Nemzeti programok az iskolában
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2010. július 12. hétfő, 05:32
A kormány két érdekes javaslattal állt elő, melyek az iskolákban bevezetendő nemzeti programokat célozzák meg. Az egyik: iskolai kirándulások szervezése a történelmi Magyarország határon túli területeire; a másik: hivatalos trianoni emléknap bevezetése.
Ami az elsőt illeti, szabad legyen tetszésünket nyilvánítani. A különböző iskolák különféle tanulóinak földrajzi és történelmi ismeretei – enyhén szólva – sok kívánnivalót hagynak maguk után, s az ilyen kirándulások alkalmasak lehetnek rá, hogy megszüntessenek fehér foltokat. A magyar történelmet, irodalomtörténetet stb. értelemszerűen mint a mindenkori magyar állam történetét tanítják az iskolákban, és hogyan is lehetne másként tanítani. De egy komplex szemlélet alkalmasint hiányozván, nemigen tudják a tanulók tudatosítani, hol is keressék mondjuk Nyitrát és Gyulafehérvárt, Szklabonyát és Érmindszentet.
Én annakidején, mint V. osztályos nebuló az 1948/49-es tanévben, még olyan tankönyvből tanultam a földrajzot, amely a Kárpát-medence geográfiáját tartalmazta. Ebből semmiféle probléma nem származott: mindenki fölfogta, hogy a medence területe különböző államokhoz tartozik és különféle népek lakják. Senki sem hitte, hogy mindenütt magyarok élnek benne, s hogy az egész terület Magyarországhoz tartozik vagy oda kellene tartozzon. Viszont a könyvből, melyet kiváló földrajztudósok írtak, s a valóban jó tankönyvekhez illően akár ismeretterjesztő könyvnek is fölfogható volt, szépen meg lehetett tanulni a föntebbi tényeket, s így összekapcsolni egymással a történések időbeli és térbeli koordinátáit.
A kirándulások ezt nemcsak élményszerűvé tehetik, de komoly tanulságokkal is járhatnak. Például a gyerekek konkrét közvetlen élményként megtapasztalhatják, hogy Nyitrán vagy Gyulafehérváron alig beszél valaki magyarul, s talán nehezebben hiszik majd el a „15 millió magyar” humbugját. (Na persze tudjuk, hogy nem ez a cél, de a gyerekek okosabbak, mint a politikusok.) Úgyhogy mindenképpen hasznos dolog ez, legalábbis egy föltétellel. Ha ugyanis az ilyen típusú iskolai kirándulásokra fordítható pénz nem fog elmenni az utolsó forintig a határontúli célpontokra, s a dolog nem vezet oda, hogy a tanulók esetleg eljutnak Trencsénre és Segesvárra, remek dolgokat megnézni, de Jákra vagy Nyírbátorba már nem, pedig ott olyan műemlékek vannak, amelyek Német- vagy Franciaországban is számontartottak lennének, ha mondjuk nem is az első száz között.
A másik ötlet csapnivaló. Ha a rendes történelemoktatásban nem tudnak a gyerekeknek normális képet adni Trianonról, akkor az ilyen emléknapok ezt nem fogják tudni pótolni. (Lehet, hogy szentségtörés, de nekem ugyanez a véleményem a holokauszt-emléknapról is.) A dolog természeténél fogva itt a nacionalista kesergés fogja a fő szerepet játszani, s ez még hagyján, ha ugyanis nem a nacionalista propaganda. Bár a leginkább az valószínű, hogy a tanulók ugyanolyan blazírt gyermeki cinizmussal fogják a dolgot letudni, mint mi annakidején a november 7-i ünnepi megemlékezéseket. És ez pontosan így is lesz rendjén.