Ordó a saját mellre
- Részletek
- Napi apró
- 2012. december 23. vasárnap, 06:17
- Aczél Endre
A „Békemenet” kapta a Polgári Magyarországért Alapítvány 2012. évi díját. A kurátorok (elnök: Balog Zoltán miniszter, tag: Kövér László, a parlament elnöke) nyilván tüzetesen megvizsgálták, hogy a menet tevékenysége megfelelt-e a pályázati feltételeknek. Ehhez csak egyetlen félmondatot kellett elolvasniuk saját honlapjukról:
„A Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma ’Polgári Magyarországért’ díjat alapított, amely minden évben olyan személynek vagy közösségnek adományozható, aki/akik tudományos, közéleti, művészeti, karitatív tevékenységével maradandó szellemi, emberi értékeket hozott létre…” (A tevékenységével/tevékenységükkel, továbbá a hozott/hoztak a magyar nyelv nagyobb dicsőségére lemaradt.)
Minthogy én nem látom nyomát semmilyen tudományos, művészeti vagy karitatív tevékenységnek, még kevésbé maradandó szellemi, emberi értéknek, amit a menet maga után hagyott volna, elfog a félsz, hogy Széles, Bayer, Bencsik, Stefka és társai úgy járnak majd, mint a néhai Leonyid Brezsnyev, aki 1978-ban magára aggattatta a II. világháborús Győzelem Érdemrendet, ám a Gorbacsov-érában, „tényleges érdemek hiányára” hivatkozva – posztumusz – elvették tőle.
A „Békemenet” összes lehetséges érdemét egyetlen fogalom meríti ki: az Orbán-kormány éltetése. (A miniszterelnök idővel túlzásba esett: a „Békemenet” mentette őt meg. Vajon mitől? Az unió haragjától? De így már tisztább a kép. A szájaló Orbán is benne van a kitüntetésben.) Soha nem hittem volna, hogy ezért ordó jár. Ilyesmi csak a Fidesznek juthatott eszébe, lévén a Polgári Magyarország Alapítvány a Fidesz saját pártalapítványa. De ettől még visszafoghatták volna magukat vagy tanulhattak volna önnön testvérszervezeteiktől.
Németországban például a CDU a Konrad Adenauer Alapítványt üzemelteti. Ennek háromféle díja van: egy újságírói, egy irodalmi és egy közgazdasági. Fájdalom, de nem látom nyomát annak, hogy a kurátorok (élükön ma Hans-Gert Pötteringgel, az Európai Parlament volt elnökével, a Fidesz barátjával) valaha is díjra érdemesítettek valakit vagy valakiket, akik Angela Merkelt és/vagy az ő politikáját dicsőítették volna az utcán.
Amúgy pedig legyen szabad közzétennem azt a sejtésemet, hogy amikor valaki sajátmagát kezdi kitüntetgetni – végtére is a „Békemenetet” a Fidesz vezérpublicistái szervezték( „némi” pártbéli logisztikai segédlettel persze) –, akkor már a romlás virágait öntözgeti. A tágabb környezet sem közömbös. Noha óvakodnék minden történelmietlen párhuzamtól, el kell mesélnem, hogy annak idején, amikor manifesztté vált a Szovjetunió „pangása” (később maga a párt, az SZKP nevezte el így a Brezsnyev-korszakot) és az ország egyre rosszabb gazdasági adatokat produkált, az első ember udvartartása szinte dühödt rendszerességgel ajándékozott valamit a hiú főnöknek: Lenin-rendből (az arany csillaggal) négyet is, irodalmi(!) Lenin-rendből egyet, fölavatta a „Szovjetunió hősének”, végül (állományon kívüli vezérőrnagyból) a Szovjetunió marsalljává léptette elő, és ebben az egyenruhában temették is el.
Egy éve, amikor a(z első) „Békemenetet” megejtették – valóban imponáló részvétellel – 2012. január végét írtuk. Már akkor kiderült, hogy az előző hónapban elfogadott költségvetés nem áll meg a lábán. (Év közben többször módosították.) A dolgok logikája azt követeli, hogy minél inkább kerül lejtmenetbe Magyarország, annál több „Békemenetre” lesz szükség. Bayer Zsolt szerint nem kell sokat várni, mert januárban már vonulni fognak. Úgy látszik, Viktort megint meg kell menteni, ezúttal a tanulóifjúságtól.
(Aczél Endre)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
