rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 5.

A felsőoktatás tönkremegy, mindenki fél és hallgat
Manherz Károly egyetemi tanár, volt oktatási államtitkár

Bolgár György: - Nem tudom, hogy mi lesz belőle igaz, de egyelőre úgy látom, nem cáfolta senki, hogy a jövő évtől döbbenetes mértékben csökkentenék az államilag támogatott felsőoktatási helyek számát, és mindössze 10,5 ezer fiatal ember vehetne részt 100 százalékos állami ösztöndíjjal az egyetemi, illetve főiskolai képzésben a mostani 27 ezer helyett. Ha ez így történik, akkor milyen felsőoktatás lesz Magyarországon?

Manherz Károly: - Hát ijesztőek a hírek valóban. És még semmi új hírt nem hallunk, hogy a kormány mit fogadott el és mit nem. De amennyiben ezt elfogadja, hát ez jelentős vágás természetesen a felsőoktatás területén, hiszen ez most akkor azt jelenti, hogy végül is mégiscsak fizetős lett a felsőoktatás, mert 10 480 teljes ösztöndíjas hely egyrészt nagyon kevés, de hát az egyéb vágásoknál az látszik még, hogy azért itt egy komoly struktúraváltás van előkészítve, mert ha az államilag támogatott hallgatók létszáma csökken, majd a kormányzat fogja eldönteni, ha szakonként megvizsgálja a képzési költségek finanszírozását, hogy melyik szakot nem akarja indítani. Ebben van ráció annyiban, hogy Magyarországon sokszor mondják azt, hogy bizonyos szakokat nagyon sok helyen tanítunk. Mindig a kommunikációt hozták elő példának. De gyakorlatilag ha minden egyes szakot felülvizsgálnak és ha ez igaz, ahogy a tervezetből lehet hallani, hogy akkor a szerint határozzák majd meg, hogy melyik intézmény, főiskola, egyetem jó, kiváló – nem tudom, hogy a kiválóságot persze hogyan határozzák meg –, de hogy jó a képzése, amelyiknél pedig nem jó, ott ugye hagyják elsorvadni a képzést, tehát nem indíthatnak mondjuk egy évfolyamot. Ez lehet az, hogy kevés a létszám vagy csak 8-an jelentkeznek egy szakra vagy nem érik el az intézmények azt a minimális létszámot amelyet jelöltek a felvételi tájékoztatóban. Ha ez igaz és ha ehhez még igaz az is, hogy az OECD-átlagokat nézik, hogy ugye egy oktatóra hány hallgató jut, akkor bizony ennek az egyik következménye nyilvánvalóan az lesz, hogy meg fog változni a felsőoktatás struktúrája, kevesebb helyen fognak bizonyos szakokat tanítani. A finanszírozás ehhez fog igazodni. Tehát ez azt jelenti, hogy akkor bizonyos helyeken oktatókra nincs szükség. Illetve hogy mi lesz azokkal az intézményekkel, vidéki felsőoktatási intézmények, főiskolák, kihelyezett karok például, amelyek azért több szempontból is szerepet játszanak.

– És ez mondjuk a vidéki városok kulturális életére, társadalmi összetételére is komoly hatással van. De ezek, ha tetszik távolabbi következmények. Mi a következménye annak, hogy a felsőoktatásban résztvevőknek csak egy kis százaléka maradhat meg állami támogatással? Tehát az ingyenes oktatási körön belül. Mennyire állítja le ez a mobilitást a magyar társadalomban. Az első ránézésre szinte teljesen.

– Hát igen, mert ha nézzük a tavalyi számokat is, ugye, ez a részösztöndíjas dolog igazán nem vált be. Tehát ha most egy nagy összegű, nagy létszámú részösztöndíjas képzést is biztosít a kormányzat, ahol a felét fizeti a költségeknek a hallgató, a másik felét fizeti az állam, és ugyanolyan elbírálás alá esik a hallgató, hogy alá kell írnia a megfelelő szerződést, hogy az országban marad és itt fog dolgozni.

– És tegyük hozzá, hogy ez a felét fizeti, ez is évi több százezer forint.

– Hát ez több lehet, mert ez változik intézményenként.

– Még több is lehet.

– Ugye a képzési költség, amit megállapítottak, az 320-tól felmehet 1 millióra, az orvosoknál 1,2 millióra vagy még magasabbra. Akkor ez azt jelenti, hogy ugye valahol a felsőoktatásból ki kell vonni pénzt. Ez teljesen egyértelmű. Az hallatszik már, meg hát az tudható, hiszen a rektorok is nyilatkoztak már erről, hogy a következő évben megint legalább 24–25 milliárddal kevesebbet kap a felsőoktatás. Ez a mostani 13-as támogatás a 2010-es évhez képest majdnem a felét jelenti a felsőoktatási támogatás-elvonásának. Tehát a régi 189 milliárdhoz képest marad 120 vagy 130. Ez komoly következményekkel jár természetesen. Mert az intézmény hogy tudja előteremteni azt a plusz pénzt, amivel mondjuk a nemzeti vagyont kell neki fenntartania. Egy csodálatos műemléképületet ugye.

– Hát szénszünet. Szénszünettel tartják fenn. Nem?

– Hát igen, most ez van, de hát ez olyan, hogy most mindenki három napot hozzátett még ahhoz a szünethez, amit amúgy is általában bezárással szokott tölteni, de a hallgatókat azért csak vizsgáztatni kell egy épületben. Valamit hoz, mert mondjuk az ELTE szintjén ez, tehát hogy három nappal tovább zár be az ELTE, ez hoz egy olyan 70 millió forintot.

– Csak hát milliárdokat vonnak el.

– Hát pontosan erről van szó. Tehát nyilván nyugtalanság is van a felsőoktatásban dolgozók között, az oktatók között, hogy vajon most hány hallgatóm lesz. Jelentkezik-e költségtérítéses képzésre vagy jelentkezik-e részösztöndíjasra vagy jelentkezik-e térítéses képzésre.

– Lehet azt mondani, hogy ez ugye egyrészt komoly súlyos társadalmi következményekkel jár, másrészt az oktatás színvonalát is károsan befolyásolja?

– Mind a kettő igaz, amit mondott. A másodikkal kezdeném. Ugye a színvonal: jó lenne, ha kisebb csoportokba lehetne az egyetemeken oktatni, de gyakorlatilag ezt nem engedi részben az EU meg az OECD, és akkor itt a színvonallal már gond van, mert ha nagy évfolyamokon kell órákat tartanom, az nem egészen ugyanaz, mintha esetleg 15-18 fővel tudok foglalkozni. Főleg az idegennyelvi szakokon. De ez a műszaki területen vagy az orvosi területen is így van. A másik meg az, hogy hogy jutnak hozzá akkor a magyar állampolgárok a felsőoktatáshoz, hogyan fognak bejutni, egyáltalán mit tehetnek. Mert jó, hogy sokfajta képzés van, ugye van felsőoktatási szakképzés meg van alapképzés, meg van mesterképzés. De hát például a mesterképzések ugye nem nagyon népszerűek pillanatnyilag a felsőoktatásban a hallgatók között, a hallgatók a rövidebb távot szeretik. Három év után elmennek, felvesznek még bizonyos specialitásokat és utána kimennek a pályára.

– És ha a továbbtanulásért súlyos pénzeket kell fizetni, akkor még kevésbé lesz népszerű.

– Akkor még kevésbé jönnek. Viszont ha nincs elég hallgató, akkor elképzelhető, hogy 5 fővel egy bölcsész mesterszak nem indítható. Mert ezt ugye meg kell gondolnia az intézménynek, mert 5 főhöz is kell legalább 4 tanár.

– Akkor még egy dolgot. Ugye lehet úgy is megközelíteni ezt az egészet, hogy még mindig nem következett be az, amit Orbán Viktor nyíltan kimondott nem is egy interjújában, hogy ő olyan felsőoktatást szeretne, ahol mindenki fizet. Itt még tízezer ember marad, aki nem fizet.

– Igen. Hát önfinanszírozó felsőoktatásról beszélt a miniszterelnök úr. Ami most azt jelenti, hogy tulajdonképpen 60 százalékban ez megtörténik. Marad ez a 10 ezer teljes ösztöndíjas és maradnak azok, gondolom, arról ugye nem hallunk semmit, de nyilván akik már bent vannak a képzésben és akiket tavaly is felvettek teljes állami ösztöndíjas helyre. De hát ezek kimennek két-három-négy-öt év múlva. Ez azt jelentené, csak senki nem tudja pontosan ennek a technikáját, hogy ez az önfinanszírozás, mert hát ha nézem a számokat, azért a diákhitel 2-t is, ahogy a rektori konferencia elnök asszonya nyilatkozott, körülbelül 5500-an vették november 30-ig igénybe. Hát ez egy eléggé kis szám. Bár biztos, hogy egy jó hitelkonstrukció. De hát vissza kell fizetni.

– Így van. Még talán annyit, hogy miután Ön nagyon közelről ismeri a felsőoktatás állapotát, az ott dolgozókat meg az ott tanulókat, gondolja, hogy a felsőoktatásban résztvevők egyetemi tanárok, adjunktusok, tanársegédek, docensek az ott segítségükre lévő egyéb alkalmazottak és maguk a tanulók minden további nélkül lenyelik ezt? Mert korábban minden ilyen változás, ami valamiféle hozzájárulást sürgetett volna a tanulók részéről, lényegében nagyon határozott elutasításban részesült. Most mintha nagyobb volna a csend vagy a belenyugvás. Vagy csak a félelem nagyobb.

– Hát igen, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetétől sem lehet olyan sok mindent hallani, most egyedül a HÖOK kezdett el egy kicsit tiltakozni, és megpróbálja azt, ami a mi időnkben a felsőoktatási kerekasztalon-tárgyalásokon csiszolódott, valamilyen formában, akár egy megmozdulással is vagy valami tüntetéssel, gondolom, megakadályozni. Az oktatók esetében ugye már eleve ez a zárolás is, ami most folyt ugye még ebben az évben a felsőoktatásban, hiszen volt egy nagy zárolás, 7,5 milliárdos összegben, már ez is nyugtalanságot szült. Ebből sokfajta következtetést lehet levonni. Az egyik az, hogy fiatal oktatók, akiknek nincs meg az előrelépési lehetőségük, tehát tanársegéd, doktori fokozata van, de úgy látja, hogy nem lesz belőle mondjuk adjunktus, tehát nincs továbbmenet, mert nincs pénz arra, hogy adjunktusi fizetést kapjon, az esetleg elmegy. Van egy ilyen is. Elmegy külföldre, főleg akkor, ha egy-két nyelvet jól tud. Ez az egyik. Azt nem látom még, hogy lenne egyfajta tiltakozás, csak egyfajta morgolódás van most itt a területen, mert a felsőoktatási dolgozók bérét most még nem érintik ezek a változtatások. De a jövő év, amennyiben bejön ez a 23-24 milliárdos elvonás, akkor könnyen lehetséges, hogy az intézményeket arra ösztönzi, hogy építsenek le vagy csoportosítsanak át vagy szüntessenek meg szakokat. Hogy megmozdul-e a felsőoktatás, nagyon nehéz ezt megmondani, mert most egyelőre a rektori konferencia nyilatkozatát várja mindenki, hiszen a rektori konferencia is szeretne majd állást foglalni a végleges kormányhatározathoz. De nem látom még azt, hogy most ki akarnak menni az utcára vagy azt mondják, hogy ez felháborító. De magukban mondják. Tehát egyelőre mindenki csöndben van. Nyilván mindenki félti az állását, és szakmailag megpróbál mindent megtenni, minden intézmény vagy tanszék, vagy intézet, hogy valamilyen módon mentse át azt a tudományos potenciált, amire úgy látszik, senki nem figyel oda.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái