Ha én Rózsa volnék
- Részletek
- Napi apró
- 2010. július 06. kedd, 04:49
- Lévai Júlia
Július elsején a HírCsárda (Pusztán hírek) nevű viccportál álriportot közölt, a lap betyáros stílusához illően Patkó Bandi tollából. Mivel minden lehetséges, az ártatlan, népnemzeti keresztény polgári olvasó okkal gondolhatja: ugyan, miért ne használhatná valaki írói álnévként egy legendás betyár nevét? Végtére a magyar múlt minden szegmense fontos nekünk. Patkó Bandi pedig szemmel láthatólag járt a Parlamentben, hiszen még fotót is hozott onnan, amelyen épp az államtitkár asszony, Hoffmann Rózsa beszél. A riport tehát hitelesnek tekinthető, ezért a továbbra is ártatlan népnemzkerpolg olvasó jóhiszeműen továbbolvas. Ekkor azzal a címmel kell szembesülnie, miszerint Hoffman Rózsa a focipályán is engedne buktatni. (A nevet a portálon írták hibásan: helyesen „Hoffmann”.) De hiszen bármi megtörténhet – gondolja ismét az ártatlan állampolgár –, ráadásul tényleg az a legfontosabb feladata a kormánynak, hogy mindent, mindenütt és azonnal kézbe vegyen és rendbe rakjon. S ki tudja, mik történnek mostanában az amúgy is zűrös focipályákon? Ha mindent a hatalmi akcionizmus egyetlen csövén át nézünk, akkor teljesen logikus, hogy most, amikor ráadásul vébé is van, ennek a területnek is haladéktalanul utána kell nyúlni. Az Orbán-kormány oktatási államtitkára olyannyira komolyan veszi a buktatás visszaállításáról szóló módosító javaslatát, hogy azt a focira is kiterjesztené – olvashatja a változatlanul rendíthetetlen népnemzkerpolg, akinek azonban a mondat befejezésénél mégis fönnakadhat a szeme. Ott ugyanis az áll: remélve, hogy ezzel izgalmasabbá és véresebbé válik a játék. Véresebbé?! Nem, az lehetetlen, hogy ez a szelíd asszony ezt a szót használta volna. Jó, belül olykor szeretnénk, ha úgy lenne, de kifelé? Na ne, azt azért mégsem. Itt valami nagyon nem stimmel, itt nagyon eltorzították, amit az államtitkár asszony mondott. Ez már megint a balliberális sajtóra jellemző manipuláció tipikus esete.
De hiszen itt is van, tessék! Ő maga, Hoffmann Rózsa is mondja, hogy már megint ezekkel kell szembetalálnia magát: Az iskolában sem engedjük ezentúl ezt a liberális nyimnyám hozzáállást, hogy majd belejön a gyerek, majd felzárkózik, amikor már másodikban is látszik, hogy buta, mint egy vödör sár – ugye, ugye?! Hogy már megint és mindig ugyanazok?! – És nálunk sajnos ugyanez az attitűd látszik a focipályákon is: mindenki buta fejjel rohangál, nem tudják mihez is kezdjenek. Hát kezdjék el egymást is buktatni, akkor majd legalább egymás elől elfutnak, ha már a labdával nem tudnak mit kezdeni. Igen! Maga Hoffmann Rózsa is a liberalizmus tűrhetetlenségéről beszél. És közben már megint le akarják őt gyalázni a liberálisok? Ezt nem tűrheti, telefont ragad, felhívja egyenesen a Hoffmann Rózsát (ami előtt le a kalappal: hogy jött rá ebben a nagy, érzelmi és adminisztrációs viharban, hogy hol kell keresni?!), s megrendüléséről biztosít minden jelenlévőt. Köztük Dobi Ágnest, aki majd a „HEFMI Oktatási Államtitkárságának sajtóreferenseként” jelöli meg önmagát.
(HEFMI nevű intézmény csak néhány pillanatig létezett: addig, amíg latolgatták, hogy ne Humán Erőforrásnak nevezzék-e, de a jelen pillanatban a „Nemzeti Erőforrás” név a mérvadó. Nem könnyű helyzet, ezért majd Dobi Ágnes még egyszer elhibázza, és levele végén Nemzeti Fejlesztési Minisztériumként említi ugyanazt a céget. Ennek az elhibázásnak a logikája azonban Szerkesztőségünk számára végképp követhetetlen, ezt sajnos nem tudjuk megmagyarázni, amiért az Olvasó elnézését kérjük.)
Dobi Ágnes ekkor megtehetné, hogy – miután maga is figyelmesen elolvasta a viccportált – felvilágosítja az előrehaladott csőlátásban szenvedő telefonálókat arról, hogy félreértették a helyzetet, és hogy itt viccről van szó. Amit egyébként már a lap fejlécén is jeleznek, hiszen legalább három vizuális jel közvetlenül is utal arra, hogy a dolgokat kifacsarva kell értelmezni: a bal sarokban nevető szájak vannak, a „pusztán hírek” felirat mellett egy konkrét pusztai tanya virít, és tessék megnézni a jobb sarokban a kalapos betyárt: nem tetszik tudni, hogy akkor még nem volt napszemüveg?
A sajtóreferens azonban nem azt tartja feladatának, hogy főnöke kulturális pozíciójához méltón kitágítsa a csőlátók horizontját, hanem éppen ellenkezőleg: mások horizontját kívánja erőteljesen beszűkíteni. S nemhogy átveszi a csőlátást, de még el is kezdi intenzíven képviselni.
Hogy ez miért van így, azt végképp nem tudhatjuk, de tény: Dobi Ágnes a beszűkült agyúak és csőlátók képviseletében az alábbi levelet írta a vicclapnak:
„Tisztelt Szerkesztőség!
Hoffman Rózsa a focipályán is engedne buktatni címmel megjelentetett anyag az első szótól kezdve az utolsóig hamis tényállítás, ugyanis önök idézőjelben adtak közre egy, az államtitkár által soha el nem mondott szöveget. Az idézőjel használatával azt sugallták, hogy az államtitkár szavait szó szerint idézik. A megtévesztést fokozza, hogy illusztrációként egy létező – megjegyzem szerzői jogi védelem alatt álló – parlamenti ülésen készült képet manipuláltak. A fotó tulajdonosától az Index főszerkesztőjének tájékoztatása szerint a hircsarda.hu nem kért, és értelemszerűen nem kapott engedélyt a felhasználásra, tehát a szövegtorzításon túl ezzel is jogsértést követtek el. Ismételten a leghatározottabban felkérem Önöket, hogy az írást haladéktalanul távolítsák el.
Üdvözlettel:
Dobi Ágnes
a HEFMI Oktatási Államtitkárságának sajtóreferense
Az alábbi helyreigazítás közzétételét kérem:
A hircsarda.hu Hoffman Rózsa a focipályán is engedne buktatni címmel megjelentetett írásában megtévesztő módon, szó szerinti idézetként adott közre egy, az államtitkár által soha el nem mondott szöveget. A jogsértő anyag eltávolításán túl, elnézést kérünk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium oktatásért felelős államtitkárától.”
A vicclap természetesen közzétette a helyreigazítást, levette a lapjáról az inkriminált cikket, egy másik portál, az Index Képviselő Funky blogja pedig alaposan kivesézte szegény Dobi Ágnes levélírói hibázásait is.
Mindazonáltal ha az álriport közzétett szókapcsolataiból bármelyiket beírjuk a keresőbe, bármikor elolvashatjuk több helyen is az egész, kicenzúráztatott cikket. A helyreigazítás gyakorlati haszna tehát a nullával egyenlő, ami megnyugtató, és számunkra felidézi „a kutya ugat, a karaván halad” nem túl barátságos, de mély igazságokat rejtő szólásmondását.
Ami viszont az eset politikai hasznát illeti, az ügyben már nem vagyunk ennyire optimisták. S Bródy János nyomán folyvást csak azt dúdolgatjuk: Ha én Rózsa volnék, menten elsüllyednék. Ám ez ügyben valószínűleg magunk is csőlátásba estünk, mert már látjuk is, amint újabb helyreigazítást kérő levél készül. Ezt megelőzendő, felhívjuk minden, betelefonálásra mindig kész népnemzkerpolg olvasó, valamint helyreigazításügyi sajtóreferens figyelmét, hogy a kurzivált mondatot nem tettük idézőjelbe, azok tehát még viccből sem Hoffmann Rózsa szavai.
Pedig igaziból kéne azoknak lenniük.
(Lévai Júlia)