rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 12.



Bolgár György kérdései 2012. december 12-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy ma délután folytatódik az egyetemisták tiltakozása a kormány felsőoktatási tandíj tervei ellen. Igaz, a tandíjat nem tandíjnak nevezik. A Hallgatói Önkormányzat mai fórumára elhívták Orbán Viktort, ő azonban nem megy el. Vajon meghátrálásra tudják-e kényszeríteni a kormányt vagy Orbán ebben hű marad önmagához és nem enged?

Másik témánk, hogy a jobboldali nézeteiről ismert Szörényi Levente besokallt a jobboldali megmondó emberekből, elege lett a Wass Albert filmekből és a fércművekből, végre művészetet szeretne látni. Szörényi a Heti Válasznak nyilatkozott például így. Nagyon elegem van abból, hogy az úgynevezett nemzeti polgári oldalon nekem mindent le kell nyelnem csak azért, mert nemzeti.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a miskolci képviselő testület előzetes beleegyezése nélkül újították fel azt az utcát, ahol a fideszes alpolgármester és parlamenti képviselő Zsiga Marcell két hónapja házat vásárolt. A képviselő volt az, talán emlékeznek rá, aki azt mondta talán egy évvel ezelőtt, hogy negyvenhétezer forintból meg lehet élni.

Beszéljük meg aztán, hogy a kormányszóvivő a Népszava kérdésére egyelőre nem válaszolt, ellenben ő kérdezett az újságírótól. A Népszava arról érdeklődött, hogy kapnak-e idén jutalmat az Orbán-kormány tagjai. Mire Giró-Szász András úgy válaszolt, addig is, amíg utána jár ennek a Népszava küldje el neki a 2002 és 2010 közötti kormányzati jutalmak összesítését. Mégis mit képzel ez a kormány?

És végül mi a véleményük arról, hogy a német igazságügyminiszter élesen bírálta a magyar kormányt, amiért kétharmados többségét a kisebbség feletti uralkodásra használja fel? Beavatkozás a magyar belügyekbe? Nem leszünk mi német gyarmat?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Ami a berlini rendezvényen valójában elhangzott Magyarországról
Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke

Bolgár György: - Ön a múlt héten Berlinben részt vett egy Magyarországgal foglalkozó rendezvényen. Fel is szólalt ott, és ahogy az MTI meglehetősen késői, tegnap késő esti híréből kiderül, ott volt a német igazságügyminiszter is, és ő meglehetősen erősen kritizálta a magyar kormányt. Kezdjük a formaságokkal, bár ebben az esetben talán a formaság tartalmi jelentőséggel is bír. Tud arról valamit, hogy a múlt csütörtöki rendezvényhez képest miért telt el öt nap, amíg az MTI tudomást szerzett erről a berlini beszélgetésről?

Dénes Balázs: - Ennek egy egészen egyszerű prózai oka van. Ez a rendezvény nem múlt csütörtökön volt hanem tegnap. Tehát itt valami zavar támadt.

– Hát azt írta az MTI, hogy csütörtökön Berlinben. Tegnap meg kedd volt.

– Én ott voltam ezen a rendezvényen, és ez tegnap este volt. Hétkor kezdődött. Tehát sok mindent lehet elmondani arról, hogy az MTI hogy tudósított erről az eseményről, de az biztos nem lehet, hogy lassúak lettek volna, mert tegnap este hétkor kezdődött ez a rendezvény.

– Akkor az első mondat úgy szól, hogy a Velencei Bizottság kritikusan, de konstruktívan viszonyul Magyarországhoz. Az ajánlásait pedig komolyan kell venni, mondta a német igazságügyminiszter csütörtökön Berlinben, a német ügyvéd egyesület és az Amnesty International Magyarországgal foglalkozó csütörtöki esti rendezvényén tartott előadásában. Hát hol vagyunk?

– Nem, nem tudom, én határozottan állítom, hogy a rendezvényre tegnap került sor Berlinben, tehát nem csütörtökön, kedden, és tegnap este ki is adták ezt a hírt. Hát egy elég érdekes rendezvény volt. Én azt gondolom, hogy a szövetségi igazságügyminiszter szájából azért ezek nagyon erős mondatok voltak, amik elhangzottak. Ugye diplomatáról van szó természetesen vagy diplomatikusan fogalmazó politikusról.

– Hát inkább politikusról, igen.

– Igen, aki azért vigyázott arra, hogy Magyarország nevét egyszer se vegye a szájára. De hát tekintettel arra, hogy egy Magyarországgal foglalkozó rendezvényről volt szó, pontosan tudta mindenki, hogy mire gondol. Konkrétan azt mondta, hogy rendkívül veszélyesnek tartja azt, ha az Alkotmánybíróság döntéseit kétharmados többséggel felülírják. Sőt az is elhangzott, hogy ha pedig az új szabályokkal megpróbálják megnehezíteni a részvételt a választásokon, az megkérdőjelezi a demokrácia alapelvét és lényegét. Én azt gondolom, hogy ezek nagyon erős állítások voltak. Ugye a másik felszólaló a nemzetközi ügyvédi kamarának egyik emberjogi munkatársa, ez az a szervezet, amely Magyarországra egy tényfeltáró bizottságot küldött, ha jól emlékszem, idén tavasszal, elkészítették a jelentésüket, és részben ennek a jelentésnek a bemutatásáról volt szó. És a harmadik felszólaló pedig én voltam, ugye az MTI az én beszédemből annyit tartott fontosnak megjegyezni, hogy én azt mondtam volna, hogy koránt sem biztos, hogy….

– Hogy minden probléma a jelenlegi kormányhoz köthető.

– De azt is állítottam, hogy Magyarországot jelenlegi állapotában nem vennék fel az EU-ba. Hát ezt annyiban szeretném kiegészíteni, hogy egész pontosan azt mondtam, hogy a romák kétségbeejtő helyzete és például a korrupció nem olyan probléma egyik sem, amely 2010 májusában csapott volna le Magyarországra. Azt ugyanakkor sem tegnap, sem máskor nem rejtettem véka alá, a TASZ nem is szokta, hogy egy egészen más szín, amit a jelenlegi kormánytól és a jelenlegi parlamenttől látunk. És hát itt azért jó pár problémát listáztam még, kezdve az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejleményektől, ugye a választási törvényről volt szó. Úgyhogy ez, hogy korántsem biztos, hogy a kizárólag a jelenlegi kormány lenne felelős, ez csak két problémával kapcsolatban hangzott tőlem el. De nem gondolom azt, hogy egyenlőségjelet kellene tenni a jelenlegi kormány és az azt megelőző adminisztráció között.

– De hát ne avatkozzunk bele az újságírói szabadságba, ugye? Az újságíró így hallotta, így adja tovább.

– Nem, azért érdekes ez egyébként, mert ugye az előadásomnak az egyik része pontosan a médiatörvények által teremtett helyzetről szólt, és ugye én itt azt emeltem ki, hogy az a hármas cél, a tartalomszabályozás a gyűlöletbeszéd visszaszorítása érdekében, az átlátható piaci viszonyokat eredményező piacszabályozás és a közmédia megreformálása, ugye ezek hangoztak el annak idején, hogy ezért van szükség új médiatörvényekre, és szépen levezettem, hogy miért tekinthető abszolút mértékben kudarcnak minden szempontból. Ezeket a szempontokat is vizsgálva. És ugye a közmédiáról szólva pedig pontosan arról beszéltem, amiről mi is beszélünk most, hogy sajnos Magyarországon az elmúlt két és fél évben megszokhattuk, hogy a közmédia nem igazából a hírek forrása, hanem inkább egy párhuzamos valóság, valamiféle másik típusú valóságnak a forrása.

– És nyilván nem véletlen, hogy egy berlini tudósító is miért hall olyan furán bizonyos kifejezéseket, miért tesz egyenlőségjelet oda, ahol nincs egyenlőségjel.

– De volt még egy szempont, nagyon érdekes volt, hogy felállt, azt hiszem, a magyar követség második embere ezen a rendezvényen, előre egyeztetett módon szót kért és kapott. És az ötperces felszólalásából mintegy három és fél percet annak az elpanaszolásával töltött el, hogy miért nem hívták ide meg a magyar kormány képviselőit, miért nem kompetens emberek nyilatkoznak. Én figyeltem az emberek arcát, egyébként többek közt az igazságügyminiszter arcát ez alatt a felszólalás alatt, és azt kell hogy mondjam, ez az az eset volt, amikor a magyar diplomata hölgy többet használt volna Magyarországnak, ha ezt a felszólalást nem mondja el. Egészen furcsán és idegenül hangzottak ezek a szavak. Különösen akkor, amikor előtte a nemzetközi ügyvédi kamara munkatársa és én magam is és még a szövetségi igazságügyminiszter is ilyen súlyos vádakat fogalmazott meg Magyarországgal kapcsolatban. Erre érdemi válasz semmiképpen nem hangzott el, kizárólag ezek a sirámok, hogy hát miért nincs itt a magyar kormány.

– De ráadásul ott van a magyar kormány képviselője, a magyar nagykövet helyettese. Hát ki ő, ha nem a kormányzat képviselője.

