rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 3.

Hogyan érinti a szolgáltatót a gázárcsökkentés?
Száraz Gábor, a Tigáz Zrt. sajtószóvivője

Bolgár György: - Közzétették a szolgáltatók az idei évre érvényes tarifáikat, gondolom, a Tigáz is megtette.

Száraz Gábor: - Természetesen.

– Mennyivel vagy hogyan, milyen formában és módszerrel csökkentették az áraikat?

– Hát gyakorlatilag úgy, ahogy ez a 22-én megjelent rendeletben elvárásként jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy a tízszázalékos energiaárcsökkenés konkrétan a gáz árára vonatkozik, illetve a rendszerhasználati díjra. Tehát e tekintetben tíz százalékkal csökkent a fogyasztói ár.

– Magyarán nincsen semmiféle trükközés, a fogyasztó lényegében azt fogja tapasztalni februárban, hogy tíz százalékkal csökken az ő számlájának az összege. Természetesen függően attól, hogy mennyit fogyasztott, de sem a használati díjban, sem a gáz díjában nem próbálnak olyan fajta trükkökhöz folyamodni, amelynek következtében kikerülhető a tízszázalékos csökkentés.

– Ez így igaz. Tehát nincs semmilyen oka…

– Nincs semmi olyan, amit pluszban ráraknak, nincs valami egyéb hivatkozás, ami nem fér bele ebbe, hanem eredeti áron kell tartani, vagy ha igen, akkor ennél mégis nagyobb mértékben csökkentik a másik összetevőjét a számlának. Így aztán összességében kijön a tíz százalékos csökkentés?

– Így igaz. Itt ugye a gáztörvény, illetve a végrehajtási rendelet nagyon pontosan meghatározza, hogy milyen tételeket kell feltüntetni a gázszámlán. És ez az új rendelet egyértelművé teszi azt, hogy milyen tételek esetében és milyen mértékű – tehát ezt a tíz százalékos mértékű – csökkenést kell végrehajtani. Ahogy Ön is mondta, ha valakinek az előzőekhez képest nő a gázszámlája, akkor az kizárólagosan azért lehet, mert nőtt a fogyasztása. De az egységár ebben az esetben is ugyanúgy tíz százalékkal csökken a 2012-es évhez képest.

– Erre azt mondhatja a fogyasztó, hát ez remek, nagyon szép, köszönöm szépen, örülök neki, nagyon jól fog ez nekem jönni. És hogy jön egy olyan cégnek, amelyik eddig tíz százalékkal többet számlázhatott? Honnan fogják ezt a tíz százalékot kigazdálkodni és hogyan?

– Hát egyelőre ennek az árcsökkentésnek a hatását a vállalat működésére még mi is most kalkuláljuk, hiszen ahogy említettem, a rendelet részleteiben csak 22-én vált megismerhetővé, azóta pedig meglehetősen rövid idő telt el. Nyilvánvaló azonban, hogy hatósági árszabályozás van ezen a piacon immáron lassan két éve. Tehát olyan nagy változás ebből a szempontból nincs, hiszen az elmúlt időszakban már a Fejlesztési Minisztérium által meghatározott árakon kellett eddig is a szolgáltatást biztosítani. Nyilvánvalóan a társasági is meg fogja nézni, hogy a működését hogyan tudja költséghatékonyabbá tenni. Gyakorlatilag ez a lehetőség áll a rendelkezésünkre.

– Akkor ha szabad, nézzük meg, mégis hogy működik ez a Tigáz. Mekkora az éves forgalmuk? Tehát mekkora bevételük van?

– Az éves forgalom ez ilyen 200-250 milliárd forint körüli.

– Ez azt jelenti, hogy ezek szerint 20-25 milliárddal kevesebbre kell hogy számítsanak ebben az évben.

– Hát nem feltétlenül. Ugyanis ez a rendelet ugye úgy szól, hogy a lakossági fogyasztók részére biztosítja a…

– Jaj, bocsánat, látja, persze. De jó, hogy tisztázzuk vagy végigvesszük a dolgot, az ember hajlamos elfelejteni. Hát persze, nemcsak lakossági fogyasztóik vannak, hanem közületi, vállalati és így tovább.

– Hát igen. Ott van ugye a szabadpiac, ahol gyakorlatilag az árat a piaci verseny határozza meg.

– És ha a piaci verseny határozza meg, akkor nagyjából arra lehet számítani, hogy miután a lakossági üzletágban mindenki kénytelen ezt a tízszázalékos csökkentést végrehajtani, ami mindenkinek nagyon fog fájni a szolgáltatók körében, megpróbálják ezt valahogy kiegyenlíteni a vállalati közületi fogyasztóknál? Tehát elképzelhető, hogy árakat kénytelenek emelni ebben a körben?

– Itt akkor megint ugye tisztázni kell egy pár dolgot. A gáztörvény alapjában véve a fogyasztókat két kategóriába sorolja. Az egyik kategória az egyetemes szolgáltatás keretében, az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók, a többiek pedig a szabadpiaciak. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók körében nem feltétlenül háztartási fogyasztók vannak. Ide tartozhatnak közintézmények, iskolák, oktatási intézmények.

– Tehát mondjuk az iskolákat nem kényszeríthetik arra, hogy fizessenek többet, mert Önöknek bevételi problémáik vannak. Ugye?

– Pontosan. Ezt szerettem volna mondani, hogy az egyetemes szolgáltatásra vonatkozik a hatósági árszabályozás. Tehát aki erre jogosult, ott mindenki a minisztérium által meghatározott áron kapja majd a gázt. Ahogyan ez egyébként eddig is történt. Nyilvánvalóan a szabadpiacon pedig a versenyhelyzet meghatározza azt, hogy milyenek az árak. Itt értelemszerűen nyilvánvalóan lehet növekedés is, lehet csökkenés is. Ez jelen pillanatban a gazdasági helyzettől és a versenyhelyzettől függ.

– Hogy áll az Önök 200-250 milliárdos forgalmában a magánfogyasztás, az egyetemes szolgáltatás és a szabadpiac aránya? Körülbelül mennyit tesz ki ez a három üzletág?

– Ez egy nagyon nagyon logikus kérdés, de jelen pillanatban egyelőre nem szeretnénk arról beszélni, hogy nekünk a szabadpiac köréből milyen bevételeink vannak, mert azért ez egy nagyon komoly üzleti titok.

– Igen?

– Igen. Egyébként ugye itt van a verseny. Az egyetemes szolgáltatás viszonylag átlátható abból a szempontból, hogy egyetemes szolgáltatási engedély szükséges ahhoz, hogy egy szolgáltató adott területen szolgáltathasson. Ezeket az egyetemes szolgáltatási engedélyeket a nagy szolgáltatók között gyakorlatilag úgy adták ki, hogy nincs átfedés. A mi területünkön természetesen a Főgáznak, illetve a Tigáznak van egyetemes szolgáltatási engedélye, tehát ilyen szempontból ezen a területen akár az egyetemes szolgáltatás tekintetében is lehetne vagy van verseny. Ugyanakkor viszont a hatósági árszabályozás gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy az árak tekintetében legyen eltérés. És mivel ezek földrajzilag elhatárolt egyetemes szolgáltatási engedélyes területek, nem nagyon van verseny. Ugyanakkor viszont a szabadpiacon gyakorlatilag bármelyik szolgáltató versenghet az ügyfelekért és nyilvánvalóan aki a legjobb, minden szempontból legkedvezőbb árajánlatot teszi, ő fogja elnyerni azt az ügyfelet.

– De azért gondolom, Önöknek elég pontos tudomásuk van a lehetséges versenytársak piaci részesedéséről. Nekik is információik vannak Önökről.

– Hát ez így igaz, mindenki ismeri a maga piacát, de pontosan ez az az információ, amit nem szeretnék…

– Szóval nem akarja sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy a konkurencia jól tudja-e, hogy Önöknek mennyi kuncsaftjuk van.

– Így igaz.

