rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 9.

A kormány jelenlegi felsőoktatási tervei
Maruzsa Zoltán a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár

Bolgár György: - Hogy áll az oktatási kormányzat az egyetemistáknak adandó válaszok ügyében? Meddig jutottak?

Maruzsa Zoltán: - Ugye december 22-én volt az utolsó tárgyalás és pénteken kerül sor a következőre. Természetesen végiggondoljunk az álláspontunkat, és nyilván a HÖOK is ugyanezt teszi. Úgyhogy előrelépés legkorábban pénteken várható. De egyébként áprilisig tartó tárgyalásokban maradtunk decemberben, tehát azért az sem lepne meg, ha nyilván nem az első, ezt követő tárgyalási napon érnénk el döntő sikert minden kérdésben.

– Hogyan zajlik ez a bizonyos végiggondolás? Az oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa megbízza Önt mint a területért felelős helyettesét, hogy dolgozzon ki egy koncepciót, aztán megbeszélik vele, majd megbeszélik Balog Zoltán miniszterrel? Hogy zajlik ez, ha beavathat bennünket?

– Hát gyakorlatilag ilyen módszerekkel, így van. Összeülnek az érintettek, én is konzultálok a kollégáimmal, és természetesen miniszter úrral is van egyeztetés, ahol nyilván egyrészt megvizsgáljuk a sajtóból is, hogy éppen milyen jellegű híreink vannak, hogy a HÖOK hol mit mond, mit vetett fel, levelezésben miket kértek tőlünk, erre milyen válaszokat adtunk, átgondoljuk. Mi merül fel napirendként, amit tudunk. A hat pontra, amit még decemberben fogalmaztak meg a hallgatók, arról folytatjuk a megbeszéléseket. Ebben ugyan december 22-én a miniszter úr kifejtette azt az álláspontját, hogy ebből több kérdés gyakorlatilag olyan értelemben okafogyott, hogy keretszám nincsen, az autonómiához nem nyúlt hozzá a felsőoktatási terület a törvénymódosításban, semmit nem tettünk ezen a téren. Tehát vannak olyan kérdések, ahol igazából az a kérdésünk, hogy mi a kérdés. És vannak kérdések, mint a hallgatói szerződés ügye, illetve a tizenhat szaknak az ügye, ahol a kétszázötven szakkal ellentétben, ahol van magyar állami ösztöndíj, nincsen, hogy itt milyen javaslatai vannak a HÖOK-nak. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez a kettő az, ami igazán olyan kérdés, ahol egyébként mi is javaslatokat, imputot is várunk. Hiszen december 18-án és 22-én is azt fogalmazták meg, hogy a hallgatói szerződéssel elérendő célokkal kapcsolatosan javaslataik vannak, és ugyanarra a célra más, jobb, relevánsabb eredményekkel kecsegtető elképzeléseik vannak, ezeket akkor meg szeretnénk ismerni.

– Csak azon gondolkoznak, illetve csak arról tárgyalnak egyelőre maguk között, hogy milyen választ adjanak a Hallgatói Önkormányzatoknak, vagy arról is, hogy milyen választ adjanak a Rektori Konferenciának? Hiszen a rektorok is lényegében felálltak a Hallgatói Önkormányzatok mögé és mellé. Vagyis nekik is vannak kérdéseik.

– De itt külön tárgyalások zajlanak a Rektori Konferenciával is, ennek az időpontja most a napokban lesz egyeztetve, hogy az állami intézményekkel egyfelől, másfelől pedig a Rektori Konferenciával mikor lesz tárgyalás. Veszprémben volt, illetve Pannonhalmán egy-egy találkozó még az ünnepek előtt a Rektori Konferencia, illetve az állami egyetemek vezetőivel, ahol miniszter úr ismertette a kormány álláspontját számos kérdésben, illetve véleményeket hallgattunk meg. Ez is folytatódik. Tehát régen volt egy olyan probléma, hogy kellő időben a kellő csapást – nyilván a csapás alatt most a tárgyalásokat értem, tehát a Rektori Konferenciával, amikor leülünk akkor nyilván ott esetleg azért más kérdések lesznek majd napirenden.

– Akkor nézzük konkrétan, amit a hallgatók követelnek, és amire ezek szerint Önök úgy gondolják, hogy jórészt megadták már a választ, de azért nem mindenre. Hát itt van például a legvitatottabb, ez a bizonyos hallgatói szerződés vagy röghözkötés. Ezt a diákok egyértelműen kifogásolják, Önök viszont ragaszkodnak hozzá változatlanul?

– Hát ugye jelenleg nem is tehetünk nagyon mást, hiszen ez egy törvényben rögzített dolog, amit egyébként a 2012-es felvételi eljárásban a felvett hallgatók most úgy fogalmazok, hogy zokszó nélkül aláírtak, és semmilyen problémát nem okozott a beiratkozás menetében a kötelezettségvállalások tekintetében. Tehát az érintettek ötvenezer ember, aki 12 nyarán már átesett ezen a procedúrán, ott ezzel semmilyen probléma nem volt. Az érdekképviselet szempontjából teljesen megértjük, nyilván, ha kifogásolják a korábbi kötöttségmentes tanulmányokhoz képest azt, hogy itt a jog mellé egy kötelezettség is párosul, de ettől még az az indok, ami miatt ezt bevezettük, fennáll. Ebből azért, azt gondolom, hogy nehéz engedni.

– Nehéz de nem lehetetlen?

– Hát semmi sem lehetetlen, hiszen az elmúlt húsz évben nem volt hallgatói szerződés, addig is működött a világ, felkelt a Nap, és aztán le is ment. De ami biztos, az az, hogy a hallgatóknak valóban csaknem a fele nem szerzett diplomát. Tehát van-e értelme a bemenet nagyságrendjéről beszélni, hogy hány embert vesznek fel, amikor azt nem nézzük, hogy egyébként majdnem a fele meg diploma nélkül jön ki a felsőoktatásból. És nem arról a feléről beszélek egyébként, aki megbukik, alkalmatlan, és ezért nem tömeges az, amikor még az abszorutóriumig is eljut valaki, de már szakdolgozatot nem ír, záróvizsgát, államvizsgát nem tesz, nyelvvizsgája nincs, és emiatt gyakorlatilag az állami finanszírozás teljes egészének az igénybevétele mellett, a tíz félév igénybevétele mellett a végén mégiscsak az az eredmény, hogy nem szerez diplomát az a hallgató.

– Nem lehet, hogy itt a fő probléma a nyelvvizsga, illetve a nyelvi képzés megoldatlansága? Mintha ez riasztaná el a diákok jelentős részét a diploma megszerzésétől.

– De hát ugye ezt tudják a bemenetkor is. Tehát itt valami probléma akkor azért csak van.

– Talán azt remélik, hogy a felsőoktatás segít nekik megszerezni ezt a nyelvi fokozatot, nem?

– Hát és részben segít is, hiszen idegennyelvű képzések is vannak a felsőoktatási intézményben. Szerintem minden nyelviskola jelen van a felsőoktatási intézményekben is, de nyilván a szakmai nyelv mellett azért az egyetemek nem nyelviskolák azért alapvető funkciójukat tekintve. Nyilván a kormány ezen a téren is azért változtat két dolgot. Egyrészt azt, hogy a jövőben az egyetem bemeneti követelmény lesz, és lehet majd 2016-tól vagy 17-től az érettségi vagy mondjuk így, hogy a közoktatásban már kötelezően mindenki által megszerzett középfokú nyelvvizsga, csak ehhez át kell alakítani a középfokú oktatás rendszerét, utána lehet elvárni azt, hogy mindenki már úgy érkezzen oda 18-19 évesen a felsőoktatás kapujába, hogy rendelkezik nyelvvizsgával. Tehát ilyen értelemben a közoktatás a középiskolára helyezve a nyelvoktatás hangsúlyát, illetve olyan projekteket is kiírtak az elmúlt egy-két évben, amelyek keretében lehet nyelvtanulási pályázatokat benyújtani. EU-s projektekről van szó, illetve itt nagyobb mozgástere lett az intézményeknek a tanulmányaikat nagyon régen elkezdők számára. Tehát azért nem lehet azt mondani, hogy itt semmi más nem történt, csak az állam elvárja, hogy legyen nyelvvizsga.

– Igen. Akkor nézzük a keretszámokat amelyek 10,5 ezerről indultak, most 55 ezernél tartanak. Miközben közben volt olyan állapot is, hogy nincsenek is vagy nem is lesznek keretszámok. Tehát ez az ingyenes képzésre vonatkozó helyek száma.

– Bocsánat, én annyiból ezt kiegészíteném már a kérdést is, hogy ugye a 10 ezerről indultak, ez 10 ezer teljes ösztöndíj és még 50 ezer olyan ösztöndíj, ahol a felét az állam költségvetésből, a másik felét pedig diákhitel2-ből támogatná.

– Na de a diákhitel2 az mégiscsak a tandíj, amire hitelt lehet felvenni. Most lehet azon vitatkozni, hogy ez kedvező hitel-e vagy nem kedvező, kedvező, de mégiscsak valami, amit ki kell fizetni, és amire hitelt kell felvenni.

– Hát amiről az is elhangzott, hogy effektív visszafizetni nem kellett volna, hanem a munkaviszonnyal párhuzamosan.

– Érdekes módon ez csak utána derült ki, miután sarokba lettek Önök szorítva. Ez is érdekes, de…

– Megmondom őszintén, hogy nyilván abban a hangzavarban, ami akkor keltődött a médiában, nagyon halkra sikerültek azok a mellékmondatok. Én ott voltam azért azon a sajtótájékoztatón, ahol ez szintén elhangzott, csak nyilván nem ezt emelte ki senki sem, hanem a 10 500-at, ami egyébként már azelőtt megjelent, hogy a kormány elé került volna az anyag, hiszen létezik egy ilyen kiszivárgási faktor azért, amit néha nehezen értünk meg, hogy hogyan. De hát megjelenik.

– De most hol tartanak akkor? És ez garantált-e?

– Keretszámrendszer nincs. Tehát amikor azt fogalmazta, ez lett volna a másik kiegészítés, hogy most 55 ezernél tartunk, nincs keretszám. December 17-én a felsőoktatási törvényből is törölve lett az, hogy felülről meghatározott maximalizált létszám létezzen. Ugye mire volt jó a keretszámrendszer? Arra, hogy az állam a felvételi eljárás előtt megmondta, hogy maximum hány hallgató tanulmányait kívánja finanszírozni. És ezzel felülről korlátozta az elmúlt húsz évben, hogy maximum hány főt finanszíroz. A tavalyi eljárásban ez mindössze annyit jelentett, hogy nagyjából 15-20 ezer ember, aki szeretett volna államilag finanszírozott képzésben vagy állami ösztöndíjjal tanulni, ezeknek az állam azt mondta az eljárás végén, hogy mégis legyenek önköltségesek. Ennyi volt összességében ennek a hatása.

– Most akkor nem lesz keretszám, viszont valahogyan mégiscsak korlátozni kell a számukat, nem azért, mert Önök olyan rossz emberek, hanem mert nyilván az állami költségvetés nem végtelen, ráadásul az idei költségvetésben a felsőoktatásra fordítandó kiadások összegét több mint húszmilliárd forinttal csökkentették. Szóval, akkor hogyan fogják korlátozni ezt a létszámot?

– Nincs olyan kormányzati cél, hogy ennek a korlátozására kerüljön sor. Pontosan azért egyébként, mert viszonylag világossá vált itt az ágazati irányítás számára is, hogy igazából az intézmények kapacitásai nem teszik lehetővé ennek a létszámnak a végzetes elszaladását. Vegyünk konkrét példákat. Négy helyen van orvosképzés Magyarországon, eddig is száz százalékban feltöltötték az intézmények a képzési kapacitásaikat, ami abból adódik, hogy hány terem van, hány oktató van, hány gyakorlati hely van, hány labor van. Most sem vesznek fel több orvost, hiszen nem fér el több az adott egyetem padsoraiban meg nincs több kórbonctan gyakorlati hely.

– De eddig nem minden orvos tanulhatott ingyen.

– Gyakorlatilag mondhatjuk így, hogy majdnem teljes egészében.

– De hogy fogják akkor korlátozni? Tegyük fel, hogy úgy gondolják, hogy tanulhassanak száz százalékban, töltsék be a helyeket valóban, de ne tanulhasson ingyenesen. Milyen módon korlátozzák, ha nincs létszámhatár? Akkor a pontszámot fogják…

– Nem korlátozzuk. Az egyetemek eddig irányszámot adtak meg, hogy nagyjából hány főt vennének fel, és emellé az állam még megmondta, hogy mennyi vehető fel felülről. Gyakorlatilag nagyon sok intézmény esetén ez a kettő szám egyébként már eddig is egyezett, mert mondom, a top csúcs intézmények eddig is százszázalékosra feltöltötték a kapacitásaikat. A másik véglet azok a kis intézmények, amelyeknek jutott vagy nem jutott a keretszámból, de egyébként nem is jelentkeztek rájuk tömegesen. Itt lesz például gyökeres a változás, mert azzal, hogy nem mondja meg az állam azt, hogy Nyíregyházán, Szolnokon vagy Baján a főiskola adott szakján maximum nyolc fő vagy tíz fő vehető fel, hanem azt mondja, hogy nézzük meg az intézményi kapacitást, itt az intézmény azt fogja mondani, hogy ő az adott szakon, mivel hat-hét oktatója van, ő negyven embert fogadna jó szívvel. Akkor ha van negyven jelentkező, akkor negyvenet felvehet, ha tíz jelentkező van, tízet fog felvenni.

– Na de akkor mindent meg fognak tenni a főiskolák, hogy életben maradhassanak, hogy azt mondják, gyertek hozzánk, itt felvételi határ nincsen, aki jelentkezik, lényegében fel fogjuk venni és gondoskodunk is arról, hogy tanítani is tudják őket.

– Hát hála Istennek, ha ez így lesz.

– Na de hát nem ebből indultunk ki. Néhány héttel ezelőtt még ott tartottak, hogy drasztikusan csökkenteni kell a létszámot, most meg azt mondják, hogy minden ki van nyitva? Hol lesz ennek meg a finanszírozása? Ez pénzbe kerül, Ön is tudja. Ön tudja igazán.

– Hát nézze, a kormányhatározat azt is tartalmazza, hogy az esetleges többletlétszámból fakadó plusz pénzt a költségvetés általános tartalékából biztosítani kell. Ezt még az ünnepek előtt kormányhatározatban a kormány közzétette. Van négyszáz milliárd forint a költségvetésben általános tartalékként, ennek a többletvonzata, most lehet, hogy nagyzolóan hangzik, hogy azt mondom, pár milliárd forint, mert nyilván az azért egy nagyon komoly pénz, de erre meg kell lennie a fedezetnek.

– Pár milliárd vagy már tízmilliárdos nagyságrendű.

– Nem hiszem, hogy tízmilliárdos. Annyira azért nem drága a magyar felsőoktatás. És ráadásul most lehet azt mondani, hogy majd most mindent elkövetnek, de honnan lenne mondjuk száz-kétszázezer ember, aki most úgy döntene, hogy akkor ő mégis egyetemre, főiskolára fog menni.

– Nem, hát száz-kétszázezer nincsen. Olyan kilencvenezer körül szoktak jelentkezni az elmúlt években. Lehet, hogy egy kicsit most már csökken az új generációk létszáma, lehet, hogy már nem lesz kilencvenezer csak nyolcvan vagy nyolcvanöt. De azért ha…

– A kormány azt a döntést hozta, hogy nem lehet kevesebb ötvenötezernél. Ha ez hatvanezer lesz, hetvenezer vagy nyolcvanezer lesz, hát… ötvenötezer is igen sokba kerül, hatvanezer is igen sokba kerül, és hetvenezer is igen sokba kerül a költségvetésnek. De egyébként az, hogy ötvenötezer vagy hatvanezer, nem az adja a legdrágább részét. A legdrágább például az orvosképzés. Az eddig is száz százalékig most is száz százalékig fel lesz töltve. Az, hogy még bekerül tíz-tizenöt vagy húszezer ember, ez igazából nem fogja romba dönteni a magyar költségvetést. Sőt, viszont tizenöt-húszezer embernek ad továbbtanulási lehetőséget. Egyébként oly módon, hogy alá kell írnia az adott hallgatónak, hogy ő márpedig ezt elvégzi. Tehát a lemorzsolódást el fogja kerülni, vagy ha nem végzi el, akkor visszafizeti azt a költséget, amit az adófizetők az ő képzésébe belehelyeznek.

– Vagyis erről nem fognak lemondani, ez biztos.

– Hát nézze, ez a cél. Hát hűtlen kezeléssel ér fel az, amikor valaki azt mondja, hogy finanszírozott valamit és eredménye meg nincs.

– Akkor a dolog másik részére hadd kérdezzek rá. Ezek szerint, mert azt mondja, ötvenötezernél kevesebbet nem, de ez lehet hatvan, hetven vagy nyolcvan is. Biankócsekket kaptak a kormánytól arra, hogy ahány jelentkező lesz, annak a felvételéről gondoskodniuk kell?

– Azt tartalmazza a kormányhatározat és azt tartalmazza a felvételi eljárásról szóló rendelet is, hogy ahol az intézményi kapacitások lehetővé teszik a hallgatóknak a felvételét, ott fel kell venni az adott hallgatót.

– Egy korlátozás azért van, amit az utóbbi hetekben vezettek be, hogy tizenhat szakon nem teszik lehetővé az ingyenes képzést, és ezeknek a látogatói száma tízegynéhány ezer, mert nagyon népszerű szakokról van szó. Lehet, hogy ezzel próbálják visszafogni kicsit a korlátlan jelentkezést?

– Nem ez a releváns része a dolognak, hiszen ha belegondolunk, akkor az orvosképzés is rendkívül népszerű. Meg még nagyon drága is, mert egy év kétmillió forintba kerül minden hallgató esetében, amit a magyar állam kifizet ezeknek a képzőintézményeknek. Hatezren jelentkeznek rá, mégsem vettük ki ebből a körből, ami magyar állami ösztöndíjas. Pedig ott lehetne ám rengeteg pénzt megspórolni, de nem ez a cél. A cél ezen szakok esetében és ami miatt érdemes kipróbálni, ezen képzési területen, tehát a közgazdász illetve a jogász területen, hogy ide gyakorlatilag így is, úgy is rengetegen jelentkeznek, komoly túljelentkezés van, volt. Az elmúlt tíz évben attól volt hangos a Kárpát-medence, hogy nyolc intézmény miért képez évente több ezer jogászt, és micsoda túlképzés van ezen a területen. A kormány azt vizsgálta meg, és nem is csak ebben a felvételi eljárásban, hanem már a tavalyiban is, amikor összesen száz, azaz száz fő részére biztosította a magyar állami ösztöndíjas jogászképzést, hogy milyen hatása lenne annak, ha egy ilyen népszerű terület mögé az állam nem tenné oda az egyébként nem is annyira nagymértékű finanszírozást. Mert a jogászképzés az olcsóbbak körébe tartozik. Nincs, nem kell hozzá gyakorlóhely. Tehát a kérdés igazából ez, hogy gyakorol-e ez befolyást, elsorvadnak-e a jogi karok, és azt mutatta a 2012-es eljárás, hogy érdemben nem csökkent. Ugyanannyian mentek így is, meg úgy is. Ha nem kell a finanszírozást mögé tennem, akkor miért tegyem mögé? Tehát az egész ingyenes felsőoktatást azért finanszírozza az állam, mert azt feltételezi, hogy egyébként a családoknak nincs pénzük, a diákoknak nincs pénzük, és kell a magyar állami ösztöndíjjal támogatott felsőoktatás. Ha vannak olyan területei, ahol enélkül is elegen jelentkeznek, elegen végeznek és a szakember-utánpótlás megoldható, akkor igazából miért kellene erre a magyar adófizetőknek a pénzét elpocsékolni?

– Akkor csak egyet kérdezek végül. Hétfőn a Hallgatói Hálózat szervezésében az ELTE-n volt egy fórum, természetesen ezekről a kérdésekről, és többek között a miniszterelnököt is meghívták, de Önt is. Aki mondjuk közvetlenül kell hogy értsen hozzá. De Ön sem ment el. Pedig olyan sodró lendülettel magyarázza el, hogy lesz, mint lesz, hogy nyugodtan vállalhatta volna akár a személyes összeütközést is. Ha egyáltalán összeütközés lett volna belőle.

– Valószínűleg nem lett volna, de attól tartottam egyrészt, hogy azért ezt nyilván médiaeseménynek fogja majd mindenki használni, és nyilván médiaeseményként nem az szokott híres és hangos lenni, ha ott egy ilyen barátságos beszélgetés és magyarázás van, hanem ilyen médiaeseményekbe illő valamilyen botrány. Úgyhogy nyilván ez az egyik, amit egyébként én le is írtam. Tehát én ugye válaszoltam a HaHa megkeresésére. Azt is leírtam, hogy helyettes államtitkárként én hivatalosan velük azért nem tárgyalhatok, mert a törvényadta legitim partnere a kormánynak a hallgatói érdekekképviseletre a HÖOK. Ez nem két éve van így meg nem egy éve, az új törvény óta, hanem másfél évtizede. Velük kell tárgyalnunk, és minden tiszteletem azoké, akik bármilyen fórumot szerveznek is itt, ott és amott és ilyen szervezet olyan szervezet és amolyan szervezet, de azért két gyakorlati kérdés van. Tehát úgy működik-e a dolog, hogy összejövünk kétszázan és megsértődünk, ha nem megy el az illetékes állami vezető, egyrészt, másrészt pedig mi van akkor, ha én tárgyalok a HaHá-val, a HÖOK-kal, ezzel a diákmozgalommal, amazzal és egy ötödikkel, és mondjuk ellentétes vélemény van köztük, és mindenkinek más a súlypontja. Akkor kire hallgassak? Tehát egy törvényben rögzített választott szervezettel tárgyal a kormányzat. Ha most én odaelmegyek vagy bárki más elmegy, akkor a HÖOK mondja azt joggal, hogy miért a HaHa rendezvényére megyünk el, és holnapután pedig a másik szervezet mondja ezt. Valamikor ugye dolgozni is kell, ahogy szokták mondani. Én csak a hétfői napon kaptam vagy nyolc meghívást. Ha mindenhova elmennék, akkor gyakorlatilag egy ilyen celebkedéssé fajulna az egész élet, és a munka meg nem haladna. Ráadásul én azt is leírtam nekik, hogy ha kicsit nyugodtabb időszakban mondjuk így, hogy mint fizetésnélküli szabadságon lévő egyetemi oktatóval szeretnének beszélgetni, akkor egyébként állok rendelkezésre, csak akkor az egyetemi email címemen hívjanak meg, és ne hívjanak oda médiát. Akkor örömmel elbeszélgetek velük. De ilyen meghívást nem kaptam azóta sem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái