Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 7.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2010. július 09. péntek, 05:51

Megbeszéljük

Bolgár György: - Te most pontosan mi vagy, mivel foglalkozol?

Bányai Gábor: - Én most egy független televíziós producer vagyok, aki hol csinál műsort, hol nem. Emellett sok mindennel foglalkozom, érdekel az internet, írok mesekönyvet, tehát sok mindent csinálok. Maradjunk annyiban, hogy én egy kreatív producer vagyok. A kreativitást nem tudják elvenni, a producerséget olykor igen.
- Akkor most, mint mesekönyvíró, és mint volt tévéalelnök mesélj nekünk. Igazából azért hívtalak fel, mert látjuk-halljuk most már hónapok óta, és a kormányalakulás óta még intenzívebben, hogy egymás után állnak fel a különböző testületek vagy inkább megbízott politikusok, akiknek az a feladata, hogy elszámoltassanak. Például Balsai Istvánnak vagy Papcsák Ferencnek is az a feladata, hogy megnézze, mi is történt az előző négy vagy nyolc évben. Sőt, azt hiszem még Farkas Flóriánnak is, aki a cigány ügyek biztosa lett, az egyik feladata az, hogy megnézze mi történt a cigányság felemelkedésére fordított összegekkel az elmúlt években. Szóval nagyban folyik az elszámoltatás, és nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a konkrét következménye, akár a politikában, akár az igazságszolgáltatásban. Az jutott eszembe, hogy Balsai István volt már ilyen helyzetben, az Antall-kormány igazságügyi minisztereként. Például amikor a Magyar Televízió ellen folytatott politikai küzdelemben elővették az igazságszolgáltatási kártyát, és nagy összegre vonatkozó hűtlen kezeléssel gyanúsították meg a tévé alelnökét, vagyis téged, meg a gazdasági igazgatót. Hogyan zajlott ez le?

- Azért azt szeretném elmondani, hogy véleményem szerint, a két korszak mégiscsak más. Sok mindenben hasonlítanak a dolgok, és sok mindenben nem hasonlítanak. Mindjárt elmondom a történetet, csak fontosnak tartom leszögezni, hogy az, ha felállnak testületek, akik ellenőrzik, hogy az elmúlt években milyen korrupció, lopás, csalás, hazudozás folyt vagy nem folyt, azzal nekem semmi problémám. Azt gondolom, hogy ezek a testületek vizsgálják ki a dolgot, és ha voltak ilyen csalások, akkor azt leplezzék le, ha nem voltak, akkor mondják azt, hogy nem voltak. Tehát azzal nekem semmi bajom nincsen, ha tiszta vizet öntünk a pohárba.

- A tiszta vizsgálattal és a tisztességes vizsgálattal semmi probléma, az egy normális dolog.

- Igen, annak abszolút híve vagyok. Azt gondolom, hogy oly mértékben lett mindenkinek elege a rendszerváltás utáni húsz évben a korrupcióból és mindenből, hogy ez rendben van. Legyen egy szigorú vizsgálat, mindent nézzenek meg, vizsgáljanak ki és tegyenek rendbe.

- Csak ne prekoncepciókkal élve.

- Igen, ezt akartam mondani. Ha a testület kivizsgálja a gyanúsnak tűnő ügyeket vagy egyáltalán minden olyan ügyet, ami az államháztartást érinti, és ami a mi adófizetői pénzünkből történt, avval csak egyetérteni tudok. Két dolog tud engem zavarni, az egyik a prekoncepció, ahogy te is mondtad. A másik pedig, ha ezt a vizsgálatot nem testületek, hanem egyének vagy ilyen szabad csapatok kezdik el csinálni. Én most még nem tudom, ez hogyan fog zajlani, de te is kérdezted, hogy akkor, hogyan zajlott.

- Én sem akarok valamiféle előítélet alapján ujjal mutogatni bárkire, hogy na, ezek biztos kitalálnak valamilyen ügyet, miközben nincs is semmi. Azt viszont szeretném tudni, hogy akkoriban, hogyan zajlott.