– Egyrészt, másrészt pedig hát abban a jelentésben, amiről szó van, abban a jelentésben a magyar kormány képviselői kellő hangsúllyal szerepelnek. Ezt egyébként az ügyvédi kamara munkatársa is elmondta, hogy a magyar kormány rendkívül kooperatívnak mutatkozott, amikor ők Magyarországon jártak. Erre én azt mondtam ott el, mert fontosnak tartottam, hogy ez elhangozzék, hogy az a fajta kettős beszéd, amelyet a magyar kormány az elmúlt két és fél évben mutat, pontosan jelzi, hogy mi is az ő hozzáállásuk a nemzetközi kritikákhoz. Tehát amikor jön egy külföldi bizottság, akkor nagyon szépen leülnek velük tárgyalni. Amikor az európai parlamentben van egy vitanap, akkor természetesen küldik a megfelelő szintű képviseletet. Aztán amikor hazajönnek ugyanezek az emberek, akkor valahogy másképp emlékeznek arra, hogy mi is hangzott ott el. Illetve amikor Magyarországon kommentálják a nemzetközi szervezetek döntését, akkor nem pontosan ugyanaz a kooperatív és együttműködő stílus, amit mi hallunk. Ugye ennek a példája szerintem az elmúlt hetekből az volt, amikor a miniszterelnök az Európai Unió bíróságának a bírák nyugdíjkorhatárával kapcsolatos szerintem igen fontos döntésére azt találta mondani a magyar parlamentben, hogy az Európai Unió egy döglött kutyába rúgott éppen most bele. Tehát ebben a német ügyvédi kamara és nemzetközi ügyvédi kamara által teremtett környezetben, amikor arról beszélünk, hogy hogyan igyekszik a kormány megtisztítani a bírói kart azoktól, akikről azt gondolja, hogy talán jobb lenne, ha mások lennének a helyükön, rendkívül furcsán hatnak ezek a mondatok.

– Ha innét a távolból kellene annak alapján, amit Ön is mondott meg az MTI tudósítása is tartalmazott, megítélni, hogy mi történt most Berlinben, én a legfontosabbnak azt érzem, hogy egyrészt a jobboldali kereszténydemokrata szabaddemokrata kormány egyik minisztere bírálta Magyarországot.

– Így van.

– És ebből ráadásul talán azt a részt emelném ki, nem is azt, hogy kétharmados többséggel sem lehet uralkodni a kisebbség felett, mert ezek általános és fontos elvek, tudjuk is, hogy minek szól, de hogy az új választási szabályokkal megnehezítik a részvételt, és ez megkérdőjelezi a demokrácia alapelveit. Ez ha a magyar kormány szemszögéből nézem, mint valamiféle fenyegetés, úgy hangzik, hogy ezt a német kormány nem nézi jó szemmel, talán meg is tesz mindent annak érdekében, hogy ez ne lehessen így.

– Nézze, ezt nemcsak a német kormány nem nézi jó szemmel, meggyőződésem, hogy ezt például az Egyesült Államok kormánya sem nézi jó szemmel. Ugye nem véletlen, hogy amikor Hillary Clinton Magyarországon járt, akkor azt mondta, ez egy évvel ezelőtt volt, ha jól emlékszem, hogy a választójogi törvényre nagyon fognak figyelni. Hát figyelnek is, mert néhány héttel ezelőtt Hillary Clinton megint igen kedvezőtlen szövegkörnyezetben említette Magyarországot.

– A múlt héten az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet dublini ülésén, pedig ott nem kellett volna Magyarországról szót ejtenie. És mégis megtette.

– Hát nem kellett volna, de. Nézze, én azt gondolom, hogy a német ügyvédi kamarának az emberjogi vitanapján se feltétlenül kellene, hogy a tavalyi fehérorosz szereplő után idén Magyarország legyen a soron. Úgyhogy ennek örülni azért nem igazán lehet. Az az azonban biztos, hogy ezek fontos üzenetek. Az én benyomásom erről a rendezvényről meg a hasonló típusú rendezvényekről az, hogy vannak olyan típusú problémák jelenleg Magyarországon, amiket viszonylag könnyen be tud fogadni egy nyugati közösség. Tehát igen, nálatok így van, nálunk meg így van. De van egy olyan kategóriája a problémáknak, amire egész egyszerűen csak tényleg döbbenten néznek például a külföldi jogászok, mondjuk a választási részvétel megnehezítésének a szándéka például ilyen. De ilyen például az is, amikor az a kérdés merült fel, hogy mi annak a legegyszerűbb módja, ez egy költői kérdés volt a részemről, hogy az Alkotmánybíróságban a szavazati arányokat egy parlament vagy egy kormány módosíthassa. És ugye hát jöttek a megoldási javaslatok, hogy hát igen, lehet kizárólag saját embereket delegálni egy Alkotmánybíróságra. De az, ami Magyarországon történt, hogy egy törvényjavaslattal 11-ről 15-re emelik a bírák számát, kizárólag azért, hogy az arányok így gyorsabban megváltoztathatók legyenek, ez egy német környezetben vagy egy amerikai környezetben egészen elképesztően hangzik.

– És aztán közvetlenül a parlamentből delegáljanak politikusokat az Alkotmánybíróságba, az meg egy külön ráadás.

