Elégtelen!



Szombaton azt írtam, vasárnap vizsgázik a demokratikus térfél. Vizsgázik politikai érettségből, a demokratikus értékek iránti feltétlen elkötelezettségből, vizsgázik szótartásból, a beígért politikai kultúraváltásból. Jelentem, a vizsga szánalmasra sikeredett. Csak azért nem nevezem totális bukásnak, mert volt nagyjából ezernyi ember, aki helytállt. Akik komolyan gondolják, hogy tűrhetetlen, ha a rasszista beszédmód következmények nélkül marad. Akik komolyan vették, hogy legalább ebben a kérdésben új stáció van. Akiket felháborít, hogy már a kormánypárt hivatalos üzeneteinek szintjére emelkedhetett mindez. És csak ezer ember volt, akiket a székházon kifeszített vásznon ez az üzenet várt: „Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!”

Hogyan is mondta álságos visszafogottsággal az MTI-nek adott interjújában a december 3-ai demonstráció szónoka, Rogán Antal: „Helytelen, ha valaki egy konkrét bűncselekmény elkövetői kapcsán egy egész emberi közösségről fogalmaz meg sommás ítéletet.” A kifeszített vászonról mégis már más üzenet „vigyorgott le” cinikusan, az, hogy aki tiltakozik a rasszista beszédmódban előadott ítélkezés ellen egy egész népcsoport felett, az gyilkosokat véd.

Erre a cinizmusra egyetlen hatékony válasz lett volna, és lenne mindig, mindenütt: a tiltakozók több tíz- vagy százezres tömegének puszta jelenléte.

De nem voltak ott. Uraim és hölgyeim, akik demokratának tartjuk magunkat, nézzünk szembe a tényekkel! Ez negligencia, ez restség, ez elvtelenség. Erre nincs mentség.

Este az ATV vasárnap esti politikai műsorában meghallgathattunk egy beszélgetést arról, hogy mi lenne az „optimális koreográfia” ahhoz, hogy „ne pártpolitikai érdekből” lehessen tiltakozni a cigányozással szemben. Mert az nem úgy van, hogy bárki meghirdethet egy ilyen akciót. Az a jó megoldás, ha civilek kezdeményezik. Schiffer Andrásnak sikerült ezt a bölcsességet elővezetni. Ez volt az ő magyarázata arra, hogy sem a szervezésben, sem szónokkal nem vettek részt a tiltakozásban. Az MSZP adott ugyan szónokot, és némely vezetői jelen is voltak, de a pártelnök, aki biodíszletté vált december 3-án, távol maradt. Félreértés ne essék, vasárnap vált biodíszletté, visszamenőlegesen, azzal, hogy ezúttal távol mradt.

És ugyanígy vasárnap lett biodíszlet Bajnai Gordon is, aki nem tudott hiteles választ adni a kérdésre, hogy miért is nem volt szervező és résztvevő az Együtt 2014, noha pár napja még azt mondták, amennyiben a Fidesz nem ad szervezeti választ Bayer cikkére, ott lesznek a demonstráción. Annyira szerettem volna hinni, hogy Bajnai december 3-án elhangzott mondatatai arról, hogy a cigányokat többé nem szabad magukra hagyni, kizárják az ilyen kínos magyarázkodást, amelynek tanúi lehettünk ugyanebben a műsorban. Én sajnálom a legjobban, hogy ezt kell írnom, mert hasonló reményeket tápláltam az E-2014 ellenzéket egybeszervező törekvései tekintetében is.

Ez nem jó belépő. Ez nem politikai kultúraváltás! Annak ugyanis az első és legfontosabb jellemzője a szakítás lenne mindenféle politikai előítéletességgel. Nem az, hogy a társadalmi előítéletességhez való igazodást választjuk, hanem fordítva: hogy a politikához való viszony átformálására törekszünk. Például következetesen kiállunk saját deklarált értékeink mellett. Akkor is, ha nem népszerű, és azokkal együtt is, akik talán nem népszerűek. Mert az ügy a lényeg.

Én ezt tartom hiteles politikának, és ez a hitelesség ma sokat kopott.

Végül essék szó a civilekről is. A civilség mítoszáról. A távol maradók rájuk hivatkoznak. Állítólag az ő hívó szavuk lenne elfogadható. Sokadszor kérdezem: hol vannak a civilek? Ki tartja vissza őket kritikus helyzetekben, hogy megelőzzék a pártokat? Hol van a civil társadalom ilyenkor? Nekik miért nem elég fontos ügy ez? Az az ország, ahol a politikusok a civilekre várnak, a civilek meg versenytársaiknak vagy ellenfeleiknek tekintik a politikusokat, politikailag infantilis.

(Lánczos Vera)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!