rss      tw      fb
Keres

A helyzet eléggé ellentmondásos, de egy fokkal jobb


– Kommentár Aczél Endre glosszájához


Még 1983-ban magyarázta nekem (ott kutató szociográfusnak) a lajosmizsei párttitkár, hogy „nagy kavar van itt a fejekben, Kamarás elvtárs”. Ugyanez mondható el ma is az ez év őszétől bevezetendő általános iskolai erkölcstan és középiskolai etika tantárgyakkal kapcsolatban. A helyzet eléggé ellentmondásos, de azért legalább egy fokkal jobb, mint Aczél Endre és még sokan mások gondolják. Volt és részben meg is maradt egy magyar találmány (egy igazi hungarikum): az ember- és társadalomismerettel ötvözött etika tantárgy. Ez a multidiszciplináris tárgy emberismeret néven jelent meg az előző nemzeti alaptantervben, és hetediktől kezdve legalább egy órában szerepelt, később emberismeret és etika, ember-, erkölcs- és társadalomismeret, ember- és erkölcstan és hasonló neveken. Erdő Péter és még sokan mások kedvéért megjegyzem, hogy ennek a tantárgynak a kitalálásában -  még a kilencvenes évek elején - számos vallásos szakember is részt vett. Magam eben a témakörben afféle ősbölény vagyok: én vezettem a tantárgyat kiltalálók munkaközösségét, írtam általános-, középiskolás és egyetemi ember- és erkölcstan tankönyveket, az általam alapított Antropológia és Etika tanszéken indult meg az ember-, erkölcs- és társadalomismeret szakos tanárképzés 2000-ben a Pannon Egyetemen. Mivel tanárképzési „licencünket” hét másik főiskola és egyetem is átvette, sok száz hallgató szerzett ilyen diplomát, és még több pedagógus második diplomát. Ugyanakkor többségük nem taníthatta a tárgyat, mert a tantár helyzete 2001-től (vagyis az előző Fidesz-kormányzat utolsó évétől) eléggé mostohán alakult: a tantárgy óraszáma egyharmadára csökkent, és a következő két oktatási vezetés sem szolgáltatott igazságot tantárgyunknak, amelyet az iskolák felében-harmadában, ne szépítsük, „elmismásoltak”.

Volt tehát egy hungarikum, egy olyan „többdimenziós tantárgy”, amely lehetővé tette, hogy kikerüljük mind a moralizálás, mind a pszichologizálás és szociologizálás csapdáit. Joggal félhettünk, hogy ezt majd elnyeli egy erősen ideologikus (hogy nem mondjam, „pártos”) egydimenziós erkölcstan. Kemény küzdelem árán a szakmának sikerült megvédeni az ember-, társadalom- és erkölcsismeretből összeadó tantárgy tartalmát, a szerencsétlen és félrevezető erkölcstan és etika elnevezésekről azonban sehogy sem sikerült lebeszélni az oktatási irányítást. A helyzet még egyéb okokból is ellentmondásos. A középiskolában maradt a minimális óraszámú, ugyancsak komplex tartalmú, de etika elnevezésű tantárgy oly módon, hogy eltörölték mellőle a társadalomismeretet. Általános iskolában a nagyon szerencsétlen kötelezően választhatóság okoz gondot. Ennek eredményeképpen a hittanos tanulók kimaradnak mind az ember- és társadalomismeretből, mind a konszenzus-etikából, ráadásul még a tárgy egynegyed részét képező vallásismeretből is. Felmérésem szerint (amelynek keretében másfélszáz prominens keresztényt kérdeztem meg, köztük 13 püspököt) a mérvadó egyházi és világi keresztények háromnegyed része nem tartja szerencsésnek a kötelezően válaszható hittan- vagy erkölcstan-elképzelést. Jobb megoldásnak tartanák a mindenki számára hozzáférhető ember-, erkölcs-, társadalom- és vallásismeretet. (Bővebben erről Javítható-e az erkölcstan vagy hittan modell? című írásomat ajánlom, amely elérhető honlapom emberismeret és etika menüjében, ahol még fél tucat írás olvasható a tárgyalt témakörben.) Eléggé meggondolatlan volt a kereslet és a kínálat pontos feltérképezése nélkül sok tucatnyi, erkölcstan oktatásra felkészítő 60 órás tanfolyamot szervezni, nem hangsúlyozva a résztvevők számára, hogy a jogosítvány csupán egy-két évre kiterjedő érvényű. Akad még nyitott kérdés, bizonytalanság, ellenmondás és kapkodás bőven, de a szakma ellenállásnak köszönhetően szerencsére megmaradt a tantárgy-hungarikum, amire építeni lehet, és megfelelő szaktanár is akad szép számmal.

(Kamarás István)


A szerző író, szociológus, akadémiai doktor


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!