Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 3.



Bolgár György kérdései 2013. január 3-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Magyar Hírlap értesülése szerint tavasztól további tíz százalékkal csökkentenék a háztartási rezsiköltségeket. Legalábbis ezt tervezi a kormány. Ilyen hosszú választási kampány indul? De vajon ki fizeti a révészt és ki fog tönkremenni?

Másik témánk, hogy egyelőre kevesen választották a kormány által frissen bevezetett új adófajtákat a kisadózó vállalkozók, illetve a kisvállalatok számára. Félmillióra számítottak, de egyelőre csak ötvenezernél tartanak. Nem minden arany, ami fénylik? Vagy a magyarok mindig csak az utolsó pillanatban ébrednek fel?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy eddig 370 ezren kértek magyar állampolgárságot. Ahhoz képest, hogy a szomszéd országokban 2-2,5 millió magyar él. Sok ez vagy kevés?

Mi a véleményük aztán arról, hogy Putyin orosz elnök orosz állampolgárságot kínált a magas francia adók miatt tiltakozó híres francia színésznek Gérard Depardieu-nek. Hetvenöt százalékos adó helyett tizenhárom százalékos. Ezért már érdemes orosznak lenni?

És végül beszéljünk meg egy érdekes történetet. 1981 óta először cenzúrázták meg a Magyar Rádióban Esterházy Pétert. Ahogy az író frissen megjelent Élet és Irodalomban beszámol róla, kulturális ajánlót kértek tőle, és ő meg is tette az ajánlásait. Új Rubin Szilárd-könyvet, hozzá rögtön érdekes monográfiát, aztán színdarabokat és színházat is ajánlott, mégpedig a Nemzetit. Ahogy írja, ezt utóbbit nem politikai kekeckedésből, hanem mert ez a Nemzeti már csak fél évig lesz, aztán beszántják. És mivel szerinte a Nemzeti még soha ilyen közel nem volt a közönségéhez, mint most, Alföldi vezetése alatt, aki ezt a ritkán szerencsésen megszülető közelséget meg akarja még ismerni, menjen, amíg mehet. Mármost az egyik ajánlást kivágták. Akik eltalálják melyiket, azok közt a kultuszminiszter portréjával díszített turulmadarakat sorsol ki a Magyar Művészeti Akadémia, írja Esterházy. De még hozzáteszi azt is, hogy élt benne a gyanakvás, hogy esetleg kiveszik majd a Nemzeti Színházi ajánlót, és írt is egy emailt a riport után a riporternek. Azt kérte tőle, ha mégis kivennék a Nemzeti Színházi ajánlást, akkor nem járulna hozzá az egész interjú közléséhez. Megnyugtatták őt, hogy azzal fog kezdődni december 25-én, és ahogy történt, éppen azt vették ki. Mit szólnak hozzá?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miről fognak tárgyalni a kormánnyal?
Kiss Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája elnökségi tagja


Bolgár György:
- Mi van Önökkel? Csend van. Készülnek a vizsgára vagy készülnek valami másra?

Kiss Dávid: - A vizsgákra mindenképpen készülünk, hiszen nekünk is zajlik a vizsgaidőszak, és azt hiszem, hogy az ünnepek után egy kicsit mindenkinek még a pihenésen is jár a gondolata. De én úgy gondolom, hogy onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk januárban. És az elmúlt napokban már felvettük a kapcsolatot egymással is, és most felvesszük a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel, akikkel decemberben az elmúlt heteket együtt küzdöttük végig, ha lehet így mondani.

- Ez rendben van, hogy egymással újból felveszik a kapcsolatot, ez viszonylag könnyű. És a kormánnyal vagy a miniszterrel?

- A miniszter úr arra tett nekünk ígéretet, amit remélünk, hogy tartani is fog, hogy január első felében megkezdődhet egy olyan tárgyalássorozat, ami több fordulóból fog majd állni, és amin az összes érintett szervezet képviselteti majd magát. A hallgatók, a Rektori Konferencia, a szakszervezet. És a mi kérésünk az volt, hogy amikor majd ennek a módjáról meg kell állapodnunk, akkor a civilek is valamilyen formában ott tudjanak lenni a véleményükkel. Ha nem is ugyanúgy, ahogyan a hivatalos törvényben rögzített érdekképviseleti szervek, de mindenképpen találjanak ők is meghallgatásra. Az igaz, hogy még január 3-áig, tehát a mai napig nem kaptunk meghívást, de én azt gondolom, hogy talán így az év elején az első napokban egy kis türelemmel mi is tudunk lenni. Jövő héten mindenképpen várjuk már ezt a felkérést. Mi tegnap küldtünk egy levelet a minisztériumba, amelyben ismételten jeleztük az erre vonatkozó szándékunkat. Egy dolog van, amit viszont sajnálattal tapasztaltunk, hogy a kérésünk ellenére, az ott elhangzottak ellenére a felvételi tájékoztató online formájában nem jelentek meg a kapacitásszámok olyan formában, ahogyan az kívánatos lett volna. Ami azért probléma, mert keretszámok híján a felvételire készülő fiatalok nemigen tudhatják most, hogy mi alapján jelöljenek ki sorrendet a bejelölni kívánt szakok listáján. Eddig az segített nekik a latolgatásban, hogy a keretszámok meg voltak adva. Nemcsak szakterületre lebontva országos összesítésben, hanem intézményenként is. Ez most hiányzik.

- Most tehát nem tudják, hogy hova jelentkezzenek, milyen szakokra, mert az esélyeseket nem látják tisztán, ugye?

- Így van. Az talán világos mindenkinek, hogy mi iránt érdeklődik, de nem mindegy, hogy melyik intézménybe milyen eséllyel tud bekerülni valaki. És ez ugye a sorrendnél számít, hiszen a jelentkezésnél preferenciasorrendet kell megadni a kívánatos szakok között. És ennél azért az is szokott számítani, hogy mekkora lehetőség van oda egyáltalán bejutni, milyen keretszámok voltak eddig megadva. Most keretszámok híján nem csodálkozom rajta, hogy bizonytalanok a felvételizők. Ezért kértük, hogy legalább az intézmények által megadott kapacitásokat hozzák központilag nyilvánosságra. Ez online formában nem történt meg.

- Lehet azt mondani erre, hogy ez részletkérdés és akár egy napon belül is korrigálhatják, ugye? Ez azt jelentené, hogy már csak részletkérdések ügyében van Önök között nézeteltérés, mert azzal, amit a kormány megígért a karácsonyi ünnepek előtt, Önök alapvetően elégedettek?

- Ezt abszolút nem mondanám, talán azért ezt emeltem én is ki, mert ez a legsürgetőbb. Ugye mindannyian tudjuk, hogy a hallgatói szerződés kardinális kérdés, és az is, hogy minden szakon legyen ingyenes férőhely. De a felvételi időszak napjai pörögnek, ezért kértük, hogy ezt – bár részletkérdés véleményem szerint is, de mégiscsak a legsürgetőbb kérdés – próbáljuk meg minél hamarabb rendezni. A december 22-ei találkozón nem született megállapodás, nem született semmiféle kompromisszum vagy egyezség a kormány és a HÖOK között. Talán ami egyetlen pozitív fejlemény volt, az a tárgyalás hangneme, ami egészen más volt, mint az azt megelőző keddi tárgyaláson. Ott egy kicsit arrogáns volt a légkör, és mi is úgy éreztük, hogy nem igazán tudunk érdemben hozzászólni semmihez, nem is kíváncsiak a véleményünkre, ezért idő előtt megszakadt a tárgyalás. Szombaton ez más légkörben folyt tovább, ígéretet arra kaptunk, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben korábban a kormány határozottan elzárkózott, lesz lehetőség januárban érdemben tárgyalni, alternatív megoldásokat keresni. Mi kértük, hogy a hallgatói szerződés is kerüljön fel erre a listára. A miniszter úr azt mondta, hogy az ő számára ez egy elfogadható út. Én ugyanakkor azt is megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy már másnap este egy szórakoztató műsorban a miniszterelnök egészen máshogy nyilatkozott.

- Nem kell szórakoztató műsort nézni.

- Én magam nem néztem, de azért hallottam róla.

- Azért nem véletlen, hogy ott mondta el, hogy minél többen láthassák és hallhassák. Nyilván ez volt a cél.

- Én sem tartom véletlennek. Jelen pillanatban én azt gondolom, hogy mi nem tehetjük meg, hogy kétségbe vonjuk még az előtt a miniszter elhangzott szavát, mielőtt a következő körben leülünk. Azt hiszem, hogy ez alapvetően fontos hozzáállás a mi részünkről egy tárgyalásnál. Én nagyon remélem, hogy ez a másik oldal részéről is így lesz, ezt elvárhatjuk onnan is. Mert ha egyszer ígéretet kaptunk valamire, akkor azt illik tartani.

- Kormányzati oldalról meg a kormánypárti sajtóból azt szűri le az ember, hogy tulajdonképpen már mindenben azonos állásponton vannak a tiltakozó diákok, illetve a kormányzat. Egyetlenegy vitakérdés maradt, ez a röghöz kötés, illetve az a szerződés, amit a hallgatóknak alá kell írniuk, ha ingyenes képzésre tartanak igényt. De ha Önöket hallgatom meg olvasom, akkor úgy érzem, hogy azért ez nem ennyire egyszerű. Mert több olyan nem is annyira részletkérdés van, amiben az álláspontok még távol vannak egymástól. Mik ezek?

- Hogyne, Ön ezt jól látja. Az egyik legfontosabb a röghöz kötésen kívül annak a tizenhat szaknak a kérdése, ahol a mostani bejelentések szerint a jövő évtől csak tandíjas formában lehetne tanulni.

- Aminek a bejelentése ugye az után következett be, hogy közölték, hogy akkor mégiscsak ötvenötezer ingyenes hely lesz.

- Azt is mondták, hogy megállapodtunk mindenben, másnap pedig a kormány határozatban közölte, hogy nemcsak a már tavaly is bekerült vagy előtte meglobogtatott jogász és gazdasági helyeken, hanem újabb szakokon, nemzetközi tanulmányokon, a kommunikációs szakon, andragógián és még néhány más szakon…

-… Azt az andragógiát fordítsuk le. Ez ugye felnőttképzésként ment át a köztudatba, de gyakorlatilag ez a népművelés szak, ami nagyon is kedvelt, és ahova nagyon sokan jelentkeznek.

- És nagyon fontos szak, hiszen ez továbbképzéseket is jelent, és olyan emberekkel való foglalkozást, olyan emberek képzését, akik más módon, fiatal korukban vagy a rendszeresített oktatásban nem tudtak részt venni.

- És összességében ezeken a csak tandíjas szakokon azért tízezres nagyságrendű a jelentkezés. Tehát nem kevés.

- Valóban, ezek a legnépszerűbb szakokhoz tartoztak. Elég, ha a nemzetközi tanulmányokat említem meg, vagy a kommunikációs szakot. Ugye a hiedelem szerint – és ezt a kormány is előszeretettel hangsúlyozza – ezeken a szakokon diplomás munkanélkülieket képeznek, akik majd gyorsétteremben tudnak csak elhelyezkedni. Ez nem így van. Ezeken a szakokon helyezkednek el a leggyorsabban és majdnem a legnagyobb fizetéssel friss diplomásként a fiatalok. Éppen a napokban láttam ezt a statisztikát, amely mutatja, hogy a kommunikációval kapcsolatos munkák, teendők jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a GDP-hez, mint néhány kétkezi munka.

- Jaj de örülök, akkor itt most mi ketten hozzájárulunk a GDP növekedéséhez. A mínuszból pluszba fordítjuk át. Visszatérve az alapkérdésekhez. Ez Önök között változatlanul komoly nézetkülönbség, hogy nem lehet ennyi fontos és népszerű szakon csak tandíjas képzést bevezetni, ugye? Önök ezt ellenzik?

- Így van. Nekünk volt egy javaslatunk, hogy akkor kisebb mértékben legyenek államilag támogatott helyek ezeken a szakokon, de mindenképpen – és ezt hangsúlyozom – a legjobbak számára legyenek elérhetők államilag támogatott formában. Az, hogy a legjobbak köre milyen széles, milyen intézményeket takar, megegyezés kérdése, és arról érdemes egy olyan vitát nyitni, ahol a rektorok is és nyilvánvalóan a hallgatói önkormányzatok is részt tudnak venni. De ne legyen olyan szak, ahol az országban nem lehet államilag finanszírozott formában tanulni. Az is el szokott itt hangzani érvként, hogy azért nem szükséges, mert itt majd jóval magasabb fizetést kapnak, akik kikerülnek a munkaerőpiacra. Ez azt hiszem, hogy igaz, az előbb én magam is megerősítettem ezt, csakhogy azt felejtik el hozzátenni, hogy aki nagyobb fizetést kap, az jóval nagyobb mértékben járul hozzá a közteherviseléshez is, több adót fizet. Tehát ez ilyen formában inkább hasznot hoz az államháztartásnak, mintsem hogy plusz kiadást jelentene. És ami inkább elvi kérdés, hozzáállásbeli különbség, és ez is egy ok, amiért mi nem engedünk, hogy úgy látjuk, borzasztó rossz út az, amikor megbélyegeznek szakterületeket, megbélyegeznek hivatásokat, és azokat a fiatalokat, egy generációt, akik hivatásszerűen, elkötelezetten szeretnének valamivel foglalkozni. Mert az érdekli őket, mert erre készültek. És amit már talán számtalanszor megismételtünk, hogy ezeket a változásokat nem lehet így ésszerűen bevezetni, ezekre a változásokra legalább két és fél évet kell hagyni a bevezetés időpontját illetően.

- Tehát nem lehet egyik hétről vagy egyik hónapról a másikra bevezetni őket.

- Egy felvételire készülő gimnazista felveszi a fakultációit már a 11-re, különórákra jár, ami nem kevés pénz a szülei vagy mások pénzéből, például a nyelvi oktatás miatt.

- Vagy miből akar emeltszintű érettségit tenni. Aminek hirtelen megint plusz jelentőséget kezdenek tulajdonítani kormányzati részről, hogy már az ELTE bölcsészkarra is csak így lehetne felvételt nyerni.

- Igen. Hozzáteszem, mi ezt jó iránynak tartjuk, mert amikor arról beszélünk, hogy a minőséget szeretnénk erősíteni ezekkel az intézkedésekkel, akkor érdemes talán minőségi szűrőket alkalmazni és minőségi korlátokat emelni, nem pedig anyagi korlátokat vagy ilyen mondvacsinált elvi korlátokat.

- Csak időt kell adni arra a fiataloknak, a diákoknak, hogy erre felkészüljenek.

- Ez minden változásra igaz, de azt hiszem, hatványozottan igaz az oktatásra, ami nagyon kényes rendszer.

- Jól vettem ki a szavaiból? Egyszer mondta, de gondolom nem véletlenül, hogy ebből nem engedünk.

- Nem.

- Ha összesítve próbáljuk meg a dolgot értékelni, ezekben a kérdésekben Önök nem akarnak engedni? Úgy gondolják, hogy ez mindenképpen az Ön, Önök véleményét tiszteletben tartva kell hogy rendeződjék végül?

- Ehhez valóban ragaszkodunk. A hallgatói szerződés kérdése annyiban összetettebb, hogy ott a célokban, azt hiszem, nincs különbség a kormány és a hallgatók vagy más egyetemi érdekeltek között. Ez a cél pedig valóban egy nemes cél, az, hogy a fiatalság itthon maradjon és ezért az országért dolgozzon.

- Például ne Norvégiába akarjon menni orvosnak, hanem itthon akarjon orvos lenni.

- Akár tanuljon Norvégiában, de jöjjön ide haza dolgozni és kamatoztassa itthon a tudását. Én azt gondolom, hogy ebben nincsen különbség. A különbség abban van, hogy ezt milyen módon kívánjuk elérni. Én azt hiszem, hogy az a fajta büntető-szankcionáló mentalitás, amit most a kormány a hallgatói szerződéssel alkalmazni kíván, kontraproduktív. Sokkal nagyobb elégedetlenséget szül, sokkal inkább arra ösztönzi azokat, akikben megfordul a gondolat, hogy elhagyják az országot, hogy akkor engem itt nem is akarnak marasztalni olyan eszközökkel, amik az én jövőmet segítik, hanem csak korlátozni akarnak, csak büntetni akarnak. Akkor is, ha maga a cél jogos, azt eredményezi, hogy mégiscsak elmennek ezek a fiatalok. Mi inkább olyan eszközöket szeretnénk látni, amelyek maradásra ösztönzik őket. Amelyek a munkahelyi lehetőségeket bővítik, a fizetéseket emelik és közelítik a nyugat-európai színvonalhoz. Tehát a diplomás fiatalok közérzetét erősítik.

- Ami nem tiltás, hanem ösztönzés.

- Így van. Én azt hiszem, bár én magam pedagógus nem vagyok, nem is ilyen szakon tanulok, hogy ez egy alapvető pedagógiai elv, hogy ösztönözni kell és nem tiltani, és akkor nagyobb eredménnyel érünk el valamit. Hát erről kívánjuk a kormányt meggyőzni. Még egyszer hangsúlyozva, hogy a cél, ami miatt a kormány ezt bevezette, olyan cél, amivel mi azonosulni tudunk, csak az eszközökben nem tudunk egyetérteni.

- Milyen határidőt tűztek ki maguk elé, hogy megegyezzenek ezekben a kérdésekben?

- A legtöbb kérdés olyan, amiben muszáj a következő hónapokban dűlőre jutni, hiszen a felvételi eljárásnak olyan módon is vége lesz, hogy egyszer csak kihirdetik a ponthatárokat, kihirdetik majd nyár elején, hogy ki hova került be, és akkor már ezeket nem nagyon lehet korrigálni. Ha a következő hónapokban minden szakon biztosít a kormány államilag finanszírozott helyeket, akkor lehet módosítani a preferenciasorrenden a jelentkezésekben. Erre mindig van lehetőség az érettségit követő egy-két hétben. A hallgatói szerződés is olyan kérdés, ami igazából hosszabb távon fejti ki a negatív hatásait, na persze most is vannak, hiszen mentálisan azért nem mindegy, hogyan áll valaki a felsőoktatáshoz. De az azért mégiscsak majd a diploma után jelentkezne. Tehát én azt gondolom, hogy a legfontosabb most az – és erre szeretnénk első körben fókuszálni, nem a jelentősége miatt, hanem inkább az időbeliség miatt –, hogy minden szakon megpróbáljuk elérni, hogy legyen államilag finanszírozott férőhely.

- Az év végi tiltakozó demonstrációk nagy lendületet és nagy figyelmet biztosítottak Önöknek és mindenképpen erősítették az Önök tárgyalási pozícióját. De ha a következő heteket, hónapokat alkudozással, kompromisszumkötéssel, tárgyalásokkal fogják tölteni, ami egyébként elvileg nagyon helyes, akkor lehet, hogy éppen az a lendület veszik el, ami erőt adott Önöknek. Érzik ezt a paradoxont?

- Paradoxont nem látok. Én egyet tudok érteni Önnel, hogy decemberben ez nagy lendületet adott és erősített minket és azt hiszem, hogy most ez a lendület továbbvihet minket egy tárgyalás során, amikor azt tapasztaljuk, hogy a tárgyalás nem megfelelő eszköz, nem vezet célra, vagy ismét nyomatékot kell adni a tárgyalásoknak. Ha a leendő másik tárgyalás kiharcolását kell mondjuk elérni vagy meg kell erősíteni, hogy tömegek állnak egy-egy szándék mögött, akkor a demonstráció eszközéhez kell ismételten nyúlni. Én azt hiszem, hogy ügyesen kell alkalmazni ezeket, szélesebb a repertoárja ennek a fellépésnek, amit most a diákság és a hallgatóság együttesen folytat. A siker kulcsa abban rejlik, hogy mikor és milyen arányban alkalmazzuk ezeket az eszközöket. Szerintem a legnagyobb feladat és kihívás most az, hogy lássuk, mikor mit kell alkalmazni és milyen irányba kell elmozdulni. Én most azt gondolom, hogy meg kell adni az esélyt arra, hogy tárgyalás során rendezzük ezt a kérdést. Ha nem sikerül, akkor a HÖOK továbbra is kész és hajlandó az utcára is vonulni és tovább küzdeni a többi szervezettel ugyanúgy, ahogy ezt megtette decemberben is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Hogyan érinti a szolgáltatót a gázárcsökkentés?
Száraz Gábor, a Tigáz Zrt. sajtószóvivője

Bolgár György: - Közzétették a szolgáltatók az idei évre érvényes tarifáikat, gondolom, a Tigáz is megtette.

Száraz Gábor: - Természetesen.

– Mennyivel vagy hogyan, milyen formában és módszerrel csökkentették az áraikat?

– Hát gyakorlatilag úgy, ahogy ez a 22-én megjelent rendeletben elvárásként jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy a tízszázalékos energiaárcsökkenés konkrétan a gáz árára vonatkozik, illetve a rendszerhasználati díjra. Tehát e tekintetben tíz százalékkal csökkent a fogyasztói ár.

– Magyarán nincsen semmiféle trükközés, a fogyasztó lényegében azt fogja tapasztalni februárban, hogy tíz százalékkal csökken az ő számlájának az összege. Természetesen függően attól, hogy mennyit fogyasztott, de sem a használati díjban, sem a gáz díjában nem próbálnak olyan fajta trükkökhöz folyamodni, amelynek következtében kikerülhető a tízszázalékos csökkentés.

– Ez így igaz. Tehát nincs semmilyen oka…

– Nincs semmi olyan, amit pluszban ráraknak, nincs valami egyéb hivatkozás, ami nem fér bele ebbe, hanem eredeti áron kell tartani, vagy ha igen, akkor ennél mégis nagyobb mértékben csökkentik a másik összetevőjét a számlának. Így aztán összességében kijön a tíz százalékos csökkentés?

– Így igaz. Itt ugye a gáztörvény, illetve a végrehajtási rendelet nagyon pontosan meghatározza, hogy milyen tételeket kell feltüntetni a gázszámlán. És ez az új rendelet egyértelművé teszi azt, hogy milyen tételek esetében és milyen mértékű – tehát ezt a tíz százalékos mértékű – csökkenést kell végrehajtani. Ahogy Ön is mondta, ha valakinek az előzőekhez képest nő a gázszámlája, akkor az kizárólagosan azért lehet, mert nőtt a fogyasztása. De az egységár ebben az esetben is ugyanúgy tíz százalékkal csökken a 2012-es évhez képest.

– Erre azt mondhatja a fogyasztó, hát ez remek, nagyon szép, köszönöm szépen, örülök neki, nagyon jól fog ez nekem jönni. És hogy jön egy olyan cégnek, amelyik eddig tíz százalékkal többet számlázhatott? Honnan fogják ezt a tíz százalékot kigazdálkodni és hogyan?

– Hát egyelőre ennek az árcsökkentésnek a hatását a vállalat működésére még mi is most kalkuláljuk, hiszen ahogy említettem, a rendelet részleteiben csak 22-én vált megismerhetővé, azóta pedig meglehetősen rövid idő telt el. Nyilvánvaló azonban, hogy hatósági árszabályozás van ezen a piacon immáron lassan két éve. Tehát olyan nagy változás ebből a szempontból nincs, hiszen az elmúlt időszakban már a Fejlesztési Minisztérium által meghatározott árakon kellett eddig is a szolgáltatást biztosítani. Nyilvánvalóan a társasági is meg fogja nézni, hogy a működését hogyan tudja költséghatékonyabbá tenni. Gyakorlatilag ez a lehetőség áll a rendelkezésünkre.

– Akkor ha szabad, nézzük meg, mégis hogy működik ez a Tigáz. Mekkora az éves forgalmuk? Tehát mekkora bevételük van?

– Az éves forgalom ez ilyen 200-250 milliárd forint körüli.

– Ez azt jelenti, hogy ezek szerint 20-25 milliárddal kevesebbre kell hogy számítsanak ebben az évben.

– Hát nem feltétlenül. Ugyanis ez a rendelet ugye úgy szól, hogy a lakossági fogyasztók részére biztosítja a…

– Jaj, bocsánat, látja, persze. De jó, hogy tisztázzuk vagy végigvesszük a dolgot, az ember hajlamos elfelejteni. Hát persze, nemcsak lakossági fogyasztóik vannak, hanem közületi, vállalati és így tovább.

– Hát igen. Ott van ugye a szabadpiac, ahol gyakorlatilag az árat a piaci verseny határozza meg.

– És ha a piaci verseny határozza meg, akkor nagyjából arra lehet számítani, hogy miután a lakossági üzletágban mindenki kénytelen ezt a tízszázalékos csökkentést végrehajtani, ami mindenkinek nagyon fog fájni a szolgáltatók körében, megpróbálják ezt valahogy kiegyenlíteni a vállalati közületi fogyasztóknál? Tehát elképzelhető, hogy árakat kénytelenek emelni ebben a körben?

– Itt akkor megint ugye tisztázni kell egy pár dolgot. A gáztörvény alapjában véve a fogyasztókat két kategóriába sorolja. Az egyik kategória az egyetemes szolgáltatás keretében, az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók, a többiek pedig a szabadpiaciak. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók körében nem feltétlenül háztartási fogyasztók vannak. Ide tartozhatnak közintézmények, iskolák, oktatási intézmények.

– Tehát mondjuk az iskolákat nem kényszeríthetik arra, hogy fizessenek többet, mert Önöknek bevételi problémáik vannak. Ugye?

– Pontosan. Ezt szerettem volna mondani, hogy az egyetemes szolgáltatásra vonatkozik a hatósági árszabályozás. Tehát aki erre jogosult, ott mindenki a minisztérium által meghatározott áron kapja majd a gázt. Ahogyan ez egyébként eddig is történt. Nyilvánvalóan a szabadpiacon pedig a versenyhelyzet meghatározza azt, hogy milyenek az árak. Itt értelemszerűen nyilvánvalóan lehet növekedés is, lehet csökkenés is. Ez jelen pillanatban a gazdasági helyzettől és a versenyhelyzettől függ.

– Hogy áll az Önök 200-250 milliárdos forgalmában a magánfogyasztás, az egyetemes szolgáltatás és a szabadpiac aránya? Körülbelül mennyit tesz ki ez a három üzletág?

– Ez egy nagyon nagyon logikus kérdés, de jelen pillanatban egyelőre nem szeretnénk arról beszélni, hogy nekünk a szabadpiac köréből milyen bevételeink vannak, mert azért ez egy nagyon komoly üzleti titok.

– Igen?

– Igen. Egyébként ugye itt van a verseny. Az egyetemes szolgáltatás viszonylag átlátható abból a szempontból, hogy egyetemes szolgáltatási engedély szükséges ahhoz, hogy egy szolgáltató adott területen szolgáltathasson. Ezeket az egyetemes szolgáltatási engedélyeket a nagy szolgáltatók között gyakorlatilag úgy adták ki, hogy nincs átfedés. A mi területünkön természetesen a Főgáznak, illetve a Tigáznak van egyetemes szolgáltatási engedélye, tehát ilyen szempontból ezen a területen akár az egyetemes szolgáltatás tekintetében is lehetne vagy van verseny. Ugyanakkor viszont a hatósági árszabályozás gyakorlatilag nem teszi lehetővé, hogy az árak tekintetében legyen eltérés. És mivel ezek földrajzilag elhatárolt egyetemes szolgáltatási engedélyes területek, nem nagyon van verseny. Ugyanakkor viszont a szabadpiacon gyakorlatilag bármelyik szolgáltató versenghet az ügyfelekért és nyilvánvalóan aki a legjobb, minden szempontból legkedvezőbb árajánlatot teszi, ő fogja elnyerni azt az ügyfelet.

– De azért gondolom, Önöknek elég pontos tudomásuk van a lehetséges versenytársak piaci részesedéséről. Nekik is információik vannak Önökről.

– Hát ez így igaz, mindenki ismeri a maga piacát, de pontosan ez az az információ, amit nem szeretnék…

– Szóval nem akarja sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy a konkurencia jól tudja-e, hogy Önöknek mennyi kuncsaftjuk van.

– Így igaz.

– De azt a részét elmondhatja, hogy a háztartási fogyasztás ennek a teljes forgalomnak körülbelül mekkora részét teszi ki?

– Hát ha ezt elmondanám, akkor gyakorlatilag az előző kérdésre is ugyanúgy megadtam volna a választ.

– Na jó, hát akkor hátulról sem tudom ezt a dolgot megközelíteni. Akkor maradjunk egy olyan körülbelüli megközelítésnél, hogy azért az én becsléseim alapján biztos hogy legalább 5-10 milliárd forintos veszteség éri Önöket ezzel a 10 százalékos rezsicsökkentési döntéssel. Ez nagyságrendileg stimmel?

– Mivel egyelőre ezt, ahogy mondtam most kalkuláljuk, igazában erre vonatkozóan nem tudok semmilyen információt mondani. Már csak azért sem, mert amit itt alapjában véve figyelembe kell venni akár az egyetemes szolgáltatás tekintetében is, ugye a vállalat bevételét nagyon meghatározza a szezonalitás, lényegében ugye a fűtési szezon, az, amikor igazán nagyon komoly a gázfogyasztásnak a mértéke. Ha alapul vesszük azt, hogy ez viszont időjárásfüggő, tehát eddig egy viszonylag enyhe télről beszélhetünk, szemben például a tavalyi fűtési szezonnal, ahol februárban nagyon kemény mínusz húszfokos heteket éltük meg, amikor értelemszerűen megugrott a fogyasztás, ebből kifolyólag tehát ez az egyik olyan tényező, ami nyilvánvalóan meghatározza azt, hogy milyen lesz a vállalatnak az éves eredménye. A másik szempont pedig az, hogy folyamatosan éljük meg azt, hogy energiatudatos lesz a fogyasztó, magyarán szólva egyre többen próbálnak meg vagy alternatív energiaforrásokra átállni, vagy pedig például a panelprogram keretén belül nagyon sokan végeznek el olyan felújítást a lakóingatlanokon, amely révén gyakorlatilag a gázfelhasználásuk sokkal racionalizáltabbá válik.

– Ami nekik jó, de Önöknek nem biztos.

– Nem mondom azt, hogy ez az utóbbi egyébként nem jó a vállalatnak, hiszen itt alapjában véve a célkitűzés a minőségi szolgáltatás. Tehát ha mi azt látjuk, hogy a fogyasztóink például a tudatos fogyasztás révén olyan gázmennyiséget fogyasztanak el, ami egyébként a családi költségvetést nem terheli meg, és lehetővé teszi, hogy ezáltal ők rendesen fizessék a számlájukat, szemben például egy olyan állapottal, amikor valaki erre nem figyel, tehát olyan mértékű a fogyasztása, amit nem tud megfizetni, és akkor a vállalatnak nő a kintlévősége, akkor természetesen el lehet azon gondolkodni, hogy vajon melyik fogyasztó a jobb. Aki kevesebbet fogyaszt, de azt rendesen megfizeti, vagy aki felelőtlenebbül többet fogyaszt és utána ez kintlévőségként jelentkezik a társaságnál. Tehát nem biztos, hogy az, ha valaki kevesebbet fogyaszt, olyan rossz a vállalatnak. Ugyanakkor viszont, ami szintén meghatározhatja a vállalatnak a bevételét, például az, hogy a szabadpiacon működő vállalkozásoknak milyen a gazdasági helyzete. Nő-e mondjuk a piacuk, fejlődik-e maga a vállalkozás, ezáltal több energiára van-e igénye, és ebben az esetben például lehet, hogy a fogyasztása az megnő.

– Hát ebben az esetben akkor nem túl jók a kilátásaik. 2012-ben ugye a gazdaság visszaesett, 2013-ra sem túl jók a kilátások, szóval nagy gazdasági fellendülés nincs. Ez nem igazán növeli az energia iránti igényt. De mondjuk az elmúlt két évben a Tigáz nyereséggel gazdálkodott? Hatósági ár igen, de ezzel együtt tudtak nyereséget termelni?

– Hát a 2012-es évnek az eredménye még nincs meg. A 2011-es év, hát sajnos azt kell mondani, hogy komoly veszteséget eredményezett. Ott nagyságrendileg 7 milliárdos.

– 2010 például?

– 2010-ben, azt hiszem, egy nagyon minimális nyereséggel zártunk.

– És ha 2012-ben, tegyük fel, nem akarok a levegőbe beszélni, hiszen semmiféle adatom nincs, Önnek már nyilván vannak valamilyen becslései vagy a cégnek biztos vannak becslései, hogy alakult 2012, de ha mondjuk nagyjából nullán állnak, akkor milyen reményekkel indulnak neki 2013-nak? Kérdezem ezt már csak azért is, mert a Magyar Hírlap mai értesülései szerint tavasszal a kormány újabb 10 százalékos rezsi csökkentést tervez. Rá lehet terhelni további 10 százalékot a szolgáltatókra?

– Hát ha azt vesszük alapul – és ez most a vállalat összteljesítményétől független –, hogy az elmúlt években az egyetemes szolgáltatás keretén belül nyújtott szolgáltatás folyamatosan veszteséges volt, tehát akár már 2009-re, 10-re visszamenőlegesen is 2-2,3 milliárd forintos veszteséget jelentett ez a fajta szolgáltatás, és ehhez jött hozzá még a 2011-es év, amikor már a hatósági árszabályozásnak a hatásait lehetett érezni, illetve a gázárképletnek a meghatározása is kedvezőtlenül alakult a szolgáltató szempontjából, akkor egyelőre azt lehet mondani, hogy az egyetemes szolgáltatás mint olyan nem feltétlenül nyereséges. Azt nem szeretném kommentálni, hogy most milyen lapértesülések vannak és mi várható, különösen azért nem, mert egyelőre, ahogy említettem, még most kalkuláljuk azt, hogy ez a jelenlegi 10 százalékos árcsökkentés hogyan fogja befolyásolni a vállalat működését meg az eredményeit.

– Azt például megnézték vagy próbáltak érdeklődni, hogy ez a fajta kormányzati beavatkozás az árak alakításába európai uniós szempontból konform-e, vagyis hogy megfelel-e az uniós szabályozásnak?

– Hát egyelőre ilyen szinten még nem tartunk, már csak azért sem, mert azért az Európai Unió országaiban lévő egyes országok szabályozásai meglehetősen eltérnek egymástól. Ennek nem feltétlenül csak a szabályozási környezetben lévő különbség az oka, hanem az is, hogy minden egyes országban magának a piacnak, illetve a piaci struktúráknak – értve ezalatt, hogy magántulajdonban vagy állami tulajdonban lévő szolgáltatókról beszélünk – eltér a szerkezete. Tehát nem feltétlenül lehet ezt így egy az egyben összehasonlítani.

– Hány alkalmazottja van a Tigáznak?

– 1600 alkalmazott.

– Ha minden kötél szakad, elbocsátás is lehetséges?

– Egyelőre nem tudom megmondani, hogy most minden kötél szakad-e vagy nem. A társaság, ahogy a korábbiakban is kommunikáltam már, elkötelezett a magyar piac iránt, nyilvánvalóan az energetikai szektorba való belépés, illetve a jelenlét nem egy-két évre szól, hanem hosszú távban kell gondolkodni. Ezt bizonyította például az is, hogy amikor az EMFESZ kapcsán kaptunk nagyságrendileg 60 ezer fogyasztót, akiknek három hónapon keresztül még 8 százalékkal olcsóbban kellett adni a gázt, az nagyságrendileg egy 300 millió forintos veszteséget jelentett a vállalatnak. Ugyanakkor viszont mégis bevállaltuk, hiszen azért 60 ezer fogyasztó hosszú távon igen komoly befektetés. Tehát itt alapjában véve nem rövid távon, hanem hosszú távon kell gondolkodni. És ahogy említettem, erre a jelenlegi helyzetre a vállalatnak elsősorban úgy kell reagálnia, hogy ebben az irányban próbáljuk meg magát a működést minél hatékonyabbá tenni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Hol tart a 4-es metró?
Horváth Csaba, az MSZP frakcióvezetője a Fővárosi Közgyűlésben

Bolgár György: - Tarlós István, budapesti főpolgármester tegnap adott egy olyan nyilatkozatot a 4-es metróval kapcsolatban, amely kicsit elgondolkodtatott, hogy tudniillik minden valószínűség szerint 2014 tavaszán át tudják majd adni ezt a rendkívül korszerű metróvonalat. És ebben közvetve komoly dicséret is elhangzott a sokat szidott 4-es metróra. De ha mégsem, akkor annak jogi okai lesznek, mert különböző hat-hét évvel ezelőtt kötött szerződésekkel kapcsolatban jogi problémák vetődtek fel. Gondoltam, hátha Ön tudja, hogy mik ezek a jogi problémák vagy mik lehetnek azok a jogi problémák, amelyek a metró átadását akadályozhatják?

Horváth Csaba: - Igen, én őszintén szólva nagyon örülnék, ha a 4-es metrón már tudnák közlekedni, de egy kicsit úgy is érzem, hogy ebben van némi kibúvókeresés. Hiszen a hír második felében ott volt, hogy az utasok legfeljebb majd 2014 őszétől vehetik birtokba. Tehát az átadás majd azt jelenti, hogy elkezdik átadni metróállomásonként.

- Na de milyen szép lesz az, amikor Orbán Viktor és Tarlós István egymás után fogja a szalagokat átvágni, nem?

- Vagy hordót gurítani az alagútban, ami a hídavatásoknál szokás. De félretéve a tréfát, van néhány valóban jogos kérdés, amit még rendezni kell pénzügyileg, ilyen a Siemens-szerződés és néhány kisebb beruházónak vagy építőnek a szerződése. Én egy kicsit eltúlzottnak érzem azokat az összegeket, amelyeket Tarlós úr szerződésmódosításként kommunikált. Még egy fél évvel ezelőtt 373 milliárd forint volt az előirányzott költségvetése a projektnek. Tarlós István két évvel ezelőtt törölte azt a három metrómegállót, ami a zuglóiakat is bekapcsolta volna a 4-es metró új szárnyába. Tehát törölték a kiegészítő szakaszokat. Azzal együtt került volna egyébként eredetileg 500 milliárd forintba, most sajnos úgy néz ki, hogy a törlés után is 450 milliárd forintot meghaladó összeget szánnak erre a beruházásra. Ez egyelőre több kérdőjelet vet fel, mint a választ.

- Hiszen az elmúlt hónapokban éppen azzal büszkélkedett a főváros vezetése és Tarlós István, hogy olyan remekül sikerült azokat a problémákat megoldani, amelyeket az előző vezetés hagyott hátra. Az Alstommal kapcsolatban több 10 milliárdos nyereségekről számoltak be. Akkor hogy lett mégis a számla ennyivel nagyobb?

- Igen. Egyrészt 70 milliárd forint ténylegesen az a tétel, amivel ők költségtúllépésre hivatkoznak. Én is nagyon erős nagyítóval fogom átnézni azokat az elszámolásokat, amelyekben ezt majd be kívánják mutatni, remélem, hogy kapunk róla tételes elszámolást meg számlát is. A másik egy 10 milliárdos differencia, tehát összesen 80 milliárd forint a kettő közötti különbség. A 10 milliárd pedig többletmunkákból adódik, amelyeket már az új városvezetés rendelt meg. Tehát valamiért úgy értékelték az előző metró projektjét, hogy abba még 10 milliárd forintnyi szépítés, javítás, csinosítás belefér. Leegyszerűsítve, akár egy burkolatcsere is ebbe a 10 milliárd forintos többletkeretbe férhet bele. Meg fogjuk látni, hogy a 80 milliárd forint mennyivel több utazási élményt ad nekünk, de én bízom benne, hogy minden kellemetlenségtől függetlenül azért előbb-utóbb, inkább most már előbb ténylegesen is utazhatunk a 4-es metróval és nemcsak a győzelmi jelentéseket hallgathatjuk.

- Az elmúlt tízegynéhány évben a Fidesz, az akkori ellenzék folyamatosan azzal bírálta – és nem teljesen alaptalanul – az MSZP-SZDSZ budapesti vezetést, hogy állandóan emelkedik a 4-es metró költsége, és hogy eredetileg 100 valahány milliárd volt, aztán már nem is tudom hol tart. Persze akkor még belevették ezt a bizonyos zuglói kiegészítő részt is, és jött ez az 500 milliárd fölötti összeg. De folyamatosan az volt a kritika legfőbb tárgya, hogy lehet, hogy egyre drágább ez a beruházás. Most ehhez képest az elmúlt két, két és fél évben nem igazán hallottunk arról, hogy mi történik a metróval. Talán a legnagyobb változás az, hogy megjelentek végre a francia kocsik, amelyek érdekes módon most mégis tudnak majd közlekedni, miközben korábban alkalmatlannak minősítették őket a budapesti közlekedésre. De eközben is, miközben látszólag nemigen történt semmi, egészen nagymértékben növekedtek az árak. Azért 70-80 milliárd forint plusz egy korábban 370 milliárdosra taksált beruházáshoz képest óriási növekedés. Az nemcsak egy olyan apróság, hogy hát igen, erre nem gondoltunk, ott még különböző dolgokat ki kell javítani, ez egy kicsit több lett, mint amire számítottunk. Ez annál sokkal nagyobb összeg.

- Szerkesztő úr nagyon jól látja, ráadásul azzal, hogy kockázat persze mindig van egy föld alatt lévő építkezésben, de ez a kockázat gyakorlatilag megszűnt, mert 2010 augusztusában teljes hosszában elkészült az alagútrendszer és az állomásrendszer. Tehát úgy kapta meg Tarlós István és az új város, a fideszes városvezetés a kezébe a 4-es metró projektet, hogy érdemi nagy építési tevékenységet már nem kellett végezni a 4-es metrónál, tehát nem volt építési kockázat benne. Egész egyszerűen a szerelvényezés maradt nekik hátra, és én is így látom, így érzékelem, hogy valahogy mintha nem történt volna semmi az elmúlt két évben. Ehhez képest azért a 80 milliárd forintos szerződési összeg megugrásának legfeljebb a felét tudnám értékelhetően alátámasztani. A másik felére egyelőre nem találtam magyarázatot.

