rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 9.

A mozgásjavító iskola helyzetéről és a munkakezdésről
Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központ elnöke

Bolgár György: - Mi a helyzet ezzel a mozgásjavító általános és szakközépiskolával, a Mexikói útival, ahol az elmúlt napokban meglehetősen nagy kétségbeesést okozott a főváros korábbi döntése, hogy megszüntetné a szakközépiskolai képzést. A tiltakozásra, amit a szülői munkaközösség és az iskola vezetése is kezdeményezett, végül az volt a főváros válasza, hogy már nem ők az illetékesek, hanem az új intézményfenntartó központ. Oda forduljanak. Egyébként pedig azzal indokolták a két évvel ezelőtt megindított szakközépiskolai képzés megszüntetését, hogy az iskolában nincsenek és nem is voltak meg a feltételek. Erre nincsenek meg a megfelelő termek, berendezések, és nem teremtette meg az iskola ezt időben. Önök mit tudnak erről, és nem lehetne-e ezt a dolgot mégiscsak az emberiesség és a szakma szabályai szerint a legmegnyugtatóbban rendezni?

Marekné Pintér Aranka: - Köszönöm a megkeresésüket. Sajtófőnököm jelezte, hogy hat óráig mindenképpen szeretnének velem beszélni, így állok rendelkezésükre. Tájékozódnom kellett az ügyben. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ ugye január elsejétől vette át az iskolák szakmai irányítását, a működtetője az adott intézménynek továbbra is a Fővárosi Önkormányzat maradt. A tájékozódásom eredményéről tudok beszámolni. Valóban, a Fővárosi Önkormányzat a szakközépiskolai beiskolázás tervezésekor meghozta azt a fenntartói döntést, ami arról szól, hogy a szakközépiskolai osztály indítását nem engedélyezte mint fenntartó. Ugye ennek a tanév rendjében menete van, ez megtörtént a következő tanévre való tervezés, az októberi beiskolázási terv leadásakor. Az intézmény vezetője is azt jelezte számunkra, hogy a feltételek a további 9. évfolyam indításához nem adottak, ugyanis újabb tanterem kialakítására lenne szükség. Ezt ő írásos beszámolóban küldte meg nekem a mai napon. A jelenlegi gazdasági helyzetre utalva, az új tantermek kialakítására, azt írja, hogy nem áll rendelkezésre pénzügyi keret. Ugyanakkor a főváros, uniós fejlesztésben, a XIV. kerületi Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában olyan teret alakított ki és olyan akadálymentesített korszerűsítést hajtott végre, hogy ez kiemelkedő infrastruktúrával rendelkezik, és ez indokolja a Fővárosi Önkormányzat őszi beiskolázási döntését. Hiszen itt, mint látható, a korábbinál több lehetőségük nyílik a képzettség megszerzésére a tanulóknak. Mivel itt környezetvédelmi, informatika és vegyipar szakmacsoport szakmáit sajátíthatják el, és ezzel a lehetőséggel ugye pontosan a mozgássérült tanulók esélyt kapnak arra is, hogy az évtársakkal egy közösségben együtt tanulhassanak többfajta területet. Tehát ez az integráció ugye csak a húszfős most, azt mondták a kollégáim, akik előkészítették nekem a tájékoztatást.

– Igen. Tizenhét, mondta nekem a szülő munkaközösség elnöke.

– Igen. Tehát ezt a kört érinti, mert nekem is ez volt az első kérdésem, hogy micsoda? Az iskola veszélyben van? De nem, ez csak a szakközépiskolai képzést érinti. És szélesebb a paletta, jobb körülmények között az integrációban. Rögtön rákérdeztem arra, hogy a tárgyi feltételek mellett a humánerőforrás adott-e, a Fővárosi Önkormányzat tájékoztatása szerint gyógypedagógiai asszisztensek, tehát segítők ugyanúgy adottak. De azt gondolom, hogy az új intézményfenntartónak is feladata a megfelelő, sőt már az újnak a feladata a megfelelő feltételek megteremtése. És mi ezen vagyunk.

– Én is próbáltam tájékozódni az ügyben, nem csak ebben az interjúban, és ahogy én hallom és én tudom – ez ugyan, amit Ön elmondott, logikusnak látszik és tulajdonképpen nem lehetne a kívülállónak ezzel szemben semmi kifogása, csakhogy ezek a legsúlyosabban mozgássérült gyerekek akiknek az integrációja egy normál iskolában, még ha ott megvannak bizonyos tárgyi feltételek az ő mozgásukra, ellátásukra, egy normál iskolában nem lehetséges. Ők ebben a közegben nőttek fel, ebből a közegből kerültek át ebbe a szakközépiskolába, ott tudják leginkább az ő igényeiket az ő fejlesztési képességeikre, ott vannak leginkább kiképezve az oktatók, a segéderők, a szakasszisztensek és mások. Vagyis az nem lehet akadály, azt hiszem, ha alaposabban megnézik majd ezt az ügyet, hogy nem néhány száz, hanem csak néhány millió, esetleg csak néhány százezer forint befektetéssel néhány vagy egy szobát átalakítsanak megfelelő tanteremmé, hiszen itt nyolc-tíz új diák felvételéről volna szó és annak a tizenhétnek a továbbtanulásáról, akit eddig is tudtak tanítani. Valószínűleg itt inkább arról kellene, hogy szó legyen, hogy egy látszólag könnyen rendezhető problémát a speciális feltételek miatt mégiscsak más formában kellene megoldani. Nem lehet, hogy erre érdemes még egy kis időt fordítani?

– De, feltétlenül. Én azért mondtam, hogy január elsején léptünk be a folyamatba, most, amikor a kérdés felvetődött, ugye egy-másfél napom volt arra, hogy tájékozódjam az ügyben, de ez nem azt jelenti, hogy ennek itt a vége. A tanév megkezdődött, a tanévben beiskolázásokra vonatkozó döntésekbe is beléptünk jogutódként. Tehát mi nem tabula rasát teremtünk, hanem egy folyamatba lépünk be fenntartóként. Viszont valóban a legjobb szakmai megoldásokra törekszünk. Tehát ennek a szakmai indokoltságát nyilvánvaló, hogy a szakértők bevonásával egy intézményfenntartói körön belül a lehető legjobb módon kell megoldani. Azért pedagógusként annyit hadd mondjak, hogy nevelési szempontból nem haszontalan, ha ép intellektusú mozgássérült tanulók esélyt kapnak arra, hogy ép társaik szolidaritását, támogatását, segítségét megismerve és segítőket melléjük rendelve, akik most lehet, hogy ebben az épületben teszik, de lehet, hogy utána a tanulókkal együtt ők átmozgathatók egy fenntartón belül jobb infrastrukturális körülmények közé. Ezt csak feltételezem, a kivizsgálása az ügynek és a szakértők bevonásával a rendezése az új fenntartó feladata, és azt javaslom, ha erre visszatérünk, akkor referálni fogok Önöknek újabb megkeresésre.

– Ennek nagyon örülök, köszönöm szépen. Nemcsak azt, hogy referálni fog, hanem hogy azért ennek még nincs vége, hanem megnézik közelebbről is.

– Természetesen.

– De ha már itt alkalmunk nyílik a beszélgetésre, január elseje óta – bár akkor még ünnep volt, úgyhogy akkor nem –, de mondjuk 3-a óta eszemben jár, hogy meg kellene Önt kérdeznem legalább egy dologról. Aztán később, amikor alkalom nyílik rá, talán másról is, hogy és mégis hogy kezdték ezt az évet? Meg hogy kezdték el ezt a munkát? Megalakult egy korábban nem létező intézményfenntartó központ, amelyiknek a nyakába szakadt Magyarország lényegében teljes oktatási hálózata. Hogy mentek be a munkahelyükre? Milyen papírokat találtak ott? Milyen szobákat találtak ott? Milyen aktákat, milyen munkatársakat? Ki kit ismert, ki kit nem ismert, milyen telefonszámuk volt? Valamit mondjon erről, mert el sem tudom képzelni.

– Igen, az oly sokat kritizált kezdetleges honlapunkat azért nem nevezném honlapnak, de információként a telefonszámok ott elérhetők voltak. A tankerületi igazgatók november közepétől a tankerületükben az iskolaigazgatókkal, a korábbi fenntartókkal kapcsolatban álltak, és nagy számban az önkormányzatoktól is örököltük meg a munkatársakat. És nagy számban az önkormányzatok biztosítják azokat a helyiségeket, ahova bementek a tankerületi igazgatók és a munkatársaik.

– Tehát sok helyen fizikailag nem is változott az a hely ahova bementek dolgozni.

– Így van. Tehát az átadás-átvétel évközbenisége azt indokolta, hogy lehetőleg mind a szülők, mind a pedagógusok ugyanoda tudjanak fordulni, ahová ahonnan eddig a fenntartói támogatást megkapták, tehát igyekeztünk az önkormányzatokkal… jómagam is az önkormányzatokkal kezdtem a tárgyalásokat, hogy ezt a fajta segítséget a folytonosság biztosításában megadják. Nyilvánvaló, hogy segítségünkre sietett vagy adódott, inkább mondom így, az a helyzet is, hogy egyszerre alakultak a járási hivatalok, tehát van olyan hely, ahol a járási hivatalok épületében sikerült az elhelyezést megoldani. Van olyan hely, ahol a kormányhivatal adott irodát. De a korábbi kistérségi társulások megszűnésével, a kistérségi társulási infrastruktúrában is folytatódik tankerületi munka. Tehát valóban az évközbeni átállásban ez a fajta az ügyért való közös gondolkodás és gondoskodás jelent meg, így tudjuk ezt az óriási feladatot kezelni és végrehajtani.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!