rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 9.



Bolgár György kérdései 2013. január 9-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a kormány kacérkodik a 13. havi nyugdíj bevezetésének vagy újra bevezetésének ötletével. Ezt annyira fontolgatják az Index értesülése szerint, hogy a tervezethez szükséges háttérszámításokat már a Magyar Államkincstárral próbálják elvégeztetni. Van az a pénz, ami a választások megnyerésére kell? Vagy nincs, de legfeljebb majd nyomtatnak?

Mi a véleményük arról, hogy már nem kér elnézést a Magyar Hírlap a Bayer-ügyben, holott tegnap még ezt tette. A lap tulajdonosa Széles Gábor és a főszerkesztő Stefka István átírta közleményét, és most már arra kéri az olvasókat, hogy álljanak ki a szerző, az újság és a kormány mellett. Aludtak rá egyet? És vajon elalvás előtt ki mesélt nekik és miről?

Következő témánk, ha már rasszizmusnál tartunk, hogy a FIFA megbüntette a Magyar Labdarúgó Szövetséget a magyar-izraeli barátságos mérkőzésen történt antiszemita megnyilvánulások miatt. Mégpedig nem is akárhogy. Zárt ajtók mellett kell megrendezni a románok elleni világbajnoki selejtezőt. Amit az MLSZ nem hajlandó észrevenni, azt a nemzetközi szövetség nagyon is?

Ha már sport, akkor a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség két évre eltiltotta a nemzetközi versenyzéstől a Magyarországról távozott Janics Natasát, Paksi Tímeát és Csipes Tamarát. Kinek jó ez?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy az oktatási államtitkár szerint minden a legnagyobb rendben zajlott le az iskolák államosítása körül, ugyanakkor a Szilágyi Erzsébet gimnázium 49 tanára tiltakozó levelet küldött Balog Zoltán miniszternek a kialakult, szerintük abszolút rendezetlen helyzet miatt. A kormány, mint írják, a nemzeti örökséget herdálja el. Vannak még bátor emberek?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Nem indíthatnak új évfolyamot
Schöfflerné Komsa Anikó, a Mozgásjavító Általános Iskola Szakközépiskola és Kollégium Szülői Munkaközösségének elnöke

Bolgár György: - A Mexikói úti iskola néhány évvel ezelőtt szerepelt a hírekben, mert volt egy nagyszabású felújítás, átalakítás, korszerűsítés, és elkezdtek egy szakközépiskolai oktatást is. Korábban csak általános iskola volt, de elindítottak egy évfolyamot. A napokban az derült ki, hogy a főváros meg akarja ezt szüntetni, mondván, hogy nincsenek meg a középiskola folytatásának anyagi feltételei. Miről van szó pontosabban?

Schöfflerné Komsa Anikó: - Az első rekonstrukció 2009-ben befejeződött, amikor elindult a szakközépiskola. Ez egy húszéves munka eredménye, amit még Nádas Pál volt igazgatónknak és a szülőknek lehet köszönni. A főváros jelen pillanatban azt mondja, hogy a második rekonstrukció folytatásához nincs elegendő pénz, ezt mi, mint a szülői munkaközösség, el is fogadtuk, lemondtunk a Lajtaház további korszerűsítéséről.

- A Lajtaház az iskola egyik része.

- Így van, az a régi épület, ami eddig is működött a felújítás nélkül, és én úgy gondolom, hogy ez ezek után sem jelenthet problémát. Az üres tanterem rendelkezésre állt, ennek csak felújítási költségei lennének. Festés, csiszolás, ablakcsere esetleg, de még az sem igazán. És mi felajánlottuk, mint szülők, hogy ennek a pénznek mind az előteremtését, mind pedig a munkálatokat vállaljuk.

- De ha jól tudom, akkor most már az egész a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz tartozik a mai megváltozott világban.

- Igen.

- De nem arról van szó, hogy azt mondják, hogy a szakközépiskolát elkezdett tanulók hagyják abba a tanulást, hanem áthelyeznék őket egy másik iskolába, ahol szerintük megvannak a feltételek a súlyos mozgássérült gyerekek további tanítására is. Tehát elvileg megkapnák az úgynevezett állami normatívát, azt a pénzt, ami minden diáknak jár.

- Igen.

- Ha pedig Ön azt mondja, hogy a jelenlegi épületben a mozgásjavító általános és szakközépiskolában megvannak a tárgyi feltételek, akkor nemigen értem, hogy milyen pénzből?

- Hát ezt mi sem értjük. Esetleg még az a probléma, hogy nincs meg a berendezés, a tábla és az asztalok, ami körülbelül kétmillió forint, és szerintem a szülők a föld alól is előteremtik a pénzt és összegyűjtjük.

- Ennyire fontos Önöknek, hogy ott tanuljanak tovább a gyerekek, vagy úgy gondolják, hogy nem Önöknek fontos, hanem a gyerekeknek, mert ebben az iskolában jobbak az esélyeik, mint bármelyik másikban?

- Itt csak a gyerekekről van szó. Ha ezek a gyerekek nem tudnak ide járni, elvesztik az életterüket. Nem mind beintegrálhatók, úgyhogy ezzel arra kényszerítik őket, hogy otthon legyenek, ez pedig teljes szellemi és fizikai leépülést jelent.

- De azt mondják, hogy van egy Petrik Lajos nevű kéttannyelvű vegyipari környezetvédelmi és informatikai szakközépiskola, ahol fel vannak készülve a mozgássérült gyerekek tanítására is. Ez igaz?

- A Petrik iskolának egyelőre egy kisegítő személyzete van, tehát tíz-tizenkét gyerek ellátása képtelenség.

- Mert olyan gyerekekről van szó, akik egyenként is segítségre szorulnak.

- Természetesen igen. Eszközök sincsenek az ő mozgatásukhoz, tehát vécére nem tudják őket elvinni. Egy ötvenkilós hölgy nem tud megemelni egy hetvenkilós gyereket.

- A Mexikói úti mozgásjavítóban milyen a gyerek és a személyzet arány? Tehát hányan vannak a tanárok, kisegítők, gyógytornászok, ápolók, nem tudom pontosan hogy hívják őket, de azok a felnőttek, az a szakszemélyzet, amely arra hivatott, hogy a gyerekeket ellássa, segítse, javítsa a mozgásukat?

- Minden osztály mellett van egy pedagógiai asszisztens, aki segít nekik a tankönyvek kipakolásában, bepakolásában, vécére menésben, öltözködésben, tehát ez a fizikai segítséget jelenti. Átlagban tízfős osztályokról van szó.

- Tehát már az osztályméret sem olyan, mint egy normális iskolában.

- Nem, nem lehet.

- Tehát hiába beszélnek arról, hogy az integráció milyen jó volna a mozgássérülteknek, eleve sokkal kevesebb gyerek kell hogy legyen egy ilyen osztályban.

- Egyébként nem elláthatók, lassabban is haladnak, lassabban írnak. Tehát nem tudnak lépést tartani egy normál középiskolában.

- Ezek szerint az alapkoncepció vagy az alapelképzelés rossz, vagyis arról tanúskodik, hogy nem tudja sem a főváros és talán még ez a Klebelsberg nevű intézmény sem, hogy ezeknek a gyerekeknek mik az igényeik, mik a korlátaik, és azt gondolják, hogy láttunk mi már különböző hátrányos helyzetű vagy bizonyos fogyatékossággal bíró gyerekeket, és milyen jó volt nekik az integráció. De ez erre az esetre nem vonatkozik?

- Nem. A Klebelsberg Intézet nem is tudhatja, hogy miről van szó, a főváros pedig úgy döntött, hogy egyszer sem jön ki és nézi meg őket. Többször meg lettek hívva különféle rendezvényekre, de ezt nem tették meg.

- Hány gyerekről, illetve hány osztályról, évfolyamról van szó? Tehát hány fiatalemberről, aki átkerülne valahova máshova, nem megfelelő körülmények közé?

- Most tizenhét gyerekről van szó.

- Ők hány évfolyamra járnak?

- Kettő.

- És nem engednék meg természetesen, hogy indítsanak egy új évfolyamot, ugye?

- Igen.

- Magyarán két létező évfolyam van, és utána abbahagynák a középiskolai oktatást a mozgásjavítóban. Mit csinál az iskola vezetése? Gondolom, nem örül neki.

- Természetesen nem. Kereste a lehetőségeket, sajnos eddig tudtunk jutni.

- Hogy lehet, hogy a szülői munkaközösség ennek a mostani tiltakozásnak – vagy inkább azt mondanám, hogy kérés, nem is tiltakozás – a zászlóvivője?

- A szülők azért sokkal messzebbre el tudnak menni. Az igazgató úr keze meg van kötve, ő amit tudott, megtett. Mi, szülők, nagyobb hangot tudunk ennek adni.

- Elvileg nem gondolják úgy, hogy a mostani államosítással az államnak mégiscsak több lehetősége van, mint mondjuk a rengeteg egyéb bajjal küszködő fővárosnak, hogy azt a néhány százezer forintot vagy legalább az elvi engedélyt megadja, hogy tessék, folytassák tovább, van hely is, vannak megfelelő körülmények is, akkor tanuljanak ott, ahol eddig?

- Ebben bízunk mi is, hogy ők ehhez egy kicsit máshogy fognak hozzáállni. Csak az az egy probléma van, hogy február 15-e a jelentkezési határidő a középiskolákban, és a főváros felszólította az igazgató urat, hogy az Oktatási Hivatal honlapjáról a regisztrációt vegye le. Így ez meg is történt, nem tudunk hova jelentkezni, mert az Oktatási Hivatal honlapján nem szerepel az iskola.

- És nem tudja, hogy a hátralévő egy hónapban milyen lehetőségei vannak. Mégis, hova mennek legközelebb? Mert a főváros ezek szerint elutasította Önöket.

- Holnap fogok menni a tankerületi vezetőhöz és tájékoztatást kérünk az ő álláspontjukról. Itt tartunk most.

- Ez csak a szülői munkaközösség, vagy az iskola vezetése is Önökkel megy?

- Ez csak a szülői munkaközösség.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A kormány jelenlegi felsőoktatási tervei
Maruzsa Zoltán a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár

Bolgár György: - Hogy áll az oktatási kormányzat az egyetemistáknak adandó válaszok ügyében? Meddig jutottak?

Maruzsa Zoltán: - Ugye december 22-én volt az utolsó tárgyalás és pénteken kerül sor a következőre. Természetesen végiggondoljunk az álláspontunkat, és nyilván a HÖOK is ugyanezt teszi. Úgyhogy előrelépés legkorábban pénteken várható. De egyébként áprilisig tartó tárgyalásokban maradtunk decemberben, tehát azért az sem lepne meg, ha nyilván nem az első, ezt követő tárgyalási napon érnénk el döntő sikert minden kérdésben.

– Hogyan zajlik ez a bizonyos végiggondolás? Az oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa megbízza Önt mint a területért felelős helyettesét, hogy dolgozzon ki egy koncepciót, aztán megbeszélik vele, majd megbeszélik Balog Zoltán miniszterrel? Hogy zajlik ez, ha beavathat bennünket?

– Hát gyakorlatilag ilyen módszerekkel, így van. Összeülnek az érintettek, én is konzultálok a kollégáimmal, és természetesen miniszter úrral is van egyeztetés, ahol nyilván egyrészt megvizsgáljuk a sajtóból is, hogy éppen milyen jellegű híreink vannak, hogy a HÖOK hol mit mond, mit vetett fel, levelezésben miket kértek tőlünk, erre milyen válaszokat adtunk, átgondoljuk. Mi merül fel napirendként, amit tudunk. A hat pontra, amit még decemberben fogalmaztak meg a hallgatók, arról folytatjuk a megbeszéléseket. Ebben ugyan december 22-én a miniszter úr kifejtette azt az álláspontját, hogy ebből több kérdés gyakorlatilag olyan értelemben okafogyott, hogy keretszám nincsen, az autonómiához nem nyúlt hozzá a felsőoktatási terület a törvénymódosításban, semmit nem tettünk ezen a téren. Tehát vannak olyan kérdések, ahol igazából az a kérdésünk, hogy mi a kérdés. És vannak kérdések, mint a hallgatói szerződés ügye, illetve a tizenhat szaknak az ügye, ahol a kétszázötven szakkal ellentétben, ahol van magyar állami ösztöndíj, nincsen, hogy itt milyen javaslatai vannak a HÖOK-nak. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez a kettő az, ami igazán olyan kérdés, ahol egyébként mi is javaslatokat, imputot is várunk. Hiszen december 18-án és 22-én is azt fogalmazták meg, hogy a hallgatói szerződéssel elérendő célokkal kapcsolatosan javaslataik vannak, és ugyanarra a célra más, jobb, relevánsabb eredményekkel kecsegtető elképzeléseik vannak, ezeket akkor meg szeretnénk ismerni.

– Csak azon gondolkoznak, illetve csak arról tárgyalnak egyelőre maguk között, hogy milyen választ adjanak a Hallgatói Önkormányzatoknak, vagy arról is, hogy milyen választ adjanak a Rektori Konferenciának? Hiszen a rektorok is lényegében felálltak a Hallgatói Önkormányzatok mögé és mellé. Vagyis nekik is vannak kérdéseik.

– De itt külön tárgyalások zajlanak a Rektori Konferenciával is, ennek az időpontja most a napokban lesz egyeztetve, hogy az állami intézményekkel egyfelől, másfelől pedig a Rektori Konferenciával mikor lesz tárgyalás. Veszprémben volt, illetve Pannonhalmán egy-egy találkozó még az ünnepek előtt a Rektori Konferencia, illetve az állami egyetemek vezetőivel, ahol miniszter úr ismertette a kormány álláspontját számos kérdésben, illetve véleményeket hallgattunk meg. Ez is folytatódik. Tehát régen volt egy olyan probléma, hogy kellő időben a kellő csapást – nyilván a csapás alatt most a tárgyalásokat értem, tehát a Rektori Konferenciával, amikor leülünk akkor nyilván ott esetleg azért más kérdések lesznek majd napirenden.

– Akkor nézzük konkrétan, amit a hallgatók követelnek, és amire ezek szerint Önök úgy gondolják, hogy jórészt megadták már a választ, de azért nem mindenre. Hát itt van például a legvitatottabb, ez a bizonyos hallgatói szerződés vagy röghözkötés. Ezt a diákok egyértelműen kifogásolják, Önök viszont ragaszkodnak hozzá változatlanul?

– Hát ugye jelenleg nem is tehetünk nagyon mást, hiszen ez egy törvényben rögzített dolog, amit egyébként a 2012-es felvételi eljárásban a felvett hallgatók most úgy fogalmazok, hogy zokszó nélkül aláírtak, és semmilyen problémát nem okozott a beiratkozás menetében a kötelezettségvállalások tekintetében. Tehát az érintettek ötvenezer ember, aki 12 nyarán már átesett ezen a procedúrán, ott ezzel semmilyen probléma nem volt. Az érdekképviselet szempontjából teljesen megértjük, nyilván, ha kifogásolják a korábbi kötöttségmentes tanulmányokhoz képest azt, hogy itt a jog mellé egy kötelezettség is párosul, de ettől még az az indok, ami miatt ezt bevezettük, fennáll. Ebből azért, azt gondolom, hogy nehéz engedni.

– Nehéz de nem lehetetlen?

– Hát semmi sem lehetetlen, hiszen az elmúlt húsz évben nem volt hallgatói szerződés, addig is működött a világ, felkelt a Nap, és aztán le is ment. De ami biztos, az az, hogy a hallgatóknak valóban csaknem a fele nem szerzett diplomát. Tehát van-e értelme a bemenet nagyságrendjéről beszélni, hogy hány embert vesznek fel, amikor azt nem nézzük, hogy egyébként majdnem a fele meg diploma nélkül jön ki a felsőoktatásból. És nem arról a feléről beszélek egyébként, aki megbukik, alkalmatlan, és ezért nem tömeges az, amikor még az abszorutóriumig is eljut valaki, de már szakdolgozatot nem ír, záróvizsgát, államvizsgát nem tesz, nyelvvizsgája nincs, és emiatt gyakorlatilag az állami finanszírozás teljes egészének az igénybevétele mellett, a tíz félév igénybevétele mellett a végén mégiscsak az az eredmény, hogy nem szerez diplomát az a hallgató.

– Nem lehet, hogy itt a fő probléma a nyelvvizsga, illetve a nyelvi képzés megoldatlansága? Mintha ez riasztaná el a diákok jelentős részét a diploma megszerzésétől.

– De hát ugye ezt tudják a bemenetkor is. Tehát itt valami probléma akkor azért csak van.

– Talán azt remélik, hogy a felsőoktatás segít nekik megszerezni ezt a nyelvi fokozatot, nem?

– Hát és részben segít is, hiszen idegennyelvű képzések is vannak a felsőoktatási intézményben. Szerintem minden nyelviskola jelen van a felsőoktatási intézményekben is, de nyilván a szakmai nyelv mellett azért az egyetemek nem nyelviskolák azért alapvető funkciójukat tekintve. Nyilván a kormány ezen a téren is azért változtat két dolgot. Egyrészt azt, hogy a jövőben az egyetem bemeneti követelmény lesz, és lehet majd 2016-tól vagy 17-től az érettségi vagy mondjuk így, hogy a közoktatásban már kötelezően mindenki által megszerzett középfokú nyelvvizsga, csak ehhez át kell alakítani a középfokú oktatás rendszerét, utána lehet elvárni azt, hogy mindenki már úgy érkezzen oda 18-19 évesen a felsőoktatás kapujába, hogy rendelkezik nyelvvizsgával. Tehát ilyen értelemben a közoktatás a középiskolára helyezve a nyelvoktatás hangsúlyát, illetve olyan projekteket is kiírtak az elmúlt egy-két évben, amelyek keretében lehet nyelvtanulási pályázatokat benyújtani. EU-s projektekről van szó, illetve itt nagyobb mozgástere lett az intézményeknek a tanulmányaikat nagyon régen elkezdők számára. Tehát azért nem lehet azt mondani, hogy itt semmi más nem történt, csak az állam elvárja, hogy legyen nyelvvizsga.

– Igen. Akkor nézzük a keretszámokat amelyek 10,5 ezerről indultak, most 55 ezernél tartanak. Miközben közben volt olyan állapot is, hogy nincsenek is vagy nem is lesznek keretszámok. Tehát ez az ingyenes képzésre vonatkozó helyek száma.

– Bocsánat, én annyiból ezt kiegészíteném már a kérdést is, hogy ugye a 10 ezerről indultak, ez 10 ezer teljes ösztöndíj és még 50 ezer olyan ösztöndíj, ahol a felét az állam költségvetésből, a másik felét pedig diákhitel2-ből támogatná.

– Na de a diákhitel2 az mégiscsak a tandíj, amire hitelt lehet felvenni. Most lehet azon vitatkozni, hogy ez kedvező hitel-e vagy nem kedvező, kedvező, de mégiscsak valami, amit ki kell fizetni, és amire hitelt kell felvenni.

– Hát amiről az is elhangzott, hogy effektív visszafizetni nem kellett volna, hanem a munkaviszonnyal párhuzamosan.

– Érdekes módon ez csak utána derült ki, miután sarokba lettek Önök szorítva. Ez is érdekes, de…

– Megmondom őszintén, hogy nyilván abban a hangzavarban, ami akkor keltődött a médiában, nagyon halkra sikerültek azok a mellékmondatok. Én ott voltam azért azon a sajtótájékoztatón, ahol ez szintén elhangzott, csak nyilván nem ezt emelte ki senki sem, hanem a 10 500-at, ami egyébként már azelőtt megjelent, hogy a kormány elé került volna az anyag, hiszen létezik egy ilyen kiszivárgási faktor azért, amit néha nehezen értünk meg, hogy hogyan. De hát megjelenik.

– De most hol tartanak akkor? És ez garantált-e?

– Keretszámrendszer nincs. Tehát amikor azt fogalmazta, ez lett volna a másik kiegészítés, hogy most 55 ezernél tartunk, nincs keretszám. December 17-én a felsőoktatási törvényből is törölve lett az, hogy felülről meghatározott maximalizált létszám létezzen. Ugye mire volt jó a keretszámrendszer? Arra, hogy az állam a felvételi eljárás előtt megmondta, hogy maximum hány hallgató tanulmányait kívánja finanszírozni. És ezzel felülről korlátozta az elmúlt húsz évben, hogy maximum hány főt finanszíroz. A tavalyi eljárásban ez mindössze annyit jelentett, hogy nagyjából 15-20 ezer ember, aki szeretett volna államilag finanszírozott képzésben vagy állami ösztöndíjjal tanulni, ezeknek az állam azt mondta az eljárás végén, hogy mégis legyenek önköltségesek. Ennyi volt összességében ennek a hatása.

– Most akkor nem lesz keretszám, viszont valahogyan mégiscsak korlátozni kell a számukat, nem azért, mert Önök olyan rossz emberek, hanem mert nyilván az állami költségvetés nem végtelen, ráadásul az idei költségvetésben a felsőoktatásra fordítandó kiadások összegét több mint húszmilliárd forinttal csökkentették. Szóval, akkor hogyan fogják korlátozni ezt a létszámot?

– Nincs olyan kormányzati cél, hogy ennek a korlátozására kerüljön sor. Pontosan azért egyébként, mert viszonylag világossá vált itt az ágazati irányítás számára is, hogy igazából az intézmények kapacitásai nem teszik lehetővé ennek a létszámnak a végzetes elszaladását. Vegyünk konkrét példákat. Négy helyen van orvosképzés Magyarországon, eddig is száz százalékban feltöltötték az intézmények a képzési kapacitásaikat, ami abból adódik, hogy hány terem van, hány oktató van, hány gyakorlati hely van, hány labor van. Most sem vesznek fel több orvost, hiszen nem fér el több az adott egyetem padsoraiban meg nincs több kórbonctan gyakorlati hely.

– De eddig nem minden orvos tanulhatott ingyen.

– Gyakorlatilag mondhatjuk így, hogy majdnem teljes egészében.

– De hogy fogják akkor korlátozni? Tegyük fel, hogy úgy gondolják, hogy tanulhassanak száz százalékban, töltsék be a helyeket valóban, de ne tanulhasson ingyenesen. Milyen módon korlátozzák, ha nincs létszámhatár? Akkor a pontszámot fogják…

– Nem korlátozzuk. Az egyetemek eddig irányszámot adtak meg, hogy nagyjából hány főt vennének fel, és emellé az állam még megmondta, hogy mennyi vehető fel felülről. Gyakorlatilag nagyon sok intézmény esetén ez a kettő szám egyébként már eddig is egyezett, mert mondom, a top csúcs intézmények eddig is százszázalékosra feltöltötték a kapacitásaikat. A másik véglet azok a kis intézmények, amelyeknek jutott vagy nem jutott a keretszámból, de egyébként nem is jelentkeztek rájuk tömegesen. Itt lesz például gyökeres a változás, mert azzal, hogy nem mondja meg az állam azt, hogy Nyíregyházán, Szolnokon vagy Baján a főiskola adott szakján maximum nyolc fő vagy tíz fő vehető fel, hanem azt mondja, hogy nézzük meg az intézményi kapacitást, itt az intézmény azt fogja mondani, hogy ő az adott szakon, mivel hat-hét oktatója van, ő negyven embert fogadna jó szívvel. Akkor ha van negyven jelentkező, akkor negyvenet felvehet, ha tíz jelentkező van, tízet fog felvenni.

– Na de akkor mindent meg fognak tenni a főiskolák, hogy életben maradhassanak, hogy azt mondják, gyertek hozzánk, itt felvételi határ nincsen, aki jelentkezik, lényegében fel fogjuk venni és gondoskodunk is arról, hogy tanítani is tudják őket.

– Hát hála Istennek, ha ez így lesz.

– Na de hát nem ebből indultunk ki. Néhány héttel ezelőtt még ott tartottak, hogy drasztikusan csökkenteni kell a létszámot, most meg azt mondják, hogy minden ki van nyitva? Hol lesz ennek meg a finanszírozása? Ez pénzbe kerül, Ön is tudja. Ön tudja igazán.

– Hát nézze, a kormányhatározat azt is tartalmazza, hogy az esetleges többletlétszámból fakadó plusz pénzt a költségvetés általános tartalékából biztosítani kell. Ezt még az ünnepek előtt kormányhatározatban a kormány közzétette. Van négyszáz milliárd forint a költségvetésben általános tartalékként, ennek a többletvonzata, most lehet, hogy nagyzolóan hangzik, hogy azt mondom, pár milliárd forint, mert nyilván az azért egy nagyon komoly pénz, de erre meg kell lennie a fedezetnek.

– Pár milliárd vagy már tízmilliárdos nagyságrendű.

– Nem hiszem, hogy tízmilliárdos. Annyira azért nem drága a magyar felsőoktatás. És ráadásul most lehet azt mondani, hogy majd most mindent elkövetnek, de honnan lenne mondjuk száz-kétszázezer ember, aki most úgy döntene, hogy akkor ő mégis egyetemre, főiskolára fog menni.

– Nem, hát száz-kétszázezer nincsen. Olyan kilencvenezer körül szoktak jelentkezni az elmúlt években. Lehet, hogy egy kicsit most már csökken az új generációk létszáma, lehet, hogy már nem lesz kilencvenezer csak nyolcvan vagy nyolcvanöt. De azért ha…

– A kormány azt a döntést hozta, hogy nem lehet kevesebb ötvenötezernél. Ha ez hatvanezer lesz, hetvenezer vagy nyolcvanezer lesz, hát… ötvenötezer is igen sokba kerül, hatvanezer is igen sokba kerül, és hetvenezer is igen sokba kerül a költségvetésnek. De egyébként az, hogy ötvenötezer vagy hatvanezer, nem az adja a legdrágább részét. A legdrágább például az orvosképzés. Az eddig is száz százalékig most is száz százalékig fel lesz töltve. Az, hogy még bekerül tíz-tizenöt vagy húszezer ember, ez igazából nem fogja romba dönteni a magyar költségvetést. Sőt, viszont tizenöt-húszezer embernek ad továbbtanulási lehetőséget. Egyébként oly módon, hogy alá kell írnia az adott hallgatónak, hogy ő márpedig ezt elvégzi. Tehát a lemorzsolódást el fogja kerülni, vagy ha nem végzi el, akkor visszafizeti azt a költséget, amit az adófizetők az ő képzésébe belehelyeznek.

– Vagyis erről nem fognak lemondani, ez biztos.

– Hát nézze, ez a cél. Hát hűtlen kezeléssel ér fel az, amikor valaki azt mondja, hogy finanszírozott valamit és eredménye meg nincs.

– Akkor a dolog másik részére hadd kérdezzek rá. Ezek szerint, mert azt mondja, ötvenötezernél kevesebbet nem, de ez lehet hatvan, hetven vagy nyolcvan is. Biankócsekket kaptak a kormánytól arra, hogy ahány jelentkező lesz, annak a felvételéről gondoskodniuk kell?

– Azt tartalmazza a kormányhatározat és azt tartalmazza a felvételi eljárásról szóló rendelet is, hogy ahol az intézményi kapacitások lehetővé teszik a hallgatóknak a felvételét, ott fel kell venni az adott hallgatót.

– Egy korlátozás azért van, amit az utóbbi hetekben vezettek be, hogy tizenhat szakon nem teszik lehetővé az ingyenes képzést, és ezeknek a látogatói száma tízegynéhány ezer, mert nagyon népszerű szakokról van szó. Lehet, hogy ezzel próbálják visszafogni kicsit a korlátlan jelentkezést?

– Nem ez a releváns része a dolognak, hiszen ha belegondolunk, akkor az orvosképzés is rendkívül népszerű. Meg még nagyon drága is, mert egy év kétmillió forintba kerül minden hallgató esetében, amit a magyar állam kifizet ezeknek a képzőintézményeknek. Hatezren jelentkeznek rá, mégsem vettük ki ebből a körből, ami magyar állami ösztöndíjas. Pedig ott lehetne ám rengeteg pénzt megspórolni, de nem ez a cél. A cél ezen szakok esetében és ami miatt érdemes kipróbálni, ezen képzési területen, tehát a közgazdász illetve a jogász területen, hogy ide gyakorlatilag így is, úgy is rengetegen jelentkeznek, komoly túljelentkezés van, volt. Az elmúlt tíz évben attól volt hangos a Kárpát-medence, hogy nyolc intézmény miért képez évente több ezer jogászt, és micsoda túlképzés van ezen a területen. A kormány azt vizsgálta meg, és nem is csak ebben a felvételi eljárásban, hanem már a tavalyiban is, amikor összesen száz, azaz száz fő részére biztosította a magyar állami ösztöndíjas jogászképzést, hogy milyen hatása lenne annak, ha egy ilyen népszerű terület mögé az állam nem tenné oda az egyébként nem is annyira nagymértékű finanszírozást. Mert a jogászképzés az olcsóbbak körébe tartozik. Nincs, nem kell hozzá gyakorlóhely. Tehát a kérdés igazából ez, hogy gyakorol-e ez befolyást, elsorvadnak-e a jogi karok, és azt mutatta a 2012-es eljárás, hogy érdemben nem csökkent. Ugyanannyian mentek így is, meg úgy is. Ha nem kell a finanszírozást mögé tennem, akkor miért tegyem mögé? Tehát az egész ingyenes felsőoktatást azért finanszírozza az állam, mert azt feltételezi, hogy egyébként a családoknak nincs pénzük, a diákoknak nincs pénzük, és kell a magyar állami ösztöndíjjal támogatott felsőoktatás. Ha vannak olyan területei, ahol enélkül is elegen jelentkeznek, elegen végeznek és a szakember-utánpótlás megoldható, akkor igazából miért kellene erre a magyar adófizetőknek a pénzét elpocsékolni?

– Akkor csak egyet kérdezek végül. Hétfőn a Hallgatói Hálózat szervezésében az ELTE-n volt egy fórum, természetesen ezekről a kérdésekről, és többek között a miniszterelnököt is meghívták, de Önt is. Aki mondjuk közvetlenül kell hogy értsen hozzá. De Ön sem ment el. Pedig olyan sodró lendülettel magyarázza el, hogy lesz, mint lesz, hogy nyugodtan vállalhatta volna akár a személyes összeütközést is. Ha egyáltalán összeütközés lett volna belőle.

– Valószínűleg nem lett volna, de attól tartottam egyrészt, hogy azért ezt nyilván médiaeseménynek fogja majd mindenki használni, és nyilván médiaeseményként nem az szokott híres és hangos lenni, ha ott egy ilyen barátságos beszélgetés és magyarázás van, hanem ilyen médiaeseményekbe illő valamilyen botrány. Úgyhogy nyilván ez az egyik, amit egyébként én le is írtam. Tehát én ugye válaszoltam a HaHa megkeresésére. Azt is leírtam, hogy helyettes államtitkárként én hivatalosan velük azért nem tárgyalhatok, mert a törvényadta legitim partnere a kormánynak a hallgatói érdekekképviseletre a HÖOK. Ez nem két éve van így meg nem egy éve, az új törvény óta, hanem másfél évtizede. Velük kell tárgyalnunk, és minden tiszteletem azoké, akik bármilyen fórumot szerveznek is itt, ott és amott és ilyen szervezet olyan szervezet és amolyan szervezet, de azért két gyakorlati kérdés van. Tehát úgy működik-e a dolog, hogy összejövünk kétszázan és megsértődünk, ha nem megy el az illetékes állami vezető, egyrészt, másrészt pedig mi van akkor, ha én tárgyalok a HaHá-val, a HÖOK-kal, ezzel a diákmozgalommal, amazzal és egy ötödikkel, és mondjuk ellentétes vélemény van köztük, és mindenkinek más a súlypontja. Akkor kire hallgassak? Tehát egy törvényben rögzített választott szervezettel tárgyal a kormányzat. Ha most én odaelmegyek vagy bárki más elmegy, akkor a HÖOK mondja azt joggal, hogy miért a HaHa rendezvényére megyünk el, és holnapután pedig a másik szervezet mondja ezt. Valamikor ugye dolgozni is kell, ahogy szokták mondani. Én csak a hétfői napon kaptam vagy nyolc meghívást. Ha mindenhova elmennék, akkor gyakorlatilag egy ilyen celebkedéssé fajulna az egész élet, és a munka meg nem haladna. Ráadásul én azt is leírtam nekik, hogy ha kicsit nyugodtabb időszakban mondjuk így, hogy mint fizetésnélküli szabadságon lévő egyetemi oktatóval szeretnének beszélgetni, akkor egyébként állok rendelkezésre, csak akkor az egyetemi email címemen hívjanak meg, és ne hívjanak oda médiát. Akkor örömmel elbeszélgetek velük. De ilyen meghívást nem kaptam azóta sem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A hírlapkézbesítés rejtelmei
Varga Dezső, a Magyar Posta üzleti és koordinációs vezérigazgató helyettese

Bolgár György: - Tegnap egy betelefonáló hallgató felvetette, hogy ő Pécelen órákkal később jut az előfizetéses Népszabadság című lapjához, mint az a szomszédja, aki Magyar Nemzetet rendelt, és szerinte ennek az az oka, hogy a Magyar Nemzetet a Magyar Posta előbb kézbesíti. Aztán hamar kiderült, mert betelefonált a Népszava főszerkesztője, Németh Péter, hogy a Népszavát és a Népszabadságot a Médialog nevű cég terjeszti, kézbesíti, tehát nem ugyanarról az intézményről van szó. Ezért aztán, ha késések vannak például a Népszabadság és a Népszava esetében, akkor ezt nem valamilyen, a Magyar Posta által kivételezett státusz okozza a Magyar Nemzet javára, hanem valami más. Akkor mi a helyzet?

Varga Dezső: - A betelefonáló hölgynek igaza van, előfordulhat, hogy a Népszabadságot később kapja, mint a Magyar Nemzetet vagy a Magyar Hírlapot. Ennek a következő oka van. Magyarországon az országos napilapterjesztést két cég végzi. Ez egy verseny, és ez már régóta versenypiaci szolgáltatás. Az egyik cég a Médialog, a másik a Magyar Posta. A napilapok kézbesítése úgy történik, akár a Postáról, akár a Médialogról van szó, hogy vagy saját alkalmazottakkal, vagy alvállalkozókkal kézbesítik ezeket a hírlapokat. Jelen esetben Pécelen a Magyar Nemzetre, illetve a Magyar Hírlapra vonatkozóan a Postának közvetlen szerződése van a kiadóval a hét órai hírlap kézbesítésre, míg a Népszabadság esetében a Médialoggal kötöttünk szerződést, és itt alvállalkozóként dolgozik a Magyar Posta. Nagyon fontos ebben a történetben, hogy a Médialog-szerződés tárgynapi kézbesítésről szól. Tehát a megbízó minket arra kért, hogy tárgynapon kézbesítsük a napilapját, ez megtörténik, de nyilván nem hét óráig, hiszen nem erről szól a megbízás. Ez egy üzleti vállalkozás, nyilván más költséggel lehet hét óráig hírlapot kézbesíteni, mint egyébként a tárgynapon egy más logisztikai rendszerben. Ez az egyszerű oka ennek. A hölgy megállapításai egyébként teljesen helytállóak voltak, csak a következtetése volt rossz.

- Ezek szerint neki is igaza volt, meg bizonyos értelemben Németh Péternek is, csak a Médialog bevonta a Magyar Postát alvállalkozóként. Tehát a Magyar Posta igaz, de a Médialog megbízásából viszi ki a lapot, ezért nem abban az időben, amikor a Magyar Nemzetet. Mennyivel többet kell fizetni azért, hogy hét óráig kézbesítsék a lapot?

- Ennek magasabb költsége van nyilvánvalóan, hiszen ebben az esetben egy teljesen más logisztikai rendszeren keresztül jut el a lap a Magyar Postához, mint ha egy olyan hírlapot kellene kézbesíteni, ami a normál kézbesítőnek odaadható.

- Tehát mint ha kimenne a postás és az egyéb dolgokkal együtt bedobná az újságot is.

- Az egyéb küldeményekkel együtt. Így van. Egyébként pedig a Magyar Posta nagyon szívesen szerződik közvetlenül is a Népszabadsággal, és akkor természetszerűleg megvalósítható akár a hétórai hírlapkézbesítés is. De hangsúlyozom, hogy jelenleg olyan szerződésünk van a Médialoggal, ami a tárgynapi kézbesítésről szól.

- És akkor ezek szerint ugyanazokat a feltételeket alkalmaznák a Népszabadságra, Népszavára, mint amilyeneket a Magyar Nemzetre és a Magyar Hírlapra?

- Ez természetes. De jelenleg alvállalkozói szerződésünk van és nem mi vagyunk a fővállalkozók.

- Értem. Ez világos és érthető.

- Egyébként, ha megengedi a szerkesztő úr, ebből a témából elindulva, de egy kicsit kiterjesztetten értelmezve, ugye január elsejétől a postaliberalizáció körülményei között dolgozunk, és ezt azért fontos itt megjegyezni a Hírlappal kapcsolatban, mert az ügyfeleinknek hozzá kell majd szokni egy olyan helyzethez, ami jelenleg nagyon szokatlan. Mondok egy nagyon egyszerű példát. Ha valakinek van egy lakása Budapesten, de van egy telke vidéken, és ugyanattól a közműszolgáltatótól kapja a számlákat, előfordulhat a liberalizációs körülmények között, hogy egy versenytárs belép a piacra, és Budapesten egy más postai szolgáltatótól fogja megkapni azt a számlát, mint mondjuk a telkére vonatkozóan ugyanattól a szolgáltatótól egy másik számlát. Sajnos a liberalizáció erről is szól.

- Sajnos, de elvileg több lehetőséget nyújt arra, hogy versenyezzenek a piacon a fogyasztók megnyerése érdekében.

- Ez így van.

- Akár több szolgáltatást kínálnak, jobbat, olcsóbban. Szeretnénk látni, hogy például hét óra előtt kézbesítik az újságot, de kérdés, hogy ki lesz, aki erre vállalkozik és mennyiért?

- Például a Magyar Posta vállalkozik erre, ahogy mondtam, nagyon szívesen teszünk erre ajánlatot a Népszabadságnak, vagy minden olyan napilapnak, a Népszavának is, ahol nem mi vagyunk jelenleg a fővállalkozók.

- Nem a konkrét összeget kérdezem, mert erre nyilván nem is olyan könnyű válaszolni, de arányaiban mekkora különbség van az egyetemes szolgáltatás, tehát amikor a többi küldeménnyel együtt dobják be az újságot és a külön lapkézbesítés között?

- Jó néhány forint különbség van a kettő között, értelemszerűen.

- Az a jó néhány tíz fölötti vagy tíz alatti azért?

- Ez tényleg üzleti titok, engedje meg, hogy erre ne válaszoljak.

- De ez már komolyan érintheti a lapkiadók büdzséjét és ezért százszor is meggondolják, hogy érdemes-e?

- Kötöttünk már napilapokkal erre szerződést, és ettől nem mentek csődbe ezek a kiadók, tehát vélhetően versenyképes az az ár, amit mi ajánlunk és a szolgáltatás, amit nyújtani tudunk, ellentételezi.

- Nem akarok rosszmájú lenni, de van a postai hirdetés, amelyik segít egy lapot és nincs az a postai hirdetés, amelyik nem segít egy másikat. Pedig a Posta egy fontos hirdető lenne a magyar piacon. Na de zárójel bezárva, ez valószínűleg másra tartozik.

- Igen.

- Ha már beszélünk, hadd kérdezzek egy másik postai ügyről is. Az elmúlt években nagyon komoly politikai viták zajlottak arról, hogy a Posta szolgáltatásai mennyire elérhetők mindenki számára, és a kistelepüléseken még az előző nyolc év alatt megszüntettek ötszázhúsz postahivatalt. A most kormányon lévő politikai erő, vagyis a Fidesz többször megígérte, hogy a kispostákat újra fogják nyitni. Hányat nyitottak meg?

- Mi erről többször nyilatkoztunk az elmúlt időben. A kisposták vonatkozásában a Posta stratégiája az, nyilvánvalóan az üzleti szempontok mellett, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy megfelelő konstrukciókat találjunk a kispostáknál. Például mondok kettőt. Az egyik, amit a Vidékfejlesztési Minisztériummal karöltve végzünk, az úgynevezett integrált közösségi szolgáltató terekhez való kapcsolódás, vagy például amit szeretnénk az elkövetkezendő időben megvalósítani, az úgynevezett posta-agora koncepció. Ezekhez mindegyikéhez európai uniós forrásokat is igénybe tudunk venni. Tehát nekünk az az elképzelésünk, az a célunk, hogy a kisposták vonatkozásában egy ilyen megoldást tudjunk a jövőben alkalmazni.

- Tehát kispostákat nem nyitnak újra, legfeljebb valamilyen másfajta módon.

- Ebben a koncepcióban szeretnénk a továbbiakban.

- Tehát az ötszázhúszból megnyitottak a kezdet kezdetén ötöt és maradnak is ebben.

- Természetesen a hálózatkorszerűsítés egy folyamatos feladata a Magyar Postának, tehát folyamatosan vizsgáljuk értelemszerűen a posták jövedelmezőségét, és ugye új postatörvény született az elmúlt hónapokban, amely jogszabályi feltételeinek nyilvánvalóan meg kell felelnünk. Most is megfelel a posta ezeknek a jogszabályi feltételeknek.

- A jövedelmezőség alapján akkor nyilván be is kéne zárniuk jó néhányat.

- De ahogy említettem, egyéb szempontok is vannak a jövedelmezőségi szempontok mellett, például ez a két dolog, amit említettem. Az EU is finanszírozhat ilyen tevékenységet, nyilván ők is fontosnak tartják a kispostákkal összefüggésben ezeket a lépéseket.

- Akkor még két dolgot, ha megengedi. A közelmúltban teljesen visszhang nélkül, és ha jól láttam, indok nélkül távozott a posta igazgatósági elnöke. Igaz, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek is a vezére volt egyúttal. Mi volt ennek az oka?

- Ne haragudjon Bolgár úr, én igaz, hogy igazgatósági tag vagyok és a menedzsment tagja, de erről a tulajdonost kérdezze. Ebben én nem vagyok kompetens, hogy nyilatkozzak.

- És arról, hogy ha jól tudom, akkor volt ez a bizonyos állami mobilcég, amelyiknek az elnöke és vezérigazgatója most lemondott a posztjáról? Azért kérdezem úgy, hogy állami mobilcég, mert ugye az egyik részvényes tulajdonos éppen a Magyar Posta, és ez az állami mobilcég jó néhány hónapig a Magyar Posta irodájában székelt és onnét még a munkatársakat is elküldték valamilyen más irodákba. Ez így volt?

- Én ezzel kapcsolatban azt tudom Önnek mondani – szintén nagyon sokszor nyilatkoztunk erről –, hogy a posta itt egy konzorcium egyik, tízszázalékos tulajdonrésszel rendelkező tagjaként vesz részt ebben a projektben. Folyik a jogi eljárás, és várjuk ennek az eredményét, és nyilván mindent ennek fogunk alárendelni, és ezt követően fogunk dönteni arról, hogy a jövőben milyen módon tudunk részt vállalni ebben a tevékenységben.

- A szándékuk az továbbra is, hogy ebben az állami mobilcégben részt vesznek?

- Ha ennek a jogi lehetősége adott lesz, akkor természetes, hogy továbbiakban is részt kívánunk venni.

- Arról tud valamit mondani, hogy mekkora volt a vesztesége ennek a felállított, de lényegében mégsem működő állami mobilcégnek?

- Erről adatokat azért sem tudok mondani, mert nyilván ennek a mobilcégnek az első mérlegét most kell összeállítani, tehát erre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésünkre egészen pontos adatok.

- Az igaz, amit az Index vagy a Napi Gazdaság írt, hogy a cégnél dolgozott hatvanegynéhány ember? Azért az már önagában havi több tízmilliós bérkiadás.

- Én ezt nem tudom megerősíteni, nem tudom pontosan, hányan dolgoznak ennél a cégnél. Az üzletfolytonosságot biztosítani kell, nyilvánvaló, hogy nagyon fontos, hogy ez a jogi aktus megszülessen, és ennek függvényében el tudjuk dönteni, hogy milyen módon tudunk ebben tovább működni. Egyébként mondom, a konkrét számokra vonatkozóan addig nem tudok nyilatkozni, ameddig nem láttuk a cég mérlegét.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A mozgásjavító iskola helyzetéről és a munkakezdésről
Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Kuno Intézményfenntartó Központ elnöke

Bolgár György: - Mi a helyzet ezzel a mozgásjavító általános és szakközépiskolával, a Mexikói útival, ahol az elmúlt napokban meglehetősen nagy kétségbeesést okozott a főváros korábbi döntése, hogy megszüntetné a szakközépiskolai képzést. A tiltakozásra, amit a szülői munkaközösség és az iskola vezetése is kezdeményezett, végül az volt a főváros válasza, hogy már nem ők az illetékesek, hanem az új intézményfenntartó központ. Oda forduljanak. Egyébként pedig azzal indokolták a két évvel ezelőtt megindított szakközépiskolai képzés megszüntetését, hogy az iskolában nincsenek és nem is voltak meg a feltételek. Erre nincsenek meg a megfelelő termek, berendezések, és nem teremtette meg az iskola ezt időben. Önök mit tudnak erről, és nem lehetne-e ezt a dolgot mégiscsak az emberiesség és a szakma szabályai szerint a legmegnyugtatóbban rendezni?

Marekné Pintér Aranka: - Köszönöm a megkeresésüket. Sajtófőnököm jelezte, hogy hat óráig mindenképpen szeretnének velem beszélni, így állok rendelkezésükre. Tájékozódnom kellett az ügyben. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ ugye január elsejétől vette át az iskolák szakmai irányítását, a működtetője az adott intézménynek továbbra is a Fővárosi Önkormányzat maradt. A tájékozódásom eredményéről tudok beszámolni. Valóban, a Fővárosi Önkormányzat a szakközépiskolai beiskolázás tervezésekor meghozta azt a fenntartói döntést, ami arról szól, hogy a szakközépiskolai osztály indítását nem engedélyezte mint fenntartó. Ugye ennek a tanév rendjében menete van, ez megtörtént a következő tanévre való tervezés, az októberi beiskolázási terv leadásakor. Az intézmény vezetője is azt jelezte számunkra, hogy a feltételek a további 9. évfolyam indításához nem adottak, ugyanis újabb tanterem kialakítására lenne szükség. Ezt ő írásos beszámolóban küldte meg nekem a mai napon. A jelenlegi gazdasági helyzetre utalva, az új tantermek kialakítására, azt írja, hogy nem áll rendelkezésre pénzügyi keret. Ugyanakkor a főváros, uniós fejlesztésben, a XIV. kerületi Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában olyan teret alakított ki és olyan akadálymentesített korszerűsítést hajtott végre, hogy ez kiemelkedő infrastruktúrával rendelkezik, és ez indokolja a Fővárosi Önkormányzat őszi beiskolázási döntését. Hiszen itt, mint látható, a korábbinál több lehetőségük nyílik a képzettség megszerzésére a tanulóknak. Mivel itt környezetvédelmi, informatika és vegyipar szakmacsoport szakmáit sajátíthatják el, és ezzel a lehetőséggel ugye pontosan a mozgássérült tanulók esélyt kapnak arra is, hogy az évtársakkal egy közösségben együtt tanulhassanak többfajta területet. Tehát ez az integráció ugye csak a húszfős most, azt mondták a kollégáim, akik előkészítették nekem a tájékoztatást.

– Igen. Tizenhét, mondta nekem a szülő munkaközösség elnöke.

– Igen. Tehát ezt a kört érinti, mert nekem is ez volt az első kérdésem, hogy micsoda? Az iskola veszélyben van? De nem, ez csak a szakközépiskolai képzést érinti. És szélesebb a paletta, jobb körülmények között az integrációban. Rögtön rákérdeztem arra, hogy a tárgyi feltételek mellett a humánerőforrás adott-e, a Fővárosi Önkormányzat tájékoztatása szerint gyógypedagógiai asszisztensek, tehát segítők ugyanúgy adottak. De azt gondolom, hogy az új intézményfenntartónak is feladata a megfelelő, sőt már az újnak a feladata a megfelelő feltételek megteremtése. És mi ezen vagyunk.

– Én is próbáltam tájékozódni az ügyben, nem csak ebben az interjúban, és ahogy én hallom és én tudom – ez ugyan, amit Ön elmondott, logikusnak látszik és tulajdonképpen nem lehetne a kívülállónak ezzel szemben semmi kifogása, csakhogy ezek a legsúlyosabban mozgássérült gyerekek akiknek az integrációja egy normál iskolában, még ha ott megvannak bizonyos tárgyi feltételek az ő mozgásukra, ellátásukra, egy normál iskolában nem lehetséges. Ők ebben a közegben nőttek fel, ebből a közegből kerültek át ebbe a szakközépiskolába, ott tudják leginkább az ő igényeiket az ő fejlesztési képességeikre, ott vannak leginkább kiképezve az oktatók, a segéderők, a szakasszisztensek és mások. Vagyis az nem lehet akadály, azt hiszem, ha alaposabban megnézik majd ezt az ügyet, hogy nem néhány száz, hanem csak néhány millió, esetleg csak néhány százezer forint befektetéssel néhány vagy egy szobát átalakítsanak megfelelő tanteremmé, hiszen itt nyolc-tíz új diák felvételéről volna szó és annak a tizenhétnek a továbbtanulásáról, akit eddig is tudtak tanítani. Valószínűleg itt inkább arról kellene, hogy szó legyen, hogy egy látszólag könnyen rendezhető problémát a speciális feltételek miatt mégiscsak más formában kellene megoldani. Nem lehet, hogy erre érdemes még egy kis időt fordítani?

– De, feltétlenül. Én azért mondtam, hogy január elsején léptünk be a folyamatba, most, amikor a kérdés felvetődött, ugye egy-másfél napom volt arra, hogy tájékozódjam az ügyben, de ez nem azt jelenti, hogy ennek itt a vége. A tanév megkezdődött, a tanévben beiskolázásokra vonatkozó döntésekbe is beléptünk jogutódként. Tehát mi nem tabula rasát teremtünk, hanem egy folyamatba lépünk be fenntartóként. Viszont valóban a legjobb szakmai megoldásokra törekszünk. Tehát ennek a szakmai indokoltságát nyilvánvaló, hogy a szakértők bevonásával egy intézményfenntartói körön belül a lehető legjobb módon kell megoldani. Azért pedagógusként annyit hadd mondjak, hogy nevelési szempontból nem haszontalan, ha ép intellektusú mozgássérült tanulók esélyt kapnak arra, hogy ép társaik szolidaritását, támogatását, segítségét megismerve és segítőket melléjük rendelve, akik most lehet, hogy ebben az épületben teszik, de lehet, hogy utána a tanulókkal együtt ők átmozgathatók egy fenntartón belül jobb infrastrukturális körülmények közé. Ezt csak feltételezem, a kivizsgálása az ügynek és a szakértők bevonásával a rendezése az új fenntartó feladata, és azt javaslom, ha erre visszatérünk, akkor referálni fogok Önöknek újabb megkeresésre.

– Ennek nagyon örülök, köszönöm szépen. Nemcsak azt, hogy referálni fog, hanem hogy azért ennek még nincs vége, hanem megnézik közelebbről is.

– Természetesen.

– De ha már itt alkalmunk nyílik a beszélgetésre, január elseje óta – bár akkor még ünnep volt, úgyhogy akkor nem –, de mondjuk 3-a óta eszemben jár, hogy meg kellene Önt kérdeznem legalább egy dologról. Aztán később, amikor alkalom nyílik rá, talán másról is, hogy és mégis hogy kezdték ezt az évet? Meg hogy kezdték el ezt a munkát? Megalakult egy korábban nem létező intézményfenntartó központ, amelyiknek a nyakába szakadt Magyarország lényegében teljes oktatási hálózata. Hogy mentek be a munkahelyükre? Milyen papírokat találtak ott? Milyen szobákat találtak ott? Milyen aktákat, milyen munkatársakat? Ki kit ismert, ki kit nem ismert, milyen telefonszámuk volt? Valamit mondjon erről, mert el sem tudom képzelni.

– Igen, az oly sokat kritizált kezdetleges honlapunkat azért nem nevezném honlapnak, de információként a telefonszámok ott elérhetők voltak. A tankerületi igazgatók november közepétől a tankerületükben az iskolaigazgatókkal, a korábbi fenntartókkal kapcsolatban álltak, és nagy számban az önkormányzatoktól is örököltük meg a munkatársakat. És nagy számban az önkormányzatok biztosítják azokat a helyiségeket, ahova bementek a tankerületi igazgatók és a munkatársaik.

– Tehát sok helyen fizikailag nem is változott az a hely ahova bementek dolgozni.

– Így van. Tehát az átadás-átvétel évközbenisége azt indokolta, hogy lehetőleg mind a szülők, mind a pedagógusok ugyanoda tudjanak fordulni, ahová ahonnan eddig a fenntartói támogatást megkapták, tehát igyekeztünk az önkormányzatokkal… jómagam is az önkormányzatokkal kezdtem a tárgyalásokat, hogy ezt a fajta segítséget a folytonosság biztosításában megadják. Nyilvánvaló, hogy segítségünkre sietett vagy adódott, inkább mondom így, az a helyzet is, hogy egyszerre alakultak a járási hivatalok, tehát van olyan hely, ahol a járási hivatalok épületében sikerült az elhelyezést megoldani. Van olyan hely, ahol a kormányhivatal adott irodát. De a korábbi kistérségi társulások megszűnésével, a kistérségi társulási infrastruktúrában is folytatódik tankerületi munka. Tehát valóban az évközbeni átállásban ez a fajta az ügyért való közös gondolkodás és gondoskodás jelent meg, így tudjuk ezt az óriási feladatot kezelni és végrehajtani.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!