rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 29.

Jogszerű-e a HaHa belső levelezésében turkálni?
Jóri András ügyvéd, volt adatvédelmi biztos

Bolgár György: - A műsorunkban egy hallgató felvetette azt a kérdést, amely bennem is motoszkál tegnap óta, hogy a Magyar Nemzet című lap hozzájutott a Hallgatói Hálózat elnevezésű diákmozgalom belső levelezéséhez és ezt elolvasva arra a következtetésre jutott vagy olyan híreket osztott meg a nyilvánossággal, hogy a HaHa újabb tüntetésekre, esetleg kormányhivatalok elfoglalására készül és amerikai stratégák készítik fel ezt az szervezetet az Orbán-kormánnyal szembeni ellenállásra. Ha ezt valóban hírnek lehet nevezni, akkor ez egy érdekes információ. De a kérdésem – és ezért fordulunk Önhöz – a következő. Mi van akkor, ha egy lap belső levelezéshez jut hozzá? Minden gond és minden további nélkül nyilvánosságra hozhatja a tartalmát?

Jóri András: - Ez nem egy egyszerűen megítélhető probléma, itt elég komplex jogi kérdéssel állunk szemben. Induljunk az elejéről, ami legegyszerűbb. Ha itt szigorúan védett adatokról van szó – minősített adatoknak hívja ezt most a magyar jog, régebben volt államtitok, szolgálati titok –, akkor nem hozható nyilvánosságra, hiszen ezen adatok nyilvánosságra hozatala Btk-ba foglalt bűncselekményt valósít meg.

- Ez nem minősített adat, nem szolgálati titok, hanem egy civil diákszerveződés.

- Egyébként azt is fontos elmondani, hogy magát a minősítést is úgy kell megoldani, hogy az nyilvánvaló legyen mindenki számára. Itt most ez nyilvánvalóan egyébként sem merül fel.

- Mit írnak rá ilyenkor, amiből kiderülhet?

- Meghatározott minősítési jelöléseket kell tenni a papíralapú adathordozóra vagy az elektronikus adathordozóra. Nyilván e-mailben nem is lehet ilyeneket küldözgetni. Ami itt történt, az esetleg egy jóval enyhébb bűncselekményt valósíthat meg, a levéltitok megsértése tényállását. Ez akkor valósul meg, ha valaki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész – ezzel a furcsa szóval él a Büntető Törvénykönyv. Az már nyilvánvaló a magyar joggyakorlatból, hogy ha egy e-mailt valaki kifürkész, tehát nem a saját címére érkezett e-mailt szándékosan, a megismerés céljából elolvas, akkor ezzel a levéltitok megsértése bűncselekményt megvalósítja. Itt annyival komplikáltabb a helyzet, hogy egy levelezőlistáról beszélünk, s ott eleve kérdés, hogyan került ez ki. Nem tartom valószínűnek, hogy egy újságíró hacker módszerekkel tört volna be, és így ismerte volna meg a küldeményt.

- Tegyük fel, hogy a lista egyik tagja elküldte nekik, hogy nézzétek, milyen érdekes.

- Igen, ebben az esetben viszont az én értelmezésem szerint nem valósult meg ez a bűncselekmény, hiszen egy számára érkezett küldeményt küldött tovább. A büntetőjogban mindig a legszorosabb, legszűkebb értelmezést kell követni. Megjegyzem, ha a bűncselekményt megvalósítanák, még akkor sem lenne hivatalból üldözendő, az érintetteknek még akkor is kellene lépéseket tenni, hogy itt valamilyen vád emeltessék és eljárás induljon.

- Induljunk ki egy kicsit korábbi időkből vagy korábbi fogalmakból. A levéltitok megsértése mindenki számára egyértelmű, nem szabad kinyitnom másnak a levelét, más címére érkezett levelet, nem az enyém, nem szabad hozzájutnom, pláne nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezt az állam sem teheti meg és így tovább. De az elektronikus levél is levél. Ha egymás között levelező partnerek abban a tudatban leveleznek egymással és írnak egymásnak ezt vagy azt, hogy az közöttük marad, akkor nyilvánvalóan másként fogalmaznak, mást osztanak meg egymással, mint ha tudnák, hogy ez nyilvánosságra is kerülhet. Ha tehát – és akkor menjünk vissza a levélhez – mondjuk a köztem és az Ön közötti levelezést egyszer csak úgy döntök, hogy nyilvánosságra hozom anélkül, hogy Önt értesíteném, nem követek el mégis valamilyen törvénysértést?

- Úgy vélem, nem, mert azt gondolom, hogy ezt kifejezetten egy harmadik személy valósíthatja meg, aki kifürkészi ezt a közleményt. Érdekes egyébként, hogy ebben a körben a levéltitok megsértése valamiképpen megkülönbözteti a hagyományos és az új médiát. Ugyanis illetéktelen átadás megvalósulhat papírlevél esetén, tehát ha mondjuk mi ketten levelezünk és Ön ezt valakinek átadja, vagy akár zárt körben levelezünk és valakinek átadja, aki egy illetéktelen harmadik személy. Viszont az elektronikus médiacsatorna esetében az nem minősülhet kifürkészésnek, ha valaki átadja egy harmadik személynek a számára érkezett küldeményt.

- Akkor a többiek leverhetik rajta, hogy hogy merte átadni a Magyar Nemzetnek a levelezést, de ezek szerint nem bűncselekmény.

- Nem. Ha végiggondolja, elég sok ilyen eset jött most napvilágra az utóbbi időben. Ez a legutóbbi, aztán ezek a Kubatov-féle ügyek is ide tartoznak, ott is videofelvétel és hangfelvétel került ki. Itt nyilván mindig eseti mérlegelést kíván az, hogy tájékoztassunk valami fontos dologról, ez szembekerülhet azzal, hogy védjük az egyén magánszféráját vagy egy csoport valamilyen titkait. Én azt gondolom, itt nagy felelőssége lenne a sajtónak, hogy valamilyen olyan egységesen elfogadott és mindenki által követett etikai szabályokat alakítson ki, amelyek alapján mindenki számára egyértelművé válnának a határok.

- Még a kifürkészésnél egy pillanatig időzzünk el. Ha egy sajtótermék úgy gondolja, hogy be tud jutni ezeknek a hallgatóknak a belső levelezésébe, valaki ajánlott egy jó módszert és onnét remek dolgokat fog megtudni, aztán közzéteszi a lapjában, az törvénytelen volna?

- Mindenképpen, hiszen ez eleve megvalósítaná az említett tényállást, hogy küldeményt kifürkész, amit valamilyen távközlési hálózaton – értsük ide akár az e-mail forgalmat is – keresztül továbbítanak. Tehát igen, ez megvalósítana egy büntető törvénykönyvi tényállást. Még egyszer mondom, hogy ez egy úgynevezett magánindítványos tényállás.

- Tehát a Hallgatói Hálózatnak kellene a bírósághoz fordulnia.

- Így van. Nem lehet elvárni a nyomozóhatóságtól, hogy kérelem hiányában lépéseket tegyen az ügyben.

- Ha egyszer a HaHa úgy érzi, hogy az ő érdekeit ez súlyosan sértette, akkor neki kell jogorvoslatért a hatósághoz fordulnia.

- Pontosan ez a helyzet.

- Ön hogyan képzelné el azt, hogy a média felelősségteljesen viselkedjen ilyen és ehhez hasonló ügyekben?

- Adatvédelmi biztosként is erőteljesen a nyilvánosság pártjára álltam sok esetben. Én ebben az ügyben is azt gondolom és a saját közléseim esetén is úgy járok el, hogy mondjuk a Facebookon vagy olyan levelezőlistákon, amelyeket többen olvasnak, olyasmit írok le, ami vállalható akár a nyilvánosság előtt is. Felhasználóként mindenkinek tudnia kell, hogy ezek a technológiák sérülékenyek, sokféle új veszéllyel állunk szemben. Amit itt közöl valaki – és nem egy-két személy közti –, az elég könnyen és nyomtalanul nyilvánosságra kerülhet. Az, hogy most itt röviden etikai szabályokat alkossak a médiának, talán túl nagy feladat lenne. Annak idején egyébként mi megpróbáltunk konferenciákat szervezni a tényfeltáró újságírásról, hogy ezeket a szabályokat megpróbáljuk egyértelműsíteni. Ez most is aktuális vita, ami még a bírósági gyakorlatban is folyik. Például, hogy jogtalanul rögzített személyes adat az is, ami egy videofelvételen vagy egy bekapcsolva hagyott mobiltelefon felvételei között van, annak ellenére, hogy egy korrupciós cselekményt bizonyít. Ebben az esetben vajon lehet-e azt mondani, hogy ez bizony nem használható fel az adott ügyben, vagy itt jogosulatlan adatkezelés történt?  Erre van egy közelmúltbeli jogeset a Pécsi Ítélőtábláról, amely azt mondja ki, hogy bizony a közérdek ilyen esetben akár igazolhatja azt is, hogy a közvetlen cselekmény – tehát a felvétel készítése – nem mindenben felel meg az adatvédelmi jognak. Ezek komoly diskurzust kívánó kérdések.

- Mindenkori mérlegelést kíván, hiszen minden ügy más lehet. Nem biztos, hogy a jogsértés ugyanakkora, illetve a jogsértéssel nyilvánosságra kerülő bizonyíték olyan súlyú lehet, hogy erősebb, mint a jogsértés maga.

- Pontosan. Tehát lehet, hogy olyan jogsértésre derítünk fényt, amiért megéri a kisebb jogsértés. Önnek is mint újságírónak mondom, hogy nem bíznám ezt a jogászokra, mert akkor a végén egy autonóm jogrendszerből jönnének ki az eredmények. Jó lenne újságírói fórumokon is gondolkodni erről és a jogászokkal közösen kialakítani egy olyan szabályrendszert, amely a gyakorlatban is alkalmazható lenne.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!