Előhang a „nemzeti együttműködés alkotmányához”
- Részletek
- Fazekas Csaba
- 2010. július 10. szombat, 04:48
Fazekas Csaba
Érdeklődéssel olvastam Balogh S. Éva kommentárját Orbán Viktornak az LMP-frakciónál tett látogatása kapcsán. (Találkozás a nemzeti együttműködés rendszerének sikeres felépítése érdekében) Cikke végén a szerző foglalkozik a találkozó nyomán napvilágot látott egyik legérdekesebb hírrel, miszerint Orbán már 2011 tavaszára új alkotmányt akar (a korábbi tervekhez képest tehát szűkíti az alkotmányozás „céldátumát”), illetve azzal, hogy a nagy vihart kavart „nemzeti együttműködésről” szóló nyilatkozat kifüggesztését már jövőre az új alkotmány preambulumának középületekben való megjelenítési kötelezettsége váltsa fel.
Csak továbbgondolnám az érdekes bejelentésekből levonható következtetéseket. Ha ugyanis Orbán már egy év múlva eltüntetné az 50x70 cm-es táblákat onnan, ahová most egyáltalán kiteszik, és helyükre az új alkotmányszöveget függesztetné, ez akár azt is jelenthetné, hogy belátta: az ominózus kormányhatározattal túllőtt a célon, és jobb lenne ebből elegánsan, presztízsveszteség nélkül kihátrálnia, tompítania a felmerült kritikák élességét, a kommentárokat átható iróniát. Erről azonban nyilván szó sincs, hiszen Orbán miniszterelnökként nemcsak szignálta az ominózus jogszabályt, hanem határozottan kiállt a kifüggesztési kötelezettség mellett, és ragaszkodik ahhoz, hogy az általa vizionált korszaklezárás, illetve teljes tabudöntögetés koncepciója testet öltsön a parlament, valamint a kormányzat dokumentumaiban, továbbá mindez folyamatosan meg is legyen jelenítve az „emberek” számára. Orbán nagyvonalúságát is hangsúlyozta, mivel a nem állam intézmények alkalmazottai számára nem tették kötelezővé a nyilatkozattal való mindennapos szembesülést. (Köszönjük…) De a majdani preambulummal való helyettesítés két további okból sem fogható fel stílusváltásnak, épp ellenkezőleg.
1. Nyilvánvaló, hogy a „nemzeti együttműködésről” szóló országgyűlési nyilatkozat Orbán Viktornak a múltról és a jövő politikájáról vallott filozófiájának esszenciáját, sajátos „ars poeticáját” foglalja össze, az eredeti szövegnek is egyik, ha nem az egyetlen szerzője, legalábbis pontosan megfelel azoknak a gondolatoknak, amelyeknek a választások előtt és különösen az eredmények ismeretében hangot adott.
2. Nyilvánvaló továbbá, hogy ha a gyorsított ütemben létrehozandó új alkotmány preambuluma Orbán számára felválthatóvá teszi a mostani nyilatkozatot – akkor az alaptörvény bevezetése ugyanazt fogja majd tartalmazni. Nyilván átfogalmazva, még ünnepélyesebbé téve, de az alapkoncepció változatlan marad, sőt karakteresebbé válik. Lesz benne „szavazófülkék forradalma”, „új rendszer alapítása”, „társadalmi szerződés” stb., hiszen hol másutt lenne mindennek helye, ha nem a hosszú távra tervezett alaptörvényben. Abban biztosak lehetünk, hogy Isten is bekerül valamilyen formában, találgathatjuk a Szent Koronára való utalás lehetőségét stb. Ez az alaptörvény így már bizonyosan minden ízében az orbáni koncepciót tükrözi majd (mondván, „erre szavaztak az emberek”), az alaptörvény pedig „a nemzeti együttműködés alkotmánya” lesz.
Right direction – Kozma Klaudia
A majdani preambulum megjelenítési kötelezettsége persze különbözik az országgyűlési nyilatkozatétól. Egyrészt annak kötelező kifüggesztése egészen más kérdés (elvben, illetve formailag talán kevésbé kifogásolható, bár felvethető, hiszen amiben nap mint élünk, azt nem kellene falragaszon lépten-nyomon a szemünk elé tolni), másrészt viszont a kormányzat alá tartozó intézmények mellett megkaphatják előírásként mások, például az oktatási intézmények is. Abban, hogy az országgyűlési nyilatkozat kitételére csak az intézményrendszer „szűkebb körét” „kérték fel”, egyfajta fokozatos bevezetést sejthetünk. Hiszen – mint Orbán mellett Szijjártó Péter is nyomatékkal kifejtette – az „emberek akaratából” született rendszert szavakba öntő nyilatkozatnak ott kell lenni azon intézményekben, ahol járnak az emberek. Ez pedig következetlenség is lehetne részükről, hiszen iskolába, orvosi rendelőbe stb. jóval gyakrabban térünk be, mint például az Állami Számvevőszék vagy a minisztériumok épületébe. A választók nagy része sosem kereste és keresi fel ezeket a közintézményeket. Mint ahogy az is igaz, hogy áprilisban a többség a Fidesz kormányzására, és nem a „nemzeti együttműködés” egyre ideologikusabb tartalmat öltő „új rendszerére” adta szavazatát – viszont hivatkozási alapnak kitűnő, és sokáig meg is lehet élni belőle. Ki tudja, milyen sokáig.
Fazekas Csaba történész
Korábbi írásai a Galamusban:
A fehér falú közhivatalok ellenforradalmának letöréséről
Déjà
vu (Hozzászólás a Jobboldali-e Magyarország-vitához)
Csodatétel
után – csodavárás előtt
Egy
az Isten – egy a tábor
A
hatodik alternatíva
