rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 19.

A fideszes felsőoktatás-átalakítás története
Fábián István, a debreceni egyetem rektora

Bolgár György: - Budapesten a Tudományos Akadémiánál e pillanatban is tart a diákok tiltakozása a felsőoktatás tervezett átalakítása miatt. Debrecenben mi a helyzet? Ott hogy fogadták az egyetemisták meg a középiskolások, hogy a közelmúltban a kormány váratlanul radikálisan csökkentette az ingyenes állami képzés keretszámait?

Fábián István: - Hát Debrecenben sem volt boldog az ifjúság ezekkel a döntésekkel, úgyhogy volt egy nagygyűlése a hallgatóságnak az egyetemen, illetve a tegnapi nap folyamán volt egy felvonulás, ahol elmentek és tiltakozásuknak adtak hangot a városháza előtt.

– Ebben a mostani tiltakozássorozatban az az érdekes, hogy egyrészt középiskolások is csatlakoztak hozzá, nyilván megértették, hogy ez itt most közvetlenül rájuk vonatkozik. Hiszen az egyetemre, főiskolákra kerülőket sújtották volna ezekkel az intézkedésekkel, de mégis őket azért nehezebb megszervezni például egy tiltakozássorozatra. Másrészt az is érdekes, hogy a nyilvánvalóan, a helyzetükből következően, sokszor óvatosabb, diplomatikusabb tanárok vagy akár egyetemi tanárok és rektorok is felsorakoztak a tiltakozók mellé. Mi ennek az oka?

– Nagyon nehéz a pontos adatokat megmondani. Az világos, hogy mindenki azt érzékeli, hogy veszélyben van a magyar felsőoktatás. Ugye én a Magyar Rektori Konferencia elnökségének is tagja vagyok, az elnökség az elmúlt időszakban több nyilatkozatot tett közzé, tegnap is megjelent egy. Ebben mi felhívjuk azokra a veszélyekre a figyelmet, amivel az járna, ha a felsőoktatásból további forráskivonás történne, illetve ha azok az elképzelések maradéktalanul megvalósulnának, amelyek tegnap ismertek voltak. Ma újabb kormánynyilatkozatot hallhattunk, ezt még elemezzük, hogy egyáltalán mit jelent vagy mit jelenthet.

– Akkor próbáljuk itt most a közönség előtt elemezni, már amennyire lehet egy ilyen nyilatkozatot. Mert azt mondta a kormányszóvivő, hogy jövőre 24 milliárddal nemhogy kevesebb, hanem több pénz jut majd a felsőoktatásra, például adósságrendezéssel, az európai uniós pályázatok önrészének átvállalásával, a PPP-konstrukciók felülvizsgálatával. Én nekem a három azért nem áll össze, mert nyilván ahol az adósságot átvállalja a kormány, az támogatásnak minősül, az uniós támogatásba beadott állami pénz szintén. De már a PPP-s konstrukcióknál nehezen látom át, hogy ez pontosan hogyan is épül be a felsőoktatás támogatásába. Ön látja?

– Pontosan én sem látom és tulajdonképpen ezért szeretném látni írásban is részletezve azt, hogy mi a mai döntésnek a lényege. Alapjában véve ezt a 24 milliárd forintot én is olvastam ma valahol, ugyanakkor nem láttam sehol, hogy mi a helyzet azzal az elvonással, ami ténylegesen a működés és ténylegesen az oktatás költségeit fedezné.

– És ami benne van a jövő évi költségvetésben.

– Úgy van.

– Mert ott valami 23 milliárddal kevesebb az állami támogatás.

– Nem 23-mal, hanem 31-gyel.

– Akkor valami más soron is kevesebb van biztosan.

– Nem, mondom, hogy mi a történet. Tehát kezdve azzal, hogy 2012-ben a felsőoktatási soron 157 milliárd forint szerepel, a 2013-as elfogadott költségvetésben 31 milliárddal kevesebb, tehát 126 milliárd szerepel ezen a soron. Erről hivatalos információnk van, az intézményeket kiértesítették a következő évi számaikról, tehát ez a 31 milliárd forintos csökkenés teljesen egyértelmű. Na most a problémám az, hogy nem látom, hogy ha mégis államilag finanszírozott lesz az a hallgatói létszám, ami korábban nem az lett volna – gondolok itt a diákhitelre, ösztöndíjra, teljes tandíjra –, akkor az a pénz, amit onnan szándékozott bevenni a kormány a felsőoktatás számára, az hogy jön vissza. Ugyanis ez a 31 milliárd forint az, ami a működésünkből fog hiányozni. Az a 24 milliárd forint, amiről az előbb beszélt, az szintén megold problémákat a magyar felsőoktatásban, de hát abból én nem tudok fűteni, világítani, energiát vásárolni, oktatókat alkalmazni.

– Tehát a fenntartást éppen nem teszi könnyebbé, mert az, hogy egy beruházást vagy egy pályázatot könnyebb elindítani, az rendben van, de ha közben megfagynak a diákok és a tanárok, vagy nem kapnak fizetést a tanárok, akkor már hiába érkezik meg majd négy-öt év múlva a beruházás, nem lesz kinek. Ugye?.

– Hát körülbelül erről beszélek. Tehát én azt szeretném látni, hogy ez a 31 milliárd forint hogyan pótlódik vissza. Mert az a 24 milliárd forint – mondom, a problémám az, hogy én is a sajtóból ismerem ezt a számot –, amiről a kormányszóvivő úr beszélt, nagyon fontos segítséget jelenthet az egyetemeknek, főiskoláknak. De az egy egészen más csatorna, más forrást jelent. Tehát nekünk a kérdés a működtetés.

– Ma reggel itt a Klubrádióban Ascher Tamás, a színművészeti és filmművészeti egyetem rektora mondta azt, és egészen meghökkentő a szám, ezért akarom az Ön oldaláról is megkérdezni, hogy vajon Önöknél is hasonló arányú volt-e a csökkenés. 2010 óta, azt mondja Ascher, az ő egyetemén 56 százalékkal csökkent az állami támogatás, ha a jövő évivel vetjük össze. Tehát 2010-hez képest három év alatt 56 százalékkal, ami drámai.

– Ez valóban így van, én azt mondanám, hogy a teljes felsőoktatásra is érvényesek ezek a számok. Hiszen elég csak azt megnézni, hogy az ideihez képest jövőre van egy durván 22 százalék csökkenés, a 157 milliárd most nem emlékszem, hogy tavalyról vagy tavalyelőttről, de valahonnan 187 milliárd forint magasságából alakult ki. És volt még ennél is magasabb is korábban a magyar felsőoktatás állami támogatása.

– És akkor még az inflációról nem is beszélünk, ugye?

– Valóban, ez csak a nominális.

– De ugye említette itt a kormányszóvivőt meg hogy ő mit mond, és elvileg lehet is ebben valami, tehát közeledhetnek majd valamilyen kompromisszumhoz. Csak nem látott még papírt, mondja Ön. De mi lenne, ha még a papír előtt bevonnák Önöket bármiféle egyeztetésbe, tárgyalásba? Mégiscsak tekintélyes rektorokról van szó, a rektori konferencia akár elnökét akár elnökségi tagjait, hogy húha, itt most hirtelen kirobbant egy válság, nem könnyű megoldani, sok pénz forog kockán, segítsetek.

– Nos, nézze, csak az elmúlt időszak eseményeiről szeretnék beszélni. Ugye múlt hét pénteken volt egy rektori konferencia elnökségi ülés, erről a sajtó is hírt adott, hiszen ott volt a miniszter úr, illetve államtitkár asszony. Ott ezekről a kérdésekről, ezekről a konkrét ügyekről nem esett szó. Ott elmondtuk, milyen problémákat látunk. Megegyezés nem történt. Ezt követően számunkra is meglepetésként jött ki az a bejelentés, azt hiszem, vasárnap látott napvilágot, miszerint nem lesznek keretszámok, és hát a mai kormánydöntés előtt sem tudok arról, hogy bármelyik rektortársamat vagy a rektori konferenciát megkeresték volna az előkészítés ügyében.

– Hogy mégis lesz keretszám, csak magasabb, mint amit előzetesen terveztek a következő tanévre. De hát ezek kapkodásnak hatnak, és azt nem értem, hogy miért nincsenek megkérdezve az egyetemi vezetők erről? Mégiscsak ők ismerik legjobban ezt a helyzetet, nem?

– Hát én erre most hadd ne válaszoljak, mert nem tudok mit válaszolni, hogy miért nem történik meg. Én azt tudom mondani, hogy 2010-ben indult el az a gondolkodás, hogy új törvényre van szükség, a felsőoktatás átalakítására van szükség. Akkor a Magyar Rektori Konferencia azt mondta, hogy igen, valóban látunk problémákat, amelyeket orvosolni kellene, és mi abszolút partnerek vagyunk, leszünk ebben az átalakítási folyamatban. 2011 legelején, talán januárban odáig ment ez a diskurzus, de közben voltak persze kemény konfliktusok is, hogy megszületett a magyar felsőoktatás problématérképe, és megszületett egy olyan megállapodás, hogy ez alapján kellene tovább menni. Na most onnantól kezdve igazából elég hektikusak az egyeztetések a minisztériummal, hol vannak, hol nincsenek, és az a legnagyobb probléma, hogy előzetesen nem látunk anyagokat véleményezésre. Volt olyan időszak, tavaly augusztusban, amikor egyébként nagyjából a magyar felsőoktatás szabadságon van, hogy kaptunk véleményezésre valamilyen rendeletet kétnapos határidővel. Hozzátenném, ennek ellenére meg tudtuk oldani, hogy előremutató javaslatokat küldtünk be, de végül is azt nem vették figyelembe.

– Na még ez is. Ha a kormányzatnak végül sikerül megállapodni a diákszervezetekkel, de a rektorokat, az egyetemi vezetőket és az egyetemeket kihagyják ebből, azt Ön el tudja fogadni? Vagy éppen az elmúlt napok, hetek tanulságai alapján azt gondolja, hogy ha már megegyezés, akkor abban legyen mindenki bevonva.

– Szerintem az lenne a jó, hogy ha általános megegyezés történik, az egy olyan tárgyalások útján jöjjön létre, amiben benne van valamennyi érdekelt szervezet. Hozzátenném, hogy az érdekelt szervezetek, gondolok itt a HÖOK-ra, a rektori konferenciára, a HaHa-ra, az oktatói hálózatra, a szakszervezetekre, tartottak egyeztetést a héten, és tulajdonképpen meg tudtunk egyezni azokban a pontokban, amelyekben abszolút az egyetértés. Én úgy gondolom, ha azokban a pontokban a hallgatókkal történik meg mondjuk csak az egyeztetés, és az alapján ezek a pontok teljesülnek, az elfogadható. Az viszont nem, ha olyan döntések születnek, amelyekben a Magyar Rektori Konferencia nem tud egyetérteni. Akkor nyilvánvaló célszerű lenne a Magyar Rektori Konferenciával is leülni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái