rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 5.

A Jobbiknak szót kell adni
Polyák Gábor jogász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője

Bolgár György: - A Médiatanács a Jobbiknak adott igazat egy olyan ügyben, amely látszólag apróság. A Jobbik megszólalási lehetőséget követelt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arra az interjúra, amelyet Hajdú János a Terrorelhárítási Központ vezetője adott még a nyáron. Ott tett néhány kijelentést a Jobbik nemzetbiztonsági kockázataira. A Jobbik válaszolni akart, az ATV ezt elutasította, mondván, hogy a műsorvezető következetesen ismertette a Jobbik álláspontját. A Médiahatóság első fokon elmarasztalta az ATV-t aztán az ATV fellebbezését ismételten elutasította, és másodfokon is a Jobbiknak adott igazat. Ezek szerint az ATV-nek, nem tudom pontosan milyen formában, de közölnie kell a párt álláspontját. Így van ez rendjén?

Polyák Gábor: - Eljárási szempontból feltétlenül. Azért azt mindjárt az elején le kell szögezni, hogy a beadott, kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos panaszoknak jelentős része származik a Jobbiktól. Távol álljon tőlem, hogy a Médiahatóságot bármilyen ügyben megvédjem, de azt azért látni kell a statisztikából, hogy ezeknek a panaszoknak a túlnyomó többségét – nem tudok számot mondani, de mondhatnám, hogy a 90 százalékát – a Médiatanács elutasította, tehát nagyon ritkán engedi, hogy a Jobbik alapvetően politikai marketingcélokra használja ezt a jogintézményt. Ez most egy olyan eset, ahol úgy látszik, a hatóság megítélése szerint jogilag nem volt elkerülhető az intézkedés.

- Mi a szabály? Milyen módon kell a kiegyensúlyozottságnak érvényesülnie?

- Az az igazság, hogy a műsort nem láttam.

- Vagy ha látta volna is, már nagyon régen volt, három hónapja legalább.

- Igen. Tehát alapvetően nem elképzelhetetlen az, hogy a műsorvezető legyen egy beszélgetésben az, aki az ellenkező álláspontot képviseli, és aki kiegyensúlyozza a megszólaló egyoldalú közléseit. Egy megfelelő riporteri magatartás alkalmas lehet egy ilyen panasz kivédésére. Ahhoz pontosan látnom kellett volna a beszélgetést, hogy meg tudjam ítélni, hogy a Médiahatóság jelen esetben túl szigorú volt-e és a riporter tényleg megpróbálta – a lehetőségeihez mérten – kiegyensúlyozni a beszélgetést vagy az egésznek mégis maradt egy kiegyensúlyozatlan érzete. Van olyan értelmezés, sőt van olyan döntés is, ami szerint elegendő, ha a riporter vállalkozik arra, hogy kiegyensúlyozza a beszélgetést.

- Ebben az esetben ráadásul nem egy egyszerű politikai vitáról van szó, különböző véleményekről, nézetekről, azok ütköztetéséről és valami ilyen fajta egyensúlyról, hanem egy hatóság vezetője, méghozzá egy erőszakszervezet vezetője, nemzetbiztonsági ügyekkel kapcsolatban vetette fel a Jobbik bizonyos felelősségét. Ebbe ráadásul nem lát bele senki. A Jobbik persze tudja, hogy mi lehet vagy mi nincs az ő rovásán, de nehéz úgy vitatkozni valakivel, mondjuk egy rendőri vezetővel vagy a Terrorelhárítási Központ vezetőjével, hogy nem tudjuk, hogy pontosan mi történik. Ilyen esetben hogyan kell értelmezni ezt a bizonyos kiegyensúlyozottságot? Hogy valaki mondja el azt, hogy én kérem szépen nem vagyok bűnös? Mintegy az ártatlanság vélelmét kell fenntartani a Jobbik esetében akkor is, ha ilyen gyanúsítás elhangzik egy rendőri vezető részéről?

- Van előírva a jogszabályban egy olyan kötelezettség, hogy kiegyensúlyozottan kell tájékoztatni. Azt lehet látni a Médiatanács eddigi gyakorlatából, hogy ennek az alapvető tartalma az, hogy ha megjelenik egy álláspont, akkor az állásponttal ellentétes álláspontnak teret kell adni. E tekintetben sajnos nincs jelentősége annak, hogy az az ellentétes álláspont a Jobbiké vagy sem, és még csak annak sincs jelentősége, hogy egy egyébként valóban nehezen ellenőrizhető titkosszolgálati információval szemben próbál meg az érintett fél ellenkező véleményt nyilvánosságra hozni ezen a panaszon keresztül. Tehát miután létezik ez az intézmény, és itt létezett egy elhangzott álláspont, ezt jelen esetben nem értékelhetjük másként, mint álláspontként, bármennyire is hivatalos személytől elhangzott közlés volt. De ezzel az állásponttal szemben ebben a nagyon egyszerű matematikai logikában van egy ellenkező álláspont, és miután itt van ez az elvárás, hogy legyünk kiegyensúlyozottak és szerintem a lényeg az, hogy kell-e ilyen elvárás, ami jelenleg van, ezért tényleg távol álljon tőlem, hogy a Médiahatóságot megvédjem.

- Értem. Akkor úgy járt el, ahogy kell. Akkor nézzük meg azt, hogy kell-e ilyen kiegyensúlyozottság. A közszolgálat esetében azt hiszem, hogy többé-kevésbé kell, bár ott is azért konkrétan meg lehet nézni, hogy mire és hogyan is érvényes ez. Nem közszolgálati adók esetében ezt a kiegyensúlyozottságot egyáltalán miért tették be? Hiszen nagyon jól tudjuk, a tények ezt mutatják, a hallgatók, a nézők ízlése is ezt mutatja, hogy nagyon is egyfajta véleményt vagy bizonyos beállítottságot várnak egy-egy bizonyos adótól. Azért nézik vagy azért hallgatják őket.

- Egyetértek ezzel az állásponttal. Tekintettel különösen arra, hogy ez a kiegyensúlyozottság mint jogi elvárás olyan technikai időszakból, olyan médiakörnyezetből származik, amikor nagyon kevés számú rádió és televízió állt rendelkezésre, és egyáltalán nem álltak rendelkezésre mondjuk internetes hírforrások. Egy egyoldalú tájékoztatás valóban a közönség széles körében kárt tudott okozni. Azért ez már nagyon régóta nincs így. Tehát már valójában a 90-es évek második felében sem volt igazán alkotmányos oka annak, hogy ez a kiegyensúlyozottság minden rádiótól és televíziótól elvárt követelményként jelenjen meg a jogszabályban. De a 96-os médiatörvény is szövegszerűen ezt az elvárást tartalmazta, amit aztán a 2010-es médiatörvény átvett, sőt egyébként ki is terjesztett lekérhető, online videotékára vagy például az Index videotárára, olyan videotartalmakra, amelyek lekérhető módon férhetők hozzá. Ezt az Európai Bizottság vetette ki a jogalkotóval a törvényből. Egyébként teljesen nonszensz lett volna, hiszen hogy lehet kiegyensúlyozni egy ilyen videotárat, elképzelhetetlen, hogy ez működött volna a gyakorlatban.

- Mindenesetre alkalmat adott volna a hatóságnak arra, hogy beavatkozzék és az általa nem kívánt tartalmakat valamilyen módon szankcionálja.

- Nem lett volna egyszerű dolga. Lemérték volna, hogy az adott videotárban x percnyi jobboldal van, akkor x percnyi baloldal is kell? Ez teljesen nonszensz elképzelés volt. A Bizottság is így gondolta hála istennek, ezért ez elég rövid úton kikerült a törvényből. Ez lett volna általában a helyes a televíziós, rádiós műsorszolgáltatásokra vonatkozóan is. Abban egyetértünk, hogy a közszolgálati médiával szemben legyen egy ilyen elvárás, hiszen a közszolgálati média – ha ez jelent még nálunk bármit – fontos tartalmi összetevője az, hogy valóban egy elfogulatlan tájékoztatást, olyan összképet nyújtson a nézőknek, hogy megismerhessenek minden álláspontot. Azt, hogy ez nem így van, azért világosan látjuk. De hogy a Klubrádiónak, az ATV-nek vagy a Hír TV-nek miért kell kiegyensúlyozottnak lennie – mikor tudjuk, hogy nem az és a néző sem várja el –, erre jogi indokot már nem tudnék mondani.

- Bár hozzáteszem, hogy mi például törekszünk arra, hogy  megszólaltassunk több véleményt, egyrészt a híreinkben is, másrészt a megszólaltatottakban is, azonban, ha nem is a Jobbik, de mondjuk a fideszes megszólaltatottak nem mindig kívánnak élni a lehetőséggel. Az más kérdés, hogy a véleményekben, kommentárokban természetesen nagyjából kivehetően és meghatározhatóan egyfajta vagy bizonyos fajta gondolatkörben és állásponti körben vagyunk, és bár adunk lehetőséget más véleményre is, de azért nagyjából le lehet szűrni, hogy a Klubrádió hol áll.

- Igen. Ugyanakkor, ahogy mondja, a hírekben egy tisztességes újságírói magatartás mindenféle jogi elvárás nélkül is törekszik arra, hogy objektív, kiegyensúlyozott, hiteles tájékoztatást nyújtson.

- Így van. Hitelesek akarunk lenni. Azt szeretnénk, ha elfogadnák, hogy ez így történt és nem torzítjuk a híreket csak azért, mert nekünk jobban tetszik úgy. Nem?

- Számomra ez etikai, újságírói szakmai elvárás, nem pedig egy jogi követelmény. Ha ilyen módon működne minden, akkor nem is lenne semmi gond vele.

- Akkor még egy dolgot ezzel az egész kiegyensúlyozottsággal kapcsolatban, ami most felvetődött, különösen a Gyöngyösi-ügy után, hogy karanténba kellene helyezni a Jobbikot. Hogy ezen pontosan ki, mit ért az egy dolog. De egyfajta értelmezés mégiscsak lehetséges, ami kézenfekvő és meglehetősen gyakorlati a médiában. Hogyan lehet, lehet-e és egyáltalán szabad-e a mai törvények szerint azt mondani akár a közszolgálatban, akár máshol, hogy a Jobbik véleményére nem vagyunk kíváncsiak? Persze ha mondanak valamit, mondjuk a Parlamentben, akár botrányosat, akár érdekeset, akár fontosat, az egy más kérdés. De külön valamiféle terepet adni az ő propagandájukra – éppen azért mert olyan párt amilyen – nem kívánunk.

- Én ezt is nagyon veszélyesnek tartom, mert ha megnézzük, hogy a Jobbik hogyan került be a Parlamentbe viszonylag magas támogatottsággal, akkor azért azt látjuk, hogy ebben nem nagyon kapott médiahátszelet azoktól a hagyományos médiumoktól, amelyek a legszélesebb közönséget elérik. Mégis meg tudta csinálni ezt a politikai értelemben vett bravúrt. Szerintem sokkal nagyobb hiba úgy csinálni, mintha a Jobbik nem létezne és az általa képviselt – nyilván számunkra – vállalhatatlan ideológia nem létezne. Egyszerűen olyan helyzetekbe kell hozni a Jobbik álláspontját, a képviselőket, ahol megfelelő ellenvélemények ténylegesen nem kiegyensúlyozzák, hanem egy olyan kontextusba helyezik ezt a párbeszédet, ahol teljesen világossá válik a közönség számára, hogy amit a Jobbik mond, az lehetetlen, vállalhatatlan vélemény és út. Tehát nem karanténba zárni kell, hanem igenis megmutatni, hogy az, amit ő mond, nem helyes, és azzal szemben vannak olyan alternatívák, amelyek járhatók egy demokráciában. A karantén csak elfedi a problémát, az önmagában nem orvosolja szerintem a Jobbik-problémánkat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái