Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 4.



Bolgár György kérdései 2013. január 4-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megbukott a választási regisztráció, az Alkotmánybíróság megsemmisítette az erről szóló törvényi rendelkezéseket, a Fidesz pedig bejelentette, hogy a döntést elfogadja, és a 2014-es választásokon való részvételt nem kívánja előzetes feliratkozáshoz kötni. Mivel magyarázzák, hogy Orbán Viktor tudomásul veszi a vereséget?

Következő témánk, hogy a Negyedik Köztársaság Mozgalom feloszlattatná a Fideszt, amiért a párt törvénysértő módon működött 2012-ben, a hatályos Polgári Törvénykönyv szerint ugyanis a pártoknak minden évben kongresszust kell tartaniuk, ez azonban a Fidesz esetében nem történt meg. Vajon feloszlatják?

Aztán beszéljük meg, hogy Esterházy Pétert megcenzúrázták a közszolgálati rádióban, illetve hogy az MTVA bocsánatot kért az írótól, amiért kulturális ajánlójából kivették a nemzeti színházi látogatásra buzdító szavait. Ilyen totális és egyben ilyen piti a megfelelési kényszer a közmédiában? Hol a határ?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nem szégyelli, hogy fizetése mellett a nyugdíját is fölveszi?

És végül ezzel is kapcsolatban beszéljük meg, hogy az egészségügyi államtitkár szerint nem forog veszélyben az egészségügy működőképessége, amiért a közszférában dolgozók a jövőben vagy a nyugdíjukat veszik föl, vagy a további munkát és a fizetést választják a nyugdíj helyett. Mit tud ő, amit mi nem?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A foglalkoztatási statisztikák bizonytalanságairól
Linnerné Eperjesi Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője

Bolgár György: - Ma két gyorsjelentést is kiadtak, az egyik szerint ötvenötezer fővel dolgoznak többen ma Magyarországon, mint egy évvel ezelőtt, pontosabban ez a szeptember-novemberi időszakra vonatkozik, és a másik szerint változatlan a munkanélküliségi ráta, 10,6 százalékos. Ezen belül nyolcezer fővel nagyobb a munkanélküli létszám, mint az egy évvel korábbi időszakban. Elsőre ez a két szám ellentmondásosnak tűnhet a hallgatók fejében: mitől van az, hogy valamennyivel nőtt a munkanélküliség, ugyanakkor többen dolgoznak, mint tavaly?

Linnerné Eperjesi Erzsébet: - Ez csak látszólagos ellentmondás, mert a foglalkoztatottnak nem ellentéte a munkanélküli. Ennek a felvételnek a fogalmi rendszere szerint három kategóriával dolgozunk, a foglalkoztatottakkal, a munkanélküliekkel és az inaktívakkal. Az inaktívak azok, akik egyik kategóriába sem tartoznak, a foglalkoztatottak, akiknek van állásuk, és ebben dolgoztak is, a munkanélküliek azok, akik aktívan állást keresnek, és ha találnának állást, el is tudnának helyezkedni. Mind a két kritérium nagyon fontos ebből a szempontból. Míg az inaktívak azok, akik nem keresnek állást, vagy nem tudnak, tehát ezeket a kritériumokat nem elégítik ki. Tehát akkor, amikor nő a foglalkoztatás, és változatlan a munkanélküliség, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kevesebb az inaktív, tehát a gazdasági aktivitás nagyobb lett.

– Mitől nő a gazdasági aktivitás?

– Hát a gazdasági aktivitás… a munkaerő-piacon jelen lévők, tehát tulajdonképpen a munkanélküli az, aki bármikor el tudna helyezkedni, tehát egészen másfajta viszonya van a foglalkoztatáshoz, mert ha lenne állása, akkor rögtön el tudna helyezkedni, míg egy inaktívnak esetleg több hónapba telik, amíg úgy tudja rendezni a körülményeit, hogy tényleg állásba tudjon kerülni.

– De vajon társadalmilag mi magyarázza azt, hogy az aktívak száma megnövekedett? Mi ösztönözte őket, mert nyilván nem arról van szó, hogy hirtelen több az egészséges ember, aki nem tehetetlenül otthon próbálja gyógyítani magát, hogy visszatérhessen a munkaerő-piacra, hanem valamiért őket ösztönzik, hogy térjenek vissza ide...

– Térjenek vissza, így igaz, a munkakínálatot több dolog is ösztönözte ebben az időszakban. Ide kell sorolnunk a nyugdíjazási feltételek szigorodását, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát, a különböző munkanélküli ellátások időtartamának csökkenését, ez mind aktívabbá teszi az egyes embereket abban, hogy munkát keressenek. Aztán az is odatartozhat, hogy ha romlik a család helyzete, akkor az eddig inaktív tagok is igyekeznek elhelyezkedni, munkát találni: többkeresőssé válhat egy család, tehát nagyon sokféle szempont van, ami ezt a tendenciát erősíti.

– Elvileg nézve ez az ötvenötezer fős foglalkoztatotti létszámnövekedés, pláne válságos körülmények között, szépnek mondható. De néhány héttel ezelőtt volt egy másik jelentésük, amiben részleteiben vizsgálták, hogy kiket és hogyan foglakoztatnak, és abból kiderült, hogy a versenyszférában az öt vagy annál több főt foglalkoztató vállalkozásokban csökkent a foglalkoztatottak száma mintegy harmincötezerrel. Magyarán a gazdaság döntő részében, legszámottevőbb részében, ahol a nemzeti jövedelem alapvetően képződik, ott kevesebben dolgoztak. És ha hozzávesszük a közszférát, és ebben nemcsak a közmunkások, közfoglalkoztatottak vannak benne, hanem például a minisztériumi vagy KSH-dolgozók, ott ugyan valamennyivel nőtt a foglalkoztatás, de elsősorban a közmunkásoknak tudható be. A kettő együtt, a közszféra és a versenyszféra együtt még mindig csökkenő tendenciát mutatott, a múlt év végéhez képest Magyarországon majdnem húszezerrel kevesebben dolgoztak ezen a két területen. Akkor hogy jön ki az ötvenötezer fős foglalkoztatotti létszámbővülés?

– Hát teljesen más alapú ugye a két felvétel. A versenyszférát, illetve a hozzánk csatolt költségvetési szférát megjelenítő jelentésünk a gazdaságnak a stabilabb részét nézi. A munkaerő-felmérésben, amiben most közzétettük az adatokat, jobban megjelennek a foglalkoztatás egyéb formái, az alkalmi, az időszakos munkák, elvileg a gyakran a nem bejelentett foglalkoztatás egy része is megjelenik, nem tudjuk, hogy mekkora része.

– Mert hogy ezek a statisztikai adatok részben abból származnak, hogy megkeresnek embereket, és megkérdezik őket, hogy dolgoznak-e?

– Ez főként abból származik, igen. Tehát különböző kérdéseket teszünk föl nekik, és abból derítjük ki, hogy dolgoznak-e, vagy nem dolgoznak.

– Tehát a gazdaság, illetve a társadalom különböző területein a stabil foglalkoztatottak száma csökkent, de az egyéb területeken nőtt.

– Igen, ez az ötven feletti kört nevezzük mi annak, ami amúgy viszonylag stabilabbnak tekinthető, ezek a más területeken pedig, be is írtuk a jelentésbe, hogy a közfoglalkoztatás kiterjesztése majdnem háromnegyed részét magyarázza ennek a, a növekedésnek, tehát ennek az ötvenötezer fős növekedésnek, mert itt azért a közfoglalkoztatott is másképp jelenik meg.

– Azt milyen jelenségként lehet értékelni, hogy a mondjuk alkalmi munkások vagy a szürkezónában alkalmazottak vagy ilyen-olyan módon, tehát nem stabil módon foglalkoztatottak száma nőtt az elmúlt egy évben? Ez milyen gazdasági, társadalmi folyamat? Vagy ez nem a KSH-ra tartozik?

– Hát tulajdonképpen azt tapasztaljuk, hogy az atipikus foglalkozásokban növekedett… például a részmunkaidős foglalkoztatás jóval gyorsabban nő, a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók aránya gyorsabban nő, tehát ilyen jelek vannak, amit a statisztikai kiadványokban, statisztikai tükörben egy picit részletesebben meg lehet találni, vagy az adatbázisokban. De számos kutatás is foglalkozik ezzel jelenleg, legutóbb a munkaerő-piaci tükör jelent meg a Közgazdasági és Regionális Kutatóközpont tollából, ahol aztán részletes tanulmányok is foglalkoznak azzal, hogy milyen tendenciák vannak, tehát inkább ezeket a tanulmányokat érdemes ilyen szempontból nézni.

– Olvastam olyan feltételezést, hogy a foglalkoztatottak számába beleszámítódnak azok is, akik esetleg nem is Magyarországon, hanem mondjuk Ausztriában vagy Németországban dolgoznak. Hiszen ezeken a felméréseken alapuló statisztikák, hogy elmennek mondjuk Kovács nénihez, és megkérdezik, hogy és akkor dolgozni tetszik-e, és a családban a gyerek, és ő elmondja, hogy igen, dolgozik, de hogy éppen Ausztriában vagy egy budapesti gyárban, az már nem szerepel benne. Lehetséges, hogy még az is előfordulhat, hogy az Ausztriában nagyobb számban munkát vállalók is beleszámítanak a foglalkoztatottak számába?

– Igen, a munkaerő-felmérésben azért az a definíció, hogy egy éven belül dolgozik-e külföldön, tehát nem régebben, mint egy éve van külföldi munkahelye. Ha belekerül valaki olyan a mintába, akinek a háztartásába tartozik ez az ember, tehát tulajdonképpen közös háztartásban élnek, akkor ő is szerepelhet ebben a felvételben. De miután ez mintavételes felvétel, ezeknek a létszámoknak a meghatározására nem alkalmas.

– Pontos számot lényegében csak a költségvetési szférából, illetve...

– Tulajdonképpen a migrációs statisztikából lehet inkább mondani.

– De úgy egyáltalán foglalkoztatottakról igazán pontos számot az öt főnél többet foglalkozatók, illetve a költségvetési szféra intézményeiből lehet kapni?

– Igen, tehát azok más jellegű statisztikák, mint a mintavételen alapuló...

– Azok konkrét statisztikák, ugye?

– Igen, tehát ott tulajdonképpen a költségvetési szféra az adminisztratív forrásból adódik, illetve az teljes körű megfigyelés, az ötven fő feletti vállalkozásokra vonatkozó megfigyelés szintén teljes körű, de az öt és ötven fő közötti már mintavételes, úgyhogy ebből is szoktak módszertani problémák adódni. Tehát ez a létszám már nem annyira biztos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A bíróság ítéletbe foglalta a Klubrádióval megkötendő szerződés szövegét
Stock Richárd, a Klubrádió vezérigazgató-helyettese és jogásza

Bolgár György: - Tegnap megkaptuk a bíróságtól azt az ítéletet, amelyet megismételt elsőfokú tárgyaláson hoztak a 92,9-es frekvenciáról, amit még 2010-ben nyertünk meg az ORTT pályázatán. Mit tartalmaz ez az írott ítélet és annak indoklása, részben ahhoz képest, amit a hallgatók is tudnak, hogy tudniillik nekünk adják ezt a másik frekvenciát, és létrehoztak egy szerződést, amit meg kellene kötni, alá kellene írnia a Médiahatóságnak és nekünk?

Stock Richárd: - Nos, hát pontosítanék is rögtön: ez az ítélet annyiban nagy előremozdulás a legelső ítélethez képest, hogy az ítélet rendelkező részébe foglalva tartalmazza a teljes műsorszolgáltatási szerződést.

– Tokkal, vonóval?

– Így van, tokkal, vonóval, az első betűtől az utolsóig, ennek megfelelően ez egy harminchat oldalas ítélet, mert ebből tizennégy vagy tizenöt oldal csak maga a műsorszolgáltatási szerződés. Ez teljes egészében az ítéletben olvasható, ami azért nagyon jó, mert innentől fogva nem lehet vita arról, hogy vajon milyen tartalma van ennek a jogviszonynak. Lényegében semmi más feladat nincsen, mint hogy ez alapján el kell majd járnia a Médiatanácsnak, és át kell alakítania hatósági szerződéssé, illetőleg meg kell adnia a rádióengedélyt. Hozzáteszem: természetesen akkor, ha az ítélet jogerőre emelkedik.

– Igen, még erre is kitérünk, tudjuk, hogy még az se biztos, hogy mi van akkor, ha valami jogerőre emelkedik. De azt mondod, hogy ennek alapján kell eljárnia a Médiahatóságnak és átalakítania hatósági szerződéssé. Akkor ez milyen szerződés, amit a bírósági ítélet közöl, amit rögtön át kell alakítani, vagy mi?

– Ez egy olyan szerződés, amelyet a Médiatanácsnak meg kellett volna kötnie a Klubrádióval még 2010-ben, és amelyet elmulasztott – jogellenesen – megkötni a Klubrádióval, ezt most a bíróság pótolta. Azért van ennek jelentősége, mert az első ítélet meghozatalát követően a Médiatanács azt kommunikálta, hogy ő csak és kizárólag azért élt fellebbezéssel az ellen az ítélet ellen, mert számára nem volt világos ennek a jogviszonynak a tartalma. Többek között hivatkoztak ennek a hatályára, hogy mikortól jött létre, meg egyáltalán hogy mit tartalmaz ez a szerződés, s azt mondták, hogy azért kell fellebbezni az ellen, hogy másodfokon tisztázódjon, pontosan milyen tartalommal jött létre a szerződés. Ez annyiban nem volt természetesen igaz, hogy a fellebbezésük számtalan más kifogást is tartalmazott, ezeket egyébként a másodfok javarészt visszautasította. Egyetlenegy kérdésben, ugye az indoklás kiegészítésében új eljárást rendelt el. Most ugyanakkor azt a „hibát” is kiküszöbölték, hogy a Médiatanács ne tudná, hogy pontosan milyen feltételekkel jött létre ez a szerződés. Ezért mondom azt, hogy elvileg megnyílt a lehetőség arra, hogy a Médiatanács ne éljen az ő fellebbezési jogával. Amennyiben tehát komolyan gondolja, hogy a Klubrádió sugárzását ő szeretné biztosítani, és szeretne együttműködni a Klubrádióval, jogállami megoldások keretében, azért, hogy a Klubrádió sugározhasson, akkor most ennek a feltételei immáron megteremtődtek.

– Ezt komolyan gondolod, hogy komolyan gondolják?! Na jó, ez csak zárójeles kérdés!

– Mi küldtünk már egy levelet a Médiatanácsnak, amelyben felhívtuk a figyelmüket arra, hogy itt lenne az ideje annak, hogy az ő saját kommunikációjuknak megfelelően járjanak el ténylegesen. Ezt a levelet annak idején csak azzal utasították vissza, hogy még nem érkezett meg hozzájuk az ítélet, tehát nem tudják, hogy miről is van igazából szó. Ez a hiány immáron pótlódott, az ítélet ott van előttük, erre újfent egy új levélben figyelmeztettük őket, és emlékeztettük őket, hogy akkor most megvan a lehetőség arra, hogy a Klubrádió frekvenciájának a sorsa hosszú távon rendeződjön. Amennyiben fellebbezéssel élne a Médiatanács ez ellen az ítélet ellen, akkor már nem lehetne arra hivatkozni, hogy ezt azért teszi, mert valami előtte nem világos. Csak akkor él a Médiatanács fellebbezéssel ez ellen az ítélet ellen, ha kifejezetten nem akarja azt, hogy a Klubrádió sugározhasson az egyébként általa törvényesen megnyert és immár a bíróság által is neki ítélt frekvencián.

– Természetesen ez se okozna manapság már olyan óriási meglepetést senkinek. De visszatérve megint ehhez az ítéletbe foglalt szerződéshez, amelyet 2010-ben kellett volna megkötnie a Médiahatóságnak velünk: ezek szerint ezt nem is kellene már aláírniuk, még így utólag két-két és féléves késéssel sem, hanem ezt mintául véve és az ítéletet elfogadva, át kellene alakítaniuk a mostani törvénynek megfelelő hatósági szerződéssé, és azt kellene nekik is meg nekünk is aláírnunk?

– Így van. Annyiban természetesen egyszerűbb a mi dolgunk, hogy a törvény rendelkezései szerint akár nem is kellene szerződésnek sem születni, hatósági szerződésnek, hiszen a Médiatanács ezt hatósági határozatba is foglalhatja. Tehát ha úgy vesszük, az aláírás csak formális aktus, hiszen a jogviszony tartalma immáron az ítéletbe foglaltan rögzítve van, ebbe semmilyen eltérés nem lehetséges. Ez is a törvény erejénél fogva van így, tehát itt egy technikai jellegű műveletről van szó. Ami nagyon fontos azonban, hogy az ítélet effektíve kimondja, és tartalmazza azt, hogy ennek az átalakításnak a kötelezettsége is a törvény erejénél fogva terheli a Médiatanácsot, tehát nem lehet kibújni ez alól a kötelezettség alól arra való hivatkozással, hogy valamit létrehozott a bíróság, de bennünket az nem érdekel, mert hatósági szerződés alapján kell eljárni, mi meg olyat nem akarunk megkötni! A bíróság kifejezetten kitért arra is, hogy ez alapján a szerződés alapján és az új médiatörvény átmeneti rendelkezésének a figyelembevételével a Médiatanácsot a törvény ereje kötelezi arra, hogy ezt átalakítsa a jelenlegi hatályos szerződéssé, és nekünk biztosítsa a 92,9 MHz-es frekvencián a sugárzás lehetőségét.

– Akkor emberi számítás szerint és a jog normális értelmezése szerint ezt a pert másodfokon sem lehet elveszteni?

– Én úgy gondolom, hogy nem, hiszen a másodfokú bíróság, amikor az indokolás kiegészítésére visszaadta az első foknak ezt az ügyet, akkor az első fok összes egyéb tartalmi megállapításával kifejezetten egyetértett. Tehát az ügy tartalmi alapjait tekintve a másodfok mindenben megerősítette az elsőfokú ítéletet, ezért nem is került újratárgyalásra az ügy azon kérdések tekintetében, hogy vajon jogszerűen járt-e el a Klubrádió, és vajon jogszerűtlenül járt-e el a Médiatanács. Így kizárólag a két jogszabály hatályossági ütközése volt az a kérdés, amit meg kellett vizsgálni, ezt a bíróság megvizsgálta, és úgy döntött, hogy a régi törvény alapján ezt a szerződést létre lehet hozni, és az új törvény átmeneti rendelkezéseit alkalmazni kell. Viszont a 2012 nyarán hatályba lépett módosításokat, amelyek ugye lex Klubrádió néven híresültek el, amikor megpróbálták megvonni a bíróságnak a jogát arra nézve, hogy ezt a szerződést létrehozza, és megpróbálták ennek a szerződésnek a végrehajtását ellehetetleníteni, azt a bíróság álláspontja szerint kifejezetten nem kell alkalmazni, mert visszamenőleges hatállyal ezek a korábban indult jogvitára és a korábban kiírt pályázatra nem vonatkoztathatók. Ez nagyon fontos eleme ennek az ítéletnek.

– Az mit jelent, hogy itt a harmincegynéhány oldalas ítéletben a legvégén a perköltségekre vonatkozóan van egy olyan megjegyzés, hogy a felperes – vagyis mi – csak részben lett pernyertes, ezért a perköltségeket így és így kell megosztani. Mit jelent az, hogy csak részben lettünk pernyertesek?

– Hát ez az ítéletben is nagyon hosszasan le van írva. Ugye mi a biztonságra törekvés jegyében nagyon sok kereseti kérelmet terjesztettünk elő, ezek közül részben vagylagos kérelmeket is előterjesztettünk, illetőleg egymást kiegészítő kérelmeket, amelyek közül a bíróság csak egynek adott helyt, nevezetesen annak a kereseti kérelemnek, hogy létrehozta ezt a Médiatanács által...

– Csak a lényeget fogadta el?

– Így van, tehát csak a lényegben adott nekünk igazat, és egyébként a különféle mellékkérelmeket elutasította, mondván, hogy azok szükségtelenek, okafogyottak és feleslegesek. Ezeket mi magunk is azért terjesztettük csak elő, mert hiszen a kereseti kérelem előterjesztésekor az ember biztonsági játékot játszik, megpróbálja a lehető legtöbbet kérni. Ezek közül lényegében bárminek adtak volna helyt, nekünk már jó lett volna. A bíróság ezt az érvelést fogadta el, amelyik a létrehozásra vonatkozó érvelésünk volt, ezt nekünk megítélte, az egyéb kereseti kérelmeinket elutasította. Ez bennünket egy kicsit sem zavar, hiszen minden, amit eredetileg célként kitűztünk magunk elé, az ebben az ítéletben benne van.

– Nézzünk egy kicsit előre! Ez persze a legnehezebb, mert a jövőbe nem látunk, bár sok mindent abból, ami történt, meg tudnánk jósolni a mi kálváriánkat illetően. Szóval mi van akkor, ha akár elfogadja az elsőfokú ítéletet a Médiahatóság, és nem fellebbez, akár föllebbez, és a másodfok jóváhagyja az elsőfokú ítéletet, vagyis az lesz, hogy nekünk ez a frekvencia jár, ezt mi törvényesen elnyertünk, és itt a szerződés, amit csak hatóságivá kell átalakítani, megköthetjük, de van-e az ítéletben vagy bárhol máshol törvényben olyan kötelezettség, hogy ezt X határidőn belül kell megtennie a Médiahatóságnak? Vagyis van egy jogerős ítélet, de ők 2019. október 45-ig kitolják ennek végrehajtását.

– Hát ezt elvileg nem tehetik meg, hiszen ha ők maguktól hivatalból nem indítanak eljárást, akkor mi fogunk benyújtani egy kérelmet erre vonatkozóan, és ezt, mivel most ebben az ügyben egyéb eljárási szabályok nincsenek, a közigazgatási eljárások általános szabályai szerint harminc plusz harminc nap alatt le kell folytatni. Ebben az ügyben meg kell hozni a határozatokat, amelyek ha bármilyen oknál fogva megint nem lennének jogszerűek, akkor az ellen közigazgatási úton van helye további jogorvoslatnak. De hát ugye az volt a beszélgetés kiinduló alapja, hogy vajon akar-e immár jogállami módon, jogkövető magatartást tanúsítani a Médiatanács, vagy sem. Amennyiben megmakacsolná magát, akkor pedig természetesen igénybe vesszük az összes jogorvoslati lehetőséget, ami erre nyitva áll.

– Akkor nézzük a másik lehetőséget, legyünk abszolút jóhiszeműek, és gondoljuk azt, hogy az ítéletet elfogadják, megnyugszanak, azt mondják, hogy tényleg, ezt így kell csinálni, most már tudjuk. Mennyi idő alatt lehet az egészet lebonyolítani, mennyi idő múlva kezdhet mondjuk a mai naptól kezdve sugározni a 92,9-en a Klubrádió?

– Hát ha ennyire optimisták vagyunk, akkor azt is elmondhatjuk, hogy ez akkor nem is a Médiatanácson múlna, hiszen ami a Médiatanácsot illeti, ő maga az őt illető határozatokat néhány hét alatt is meg tudná hozni, és akkor onnantól fogva az új frekvenciára történő átváltásnak a műszaki kiépítési feltételei szabnának ennek időhatárt.

– Mert hogy ez nem úgy megy, hogy ott áll a frekvencia, és csak át kell költözni?

– Hát a frekvencia meg van tervezve, de ahhoz egy megfelelő adóberendezést és antennarendszert az adott telephelyre telepíteni kell. Mi erre azért valamilyen szinten elő vagyunk készülve, tehát én úgy gondolom, hogy olyan két-három hónapon belül – ha a Médiatanács valóban úgy járna el, ahogy az tőle immár elvárható – akár meg is oldható ez a frekvenciaváltás. A törvény egyébként erre hosszabb átmeneti időt ad, de az biztos, hogy ha a jogi akadályok elhárulnának, és a Médiatanács együttműködne, akkor nyilván mi nem késlekednénk ezzel.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A diákmegmozdulásokról és az Alkotmánybíróság döntéséről
Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselője

Bolgár György: - Miután Bitó Lászlóval arról beszéltünk itt az elmúlt másodpercekben, hogy a kormány megrettent a fiataloktól, akkor megkérdezek egy fiatal kormánypárti képviselőt: megrettentek a tiltakozó diákoktól?

Gulyás Gergely: - Azt a meglepő választ tudom adni, hogy nem, de ugyanakkor a tiltakozások okát meghallottuk, megértettük, és abban a részben, amiben szerintem a diákoknak vagy a hallgatóknak igazuk volt, a kormány igazat is adott nekik, és az eredeti célokat nem feladva, változtatott a keretszámokon, illetve eltörölte a keretszámrendszert, de garantálta azt, hogy gyakorlatilag húszezerrel többen fognak a jövő évben teljes állami ellátásban tanulni, mint az ideiben.

– Én elhiszem, hogy nem rettentek meg, még csak meg sem riadtak, de azért azt kell gondolnom, hogy meglepődtek, amikor szembetalálták magukat a tiltakozó fiatalokkal, mert különben nem csinálták volna meg egyik pillanatról a másikra, hogy ja, hát akkor most csak tízezer-ötszáz állami ingyenes hely lesz a felsőoktatásban?!

– Szerintem egy rossz út a Fideszt vagy a Fidesz-frakciót úgy kezelni, mintha a frakció tagjai nem itt Magyarországon élnének, és ne lennének olyan korú gyermekeik sokaknak, akik mondjuk gimnazisták vagy éppen egyetemisták – és azért még a Fidesz vezetői között is sokaknak éppen ilyen korú gyermekeik vannak –, és ne kapnának maguk is első kézből információkat arról, hogy mire hogyan is reagál a fiatalság. Ezért aztán én értem, hogy ha valaki nem szimpatizál a Fidesszel vagy egy politikai erővel, akkor a legjobb, ha azt vetjük föl, hogy na most akkor megijedtek-e. De valójában ne zárjuk ki azért a politikából a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére sem a józan ész lehetőségét, hogy vannak olyan érvek, amiket meg lehet fogadni. Tehát mit mondott a kormány? A kormány azt mondta, hogy olyan rendszert szeretne, amelyben akik elkezdik a tanulmányaikat, azok közül lényegesen többen végeznek, mint most. Ellentmondó adatok vannak arról, hogy mennyien végeznek, de harminc-ötven százalék között van az az arány, akik elkezdik a tanulmányaikat, de nem fejezik be, ami nagyon magas. Illetve aki itt a magyar adófizetők pénzéből tanul, az utána a képzési időtartama legalább kétszeresének az idejéig a diploma megszerzését követő húsz évben ezt a közösséget gyarapítsa valamilyen formájában a munkájával. Ez volt a két kormányzati cél. A diákok azt mondták, hogy az a Diákhitel-2 program, ami ugyan nem járt volna effektív tandíjfizetéssel, de akár jelentős adósságot is felhalmozhatott volna az öt év végére, az azért nem jó, mert nem fogadják el azt sem ettől a kormánytól, sem valószínűleg más kormánytól, hogy hat vagy nyolc év múlva előálló helyzetekre tud olyan szabályozásra garanciát vállalni, amit senki nem változtat meg. És ott a garancia valóban az lett volna, hogy ha valaki az állami szférában vállal munkát, akkor eltörlik, ha a magánszférában, akkor pedig adókedvezménnyel teljes körűen ez érvényesíthető. Én azt elfogadom, és azért mondom, hogy ezek a félelmek jogosak voltak, hogy azt mondják, hogy jó, hogy most ez az államtitkár, ez a miniszter, ez a miniszterelnök, de hogy éppen nyolc év múlva vagy tíz év múlva, amikor abba a korba érnek, hogy érinti őket az előállt helyzet folytán esetlegesen a felgyülemlett hitel, akkor mi lesz, arra nekik senki tud garanciát adni. Mivel ezt el akarják kerülni, ezért a kormány olyan más megoldást keresett, ami az eredeti célokat érvényesíteni tudja, de ugyanakkor a diákok félelmeire is megfelelő választ ad.

– Azt mondta, ne becsüljük le, hogy a józan ész akár meg tud határozni egy kormánypárti frakciót vagy egy kormány működését is. Igen ám, csak ha ebből indulunk ki, akkor nem látom a józan ész nyomát sem abban, hogy egyik pillanatról a másikra drasztikusan mégiscsak csökkenteni akarták az állami férőhelyek számát, mintha tudomást sem vettek volna arról, hogy ezt nemigen lehet megcsinálni, figyelmeztetés nélkül nagy rétegeket kizárva az ingyenes tanulásból. És akármennyire nem tandíjnak nevezik a képzés költségeit, az mégiscsak tandíj, akkor is, ha nem most kell fizetni, hanem később. Azt mondja, sok fideszes képviselő gyereke egyetemre jár, vagy éppen hamarosan oda fog járni: ezeket az intézkedéseket az Önök háta mögött, az Önök tudta nélkül vezette be a kormányzat, vagy a józan ész akkor még nem volt domináns?

– Hogy a kormány milyen célokat fogalmazott meg, ezek azok, amelyeket én elmondtam, ezt a frakció minden tagja ismerte, hogy ennek következtében a Diákhitel-2. program, illetve egy ilyen, az államilag támogatott létszámot jelentősen redukáló keretszámot határoz meg, arról előzetesen a frakció nem tudott. De utána a frakcióelnökség és a frakció is tárgyalta, és ott is megfogalmazódtak egyébként ezek a kritikák. De azért az, hogy a tandíj bevezetése mit jelent, magyarul én el tudok képzelni egy olyan országot, ahol az a modell, amit be akartunk vezetni, vagy a kormány be akart vezetni, és amitől elálltunk, az jól működik, ha ott van hagyománya valóban annak, hogy ez a munkavállaló számára teljesen természetes, vagy az állami szférában ugye mindenki által elfogadott, hogy azonnal nullázódik az egész, és akkor ez nem jelent tandíjat, de valóban erre ma a kormány tud ugyan garanciát adni. Nem tud garanciát adni, hogy nyolc év múlva is kormányon lesz, meg tíz év múlva is kormányon lesz, illetve hogy ne változna senkinek a véleménye! Tehát én ezért mondom, én értem ezeket a félelmeket, nem fogadom azt el, hogy ez egy ugyanolyan tandíj, amit az adott pillanatban kell kifizetni, de azt elfogadom, hogy egy olyan gátja lehet a felsőoktatásba való bejutásnak és tanulásnak éppen emiatt a félelem miatt, hogy jó, jó, most azt ígérik, hogy majd leírják nullára az adósságomat, és valójában egy fillért se kell fizetni, de mi a garancia, hogy így lesz nyolc-tíz év múlva, ami miatt indokolt volt ezt megváltoztatni? De nem rossz szellemek vagy gonosz indulatok álltak emögött, hanem egy világos célok mentén egy rossz megoldást választott a kormány, három nap alatt ezt elfelejtette, és ehelyett egy olyan új tervezetet hozott, ami ugyan ez eredeti céloknak megfelel, de olyan megoldást kínál a hallgatók számára, ami szerintünk számukra sem sérelmes.

– Ők ezt nem így gondolják, de nem erről akartam elsősorban Önnel beszélni képviselő úr. Szóval alkotmánybírósági döntés, Fidesz-, illetve kormányzati visszavonulás. Ha jól emlékszem, a kezdet kezdetén, amikor először vetődött föl a választási regisztráció ötlete, akkor Ön a szkeptikusok közé tartozott, és talán nem is egy interjúban azt mondta, hogy nem, nem biztos, hogy ennek támogatója lenne. Aztán ahogy telt-múlt az idő, és a kormány, illetve a miniszterelnök egyre határozottabban képviselte ezt az álláspontot, úgy Ön is egyre inkább beadta a derekát, és a napokban, amikor kijött az első alkotmánybírósági határozat az alkotmány átmeneti rendelkezéseinek, illetve azok egy részének törléséről, akkor már kikelt az Alkotmánybíróság ellen, és azt mondta róluk, hogy hát ilyen aktivista felfogás még a Sólyom-féle időszakban sem volt jellemző. Miért gondolta azt, hogy ennyire harcosan ki kell állni a kormányzati törekvések mellett?

– Igen, köszönöm, hogy az én szempontomból is összefoglalta az elmúlt hónapok történéseit, de azért én nem minden ponton osztom azt, amit Ön elmondott, noha van valóságalapja, de még véletlenül se szeretnék utólag úgy tűnni, mintha én bármiben is nem osztanám a Fidesz ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjának a sorsát. Ugyanis nyilván amikor egy párt döntése megszületik, akkor többféle vélemény van, és utána addig tud egy párt normálisan működni ellenzékben, kormányon minden normális demokráciában, amíg a döntést követően ehhez a döntéshez mindenki tartja magát. Ezért ha nem említette volna külön, akkor teljesen másodlagos is lenne, hogy mi volt korábban az én véleményem. De én nem elvi vagy jogállami ellenérzéseket hangoztattam, hanem nekem taktikai félelmeim és ellenérveim voltak, ami arra vonatkozott, hogy a magyar választópolgárok egy olyan új intézmény bevezetését, amely egyébként demokratikus, Európa számtalan országában létezik, és azt el fogják-e fogadni, hogy...

– Képviselő úr, ezt annyiszor hallom, és mindannyiszor rosszul vagyok ettől – már megbocsásson –, hogy Európa számos országában létezik. Nem létezik, vagy nem így létezik, és nem így bevezetve létezik, van, igen regisztráció, de egész más hagyományokkal, más kultúrával, más szokásokkal, más demokratikus intézményekkel. Miért akarják ezt még mindig megetetni velünk?!

– Mivel Európa egy sokféle kultúrával rendelkező országokból álló közösség, ezért természetesen nincs két ugyanolyan történelmű és kultúrájú ország, viszont az az állítás általánosságban, hogy a regisztráció antidemokratikus, ez nem igaz, mert ebben az esetben – és véletlenül se akarok Önnek semmilyen rosszullétet okozni – számtalan ország lenne nem demokrácia, amit demokráciaként tartunk számon. Tehát én csak azért mondom, hogy az én álláspontom ebben végig következetes volt. Az egy más kérdés, hogy én a politikai kockázatait jelentősebbnek ítéltem meg ennek, mint mások.

– Tehát nem elvi, hanem praktikus okokból foglalt úgy állást, ahogy, az elején?

– Így van, de én az elején is egyébként így is mondtam, hogy én azért látok súlyos ellenérveket is ezzel szemben. De ami a lényeget, az Alkotmánybíróság döntését illeti, a mai alkotmánybírósági döntés teljesen egyenes következménye volt az átmeneti rendelkezések részbeni megsemmisítésével kapcsolatos alkotmánybírósági döntésnek. Tehát azt kell mondjam, ebben már semmilyen meglepő nincs, az időzítésből is ez következett, meg magából a döntésből is egyébként. Az átmeneti rendelkezéseknél meg nem azt a vitát szeretném megnyitni, hogy azok a rendelkezések, amelyeket az Alkotmánybíróság megsemmisített, jó vagy rossz rendelkezések voltak-e, hanem hogy az Alkotmánybíróság nem volt-e hihetetlenül aktivista akkor, amikor ezt tette. Erre szerintem az a válasz, hogy de igen! Egyébként az aktivizmus nem feltétlenül negatív jelző, én úgy gondolom, hogy Sólyom László például elismerésnek veszi, hogy az ő időszaka ilyen volt, és számon is kérte több alkalommal tudományos konferenciákon a saját utódjain, hogy nem voltak aktivisták. Én erre mondtam azt, hogy ennél aktivistább döntésre én nem emlékszem.

– Na de nem dicséretnek szánta, mert akkor azt mondta volna, hogy bravó Alkotmánybíróság, csak így tovább, ilyen aktivista módon, de nem ezt mondta!

– Hát nem tudom, én azt mondtam, hogy ez már-már olyan mértékű aktivizmus, ami az alaptörvény egy adott rendelkezését figyelmen kívül hagyja, és egy másik sajátos értelmezésével rontja le. Ez szerintem egy tényszerű állítás. Azt mondtam, hogy tiszteletben kell tartani az Alkotmánybíróság döntését, s azt gondolom, hogy ez egy aktivista határozat. Itt nem a regisztrációról van szó, sem nem az érintett rendelkezésekről, kizárólag az Alkotmánybíróság határozatának szerintem nem is annyira politikai, inkább talán jogi értelmezéséről.

– Milyen tanácskozások – ha tetszik, válságtanácskozások – zajlottak azok után, hogy az Alkotmánybíróság meghozta az első, az átmeneti rendelkezésekről szóló döntését, amelyből aztán következett ez a mostani határozat is. Látták, tudták, érezték, és például bevonták Önt, mint jogi szakpolitikust annak az elemzésébe, hogy fenntarthatatlan ez, vagy esetleg azon morfondíroztak, hogy mégis meg kéne próbálni esetleg alkotmánymódosítással, alaptörvény-módosítással ezt a regisztrációt életbe léptetni?

– Tegnap volt egy egyeztetés, ahol ott voltam, és ahol végleges döntés született, és ott nyilván az adott lehetőségeket számba vettük, és szerintem a lehető legbölcsebb döntést sikerült tán meghozni.

– Nagy vita volt, vagy tulajdonképpen elvégeztetett...

– Nyitott elemzés volt, de ennél többet egy belső megbeszélésről engedje meg, hogy ne mondjak!

– Na de én meg azon vagyok, hogy minél többet megtudjunk egy belső megbeszélésről, úgyhogy ezért erőltetem.

– De ettől még a belső döntéshozataláról egy párt viszonylag keveset szokott beszélni!

– Hogyan tovább, minden változatlan marad, ami a választások lebonyolítását illeti, vagy azért még vannak készenlétben terveik?

– Hát a választási eljárási törvény záróvitára értelemszerűen visszakerül az Országgyűléshez, hiszen abból adódóan, hogy előzetes normakontroll folytán vizsgálta az Alkotmánybíróság, és semmisítette meg, illetve minősítette alkotmányellenesnek bizonyos rendelkezéseit – ugye ebben még megsemmisítés sincs, hiszen nem is lépett hatályba a jogszabály –, ezért a jogszabálytervezet visszakerül az Országgyűlés elé. Nyilván az Országgyűlésnek ebben az esetben érdemi vitát kell lefolytatnia, én nem hiszem, hogy óriási változások lennének a választási eljárási törvénnyel kapcsolatosan. A regisztráció intézménye az Alkotmánybíróság szerint is szükségszerű – ebben egyébként nem volt vita – a nemzetiségeknél, a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok esetén, és itt nemcsak a határon túli magyarokról van szó, de például arról is, aki Magyarországon tartózkodik, de hajléktalan, nincs lakóhelye. Más esetekben pedig a regisztráció nem lehet az Alkotmánybíróság döntésének értelmében a választójog gyakorlásának előfeltétele.

– Itt a műsor elején Kuncze Gábor betelefonáló hallgatóként fölvetette, hogy az se elképzelhetetlen, hogy Önök előrehozott választást akarnának, és ennek része volna ez a mostani rendezett visszavonulás. Teljesen kizárja ennek lehetőségét?

– Ez Kuncze Gábor régóta ismert humorának a része volt, vagy pedig komoly felvetésként hangzott el?

– Abszolút komolyan.

– Akkor itt jobb lett volna, ha az előbbi a helyzet. Természetesen ez teljesen kizárt!


Csak az választhat nyugdíj és bér közt, akinek megengedik, hogy tovább dolgozzon
Forgács Imre, volt igazságügyi és rendészeti miniszter

Forgács Imre: - A közszféra nyugdíjügyeivel kapcsolatban a beszélgetésekben egy olyan kép rajzolódik ki, amihez képest a helyzet valójában sokkal rosszabb. Ugyanis a közvélemény általában arról beszél, és a hivatali utódommal kapcsolatban feltett kérdés is arról szól, hogy a közszféra nyugdíjkort betöltött szereplői április 30-ig kaptak határidőt, hogy válasszanak a nyugdíj vagy a fizetés között. Ez vonatkozik minden közszféra-alkalmazottra, kivételt csak a parlamenti képviselők, alkotmánybírák, polgármesterek jelentenek. A másik szabály, amiről szinte azt lehet mondani, hogy senki...

– És a miniszterek azok hova tartoznak?

– A miniszterek is ebbe a körbe tartoznak, tehát majd erről lehet nyilatkozni.

– Tehát Pintér nem képviselő, de miniszter, úgyhogy a kivételek közé tartozik.

– A másik szabály, ami a fontos, és tulajdonképpen én ezt szeretném behozni a képbe, hogy december 29-én, ha jól emlékszem, tehát az év utolsó napjaiban a kormány elfogadott egy határozatot, amely hatályba is lépett, ez január 31-ig minden miniszternek határidőt ad arra, hogy az adott ágazatban megszüntessék minden kormánytisztviselőnek és állami közalkalmazottnak a foglalkoztatását, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Tehát mindenkiét! Ezek közül a kormány majd egyenként dönt arról, hogy ha kéri valaki, akkor kinek engedi meg a továbbfoglalkoztatását, és kinek nem. Ez utóbbiak természetesen ugyancsak a nyugellátás szüneteltetése mellett foglalkoztathatók tovább. Sőt, a kormány még arról is e kormányhatározat szerint egyenként fog dönteni, hogy az államigazgatási szervek, állami közintézetek az ebbe a körbe tartozók közül kivel köthetnek megbízási vagy vállalkozási szerződést. Tehát hogy mondjak egy konkrét példát, mert ez így kicsit elvont, hogy ha mondjuk a fehérgyarmati napközis tanár néni betöltötte a hatvankettedik életévét, akkor szépen megkapja a felmondólevelét, és ha esetleg kéri, és a kormány ehhez hozzájárul, akkor esetleg folytathatja a tevékenységét. Ez érinti a teljes egészségügyi szakellátást, az államosított közoktatást és a minisztériumoktól egészen a járási hivatalokig minden állami hivatalt.

– Tehát nemcsak orvosokról van itt szó, orvosok ezreiről, hanem nővérek ezreiről vagy tán tízezreiről...

– Így van.

– ...egészségügyi szakdolgozókról pedagógusokról és így tovább.

– A teljes állami közoktatás valamennyi dolgozójáról.

– Ez több tízezer ember összességében, nem?

– Így van. Azért mondom, hogy ez egy viszonylag új dolog, de a beszélgetések erről egyáltalán nem szólnak, hogy persze lehet választani a nyugdíj vagy a fizetés között, de csak azoknak, akik maradnak. Tehát az első szabály a nyugdíjtörvény alapján, hogy kiknek engedélyezik a továbbfoglalkoztatását. Ez egy nagyon jelentős különbség, és ezért van a jogos izgalom és felháborodottság ezekben a közszférákban.

– Milyen értelmét látja Ön egyébként ennek az intézkedésnek?

– Megmondom őszintén, hogy az eredeti szándékom az volt, hogy egy ilyen jogi pontosítást tegyek, de nekem az a baljós érzésem van, hogy itt egy generáció elleni eléggé nyilvánvaló támadásról is szó van. Tehát az a hatvanéves korosztály – ugye ez a témakör már felmerült a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban –, amely adott esetben a szakmai pályája csúcsán vagy az életpályájának egy olyan szakaszába van, amikor rendkívül hasznos lehet az a tevékenység, amelyet végez, de szabaduljunk már meg tőlük, mert ezeknek esetleg önálló véleménye van arról a tevékenységről, amit mi folytatunk!

– És már túl függetlenek, őket nem lehet azért annyira sarokba szorítani, ugye?

– Igen, nekem van egy ilyen sejtésem, hogy ez egy koncentrált és hozzá kell tennem, hogy felelőtlen támadás egy korosztállyal szemben. Ezt most nemcsak azért mondom, mert én is már sajnos ebbe a korosztályba tartozom, hanem mert az egész közszolgáltatási szférát alapjaiban veszélyezteti ez, tehát mindenki, aki ezt ma szóvá teszi, minden állami vezető, minden szakszervezeti vezető, minden érdekképviseleti vezető, annak teljesen igaza van, hogy ez egy nagyon súlyos felelőtlenség, ami történik. És mondom, ez a kormányhatározat pedig, amely néhány napja született, még nem is ismert.

– De akkor az emberben fölvetődik az, hogy ha egyszer a kormány azt mondja, hogy vagy nyugdíj, vagy fizetés, akkor legalább miért nem próbál valamiféle példát mutatni, és miért nem szólítja föl a minisztereit, hogy figyeljetek ide, hát nem múlik ezen semmi, mondjatok le látványosan a nyugdíjatokról. Mert egy pillanat alatt kiderül, hogy több olyan miniszter is lehetséges például még ebben a kormányban is, aki nyugdíjat és fizetést is fölvesz egyszerre, ehhez képest ugye a belügyminiszter azt mondja, hogy ő ezt nem szégyelli, neki az a nyugdíj jár, amiben egyébként igaza van!

– Én tökéletesen egyetértek az Ön érvelésével, ezt már egy korábbi beszélgetőpartnernek is elmondta. A nyugdíjnak a jogi alapjai is megvannak, az nem valamiféle állami kegydíj vagy olyan jutalom az államtól, amit ki kell érdemelni, hanem az a járulékfizetéssel megalapozott olyan járandóság, ami jár, és amit a tulajdonjog védelméhez azonos szintű alkotmányos védelem kell hogy megillessen!

– Ön még talán nem volt miniszter, de talán emlékszik rá, hogy a Gyurcsány-kormány volt közlekedési minisztere esetében a Fidesz nem volt ennyire megértő, mert nekirontottak egy azonnali kérdéssel, hogy micsoda dolog az, hogy fölveszi a miniszteri fizetését és a nyugdíját is egyszerre, csakhogy közben már az illetőnek a nyugdíját saját kérésére fölfüggesztették, úgyhogy nem vette föl. De akkoriban ez, úgy látszik, kérdés volt, most meg nem kérdés!

– Igen, hát hosszasan tudnánk beszélni, de azt hiszem, hogy nemcsak ez a mostani műsoridő, hanem általában is kevés lenne a műsoridő ezekhez a jogalkotási különlegességekhez. Hadd mondjak csak egy példát, ami a kedvenceim közé tartozik az elmúlt két és féléves jogalkotási gyakorlatból, ez a lex barátaink és üzletfeleink, ugye, a lex Járai, a lex Szász, a lex Szapáry, satöbbi, ugye a hallgatók nyilván jól ismerik, hogy miről van szó! Ha az adott jelöltünk nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyek az adott tisztség betöltéséhez szükségesek, akkor hozzáigazítjuk a jogszabályokat. Na most ilyen a világon nincs, én ezt állítom. Ugyan nem néztem meg, hogy Azerbajdzsánba vagy Észak-Koreába milyen a jogi szabályozás, de nagy biztonsággal merem állítani, hogy ilyen a világon sehol másutt Magyarországon kívül nincs, és ezzel természetesen nemcsak az a probléma, hogy az az adott szféra, ahol ezek a közszereplők megjelennek, hogyan fogadja ezt, hanem ez általában a jogszabályok és a jogalkotásba vetett közbizalmat is súlyosan veszélyezteti. Azt már nem is mondom, hogy az Európai Unióban a csodánkra járnak.

– Majd minket fognak követni, figyelje meg!

– Hát ezt azért kevéssé gondolom!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!