– De azt a részét elmondhatja, hogy a háztartási fogyasztás ennek a teljes forgalomnak körülbelül mekkora részét teszi ki?

– Hát ha ezt elmondanám, akkor gyakorlatilag az előző kérdésre is ugyanúgy megadtam volna a választ.

– Na jó, hát akkor hátulról sem tudom ezt a dolgot megközelíteni. Akkor maradjunk egy olyan körülbelüli megközelítésnél, hogy azért az én becsléseim alapján biztos hogy legalább 5-10 milliárd forintos veszteség éri Önöket ezzel a 10 százalékos rezsicsökkentési döntéssel. Ez nagyságrendileg stimmel?

– Mivel egyelőre ezt, ahogy mondtam most kalkuláljuk, igazában erre vonatkozóan nem tudok semmilyen információt mondani. Már csak azért sem, mert amit itt alapjában véve figyelembe kell venni akár az egyetemes szolgáltatás tekintetében is, ugye a vállalat bevételét nagyon meghatározza a szezonalitás, lényegében ugye a fűtési szezon, az, amikor igazán nagyon komoly a gázfogyasztásnak a mértéke. Ha alapul vesszük azt, hogy ez viszont időjárásfüggő, tehát eddig egy viszonylag enyhe télről beszélhetünk, szemben például a tavalyi fűtési szezonnal, ahol februárban nagyon kemény mínusz húszfokos heteket éltük meg, amikor értelemszerűen megugrott a fogyasztás, ebből kifolyólag tehát ez az egyik olyan tényező, ami nyilvánvalóan meghatározza azt, hogy milyen lesz a vállalatnak az éves eredménye. A másik szempont pedig az, hogy folyamatosan éljük meg azt, hogy energiatudatos lesz a fogyasztó, magyarán szólva egyre többen próbálnak meg vagy alternatív energiaforrásokra átállni, vagy pedig például a panelprogram keretén belül nagyon sokan végeznek el olyan felújítást a lakóingatlanokon, amely révén gyakorlatilag a gázfelhasználásuk sokkal racionalizáltabbá válik.

– Ami nekik jó, de Önöknek nem biztos.

– Nem mondom azt, hogy ez az utóbbi egyébként nem jó a vállalatnak, hiszen itt alapjában véve a célkitűzés a minőségi szolgáltatás. Tehát ha mi azt látjuk, hogy a fogyasztóink például a tudatos fogyasztás révén olyan gázmennyiséget fogyasztanak el, ami egyébként a családi költségvetést nem terheli meg, és lehetővé teszi, hogy ezáltal ők rendesen fizessék a számlájukat, szemben például egy olyan állapottal, amikor valaki erre nem figyel, tehát olyan mértékű a fogyasztása, amit nem tud megfizetni, és akkor a vállalatnak nő a kintlévősége, akkor természetesen el lehet azon gondolkodni, hogy vajon melyik fogyasztó a jobb. Aki kevesebbet fogyaszt, de azt rendesen megfizeti, vagy aki felelőtlenebbül többet fogyaszt és utána ez kintlévőségként jelentkezik a társaságnál. Tehát nem biztos, hogy az, ha valaki kevesebbet fogyaszt, olyan rossz a vállalatnak. Ugyanakkor viszont, ami szintén meghatározhatja a vállalatnak a bevételét, például az, hogy a szabadpiacon működő vállalkozásoknak milyen a gazdasági helyzete. Nő-e mondjuk a piacuk, fejlődik-e maga a vállalkozás, ezáltal több energiára van-e igénye, és ebben az esetben például lehet, hogy a fogyasztása az megnő.

– Hát ebben az esetben akkor nem túl jók a kilátásaik. 2012-ben ugye a gazdaság visszaesett, 2013-ra sem túl jók a kilátások, szóval nagy gazdasági fellendülés nincs. Ez nem igazán növeli az energia iránti igényt. De mondjuk az elmúlt két évben a Tigáz nyereséggel gazdálkodott? Hatósági ár igen, de ezzel együtt tudtak nyereséget termelni?

– Hát a 2012-es évnek az eredménye még nincs meg. A 2011-es év, hát sajnos azt kell mondani, hogy komoly veszteséget eredményezett. Ott nagyságrendileg 7 milliárdos.

– 2010 például?

– 2010-ben, azt hiszem, egy nagyon minimális nyereséggel zártunk.

– És ha 2012-ben, tegyük fel, nem akarok a levegőbe beszélni, hiszen semmiféle adatom nincs, Önnek már nyilván vannak valamilyen becslései vagy a cégnek biztos vannak becslései, hogy alakult 2012, de ha mondjuk nagyjából nullán állnak, akkor milyen reményekkel indulnak neki 2013-nak? Kérdezem ezt már csak azért is, mert a Magyar Hírlap mai értesülései szerint tavasszal a kormány újabb 10 százalékos rezsi csökkentést tervez. Rá lehet terhelni további 10 százalékot a szolgáltatókra?

– Hát ha azt vesszük alapul – és ez most a vállalat összteljesítményétől független –, hogy az elmúlt években az egyetemes szolgáltatás keretén belül nyújtott szolgáltatás folyamatosan veszteséges volt, tehát akár már 2009-re, 10-re visszamenőlegesen is 2-2,3 milliárd forintos veszteséget jelentett ez a fajta szolgáltatás, és ehhez jött hozzá még a 2011-es év, amikor már a hatósági árszabályozásnak a hatásait lehetett érezni, illetve a gázárképletnek a meghatározása is kedvezőtlenül alakult a szolgáltató szempontjából, akkor egyelőre azt lehet mondani, hogy az egyetemes szolgáltatás mint olyan nem feltétlenül nyereséges. Azt nem szeretném kommentálni, hogy most milyen lapértesülések vannak és mi várható, különösen azért nem, mert egyelőre, ahogy említettem, még most kalkuláljuk azt, hogy ez a jelenlegi 10 százalékos árcsökkentés hogyan fogja befolyásolni a vállalat működését meg az eredményeit.

– Azt például megnézték vagy próbáltak érdeklődni, hogy ez a fajta kormányzati beavatkozás az árak alakításába európai uniós szempontból konform-e, vagyis hogy megfelel-e az uniós szabályozásnak?

– Hát egyelőre ilyen szinten még nem tartunk, már csak azért sem, mert azért az Európai Unió országaiban lévő egyes országok szabályozásai meglehetősen eltérnek egymástól. Ennek nem feltétlenül csak a szabályozási környezetben lévő különbség az oka, hanem az is, hogy minden egyes országban magának a piacnak, illetve a piaci struktúráknak – értve ezalatt, hogy magántulajdonban vagy állami tulajdonban lévő szolgáltatókról beszélünk – eltér a szerkezete. Tehát nem feltétlenül lehet ezt így egy az egyben összehasonlítani.

– Hány alkalmazottja van a Tigáznak?

– 1600 alkalmazott.

– Ha minden kötél szakad, elbocsátás is lehetséges?

– Egyelőre nem tudom megmondani, hogy most minden kötél szakad-e vagy nem. A társaság, ahogy a korábbiakban is kommunikáltam már, elkötelezett a magyar piac iránt, nyilvánvalóan az energetikai szektorba való belépés, illetve a jelenlét nem egy-két évre szól, hanem hosszú távban kell gondolkodni. Ezt bizonyította például az is, hogy amikor az EMFESZ kapcsán kaptunk nagyságrendileg 60 ezer fogyasztót, akiknek három hónapon keresztül még 8 százalékkal olcsóbban kellett adni a gázt, az nagyságrendileg egy 300 millió forintos veszteséget jelentett a vállalatnak. Ugyanakkor viszont mégis bevállaltuk, hiszen azért 60 ezer fogyasztó hosszú távon igen komoly befektetés. Tehát itt alapjában véve nem rövid távon, hanem hosszú távon kell gondolkodni. És ahogy említettem, erre a jelenlegi helyzetre a vállalatnak elsősorban úgy kell reagálnia, hogy ebben az irányban próbáljuk meg magát a működést minél hatékonyabbá tenni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái