Vasárnap délután
- Részletek
- Niedermüller Péter
- 2013. január 16. szerda, 03:53
Jeges január szél fúj a Lendvai utcában. Mindenki didereg, toporog, mélyebbre húzza a sapkáját, szorosabbra a sálját. De azért gyülekezünk. Később vagyunk talán úgy ezren. Persze lehet erre azt mondani, hogy ez nem sok, meg lehet „viccelődni”, és „Belvárosi Antirasszista Nagycirkuszról” hablatyolni (lelke rajta, akinek erről a tüntetésről ez jut az eszébe, igaz, ez leginkább a szerzőket minősíti, akiknek valamilyen oknál fogva nem tűnt fel, hogy a tüntetés nem a rasszizmus ellen akart valamit tenni, hanem annak a kormánypártban való masszív jelenlétére hívta fel a figyelmet, az ellen mozgósított. Azonban ez az „apróság” a nagyhírű szerzőpáros figyelmét nyilván elkerülte, mert azt, hogy tudatosan csúsztatnának, fel sem tételezem. Vagy talán mégis…?) De azért minden fanyalgás, utálkozás ellenére rendkívül fontos volt, hogy ott voltunk. Már csak azért is, mert a Fidesz székházán ott virít a rendszerváltás óta eltelt időszak legaljasabb molinója. Ezen a tüntetésen – hogy finoman fogalmazzak – nem a kormánypárt hívei gyűltek össze. Ennek ellenére nem találkoztam egyetlen emberrel sem, aki ne döbbent volna meg őszintén és mélyen ezen a feliraton. Mélyen elgondolkoztató, hogy még a Fidesz legelszántabb politikai ellenfelei sem tartottak elképzelhetőnek ennyi elvetemültséget, gonoszságot, ilyen szégyenletes hazugságot. De mindannyian csalatkoztunk. A Fidesz tényleg mindenre képes. Nem ismer sem erkölcsi, sem politikai határokat.
Valaki azt kérdezte ott tőlem, hogy „ugye, majd megcáfoljátok ezt a hazugságot, hiszen itt senki nem áll a gyilkosok oldalán. De kiről is beszélnek – kérdi az illető –, milyen gyilkosokról? És hogy jön ehhez ez a Ron Weber? Ki az?” Nézem, hallgatom ezt a férfit, de nem nagyon tudok neki mit mondani. Ezzel a felirattal nem lehet vitatkozni, itt véget ér a racionalitás, itt nincsenek már érvek, a keresztény erkölcsiségére oly büszke kormánypárt a legbecstelenebb módon gyalázkodik. Teszi ezt az a párt, amelynek miniszterelnöke hetente szónokol a keresztény Európa értékeiről; amelynek frakcióvezetője decemberben elítéli az antiszemitizmust, majd egy hónappal később gyilkosok védelmezőinek nevezi azokat, akik tiltakoznak párttársa újnáci nézetei ellen. Lehet, hogy csak azért teszi, mert így gondolja elterelni a figyelmet a kormány vereségeiről, a felsőoktatási keretszámok körüli cirkuszról, a regisztráció alkotmánybírósági elítéléséről. De akárhogyan is van, ez a molinó nagyon világosan és egyértelműen azt jelzi, hogy mit jelent a keresztény erkölcsiség a kormánypárt, a pártelnök-miniszterelnök számára. Bizony, a legvisszataszítóbb politikai cinizmus megnyilvánulása ez. Erről pedig ne feledkezzünk meg akkor se, amikor már alig fogunk emlékezni erre a förtelmes botrányra.
Mostantól, ennek a molinónak az ismeretében azonban megdőlt egy másik mítosz is, a „mérsékelt jobboldal” mítosza. És legalábbis kérdésessé vált a „demokratikus közép” Együtt 2014 által unalomig emlegetett víziója is. A „mérsékelt jobboldal” ugyanis elfelejtett megszólalni. Szavát sem lehetett hallani. S nyilvánvalóan azért nem, mert nincs ilyen alakulat. Hogy mennyire így van ez, azt az is bizonyítja, hogy a Fidesz szóvivői büszkén emlegetik, a párton belül senki sem kezdeményezte az etikai bizottság összehívását – semmilyen szinten. Navracsics Tibor ugyan azt mondta az ATV-ben, hogy az ilyen nézeteket hirdető embernek nincs helye a közösségben, de aztán eltűnt, egyetlen további lépést sem tett. A párt nem zárja ki a publicistát, nem ítéli el a nézeteit, hanem a maga módján közösséget vállal egyik alapítójának újfasiszta eszméivel. Ha azonban őszinte vagyok, akkor azt kell mondanom, engem nem lep meg különösebben ez a magatartás.
Van itt azonban egy másik, az előbbieknél súlyosabb kérdéseket felvető probléma. Vasárnap este egyszer csak megszólalt a televízióban Bajnai Gordon, aki nem volt ott a tüntetésen.
És nem voltak ott az Együtt 2014 más vezető politikusai sem. Ami már csak azért is érdekes, mert a hét elején még arról beszéltek, ha péntekig nem lép valamit a Fidesz az ügyben, akkor „valamilyen módon” ők is csatlakoznak majd a tüntetéshez. De nem csatlakoztak, noha a Fidesz nem tett semmilyen lépést, hacsak nem tekintjük lépésnek az előbb már említett elvetemült vádaskodást. Ehelyett Bajnai azt találta mondani a televízióban, hogy „Magyarországon, úgy tűnik, mintha a rasszizmus elleni harcot nagyon sokszor ürügynek használnák. Tehát ebben az ügyben is mindenki ürügynek használta az alapbűncselekményt, a gyilkossági kísérletet, hiszen Bayer Zsolt ürügynek használta, hogy a cigányok ellen uszítson. Aztán úgy tűnik, hogy most mintha nem Bayer Zsolt ellen tüntettünk volna ott, hanem a Fidesz ellen.” Majd hozzátette „a végső célpont a Magyar Hírlap és Bayer Zsolt kellett volna hogy legyen”. Az ember csak ül a televízió előtt, és néz bambán, milyen film is ez itt? Az, amit Bajnai mond, a legrosszabb jobboldali magyarázkodások és vádaskodások szintjén áll. Nehezen tudom elhinni, hogy a Columbia egyetem vendégtanárként előadó, az európai politikában tájékozott Bajnai Gordon ne értené, ne tudná, hogy ha valahol, egy normális európai országban megjelenik egy ilyen szöveg, akkor ott az összes, magát demokratának tartó politikus azonnal feláll, és a legkeményebb szavakkal ítéli el az ilyen újfasiszta eszméket. És nem keveredik semmiféle zavaros magyarázkodásba, nem emleget „ürügyeket”, és nem mond nehezen érthető mondatokat. Azt is nehezen tudom elhinni, hogy Bajnai ne tudná, ne értette volna meg, hogy ez nem egyszerűen Bayer és a Magyar Hírlap ügye. Ez a kormánypárt, a demokratikus politikai kultúra, egyben a magyar társadalom ügye. Persze hogy a Fidesz ellen tüntettünk. Az ellen a Fidesz ellen, amelyik megtűr a soraiban ilyen embereket, s ahelyett, hogy elítélné ezeket a nézeteket, a tiltakozókat a gyilkosokkal közös táborba sorolja. Attól tartok, hogy Bajnai és az Együtt 2014 ezen a hideg januári délutánon, ezen a vasárnap estén elvesztett valamit. Ők, akik el akarják kerülni azokat a „hibákat és bűnöket, amelyek 2010 előtt mérgezték a politikát Magyarországon”, ugyanazt csinálják, amit a jobboldal csinál hosszú évek óta. Ahelyett, hogy egyenes mondatokat mondanának, fenntartások nélkül kiállnának a rasszizmus és az újfasizmus ellen, összevissza beszélnek és mellébeszélnek. Ők, akik azt gondolják magukról, hogy erkölcsi alapon kiválogathatják azokat, akikkel majd együtt akarnak dolgozni egy új, Orbán utáni Magyarországért, most nemtelen módon megvádolják azokat az embereket, akik nyilvánosan felemelik a szavukat az embertelenség, a kirekesztés, a cigányság kollektív megbélyegzése ellen. Nehéz kimondani, de az Együtt 2014 ezen a délutánon elfordult a demokratikus ellenzéktől, és egy nehezen követhető útra lépett.
Nehéz ezt a magatartást megérteni. Azt sem lehet tudni, mi történt, mi okozta ezt a nagy pálfordulást, mitől vált a rasszizmus, a cigányellenesség elleni tüntetés a hétvégére olcsó „ürüggyé”? Bajnai mostanában mindig azt mondja, nincs jobboldal, nincs baloldal, a demokrácia hívei és ellenségei vannak. Van a „demokratikus közép” és vannak a „szélsőségek”. De ha ez így van, akkor hol áll most Bajnai Gordon, és hol áll az Együtt 2014? És mit gondol, hol állunk mi, akik ott voltunk? Ha ők a demokrácia hívei, és ők nem voltak ott a tüntetésen, mert „sok problémájuk volt a szervezéssel” (ez most mit is jelent?), akkor nyilvánvalóan mi, akik viszont ott voltunk, a demokrácia ellenségei vagyunk. Ha ők, akik nem voltak ott, ők lennének a „demokratikus közép”, akkor mi, akik ott voltunk, szükségszerűen a „szélsőségek” vagyunk. És ha mi nem vagyunk része a „demokratikus középnek”, akkor kik azok? De hagyjuk ezt, Bajnai sem gondolhatja ezt így, nyilván nem is gondolja. Ennél sajnos egyszerűbb és egyben szomorúbb a helyzet. Az Együtt 2014 és vele Bajnai Gordon azért, hogy biztosítson magának néhány esetleges jobboldali szavazót, azért, hogy ne kelljen odaállnia a baloldali pártok és szervezetek mellé, azért, hogy valamiféle különállást demonstráljon, feláldozta a szabadság és az emberi méltóság melletti eddigi elkötelezettségét. Ha jön Rogán és a Fidesz, akkor van tüntetés, akkor van nemzeti ügy, ha nem jön Rogán, és szembe kell menni a Fidesszel, akkor nincs nemzeti ügy, akkor a rasszizmus, az újfasiszta eszmék elleni tüntetés nem több mint rossz ürügy. Szomorú, hideg nap volt 2013. január 13-a. Egy nagy lépéssel megint eltávolodtunk Európától, a demokráciától, s megint kevesebbek vagyunk egy illúzióval.
Niedermüller Péter kulturális antropológus,
a Galamus-csoport volt tagja,
a Demokratikus Koalíció alelnöke
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
