Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 20.



Bolgár György kérdései 2012. december 20-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy véget is értek meg nem is a békés diáktüntetések. A Hallgatói Önkormányzat a karácsonyi ünnepekre felfüggeszti a demonstrációkat. Lehet, hogy a kormány jól húzza az időt? Aki ma nem nyilatkozik, Balog Zoltán, Hoffmann Rózsa, Giró-Szász András, Pokorni Zoltán.

Mit szólnak ezzel kapcsolatban ahhoz, hogy tegnap este a rendőrség előállított három diákot a tüntetésekről. Sőt, közölte, hogy kettőnél kést is találtak. Az egyik diák ezt ma reggel cáfolta, a másik pedig közölte, hogy kollégiumi diákként mindig magánál hordja a bicskáját, amelyet étkezésre használ.

Még mindig a felsőoktatási válságnál maradva a kapkodást jelzi, hogy Balog Zoltán miniszter mégsem hirdeti meg, milyen pontszámmal lehet majd bekerülni jövőre az egyetemekre. Viszont a gazdasági és jogi képzéseken kívül nem lesz ingyenes hely a nemzetközi tanulmányokra és kommunikációs szakokra sem. Minden nap változik valami?

Mit gondolnak aztán arról, hogy a köztévé szerint esztétikai és biztonsági szempontból kellett eltávolítania az egy éve a Kunigunda útján demonstráló Nagy Navarro Balázst és társait az MTVA székházától. Fő a közesztétika?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy minden eddiginél nagyobb, 250 ezer forintos büntetést rótt ki Ángyán József lemondott államtitkárra a Fidesz-frakció, amiért a képviselő nem szavazta meg a földtörvénnyel kapcsolatos alkotmány módosítást. Nincs az a pénz?

És végül beszéljük meg, hogy a médiatanács az ügyészségre hivatkozva érvénytelenítette egy évvel ezelőtti saját döntését az általunk használt 95,3-as frekvencia pályázatáról és ezzel természetesen a Klubrádió pályázatát is ismételten kidobta. Meddig lehet ezt csinálni?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A kormány gyengeségéről és arról, hogy a Gyurcsány-reformokat ma már elfogadnák
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke

Bolgár György: - Ön ma sajtótájékoztatón értékelte a 2012-es évet. Nincs ez túl korán? Nemcsak azért, mert még sok minden történhet december 31-éig, de az évértékelők ideje a következő év mondjuk februárja, márciusa. Miért szaladt előre?

Gyurcsány Ferenc: - Megnyugtathatom, ha a kérdés mögött az van, hogy vajon tartok-e majd évértékelést most már sok-sok év szokását megtartva jövő februárban, márciusban, meg fogom tenni. De hát amit elmondtam hét pontban összefoglalva, azok sajnos olyan tények, amelyek nem fognak megváltozni már a következő tíz-tizenegy napban. De attól tartok, hogy a következő százban sem.

– Mik voltak ezek?

– Hát így karácsonyhoz közeledve, anélkül, hogy profánságot követnék el, a katolikus egyház hét fő bűn tanítására reflektálva én magam is hét pontban foglaltam össze mindazt a dúlást, amit ez a kormány elkövetett az országban. Csak egy gyors felsorolást mondok. Az első fő bűn, hogy recesszióba döntötte a gazdaságot, a második, hogy szétzilálta a közép- és felsőoktatást, a harmadik, hogy felszámolta a kulturális és művészeti élet szabadságát, a negyedik, hogy megteremtette a négymillió koldus országát. Az ötödik, hogy feldúlta a köztársaságot, annak demokratikus alkotmányos rendjét. A hatodik, hogy a radikális jobboldallal szövetkezve elárulta a demokratikus közepet, a hetedik pedig, hogy elszigetelte a nemzetközi világban Magyarországot.

– Nem tudom, hogy ez értékrendbeli vagy fontossági sorrend is egyben, de nekem mégis az tűnne a legfontosabbnak, ehhez képest negyedik vagy ötödik volt a sorban, hogy szétverte a demokratikus jogállamot a kormány. Hát ez mindennek az alapja, ebből következik rengeteg más minden. Például az is, hogy az önkényes gazdaságpolitikával, egy olyan gazdaságpolitikával, ahol nem figyelnek senki másnak a véleményére, mert nem demokratikusan működik a kormány és a rendszer, recesszióba döntötték a gazdaságot. Persze, ezt érzi mind a tízmillió magyar, míg a demokratikus jogállam szétverését talán mégsem érzi ennyi ember közvetlenül. De a fő bűn mégiscsak a demokratikus jogállam szétverése.

– Nincsen ebben vitánk. De ha már a példázatnál maradtam: miközben végigolvastam a katolikus tanítások hét fő bűnét, arra a meggyőződésre jutottam, most ezt nem sorolom fel, a kevélységtől a restségig, hogy ezek a bűnök összességében is végül nem hierarchikus rendben vannak. Egymást kiegészítik persze, sok tekintetben hatnak is egymásra. Nem kétséges, hogy demokrataként, demokratikus politikusként, egy demokratikus párt, a Demokratikus Koalíció vezetőjeként az alapbűnt, ha a hét fő bűn között egyet megkülönböztethetünk, akkor természetesen az erőszakos egypárti alkotmányozás, ennek következtében a köztársaság feldúlása volt. De hát politikus vagyok, és tekintettel kell lenni arra is, hogy a választóink hogyan gondolkodnak, hogyan élnek. Számukra ma a legnagyobb teher, hogy ez az ország nemcsak hogy egy helyben áll, hanem megy visszafelé. Iszonyatos gazdasági és szociális terhet visel a hátán, és nem mond igazat a kormány, amikor ezt az egyébként valóban nem kedvező nemzetközi körülményekre fogja. Ennek az oka mindaz, amit Ön elmondott, hogy képtelen együttműködni a független gazdasági szereplőkkel. Hatalmi típusú mérkőzést játszik, ez pedig nem működik egy szabad világban.