– Nézze, ebben a német környezetben az, hogy egy fideszes képviselő ír egy törvényt, amiben ugye elintézik azt, hogy 11-ről 15-re emeljék a bírák számát, majd ugyanez a képviselő alkotmánybíró lesz, ez rendkívül visszatetsző. És azt hiszem, hogy a magyar követség diplomatájának a hozzászólásán túl ez pontosan jelzi, hogy miről van itt szó. Ezt ez a közönség itt megértette.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Rendőrök és tüntetők a Kunigunda utcában
Nagy Navarro Balázs

Bolgár György: - Azt hittem, már megint elvittek a rendőrök.

Nagy Navarro Balázs: - Nem, most éppen a hallgatói fórumot hallgattam itt a Budapesti Műszaki Egyetemen, és ott nem volt olyan jó a vételi körülmény.

- Értem. Szóval magyarázd el nekünk, hogy milyen alapon is vittek el a rendőrök több mint egyéves demonstráció után a közmédia székháza mellől?

- Szerintem ezt még ők sem nagyon tudják. A lényeg az, hogy mi bejelentettük a demonstrációt a november 19-ei támadást követően ugyanarra a helyre, most már harmadik alkalommal. Az tegnap 23 óra 50 perckor lépett életbe, és körülbelül 40-50 perccel később megjelentek a rendőrök, és arra hivatkoztak, hogy nekem már egy nappal korábban átadtak személyesen egy határozatot, egy végzést Tóth Tamás dandártábornok budapesti rendőrfőkapitány aláírásával, miszerint a bejelentésünket érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. És erre hivatkozva azt mondták, hogy ők nem tekintik ezt gyülekezési rendezvénynek, az úttestről távozzunk, megszüntetik a rendőri biztosítást, ami addig éjjel-nappal volt. Mi mondtuk, hogy a gyülekezési törvény szerint csak tiltani lehetne valamit, nem volt határozat.

- Tehát a bejelentést elutasítani csak úgy nem lehet. Olyan forma nincs.

- Olyan nincs. Tehát szerintem történelmet csináltunk ebben, mert én sok tüntetést szerveztem és korábban hatáskör hiányára hivatkozva próbálták kijátszani a gyülekezési törvényt. Most pedig hoztak egy végzést, hogy elutasítják a bejelentést, ami egyszerűen jogilag is nonszensz. Azt mondták, hogy tizenöt napon belül lehet fellebbezni, emellett még nem is jogerős a végzés. De ennek ellenére mégis azt próbálták elérni, hogy menjünk el onnét. Megjelent a helyszínen körülbelül harminc-negyven készenléti rendőr, a tucatnyi demonstráló körül, értesítették az MTVA kétszer is már erőszakosan fellépő, felbérelt vagyonőreit, körülbelül harmincan megjelentek, akikről kiderült, hogy egy órával előtte már váltották őket, kameráztak. Tehát ők minderről tudtak. A lényeg az, hogy miután szervezőként én és Gilicze Márti – ő volt ugye az a színésznő, aki nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett a 19-ei támadás során – mondtuk, hogy mi bejelentettük ezt a tüntetést, nincs betiltva, ilyen végzés alapján mi nem tudunk eljárni, folytatjuk a tüntetést. Felháborodtunk azon, hogy a rendőrség így próbálja kijátszani a gyülekezési törvényt, úgyhogy bejelentettem én is, aztán csatlakozott hozzá a másik szervezés is, hogy spontán tüntetésbe is kezdünk.

- Erre vittek el titeket?

- Nem, a gyülekezési törvény szerint a spontán tüntetést nem lehet előre bejelenteni. Hétfőn a hallgatók ezért is tudták megszállni hidakat, főutakat. És azt majd utólag be lehet jelenteni, ha nem ér közben véget, és ugyanúgy biztosítani. Ehhez képest a rendőrség azt mondta, hogy ő ezt nem veszi tudomásul, úgy tekinti, mint a korábbit, és menjünk el. És hivatalosan azt mondták, hogy aki nem távozik az úttestről, az ellen szabálysértési eljárást indítanak közlekedési szabálysértés miatt. Aztán ez megtörtént, és utána azt mondták, hogy akkor távozzunk. Mondtuk, hogy nem távozunk, elmondtuk, hogy a gyülekezési jogunkkal élünk. Ezt követően azt mondta a parancsnokuk, egy őrnagy, hogy állítsanak minket elő. Kettőnket előállítottak, a két szervezőt – nem álltunk ellen –, és egy harmadik demonstráló társunkat, aki kamerával vette az eseményeket. Őt szintén azért állították elő, mert az úttesten volt. Amúgy az úttesten volt az összes rendőr, az úttesten volt a vagyonőrök nagy többsége, de csak hármunkat állították elő. És először életemben a másik két társammal együtt beraktak egy fogdába, zárkában voltunk, külön-külön cellában, körülbelül három-négy óráig.

- Nem gondoltad azt az elmúlt egy évben, hogy ez lesz a vége, vagy ha nem is a vége, de az egyik állomása a tiltakozásnak?

- Megmondom őszintén, ez a ma hajnali dolog még engem is meglepett. Azt gondoltam, a rendőrség fellépését látva, hogy nem a jogsértés elhárítása a célja, hanem egyértelműen kormányzati tudomással, kormányzati támogatással, nyomással az a cél, hogy minket onnét eltávolítsanak. És ebben az MTVA-t minden szinten kiszolgálja a rendőrség. Nem véletlenek a büntetőfeljelentései. De azt nem gondoltam, hogy azt meg merik tenni, hogy gyülekezési törvényt úgy félrerúgjanak, hogy nemcsak egy ilyen határozatot hozzanak, hanem elő is állítsanak békés demonstrálókat minden jogszabályt megsértve. Amúgy, mint kiderült, és ennek biztos lesz jelentősége, végig az intézkedés során, ahol szerintem a cél amúgy az volt, hogy megfélemlítsenek minket, ezért vonult fel harminc-negyven rendőr két-három mikrobusszal, végig jelen volt az alapvető jogok biztosának főosztályvezetője.

- Ő hogy került oda?

- Mint kiderült, az ombudsman már hivatalból vizsgálatot indított a november 2-ai támadás kapcsán, és a november 19-ét is vizsgálják, folyamatosan kérték be a rendőrségtől az adatokat. Úgymond érezték, hogy megint fog történni valami.

- De ezek szerint kaptak valami fülest is nem?

- Ezek szerint igen. A rendőrség is videózott, mi is videóztunk, és végig ott volt az intézkedés során, azt hiszem.

- Először le kéne adni a közszolgálati televízióban, nem? Jó kis műsor lenne. Igaz, hogy várni kell még a bemutatásával, de hátha lesz belőle valami.

- De vicc nélkül, én most azt látom és sajnos az a benyomásom, hogy a hatalom úgy döntött, hogy minket fizikai erőszakkal, bármilyen jogi következményeket félresöpörve eltávolít onnét, láthatóan nem riadva vissza attól, hogy előállítsanak, vagy még ennél súlyosabb is akár. - Mit fogtok csinálni? Hova mehettek?

- Amíg még van a demokráciának súlya ebben az országban – és azért még van –, amíg még van független bíróság, amíg még vannak nemzeti szervezetek...

-… Most nem így értem, hogy a bírósághoz menni, hanem, hogy a Kunigunda utcába bemehettek?

- Hát persze. Nem lehet lezárni. Tehát igazából értelmetlen ez az egész fellépés, hiába van körbebástyázva, hiába van rácsokkal körbevéve a Kunigunda-épület. Bárki az utca bármelyik pontján is bejelenthet közterületre tüntetést. Most már látjuk, hogy szinte az egész közterületet, lassan egész Óbudát megpróbálják közterületi használati engedéllyel lefoglalni. Ezt tapasztaltuk az ünnepek kapcsán is, hogy hogyan próbálják megakadályozni a tüntetéseket. De nem lehet megakadályozni. Ezernyi helyen fogunk tüntetni, nem fognak tudni elhallgattatni bennünket, legfeljebb fizikailag lehet megsemmisíteni. Ezt most már félve mondom ki, de Lukasenka országában, ahol ugye megdicsérték Orbán Viktor demokráciáját, ott fordulhat elő ilyen. Lukashenkát, Fehéroroszország elnökét emlegetik úgy, mint Európa utolsó diktátorát. Hát ilyen országoktól kapunk biztatást, hogy csak így tovább.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A felsőoktatás igazodjon a gazdaság igényeihez
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

Bolgár György: - Azt nyilatkozta ma reggel a Kossuth rádióban, hogy az eddigi oktatási modell nem működött, mármint munkaerőpiaci szempontból, ezért van szükség erre a mostani átalakításra. Attól, hogy eddig nem volt minden tökéletes, biztosan azt kell csinálni, amit most csinál a kormány?

Parragh László: - Hát én ezzel nem kívánok vitatkozni, hogy hogyan kell átalakítani. A gazdaság szereplői csak azt látják, hogy az a modell, ami eddig volt üzemben, nem tudott olyan hallgatókat a piacra hozni, akik gond nélkül el tudtak volna helyezkedni. Ma azt látjuk, hogy nagyságrendjében százötvenezer főnyi hely van, ennyi kapacitás van évente a rendszerben, a tényleges jelentkezők száma hetvenötezer, tehát duplája a kapacitás annak, ami egyébként valóságban kell.

– Már most milyen kapacitásra gondol? Mi az a százötvenezer fő?

– A férőhely. A férőhely kapacitás.

– Az egyetemeken, főiskolákon?

– Igen. Így van. Hány egyetemi hallgatói és főiskolai hallgatói hely van. Sehol a világon az nem fenntartható hosszú távon, hogy a kapacitás lényegesen nagyobb, mint a tényleges kereslet, mint a tényleges igény. Ezt Ön fizeti meg mint adófizető, meg én fizetem meg mint adófizető meg vállalkozó.

– Hát szerintem ez egy túlzott szám. Mert egyrészt olyan 80-90 ezer diák kerül be, tehát nem 70 ezer kerül be, hanem inkább a 100 ezerhez közeli. Másrészt ez egy elvi kapacitásszám és ez gyakorlatilag nem 150 ezres, ahogy Ön ezt mondja. Lehet, hogy így számolnak bizonyos dolgok vagy bizonyos mutatók alapján, de ez nem tényleges kapacitás. 150 ezret nem tudna ellátni a rendszer.

– Kényelmesen el tudna látni, volt is időszak, amikor egyébként ennyit ellátott. De hát ez egy számtani vita vagy matematikai vita. De hát van még jó néhány olyan szám, ami elgondolkoztató. Ebben például benne van az, hogy ma a végzettek körében folyamatosan nő a munkanélküliség, egyre több és több egyetemi, főiskolai végzettségű úgy jön ki, hogy utána nem tud elhelyezkedni. Mi azt gondoljuk, hogy ennek a fő oka, és ezt megint csak statisztikailag alá tudjuk támasztani, az, hogy nagyon sok olyan szakon végeznek olyan szakmában vagy olyan tudást szereznek meg, amire nincsen valós piaci igény. Ez az elhíresült kommunikációs szakemberek sorától kezdve más szakoknak a létén át nagyon sok ponton levezethető. Miközben mondjuk mérnököt nem találunk vagy informatikai vezetőt nem nagyon találunk a piacon.

– De akkor ehhez képest elég meghökkentő, hogy az ingyenes felsőoktatási képzési helyek számát most úgy vágta meg a kormány, hogy töredékére vette vissza az informatikusok, a mérnökök, a természettudományos szakon tanulni kívánóknak a számát. Ezt mivel magyarázza?

– Nekünk az az elvárásunk a kormánytól, hogy alakítsa át úgy a felsőoktatást, hogy az ott végzettek a gazdaságban el tudjanak helyezkedni, és a növekedésnek ne legyen akadálya a munkahely hiánya. Hogy ezt milyen oktatási modellben fogja megcsinálni, abban mi nagyon óvatosan nyilatkozunk csak, mert nem vagyunk oktatási szakemberek. Mi eredményorientáltak vagyunk, mi egy minőségi megfelelő színvonalú gazdaság irányultságú felsőoktatást szeretnénk.

– Elnök úr, ez szépen hangzik, csak azt mondom, hogy ha ezt szeretnék és hiányolják a mérnököket, informatikusokat, természettudományos képzettségűeket, akkor miért nem tiltakoznak most amiatt, hogy a kormány töredékére veszi vissza az ingyenes állami képzésben résztvevő mérnökök, informatikusok és egyéb hasonló műszaki képzettségű egyetemisták, főiskolások számát?

– Én azt gondolom, hogy nekünk sem az nem feladatunk, hogy a kormányt védjük, sem az, hogy a kormányt támadjuk. Nekünk a gazdaság igényeit kell megfogalmazni.

– Na de hát ez a gazdaság igénye nem? Hogy legyen több informatikus, műszaki szakember. Ehelyett kevesebb lesz.

– Mi mindent elkövetünk annak érdekében és egyébként meg is tesszük, hogy összehozzunk cégeket felsőoktatási intézményekkel. Nagyon sok olyan szak van, tanszék van, ahol a gazdasági szereplők vannak jelen és finanszírozzák vagy részfinanszírozzák az ottani működést. Cserébe azt várják, hogy olyan mérnököket képezzenek, akikre nekik szükségük van. Mi ott vagyunk a felsőfokú szakképzés vagy mai nevén felsőoktatási szakképzés környékén, és próbáljuk itt az igényeinket megfogalmazni. De nekünk elsődlegesen a mérnök és a természettudományos képzés az, ahol véleményünk van.

– De ezért kérdezem, hogy most miért nem szólnak hangosan? Nem kell támadni a kormányt. Egyszerűen normális demokratikus keretek között élve a szólás, a véleménynyilvánítás szabadságával, Ön egy befolyásos szervezetnek az elnöke, azt mondhatná, hogy szerintem a kormány itt eltévesztette a házszámot. Nem azt csinálja, ami akár a kormánynak, akár a diákoknak, akár a gazdaságnak jó volna. Miért csökkentik az ingyenes mérnök, informatikus és többi képzés számait?

– Hát ha jól értelmezem, de ebbe azért nem szívesen mennék bele, mert nem vagyok oktatási szakember, azt látom, hogy egyik oldalról csökkent a teljes egészében való finanszírozás, másik oldalon pedig erőteljesen nőtt a részfinanszírozás aránya. És ebben a létszám is. És azt is látom vagy sejtem ebből az egészből, hogy itt egy olyan modellváltás van, ami kvázi fenekestől felfordítja vagy felforgatja a korábbi rendszert. Aztán, hogy ez milyen beiratkozási eredményeket fog majd hozni, hát afelől őszintén szólva nem nagyon tudok nyilatkozni, mert erre nincsenek kutatásaink és előrejelzéseink. De hát ezt az oktatási kormányzatnak kell megtenni nem nekünk.

– De a saját gazdasági szférájuk igényeit megfogalmazhatnák, nem?

– Természetesen.

– És abból az következne, hogy legyen nagyobb számú ingyenes képzés a műszaki tudományokban, a gyakorlati tudományokban résztvevők számára, hogy legyen a gazdaságnak megfelelő műszaki informatikai, sőt gazdasági… ugye közgazdászképzés már abszolút nincs ingyenes. De közgazdászra is szükség van egy cégnél.

– Na de bocsánat. De mi nem ezt fogalmazzuk meg. Mi a képzés menetrendjét vagy módszertanát nem akarjuk befolyásolni. Mi azt mondjuk, hogy legyen elegendő minőségi felsőfokú végzettségű. Mérnök, informatikus és könyvelő. Hogy azokat milyen metodikával képzik, hogy ott van-e valamilyen támogatás a rendszerben, hogy néz ki a támogatás, hogy néz ki a finanszírozás, abba mi nem kívánunk beleszólni, ez egy oktatáspolitikai kérdés. Minket a végeredmény érdekel. Minket az érdekel, hogy legyen elegendő mérnök.

– De a végeredmény szempontjából szinte biztosra megjósolható, hogy ha minimális lesz az ingyenes képzés, akkor nem lesz elegendő mérnök, hiszen eddig sem volt elegendő, amikor nagyjából ingyenes volt a képzés. Ha majd fizetni is kell érte, akkor még kevesebben fognak odamenni.

– Én ebben korántsem vagyok biztos. Mert emellett létezhetnek ösztöndíjprogramok, létezhetnek vállalati megállapodások. Vannak ma olyan általunk felügyelt és működtetett… nem működtetett, mondjuk inkább kontrollált tanszékek és képzések, ahol garantáljuk azt, hogy a végzett mérnököknek hatvan-hetven százalékát az adott vállalat felveszi és elhelyezi. És itt egy elég összetett finanszírozási modell van, mert fizet mindenki, az egyetem is fizet egyébként ezért a képzésért, és a végén mindenki jól jár a történetben. Én azt gondolom és ez már magánszemély-vélemény, mert én, amikor beszélek, próbálom a vállalatok véleményét összeszedni, de én azt gondolom, hogy itt ebben a folyamatban, ami úgy látszik, elég vehemensen zajlik, ebben meg kell találni a módját annak, hogy egy olyan szakmai vitát folytassanak le, aminek az eredményeként mindenki megnyugszik a tekintetben, hogy a végeredmény jó lesz. De ebben a mi befolyásunk… ez nem a mi asztalunk, nem a mi kompetenciánk.

– De Önök nagyon befolyásosak. Megfogalmazzák az igényeiket, ezek az igények fontosak az egyes cégek, az egész gazdaság meg az egész társadalom szempontjából, világos, Önökre oda kell figyelni. Mire van igényük, mire van szükségük. Csak éppen vita nincs, mert a kormány vita nélkül eldönti egyik nap vagy egyik héten, hogy a jövő évtől kezdve harmadára csökken a ingyenes állami képzési helyek száma. Ha vita volna, akkor erről lehetne vitázni. De nincs vita.

– Mi egyet tudunk, hogy a gazdasági szereplőknek a befizetési kényszere, az adószint az ki van feszítve. Ma a magyar vállalkozások nagyobb terhet nem viselnek el. És mi azt gondoljuk, hogy bármelyik alrendszerről beszélünk, és ilyen értelemben beszélhetünk akár oktatásról, akár egészségügyről, akár a nyugdíjrendszerről, a tartalékokat az alrendszereken belül kell megtalálni. Nem működik az, hogy adóemeléssel további forrásokat teszünk be ezekbe a rendszerekbe, mert ezt a gazdaság egész egyszerűen már nem viseli el. Nem viseli el sem az a munkavállaló, akinek a béréből levonják, sem az a vállalkozó, akinek a különféle adóterheiben ez megjelenik. Tehát mi arra biztatjuk a kormányt, hogy azokat az alrendszereket, amiket finanszírozunk az adónkon keresztül, úgy alakítsa át, hogy hatékonyabban, jobban működjenek. Hogy ez most a felsőoktatásban sikerülni fog-e ennek az átalakításnak vagy reformnak vagy pálya-kiigazításnak az eredményeként, azt nehéz megmondani. Illetve nem is szeretném én ezt megmondani. De azt tudom, hogy az, hogy életvitelszerűen van a hallgatóknak a 30 százaléka a mi felméréseink szerint a pályán, az egyetemen, a felsőoktatásban, az, hogy az egyharmada a hallgatóknak nem tudja átvenni a diplomáját, mert amikorra elvégzi a tanulmányait nincsen neki nyelvvizsgája és emiatt aztán nem kaphatja meg a diplomát, vagy az, hogy egyre hosszabb és hosszabb a tanulmányi idők,  most már tíz-tizenkét éves tanulmányi idők vannak az egyetemen, azt gondoljuk, hogy ez egy fenntarthatatlan állapot, tehát ebbe bele kell nyúlni. Az, hogy hogyan nyúl bele, az a politika felelőssége. Meg nyilván ezért ő meg fog fizetni a maga módján, akár úgy, hogy eredménye lesz, akár úgy, hogy kudarca lesz. De mi a magunk részéről csak azt tudjuk mondani, hogy az az oktatási modell, ami eddig működött, nagyjából 2005 óta, tehát akkortól látszanak erősen a tendenciák, 2005 óta távolodik a gazdaságtól. és számunkra nem elfogadhatók az eredményei.

– De azért tegyük hozzá, hogy még mindig messze a felsőoktatási, felsőfokú diplomával rendelkezők jutnak a legkönnyebben munkához, akármennyire nem tetszik is Önnek az a rendszer, ami itt kialakult az elmúlt években. Messze jobb a foglalkoztatási arányuk, mint akár a középfokú, akár a csak általános iskolai végzettségűeknek.

– Hát Bolgár úr ez egy mantra. Ez egy mantra.

– Nem, ez a Központi Statisztikai Hivatal.

– Igen. De ha megnézi ezekben a csoportokban a tényleges foglalkoztatási mutatókat, akkor az derül ki, hogy megfordult a folyamat, és bár egyre több felsőfokú végzettségű ember van a munkaerőpiacon, az ő foglalkoztatásuk már csökken. Egyébként ez igaz egész Európára, tehát nemcsak Magyarországra igaz. És a középfokú tényleges szakmával rendelkezők foglalkoztatása, elhelyezkedési esélyei pedig nőnek. Kétségtelen, hogy most még mindig igaz, hogy a felsőfokú végzettségűek körében a legnagyobb az elhelyezkedési arány, de ez mondjuk folyamatosan csökken, ha eddig ez 100-ból 80 volt, ez mostanra már 100-ból 70. És ha ez a tendencia fennmarad, márpedig hangsúlyozom, 2005 óta tetten érhető és egyre erősebben tetten érhető, akkor ebből nagyon súlyos gondok vannak. Ha megnézi a fiatalkorúak közötti munkanélküliségi arányt, akkor az derül ki, hogy a legnagyobb problémák a semmilyen végzettséggel nem rendelkezők között vannak. Ugye ezért mondjuk mi mindenütt, hogy legalább egy szakmát adjunk egy-egy ember kezébe, bárhogy is jön ki az iskolából. De egyre nő és hát az egyetemisták ezt tanúsítani tudják, hihetetlen sebességgel nő a felsőfokú végzettségűek körében a munkanélküliség.

– Nem gondolja mégis azt, hogy Magyarországnak az a kitörési lehetősége a gazdaságban is meg egyáltalán a fejlődésben, hogy minél képzettebb emberekkel lássa el a gazdaságot, a társadalmi élet különböző területeit. Az egyre képzettebb emberekhez pedig felsőfokú oktatás kell. Nem egyre kisebb, hanem egyre nagyobb számban. Még akkor is, ha vannak átmenetileg foglalkoztatási gondok.

– Ebben messzemenőkig egyetértek, azzal a kiegészítéssel, és szerintem ezzel Ön is egyet fog érteni, hogy akkor, ha az a tudás, amit ők a felsőoktatásban megszereznek, a piacon eladható. Mert annak nincs értelme, hogy tanult tíz évig az egyetemen és olyan tudást szerez meg, amiért a piac nem hajlandó fizetni, és elmegy munkanélkülinek vagy egy frusztrált ember lesz belőle. Tehát itt azért a minőségi oktatás és a piacközeli oktatás kell legyen a hangsúlyos.

– De akkor miért nem követelik a mérnökök, műszakiak, informatikusok nagyobb képzését? Itt miért állnak meg? Amikor mégis véleményt nyilvánítanak az oktatási helyzetről.

– Bolgár úr. Mi azt követeljük, hogy több jól kvalifikált mérnök kerüljön a munkaerőpiacra. Hogy ezt a kormány hogyan oldja meg, az egy oktatás filozófiai kérdés. Valószínűleg sok út létezik, nem tudom, hogy melyik a sikeres, melyik nem. Azt látom, hogy a kormány ebben az útban hisz, ezt én rájuk bízom, ebbe én nem akarok beleszólni.

– Hát, pedig azt reméltem, hogy bele akar.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!