rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 10.

A devizahitelekről és a 13. havi nyugdíjról
Róna Péter közgazdász, az oxfordi egyetem tanára

Bolgár György: - Már megint Önt emlegették, méghozzá a nemrég kinevezett pénzügyi jogok biztosa, a pénzügyi ombudsman hivatkozott Önre, és a devizahitelek valamiféle korrigálására szólított fel. Azt mondta, hogy meg kell vizsgálni őket és például azt, hogy a devizahitelek soha nem láttak frankot. És itt hivatkozott Önre, aki azt mondta, hogy a devizahitelek hibás termékek, ezen az alapon pedig talán el lehet járni a bankokkal szemben. Szóval hogy is gondolta Ön ezt annak idején, hogy a devizahitelek hibás termékek és mit gondol, mit lehet tenni most?

Róna Péter: - Számos hiba rejtőzik a devizahitelekben, de a legalapvetőbb az, hogy a devizakölcsön nem felel meg a kölcsön fogalmának sem a pénzügyi, sem a közgazdasági, sem pedig a jogi értelemben. Jogi értelemben a Magyar Polgári Törvénykönyv meghatározza, hogy mi az a kölcsön, és azt mondja, hogy a kölcsön egy fix összeg, amit a kölcsönadó átad a kölcsön felvevőnek, és amely összeget a kölcsön felvevő visszatérít a feltételeknek megfelelően kamatostól a kölcsönadónak. De a tőke összege, amit ő kapott és a tőkeösszeg, amit ő köteles visszafizetni, megegyezik azzal az összeggel, amit eredetileg megkapott. Na most, a devizahitel nem így van. A devizaadós felvesz, mondjuk, 4 millió forintot és nem tudni, hogy mennyit kell visszafizetnie. Tehát az egész szerkezet nem felel meg a kölcsön fogalmának.

- De ilyen devizahiteleket – bár talán Magyarországon alkalmazták őket legnagyobb mértékben – adtak Romániában, adtak Lengyelországban, még Ausztriában is, pedig ott euró van.

- Ez tévedés. Ausztria nyugati tartományában adtak svájci frank hiteleket, amely svájci frank hitelt a hitelfelvevő svájci frankban fizette vissza az eredeti összegnek megfelelően. Tették ezt azért, mert a nyugati tartományban lakók jelentős része Svájcban dolgozik, Lichtensteinben, és svájci frankban kapja a fizetését. Tehát az ő szempontjukból megvolt a forrás, amiből ezt vissza tudták fizetni.

- Én olvastam olyan osztrák banki kommentárt, hogy ez egy rossz konstrukció, tehát ő is hasonlóan érvelt, mint Ön, mert az euróval szemben ugyan a svájci frank kedvezőbb hitelnek tűnhet, de azért az euró-svájci frank-árfolyam is lám, változott, és ezt a kitettséget meg kell szüntetni Ausztriában is. Tehát ő nem azokra a hitelekre gondolt, amelyeket svájci frankban vettek fel és abban is törlesztették, hiszen mondjuk az az osztrák munkavállaló Svájcba jár dolgozni.

- Igen. Ezt a konstrukciót az osztrák bankok valóban megpróbálták Ausztriában, de az osztrák nemzeti bank azonnal leállította. Tehát a kölcsönök tőkeösszege teljesen elenyésző volt, amikor az osztrák nemzeti bank már lépett.

- Ez volt tehát az első probléma Ön szerint, hogy a svájci frank alapú hitelt forintban adták és forintban is várták el a visszafizetést.

- Igen. És a kapott hitel összege és a visszafizetendő tőkeösszeg nem lehet más, annak érdekében, hogy ez hitelnek minősüljön. Ebből az következik, hogy az egyik megoldás az, hogy a bíróságok a szerződés minden olyan részletét, amely ettől a feltételtől eltér, semmisnek minősítik.

- Ez azt jelentené, hogy az összes devizahitel-szerződést megsemmisítenék a bíróságok, amit azért én kétlek.

- Nem semmisítik meg, hanem azt mondják, hogy a szerződés hitelszerződés, és ahhoz, hogy ez tényleg hitelszerződés legyen, a szerződést úgy kell értelmezni, hogy a felvett összeget kell az adósnak visszafizetnie.

- Lehet, hogy lehetővé tennék azt, hogy a felvett 10 vagy 20 ezer svájci franknyi hitelt 10 vagy 20 ezer svájci frank tőke törlesztésével, plusz a kamatokkal rendezze valaki. De ahhoz, hogy valaki megvegyen 20 ezer svájci frankot, sokkal többet kell fizetnie…

-… Bolgár úr, nem lehet. Ő nem svájci frank hitelt vett fel, ő forint hitelt vett fel. Tehát a svájci franknak ahhoz az összeghez, amit a magyar hitelfelvevő felvett, az égvilágon semmi köze nincs.

- Tehát azt mondja, hogy a bíróságok hozhatnának olyan ítéleteket, amely szerint, ha valaki felvett 5 millió forint értékben svájci frank alapú hitelt, akkor 5 millió forint maradjon ez a bizonyos törlesztendő tőke is, és ehhez rendeljék a különböző, akár változó kamatokat.

- Igen.

- De ne legyen az, hogy az 5 millió forintnak megfelelő akkori x ezer svájci frank megváltoztatja a forintértékét a megváltozott árfolyamnak megfelelően, vagyis az eredetileg 5 millió értékű tőke ma már 10 milliónyi legyen.

- Így van. És ugye vannak makrogazdasági és monetáris politikai következményei is ennek a jelenlegi helyzetnek. Ugyanis a Magyarországon aktív bankok mérlegében ezek a hitelek, mint hitelek szerepelnek. A hitelek kockázati beméréséhez vannak a szükséges és ismert technikák, és a kockázati beméréseknek megfelelően állapítja meg a nemzetközi pénzpiac a tőke-ellátottsági szintet. Ide tartozik a Bázel 3-as nemzetközi szerződés is. Igen ám, de ezek az eszközök akkor alkalmazhatók, ha valóban kölcsönökről van szó. De ez nem kölcsön. Ezekkel a kölcsönökkel olyan kockázatok járnak, amelyek felmérhetetlenek. Ennek következtében a magyar bankrendszer forrásköltsége a legmagasabb az Európai Unióban, ugyanis a piac nem tudja bemérni, hogy alapjában véve milyen kockázatok rejlenek a magyar bankrendszer mérlegében.

- Hiszen még az is elképzelhető, hogy a svájci frank nem 230, hanem 330 forint lesz, és akkor még nagyobbak lesznek a veszteségek, mert nem tudják törleszteni az emberek.

- Így van. És ez a felár, ami sújtja a magyar bankrendszer forrásköltségét, aztán rátelepszik a magyar nemzetgazdaságra. És emiatt a magyar nemzetgazdaság által a tőkére fizetett kamat 3,5 százalékkal haladja meg például a cseh kamatszintet. Persze ehhez hozzájárul az Orbán-kormány ámokfutása és eszement gazdaságpolitikája, ami nagyon nagy tényező a felár alakulásában, de kétségtelen, hogy a felár teljes összegében ennek a tényezőnek van legnagyobb szerepe.

- De ha a bankok veszélyeztetettsége valóban ilyen nagy, akkor nem lenne-e még nagyobb, ha a magyar bíróságok sorozatban hoznák az ítéletet, hogy az eredetileg felvett „nem-kölcsön” összege 5 millió forint volt és annyinak is kell maradnia, függetlenül attól, hogyan változott a svájci frank árfolyam? Mert azt a veszteséget mégiscsak a bankoknak kell lenyelniük.

- Nekem ezzel kapcsolatban az az álláspontom, hogy ezt a problémát meg kell oldani. És igenis úgy lehetne megoldani, hogy az általam elmondott formulát követnénk, és a teljes banki különadót visszavonnánk. Felejtsük el, nincs különadó. És ha ennek ellenére továbbra is tőkehiány keletkezik az egyik vagy a másik banknál, akkor a részvényeseket fel kell szólítani, hogy pótolják a hiányzó tőkét.

- Tehát a bankadót ejtené, viszont felkérné a bankokat arra, hogy kvázi alakítsák át ezeket a deviza alapú hiteleket forinthitelekké?

- Így van.

- Értem. És akkor ennek a veszteségét viseljék el, de cserébe megszabadítanák magukat is, meg a magyar bankrendszert is ettől a kitettségtől, veszélyeztetettségtől.

- Pontosan. És akkor Magyarországnak lenne egy életképes, működőképes pénzügyi rendszere.

- Erről valószínűleg lehetne tárgyalni a bankokkal, de érdekes módon ez a javaslat még nem vetődött fel. Persze lehet, hogy nem évi 150 milliárd volna ebből a veszteségük, hanem akár ennél több is, tehát nem biztos, hogy a bankoknak ez az érdeke.

- Ez egy egyszeri veszteség. A bankadó viszont minden évben ott van.

- Vagyis ezt leírhatnák 2013-ban és onnantól kezdve már nem lenne veszteség.

- Így van.

- Értem. A pénzügyi jogok biztosa megkereste Önt, ha már egyszer hivatkozott Önre?

- Még nem volt szerencsém hozzá.

- Akkor azért valami másról is megkérdezném, mert az élet zajlik, ha nem is feltétlenül ez most a fő csapásirány a magyar gazdaságpolitikában. Azt lehetett olvasni – aztán ma részben ennek a cáfolatát –, hogy a kormány foglalkozik a 13. havi nyugdíj visszaállításának lehetőségével, már folynak is erről háttérszámítások. Ezt írta tegnap az Index. Ma a Magyar Nemzet ezt úgy módosította, hogy nem a 13. havi nyugdíjról van szó, csak az év végén kapnának egy kompenzációt a nyugdíjasok, akármit jelentsen is ez. Persze attól függ, hogy mekkora kompenzációt. Mondjuk egyhavi nyugdíjnak megfelelőt? Mert azt akár 13. havi nyugdíjnak is hívhatnánk. És még idézték is egy korábbi vezető banki elemzőnek, aki ma már a Századvégnél dolgozik, Barcza Györgynek az ezzel kapcsolatos megjegyzését, hogy tulajdonképpen ez az évi 280 milliárd forintos plusz kiadás a mai költségvetési feltételek mellett akár ki is gazdálkodható. Ön mit gondol erről?

- Én erről azt gondolom, hogy decemberre már úgy tűnt, hogy elképzelhető, hogy Magyarország kikerül a túlzott deficit eljárás alól. Most ezzel a bejelentéssel ennek az esélye jelentős mértékben romlott.

- Tehát azt gondolja, hogy ha az Európai Bizottság ezt meghallja és komolyan veszi, akkor azt mondja, hogy a magyarok megint szórakoznak és megint a bizonytalanság felé veszik az irányt?

- Igen. Megint a kiszámíthatatlanság felé veszik az irányt.

- Nem volna az jó, nem ösztönözné a fogyasztást, ha a kormány odaadna 280 milliárdot a nyugdíjasoknak? Tudjuk, hogy nem ők a legnagyobb fogyasztók, de egyrészt választási szempontból remek ötlet, és mégis ennyivel több pénz van a piacon.

- Ez egy bonyolult kérdés. Az egy dolog, hogy 280 milliárd forintot betömünk a fogyasztásba, és attól valamiféle fogyasztási felpörgetés jön létre. A jelenlegi állapotban a fogyasztás felpörgetése Magyarország esetében csak korlátozott mértékben indokolt, mert alapjában véve a magyar gazdaság gondja a rendkívül alacsony teljesítőképesség, és nem a fogyasztás.

- Ezt kellene valahogyan fokozni. Tehát ha van pénz, akkor valamilyen módon a teljesítményt kellene ösztönözni.

- Így van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!