– Azt mivel magyarázza, mégiscsak rengeteg tapasztalata van a magyar politikai életben, hogy nemcsak hogy a függetlenekre nem hallgat, nemcsak hogy a vele szemben álló, mondjuk politikailag vagy ideológiailag szembenálló vagy az ellenzékhez köthető szakértőkre nem hallgat, de nem hallgat a nemzetközi szervezetekre, de még a saját magához közelálló jobboldalinak minősített vagy besorolható közgazdászok hosszú sorára sem. Hogy lehet ez? Hogy működhet így egy kormány? Mivel tudja ezt indokolni Ön?

– Hogy erre igazi jó választ tudjak adni, nekem nem politikusnak, hanem politikai pszichológusnak kellene lennem. Hajlok arra, hogy az eredetileg is az erő nyelvét inkább értő Orbán Viktor is a fideszes fiúknak ez az első köre hajlott arra, hogy erős belső katonás rendet alkotva kifelé állandóan háborúzniuk kell. Aztán ezt tetézte, hogy a 2002-es Fidesz számára váratlan vereséget követően azt a tanulságot vonta le a miniszterelnök, hogy még annyira sem szabad megengedőnek, kompromisszumkésznek, kompromisszumra alkalmasnak lennie, mint az első négy évében, és még sokkal inkább az erő nyelvét kell használni. Ő mondta talán az elhíresült kötcsei beszédben, hogy sokan erőszakosnak tartanak, nem erőszakos vagyok, csak az erő nyelvét használom. De nem lehet a politikában csak az erő nyelvét használni, a politikában az erő nyelve mellett használni kell konszenzuskeresés nyelvét, a másik megértésére való törekvést. Ebben, ha lenne osztályzat, akkor a miniszterelnök, azt hiszem, az utóbbiakban egyest kapna.

– Azt mondta ezen a sajtótájékoztatón, hogy a kormány tevékenysége tragikus, de ez még nem a világ vége. Hát a világ vége – bár lehet, hogy közben majd bekövetkezik december 21-én – már nagyon a közelünkben van, de például Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere a napokban azt írta vagy mondta, hogy olyan a gazdasági helyzet és olyan pályára állították Orbánék az országot, hogy nemhogy 2013-ban, de az utána következő években sem lesz lényegi, megfogható növekedés Magyarországon. Egyszerűen a helyzet ezt nem teszi lehetővé. Ez nem a világ vége, de ha győz az ellenzék 2014-ben, akkor majdnem a világ vége, ha nem tudnak a gazdasági állapotokon változtatni.

– Ugye a világ vége hasonlat természetszerűleg a közkeletű komoly meg nem komoly publicisztikákra utalás. Valóban, ahogy Ön is mondja, sokan holnapra várják a világ végét, a nagy apokaliptikus összeomlást, de ettől hála Istennek azért messze vagyunk. Magyarország iszonyatos nehézség közepette, de él, és biztos vagyok benne, hogy élni fog. Hogy a kérdésére tisztességesen is válaszoljak: a legnagyobb stratégiai konfliktusok egyike, amivel meg kell küzdeni az ellenzéki pártoknak, Bajnainak, Mesterházynak, nekünk, bárkinek, hogy hogyan lehet a helyzetet elmondani a választóknak, akik egy új kormánytól nyilván jobb életet akarnak. Ugye sok dolgot könnyen meg lehet csinálni. Nyugalmat lehet teremteni, félelemmentes életet, visszaadni a művészet szabadságát és a többi és a többi. Jó esetben kétharmaddal lehet új alkotmány. De bizony a gazdaságban, most utalok elsősorban a tizenhat százalék körüli beruházási rátára, ami arra sem elegendő, hogy az elavult fizikai eszközöket egyszerűen pótolják, beruházás nélkül nincs növekedés, márpedig Magyarországon nincsen beruházás, szóval hogy lesz-e türelme, legalább két évre a magyar választóknak, mire újra beindul a hitelezés. Hogy kitartanak-e az új kormány mellett. Amely ha nem győz kétharmaddal, lényegében gúzsba kötve kell majd táncolnia. Hiszen a környezete tele lesz fideszes pártkatonákkal, az MNB elnöktől a bíróságok vezetőiig. Nem mondom sorba. A legfontosabb jogszabályok sokasága, a földtörvénytől a családtámogatáson át a személyi jövedelemadóig, kétharmaddal vannak rögzítve, és nagyon-nagyon kell hogy fájjon a feje mindegyikünknek attól a problémától, hogyan lehet egyszerű többséggel Magyarországot kormányozni, nem pedig mondjuk tehetetlenül állva a Fidesz destabilizációs törekvéseivel szemben, 14 után ragaszkodva – az akkori ellenzék ragaszkodásával – az általa itt hagyott viselhetetlen, mozdíthatatlan örökséghez. Iszonyatos kihívás lesz ez, nem lesz egy könnyű menet. Ha valaki, én tudom, milyen az, nagyon ellenséges környezetben kormányozni.

– Megint olyantól kérdezem, aki közelről ismeri nemcsak a politika, de a kormányzatok működését is. Azt mivel magyarázza, hogy képesek voltak karácsony előtt Orbánék ezt a felsőoktatási válságot kirobbantani vagy a saját fejükre hozni. Hogy bejelentették, minden előzmény nélkül, a durva állami képzéscsökkentést a felsőoktatásban, a keretszámok radikális csökkentését, és azt hitték, hogy ezt következmények nélkül megúszhatják. Mivel magyarázható ez? Biztos volt, aki figyelmeztette őket arra, hogy ez így nem megy. Vagy egyszerűen tudomásul vették, hiszen Orbán Viktor már néhány hónapja megelőlegezte, hogy mindenkinek fizetnie kell a tanulása költségeit, és ez ellen nem volt tiltakozás, hát akkor ez már biztos könnyen fog menni, ha a konkrét intézkedéseket is látják?

– Szóval a fő bűnöknél maradva, a katolikusoknál kevélység az első fő bűn. Orbán Viktor egyébként, egy önmagát kereszténynek mondó politikus, a kevélység bűnébe esett, elbízta magát. Olyan sok minden megbocsáthatatlan dolgot tett az elmúlt két évben, amit tett a rendvédelmiekkel, amit tesz a rokkantnyugdíjasokkal, hogy csak két példát mondjak. És erős maradt, az ország tűrte. Tűrték a munkások, ahogyan megerőszakolta a sztrájktörvényt. Tűrték, ahogyan az egykulcsos adóval a kisebb jövedelműeknek még kisebb lett a jövedelme, és megint csak nem folytatom. Fejébe szállt a dicsőség. Azt gondolta, hogy bármit megtehet az országban. Olyan erő összpontosul a kezében, hogy elbízta magát, és azt hitte, ha eddig csöndben volt az ország, most is csendben marad. Nem tudom, hogy mi játszódik le a miniszterelnöknek a fejében, azt látom, hogy most pánikban van. Délután olvasom a híreket, újabb fordulat a felsőoktatás szabályozásának ügyében, bejelenti a miniszter, Balog Zoltán, hogy mégsem hirdetnek pontszámokat, ugyanazok maradnak.

– De hát nem is lehet követni. Egyszer keretszámot nem hirdetnek, akkor aztán mégis van keretszám, akkor pontszám lesz, akkor mégsincs pontszám. Ki tudja, mi lesz itt.

– Szóval egy olyan kormány, amely nem szokta meg az egyeztetést, nem szokta meg a kompromisszumot, és most először szembetalálkozik egy valóban tízezres, nagy erővel, amely ráadásul most már nemcsak az oktatás ügyével foglalkozik, hanem szépen lassan valóban a rendszer egészével szemben fogalmazza meg a kritikáját, ezzel lehetőséget teremtve, hogy kibontakozzon egy nagy, kormánnyal szembenálló társadalmi mozgalom, ez a kormány most kapkod, és naponta mást és mást mond. A fejetlenségnek nyilvánvalóan az az oka, hogy iszonyatosan meg vannak lepve, végtelenül tanácstalanok, és olyat tesznek, amire nem volt példa. Nemcsak az elmúlt két évben, hanem az elmúlt húsz évben sem. Hogy egy kormány egy nagy rendszer átalakításában két hét alatt lényegében mindent és annak az ellenkezőjét is elmondta, ez normális emberi ésszel felfoghatatlan. Ez a kormányzat teljes szétesése, a kormányzásra való képtelenséget mutatja.

– 2006 őszén, 2007-ben vagy akár a 2008-as népszavazás idején Ön is kapkodott? Ön sem tudta, hová kapjon? Ott is fejetlenség volt a kormányban annak idején?

– Én nem így emlékszem, és remélem, hogy a hallgatók sem így emlékeznek. Mi az átalakítások fő irányát 2006 őszén meghirdettük, a felsőoktatásban például 2006 őszén azt, hogy mi történjen, majd 2008 őszén és ebben az időszakban folyamatosan egyeztetések zajlottak. Aztán, hogy most a felsőoktatásra térjek, a népszavazás időpontjára már nemcsak hogy a rektori tanácsnak bírtuk a támogatását a bevezetendő tandíjjal kapcsolatban, de ott tartottunk, hogy napok vagy hetek választottak el bennünket attól, hogy meg tudjunk állapodni a HÖOK-kal is egy kompromisszumos javaslatról. Az teljesen természetes, hogy a kormányzatnak van egy filozófiája, szerintem akkor mi világosan láttuk a helyzetet. Jobb egészségügyhöz, jobb felsőoktatáshoz kell kérni a hallgatók, illetve a biztosítottak hozzájárulását. Szerény, igazságos, tisztességes módon, háromszáz forinttal vagy havi pár ezer forinttal a felsőoktatásban, és akkor tárgyaljuk meg, hogyan csináljuk ezt és miért kell csinálni. Az a kormány nem szégyellte azt, hogy a fő irányok bejelentését követően lényegében évekig egyeztetett és kereste a kompromisszumot. Szerintem így lehet kormányozni.

– De hát a vége az lett, hogy a Fidesz a népet Önök ellen fordította.

– Igen, kétségtelen. Önnek igaza van. Ma utólag azt látom, hogy ugyanakkor nem egyszerűen mi, az akkori szociálliberális koalíció szenvedtünk vereséget, de vereséget szenvedett Magyarország. Iszonyatosan ügyes a Fidesz 2002 óta a rombolásban. Ha kell, akkor ellenzékben rombol, és tehetségesen rombolt, mint ahogyan mi tehetséggel tudtuk volna védeni a saját pozícióinkat, de azt látom, hogy most kormányon is csak rombolni tud. Ma, ha ma lenne népszavazás tandíj-ügyben, nem ez lenne a vége. A diákok mostanra, hat évvel 2006 után, azt mondják, ők is, elfogadják, hogy kell tandíj. Ha ma kérdeznék meg a biztosítottakat, hogy az a választási lehetőség, hogy az orvosaink, a nővérek, az egészségügyi dolgozók itthagynak bennünket, hogy nincsen műtét vidéki kórházak sokaságában hónap vége felé, vagy pár száz forinttal hozzájárulunk ahhoz, hogy működjön az egészségügy, ma azt hiszem, már nem lehetne bolondítani a népet. Ebben az értelemben szerintem, amit mi mondtunk, az időtálló. Az ember időnként vereséget szenved, a választók időnként hajlanak arra, hogy a könnyebb utat válasszák. Szerintem most, hat évvel később, sokan gondolják azt, hogy Gyurcsánynak, az akkori kormánynak igaza volt, és ha tehették volna azt, amit tenni akartak, akkor ma előrébb lenne Magyarország.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A kamera elől menekülő képviselők
Fekete Norbert, a Népszabadság online munkatársa

Bolgár György: - Ön a napokban egy remek kis videoösszeállítást készített a képviselői irodaházban. Azt hiszem, Keretszámok és liftajtó címmel.

Fekete Norbert: - Igen, ez lett a címe.

– Igen. Nagyon jó volt, nem tudom hányan látták a hallgatók közül, de ajánlom mindenkinek a figyelmébe, nol.hu, itt található. És nem azt mondom, hogy úttörő a maga nemében, mert néhány más alkalommal már az index meg a hvg.hu munkatársai is próbálkoztak hasonló esetekben hasonló műfajú riportok elkészítésével, és sokszor nagyon jók is sikeredtek belőlük, de ez különösen találó volt és tökéletesen jellemezte a mai politikai állapotokat és a kormányzópárt képviselőinek valami elképesztő képtelenségét arra, hogy értelmes kérdésekre válaszoljanak. Ugyanis Ön azt a kérdést próbálta nekik feltenni, hogy mégis mit szólnak ezekhez a felsőoktatási változásokhoz, a keretszámok csökkentéséhez.

– Igen, hogy tudják-e követni a változásokat. Tehát tudják-e, hogy hol tartanak.

– Igen. És hogy merrefelé megy, értik-e az egészet. Hát körülbelül erről tett fel néhány kérdést. Nagyon egyszerű kérdés, csak arra kellett válaszolni, vagy azt kellett volna válaszolni, hogy igen vagy nem. Én értem, meg is tudom érteni, támogatni is tudom. Na ehhez képest egészen odáig ment a dolog, hogy mondjuk Soltész Miklós államtitkár nemcsak hogy nem válaszolt és mereven nézte a liftet, de még azt is képes volt odavetni, hogy a kérdésre a Népszabadságnak sosem válaszol. Azért ez már mindennek a vége. A vezető magyar napilapnak nem válaszolunk. Na azt akartam megkérdezni, ez csak a hallgatók tájékoztatására szolgált, hogy hogyan készült ez? Mennyi idő alatt, milyen állóképességgel kellett rendelkeznie, hogy a képviselők sorát megpróbálja megszólítani?

– Hát ez nem nagy igényelt állóképességet, körülbelül két óra alatt el lehet készíteni egy ilyet ott a Fehér házban, illetve a parlament folyosóin, hiszen ott járkálnak, az a munkahelyük, járkálnak fel-alá a képviselők és az egyéb politikusok. Tehát ott őket meg lehet találni, koncentrálva. Hétfőn legfőképpen.

– Minden alkalommal ilyen nagy az elutasítás, mint ezen a videón volt látható, vagy csak akkor, ha különösen kínos a politikai helyzet?

– Hát ez a mostani engem is meglepett, hogy többen is voltak ilyenek. Gyakorlatilag értelmes beszélgetésbe senkivel nem tudtam bonyolódni, mert a legtöbben nem voltak rá hajlandók. De ekkora fokú elutasítottságot az elmúlt fél évben én még nem tapasztaltam semmilyen kérdés kapcsán. Úgyhogy ez engem is meglepett. Legfőképpen azért, mert itt olyan politikusokról van szó, akik adott esetben évtizede benne vannak a politikában, és pontosan tudniuk kéne, hogy az a legrosszabb, amit csinálhatnak, ha menekülnek. Hát tele van a Youtube olyan képekkel, hogy a politikus menekül. Ez egy ikonikus dolog, és ennyi tapasztalattal tényleg legalább mondani kéne valamit. Vagy megtámadni engem, vitatkozni velem, mert az legalább szórakoztató. Tehát, hogy valami történjen. De ez így mindenkinek nagyon rossz, és nagyon kellemetlen igazából.

– Igen, furcsa, hogy mennyire amatőrnek mutatkoztak, és ennél jobb díszletet, mint a lift, nem is lehetett volna elképzelni, mert látszik az a kétségbeesett türelmetlenség, ahogy a képviselők várják a liftnél, hogy jöjjön már, jöjjön már, nyíljon ki már az az ajtó, hogy szabaduljak ettől a kellemetlen riportertől, és hogy a tarkómat fotózzák vagy fényképezik, hát ez borzasztó. És nem jön a lift. És nem jön a lift. Úgyhogy azt hiszem, nagy díszletköltségekkel se lehetett volna ezt jobban kitalálni. A liftet szándékosan komponálta bele? Vagy ez így adódott?

