Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 7.

• Nyomtatás

Részletek

2010. július 09. péntek, 05:51

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. július 7-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor már jövőre új alkotmányt szeretne. A miniszterelnök erről az LMP frakciója előtt beszélt mindenki meglepetésére. Hová ez a sietség? Ugyanezen a találkozón Orbán Viktor közölte, ragaszkodik a nemzeti együttműködési nyilatkozat kifüggesztéséhez az állami intézményekben. Mert továbbra sem nyugszik bele abba, hogy akár csak egy olyan állami alkalmazott is legyen Magyarországon, aki azt gondolja, hogy lehet folytatni azt, ami az elmúlt nyolc évben Magyarországon történt. De mi történt? Lopás és hatalmaskodás, ahogy a miniszterelnök mondta? És ha ilyesmi is történt, csak az elmúlt nyolc évben? Ha pedig van nemzeti együttműködési nyilatkozat a falon, akkor nem lesz se lopás, se hatalmaskodás?

Másik témánk, hogy a kormánytól független Költségvetési Tanács szerint a bankokra kivetendő 130 milliárd forint adóból a bankok legalább 80 milliárdot át fognak hárítani az ügyfelekre. Ebből pedig mintegy 50 milliárdot a lakosságra. Most akkor a bankok fizetnek vagy mi?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Dávid Ibolya, Herényi Károly és egy volt szocialista képviselő, Tóth Károly is gyanúsított lett az UD Zrt. megfigyelési ügyben. Önök értik ezt? MDF-eseket figyeltek, de a megfigyeltek kezeltek törvényellenesen adatokat?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Csányi Sándor az OTP vezére lett az MLSZ elnöke. Ettől majd pénz is lesz a fociban?

És végül beszéljük meg, hogy árvízkárosultak tüntettek Felsőzsolcán, mert sokan se pénzt, se építőanyagot nem kaptak tönkrement házuk kijavítására vagy újjáépítésére. Fogy a türelem?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Orbán látogatásáról és az alkotmányozásról
Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese

Bolgár György: - Önöknél járt ma Orbán Viktor miniszterelnök. Hogy zajlik egy ilyen maga nemében újdonságnak számító találkozó? Mennyi ideig tartott? Kérdezték a miniszterelnököt vagy ő tartott egy előadást és utána kérdezték?

Karácsony Gergely: - Sajnos valóban rendhagyó műfaj ez, hogy ellenzék és kormánypárt személyes találkozón találkozik. Én azt remélem, hogy sikerült ebből hagyományt teremteni, és remélem, hogy a miniszterelnök úr más frakciókba is ellátogat. Illetve azt is remélem, hogy mi is találkozhatunk majd más parlamenti frakciók tagjaival. Egyébként körülbelül másfél óra hosszú volt ez a beszélgetés. Először a miniszterelnök úr húsz-huszonöt percben összefoglalta, a saját nézőpontjából elmondta, hogy mik a fő motivációi a kormánynak, úgy a politikai, tehát a közjogi intézkedésekben, mint a gazdaságpolitikában. Utána nem is kérdések, inkább észrevételek és kérdések keveréke jött az LMP-frakciótagok részéről, végül a miniszterelnök úr újra reflektált, akkor már elég röviden, az elhangzottakra.

- Mennyire volt az Önök számára megnyugtató? Azért az elmúlt hetekben az LMP is egyre erőteljesebb hangon kritizálta a kormányt, és ha egyetlenegy elemét ennek a kritikahullámnak ki lehet emelni, akkor nagyjából úgy gondolom, hogy az Önök véleménye szerint is mintha a demokrácia és a demokratikus jogok korlátozásának irányába hatna számos kormányzati intézkedés, illetve törvény.

- Valóban az elmúlt hetekben elég éles, sokszor kőkemény kritikát mondtunk a kormánytöbbség politikájáról. Én azt gondolom, hogy még inkább nyilvánvalóvá vált ebben a beszélgetésben, ami eddig sem volt egy nagyon rejtett dolog, hogy mi nagyon mást gondolunk a demokráciáról. A miniszterelnök úr kifejtette azt, hogy szerinte a 89-es jogállami forradalom egy olyan intézményrendszert hozott létre, amely nem működőképes, és az a felhatalmazás, amit ők kaptak, alkalmas arra, hogy változtassanak ezen. Mi pedig elmondtuk, hogy szerintünk a 89-es jogállami intézményi keret alapvetően jó lenne, ha ezt karbantartanánk, kinyitnánk az állampolgárok felé az intézményeket és megerősítenénk a független intézményeket. Ennek tulajdonképpen az ellenkezője történik. Ez a beszélgetés nem nyugtatott meg minket azzal kapcsolatosan, hogy a miniszterelnök úr vagy a kormány szeretne változtatni az eddigi politikáján. Sajnos be kell látnunk, hogy nem szeretnének. Egy dolog, ha úgy tetszik, jó hír, hogy a miniszterelnök úr azt elég egyértelművé tette a beszélgetésen, hogy továbbra is a parlamentáris rendszerben gondolkodnak. Tehát a fél-elnöki vagy az elnöki rendszert saját felvetéseképpen zárta ki. Legalább ez kiderült, ha más haszna nem is volt a beszélgetésnek. De nem feltétlenül azért volt szükség erre a beszélgetésre, hogy rájöjjünk arra, mennyire egyetértünk, hanem önmagában annak a kifejezése miatt, hogy a vitáknak is megvan a helye a politikában. A parlament alapvetően egy konfrontatív, vitázó hely. De meg kell tartani azokat a hidakat, ahol aztán mégiscsak bizonyos kérdésekben egymásra tudnak találni a politikai szereplők, hogy ne tekintsük ellenségnek egymást. Ezt volt hivatott kifejezni a beszélgetés.

- Igen. Ezzel sokféle feltételezésnek vetett véget. Tegyük fel, hogy pontot is tett mindegyiknek a végére, hiszen sokan gondolták azt, hogy Schmitt Pál elnökké választása meg az új alkotmány kidolgozása együtt majd azzal a következménnyel fog járni, hogy jövőre, vagy két év múlva valamiféle erős elnökkel felálló új köztársaság alakul Magyarországon, és ez az új erős köztársasági elnök akár Orbán Viktor is lehet. Ezek szerint ő nem ebben gondolkodik, ugye?

- Ezt ő maga mondta el. Én valahogy úgy láttam a kormány politikájának fejlődési ívét, mintha kicsit de Gaulle-i politika lenne, retorikájában is nagyon hasonlított rá. Ugye de Gaulle volt az, aki Franciaországban a félelnöki rendszert bevezette. Ami egyébként, csak megjegyzem, Franciaország politikai stabilitásának jót tett, de a magyar közjogi hagyományokba nem illeszkedik. És én nagyon büszke vagyok arra, hogy Magyarországon parlamentarizmus van, és nagyon szeretném, ha így is maradna. Azt gondolom, hogy az LMP minden képviselője így van ezzel.

- Csak a parlamentarizmus is lehet ilyen, meg lehet olyan. Önök szerint másnak kéne lennie. Orbán Viktor pedig az elmúlt húsz évhez képest gondol valami egészen mást. Valami kiderült az ő szavaiból arról, hogy a kormány még miket tervez? Mert látjuk, hogy a médiától kezdve a nemzeti együttműködési nyilatkozaton át az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáig, a számvevőszéki elnökig, különböző független testületek összeállításáig a Fidesz valóban nagyon mást gondol. Lehet, hogy abból a megfontolásból, hogy ezek nem jól működnek, mert állandóan vitáznak arról, hogy ki legyen a testületben és ki nem. De ha egyértelműen mindig a kétharmad dönti el, hogy ki legyen és mi legyen, akkor az nem biztos, hogy igazán demokrácia lesz. Tehát kiderült, hogy még mit akarnak változtatni?

- Azt hiszem, hogy ilyen szempontból semmi konkrétum nem hangzott el. A beszélgetésnek az volt inkább a fő iránya, hogy Orbán Viktor megpróbálta - ő maga kerülte ezt a kifejezést - elmagyarázni nekünk, hogy amit csinálnak, azt miért csinálják. Például a politikai nyilatkozat állami hivatalokban való kihelyezésével kapcsolatban elég érdekes érvelést adott elő.

- Ezt ő maga hozta szóba?

- Igen. Nyilván érezte, hogy jobb, ha ő hozza szóba, különben mi vetnénk fel ugyanezt a kérdést. Ő azt magyarázta el, és azt kell, hogy mondjam, hogy ebben tulajdonképpen van némi igazság, miközben összességében szerintem nem állja meg a helyét, hogy a magyar társadalomban, a magyar állam működéséből annyira hiányoznak az értékek, azok a kiindulópontok, amik közösek lehetnek, és annyira fontos lenne, hogy legyen egy szemléletváltás az állami intézményekben, hogy ennek a nyilatkozatnak a közzététele ezt próbálná pótolni. Erre mi azt mondtuk, több képviselő is szóvá tette, hogy lehet arról beszélni, hogy Magyarországon van egy ilyen értékválság, de ezt nem lehet megoldani egy parlamenti határozattal és nem lehet ilyen oktrojált módon az állampolgárokra rákényszeríteni egy direkt politikai álláspontot. Hiszen ne felejtsük el, hogy ha kétharmada van a Fidesznek, az máshonnan nézve azt jelenti, hogy ezt a nyilatkozatot csak a Fidesz-KNDP szövetség szavazta meg. És Orbán Viktor arra utalt, hogy ha lenne az alkotmányjognak egy olyan preambuluma, ami az egész magyar alkotmányos rend működését szolgálná, és amire felesküdnek az állami tisztviselők, akkor azt a preambulumot kellett volna kirakni. Ez nekem egy szimpatikusabb irány. Tehát én is azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha a magyar politikai közösségnek, a Magyar Köztársaság polgárainak lenne egy közös ethosza. Valami olyasmi, mint Amerikában, ahol az alkotmány igen nagy becsben van. Csak nálunk nem alakult ki ez a tekintély az évszázadok során.

- Nincs egy több mint két évszázados alkotmányunk.

- Igen. Sajnos ezt nem lehet pótolni. Ezt több képviselő is szóvá tette részünkről, hogy ezzel pontosan azt fogja elérni, hogy az emberek megint elfordulnak az állami intézményektől és megint úgy érzik majd, hogy valamit le akarnak nyomni a torkukon. Gyakorlatilag lassan egy évszázada vannak politikai kurzusok, politikai nyilatkozatok, amiket kiraknak képletesen a falakra. Ebből nem jött létre még a nemzeti egység. Ami szerintem is egy komoly probléma, hogy nincsenek a politikai kultúrákon belül olyan territóriumok, amikben többé-kevésbé egyet tudunk érteni, ami a magyar politikai közösség alapját jelentheti. De ezt a hiátust nem lehet így megoldani, sőt tulajdonképpen ez kontraproduktív, mert ez tovább rombolja a magyar politikai közösséget. Látjuk is, hogy arról szól a diskurzus, hogy melyik intézmény rakja ki, melyik nem. Majd amikor meg fognak jelenni ezek a nyilatkozatok, mondjuk az iskolákban, akkor például a szülői közösségek azon fognak összeveszni, hogy miért van kirakva meg miért nincs kirakva. Tehát pontosan az ellenkezőjét éri el, mint amit a miniszterelnök úr előadott. Ott van benne az igazság magva, csak összességében szerintem nem állja meg a helyét.

- Ráadásul, ahogy itt olvasom a beszámolókat erről a találkozóról, Orbán Viktor azzal is indokolta a ragaszkodását a nyilatkozat kifüggesztéséhez, hogy nem szabad, hogy egy állami alkalmazott is azt gondolja, hogy folytatódhat az, ami az elmúlt nyolc évben történt. Ebből viszont az következik, hogy a nemzeti együttműködésből azok, akik az elmúlt nyolc évért „felelősek”, mondjuk a szocialisták vagy a liberálisok, ki vannak zárva. Mert azok valami olyat csináltak, ami elfogadhatatlan a nemzeti együttműködés rendszerében. Így mindjárt nincs nemzeti együttműködés, hanem kirekesztés van.

- Valóban ez egy nagyon szerencsétlen formula volt, ezt a miniszterelnök úr ezen a zártkörű beszélgetésen el is mondta. Megint itt van egy apróság, amibe lehet kapaszkodni, hogy mentsük ezt az érvelést, hogy valóban egyfajta szemléletváltásra az állami hivatalokban szükség lenne. De én ezt messze nem ilyen pártpolitikai dimenzióba helyezném el. És messze nem az elmúlt nyolc évvel szembeállítva. Hanem azzal a kultúrával szembeállítva, ahol a polgárok vannak az államért és nem az állami intézmények vannak a polgárokért. Ilyen mentalitást valóban sok helyen fülön lehet csípni a magyar állami intézményekben.

- De ez még a világháború előtti időkre is visszavezethető.

- Sajnos, ez régi magyar átok. Lehet, hogy már honfoglaláskor hoztuk magunkkal, nem tudom. De az biztos, hogy ez nem nyolc éve kezdődött és nem is így kell megoldani.

- Ha már szóba került az új alkotmány preambuluma, Orbán azt is mondta Önöknél, hogy szeretné, ha ez jövőre meglenne. Hogy a preambulum-e vagy az egész alkotmány, mondjuk szerintem a kettő külön nemigen értelmezhető, azt nem tudom. És azt mondta, hogy a preambulumot lehetne kirakni majd az állami intézmények falára. De mennyire jó dolog az, hogy ezek szerint akár egy éven belül új alkotmány lesz? Nyilván vannak olyan kiváló emberek, akik egy hét alatt is tudnak alkotmányt írni, de egy ilyen szövegnek és egy ilyen alaptörvénynek épp az a lényege, hogy a lehető legszélesebb körben a lehető legnagyobb egyetértéssel hozzák tető alá, írják meg, fogadják el. Vagyis a procedúra nagyon rövidnek látszik.

- Valóban, amikor Orbán Viktor említette, hogy azt reméli, jövő tavasszal lesz új alkotmány, akkor a képviselőtársaimon, például Schiffer András arcán egy furcsa hangulat futott át. Az alkotmányelőkészítő bizottságban már óvatosabban fogalmazott és csak a preambulumot említette. Elképzelhető, hogy el lehet a lehető legjobb preambulumot készíteni jövő tavaszig. De én nem látom az okát annak, hogy annyira siessünk ezzel, hacsak nem akarjuk lecserélni ezt a politikai nyilatkozatot a falakon. Akkor ez egy érv lenne amellett, hogy a lehető leghamarabb legyen preambulum. Ráadásul már a parlamenten belül, amikor az eseti bizottság felállításáról döntöttünk, nem is voltak ilyen határidők. Úgyhogy ezzel egy kicsit új helyzetet teremtett a miniszterelnök úr, hogy bedobta a jövő tavaszt.

- Akkor valószínűleg ezzel a határidővel kell számolni, mert szerintem a legfontosabb ember ebben a kormányzatban Orbán Viktor.

- Valószínűleg ez így van, igen. Az biztos, hogy mi az alkotmányozással kapcsolatosan többször elmondtuk, hogy önmagában azzal sem feltétlenül értünk egyet, hogy csak a parlament alkotmányoz. Én tudom, hogy a kormány felállított egy alkotmányozó testületet, amibe a miniszterelnök felkért különböző embereket, akik között vannak tényleg fajsúlyos figurák, de vannak olyanok is, akik szerintem nem. De most nem akarok belemenni a személyekbe. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy 21. századi társadalomban, ahol éppen az lenne a dolgunk, hogy a magyar társadalom eddig passzív rezisztenciába vonult civil aktivitását egy kicsit erősítsük, be kellett volna vonni a teljes civil társadalmat a lehető legszélesebb körben az alkotmányozási folyamatba, és nem gondolom, hogy ezzel sietnünk kellene. 1989-90-ben maga Orbán Viktor is arra hivatkozott, hogy azért nem lett tökéletes az az alkotmányos rendszer, mert részben aktuálpolitikai érdekek határozták meg. Megjegyzem, ez a tétel most is áll, ahogy látom a dolgokat. Másrészt pedig az idő nyomása miatt. Most nincs időnyomás, nincsen összeomlás, van egy működő alkotmányos intézményrendszer, ami kétségtelenül nem tökéletes, de van időnk arra, hogy ne jövő tavaszig akarjunk alkotmányt hozni és ne csak ebben a viszonylag szűk körben, amit a magyar parlament vagy éppen a kormány által felkért szakértők jelentenek. Ebbe be kéne vonni a magyar társadalom különböző közösségeit, a civil szervezeteket, bárkit, akinek lehet véleménye, lehet szava egy olyan alkotmány megalkotásában, amit aztán tényleg büszkén vállalunk mindannyian, akik a magyar politikai közösség tagjai vagyunk. És joggal elvárható legyen, hogy erre az alkotmányra esküdjenek a közszolgák, és ez tényleg egy olyan dolog legyen, ami kint lehet a közfalakon.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - A Költségvetési Tanács, amely a kormánytól független intézmény, két dologban is figyelmeztette az Orbán-kormányt az elmúlt napokban. Most arra, hogy a bankokra kivetendő, összességében 200 milliárdos, de ebből a bankokat érintő 130 milliárd forintos adó nagy részét ezek a pénzintézetek vissza fogják terhelni ügyfeleikre, elsősorban a lakosságra és aztán másokra is. Nyilván vállalkozókra és egyéb partnerekre. Előzőleg pedig arra figyelmeztette őket, hogy az államháztartási törvény módosítása szintén veszélyes, csökkenteni fogja Magyarország hitelességét a pénzvilágban, a nemzetközi piacokon, mert fellazítják a költségvetés szabályait és ködösebbé, kevésbé átláthatóvá teszik. Önnek, akinek kijutott az elmúlt években a bírálatokból pénzügyminiszterként, mi a véleménye ezekről a tervekről, illetve változtatásokról?

Veres János: - A két dolgot érdemes külön kezelnünk. Egyszerűbb az első kérdés. A Költségvetési Tanács jelentése, amely tegnaptól nyilvános, azt mondja a kormány most beterjesztett javaslatára, hogy a bankok 80 milliárd forintot a megfizetendő adóból át fognak terhelni a lakosságra. Ez egy rendkívül nagy érték. Csak szeretném érzékeltetni, hogy 80 milliárd forint közelében sincs az az összes adó- vagy járulék- vagy illetékkedvezmény, amelyet a kormány eddig különböző intézkedésekkel érvényesíteni kíván a lakosságnál.

- Tehát a kis adó eltörlések, meg a kis- és középvállalkozások társasági adójának csökkentése összességében nem tesz ki ennyit.

- Nem tesz ki ennyit, ráadásul nem is a kis- és középvállalkozások társas adóját csökkentik, csak hogy egyértelmű legyen.

- Hanem csak egy részükét?

- Nemcsak hogy egy részükét. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének tudom a konkrét adatait. 2008-as adóbevallások alapján az összes megyei adóalany közül 109 olyan vállalkozás volt, amelynek 50 millió forint fölötti volt az adóalapja. Tehát nem több, mint 109 darab vállalkozás volt ebben a megyében, amelynek több mint 50 millió forint volt az adóalapja. A többieknek eddig is 10 százalék volt már a társasági adója.

- Azt mondja, hogy ez az egyébként jól hangzó intézkedés is viszonylag keveseket fog érinteni és keveseknek lesz jó.

- Nagyon keveseknek. Több mint 20 ezer adóalanyból 109 adóalany volt ebben a megyében.

- Így már többet mond ez az adat, mert a 100 lehetne sok is.

- Nem. Elenyészően kevés, százalékban kifejezve, azoknak a száma, akiket ez az intézkedés kedvezően fog érinteni. Lévén, hogy a többiek számára, akiknek 50 millió forint alatt volt az adóalapja, eddig is 10 százalékos adómérték volt a meghatározó.

- Tehát az igazi kisvállalkozások már eddig is ezzel a kedvező adóval élhettek.

- Azoknak nem csökken az adóterhük, nem csökken az élőmunka-terhelésük. A szlogenekből meg gondolom elég lesz majd nekik.

- Vagyis ezek a kedvezőnek látszó lépések összességében kevesebb pénzt jelentenek majd az érintetteknek, mint amennyit a bankok vissza fognak szedni a rájuk terhelendő bankadóból.

- Sokkal. Nyugodtan mondom, hogy sokkal kevesebbet, hiszen még a Pénzügyminisztérium utódrészeinek a számítása alapján, amit a Költségvetési Bizottság megadott, mindössze 40-42 milliárd forint az az összeg, amelyet a társasági adómérték-változás plusz a fehéredés, plusz a szabályok enyhítése összességében mint bevételelmaradást a költségvetésben eredményez. Ez tehát azt jelenti, hogy feleannyira becsülik a társasági adóváltozás hatását, mint amennyire a költségvetési bizottság becsüli a bankadó-áthárítás hatását.

- Annak idején ezt a bankadót nem Orbán Viktor találta ki, hanem Gyurcsány Ferenc. Lehet, hogy Ön is, nem tudom melyiküké az érdem. Talán 2006-ban volt ez, amikor szorítani kellett a nadrágszíjon és mintegy 30 milliárd forint nagyságrendű volt ez a bankadó. Akkor hatalmas tiltakozás fogadta banki körökben.

- Így van.

- Azért most is, néhány hét óvatos hallgatás után, összeszedték magukat és tiltakoznak, elmondják, hogy szerintük ez tarthatatlan. De ezek szerint, ha összehasonlítjuk az arányokat, a 30 milliárdot a 130-cal, illetve most ez kiterjed biztosítókra és más intézményekre is, tehát majdnem 200 milliárddal, akkor láthatjuk, hogy a mostani adó sokszorosa a réginek. Olyan nagy, hogy Ön szerint nemcsak hogy nagy részét visszaterhelik a gazdaságra illetve a fogyasztókra, hanem lényegében megnehezíti az egész gazdaság normális működését is. Így van?

- Ha az arányokat nézzük, akkor az egy nagyon durva arány, ami most itt kialakult. Én azt gondolom, hogy önmagában a bankadó az rendben van. Nem azért, mert mi találtuk ki, hanem mert a világ ebbe az irányba halad. Most Matolcsy úr tesz olyan nyilatkozatokat, amik arról szólnak, hogy mintha a magyar példát követni akarnák más országok is. Nem az ő magyar példáját akarják követni, hanem a 2006 után kialakított magyar példát vették figyelembe más országokban az elmúlt évek alapján.

- Tehát nagyságrendileg is körülbelül akkorák ezek a nyugati tervek, mint amilyen a Gyurcsány-kormány idején bevezetett bankadó volt.

- Nagyjából így van. A következő ezzel a probléma. Olyan korlátot nem építenek be, hogy az áthárítás ne lenne megvalósítható. Másrészt ez a mérték azért durva mérték, mert ha egy ágazatban az éves adóalap kétharmadát el akarják vonni nyereségadó formájában, vagy ilyen különadó formájában, akkor nyilvánvalóan olyan mértékben elromlik a jövedelmezőség, hogy az a befektetői bizalmat megcsappantja, vagy akár még tőkekivonást is eredményezhet. Minden adónak van egy optimális mértéke. Például elrettentő a 98 százalékos adó egy másik vonatkozásban, de elrettentő az is, ha egy nyereség kétharmadát el akarja vonni az állam, mert akkor arra ösztönöz, hogy az az ágazat ne akarjon további befektetéseket végrehajtani az adott országban.

- Ezt a Fidesz több éven keresztül folyamatosan sulykolta is, hogy Magyarországon túl magasak az adók.

- Így van.

- Ez sok szempontból igaz is, és ezért minden érintett, a magánszemélytől a vállalkozásig, megpróbál kibújni alóla. Ha ésszerű mértékre csökkentenék, akkor mindenki hajlandó volna megfizetni.

- Így van.

- Most ennek az ellenkezője történik.

- És ez Orbánra nem vonatkozik sohasem. Tehát ő papolhat mindenféle okos dolgokat, de amikor ő csinál valami olyat, amit ő korábban nem támogatott, akkor az rá nézve már nem igaz.

- De látom, hogy ezen is változtattak, mert a legutóbbi törvénymódosítás szerint a három éven belül alakult biztosítóknak nem kell ezt a különadót fizetniük.

- Ez a legszebb ebben az egész törvényalkotási folyamatban, amire szerintem példa Magyarországon még nem volt. A következő történt. Benyújt a kormány egy javaslatot, majd hatodikai dátummal Rogán Antal benyújt egy módosító javaslatot, ami úgy szól, hogy a 2007. július elsejét követő tevékenységi engedélyt első alkalommal megszerző biztosítókat nem érti bele az adóalanyi körbe. Kettő ilyen biztosító alakult 2007. július elseje után Magyarországon. Az egyik alapítóját Járai Zsigmondnak, az másik alapítóját pedig Wáberer Györgynek hívják.

- De érdekes.

- Ez nyilvánvalóan egy teljesen véletlen történet, nehogy véletlenül valaki másra gondoljon. Járai Zsigmond, pontosan tudja mindenki, mennyire erősen köthető a Fideszhez. Ebből következően szerintem ez abszurd és nonszensz a jogszabályalkotásban, hogy a barátunk biztosítójára ne vonatkozzon a többletadó-fizetési kötelezettség.

- Éppen Wáberer György kötött egy megállapodást a napokban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel, hogy a nagyfuvarozók kedvezőbb áron kapják majd az üzemanyagot, mert ennek fejében több adót fognak befizetni. A másik kérdésről még röviden, mert azt mondta, a kettőnek nincs köze egymáshoz.

- Igen. Annyiban nincs, hogy nem közvetlenül összetartozó kérdésről van szó. Ugye a másik kérdés az államháztartási törvény fellazítása. Itt az történik, hogy a mostani Fidesz-kormány a másfél évvel ezelőtti rendkívül hosszú egyeztetési folyamat eredményeképpen kialakított magyar államháztartással szembeni bizalmat erősítő törvénymódosításokat, amik arra vonatkoznak, hogy milyen számszerű paraméterek esetén kell pótköltségvetést benyújtani a kormánynak, teljes mértékben visszacsinálja. Azt is, hogy milyen időpontokban kell benyújtani a választás évében a költségvetési javaslatot.

- Önök sem nagyon örültek annak idején ennek, hogy megkötik a kezüket.

- Igen. Nekem ezt senki nem róhatja fel, mivel én folytattam le egyeztetést a Fidesz és többi parlamenti párt képviselőjével arról, hogy ezt a bizonyos költségvetési felelősségről szóló törvényt elfogadjuk. Úgyhogy ha valaki, akkor én voltam az, aki ennek érdekében nagyon sokat tárgyalt, nagyon sokat egyeztetett. Rengeteg nemzetközi példát tanulmányozva próbáltunk egy olyan szabályrendszert kialakítani, amiből legalább még a Költségvetési Tanács még megmaradhatott, bár ha többször fog ellent mondani a kormánynak, akkor nyilván előbb-utóbb majd meg akarják szüntetni. Ezt is súlyos hitelességi problémának látom. Négy dolog történt a választások óta. A kormány, amikor már hivatalba lépett júniusban, nem tette közzé részletesen megindokolva és nem tartott sajtótájékoztatót az előző havi költségvetési adatok alakulása kapcsán.

- Nem titkolta el, csak nem közölte.

- Pontosan így van. Miközben bennünket vádoltak mindenféle valótlansággal, ők egyszerűen úgy gondolták, hogy megszüntetik azt a gyakorlatot, amikor kiállnak a nyilvánosság elé, ahol az újságírók kérdezhetnek, és meg kell indokolni, ha valamelyik szám nem pontosan érthető az újságírónak. Benyújtották azt a javaslatot, ami alapján nem kell az önkormányzati választások várható időpontja előtt benyújtani a költségvetést az országgyűlésnek. Ezt aztán semmi nem indokolja ebben az évben, lévén hogy a kormány a legbüszkébb arra, hogy milyen gyorsan megalakultak. Büszkék arra, hogy milyen sok intézkedést hoztak. Szerintem semmi, de semmi nem akadályozza meg ezt a kormányt abban, hogy október elseje előtt benyújtsa a költségvetést az országgyűlésnek. Ennek ellenére visszacsináltak egy olyan időpontot, ami régen bent volt az államháztartási törvényben, hogy október utolsó napjáig ráérnek ebben az évben benyújtani a költségvetési javaslatot. Aztán, amikor már látták, hogy lesz a köztársasági elnökválasztás illetve, hogy az új elnök hogy fogja kiírni az önkormányzati választás időpontját, akkor ez a parlamenti vitában október 15-ére módosult. Tehát megint a várható önkormányzati választási időpont után kell benyújtani a költségvetést az országgyűlésnek. Harmadikként behozták azt a változtatást, ami lényegében a pótköltségvetési kötelezettség megszűnését jelenti az államháztartási törvény szabályai közül. És még módosították vagy módosítják, mert 19-én van zárószavazás, az államháztartási törvényt egy másik pontban is, a kincstári biztosok feladatkörével kapcsolatos kérdéskörben. Ez mind arra mutat, hogy ez a kormány nem annyira elkötelezett a felelős költségvetési gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben, mint amilyet egyébként a jelenleg meglévő jogszabályi környezet előírna számára.

- Azért van a kétharmados többség, hogy ha kell, akkor a jogszabályokon is tudjanak változtatni.

- De ez nem élés, hanem visszaélés a felhatalmazással, ha pontosan akarunk fogalmazni. Ez az óriási probléma.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Te most pontosan mi vagy, mivel foglalkozol?

Bányai Gábor: - Én most egy független televíziós producer vagyok, aki hol csinál műsort, hol nem. Emellett sok mindennel foglalkozom, érdekel az internet, írok mesekönyvet, tehát sok mindent csinálok. Maradjunk annyiban, hogy én egy kreatív producer vagyok. A kreativitást nem tudják elvenni, a producerséget olykor igen.
- Akkor most, mint mesekönyvíró, és mint volt tévéalelnök mesélj nekünk. Igazából azért hívtalak fel, mert látjuk-halljuk most már hónapok óta, és a kormányalakulás óta még intenzívebben, hogy egymás után állnak fel a különböző testületek vagy inkább megbízott politikusok, akiknek az a feladata, hogy elszámoltassanak. Például Balsai Istvánnak vagy Papcsák Ferencnek is az a feladata, hogy megnézze, mi is történt az előző négy vagy nyolc évben. Sőt, azt hiszem még Farkas Flóriánnak is, aki a cigány ügyek biztosa lett, az egyik feladata az, hogy megnézze mi történt a cigányság felemelkedésére fordított összegekkel az elmúlt években. Szóval nagyban folyik az elszámoltatás, és nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a konkrét következménye, akár a politikában, akár az igazságszolgáltatásban. Az jutott eszembe, hogy Balsai István volt már ilyen helyzetben, az Antall-kormány igazságügyi minisztereként. Például amikor a Magyar Televízió ellen folytatott politikai küzdelemben elővették az igazságszolgáltatási kártyát, és nagy összegre vonatkozó hűtlen kezeléssel gyanúsították meg a tévé alelnökét, vagyis téged, meg a gazdasági igazgatót. Hogyan zajlott ez le?

- Azért azt szeretném elmondani, hogy véleményem szerint, a két korszak mégiscsak más. Sok mindenben hasonlítanak a dolgok, és sok mindenben nem hasonlítanak. Mindjárt elmondom a történetet, csak fontosnak tartom leszögezni, hogy az, ha felállnak testületek, akik ellenőrzik, hogy az elmúlt években milyen korrupció, lopás, csalás, hazudozás folyt vagy nem folyt, azzal nekem semmi problémám. Azt gondolom, hogy ezek a testületek vizsgálják ki a dolgot, és ha voltak ilyen csalások, akkor azt leplezzék le, ha nem voltak, akkor mondják azt, hogy nem voltak. Tehát azzal nekem semmi bajom nincsen, ha tiszta vizet öntünk a pohárba.

- A tiszta vizsgálattal és a tisztességes vizsgálattal semmi probléma, az egy normális dolog.

- Igen, annak abszolút híve vagyok. Azt gondolom, hogy oly mértékben lett mindenkinek elege a rendszerváltás utáni húsz évben a korrupcióból és mindenből, hogy ez rendben van. Legyen egy szigorú vizsgálat, mindent nézzenek meg, vizsgáljanak ki és tegyenek rendbe.

- Csak ne prekoncepciókkal élve.

- Igen, ezt akartam mondani. Ha a testület kivizsgálja a gyanúsnak tűnő ügyeket vagy egyáltalán minden olyan ügyet, ami az államháztartást érinti, és ami a mi adófizetői pénzünkből történt, avval csak egyetérteni tudok. Két dolog tud engem zavarni, az egyik a prekoncepció, ahogy te is mondtad. A másik pedig, ha ezt a vizsgálatot nem testületek, hanem egyének vagy ilyen szabad csapatok kezdik el csinálni. Én most még nem tudom, ez hogyan fog zajlani, de te is kérdezted, hogy akkor, hogyan zajlott.

- Én sem akarok valamiféle előítélet alapján ujjal mutogatni bárkire, hogy na, ezek biztos kitalálnak valamilyen ügyet, miközben nincs is semmi. Azt viszont szeretném tudni, hogy akkoriban, hogyan zajlott.

- Akkoriban ez úgy volt, hogy folyt egy nagyon komoly politikai csatározás, ami médiaháború néven vonult be a köztudatba. Abban a médiaháborúban az MDF-nek, mint kormánypártnak vagy inkább az MDF egy részének, volt egy olyan prekoncepciója, mely szerint a közszolgálati televíziónak függetlennek kell lennie, de hozzájuk legyen hűséges. Ez egy érdekes szindróma, de ők ezt halál komolyan gondolták és ezért mindent el is követtek. Próbáltuk mondani, hogy ez nem vezet sehova, mert a közszolgálatiságnak pontosan az a lényege, hogy valóban megpróbál független lenni, és a független nem azt jelenti, hogy nem foglal állást. Ezt Magyarországon valahogy mindig összekeverik. A független azt jelenti, hogy függetlenül állást foglal, amely állásfoglalása hol ezzel vág egybe, hol azzal kvadrál, hol a harmadik felé megy, de függetlenül próbál gondolkozni. A Magyar Televízió ezt megtette, ezt nem lehet tőle elvitatni, hogy 1990 és 92 között egy államilag felügyelt televízióból közszolgálati televízió lett. Szóval miután az MDF nem tudta érvényesíteni az akaratát, különböző lépésekre szánta el magát. Ismétlem, az MDF-nek csak egy részéről van szó, nem az egész MDF-ről és nem az egész kormánypártról, de ez a szárny egyre erősebb lett akkoriban az MDF-ben. Ehhez hozzájárult Antall József súlyosbodó betegsége is, ami miatt nem tudta a folyamatok egy részét kontrollálni, ezért a kormányülésen eljutottak oda, hogy valamit kéne csinálni. Ekkor zárolták a televíziónak kötelezően járó támogatást és még sok hasonló lépést tettek, de nem sikerült padlóra kényszeríteni a Magyar Televíziót. Hiszen 92-ben az Állami Számvevőszék azt állapította meg, hogy a Magyar Televízió fennállásának teljes időszakát tekintve, tehát 1957 óta, először zárja az évet nyereséggel.

- Igen, pedig akkoriban az Állami Számvevőszéknek egy igazi komoly szaktekintély, Hagelmayer István professzor volt az elnöke.

- Így van, ő egy nagyszerű szakember volt. Ő és a munkatársai vették fáradtságot, hogy kérdezzenek. Nagyszerű dolgokat mondtak, rávilágítottak gazdálkodási ügyetlenségekre a televízióban és még sorolhatnám, amiért nagyon hálásak voltunk. De összességében azt mutatták ki, hogy jó irányba halad a televízió, és egy jófajta gazdálkodás van. A gazdálkodás mögött pedig mindig állt egy kreatív szemlélet, amelyet Hankiss Elemér elnök úr képviselt elvi, politikai, filozófiai és strukturális síkon. Nekem pedig az volt a dolgom, hogy a műsorpolitikában ez érvényesüljön.

- Te már akkor is kreatív producer voltál, nem?

- Igen, mindig, én nem értek máshoz. Ezért is volt annyira meglepő, hogy aztán pénzügyi dolgokkal vádoltak.

- De ezt hogy szedték elő? Nyilván mindig a pénz a legkényesebb kérdés, ugye?

- Az én információm szerint egy kormányülésen, - amelyen én nem voltam ott, de akik ott voltak, azoktól tudom a dolgot – felvetődött, hogy nem tudnak mit csinálni. Ekkor már fegyelmit indítottak Hankiss Elemér ellen, akit megtapsolt a televízió teljes munkatársi gárdája a lépcsőkön állva. Tehát az volt az érzése ezeknek a köröknek, hogy nem tudnak mit csinálni. Addigra már túl voltunk azon a bizonyos bizottsági meghallgatási kutyakomédián – elnézést a szóhasználatért -, amelyen a televízió vezetősége, vagyis Hankiss Elemér, Nagy László gazdasági igazgató és jómagam, tételesen bebizonyítottuk a Csurka-féle szárnynak, hogy minden, amit mondanak, hazugság, nem helytálló. Tehát nem volt már eszközük, és ekkor támadt egy ötletük, állítólag a kormányülésen, ami valószínű, hiszen a kormányülést követő sajtótájékoztatón az akkori kormányszóvivő bejelentette, hogy a kormányülésen úgy döntöttek, feljelentést tesznek a Magyar Televízió intendánsa, tehát jómagam, és a gazdasági főigazgató ellen. Szerencsétlenség, hogy ez a kormányszóvivő egy kolléganőnk volt, akivel a rádióban még jó kollégák voltunk, ő később aztán ezért elnézést is kért, de mindegy. Tehát feljelentést tettek ellenünk. Voltak ennek a dolognak szépséghibái, a feljelentés ugyanis egy kicsit rosszul sikerült, biztos kutyafuttában írták meg. Azért tudom, hogy ez így van, mert azt hiszem a HVG archívumában meg is lehet találni az eredeti feljelentést, máshol már nincs meg. Az irattárban már nincs meg, ott kicserélték.

- Ezt komolyan mondod?

- Komolyan mondom. Antedatálva van a dolog.

- Igen, nyilván komolyan mondod, nem akarsz viccelni, csak ez nagyon meglepő.

- Igen, viccesen hangzik, de valóban így történt. Az eredeti feljelentés nekem sokáig megvolt, amíg el nem lopták tőlem. Ennek volt egy külön ügye, hogy feltörték az irodát és a többi és a többi, mindegy. A lényeg az, hogy az eredeti feljelentés az idézett tétel kicsit olyan volt, mint „A tanú” című filmben. Hiszen mindig kell hivatkozni egy törvényi helyre egy feljelentésben, és az én feljelentésembe beleírt törvényi idézet, az speciel a halálbüntetés esetén életbe lépő vagyonelkobzásra vonatkozott. Nyilván elírták a nagy kapkodásban.

- Te Jó Isten! Erre mikor jöttél rá? Vagy az ügyvéded mikor jött rá?

- A legelső napon. Éppen ezért aztán ezt megsemmisítették, és akkor antedatálva megoldották.

- Nem futott át rajtad valami hideg borzongás, amikor ezt megtudtad?

- Az volt a szép, biztos ismered az ilyen fajta kreatív embereket, mint amilyen én is vagyok, egy pillanatra kihúztam magam és azt mondtam, hogy Istenem Pelikán lehetek, én lehetek maga Pelikán a gátőr. Aztán rájöttem, hogy én ugyanúgy senki vagyok, mint Pelikán a gátőr. Tehát teljesen másról szólt ez a dolog. Igen, átfutott rajtam valami, de egyszerű tévedésnek tudtam ezt be. A tévedést kicsit súlyosbítja, hogy az aláíró egy igazságügyi miniszter volt, és az nem jó érzés soha. De aztán röpke három év alatt bebizonyosodott, hogy nekünk van igazunk. Tehát én összesen talán két hónapig voltam gyanúsított a papíron. Egyébként a rendőrség előtt le a kalappal, ahogy a nyomozást végezték. Negyvennyolc órával a nyomozás megkezdése után, a rendőrök már éreztették velünk, hogy ez egy koholmány.

- Igen?

- Igen. Nagyon-nagyon tisztességesek voltak. Két hónap után meg is szüntették ellenem a gyanúsítást. Aztán jött egy ilyen bájos ötlet, hogy ismeretlen tettes lett a gyanúsított, és én jártam el a kihallgatásra, mint ismeretlen tettes.

- Ez a két hónapos gyanúsítási időszak hol és hogyan zajlott? Téged bevittek vagy otthonról védekezhettél, vagy hogy volt?

- Otthonról védekezhettem. Az első nap volt, hogy kivezettek a tévéből házkutatás miatt.

- Igen, emlékszem arra a jelenetre, amikor drámai módon kivezettek benneteket.

- Igen, aztán ennek még volt egy szép jelenete, amit a Pesti Laciék a Fekete dobozzal meg is örökítettek. Nagyon szép volt ez, bántam is, hogy nem én írtam a jelenetet, hanem az élet. Én a várban laktam akkoriban, és megérkeztünk egy rendőrségi konvojjal, rendőrségi nyomozókkal a kapuba, és egy ilyen elég szép társaságként mentünk fel. Volt ott ügyvéd, hatósági tanú, nyomozók, voltunk vagy tizenketten. Amikor beraktam a kulcsot a kapuba, abban a pillanatban megszólalt a budai oldalon minden templom tornyában a harang. Nagyon szép jelenet volt, baromi nehéz lehetett megrendezni. Szerintem a Pesti Lacinak azóta is ez egyik legszebb jelenete, amit csinált. És akkor ott vicces dolgok voltak, mert nagyon tisztességes volt a rendőrségi eljárás. Éreztették, hogy ők presszionálva vannak, hogy találjanak valamit. De nem találtak semmit és akkor a saját ügyemben átváltoztam ismeretlen tettessé, majd ezen is túlestünk.

- Mennyi időbe telt, amíg lelkileg magadhoz tértél?

- Sok, nagyon sok időbe.

- Hiszen ártatlan voltál, ártatlanul gyanúsítottak meg.

- De semmit nem nyertem vele. Nem nyertem azzal, hogy ártatlan voltam, sőt. Ez olyan, mint a kabátlopási ügy, ami a mai napig is előfordul. Csak mondok egy-két példát, tényszerűen. A tévéből való elvitelem után majdnem pontosan három évvel nyertem meg a pert, aminek az lett az eredménye, hogy ugyanúgy nem mehettem be a televízióba. 1992. december 11-én jelentettek fel, 12-én vezettek ki a televízióból, és 2004-ig vagy 2005-ig nem tehettem be a lábamat, abba a televízióba, ami szinte az első munkahelyem volt. Én ki voltam onnan tiltva. Amikor egy kereskedelmi televíziónál, a TV2-nél, alapító tag voltam, akkor én lettem volna a programigazgató, de egy svéd-amerikai cég lekáderezett. Ahogy ezt egy HR-nek csinálnia kell. A HR vizsgálata alapján az jött vissza, hogy engem meggyanúsítottak több milliárd forint hűtlen kezelésével, és ugyan megnyertem a pert, de akkor is.

- Te már gyanús voltál.

- Igen, én már gyanús voltam, ezért nem kaptam meg az állást. Nagyon sokszor láttam utána és később, többeknek az arcán - természetesen nem barátokról beszélek, még csak nem is a szakmáról, hanem azokról, akik vindikálják maguknak a szakmát -, hogy persze tudjuk, ő azért benne volt.

– Hát akkor Bányai Gábor, akit belerántottak, de nem volt benne, most viszont kreatív producer: köszönöm hogy elmesélted nekünk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!