Fiatalok bezárva

A közbiztonság javítása érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról címet viselő javaslat elfogadásával az Országgyűlés módosította a szabálysértésekről szóló törvény elzárásra vonatkozó szabályait, lehetővé tette az elzárás büntetés kiszabását fiatalkorúakkal szemben is, legfeljebb 30 nap időtartamra. Az indoklás szerint nem tartható fenn az elzárás kizárása, mert a fiatalkorúakkal szemben, önálló jövedelem hiányában, pénzbírságot nem lehet kiszabni, a hatóság tehát tehetetlen velük szemben. Nincs más a tarsolyban, csak a szigorítás, büntetés, megtorlás, elrettentés, a hatalomgyakorlás sötét oldala. Pedig mind a szakmai források, mind a nemzetközi ajánlások egyértelműen figyelmeztetnek a gyermek- és fiatalkorú elkövetők esetében a különleges odafigyelésre, a szabadság megvonásával járó büntetések káros következményeire és az állam fokozott felelősségére.

A jobboldali rezsim eddigi intenzív törvényalkotási igyekezetében egyáltalán nem törődik az ilyen érvekkel, nincs dolga a szakmai megfontolásokkal, nincs ideje és energiája felesleges gondolkodásra. Zsigerből elégíti ki a legegyszerűbb populista vágyakat, a megtorlást és elrettentést.

Valóban nehezebb megértetni a hosszú ideje mesterségesen hergelt, illetve magára hagyott és az áldozattá válástól félő társadalommal a társadalmi folyamatok néhány összefüggését. Ennek az állapotnak az előállításában a politikai osztály egésze felelős, de különösen azok, akik politikai céljaikra használták a bűnözéstől való félelem alantas kártyáját. De azok sem ártatlanok, akik nem tudtak időben hatékony alternatív válaszokkal szolgálni, kormányon nem áldoztak sokkal többet a bűnözés, a bűnözővé és áldozattá válás akadályozására. Maradt a nyers erőszak és fenyegetés, és még örülhetünk, hogy ha az államnak sikerül ezek feletti monopóliumát megőriznie. Ez az öröm azonban nem tart sokáig, mert az állami erőszak is fertőz, ellepi a közéletet, iskolákat, családot, minden olyan helyet, ahol a hatalom és alárendeltség viszonyai jellemzőek. Az állam mintákat ad a konfliktus és normasértés kezelésére. Eddig a civilizált mintákat gyengén, alacsony hatásfokkal jelenítette meg, most pedig visszatért a hagyományos erőszak alapú reakciókra. Ezeknek azonban csak még több erőszak lehet a következményük. A nyers megtorlás és szigorítás soha nem érte el a célját, nem képes a társadalmi probléma érdemi kezelésére. Különösen így van ez a gyermekek és fiatalkorúak esetében, ahol még több kárt okozhat. Ezek a következmények, a megbélyegzés, kirekesztés és végső soron a bűnöző karrierek bővített újratermelése hajlamos újabb és újabb szigorító és biztonsági intézkedések generálására.


flickr/astio

A valóság, amivel a hatalom mostani birtokosai nem törődnek, összetett és különös figyelmet érdemel olyan érzékeny területeken, mint a gyermek és ifjúságvédelem. Itt csak néhány apró összefüggésre hívnám fel a figyelmet abból a rengeteg tudásból, amelyet a kriminológia, a szociális szakmák az elmúlt évek során kidolgoztak és amelyekre alapozva a bűnmegelőzés, a családvédelem rendszere néha méltatlan körülmények között látta el feladatát. Az ismertté vált bűnelkövetők 10-12 százaléka gyermek- és fiatalkorú, túlnyomó többségben vagyon elleni bűncselekményeket követnek el. Több kutatás szerint a nem felnőtt elkövetők között jellemzőek a beilleszkedési, tanulási nehézségek, családi zavarok és az erőszak fokozott jelenléte. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a fiatalkorú elkövetők, különösen a többszörös elkövetők gyermekként áldozatok. Az áldozattá válás növeli a kriminogén életút kialakulásának esélyét. Ezt a viktimizációs hatást civilizált országokban a gyermekjóléti szolgáltatási rendszerrel, gyámhatósággal és speciális, a fiatalkorúakra kidolgozott bűnmegelőzéssel, a családon belüli erőszak ellen határozott fellépéssel igyekeznek kezelni. A gyermek és fiatalkorúakra egyebekben is különleges szabályok vonatkoznak a büntető eljárás, a büntetések és a büntetések végrehajtása területén egyaránt. Magyarországon ezeket a speciális szabályokat erősíteni lenne szükséges, például fiatalkorúak különbíróságával, de legalább a fiatalkorúak ügyeiben ítélkezők speciális képesítési feltételeivel, az elterelési lehetőségek növelésével, a szabadságvesztés helyett védő-javító-nevelő intézkedésekkel, a meglevő gyermekvédelmi rendszer és nem utolsó sorban a közoktatás fejlesztésével.

Minden olyan államban, ahol a jobboldali populista szigorítás büntetőpolitikai intézkedésekké alakult, a szociálpolitikai, bűnmegelőző, gyermekvédelmi rendszer leépülése is bekövetkezett, a források átcsoportosultak. Majd néhány év múlva kiderült, a következmények katasztrofálisak: növekedő bűnözés, a bagatell bűnelkövetők túlbüntetése következtében a súlyos bűncselekmények elszaporodása. Az elrettentés mindig üres ígéret marad, és nagyon nehéz a nem büntető jellegű hálózatokban okozott károk helyreállítása.

Nem látszik a józan ész ezen a területen se, menetelünk egy élhetetlen társadalom felé.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!