- Akkoriban ez úgy volt, hogy folyt egy nagyon komoly politikai csatározás, ami médiaháború néven vonult be a köztudatba. Abban a médiaháborúban az MDF-nek, mint kormánypártnak vagy inkább az MDF egy részének, volt egy olyan prekoncepciója, mely szerint a közszolgálati televíziónak függetlennek kell lennie, de hozzájuk legyen hűséges. Ez egy érdekes szindróma, de ők ezt halál komolyan gondolták és ezért mindent el is követtek. Próbáltuk mondani, hogy ez nem vezet sehova, mert a közszolgálatiságnak pontosan az a lényege, hogy valóban megpróbál független lenni, és a független nem azt jelenti, hogy nem foglal állást. Ezt Magyarországon valahogy mindig összekeverik. A független azt jelenti, hogy függetlenül állást foglal, amely állásfoglalása hol ezzel vág egybe, hol azzal kvadrál, hol a harmadik felé megy, de függetlenül próbál gondolkozni. A Magyar Televízió ezt megtette, ezt nem lehet tőle elvitatni, hogy 1990 és 92 között egy államilag felügyelt televízióból közszolgálati televízió lett. Szóval miután az MDF nem tudta érvényesíteni az akaratát, különböző lépésekre szánta el magát. Ismétlem, az MDF-nek csak egy részéről van szó, nem az egész MDF-ről és nem az egész kormánypártról, de ez a szárny egyre erősebb lett akkoriban az MDF-ben. Ehhez hozzájárult Antall József súlyosbodó betegsége is, ami miatt nem tudta a folyamatok egy részét kontrollálni, ezért a kormányülésen eljutottak oda, hogy valamit kéne csinálni. Ekkor zárolták a televíziónak kötelezően járó támogatást és még sok hasonló lépést tettek, de nem sikerült padlóra kényszeríteni a Magyar Televíziót. Hiszen 92-ben az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy a Magyar Televízió fennállásának teljes időszakát tekintve, tehát 1957 óta, először zárja az évet nyereséggel.

- Igen, pedig akkoriban az Állami Számvevőszéknek egy igazi komoly szaktekintély, Hagelmayer István professzor volt az elnöke.

- Így van, ő egy nagyszerű szakember volt. Ő és a munkatársai vették fáradtságot, hogy kérdezzenek. Nagyszerű dolgokat mondtak, rávilágítottak gazdálkodási ügyetlenségekre a televízióban és még sorolhatnám, amiért nagyon hálásak voltunk. De összességében azt mutatták ki, hogy jó irányba halad a televízió, és egy jófajta gazdálkodás van. A gazdálkodás mögött pedig mindig állt egy kreatív szemlélet, amelyet Hankiss Elemér elnök úr képviselt elvi, politikai, filozófiai és strukturális síkon. Nekem pedig az volt a dolgom, hogy a műsorpolitikában ez érvényesüljön.

- Te már akkor is kreatív producer voltál, nem?

- Igen, mindig, én nem értek máshoz. Ezért is volt annyira meglepő, hogy aztán pénzügyi dolgokkal vádoltak.

- De ezt hogy szedték elő? Nyilván mindig a pénz a legkényesebb kérdés, ugye?

- Az én információm szerint egy kormányülésen, - amelyen én nem voltam ott, de akik ott voltak, azoktól tudom a dolgot – felvetődött, hogy nem tudnak mit csinálni. Ekkor már fegyelmit indítottak Hankiss Elemér ellen, akit megtapsolt a televízió teljes munkatársi gárdája a lépcsőkön állva. Tehát az volt az érzése ezeknek a köröknek, hogy nem tudnak mit csinálni. Addigra már túl voltunk azon a bizonyos bizottsági meghallgatási kutyakomédián – elnézést a szóhasználatért -, amelyen a televízió vezetősége, vagyis Hankiss Elemér, Nagy László gazdasági igazgató és jómagam, tételesen bebizonyítottuk a Csurka-féle szárnynak, hogy minden, amit mondanak, hazugság, nem helytálló. Tehát nem volt már eszközük, és ekkor támadt egy ötletük, állítólag a kormányülésen, ami valószínű, hiszen a kormányülést követő sajtótájékoztatón az akkori kormányszóvivő bejelentette, hogy a kormányülésen úgy döntöttek, feljelentést tesznek a Magyar Televízió intendánsa, tehát jómagam, és a gazdasági főigazgató ellen. Szerencsétlenség, hogy ez a kormányszóvivő egy kolléganőnk volt, akivel a rádióban még jó kollégák voltunk, ő később aztán ezért elnézést is kért, de mindegy. Tehát feljelentést tettek ellenünk. Voltak ennek a dolognak szépséghibái, a feljelentés ugyanis egy kicsit rosszul sikerült, biztos kutyafuttában írták meg. Azért tudom, hogy ez így van, mert azt hiszem a HVG archívumában meg is lehet találni az eredeti feljelentést, máshol már nincs meg. Az irattárban már nincs meg, ott kicserélték.

- Ezt komolyan mondod?

- Komolyan mondom. Antedatálva van a dolog.

- Igen, nyilván komolyan mondod, nem akarsz viccelni, csak ez nagyon meglepő.

- Igen, viccesen hangzik, de valóban így történt. Az eredeti feljelentés nekem sokáig megvolt, amíg el nem lopták tőlem. Ennek volt egy külön ügye, hogy feltörték az irodát és a többi és a többi, mindegy. A lényeg az, hogy az eredeti feljelentés az idézett tétel kicsit olyan volt, mint „A tanú” című filmben. Hiszen mindig kell hivatkozni egy törvényi helyre egy feljelentésben, és az én feljelentésembe beleírt törvényi idézet, az speciel a halálbüntetés esetén életbe lépő vagyonelkobzásra vonatkozott. Nyilván elírták a nagy kapkodásban.

- Te Jó Isten! Erre mikor jöttél rá? Vagy az ügyvéded mikor jött rá?

- A legelső napon. Éppen ezért aztán ezt megsemmisítették, és akkor antedatálva megoldották.

- Nem futott át rajtad valami hideg borzongás, amikor ezt megtudtad?

- Az volt a szép, biztos ismered az ilyen fajta kreatív embereket, mint amilyen én is vagyok, egy pillanatra kihúztam magam és azt mondtam, hogy Istenem Pelikán lehetek, én lehetek maga Pelikán a gátőr. Aztán rájöttem, hogy én ugyanúgy senki vagyok, mint Pelikán a gátőr. Tehát teljesen másról szólt ez a dolog. Igen, átfutott rajtam valami, de egyszerű tévedésnek tudtam ezt be. A tévedést kicsit súlyosbítja, hogy az aláíró egy igazságügyi miniszter volt, és az nem jó érzés soha. De aztán röpke három év alatt bebizonyosodott, hogy nekünk van igazunk. Tehát én összesen talán két hónapig voltam gyanúsított a papíron. Egyébként a rendőrség előtt le a kalappal, ahogy a nyomozást végezték. Negyvennyolc órával a nyomozás megkezdése után, a rendőrök már éreztették velünk, hogy ez egy koholmány.

- Igen?

- Igen. Nagyon-nagyon tisztességesek voltak. Két hónap után meg is szüntették ellenem a gyanúsítást. Aztán jött egy ilyen bájos ötlet, hogy ismeretlen tettes lett a gyanúsított, és én jártam el a kihallgatásra, mint ismeretlen tettes.

- Ez a két hónapos gyanúsítási időszak hol és hogyan zajlott? Téged bevittek vagy otthonról védekezhettél, vagy hogy volt?

- Otthonról védekezhettem. Az első nap volt, hogy kivezettek a tévéből házkutatás miatt.

- Igen, emlékszem arra a jelenetre, amikor drámai módon kivezettek benneteket.

- Igen, aztán ennek még volt egy szép jelenete, amit a Pesti Laciék a Fekete dobozzal meg is örökítettek. Nagyon szép volt ez, bántam is, hogy nem én írtam a jelenetet, hanem az élet. Én a várban laktam akkoriban, és megérkeztünk egy rendőrségi konvojjal, rendőrségi nyomozókkal a kapuba, és egy ilyen elég szép társaságként mentünk fel. Volt ott ügyvéd, hatósági tanú, nyomozók, voltunk vagy tizenketten. Amikor beraktam a kulcsot a kapuba, abban a pillanatban megszólalt a budai oldalon minden templom tornyában a harang. Nagyon szép jelenet volt, baromi nehéz lehetett megrendezni. Szerintem a Pesti Lacinak azóta is ez egyik legszebb jelenete, amit csinált. És akkor ott vicces dolgok voltak, mert nagyon tisztességes volt a rendőrségi eljárás. Éreztették, hogy ők presszionálva vannak, hogy találjanak valamit. De nem találtak semmit és akkor a saját ügyemben átváltoztam ismeretlen tettessé, majd ezen is túlestünk.

- Mennyi időbe telt, amíg lelkileg magadhoz tértél?

- Sok, nagyon sok időbe.

- Hiszen ártatlan voltál, ártatlanul gyanúsítottak meg.

- De semmit nem nyertem vele. Nem nyertem azzal, hogy ártatlan voltam, sőt. Ez olyan, mint a kabátlopási ügy, ami a mai napig is előfordul. Csak mondok egy-két példát, tényszerűen. A tévéből való elvitelem után majdnem pontosan három évvel nyertem meg a pert, aminek az lett az eredménye, hogy ugyanúgy nem mehettem be a televízióba. 1992. december 11-én jelentettek fel, 12-én vezettek ki a televízióból, és 2004-ig vagy 2005-ig nem tehettem be a lábamat, abba a televízióba, ami szinte az első munkahelyem volt. Én ki voltam onnan tiltva. Amikor egy kereskedelmi televíziónál, a TV2-nél, alapító tag voltam, akkor én lettem volna a programigazgató, de egy svéd-amerikai cég lekáderezett. Ahogy ezt egy HR-nek csinálnia kell. A HR vizsgálata alapján az jött vissza, hogy engem meggyanúsítottak több milliárd forint hűtlen kezelésével, és ugyan megnyertem a pert, de akkor is.

- Te már gyanús voltál.

- Igen, én már gyanús voltam, ezért nem kaptam meg az állást. Nagyon sokszor láttam utána és később, többeknek az arcán - természetesen nem barátokról beszélek, még csak nem is a szakmáról, hanem azokról, akik vindikálják maguknak a szakmát -, hogy persze tudjuk, ő azért benne volt.

– Hát akkor Bányai Gábor, akit belerántottak, de nem volt benne, most viszont kreatív producer: köszönöm hogy elmesélted nekünk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >