A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat műfaji zavarai
- Részletek
- Napi apró
- 2010. július 06. kedd, 04:46
- Lánczos Vera
(Figyelem, tesztelnek bennünket !)
A kétharmados többség győzelme óta szereptévesztésben él. Hogy hol vannak a megszerzett politikai halom határai a nemzetközi gazdaságban és a nagyvilágban, az kiderült az IMF és az EU vagy a pénzügyi világ reakcióiból. Hogy hol vannak a határok itthon – abban még nem ismerjük a végeredményt. Azt tapasztaljuk, hogy az 1989-es jogállami forradalom által megteremtett alkotmányos rend megőrzése nem jelent akadályt. Az eddig még minden kormány által tiszteletben tartott jogállami kereteket képviselői indítványokkal előterjesztett törvényjavaslatok elfogadásával feszegetik naponta, a jogalkotásra vonatkozó törvény kijátszásával, a társadalom háta mögött.
A forradalom beemelése a napi politikai szótárba nem volt véletlen – e nélkül nem lehetne rendszert váltani, sem alkotmányozni. Igaz eléggé nélkülözhetetlen kellék lenne még a forradalmi népakarat is, na de azok, akik eddig is „kreatívan” bántak a joggal, úgy vélik, kis jogászkodással ez a hiátus áthidalható. Ha megvan a forma – az Országgyűlés mondja ki kétharmaddal (igaz nem törvénnyel, csak politikai nyilatkozatban, de hát lehet bízni abban, hogy a különbséget csak kevesen észlelik) –, akkor vajon kétségbe vonható-e, hogy forradalom történt, amit a nép óhajtott. A nép az új társadalmi szerződést és az új rendszert – a kormányzati értelmezés szerint – egyenesen elvárja.
A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat műfajánál azért időzzünk el! Kétharmados többség elég ahhoz, hogy ne legyen megakadályozható már csírájában, ha egy választási győztes rögtön a történelmet is értelmezi, szerepükkel együtt törli az elődöket, kétségbe vonja, hogy a rendszerváltás húsz évvel ezelőtt megtörtént. Ez eddig csak ízléstelen. Az már azonban nonszensz, és ennek elfedéséhez a kétharmados többség is kevés, hogy együttműködésnek lehessen tekinteni azt, amit nem fogadott el az ellenzéket képviselő egyetlen párt sem. Az ember már azt hinné, nem lehet súlyosbítani ezt a helyzetet, de nem így van. A nemzeti Együttműködési Nyilatkozat kötelező kifüggesztésére vonatkozó kormányhatározat újabb jelentős lépés a hatalmi térfoglalásban. Egyben a társadalom mentális állapotának tesztje – vajon a közintézmények vezetői és az állampolgárok elfogadják-e ezt az elképesztő politikai húzást is – ha igen, világos, hogy a jövőben is bármit meg lehet tenni a rovásukra –, vagy gondolkodni kezdenek végre?
Segítsünk ebben kicsit! - ha a kormány jogászkodik, jogászkodjunk mi is!
A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat – mint a címe is mutatja – politikai deklaráció. (Ekként fogadta el a parlament, és így jelent meg a Magyar Közlönyben is.)
A most megjelent kormányhatározat az Alkotmány 35. § (2) bekezdésére hivatkozik. Az Alkotmánynak ez a pontja így rendelkezik:
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
Most már csak az a kérdés, feladata-e a kormánynak, hogy politikai deklarációk kötelező kifüggesztéséről intézkedjen?
Az Alkotmány 35. szakaszának első bekezdése foglalja össze, mi a kormány feladata.* Véleményem szerint egyik feladatköréből sem következik, hogy a kormány bármely politikai vélemény terjesztését kötelezővé tegye. Ellenben feladata például, hogy : „védje az alkotmányos rendet, védje és biztosítsa a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;…” E jogok közül emeljük ki most csak a véleményszabadsághoz való jogot (61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra…”), amelyet egy politikai deklarációban megfogalmazott vélemény kötelező kifüggesztése értelemszerűen sért.
Feltételezem, nem kétséges, hogy ezek után egy központi államigazgatási szerv vezetője szabadon és hátrányos következmények nélkül nem döntheti el, kifüggeszti-e intézményében a hivatalos politikai véleményt. Ha mégis megteszi, mi lesz a szankciója, ha másképpen gondolja? Mindenekelőtt az, hogy a megismerik az esetlegesen eltérő politikai meggyőződését, amelyet firtatni egy demokráciában senkinek sincs joga.
Figyelem! Vizsgáztatnak bennünket! Abból vizsgázunk mindannyian, hogy mennyire vagyunk képesek megvédeni demokratikus alapértékeinket.
*„(1) A Kormány
a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;
b) biztosítja a törvények végrehajtását;
c) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket;
d) biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;
e) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról;
f) meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket;
g) meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről;
h) irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését;
i) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket;
j) közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt;
k) képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben;
l) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal;
m) a megelőző védelmi helyzet kihirdetésének kezdeményezését követően a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését érintő törvényektől eltérő intézkedéseket vezethet be; az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyűlés döntéséig, de legfeljebb 60 napig tart, azokról a Kormány a köztársasági elnököt és az Országgyűlés illetékes bizottságait folyamatosan tájékoztatja.”
(Lánczos Vera)