- Ez a bizonyos Siemens-szerződés, amire Ön is hivatkozik és amire korábban Tarlós is többször hivatkozott, pontosan miért okozna többletkiadást? Azért mert a beruházás késett és ebből következően mondjuk keletkeztek kárai a Siemensnek vagy ennek valami más oka van?

- Nem, ez maga a kiesés, tehát az idő, amivel a határidő csúszott. Azzal lehet vitatkozni, hogy jó volt-e megbontani vagy sem ezt a szerződést. Én tudakozódtam ebben a kérdésben, hiszen nem vettem részt személyesen a 4-es metró projektjében. Demszky Gábortól kérdeztem meg, hogyan alakult ez így történetileg, és azt mondta, hogy nagyon egyszerűen. Az Európai Fejlesztési Bank, amely finanszírozta a 4-es metró beruházását a kezdetekkor, elmondta, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján legalább 10-20 százalékkal olcsóbb a beruházás akkor, ha megbontják a szerződéseket, illetve az alapszerződést különböző részfeladatokra.

- Tehát, hogy nem egy nagy átfogó fővállalkozói szerződést kötnek és aztán majd a fővállalkozó lebontja ezeket a különböző alvállalkozókkal, hanem megpróbál a főváros különböző nagy szereplőkkel, különböző szerződéseket kötni?

- Így van. Nagyon egyszerű az analógia. Ha otthon lakásfelújításba akarunk kezdeni, akkor pontosan tudjuk, hogy drágább, ha egy generálkivitelezőnek azt mondjuk, hogy akkor legyen szíves kicserélni a konyha csempéjét, mellesleg villanyt szereljen meg gázt szereljen meg fűtést szereljen. Egészen biztos, hogy így legalább 10-20 százalékkal drágább, mintha azt mondanánk, hogy vesszük a fáradtságot és azt az öt mesterembert mi személyesen hívjuk oda, felügyeljük, minőségellenőrizzük és biztosítjuk.

- És egyenként alkudozunk velük.

- És egyenként alkudozunk velük versenyben, és megpróbáljuk elérni, hogy az a 10-20 százalék nálunk maradjon, ne pedig a vállalkozó zsebébe kerüljön. Tehát ez volt az Európai Fejlesztési Bank világos egyértelmű javaslata, hogy ezeket a nemzetközi tapasztalatokat alkalmazzuk. Nyilvánvalóan, amikor a finanszírozó bank javasol valamit, az több, mint egyszerű javaslat, de egyébként ráció is volt benne és ebből alakult ki ez a szerződéses struktúra. Az más kérdés, hogy akár a budapesti 1-es metrónak, amit mi kisföldalattiként ismerünk, a száz-százhúsz évvel ezelőtti kivitelezésekor a költségei megduplázódtak az eredeti elképzelésekhez képest. Őszintén szólva egy városnak nem igazán alakul ki rutinja metróépítésben, mert olyan ritkán fog bele. Nem vagyunk Peking, ahol mondjuk évente kettőt is építenek, ahol kialakul az a nagyon komoly gépezet, amely a legnagyobb költséghatékonyságot állítja elő. Mi ki vagyunk szolgáltatva azoknak a szereplőknek, akik ennek a megépítésére, kivitelezésére képesek. Nyilvánvalóan a mindenkori városvezetésnek a felelősségi körébe tartozik, hogy a lehető legnagyobb gondossággal járjon el, és próbálja ezeket a kockázatokat minimalizálni. Tehát én látok jó szándékot, ugyanakkor látok komoly kockázatokat is, és úgy látom, hogy a városvezetés komoly tartalékokat képez az esetleges kockázatok kezelésére. Én most őszintén szólva annak a 80 milliárdnak a felét látom reálisnak, a másik 40 milliárdot egyelőre elképzelni sem tudom, hogy mire akarják költeni.

- A korábbi időszakban azért, miközben rengeteg kritika érte a 4-es metró építését, mindig voltak valakik, akik szem előtt voltak. A DBR Metró projektvezetői elérhetők voltak a sajtó számára, nyilatkoztak, magyaráztak és magyarázkodtak, indokoltak és érveltek. Vagy amikor itt volt Klados Gusztáv, akit ugye mint nemzetközi szaktekintélyt alkalmaztak, hogy fúrja már ki végre valaki olyan azt az alagutat, aki ért hozzá, akkor ő is elérhető volt. Elmondta, hogy mi a helyzet, mik a problémák, mik az előre nem látható nehézségek és így tovább. Most meg két év óta mintha senki sehol nem látszana, senki semmire nem ad választ, azt sem tudjuk, hogy történik-e valami a föld alatt. Ez az Önök számára is ilyen láthatatlan vagy csak a közvélemény számára?

- Nem, sajnos a nagy része számunkra is. Ugye mi kapunk előrehaladási jelentéseket pro forma, de abból nagyon kevés dolog derül ki. Tehát érdemben a metróberuházás mélységeibe nem látunk bele, pedig ellenzéki frakcióként ehhez jogunk lenne. Ahogy egyébként szerintem a közel 2 millió Budapesten élőnek is joga lenne tudni, hogy részben az európai forrásokból, részben a budapesti forrásokból és állami forrásokból megépülő 4-es metró éppen hol tart, mit csinálnak, hogy történik. Azt gondolom, kutya kötelessége a mindenkori városvezetésnek, cégvezetésnek a lehető legszélesebb körben tájékoztatást adni. Ahogy mondtam, nagyon ritkán fordul elő egy város életében, legalábbis Budapest tekintetében az, hogy egy metró horderejű beruházást valósítsanak meg. Ez lehet annyira érdekes, hogy ennél kicsit rendszeresebben és széleskörűbben tájékoztassák a közvéleményt, mint amennyire ezt feladatának érzi a jelenlegi regnáló vezetés. Ezt én furcsállom. Külön közgyűlési határozatot kellett elfogadtatni arról, hogy a 4-es metróról a képviselők kapjanak valamilyen tájékoztatást, de ahogy fogalmaztam, ez csak valamilyen tájékoztatás, és nem az a mélységű és olyan széleskörű, amit mi szívesen látnánk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!