Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 19.



Bolgár György kérdései 2012. december 19-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a kormány a jelek szerint majdnem mindenben engedett az egyetemisták követeléseinek, de a mára tervezett tiltakozásokat megtartják. Mert mindez nincs meg írásban, és a röghözkötésben Orbán nem is hajlandó visszavonulni. Hát a diákok?

Beszéljük meg aztán, hogy Orbán-ellenes óriásplakát jelent meg Budapest közepén a MOM Parkkal szemben. Együtt tették tönkre az oktatást – írják Orbán és Hoffmann Rózsa képe mellé. Ebből most már elég. Egy fecske vagy egy óriásplakát nem csinál nyarat?

Mit szólnak ezzel összefüggésben is ahhoz, hogy a mai Magyar Nemzet első oldalas főcíme így szól: Semmi nem elég a diákoknak. Milyen hang ez? És az milyen, hogy Balatonalmádiban a gimnáziumi igazgató végzős diákokat és tanárokat kérdezett ki a tiltakozó megmozdulásról és jegyzőkönyvben megküldte ezt a megyei intézmény fenntartónak. Hallottak már ilyet? Hogyne hallottak volna. De mikor?

Mi a véleményük továbbá a Nemzeti Színház igazgatóválasztásáról, ezen belül arról, hogy Alföldi Róbert, a távozó igazgató nem gratulál utódjának, Vidnyánszky Attilának, amiért eljátszotta ezt a pályázati színjátékot. Ahelyett, hogy az ő, vagyis Alföldi szemébe mondták volna, hogy kit fognak kinevezni. De Törőcsik Mari is felháborodottan tiltakozott, amiért azt terjesztették róla, hogy Alföldin kívül Vidnyánszky Attila pályázatát is támogatta volna a szavazatával.

És végül beszéljük meg, hogy egy szakmai szövetség figyelmeztetése szerint lehetetlen március végéig kicserélni, illetve az adóhivatalhoz bekötni a vállalkozások pénztárgépeit. Többek között azért, mert az előírásoknak megfelelő gép Magyarországon jelenleg nem is kapható. Nem baj? A törvény az törvény? A lényeg, hogy az intézkedéstől várt kilencven milliárd forint meg legyen? De ha nem tudják bevezetni? Hogy lesz meg?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Egészségügyi béremelések nélkül nem marad egészségügyi dolgozó
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke

Bolgár György: - Nem szeretem a túlságosan leegyszerűsítő és sokkoló címeket, mint amilyen például ma az egyik legnagyobb internetes portálon jelent meg, hogy „orvos nélkül maradhat az ország”. De egyre inkább az az érzésem, hogy sajnos van ebben valami. Mit mond erre az Orvosi Kamara elnöke?

Éger István: - Nézze, valóban a munkaerőhelyzet gyógyító vonalon nagyon kínos és egyre kényelmetlenebb. Azt kell mondjam, úgy a szakdolgozók mint az orvosok tekintetében részben az elvándorlás, és most legutoljára az a nyugdíjrendelet komolyan megtépázza a sorainkat. Nem vagyunk elegen, köztudottan több ezer orvos is hiányzik a rendszerből, ez a helyzet egyelőre, legalábbis ebben a pillanatban, nem sok jóval kecsegtet, ez tény.

– Ez a mai cikk arról íródott, hogy ez az év újabb negatív rekordot hozhat az elvándorlásban, mert bár egyre többen végeznek az egyetemeken, tavaly 1419 orvos kérte a szükséges igazolásokat a külföldi munkavállaláshoz. Idén szeptember végéig 1135-en, és a tendencia állítólag olyan, hogy az év vége felé arányaiban többen kérik ezeket a papírokat. Talán azért, mert az új évet már külföldön akarják kezdeni, nem tudom.

– De ha valóban nő az elvándorlás vagy nőni fog 2012-ben, akkor ki lehet azt jelenteni, hogy ez az augusztusi béremelési próbálkozás nem érte el a kívánatos eredményt?

– Nézze, több alkalommal az elmúlt tizenöt évben, amikor egyáltalán béremelés volt, hiszen ezek nincsenek gyakran, minden alkalommal elmondtuk az aktuális döntéshozónak, hogy egyszeri akcióval ezt a dolgot nem lehet helyrehozni. Nem lehet helyrehozni, mert az ország gazdasági helyzete ezt nem engedi meg. Itt egy lépcsőzetes felzárkóztatásra lenne szükség. A döntéshozó mindig ott követi el a hibát, hogy egy egyszeri, nem jelentéktelen lépést – gondolok itt a 2003-as Medgyessy-félére vagy az ideire – nem követi a következő, illetve nincs erre törvényi ígéret. Márpedig ennek az ígéretnek az elmaradása is okozza a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot az egészségügyben dolgozók körében. Ez pedig fokozza az elvándorlást.

– Tehát abban kellene megegyezni például a szakmával, az érdekképviseleti és egyéb szervezetekkel, hogy mostantól kezdve kötelezettséget vállalunk arra, de akkor az ellenzékkel is, mert hátha ők kerülnek legközelebb kormányra, vállaljuk, hogy az infláció fölött mondjuk öt százalékkal minden évben megemeljük az orvosok és az egyéb egészségügyi szakszemélyzet bérét, egészen addig, amíg… Valami ilyesmit képzel el?

– Igen, hát ez a gondolatmenet legalábbis, most eltekintve a számoktól és a mértékektől, logikus és valami hasonlóra gondolunk. Való igaz, hogy nem, nincsenek ellenzéki és kormánypárti orvosok, beteget gyógyító orvosok vannak. Tehát függetlenül attól, hogy éppen milyen színű az ország kormánya. Egy európai uniós tagállamban, egy európai országban az emberek gyógyítása olyan kulcskérdés és olyan civilizációs kérdés kell legyen, hogy ebben közmegyezésre kell jutni. És ezt, bárkinek legyen a kormányrúd a kezében, garantálnia kellene.

– De ehhez képest Ön is utalt rá már a bevezető mondataiban, hogy meghozták ezt az új intézkedést, amely szerint – és ez az orvosokra is vonatkozik – a közalkalmazottak, közszférában dolgozók nem kaphatnának egyszerre nyugdíjat és munkabért is, ha elérik a törvényes nyugdíjkorhatárt. Vagyis választania kellene akár az orvosnak is, hogy hatvankét éves korában dolgozik-e tovább fizetésért vagy nyugdíjba megy. Akkor viszont nem dolgozhat, csak a nyugdíját veheti fel.

– Így van.

– Ezt a miniszterelnök tegnap úgy próbálta feloldani az idősügyi tanács ülésén, ahol feltették neki ezt a kínálkozó és természetesen logikus kérdést, hogy de majd egyedi engedélyek alapján fel fogjuk emelni az orvosok – és úgy tudom csak az orvosokról beszélt egyéb egészségügyi dolgozókról nem – bérét, hogy összességében pótolja a kieső nyugdíjat. Ön el tudja képzelni, hogy ezt meg lehet, meg tudják csinálni? És kire vonatkozna és hogyan?

– Az a nyilatkozat, amit én hallottam a televízióban, ezekre a nyugdíj mellett dolgozó orvosokra vonatkozott kizárólag. És egyedi elbírálást említett. Ennek a körülményeit nem ismerjük, és ebben a pillanatban, ha el tudom képzelni, ha nem, nincs róla semmiféle adatunk, hogy ezt hogy lehetne megvalósítani. Annyi bizonyos, hogy ezeknek az orvosoknak nem véletlenül kell dolgozniuk. Nemcsak azért kell, mert szükség van rájuk a betegellátásban, hanem azért, mert a köztudottan gyatra egészségügyi bérük következtében nagyon gyatra a nyugdíjuk, amivel szintén nem tudnak megélni. Tehát ez egy kettős kényszer. Egy egzisztenciális kényszer és betegellátási érdek is. Ennek következtében tehát mindenképpen szükség van rájuk. Tudni kell, hogy a harmincnégyezer egynéhány száz gyógyító orvosból több mint hétezer nyugdíjkoron túl dolgozik. Nem mind közszférában dolgozó, ezt hozzá kell tennem.

– Mert ugye háziorvos is van köztük elég sok.

– Igen. De jól jelzi az arányokat, amelyek elég ijesztőek, azt gondolom.

– De az a megoldási módszer, hogy majd egyedi engedély alapján, egyéni kérelemre felemeljük egyeseknek a bérét, ez jó?

– Hát én nem hiszem, hogy ez ebben a rendszerben célravezető lenne. Ez stratégiai kérdés, akként kell kezelni, prioritást kell biztosítani neki. És a rendszerben dolgozókat legalábbis a magyar gazdasági viszonyok között is megfelelőképpen kellene javadalmazni. Ne felejtsük el, hogy a bér – ennek csak illetménykiegészítése volt – még mindig a magyar értelmiségi átlagbér alatt van, és a különböző egyetemi végzettséget igénylő szférák között, azt hiszem, az egyik utolsó helyen.

– Akkor általában meg szoktam ezt Öntől kérdezni és őszintén szólva nem emlékszem, hogy pontosan kaptam-e választ rá, de miután én mondtam egy számot, Ön meg azt mondta, hogy hát nem is a konkrét szám a lényeg. Mégis milyen összegű vagy milyen arányú béremelést látna elengedhetetlennek ahhoz, hogy a magyar egészségügy ne omoljon össze, és mi az, amit aztán évről évre meg kellene ismételni és ráadásul milyen körben. Beszéljünk konkrétan, mert akkor ki lehetne számolni, hogy ez az országnak hány milliárdjába kerül.

– Abszolút konkrétan fogok beszélni. Amikor meglépték augusztusban, januárig visszamenőleg, ezt a bizonyos… most maradjunk az orvosoknál, bruttó hatvannyolcezer forintos illetmény-kiegészítésnek nevezett béremelést, akkor azt mondtam, hogy ennek az itthon tartó ereje akkor lesz mérhető, ha 2013. január elsején és 2014. január elsején egy-egy hasonló lépés követi. Vagyis összességében a három lépés együtt körülbelül megduplázza az egészségügyben és az orvosi körökben dolgozók bérét. Ez ugyan messze nem nyugat-európai, de hatékony, és az itthoni körülmények között említésre méltó. Ezt kellett volna törvényben garantálni. Ez az egyik. Ezek egészen konkrét számok.

– És ennek az összköltsége mennyi, arra vannak számításaik? Hány tízmilliárd?

– Ha az első harmincmilliárdból meg lehetett tenni az első lépést, és ebben szakdolgozók is voltak, igaz nem mindenki, akkor azt gondolom, a következő kétszer harmincmilliárdból meg lehetne tenni a következő két lépést. Hozzáteszem, ebben az alapellátók sincsenek benne. Az alapellátást is rendbe kell tenni. Elkerülhetetlen az, hogy elmozduljunk a nemzeti össztermékhez mérten alig négy százaléknyi részesedésről. Hiszen alacsony a GDP-nk, és az európai átlag nyolc, nyolc és fél százalék az adott GDP-hez képest. Ha nekünk csak hat és fél százalék lenne, amennyi visegrádi 4-ek átlaga, már a mennybe mennénk, mert több száz milliárddal nagyobb lenne az egészségügy költségvetése. Ha nem dönti el a politika, hogy a kiművelt és egészségben maradt emberfolyam a működés, a versenyképesség záloga, akkor nem tudunk előre lépni.

– Szóval körülbelül évi harminc-negyven milliárd forint plusz ráfordítással Ön szerint meg lehetne állítani ezt az aggasztó elvándorlási folyamatot.

– Csak a kórházi vonalon. Mert még egyszer mondom, az alapellátás nincs benne, tehát azt mondja bárki holnap, hogy Éger azt nyilatkozta, hogy harminc-negyven milliárd évente…

– Na akkor még mennyit tenne hozzá. Ötven legyen? Vagy körülbelül csak egy nagyságrendet szeretnék, hogy egyáltalán érdemes-e, lehet-e gondolkodni ezekben a válságos időkben erről.

– Én azt gondolom, hogy nem lehet, hanem kell gondolkodni rajta. Kellett volna gondolkodni rajta tizenöt éve, tíz éve, öt éve, hogy egyáltalán ne jussunk ebbe a válságba, és kellene most is gondolkozni, és nyilvánvalóan itt, ahogy ezt már korábban elmondtam, első lépcsőben százmilliárdos nagyságrendről kell beszélni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért vádolta meg Ángyán a szocialistákat?
Harangozó Gábor, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagja, szocialista képviselő

Bolgár György: - Ángyán József, aki az elmúlt egy évben sokszor felhívta magára és a földbérleti szerződések áldatlan ügyére a figyelmet, most tett egy érdekes nyilatkozatot és nem csak a Fideszt, saját pártját, hanem az MSZP-t is támadta. Mondván, hogy az új földszabályozás a két párthoz köthető tőkés csoportokat hoz helyzetbe, és ezek már fel is oszthatták az országot maguk között. Most ez egy politikai kijelentés akar lenni vagy tán van némi alapja is?

Harangozó Gábor: - Hát tudja, Bolgár úr, ez úgy volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr behívott a dolgozószobájába, és azt mondta, hogy annyi földet osztottunk már ide-oda a haveroknak, már nincsen jelentkező rá, arra gondoltam, hogy esetleg a szocialistáknak is kéne valami földet juttatni. Hát egyezzünk meg abban, hogy osszuk fel a régiókat, és osztanánk valamit a szocialistáknak is. Így jó lesz-e. Természetesen nem volt ilyen. Ángyán Józsefnek ezt a kijelentését, nem hiszem, hogy bárki is komolyan tudná venni, ismerve azt, hogy nemcsak Ángyán József, mi magunk is folyamatosan küzdünk az ellen a birtokpolitika ellen, amit a Fidesz vezetése erőltet rá az országra. Hiszen azzal, amit a magyar gazdasággal művelt, nemcsak az a baj, hogy kifejezetten a Fidesz közeli embereknek és a Fidesz közeli politikai barátoknak juttatja oda a földeket, hanem az a legnagyobb probléma vele, hogy ha ez az elképzelés amit ők kitaláltak  végig fog menni, akkor megismétlődik a mezőgazdaságban az a tragédia, ami a 90-es évek elején bekövetkezett. Hogy egy akkor működő, akkor még a világon az egyik legjobban működő mezőgazdasági rendszert úgy vertek szét az akkori döntéshozók, hogy…

– Hogy azóta se sikerült teljesen helyreállítani. De válasszuk a földügyeket két részre. Hiszen a hallgató nem biztos hogy pontosan tudja követni. Az elmúlt hónapokban az keltett konfliktusokat meg nagy figyelmet, hogy kiderült, a néhány tízezer hektárnyi állami tulajdonban lévő földre kiírt pályázatokat bérleti szerződéssel húsz évre odaadták nagyon sok esetben fideszes vagy Fidesz közeli nagyvállalkozóknak vagy kisebb vállalkozóknak ahelyett, hogy az ott helyben lakó kisebb gazdáknak adták volna oda. És emiatt tiltakozott Ángyán József. De amire itt most utalhat, az valószínűleg nem ez, mert itt biztos hogy nem kaptak szocialistákhoz közeli vállalkozók földbérletet, hanem az új földtörvény. Ami viszont nem tudom, nem értem, hogyan is kedvezményezhetné a tegyük fel szocialistákhoz is gondolkodásban közelálló, bár nem tudom mennyi ilyen van, esetleges nagyvállalkozókat, nagyobb birtokosokat. Hiszen mintha éppen hogy nem a nagybirtok érdekében tennének lépéseket a földtörvényben, hanem egy másfajta rendszer kiépítése folyik.

– Szóval a következő dolog történt. Múlt héten a mezőgazdasági bizottságba bejött a mezőgazdasági szaktárca államtitkára, és prezentálta, hogy az alaptörvényben milyen módosítást javasol a kormány. Kiderült, hogy nemcsak a földtörvényt szeretnék kétharmados sarkalatos törvénnyé tenni, hanem a földtörvény mellett az üzemszabályozást és az általuk „integrált mezőgazdasági szervezeteknek vagy szerveződésnek” hívott törvényt is sarkalatos törvénnyé kívánják tenni.

– És miután ez az eredeti alaptörvényben nem volt megnevezve, ezért most utólag ezt is módosítani kell.

– Igen. És ez egy nagyon érdekes szituáció volt, mert nemcsak mi nem tudtuk, hogy mit jelenthet ez az integrált mezőgazdasági szervezetekről szóló kétharmados törvény, hanem maguk a fideszes képviselők is értetlenkedve kérdezték a szaktárcát, hogy hát jó, jó, de miről szól ez a törvény. És a szaktárca államtitkára maga is azt mondta, hogy még pontosan ők sem tudják, hogy ez miről fog szólni, de adjunk egy biankó meghatalmazást magának a parlamentnek, hogy erről alkossunk egy törvényt, és majd az lesz benne, amit a parlament elfogad. És mi erre azt mondtuk, hogy ilyet nem lehet csinálni. Ez teljesen elfogadhatatlan. Eleve elképesztő dolog szerintem az, hogy kétharmados törvénnyé teszünk olyan szabályozásokat, ami nem alapcélokat fogalmaz meg, hanem magát azt is, hogyan kell a célhoz eljutni. Tehát mi azt mondjuk, hogy lehetne kétharmados törvényt hozni arról, hogy általában a földszabályozásnak, birtokszabályozásnak, termelési szerkezetnek milyen célokat kéne kitűznie maga elé, ezt be lehet tenni akár az alaptörvénybe is.

– De persze ehhez az kellene, vagy az illene, hogy közben megegyezzenek az ellenzékkel, hogy a kétharmadba bevonják őket is.

– Én ennél többet mondok. Szerintem meg lehetne egyezni, hogy mik legyenek a célok. De azt, hogy ezt hogyan kell elérni, ezt nem szabad sarkaltos törvénnyé tenni, nem szabad kétharmados törvénnyé tenni. Több oka van ennek. Például az is, hogy a mezőgazdaság alapvetően az Európai Unió szabályozása alá tartozik. Nem tudjuk még azt sem, hogy a következő hétéves ciklusban a mezőgazdasági támogatások milyen rendszert fognak preferálni, hiszen ez még nincs elfogadva. De ha most ezt a hétévest elfogadjuk, a következő hét évben újabb szabályozás lesz. Azt meg már végképp nem tudjuk, hogy abban mi lesz. Ezért ha most hozunk egy olyan birtok- és üzemszerkezet-szabályozást, ami nem tudja a legoptimálisabban, a legjobban kihasználni az európai uniós lehetőségeket vagy azzal akár szembe is megy, akkor azzal lehetetlen helyzetbe fogjuk hozni a magyar mezőgazdaságot. Tehát ezért eleve ebből kétharmados törvényt nem szabad csinálni. Ángyán Józsefnek más…

– Mi az ő baja?

– Neki az volt a problémája, hogy ő ugye valószínűleg több tud arról, mi lehet ez az integrált mezőgazdasági szervezetekről szóló törvény. Mi erről semmit sem tudunk, de az ő véleménye szerint ez arról fog szólni, hogy majd a nagy mezőgazdasági vállalkozásoknak szét lesznek osztva a régiók, amelyek a fő integrátorok lehetnek, és akkor hozzájuk kell mindenkinek becsatlakozni.

– Tehát, hogy gyakorlatilag mégis kialakulhatnának óriási földbirtok rendszerek, csak nem nyilvánvalóan egyértelmű törvénnyel, hanem csak fű alatt.

– Akár ez is lehet, nem tudjuk. Szóval tényleg az az elsődleges probléma, hogy nem lehet tudni, mi lesz ebben a törvényben. Ő azt mondja, hogy nem az a jó út, amit ő feltételez arról, milyen irányba akar menni a magyar mezőgazdaság, de az is elképzelhető, hogy ő ténylegesen ismerve a saját frakcióját, tud róla, hogy a Fidesz egyeztet mezőgazdasági nagyvállalkozókkal és őket akarja helyzetbe hozni. Én ezt nem tudhatom. De ő azt mondja, hogy ez nem helyes út, és hogy a családi gazdaságokat kéne helyzetbe hozni és a családi gazdaságoknak kéne szövetkezetekbe tömörülni, az egy sokkal jobb forma lenne.

– Na de ezen az alapon akár közelebb is állhatna a szocialistákhoz, hiszen a szocialisták a szövetkezesítés valamiféle visszahozásának igen…

– Mi abszolút szövetkezetpártiak vagyunk, hiszen a magyar mezőgazdaság versenyképességének az volt az alapja, hogy a versenyképes nagyüzemi termelés és ha úgy tetszik családi gazdasági termelés, háztáji termelés olyan szimbiózisban, integrációban működött, ami az olcsó és versenyképes alapanyagot és a hozzá kapcsolódó mindenféle mezőgazdasági szolgáltatást, termelést tudta működőképes rendszerbe kötni. Ha mi fogunk kormányra kerülni, mi abszolút azt a modellt fogjuk támogatni, ami egy ilyen logikára épül.

– Na de ha Ángyán József elképzeléseiben is van ilyen, ráadásul ő az a fideszes politikus, aki az elmúlt háromnegyed évben a legfájóbb tüske Orbán Viktor körme alatt, akkor hogy lehet, hogy a szocialisták nem tudtak vele valamiféle együttműködésre jutni. Sőt, ugye megkapták megint tőle, hogy pont olyanok, mint a Fidesz. Ennyire zsigerből nem szereti Önöket?

– Szerintem Ángyán József lehet hogy azért tett ilyen politikai jellegű kijelentést, mert belülről támadhatták azzal, hogy talán túl közel került a szocialistákhoz, mert nagyon hasonló gondolatokat mond mondjuk a szövetkezeti elképzeléseivel. És ez egyfajta nem túl jól sikerült elhatárolódás tőle, vagy politikai állásfoglalás. Mi egyébként nem azért nem szavaztuk meg, amit Ángyán József módosításként bevitt, mert támogattuk volna azt, amit a Fidesz mond, hiszen a Fidesz verzióját, ezt az integrált mezőgazdasági szerveződést is leszavaztuk. Mi azt mondtuk, hogy nem szabad ilyen jellegű szabályozást kétharmados törvénnyé tenni.

– Mert a mindenkori kormányt megfosztja az eszközök, a módszerek megválasztásától.

– Ez pont ugyanolyan, mint amit az adópolitikával csinál a fideszes kormány. Kétharmados törvénnyé teszi, hátha majd senki nem fogja tudni megváltoztatni. Ami akár egy országot működésképtelenné is tud tenni. Vagy a gazdaságpolitikájába olyan fékeket tesz bele, hogy később, ha akarat van rá, akkor sem fogja tudni megváltoztatni senki, vagy csak nagyon nehezen. Ez egy borzasztó arrogáns és hibás politika, amit mi nem tudunk támogatni. Itt egyszerűen csak erről van szó.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A fideszes felsőoktatás-átalakítás története
Fábián István, a debreceni egyetem rektora

Bolgár György: - Budapesten a Tudományos Akadémiánál e pillanatban is tart a diákok tiltakozása a felsőoktatás tervezett átalakítása miatt. Debrecenben mi a helyzet? Ott hogy fogadták az egyetemisták meg a középiskolások, hogy a közelmúltban a kormány váratlanul radikálisan csökkentette az ingyenes állami képzés keretszámait?

Fábián István: - Hát Debrecenben sem volt boldog az ifjúság ezekkel a döntésekkel, úgyhogy volt egy nagygyűlése a hallgatóságnak az egyetemen, illetve a tegnapi nap folyamán volt egy felvonulás, ahol elmentek és tiltakozásuknak adtak hangot a városháza előtt.

– Ebben a mostani tiltakozássorozatban az az érdekes, hogy egyrészt középiskolások is csatlakoztak hozzá, nyilván megértették, hogy ez itt most közvetlenül rájuk vonatkozik. Hiszen az egyetemre, főiskolákra kerülőket sújtották volna ezekkel az intézkedésekkel, de mégis őket azért nehezebb megszervezni például egy tiltakozássorozatra. Másrészt az is érdekes, hogy a nyilvánvalóan, a helyzetükből következően, sokszor óvatosabb, diplomatikusabb tanárok vagy akár egyetemi tanárok és rektorok is felsorakoztak a tiltakozók mellé. Mi ennek az oka?

– Nagyon nehéz a pontos adatokat megmondani. Az világos, hogy mindenki azt érzékeli, hogy veszélyben van a magyar felsőoktatás. Ugye én a Magyar Rektori Konferencia elnökségének is tagja vagyok, az elnökség az elmúlt időszakban több nyilatkozatot tett közzé, tegnap is megjelent egy. Ebben mi felhívjuk azokra a veszélyekre a figyelmet, amivel az járna, ha a felsőoktatásból további forráskivonás történne, illetve ha azok az elképzelések maradéktalanul megvalósulnának, amelyek tegnap ismertek voltak. Ma újabb kormánynyilatkozatot hallhattunk, ezt még elemezzük, hogy egyáltalán mit jelent vagy mit jelenthet.

– Akkor próbáljuk itt most a közönség előtt elemezni, már amennyire lehet egy ilyen nyilatkozatot. Mert azt mondta a kormányszóvivő, hogy jövőre 24 milliárddal nemhogy kevesebb, hanem több pénz jut majd a felsőoktatásra, például adósságrendezéssel, az európai uniós pályázatok önrészének átvállalásával, a PPP-konstrukciók felülvizsgálatával. Én nekem a három azért nem áll össze, mert nyilván ahol az adósságot átvállalja a kormány, az támogatásnak minősül, az uniós támogatásba beadott állami pénz szintén. De már a PPP-s konstrukcióknál nehezen látom át, hogy ez pontosan hogyan is épül be a felsőoktatás támogatásába. Ön látja?

– Pontosan én sem látom és tulajdonképpen ezért szeretném látni írásban is részletezve azt, hogy mi a mai döntésnek a lényege. Alapjában véve ezt a 24 milliárd forintot én is olvastam ma valahol, ugyanakkor nem láttam sehol, hogy mi a helyzet azzal az elvonással, ami ténylegesen a működés és ténylegesen az oktatás költségeit fedezné.

– És ami benne van a jövő évi költségvetésben.

– Úgy van.

– Mert ott valami 23 milliárddal kevesebb az állami támogatás.

– Nem 23-mal, hanem 31-gyel.

– Akkor valami más soron is kevesebb van biztosan.

– Nem, mondom, hogy mi a történet. Tehát kezdve azzal, hogy 2012-ben a felsőoktatási soron 157 milliárd forint szerepel, a 2013-as elfogadott költségvetésben 31 milliárddal kevesebb, tehát 126 milliárd szerepel ezen a soron. Erről hivatalos információnk van, az intézményeket kiértesítették a következő évi számaikról, tehát ez a 31 milliárd forintos csökkenés teljesen egyértelmű. Na most a problémám az, hogy nem látom, hogy ha mégis államilag finanszírozott lesz az a hallgatói létszám, ami korábban nem az lett volna – gondolok itt a diákhitelre, ösztöndíjra, teljes tandíjra –, akkor az a pénz, amit onnan szándékozott bevenni a kormány a felsőoktatás számára, az hogy jön vissza. Ugyanis ez a 31 milliárd forint az, ami a működésünkből fog hiányozni. Az a 24 milliárd forint, amiről az előbb beszélt, az szintén megold problémákat a magyar felsőoktatásban, de hát abból én nem tudok fűteni, világítani, energiát vásárolni, oktatókat alkalmazni.

– Tehát a fenntartást éppen nem teszi könnyebbé, mert az, hogy egy beruházást vagy egy pályázatot könnyebb elindítani, az rendben van, de ha közben megfagynak a diákok és a tanárok, vagy nem kapnak fizetést a tanárok, akkor már hiába érkezik meg majd négy-öt év múlva a beruházás, nem lesz kinek. Ugye?.

– Hát körülbelül erről beszélek. Tehát én azt szeretném látni, hogy ez a 31 milliárd forint hogyan pótlódik vissza. Mert az a 24 milliárd forint – mondom, a problémám az, hogy én is a sajtóból ismerem ezt a számot –, amiről a kormányszóvivő úr beszélt, nagyon fontos segítséget jelenthet az egyetemeknek, főiskoláknak. De az egy egészen más csatorna, más forrást jelent. Tehát nekünk a kérdés a működtetés.

– Ma reggel itt a Klubrádióban Ascher Tamás, a színművészeti és filmművészeti egyetem rektora mondta azt, és egészen meghökkentő a szám, ezért akarom az Ön oldaláról is megkérdezni, hogy vajon Önöknél is hasonló arányú volt-e a csökkenés. 2010 óta, azt mondja Ascher, az ő egyetemén 56 százalékkal csökkent az állami támogatás, ha a jövő évivel vetjük össze. Tehát 2010-hez képest három év alatt 56 százalékkal, ami drámai.

– Ez valóban így van, én azt mondanám, hogy a teljes felsőoktatásra is érvényesek ezek a számok. Hiszen elég csak azt megnézni, hogy az ideihez képest jövőre van egy durván 22 százalék csökkenés, a 157 milliárd most nem emlékszem, hogy tavalyról vagy tavalyelőttről, de valahonnan 187 milliárd forint magasságából alakult ki. És volt még ennél is magasabb is korábban a magyar felsőoktatás állami támogatása.

– És akkor még az inflációról nem is beszélünk, ugye?

– Valóban, ez csak a nominális.

– De ugye említette itt a kormányszóvivőt meg hogy ő mit mond, és elvileg lehet is ebben valami, tehát közeledhetnek majd valamilyen kompromisszumhoz. Csak nem látott még papírt, mondja Ön. De mi lenne, ha még a papír előtt bevonnák Önöket bármiféle egyeztetésbe, tárgyalásba? Mégiscsak tekintélyes rektorokról van szó, a rektori konferencia akár elnökét akár elnökségi tagjait, hogy húha, itt most hirtelen kirobbant egy válság, nem könnyű megoldani, sok pénz forog kockán, segítsetek.

– Nos, nézze, csak az elmúlt időszak eseményeiről szeretnék beszélni. Ugye múlt hét pénteken volt egy rektori konferencia elnökségi ülés, erről a sajtó is hírt adott, hiszen ott volt a miniszter úr, illetve államtitkár asszony. Ott ezekről a kérdésekről, ezekről a konkrét ügyekről nem esett szó. Ott elmondtuk, milyen problémákat látunk. Megegyezés nem történt. Ezt követően számunkra is meglepetésként jött ki az a bejelentés, azt hiszem, vasárnap látott napvilágot, miszerint nem lesznek keretszámok, és hát a mai kormánydöntés előtt sem tudok arról, hogy bármelyik rektortársamat vagy a rektori konferenciát megkeresték volna az előkészítés ügyében.

– Hogy mégis lesz keretszám, csak magasabb, mint amit előzetesen terveztek a következő tanévre. De hát ezek kapkodásnak hatnak, és azt nem értem, hogy miért nincsenek megkérdezve az egyetemi vezetők erről? Mégiscsak ők ismerik legjobban ezt a helyzetet, nem?

– Hát én erre most hadd ne válaszoljak, mert nem tudok mit válaszolni, hogy miért nem történik meg. Én azt tudom mondani, hogy 2010-ben indult el az a gondolkodás, hogy új törvényre van szükség, a felsőoktatás átalakítására van szükség. Akkor a Magyar Rektori Konferencia azt mondta, hogy igen, valóban látunk problémákat, amelyeket orvosolni kellene, és mi abszolút partnerek vagyunk, leszünk ebben az átalakítási folyamatban. 2011 legelején, talán januárban odáig ment ez a diskurzus, de közben voltak persze kemény konfliktusok is, hogy megszületett a magyar felsőoktatás problématérképe, és megszületett egy olyan megállapodás, hogy ez alapján kellene tovább menni. Na most onnantól kezdve igazából elég hektikusak az egyeztetések a minisztériummal, hol vannak, hol nincsenek, és az a legnagyobb probléma, hogy előzetesen nem látunk anyagokat véleményezésre. Volt olyan időszak, tavaly augusztusban, amikor egyébként nagyjából a magyar felsőoktatás szabadságon van, hogy kaptunk véleményezésre valamilyen rendeletet kétnapos határidővel. Hozzátenném, ennek ellenére meg tudtuk oldani, hogy előremutató javaslatokat küldtünk be, de végül is azt nem vették figyelembe.

– Na még ez is. Ha a kormányzatnak végül sikerül megállapodni a diákszervezetekkel, de a rektorokat, az egyetemi vezetőket és az egyetemeket kihagyják ebből, azt Ön el tudja fogadni? Vagy éppen az elmúlt napok, hetek tanulságai alapján azt gondolja, hogy ha már megegyezés, akkor abban legyen mindenki bevonva.

– Szerintem az lenne a jó, hogy ha általános megegyezés történik, az egy olyan tárgyalások útján jöjjön létre, amiben benne van valamennyi érdekelt szervezet. Hozzátenném, hogy az érdekelt szervezetek, gondolok itt a HÖOK-ra, a rektori konferenciára, a HaHa-ra, az oktatói hálózatra, a szakszervezetekre, tartottak egyeztetést a héten, és tulajdonképpen meg tudtunk egyezni azokban a pontokban, amelyekben abszolút az egyetértés. Én úgy gondolom, ha azokban a pontokban a hallgatókkal történik meg mondjuk csak az egyeztetés, és az alapján ezek a pontok teljesülnek, az elfogadható. Az viszont nem, ha olyan döntések születnek, amelyekben a Magyar Rektori Konferencia nem tud egyetérteni. Akkor nyilvánvaló célszerű lenne a Magyar Rektori Konferenciával is leülni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!