlan, alkalmatlan arra, hogy ennek alapján pályázatot lehessen elbírálni. Akinek felróható, hogy ez a pályázat eredménytelen, az a médiatanács, de a jogkövetkezmény viszont a pályázóé, a Klubrádióé. Tehát a jog előtti egyenlőség kérdése ugyancsak analizálható ebben az ügyben. Vagyis előállt az a helyzet, hogy azért eredménytelen a pályázat, és azért szűnt meg a pályázati folyamat, mert a médiatanács nem minősíthető munkát végzett. Tehát ezért nem lehet a Klubrádiónak ezt a két frekvenciáját ideiglenesen meghosszabbítani. Ám a gyakorlatban láttunk már rá példát, hogy valamikor tavasszal az Inforádió régi frekvenciája lejárt, amire nem lehetett volna ideiglenes frekvenciaengedélyt adni, de a médiatanács nagyon gyorsan kiírt egy pályázatot arra a frekvenciára, amin aztán az Inforádió nem indult, de ez mellékes körülmény.

- És így meg tudta hosszabbítani a frekvenciát.

- Így meg tudta hosszabbítani egészen addig, amíg a másik frekvencián el nem kezdte a sugárzást.

- Magyarán, ha akarták volna, akkor most is azonnal kiírhatták volna az újat.

- Ezt most is megtehetik. Tehát mi azt mondtuk, hogy megpróbálunk jogkövető magatartást tanúsítani, ami mindjárt mondom, hogy miért lehetetlen egyébként. A médiatanácsnak itt a kiváló lehetőség, hogy holnap egy pályázati kiírási cselekményt kövessen el, és attól kezdődően nyugodtan lehet a hatvannapos hosszabbítást a Klubrádió számára erre a két helyi frekvenciára is megadni. Hosszan gondolkodtunk azon a munkatársaimmal, hogy most mi a helyes eljárás. Mert kár keletkezett, ez nyilvánvaló. Minimum az a kár, hogy van két frekvencia, ami nem hasznosul a köz javára, mert e pillanatban, ha nem kapunk ideiglenes sugárzási lehetőséget, akkor ez parlagon hever. Van a magyar jogban is kárenyhítési kötelezettsége mindenkinek. A médiatanácsnak az áll rendelkezésre kárenyhítésre, hogy azonnal elindítja a pályázati folyamatot, és mi meg használhatjuk ideiglenes jelleggel a Klubrádió budapesti frekvenciájával együtt ezt a kettőt. De itt volt a dilemma, hogy vajon nekünk nem az-e a kárenyhítési kötelezettségünk, hogy bár a médiatanács felszólított arra, hogy ne sugározzunk, de azzal kár keletkezik, ha mi nem sugárzunk. Tehát vajon ennek a felszólításnak nem eleget téve nem jogkövetőbb-e a magatartásunk, mint ha eleget teszünk neki? Nagyon súlyos dilemma. Mégis, miután a médiatanács a közleményében azt írja, hogy ő nagyon reméli, hogy együtt jogállami megoldást keres a Klubrádióval a különböző problémákra, nem láttuk eddig a nyomát ennek a keresgélésnek. Hiszen hat megnyert per után még mindig nem birtokon belüli a rádió Budapesten, s ez nem a jogállami keretek közé tartozik. De hátha van egy paradigmaváltás, és valóban valamifajta normális együttműködésre törekednek.

- Éppen tegnap írta az Európai Unió médiaügyekkel is foglalkozó biztosa, Neelie Kroes a blogbejegyzésében – ugye ebben szokta rendszeresen a véleményét nyilvánítani –, hogy elég volt, tessék már abbahagyni ezt a jogi csűrés-csavarást, időhúzást, tessék már véglegesen frekvenciát adni a Klubrádiónak! Gondolom ettől a médiatanács összerezzent.

- Nem tudom. Azért amikor ennek a kontinensnek a miniszterelnök-helyettese ilyet ír, azzal nem lehet nem foglalkozni. Mert ugye Neelie Kroes az Európai Uniónak és az Európai Bizottságnak is az elnöke. Olyan, mint Semjén Zsolt Magyarországon. Vagy nem olyan. Szóval ezt nem lehet azért figyelmen kívül hagyni, de itt ráadásul nem jogi csűrés-csavarásról van szó. Jogi csűrés-csavarás akkor van, ha például nincs még jogerős ítélet. Azt mérlegelni, hogy egy jogerős ítéletet végrehajt-e az ember vagy sem – holott lehet, hogy egyébként egy jogerős ítélet hibás – nem lehet. A jogerős ítélet szentségét megtörni az a jogállam szentségének megtörésével azonos.

- Akkor az adást innentől kezdve, remélhetőleg csak rövid ideig, Esztergomban és Tatabányán nemigen fogják tőlünk hallani. Aztán talán visszatérünk.

- Azért felhívom a figyelmet arra, hogy az internet az egész világon rendelkezésre áll, függetlenül a magyar frekvenciagazdálkodás napi ciklusaitól. Én úgy gondolom, hogy a műsor ideiglenes szüneteltetése gesztus a mi részünkről a médiatanácsnak. Bár az is gesztus volt például, hogy a zenésre kiírt 95,3-as pályázaton részt vettünk. Hátha lesz olyan gesztus, amit értékelve a keblükre fogadnak bennünket.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A nemzetközi választási megfigyelők drasztikus korlátozása
Tóth Zoltán választási szakértő

Bolgár György: - Elfogadták a választási regisztrációt és a sok más egyebet tartalmazó választási eljárási törvényt. Egy elemére szeretnék most kitérni – bár lehet, hogy Ön még többet is elő fog hozni –, a nemzetközi megfigyelők jelenlétének szabályozására. Korábban Ön már feszegette, hogy túl nagy lehetőséget kap a hatóság arra, hogy a nemzetközi megfigyelők működését korlátozza. Ez a végleges szövegben is így maradt?

Tóth Zoltán: - Így maradt sajnos. Úgy látszik, hiányoztak az érzékeny fülek a nemzetközi választási megfigyelők ógyében vagy éppen hogy túl érzékenyek a nemzetközi megfigyelőkre, és épp ezért korlátozzák a jogaikat.

- Hogyan teszik ezt meg a törvény szerint?

- Nincs odaírva, hogy a belorusz módszert vezették be, de tulajdonképpen arról van szó.

- Vagyis?

- A törvény arról rendelkezik, hogy a nemzetközi megfigyelőnek akkreditáltatnia kell magát. Ezzel nincsen semmi baj, ez a világ sok országában így van.

- Tehát nem jöhet be csak úgy valaki akármilyen országból, hogy én ellenőrizni akarom a választásokat, engedjetek be, mutassátok meg az egészet. Viszont nem mondom meg, hogy kinek vagyok az embere és mit akarok pontosan csinálni. Ugye?

- Igen. Titkos megfigyelőként itt lehet, de az semmi hivatalosságot nem kap. Az akkreditáció által válik hivatalossá az illető. Ez nyugati minta szerint úgy van, hogy minden nemzetközi konferencián kap egy névjegykártyát az illető, amit feltűz a zakójára vagy a hölgyek a kiskosztümjükre. Magyarországon ezt továbbfejlesztették, ez egy olyan hivatalos nyilvántartássá vált, amelyben bejegyezni és törölni is csak a Nemzeti Választási Bizottságnak van joga, és egyikhez sem kell indok. Sem ahhoz, hogy valakit elutasítsanak a nyilvántartásba vételnél, illetőleg akit már akkreditáltak, azt minden indokolás nélkül kihúzhatják a listáról, és ezzel a hivatalos státuszát is megszüntetik.

- Jó. A szöveg, ahogy látom, azt tartalmazza, hogy a nemzetközi megfigyelő nyilvántartásba vételéről, valamint nyilvántartásból való törléséről a Nemzeti Választási Központ elnöke dönt, a döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ez az utóbbi fél mondat vagy mellékmondat már elég zavaróan hangzik. Mi az, hogy nincs helye jogorvoslatnak? Az élet minden normális esetében úgy gondolja az ember, hogy ha hoznak egy döntést, ráadásul indoklás nélkül, akkor legalább mehetek valahova panaszkodni. Itt még ezt sem lehet?

- Ezek szerint nem lehet panasszal élni Magyarországon. Nyilván az ily módon majdan kizárandó külföldiek – mert szinte biztos vagyok benne, hogy lesznek ilyenek – el fogják mondani a sajtó nyilvánossága előtt, hogyan jártak el velük szemben.

- Hogy volt az eddigi szabályozás? Jön a nemzetközi megfigyelő, nyilvántartásba véteti magát, és hogy egy közkeletű kifejezéssel éljek: oszt’ jó napot? Rendben, ennyi az egész, és akkor azt csinál, amit akar?

- Nem. A nemzetközi megfigyelésnek vannak szakmai szabályai, amelyeket például az EBESZ ODIHR-nek nevezett szervezete – az európai béke és biztonsági folyamat emberi jogi és választási szekciója – bocsátott ki sok nemzetközi megfigyelő tapasztalata alapján, bizonyos szabályokat a kormányokkal egyeztetve. Az első és alapvető szabály, hogy a nemzetközi megfigyelők számára az adott állam anyagi ellenszolgáltatást nem nyújt. Tehát nem fizetik sem a repülőjegyét, sem a szállodáját, esti szórakozásáról sem gondoskodnak. Ezzel szemben a Központi Választási Bizottság köteles valamennyi választási folyamat megfigyelését lehetővé tenni. Ebbe azt is bele kell érteni, hogy a nemzetközi választási megfigyelők akár a kormánnyal, akár az ellenzéki pártokkal, jelöltekkel, a választópolgárokkal szabadon kommunikálhatnak. Nos, ez hiányzik a magyar törvényből.

- Valami olyasmi van, hogy kérdést intézhet a választási szervek tagjaihoz és felhívhatja azok figyelmét az általa tapasztalt rendellenességekre. De ezek szerint csak a választási szervek tagjaihoz juthat el a nemzetközi megfigyelő, máshoz nem?

- Így van. Magyarországon megtiltják de facto, hogy kapcsolatba lépjenek a jelöltekkel, pártokkal, a választópolgárokkal. Hát honnét lehetne egyébként a választással kapcsolatos visszásságokról információt szerezni?

- Ez abszolút röhejesnek hangzik. Nem tudok rá jobb szót, akármennyire is nem illik bele egy politikai interjú kereteibe. De az, hogy csak egy egészen szűk körhöz fordulhatnak a megfigyelők! Hogy lehet így ellenőrizni?

- Nagyrészt sehogy. Ha nincs információ, akkor persze probléma sincs, és ha nincs probléma, akkor nyilván nem is törölnek senkit a névjegyzékből. Tehát gondolom, ez úgy fog történni, hogy amikor majd megjönnek a választási megfigyelők és éppen valahol tetten érik őket, hogy találkoznak pártképviselőkkel, jelöltekkel vagy választópolgárokkal, akkor nyilván lesz egy buzgó feljelentés, és akkor majd törlik az illetőt a megfigyelők jegyzékéből.

- Eddig volt rá bármiféle mód, hogy a nemzetközi megfigyelőt, ha mondjuk túlbuzgó volt, valami rendellenes módon ellenőrzött, töröljék a névjegyzékből vagy nyilvántartásból?

- Nem, ilyen nem volt. Ezekkel az adott választási iroda foglalkozott, mert voltak ilyenek természetesen, túlbuzgó amerikai turisták, akik igyekeztek jól megmondani, hogy miért rossz a választási rendszer. Velük vagy a választási iroda helyi vezetője vagy én beszélgettünk el a központban, de egyébként semmit nem tettünk. Beszéltünk velük, de nem értettünk egyet, és ezzel napirendre tértünk az ügy fölött.

- De nem rendszabályozták meg, nem tiltották ki a választásokról őket, hanem egyszerűen elmondták, hogy ez nem így van.

- Pontosan. A külföldi megfigyelők döntő többsége nem politikai kalandor, hanem értelmes, a saját közigazgatásában dolgozó ember, aki legtöbbször maga is az otthoni választási rendszerét javasolja. Nem egyszerűen az adott ország bepanaszolása a cél, hanem nemzetközi tapasztalatcserére is alkalmat nyújt egy-egy ilyen megfigyelés.

- Egy ilyen paragrafus alapján nemzetközi szervezetek máris tiltakozhatnának?

- Igen.

- Fognak is? Mit gondol?

- Ezt nem tudom. Nem nagyon provokálják a kormányokat, inkább békésen elvannak. De ha rákényszerítik őket, akkor természetesen a nyilvánossághoz fordulhatnak és fordulnak. Ezt egyébként olvashatjuk, hiszen rendszeresen vannak olyan választások, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi előírásoknak vagy sztenderdeknek – ahogy ezeket szakmailag nevezik –, ilyenkor nem titkolják el a véleményüket.

- Szóval azzal kezdte, hogy belorusz módszer. Ez a szó legszorosabb értelmében így van?

- A nemzetközi megfigyelők vonatkozásában? Igen, pontosan így van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az új igazgató kirúgta a Nyirő Gyula kórházból
Funk Sándor addiktológus, az ország egyik legismertebb orvosa

Bolgár György: - Azt hallottam, hogy kirúgták a Nyírő Gyula kórházból. Igaz?

dr. Funk Sándor: - Hát már kétszer.

- Ja, hát így könnyű. Akkor mi ez a második alkalom?

- Első alkalommal annyira szemét papírt adtak, annyira színvonaltalanul csinálták, hogy jogilag is aggályos volt. És ezért visszavonták ünnepélyes körülmények között, majd egy hétre rá megint kirúgtak.

- Akkor nézzük az eseményeket a maguk sorrendjében és tartalmában is. Miért rúgták ki először, és milyen módon változtattak rajta másodszor?

- Először az volt az indok, hogy én előrehozott öregségi nyugdíjba mentem. Ami ugye nem létezik, mert vagy előrehozott, vagy öregségi. De ha mondjuk nyugdíjas lettem volna, mint ahogy öregségi nyugdíjban voltam valóban, akkor is három éve dolgoztam ilyen minőségemben a kórházban. És a kórház úgy kötött velem szerződést, hogy ezt tudta. Tehát ez egy elégtelen indok volt, ráadásul a dátumhoz képest egy hónappal később közölték velem és íratták alá az átvételt. És aztán kiderült az is, hogy a törvény, amire hivatkoztak, már július 7-én kikerült a hatályos szabályok közül. Tehát több sebből vérzett ez a papír. Én meg sérelmeztem, hogy huszonöt éves ottani főorvosi munkám ellenére meglehetősen gyorsan, gyakorlottan, „tűnjön már innen” módon raktak ki. Az egyetlen, amit közölt velem az új főorvos, az az volt, hogy vegyem ki a szabadságomat. Ami másnap meg is történt.

- Az új főorvos rúgta ki vagy az új főigazgató?

- Az új igazgató. És negyven napra elmentem szabadságra. Ilyen még életemben nem fordult elő velem.

- De miért akartak Öntől megszabadulni?

- Ez rejtély. Senki nem veheti komolyan ezt az indokot, amit odaírtak, és semmiféle indoklás ezenkívül nem hangzott el. Ha a legkisebb kritikát hallottam volna a munkámra vagy az osztály munkájára, vagy bármire vonatkozóan, ami a huszonöt év alatt előfordult, akkor megnyugodtam volna, hogy rendben van.

- Olyan nagyon meg nem nyugodott volna, de talán lehetett volna vele érdemben vitatkozni. Ráadásul ugye a Nyírő Gyula kórház új pszichiátriai központtá válik Budapesten. Hat héttel ezelőtt rendeztek is egy nyílt napot, ahol szerepet kapott a pszichiátria és az addiktológia. Hát ha valakire egy ilyen kórházban, egy ilyen funkcionális átalakítás kellős közepén szükség van, akkor az az ország egyik legismertebb addiktológusa, Funk Sándor. Hogy lehet egy ilyen embertől megszabadulni? Ráadásul közben tudjuk, hogy minden területen orvoshiány van. Hogy létezik ez? Tényleg nincs rá magyarázatom, és őszintén kérdezem, hogy van-e erre valamilyen racionális ok? Nagyon utálja Önt a főigazgató? Mert az még racionális volna.

- Nem, ilyen érzelmeket nem keltek benne szerintem. Egyszerűen eltapos, mint egy rovart.

- Az még rosszabbul hangzik.

- Igen, elég csúnyán hangzik. Ugyanis az útjában állok. Ugye huszonöt éve vagyok ott. Kicsit cinikusan hangzik, de ha valaki ennyi ideig ül a helyén, akkor az vagy nem kell senkinek, vagy az illető annyira jó, hogy meg sem próbálják, hogy helyettesítsék. Még az is lehet, hogy mind a kettő fennáll. Az osztály nagyon nehéz, nagyon sok probléma van. Ilyen kellemetlenségek állandóan, hogy kevés az orvos, nem a legjobb orvosokat kapja az ember stb. Ezzel együtt a huszonöt év összességében, azt hiszem, hogy sikeres volt. Na most, az új direktor valóban ilyen hatalmas átalakításban gondolkodik, és belefeszül ebbe a kicsit – hogy úgy mondjam – lepukkant angyalföldi közkórház, ami pont olyan, mint a többi magyar kórház. Vannak szebb részei és vannak kevésbé szép részei.

- Attól függően, hogy éppen mikor mire volt pénz, felhúztak egy épületet korszerűbb, új berendezésekkel, ott maradt a régi, és így tovább. Ismerjük a magyar kórházakat.

- Igen, de ez a miénk egy kevésbé szép hely. Ennek ellenére mi nagyon szerettük, mert mi a barakkokból költöztünk be oda. És az az érzésem, hogy az, hogy nekem el kell jönni onnan, valami olyasmi miatt van, hogy egy olyan osztály, amit huszonöt éve egyvalaki vezet, még ha nem is túl aktív, akkor is az ő keze nyomát viseli. És az azért elviselhetetlen az új, szép, hatalmas jelentőségű, nagy pszichiátriai intézetnek, hogy egy ember keze nyomát kell viselnie. És ezért egy olyan főorvos, aki nagyon is tudja, hogy mit csinál és nagyon ismeri a határokat meg a szabályokat, meg a szokásokat, meg a betegeket, tulajdonképpen talán nem olyan jó egy ilyen helyen.

- A nagyszabású tervek akadályozója lett volna Ön?

- Úgy látszik. Bár én készséggel teljesítettem volna bármilyen követelményt. Főleg amire képes vagyok.

- És főleg ha a bővítésről van szó, vagy ha a munka javításáról, vagy arról, hogy kiépítenek egy új központot. Ebben nyilván még talált volna is a saját számára új dolgokat, nem?

- Igen. Nem is értem. A Lipót annak idején csupa neves főorvosokból állt, akik rendkívüli módon kompetensek voltak a területükön. Tehát egyfajta specializált főorvos volt a divat, aki általában jó az egész pszichiátriában, a saját területén pedig nagyon jó. Ott például Takács Gáspár volt az addiktológus, de minden osztályon a szakma legjobbjai voltak. Most mintha az lenne a törekvés, hogy ne legyenek túl neves orvosok.

- És Ön volt az egyetlen, aki ebben a folyamatban akadályt képezett?

- Nem, úgyhogy elég sok főorvos repült. Főleg ezek a nyugdíjasok. Például az egyik kiváló pszichiáter kollégám, aki a személyiségzavarokról szóló legjobb könyvet írta eddig, Döme László főorvos úr, aki a Lipótról került oda, amikor az megszűnt. Vagy pedig a belgyógyászatról Vadnai főorvos, vagy az intenzívről Vasi főorvos úr. Ők egyébként nem vezettek osztályt, de Vadnai Mariann igazgató volt.

- Ezek szerint a régebbi tekintélyes orvosoktól szabadultak meg? Annyian állnak ott a kórház bejáratánál új orvosok, akik nem tudnak munkához jutni, hogy azért a régieket el kellett gyorsan küldeni?

- Szó nincs erről. Talán Döme főorvos helyére kineveztek egy fiatal orvost, aki a helyettese volt. Nem tudom, hogy a szakvizsgája elég idős-e ahhoz. A szakvizsgának tízévesnek kell lennie, és ha nincs meg a tíz év, akkor az illető alkalmatlan. És ez egy nagyon fiatal ember, bár kétségtelenül egy kiváló pszichiáter.

- És hogyan fogadta ezt a kórház, a kórház orvosai, munkatársai? Mert ezek szerint valami szokatlan dolog történik.

- Nagyon szokatlan. És ritka alkalmakkor, amikor bemegyek, azt látom, hogy mindenki fél. Egy ilyen irracionális légkör van ott, mindenki azt várja, hogy mikor hol jön a következő ilyen kellemetlenség. A leggyakoribb a kirúgás, az szinte mindennapos. Először ugye ez a felső réteg volt, például Czigány Anna főorvos asszony kiváló belgyógyász, aki már három éve remekül vezeti az osztályát. Őt egyszerűen úgy akarta kirúgni, hogy helyben azt mondta neki, hogy most azonnal leváltalak. És aztán mondták, hogy ez így nem mehet, és akkor visszatáncolt, majd egy hét múlva azt mondta, hogy akkor maradhatsz, de csak egy ideig. És már kiírta a pályázatot az ő helyének a betöltésére. Ez ugye belgyógyászat, végképp nem az ő kompetenciája. És egyébként is ilyen furcsa, sértődős, bosszúálló stílusban vezeti az intézményt.

- És most mi lesz Funk Sándorral? Nyugdíj?

- Semmiképpen. Most is egy munkahelyen ülök, egy rendelőben, amit most már nagyon megszerettem. Május óta csinálom ezt, mert májusban kezdett ez derengeni előttem, hogy könnyen lehet, hogy ennek itt a vége. És akkor szinte véletlenül az asztalomon feküdt egy hetilap, és felcsaptam, hogy unottan belebámuljak, és ott volt egy álláshirdetés. Három hétre rá már megkaptam az állást, azóta itt ülök. Húszegynéhány éve működik a kőbányai Emberbarát Alapítvány, ők egy rehabilitációs intézet. Amikor meghallották, hogy innen kiraknak, azonnal óraszámot emeltek és fizetést, és ők nagyon büszkék rám, hogy azt ne mondjam, szeretnek. Ott nyitok egy ambulanciát és a magánpraxisomat is bővítettem. Azonban főállást is keresek, több ajánlatom van főorvosi állások közül. Egy kis adminisztratív probléma van csak, mert a második kirúgás még csak kéthetes, és én nyolchónapos felmondás alatt vagyok.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!