– Hát ugye ott kétféle módon lehet elkapni a képviselőket. Amikor jönnek ki a házból, akkor nehezebb dolgunk van, mert akkor kimennek az ajtón, és nehezen tudunk utánuk menni, mert ott ki-beléptető rendszer van. Amikor befelé jönnek, akkor valamelyik emeletre mennek, és kilencven százalékban lifttel mennek. Úgyhogy ott gyakorlatilag meg vannak fogva egy ilyen fizikai akadály által, így nehezebb elkerülni bennünket a többi stábot is.

– Mennyien alkalmazzák ezt a módszert, amit például a nol és Ön alkalmazott? Ugye mondtam már egy-két példát, de…

– Ön mondott pont egy jó pár példát, ez nem egyedi dolog, tehát most szerencsém volt azzal, hogy páran tényleg nagyon-nagyon rosszul, az átlaghoz képest is rosszul reagáltak erre a dologra. De bárki kamerával ilyen képeket rögzíthet, sajnos, teszem hozzá.

– És mit gondol, hogy mennyi ideig hagyják Önöket ott garázdálkodni? Mert néhány ilyen video még és szerintem…

– Hát igen, nekem a népmesei király jut eszembe róla, akinek ugye azt mondja a szegény fiú, hogy a ház sarkáról látta. Tehát ha kijjebb raknak minket, akkor ott van még mindig az utca. A két épület között. Tehát a Fehér ház és a parlament között.

– Na de ott át lehet menni a másik oldalra. Másik járdára nem?

– Bármerre lehet menni, de közterületen ráadásul egy hosszabb szakaszon el is kísérhetjük őket. De ennek az egésznek olyan rossz üzenete lenne, mint a múltkori kitiltás a parlamentből. Tehát nyilván mindenki látja ennek a hátrányait. De vannak olyan politikusok hetente, akik rendszeresen megállnak és beszélgetnek. És hosszas perceken keresztül beszélnek, erre a letámadó szituációkra reagálva.

– Nekem hirtelenjében Harrach Péter jut eszembe. Aki a nagyon kínos kérdésekre is válaszol. Hát a kereszténydemokraták most különösen kínban vannak már hosszú ideje, úgyhogy nem tudják úgy megállítani, hogy ne kelljen a fejéhez kapnia. De ő azért megáll és védi, védeni próbálja. Védeni nem tudja, de próbálja a védhetetlent.

– Végül is ezt várjuk egy politikustól. Ezt várjuk, akármi is az álláspontja, védje meg és indokolja meg. Egyébként szerintem a többiek sem várnak többet, mint azt, hogy indokolják meg, miért döntenek úgy, ahogy. Magyarázzák el.

– Igen, ez a legtisztességesebb. Akár ez az álláspontja, akár csak ezt kell képviselnie, legalább álljon szóba azzal a riporterrel, azzal az újságíróval, mert az is ember, ráadásul nemcsak a saját nevében, hanem a közönsége nevében kérdez. Ehhez képest itt tízből egy ha megállt, és hajlandó volt valamit válaszolni.

– De hát ezt az állampolgárok is eljátszhatják a fogadóórájukon a képviselőknek. Ugyanezeket a kérdéseket, amiket ők nem értenek, ők is feltehetik, és ugyanígy arra kényszeríthetik őket, hogy megindokolják. Hogy legalább tudjuk, mi miért történik, még ha nem is tetszik.

– Nem tudom, van-e olyan viszonyban némelyik kormánypárti képviselővel, hogy kamera és mikrofon nélkül megkérdezze, vagy megkérdezte esetleg már az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy miért csinálják ezt? Ennyire nem tudnak mit mondani? Ennyire szégyellik az álláspontjukat vagy ez az utasítás, hogy nem szabad megszólalni?

– Hát nem vagyok senkivel ilyen viszonyban, és ha lennék, akkor sem igazán kérdezném meg, mert egyrészt a metakommunikáció sok mindent elárul, hogy mi az, amit gondolnak róla, meg a szóhasználatuk. Tehát ez nekem elég. Ha pedig olyasmit mondana, ami „nagyot durranna” egy kormánypárti képviselőtől, hogy ő mit mond az egész kormánya munkájáról, azt meg, ugye, ha olyanban lennék vele, akkor nem használhatnám fel, szóval nincs értelme. Tehát azokat a kérdéseket akarom feltenni, amelyeket bárki, bármelyik állampolgár feltenne. Ahhoz nekem nem kell különösebben jó viszonyban lenni vele, sőt, az hátráltat is. Mert ha valakivel kialakul egy olyan emberi viszony, akkor már kevésbé kritikus vele az ember. Mint amíg csak a képviselőt látja, a politikust benne.

– Az elmúlt évek során látott már ilyen szánalmas menekülést, mint ez a mostani volt? Én őszintén szólva még Schmitt Pál esetén sem láttam ilyet. Vagy nem ilyen tömegesen.

– Hát ez ezt nem, nem tudom tényleg a jelenség okát megmagyarázni, aznap ilyen nap volt. Nem tudom, hogy a kérdésnek volt-e ilyen hatása. Nem tudom, de hogy ez tényleg különösen olyan napra sikeredett, amikor nagyon nem akart senki beszélni. És ezt a formáját választották annak, hogy kihúzzák magukat ebből a szituációból.

– Mennyire hatásos az újságírásnak ez a formája? A Népszabadság mégiscsak egy nyomtatott napilap, van persze online verziója is, de ez az online video egyre inkább terjedőben van. Mennyien nézik meg például ezt a videóját?

– Hát ennek, ha jól tudom, délután tizenhat vagy tizenhétezres nézettsége volt.

– Most akkor talán rásegítünk egy kicsit. Szóval magyarán hatásos módszer. Nem?

– Hát ugye másképp nem nagyon működik, illetve ezekre a tartalmakra, tehát mondjuk mozgóképre a netre valamit olyat kell kitalálni, amit mondjuk egy cikkben nem tudunk visszaadni, ahhoz kell látni is.

– Ahogy Révész Máriusz meredten nézi a liftet, és nem hajlandó a fejét sem mozgatni, azt nem lehet leírni.

– Le lehet írni, az egy szép irodalmi szöveg lehet, csak ennek ugye más a funkciója, eleve más információkat is kell hogy közvetítsen vagy arra hivatott. Tényleg senki nem ettől a videótól várja azt, hogy akkor most valaki magyarázza el a keretszámok rendszerét. Hanem olyan információt hordoz ez, hogy mondjuk aki nézi, annak éppen történetesen a képviselője van a képen, és hogy mennyire tudja megvédeni az álláspontját, hiszen adott esetben ő ezért szavazott rá. És azokból a reakciókból rengeteg olyan információ jön át a választók számára, hogy ha nem is ért vele egyet, legalább kiáll és vállalja a véleményét.

– Ehelyett Kövér László házelnök ingerülten kicsörtet a képviselői irodaházból, odavet egy mondatot Önnek. Hát legalább látjuk, hogy a demokrácia szabályait, a sajtószabadság követelményeit mennyire tartják tiszteletben. És ezt illusztrálják nagyon jól a viselkedések.

– Hát azért az tiszteletben van tartva, mert ott vagyunk, és forgatunk. Úgyhogy arra még nem került sor, hogy emiatt lapátra tegyenek bennünket.

– Remélem, hogy nem is fogják.

– Én is bízom benne, legalább amíg hideg van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A médiatanács visszavonta a saját határozatát
Polyák Gábor, a Mérték Média Elemző Központ vezetője

Bolgár György: - A médiatanács újabb határozatot hozott, és ezzel visszavonta a jelenleg használt 95,3-as frekvenciánkra kiírt tavalyi pályázatról hozott egy évvel ezelőtti határozatát. Magyarán a mi kis szágánk újabb fejezetéhez érkezett, ebből a mostani határozatból az következik, hogy a médiatanács saját magát érvénytelenítette a saját döntését, és úgy gondolja, hogy ezzel aztán minden el van intézve, minden pályázó ki van zárva. Kezdődhet elölről a folyamat, ahogy ők szeretnék. Ön szerint mennyire megalapozott vagy mennyire lehet ez megalapozott jogilag?

Polyák Gábor: - Amikor a múltkori bírósági döntés született, és sikerült annak a teljes szövegét elolvasni, akkor a mérték blogon írtunk egy elemzést, aminek a legvalószínűbb kimeneteként ezt valószínűsítettük, hogy a médiatanács meg fogja próbálni a teljes határozatot, amit annak idején hozott, visszavonni, arra hivatkozva, hogy az akkori döntése jogsértő volt. És aztán elbizonytalanodtunk akkor, amikor ez az ügyészségi kör indult el, hiszen az ügyészséghez fordult a médiatanács, pontosan máig nem világos okból, hogy mit vár az ügyészségtől. És beszélgettek közigazgatás jogban jártas kollégákkal, úgy tűnt, hogy mégsem járható ez a visszavonásos megoldás, mert a közigazgatási eljárási törvény annál szigorúbb, mint ahogy mondjuk én magam is első olvasatra értelmeztem. És őszintén szólva most ezen a ponton bizonytalan vagy tanácstalan vagyok, nem látom, hogy melyik érvelésem vagy melyik logikám volt az, amelyik pontosan eddig a pontig elvezetett.

– Mi itt beszéltünk is a műsorban azok után, hogy Ön megírta ezt a mérték blogban, mert számomra is úgy látszott, hogy ez valamiféle követhető út lesz a médiatanács számára, ha már egyszer meg akarja fosztani a Klubrádiót a frekvenciától. És amikor ezt mégsem tették meg, ellenben tanácstalannak látszó módon az ügyészséghez fordultak, akkor Ön is úgy gondolta, hogy ezek szerint hála Istennek nem ez történt. Nem lehet, hogy csak az volt a megfontolás meg a meggondolás az egészben, hogy majd az ügyészség fogja kimondani, hogy ez egy járható út, és az mégiscsak hatásosabb vagy nyomósabb, mintha csak a médiatanács döntene így?

– Őszintén szólva nem látszott, hogy az ügyészség ebben a kérdésben milyen döntést hozhat. Hiszen itt mégiscsak egy bíróság által már elbírált határozatról van szó. Az ügyészségnek igen szűk a mozgástere egy közigazgatási szerv döntéseinek a felülvizsgálatánál. Én arra számítottam, hogy azt várja a médiatanács, hogy az ügyészség kezdeményezzen egy úgynevezett jogegységi döntést, a Kúria jogegységi döntését, mert végül is muszáj lesz abban a kérdésben a lehető legmagasabb bírói szinten döntést hozni, hogy alá kell-e írni az üres oldalakat vagy sem. És erre eddig nem került sor. Az ügyészség van abban a helyzetben, hogy egy ilyen jogegységi döntést kezdeményezzen. Hogy mi egyéb kimenetele lehetett volna annak a szerintem egyébként alaptalan, tehát időhúzást szolgáló körnek, azt nem tudom. És nem tudom követni a médiatanács lépéseit. Ezt egészen őszintén be kell hogy valljam.

– Hát ezek szerint jól cseleznek, mert senki sem tudja követni őket. De az a baj, hogy még az ügyészség válaszát sem láttuk.

– Így van.

– Csak abból következtetünk, hogy válaszoltak nekik. Hogy most a médiatanács rájuk hivatkozik, és azt mondja, hogy az ügyészség szerint ez egy lehetséges megoldás, mármint hogy egy évvel később a saját határozatukat érvénytelenítsék… De azt meg lehetett volna ezek szerint tenni, hogy az ügyészség azt mondja, hogy én mint ügyészség beavatkozom egy már bíróságot is megjárt folyamatba, és kérem a Kúria döntését vagy felülvizsgálatát? Hogy szólhat ebbe bele az ügyészség?

– Hát végül is akkor nem a konkrét ügybe avatkozott volna bele, hanem azt észlelte volna az ügyészség, hogy itt van egy olyan jogi kérdés, amelyben egymásnak ténylegesen ellentmondó bírósági döntések születnek. Természetesen ez az abszolút kérdés, hogy alá kell-e írni az üres oldalakat vagy sem. És akkor nem a konkrét ügy kapcsán fordult volna a Kúriához, hanem ennek a jogi próbának a megoldása végett. Tehát ez lett volna szerintem egy olyan barátságos megoldás, amivel végérvényesen le lehetett volna zárni az ügyet anélkül, hogy újra kezdődjön az egész pályáztatás. És akkor ezek szerint Ön egyébként több információval rendelkezik most, mint én, de ezek szerint akkor az ügyészség mégiscsak azt a döntést hozta, hogy az az értelmezés, amit például mi is levezettünk, helyénvaló és a közigazgatási törvényt mégsem úgy kell értelmezni, ahogy egyébként mondjuk tényleg az én közigazgatási jogban jártasabb, a gyakorlatban dolgozó kollégáim értették, hanem ahogy azt mi is elvileg levezethettük.

– Hát vagy legalábbis nem tudjuk, mert én sem láttam ezt az ügyészségi választ. De lehet, hogy adott egy ilyen jogi tanácsot. Ezek szerint az ügyészséget jogi tanácsadásra használta a médiatanács.

– Ez nagyon különös.

– Ugye? Hát már ez is elég különös. De ebből még mindig nem következik az, hogy ha a Klubrádió a rendelkezésre álló négy munkanapon – most már csak három munkanapon – belül az Ítélőtáblához fordul, hogy felülvizsgálja ezt a médiatanácsi határozatot, szóval ebből nem következik az, hogy az Ítélőtábla elfogadja az ügyészség jogi véleményét vagy jogi tanácsát. Ugye?

– Ez pontosan így van. Tehát ezt a döntést végül megint az Ítélőtáblának kell meghoznia. Én nem mernék… tehát ez már tényleg nem több, mint jóslás, meg pláne annyi információ birtokában, mint amennyivel én most rendelkezem, de könnyen elképzelhető, hogy bírósági körökben egy annál szigorúbb értelmezés elfogadott, mint amit például mi is levezettünk. És akkor megint a médiatanácsnál van az ügy. És ha egyébként a Kúria végül azt mondja, hogy vissza lehet vonni, és újra kezdődik az egész, akkor előbb utóbb megint csak a bíróság elé lesz utalva a történet. Tehát az a taktikában a szörnyű, hogy a végtelenségig elhúzható a Klubrádió sorsa ezzel, és minél hosszabb ideig tart, annál bizonytalanabb az életben maradása ennek a rádiónak.

– Hát ezzel a szomorú véggel kell befejeznünk 2012 végén. De azért még élünk, élünk.

– Igen, én drukkolok.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



„Törvénytelen, jogellenes, amorális, cinikus minősíthetetlen határozat”
Arató András vezérigazgató

Bolgár György: - Hogy ez a műsor mennyire élőben készül, arra példa, hogy Arató András vezérigazgató hallotta a Polyák Gáborral készült interjút, és már itt van, hogy hozzáfűzze a magáét.

Arató András: - Hát úgy érzem, hogy a hallgatóságot erősen érdekli, mi történik azzal a rádióval, amit hallgatni szeretne. Hát az abszurditások tovább fokozódnak. És nagyon jól mondtad ebben az interjúban, hogy az ügyészségnek azon kívül, hogy szakvéleményt ad egy kérdésről, ami szerintem nem nulla…

– Tanácsot.

– Tanácsot, azt nem tudom, milyen szakértői díjat kell hogy fizessen a médiatanács ezért. Abból a levelezésből, ami másutt zajlott, nem is hozzánk érkezett, ebből néhány abszurd dolog kiderül.

– Na de mi nem kaptunk az ügyészségi véleményéből.

– Nem kaptunk. Hát ránk nem tartozik, nyilván. Ebben valami olyasmi derül ki, de ezek, mondom, ilyen szóvivői levelek, körülbelül ehhez lehet hasonlítani, hogy akkor a médiatanács meg az ügyészség is úgy gondolta, hogy a Klubrádió ajánlata, pályázata az ilyen vagy olyan. Az ügyészség arra van kitalálva, hogy például a vádat képviselje büntetőügyekben. Sok mindenre jó az ügyészség, de arra, hogy pályázatokat elbíráljon, nem. Ez a médiatanács.

– Bizonyos törvényességi felügyeletet gyakorolhat. De ebben az ügyben, ami bírósági szakaszban sőt több bíróságot megjárt vagy többször is megjárta a bíróságot, hát nyilvánvalóan nincs, és ez szerintem ki is derült, hogy nincs ilyen hatásköre.

– Nemcsak hogy az ügyben nincs hatásköre, de abban a szóvivői levélben, amit az ügyészség küldött az egyik újságnak a kérdésére, abban a pályázatról mond véleményt. Na most a pályázatról speciel nem lehet véleménye. Lehet egy eljárás törvényességéről…

– Ja, hogy az ügyészség kimondja, hogy neki mi a véleménye erről a bizonyos frekvenciapályázatról?

– Hát, valahogy olyasmit, hogy a médiatanáccsal egyezően megállapította, hogy a Klubrádió pályázata nem felelt meg az Ítélőtábla által megfogalmazott alaki követelményeknek. Az Ítélőtábla nem fogalmazott meg alaki követelményeket, megállapította, hogy az Autórádió Kft. nem írta alá a pályázati.

– Csak az Autórádióról fogalmazott meg véleményt. Igen.

– Tehát ez alapvető dolog, hogy nincs az ügyészségnek ilyen hatásköre, hogy pályázatokat bíráljon el, az a médiatanácsnak van. Na most az a helyzet, hogy e pillanatban nincs olyan médiatanácsi határozat sem, hogy a Klubrádió alakilag érvénytelen pályázatot nyújtott volna be. Tudniillik ezt ugyan megállapította egy végzésben meg egy határozatban korábban, de ezt a végzést meg ezt a határozatot sajnálattal kell jelentenem, jogerősen megsemmisítette a bíróság. És miután a tegnapelőtti vagy tegnapi határozatában nem zárta ki a Klubrádiót, ezért ő, a médiatanács, mintegy természeti tényként próbálja kezelni azt, hogy a Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen. De még a médiatanácsnak sincs olyan jelenleg érvényes határozata, amelyik ezt tartalmazná.

– Na ez igaz, de ezt próbálják áthidalni azzal a trükkel, hogy a saját határozatukat érvénytelenítik.

– Igen, de milyen alapon érvénytelenítik? Megállapítják, hogy ők törvénytelenül jártak el, ami egyébként számos esetben bekövetkezett, de ebben az esetben nem, hogy tudniillik ők azért jártak volna el törvénytelenül, mert nem volt egy eredményes vagy egy érvényes pályázat sem. Na de ez nem igaz, mert a Klubrádió e pillanatban hatályosan és jogerősen érvényes pályázattal rendelkezik. Tehát azt megállapítani a saját előző karácsonykor hozott határozatukról, hogy az azért volt törvénytelen, mert ők eredményesnek nyilvánították ezt a pályázatot, holott nincs egyetlenegy érvényes pályázó sem, ez nem állja meg a helyét. Még az ő sajátos világukban sem. A sajátos világuknak pedig nem nagyon van helye egyébként jogállamban. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá, hogy az Ítélőtábla nem foglalkozott azzal, hogy a Klubrádió milyen alaki követelménynek felel meg vagy nem felel meg, mert ez nem volt neki dolga. Sőt a Klubrádió perében ez a hátoldal, ez a vécépapír hátulja nem szerepelt, hiszen március 14-én megszületett a jogerős bírósági ítélet, amely kimondja, hogy eredményes volt a pályázat, csak éppen nem az Autórádió Kft. nyerte meg. Ez az ötlet, hogy a hátoldalakkal foglalkozzon a magyar közélet, ez júliusban látott napvilágot. Tehát ez három havi hivatali engedetlenség a bírósági ítélet végre nem hajtását követően, ezt szülte az elefánt. Ezt az egérkét. Aztán még egyszer megszülte, és most harmadszor is ugyanazt a döglött rágcsálót látjuk viszont.

– Most akkor nekünk egyszerű dolgunk van, amikor az Ítélőtáblához megyünk vagy mégsem olyan egyszerű, mint ahogy elmondod?

– Tartalmilag abszolút egyszerű dolgunk van, mert itt semmi nem állja meg a helyét, tehát ez egy törvénytelen, jogellenes, amorális, cinikus minősíthetetlen határozat. Nehéz helyzetünk azért van, mert a médiatanács a maga, az úri jó modortól nagyon távol álló stílusában ismét karácsony előtt kézbesítette, ahogy tavaly az Autórádió Kft. nyertessé nyilvánítását is. Tizenöt nap áll rendelkezésre a megtámadásra, tizenöt naptári nap, addig négy munkanap áll nekünk rendelkezésre. De hát ez az ő minősíthetetlen és cinikus gyakorlatával azért is egybevág, mert annak idején, 2011 július közepén hirdették meg a pályázatot is, azt a bizonyos zeneit. Ne felejtsük el, zenei preferenciájú pályázatot kapott a Klubrádió hallgatósága, közönsége és munkatársai tavaly július közepén. Akkor, amikor ők elmentek dagonyázni, nyaralni, és a pályázó meg dolgozzon július második felében és augusztusban, mert a beadási határidő augusztus vége volt. Na ennek az eredményét hirdette ki tavaly december 20-án, az nincs messze a karácsonytól, és a mostani határozatát, miután a szerda speciel 19-ére esett, 19-én érdekes módon még aznap találtak futárt, aki ezt fél ötkor kézbesítette nálunk. Tehát tartalmilag úgy gondolom, hogy nincs nehéz helyzetben a Klubrádió, jogállamot feltételezve pláne nem lenne egyébként, pedig a karácsonyi ünnepeket mással terveztük tölteni, még csak nemhogy a tárgyával, de a szellemével sem a médiatanácsnak.

– Hát akkor a médiatanács megtalálta azt a speciális boldog karácsonyi üdvözletet, amit a Klubrádió vezetőinek és munkatársainak akart küldeni. Nem?

– Hát mi is küldenénk, azt hiszem, most már ennyi idő után mondhatom, elbocsátó szép üzenetet nekik.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!