rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 4.

A diákmegmozdulásokról és az Alkotmánybíróság döntéséről
Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselője

Bolgár György: - Miután Bitó Lászlóval arról beszéltünk itt az elmúlt másodpercekben, hogy a kormány megrettent a fiataloktól, akkor megkérdezek egy fiatal kormánypárti képviselőt: megrettentek a tiltakozó diákoktól?

Gulyás Gergely: - Azt a meglepő választ tudom adni, hogy nem, de ugyanakkor a tiltakozások okát meghallottuk, megértettük, és abban a részben, amiben szerintem a diákoknak vagy a hallgatóknak igazuk volt, a kormány igazat is adott nekik, és az eredeti célokat nem feladva, változtatott a keretszámokon, illetve eltörölte a keretszámrendszert, de garantálta azt, hogy gyakorlatilag húszezerrel többen fognak a jövő évben teljes állami ellátásban tanulni, mint az ideiben.

– Én elhiszem, hogy nem rettentek meg, még csak meg sem riadtak, de azért azt kell gondolnom, hogy meglepődtek, amikor szembetalálták magukat a tiltakozó fiatalokkal, mert különben nem csinálták volna meg egyik pillanatról a másikra, hogy ja, hát akkor most csak tízezer-ötszáz állami ingyenes hely lesz a felsőoktatásban?!

– Szerintem egy rossz út a Fideszt vagy a Fidesz-frakciót úgy kezelni, mintha a frakció tagjai nem itt Magyarországon élnének, és ne lennének olyan korú gyermekeik sokaknak, akik mondjuk gimnazisták vagy éppen egyetemisták – és azért még a Fidesz vezetői között is sokaknak éppen ilyen korú gyermekeik vannak –, és ne kapnának maguk is első kézből információkat arról, hogy mire hogyan is reagál a fiatalság. Ezért aztán én értem, hogy ha valaki nem szimpatizál a Fidesszel vagy egy politikai erővel, akkor a legjobb, ha azt vetjük föl, hogy na most akkor megijedtek-e. De valójában ne zárjuk ki azért a politikából a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére sem a józan ész lehetőségét, hogy vannak olyan érvek, amiket meg lehet fogadni. Tehát mit mondott a kormány? A kormány azt mondta, hogy olyan rendszert szeretne, amelyben akik elkezdik a tanulmányaikat, azok közül lényegesen többen végeznek, mint most. Ellentmondó adatok vannak arról, hogy mennyien végeznek, de harminc-ötven százalék között van az az arány, akik elkezdik a tanulmányaikat, de nem fejezik be, ami nagyon magas. Illetve aki itt a magyar adófizetők pénzéből tanul, az utána a képzési időtartama legalább kétszeresének az idejéig a diploma megszerzését követő húsz évben ezt a közösséget gyarapítsa valamilyen formájában a munkájával. Ez volt a két kormányzati cél. A diákok azt mondták, hogy az a Diákhitel-2 program, ami ugyan nem járt volna effektív tandíjfizetéssel, de akár jelentős adósságot is felhalmozhatott volna az öt év végére, az azért nem jó, mert nem fogadják el azt sem ettől a kormánytól, sem valószínűleg más kormánytól, hogy hat vagy nyolc év múlva előálló helyzetekre tud olyan szabályozásra garanciát vállalni, amit senki nem változtat meg. És ott a garancia valóban az lett volna, hogy ha valaki az állami szférában vállal munkát, akkor eltörlik, ha a magánszférában, akkor pedig adókedvezménnyel teljes körűen ez érvényesíthető. Én azt elfogadom, és azért mondom, hogy ezek a félelmek jogosak voltak, hogy azt mondják, hogy jó, hogy most ez az államtitkár, ez a miniszter, ez a miniszterelnök, de hogy éppen nyolc év múlva vagy tíz év múlva, amikor abba a korba érnek, hogy érinti őket az előállt helyzet folytán esetlegesen a felgyülemlett hitel, akkor mi lesz, arra nekik senki tud garanciát adni. Mivel ezt el akarják kerülni, ezért a kormány olyan más megoldást keresett, ami az eredeti célokat érvényesíteni tudja, de ugyanakkor a diákok félelmeire is megfelelő választ ad.

– Azt mondta, ne becsüljük le, hogy a józan ész akár meg tud határozni egy kormánypárti frakciót vagy egy kormány működését is. Igen ám, csak ha ebből indulunk ki, akkor nem látom a józan ész nyomát sem abban, hogy egyik pillanatról a másikra drasztikusan mégiscsak csökkenteni akarták az állami férőhelyek számát, mintha tudomást sem vettek volna arról, hogy ezt nemigen lehet megcsinálni, figyelmeztetés nélkül nagy rétegeket kizárva az ingyenes tanulásból. És akármennyire nem tandíjnak nevezik a képzés költségeit, az mégiscsak tandíj, akkor is, ha nem most kell fizetni, hanem később. Azt mondja, sok fideszes képviselő gyereke egyetemre jár, vagy éppen hamarosan oda fog járni: ezeket az intézkedéseket az Önök háta mögött, az Önök tudta nélkül vezette be a kormányzat, vagy a józan ész akkor még nem volt domináns?

– Hogy a kormány milyen célokat fogalmazott meg, ezek azok, amelyeket én elmondtam, ezt a frakció minden tagja ismerte, hogy ennek következtében a Diákhitel-2. program, illetve egy ilyen, az államilag támogatott létszámot jelentősen redukáló keretszámot határoz meg, arról előzetesen a frakció nem tudott. De utána a frakcióelnökség és a frakció is tárgyalta, és ott is megfogalmazódtak egyébként ezek a kritikák. De azért az, hogy a tandíj bevezetése mit jelent, magyarul én el tudok képzelni egy olyan országot, ahol az a modell, amit be akartunk vezetni, vagy a kormány be akart vezetni, és amitől elálltunk, az jól működik, ha ott van hagyománya valóban annak, hogy ez a munkavállaló számára teljesen természetes, vagy az állami szférában ugye mindenki által elfogadott, hogy azonnal nullázódik az egész, és akkor ez nem jelent tandíjat, de valóban erre ma a kormány tud ugyan garanciát adni. Nem tud garanciát adni, hogy nyolc év múlva is kormányon lesz, meg tíz év múlva is kormányon lesz, illetve hogy ne változna senkinek a véleménye! Tehát én ezért mondom, én értem ezeket a félelmeket, nem fogadom azt el, hogy ez egy ugyanolyan tandíj, amit az adott pillanatban kell kifizetni, de azt elfogadom, hogy egy olyan gátja lehet a felsőoktatásba való bejutásnak és tanulásnak éppen emiatt a félelem miatt, hogy jó, jó, most azt ígérik, hogy majd leírják nullára az adósságomat, és valójában egy fillért se kell fizetni, de mi a garancia, hogy így lesz nyolc-tíz év múlva, ami miatt indokolt volt ezt megváltoztatni? De nem rossz szellemek vagy gonosz indulatok álltak emögött, hanem egy világos célok mentén egy rossz megoldást választott a kormány, három nap alatt ezt elfelejtette, és ehelyett egy olyan új tervezetet hozott, ami ugyan ez eredeti céloknak megfelel, de olyan megoldást kínál a hallgatók számára, ami szerintünk számukra sem sérelmes.

– Ők ezt nem így gondolják, de nem erről akartam elsősorban Önnel beszélni képviselő úr. Szóval alkotmánybírósági döntés, Fidesz-, illetve kormányzati visszavonulás. Ha jól emlékszem, a kezdet kezdetén, amikor először vetődött föl a választási regisztráció ötlete, akkor Ön a szkeptikusok közé tartozott, és talán nem is egy interjúban azt mondta, hogy nem, nem biztos, hogy ennek támogatója lenne. Aztán ahogy telt-múlt az idő, és a kormány, illetve a miniszterelnök egyre határozottabban képviselte ezt az álláspontot, úgy Ön is egyre inkább beadta a derekát, és a napokban, amikor kijött az első alkotmánybírósági határozat az alkotmány átmeneti rendelkezéseinek, illetve azok egy részének törléséről, akkor már kikelt az Alkotmánybíróság ellen, és azt mondta róluk, hogy hát ilyen aktivista felfogás még a Sólyom-féle időszakban sem volt jellemző. Miért gondolta azt, hogy ennyire harcosan ki kell állni a kormányzati törekvések mellett?

– Igen, köszönöm, hogy az én szempontomból is összefoglalta az elmúlt hónapok történéseit, de azért én nem minden ponton osztom azt, amit Ön elmondott, noha van valóságalapja, de még véletlenül se szeretnék utólag úgy tűnni, mintha én bármiben is nem osztanám a Fidesz ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjának a sorsát. Ugyanis nyilván amikor egy párt döntése megszületik, akkor többféle vélemény van, és utána addig tud egy párt normálisan működni ellenzékben, kormányon minden normális demokráciában, amíg a döntést követően ehhez a döntéshez mindenki tartja magát. Ezért ha nem említette volna külön, akkor teljesen másodlagos is lenne, hogy mi volt korábban az én véleményem. De én nem elvi vagy jogállami ellenérzéseket hangoztattam, hanem nekem taktikai félelmeim és ellenérveim voltak, ami arra vonatkozott, hogy a magyar választópolgárok egy olyan új intézmény bevezetését, amely egyébként demokratikus, Európa számtalan országában létezik, és azt el fogják-e fogadni, hogy...

– Képviselő úr, ezt annyiszor hallom, és mindannyiszor rosszul vagyok ettől – már megbocsásson –, hogy Európa számos országában létezik. Nem létezik, vagy nem így létezik, és nem így bevezetve létezik, van, igen regisztráció, de egész más hagyományokkal, más kultúrával, más szokásokkal, más demokratikus intézményekkel. Miért akarják ezt még mindig megetetni velünk?!

– Mivel Európa egy sokféle kultúrával rendelkező országokból álló közösség, ezért természetesen nincs két ugyanolyan történelmű és kultúrájú ország, viszont az az állítás általánosságban, hogy a regisztráció antidemokratikus, ez nem igaz, mert ebben az esetben – és véletlenül se akarok Önnek semmilyen rosszullétet okozni – számtalan ország lenne nem demokrácia, amit demokráciaként tartunk számon. Tehát én csak azért mondom, hogy az én álláspontom ebben végig következetes volt. Az egy más kérdés, hogy én a politikai kockázatait jelentősebbnek ítéltem meg ennek, mint mások.

– Tehát nem elvi, hanem praktikus okokból foglalt úgy állást, ahogy, az elején?

– Így van, de én az elején is egyébként így is mondtam, hogy én azért látok súlyos ellenérveket is ezzel szemben. De ami a lényeget, az Alkotmánybíróság döntését illeti, a mai alkotmánybírósági döntés teljesen egyenes következménye volt az átmeneti rendelkezések részbeni megsemmisítésével kapcsolatos alkotmánybírósági döntésnek. Tehát azt kell mondjam, ebben már semmilyen meglepő nincs, az időzítésből is ez következett, meg magából a döntésből is egyébként. Az átmeneti rendelkezéseknél meg nem azt a vitát szeretném megnyitni, hogy azok a rendelkezések, amelyeket az Alkotmánybíróság megsemmisített, jó vagy rossz rendelkezések voltak-e, hanem hogy az Alkotmánybíróság nem volt-e hihetetlenül aktivista akkor, amikor ezt tette. Erre szerintem az a válasz, hogy de igen! Egyébként az aktivizmus nem feltétlenül negatív jelző, én úgy gondolom, hogy Sólyom László például elismerésnek veszi, hogy az ő időszaka ilyen volt, és számon is kérte több alkalommal tudományos konferenciákon a saját utódjain, hogy nem voltak aktivisták. Én erre mondtam azt, hogy ennél aktivistább döntésre én nem emlékszem.

– Na de nem dicséretnek szánta, mert akkor azt mondta volna, hogy bravó Alkotmánybíróság, csak így tovább, ilyen aktivista módon, de nem ezt mondta!

– Hát nem tudom, én azt mondtam, hogy ez már-már olyan mértékű aktivizmus, ami az alaptörvény egy adott rendelkezését figyelmen kívül hagyja, és egy másik sajátos értelmezésével rontja le. Ez szerintem egy tényszerű állítás. Azt mondtam, hogy tiszteletben kell tartani az Alkotmánybíróság döntését, s azt gondolom, hogy ez egy aktivista határozat. Itt nem a regisztrációról van szó, sem nem az érintett rendelkezésekről, kizárólag az Alkotmánybíróság határozatának szerintem nem is annyira politikai, inkább talán jogi értelmezéséről.

– Milyen tanácskozások – ha tetszik, válságtanácskozások – zajlottak azok után, hogy az Alkotmánybíróság meghozta az első, az átmeneti rendelkezésekről szóló döntését, amelyből aztán következett ez a mostani határozat is. Látták, tudták, érezték, és például bevonták Önt, mint jogi szakpolitikust annak az elemzésébe, hogy fenntarthatatlan ez, vagy esetleg azon morfondíroztak, hogy mégis meg kéne próbálni esetleg alkotmánymódosítással, alaptörvény-módosítással ezt a regisztrációt életbe léptetni?

– Tegnap volt egy egyeztetés, ahol ott voltam, és ahol végleges döntés született, és ott nyilván az adott lehetőségeket számba vettük, és szerintem a lehető legbölcsebb döntést sikerült tán meghozni.

– Nagy vita volt, vagy tulajdonképpen elvégeztetett...

– Nyitott elemzés volt, de ennél többet egy belső megbeszélésről engedje meg, hogy ne mondjak!

– Na de én meg azon vagyok, hogy minél többet megtudjunk egy belső megbeszélésről, úgyhogy ezért erőltetem.

– De ettől még a belső döntéshozataláról egy párt viszonylag keveset szokott beszélni!

– Hogyan tovább, minden változatlan marad, ami a választások lebonyolítását illeti, vagy azért még vannak készenlétben terveik?

– Hát a választási eljárási törvény záróvitára értelemszerűen visszakerül az Országgyűléshez, hiszen abból adódóan, hogy előzetes normakontroll folytán vizsgálta az Alkotmánybíróság, és semmisítette meg, illetve minősítette alkotmányellenesnek bizonyos rendelkezéseit – ugye ebben még megsemmisítés sincs, hiszen nem is lépett hatályba a jogszabály –, ezért a jogszabálytervezet visszakerül az Országgyűlés elé. Nyilván az Országgyűlésnek ebben az esetben érdemi vitát kell lefolytatnia, én nem hiszem, hogy óriási változások lennének a választási eljárási törvénnyel kapcsolatosan. A regisztráció intézménye az Alkotmánybíróság szerint is szükségszerű – ebben egyébként nem volt vita – a nemzetiségeknél, a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok esetén, és itt nemcsak a határon túli magyarokról van szó, de például arról is, aki Magyarországon tartózkodik, de hajléktalan, nincs lakóhelye. Más esetekben pedig a regisztráció nem lehet az Alkotmánybíróság döntésének értelmében a választójog gyakorlásának előfeltétele.

– Itt a műsor elején Kuncze Gábor betelefonáló hallgatóként fölvetette, hogy az se elképzelhetetlen, hogy Önök előrehozott választást akarnának, és ennek része volna ez a mostani rendezett visszavonulás. Teljesen kizárja ennek lehetőségét?

– Ez Kuncze Gábor régóta ismert humorának a része volt, vagy pedig komoly felvetésként hangzott el?

– Abszolút komolyan.

– Akkor itt jobb lett volna, ha az előbbi a helyzet. Természetesen ez teljesen kizárt!