Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 6.



Bolgár György kérdései 2013. február 6-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor állítólag orosz hitelre cserélné az IMF-et, és az oroszok 4,5 milliárd dollárért magyar államkötvényt jegyeznének. A HVG értesülését a Kreml azonnal cáfolta, mondván, hogy nem írtak alá semmit Moszkvában. Bár azt elismerték, hogy tárgyalások folytak a pénzügyi együttműködésről. Akár igaz a hír, akár nem, mit gondolnak erről a totális politikai irányváltásról? Brüsszel és Washington helyett Moszkva, egy tál lencséért? Mi lesz ebből?

Másik témánk, hogy közben sikerült összekapnunk Romániával. A román miniszterelnök és a román külügyminisztérium is élesen reagált arra, hogy Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár jelen volt azon a budafoki ünnepségen, amelyen a polgármesteri hivatalra kitűzték a székely zászlót. És ott azt mondta, elvárja a román kormányzattól, hogy szüntesse be a zászlóháborút és a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen. Ponta miniszterelnök közölte, nem leckéztetheti Romániát senki a határ másik oldaláról. Na és ebből mi lesz? Egyáltalán mi értelme van a székely zászlók magyarországi kitűzésének? Ez a konfliktus?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Fidesz-frakció gyulai ülésén Orbán Viktor erőteljesen megfeddte azokat a képviselőket, akik nem hisznek a választási győzelemben. A hitet erősítendő, teljes erővel beindult a rezsicsökkentési ígérgetés?

És végül beszéljük meg, hogy Bajnai Gordon tévévitára hívta ki Orbán Viktort az ellene indított hazug utcai reklám kampány miatt. A Fidesz persze azonnal visszautasította Bajnai javaslatát. És ez így megy majd a választásokig?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A székelyzászló-ügyről
Szász Jenő, az Erdélyi Magyar Polgári Párt volt elnöke, Székelyudvarhely volt polgármestere, a Nemzetstratégiai Intézet leendő vezetője

Bolgár György: - Még nem alakult meg az intézet. Még csak terv.

Szász Jenő: - Hátra van a kinevezés és ebből fakadóan az intézet elindítása.

- Van már valamilyen menetrend, hogy mikor lesz ez meg?

- Szerintem most már februárban aktuális lesz a kinevezés.

- Igazából most nem erről akarok beszélni Önnel, bár az sem baj, ha tudjuk, hogy még nincs kész, de készül. Jön, jön, jön, ahogy régen a filmreklámokat szokták kezdeni. Szóval ez a székelyzászló-ügy, úgy látszik, hogy nagy port vert fel Romániában, mert megnyilvánult a miniszterelnök meg a külügyminisztérium is, és tele van a román sajtó is azzal, hogy két magyar önkormányzat épületén, a polgármesteri hivatal épületén Budapesten kitűzték a székely zászlót, és az egyik ünnepségen Németh Zsolt külügyi államtitkár felszólította a román kormányt, hogy fejezze be a Székelyföldön dúló zászlóháborút és az erdélyi magyar közösség elleni szimbolikus agressziót. A román miniszterelnök válasza az volt, még a szemtelenség szó is elhangzott benne, hogy nem tűrik a leckéztetést a határ másik oldaláról. Kezdjük a dolog elején. Mi ez a székelyzászló-ügy, miért kell Magyarországon szolidaritásból, együttérzésből, támogatásból kitűzni ezeket a zászlókat? Nem használhatják a székelyek?

- Van a székely népi mondás, hogy egy a nemzet, egy a zászló, de ennek, ha megengedi szerkesztő úr, akkor nagyon röviden az eredetéről annyit mondanék, hogy Erdélynek egyetlen székely származású fejedelme volt, aki nem más, mint Székely Mózes, aki 1603-ban volt Erdély fejedelme. Ez az ő zászlaja. Tehát gyakorlatilag a Székely Nemzeti Tanács, amikor a székelység számára zászlót álmodott, gyakorlatilag Székely Mózes fejedelemig nyúlt vissza, és így lett az ég színét tükröző kék alapon az arany mező, mellette a Nap és a Hold, mint régi székely szimbólumokkal ellátott székely lobogó.

- Mintha kicsit félhold volna az a Hold.

- Félhold, de gyakorlatilag telőben lévő Hold, ami a székelyek hitének, reményének, bizakodásának szimbóluma. Míg az egykori Nap, a nyolcágú napcsillag a történelmi székely székek szimbóluma. Udvarhelyszéktől megkezdve Sepsiszékkel bezárólag valamennyi székely széknek a szimbóluma kíván lenni.

- De ezt a zászlót ezek szerint a székelyek négyszáz évig nem használták.

- Mint ahogy a történelem során ez annyiszor előfordult, hogy egy nemzetnek, egy országnak, egy közösségnek más-más történelmi időszakban más-más zászlaja volt. És én azt gondolom, hogy volt egy kommunista időszak, amikor a székelyeknek egészen biztos hogy nem állt módjában zászlót megálmodni és zászlót használni. Ezért volt szükség arra, hogy ha már szabad világban élünk – és azt gondoltuk valamennyien 90 után, hogy ez a szabadság elkövetkezett –, akkor egyfajta megerősítésként a szimbólumainkat ismét visszaállítjuk.

- De ezek szerint 90-től vártak a 2000-es évek elejéig, amíg ezt a zászlót megcsinálták. Nem?

- Ez mondjuk mutatja a közösségünk jóhiszeműségét és ugyanakkor – hogy fogalmazzak Önnek, hogy a saját közösségem irányába kellő tisztelettel szóljak – a túlzott türelmét is. Tehát gyakorlatilag azt gondoltuk 90-ben, hogy nekünk megadják a jogainkat. Hogy a közösségi jogainkat kodifikálni fogja, hogy Románia úgy viszonyul a nemzeti közösségekhez, mint ahogy azt egy Európába törekvő államtól el lehetne várni. És amikor azzal szembesültünk, hogy a dolgaink nem úgy alakulnak, mint ahogy szeretnénk, akkor kényszerültünk rá, hogy szorgalmazzuk a saját ügyeink megoldását.

- És ez milyen módon segíti a saját ügyeik vagy közösségi ügyeik megoldását?

- Az önbecsülését a közösségünknek, a kiegyenesedésünket, a történelmi gyökereinkhez mindenféleképpen ragaszkodást, a múlt helyes ismeretét jelenti, és ugye a múlt korrekt, helyes ismerete a jövő építésének biztos zálogaként mindenféleképpen egy biztató ereklyéje tud lenni a székely népnek. Tehát mint olyan, feltétlenül szükség van szimbólumokra.

- Persze, a szimbólumok fontosak lehetnek, de azzal kezdte, hogy egy a nemzet, egy a zászló. Itt most a nemzet lehet hogy egy, de a zászló legalábbis is többféle. És például a székely zászló nem is Erdély zászlaja.

- De mivel a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiájának ügyét tűzte a zászlójára – hogy most stílusosan fogalmazzunk és a zászlónál maradjunk –, ezért a Székely Nemzeti Tanácsnak nem is volt az a dolga, hogy Erdély szimbólumait elevenítse fel. Azok tovább éltek egyébként, mint a székely zászló szimbóluma. Mert ha ma Románia címerét megnézzük, akkor abban látjuk, hogy annak szerves része Erdély egykori történelmi címere. Tehát itt lehet arról beszélni, és végül is a probléma lényegéhez térünk, hogy van egy túlzott érzékenység a román hatóságok részéről. Tehát én azt gondolom, hogy Trianon igazságtalanságát a mai román többségi nemzet hivatalos szervei is érzik, és ezért ilyen érzékenyek egy ártatlan székely zászló kitűzése kapcsán. Amit, ha jól értettem, akkor a magyarországi önkormányzatok, amelynek élén éppen XXII. kerület polgármestere áll, indítottak el. Én azt gondolom, hogy egy gyönyörű szép gesztus, egy szimbolikus gesztus ez az ő részükről a Székelyföldön élő magyar közösség irányába.

- Nem lehet, hogy a román érzékenységet éppen ez a magyar támogatás váltja ki? Mert a székely önkormányzatokat könnyebben elintézik, a prefektusok megtiltják, hogy kitűzzék a székely zászlót, és persze erről nyilván országon belül lehet értelmes vagy értelmetlen vitákat folytatni, hogy miért teszik ezt vagy miért nem helyes, hogy ezt teszik. Akár mozgalmat is lehet indítani azért, hogy ismerjék el. De abban a pillanatban, hogy magyar hivatalos részről elkezdenek ehhez ilyen látványos támogatást nyújtani, Románia úgy érzi és mondhatja és mondja is, hogy Magyarország be akar avatkozni például a székelyek vagy az erdélyi magyarok mellett. És ez nem egyszerűen lelki támogatást, hanem lényegében egy trianoni revíziót sugall, vagy azt foglalja magába, vagy azt akarja jelezni. Nem ez a román érzékenység alapja?

- Én azt gondolom, hogy ha Románia ezt a kérdést úgy közelítené meg, mint ahogy ezt a történelmi tények egyébként megkövetelnék, akkor nem itt kellene tartanunk huszonkét-huszonhárom évvel a rendszerváltás után. Én itt élek, és most ha megengedi, akkor mint Székelyföldön élő magyar nemzetiségű ember nyilatkozom: zavaró számomra, de valamennyi erdélyi magyar ember számára, hogy például Romániát mint nemzetállam fogalmazzák meg a román alkotmányban. És nem is akarnak arról hallani, hogy a román nemzeten kívül itt élnek államalkotó további nemzeti közösségek. Tehát ez önmagában zavaró kérdés, mert diszkriminál, másodrangúvá teszi a nem román nemzetiségű valamennyi román állampolgárt. És én azt gondolom, hogy ez ma ellentétes a kor szellemével. Tehát lejárt a nemzetállamok ideje. Amikor az egyesült Európa irányába megyünk, akkor Romániának ez a hozzáállása meghaladottá vált, hogy finoman fogalmazzunk.

- Orbán Viktor ugyan a nemzetek Európájáról szokott beszélni, de az egy másik kérdés.

- Bocsánat, de a nemzetek határai nem esnek egybe az országhatárokkal. És gyakorlatilag Orbán Viktor miniszterelnök úr helyesen mondja, mint ahogy a magyar alkotmány is előírja, tehát kötelezi a mindenkori magyar kormányt, hogy a határon túl élő magyarok gondját magáénak érezze, gondját viselje a határon túli magyar közösségeknek.

- Például ez is indokolhat egy bizonyos román érzékenységet, hiszen ők azt mondhatják, hogy a mi államunkban mi viselünk felelősséget, ne egy szomszéd állam viselje, mert az beavatkozás lehet a mi ügyeinkbe. Szóval nem lehetne-e olyan megoldásokat keresni – én nem mondom, hogy találni, mert azt nem könnyű és nem megy egyik évről a másikra, sőt egyik évtizedről sem a másikra –, hogy megnyugtatni a román többséget, hogy az ott élő magyar kisebbség nem akarja felrúgni Románia államhatárát, nem törekszik semmilyen revízióra, csak azt szeretné, hogy minél nagyobb önállósága, és ha lehetséges, Székelyföldön autonómiája legyen a magyaroknak. És akkor ebbe belefér zászló használat is és sok minden más is. De először megnyugtatás kell, hogy nem akarjuk Trianont revideálni, mert az lehetetlen.

- De szerkesztő úr, gyakorlatilag az a problémánk, hogy ma azokat a minimális jogainkat nem akarja elfogadni Románia, ami a közösségi jogok kodifikációjából fakad. És ha azt a közigazgatás nyelvére akarjuk lefordítani, akkor Székelyföld esetében Székelyföld területi autonómiáját jelenti. És Magyarország azért lép fel joggal a határon túl élő magyar nemzeti közösségek védelmének ügyében, mert Magyarország valamennyi nemzeti közösség számára biztosította a kulturális autonómiának az intézményeit.

- Itt meg Magyarországnak nincs ilyen helyzete, mint amilyen Romániának van, nincs majdnem másfél milliós romániai magyar közösség Magyarországon.

- Sajnos, mert Magyarországot sújtotta annak idején a történelmi döntés sorozatosan. De most nem akarunk oda visszatérni, én csak a mai helyzet példáját szeretném kiemelni, hogy Magyarország azáltal, hogy a nemzeti közösségek, nemzeti kisebbségek önkormányzatait kodifikálta, a kulturális autonómiát gyakorlatilag alkotmányos szinten garantálja valamennyi nemzeti közösség számára, akik Magyarország területén élnek. Ha volna olyan lélekszámú összefüggő nemzeti közösség valamelyik történelmi régiójában Magyarországnak, meggyőződésem, hogy ahol a kulturális autonómiát biztosítja az alkotmány, ott a területi autonómiát is kodifikálta.

- Vagy igen vagy nem, de ilyen közösség nincsen, az első világháború előtt pedig a magyar nemzetiségi politika enyhén szólva nem volt barátságos a nagy létszámú nemzeti kisebbségekkel szemben. De szerintem nem érdemes visszamenni a történelembe, sem oda, hogy az első világháború előtt a magyarok milyen hibákat követtek el, sem oda, hogy Trianon mivel járt.

- Nem is én megyek oda vissza, hanem azt mondom, hogy 2013-ban Magyarországon a nemzeti közösségek kollektív jogai alkotmányos szinten garantálva vannak, és ebből fakadóan kisebbségi önkormányzatok működnek, amit a magyar költségvetés, a magyar állam, a magyar parlament, a magyar kormány finanszíroz. És ez gyakorlatilag egy európai mérce, amit Románia ma nem biztosít a nemzeti közösségei számára. Tehát mint magyarok, többek között azért küzdünk, hogy azt a fajta autonómiát, ami ma Magyarországon létezik, Romániában is meg tudjuk valósítani. Székelyföldön területi autonómiában reménykedünk, ebben gondolkodunk, mert szerintünk ez oldja meg az európa tanácsi jelentés alapján a többség és kisebbség viszonyát, ami Székelyföldön kívül ugye személyelvű autonómia. Azaz kulturális autonómiát szeretnénk. Pont olyat, amilyen Magyarországon a román nemzeti kisebbségnek jár, és élnek is ezzel a lehetőséggel. És én azt gondolom, hogy ezt a fajta európai példát érdemes felmutatni Dél-Tirol, Katalónia, Skócia területein.

- Érdemes felmutatni. Egy dolgot talán ki kellene viszont ebből emelni. Az állandó hivatkozást a trianoni igazságtalanságra és diktátumra. Ha ezt kiemelnék az összes vitából, törekvésből, kérésből és javaslatból, hogy erre emlékeztetnek, akkor nem jutna talán eszébe bizonyos idő után bármelyik román kormányzatnak, hogy ezek a magyarok csak valamiféle határ-kiigazítást akarnak az egésszel.

- Szerkesztő úr, tegnap én végignéztem az összes híradást. Budafok önkormányzata, Németh Zsolt államtitkár, Németh Zoltán képviselő úr részéről semmifajta történelmi hivatkozási alap nem hangzott el, hanem gyakorlatilag egyfajta szolidaritási mozgalmat indítottak útjára, ami arról szól, hogy Magyarország önkormányzatai, polgármesteri hivatalai kitűzik azt a székely zászlót, amelyet Székelyföldön a magyarok által többségben lakott települési önkormányzatoknak a román prefektúrákon keresztül a román hatalom megtilt. Tehát ennyi történt. Semmilyen történelmi hivatkozás nem volt, ami gyakorlatilag a jövőépítés része kellene hogy legyen. És én azt gondolom, jó az, ha a székelyföldi magyar emberek azt érzik, hogy nincsenek egyedül, és ha Bukarestben nem találnak meghallgatásra lassan huszonhárom esztendeje, akkor jó, ha azt érezzük, hogy Budapesten éppen az önkormányzatok szintjén, vagy hála a jó Istennek mostanság a magyar kormány és a magyar parlament részéről igenis együttérzést, velünk való együtt gondolkodást tapasztalunk. Mint ahogy Önöknek is köszönöm, hogy ezt pozitív irányban tematizálják.

- Azért akarok róla beszélni és gondolom azért is érdekelheti a hallgatókat, mert egyrészt a gesztus látványos, bár van nem kívánt következménye. Az a kérdésem és nyilván engem is meg másokat is az foglalkoztat, hogy van-e ennek értelme, segít-e vagy éppen ront az esélyeken? Mert ha a román reakció durván elutasító, akkor inkább ront. Ha a románokat meg lehetne győzni a pozitív gondolkodásban, együttműködésben, akkor talán előbbre is lehetne jutni.

- Viszont ha már egymás irányában bizalommal vagyunk mi, Magyarországon élő és határon túl élő magyar emberek, akkor jó, ha a mi véleményünk fontos egy ilyen kérdésben. És ha engem Ön megkérdez, hogy jó volt-e az, ami Budapesten történt, és elfogadja a válaszomat, mivel én élek itt, mi élünk itt, akkor én azt mondom, hogy jó volt és köszönjük Budafok önkormányzatának a gesztust és a magyar kormány kiállását, amit Németh Zsolt államtitkár úr megfogalmazott. Mert ezáltal azt érezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, mert egyébként a megmaradásunk szempontjából elengedhetetlen, hogy Székelyföldnek területi autonómiája legyen, egyébként elfogyunk. Tehát azt tapasztaltuk az elmúlt huszonhárom évben, és erről a múltkor is említést tettünk, hogy időközben félmilliós közösségünk lett oda, ha Erdélyről beszélünk. De ez egyébként Székelyföldre lefordítva is gyakorlatilag százezres nagyságrendet jelent. És ha nem tudjuk biztosítani a megmaradásunk jogi, intézményes kereteit, ami nem több, mint az autonómia ügye, ami közigazgatásilag egy államnak alsóbb rendű berendezkedése, mint a föderális államok ugye Nyugat-Európában, amit valamennyi ország esetében megtapasztalunk. Nem is beszélek egyébként Svájc modelljéről, ahol etnikai alapokon szerveződtek meg a kantonok. Tehát ahhoz képest egy alsóbb rendű állami berendezkedést szeretnénk, ami a székelység megmaradását garantálná Székelyföldön kívül, a személyelvű autonómia következtében, amit ugye Magyarországon kisebbségi önkormányzatoknak hívunk. Abban tehát tudnánk segíteni az Erdélyben élő magyarokat, hogy száz, kétszáz és ezer év múlva is, mint Erdély területén élő magyar nemzeti közösség, román állampolgárokként és európai polgárokként megmaradhassanak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mit tehetnek a sok pénzzel megvalósított fideszes lejáratókampány ellen?
Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Egyesület alelnöke

Bolgár György: - Érdekes kezdeményezést tett Bajnai Gordon a Haza és Haladás elnöke és az Együtt 2014 Választói Mozgalom elnöke, mert tévévitára invitálta Orbán Viktort azzal kapcsolatban, hogy tegnap megint elárasztották, legalábbis Budapest utcáit, a Bajnai-Gyurcsány-ellenes plakátok, és mindenfélével megvádolták őket. Nem késett sokáig a válasz, kora délután a Fidesz közölte, hogy szó sem lehet róla. A Fidesz szerint Bajnai Gordonnak nem Magyarország miniszterelnökével kellene vitáznia, hanem a magyar emberekkel, velük van ugyanis vitája. Felolvasok egy mondatot, „Bajnai Gordon csökkenteni akarja a minimálbért, a magyar emberek azonban nem támogatják ezt, a családi adókedvezmény megszüntetésére készül, a magyar emberek viszont nem értenek ezzel egyet, csökkenteni akarja a nyugdíjakat, de a magyar emberek nem kérnek ebből. Bajnai Gordonnak tehát a magyar emberekkel van vitája.” Azért tanulhatnának tőlük. A magyar embereket egy mondatban ennél többször használni komoly kihívás volna. Szerintem küzdjenek egy kicsit, akkor talán lesz tévévita is. Nem?

Szigetvári Viktor:- Ha Orbán Viktor nem gyáva ahhoz, hogy Simicska Lajos pénzét civileknek kiszerződve hazug kampányban támadja Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont, akkor nyilvánvalóan nem kell hogy gyáva legyen ahhoz, hogy vitatkozzon erről. Hiszen nekünk és az Együtt 2014-nek nincsenek olyan korlátlan és kimeríthetetlen anyagi erőforrásai, amelyekből holnap egy ellenkampányt indíthatnánk. Szerintem előrehozott kampánystartot látunk, a Fidesz veszélyt lát Bajnai Gordonban, az ellenzéki oldal legnépszerűbb politikusában, ezt joggal teszi. Ez nyilvánvalóan százötven-kétszázmillió forintba biztosan kerülhetett, értékét tekintve mindenképpen. Ha egy korai kampánystart megtörtént, akkor miért ne lehetne korai vita. Nem gondolom, hogy Bajnai Gordonnak lábhoz tett fegyverrel kellene tűrni, hogy plakátokon, hirdetéseken hazugságokat terjesszenek róla, ahogy egyébként ezt Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban is teszi a civil összefogás a Fidesz nevében. Reagálni kell, és ha nincs más eszközünk, akkor csak vitával lehet megtenni. Orbán álljon ki az igazáért, védje meg ezeket a hazugságokat.

- Ez egy jó elképzelés, mert ugyan nyilvánvalóan erre számítottak, amit kaptak, hogy nem kiállni Bajnai Gordonnal, de legalább kénytelen visszautasítani. Ez, akárhogy magyarázzák, mégiscsak olyan képet mutathat róluk, akár még a Fidesz hívők egy részében is, hogy azért ha a főnök annyira biztos magában, ha miniszterelnök úr annyira tudja, hogy mi az igazság és merre kell menni, akkor akár le is iskolázhatná egy tévévitában ezt a Bajnai Gordont. De nem teszi.

- Nyilván benne volt a lehetőségek között, hogy ezt a választ adják. Mindig van bennem egy naiv optimizmus, hogy ki mer állni Orbán Viktor az igazáért – ami szerintem persze e tekintetben most éppen hazugság –, de nem teszi meg. Azt tartom nagyon fontosnak, hogy reagálnunk kell, válaszolnunk kell, hiszen a Fidesz volt az, aki a nettó minimálbért csökkentette vagy maximum szinten tartotta, reálértékét tekintve tizenhárom százalékkal elértéktelenítette, miközben drágábbá tette a munkáltatóknak. Mi pont azt javasoljuk, hogy olcsóbb legyen ez a foglalkoztatás, és az emberek zsebébe valamivel több kerüljön. De ha szabad még egy példát, éppen a fideszes önkormányzatok azok, amelyek sorra vezetik be az ingatlanadót, mert a központi kormányzat erre szorítja őket. Oktalan és jogtalan, hogy minket ezzel vádolnak. Bajnai Gordon ebben világosan fogalmazott: elvi probléma önmagában nincs egy ingatlan típusú vagyoni adóval, viszont az is nagyon fontos, hogy ameddig a devizahitel bombáját nem lehet Magyarországon fenntarthatóan csökkenteni, kivezetni – ez jó pár évig még eltart –, addig nincsen szükség ingatlanadóra. Ezt világosan elmondtuk. Ebben a DK más álláspontot képvisel, de beszéljenek róla ők. E tekintetben azt gondolom, hogy egy karaktergyilkosság áldozata Bajnai Gordon, és ki kell állni az igazáért. Orbán Viktornak és Simicska Lajosnak bármennyi pénze van erre.

- Hogy állnak ki ezek után az igazukért? Ezek szerint tévévita nem lesz, se ezen a héten, se a jövő héten, és én még azon is csodálkoznék, ha egyáltalán a 2014-es választási kampányban lenne. Orbán Viktor bármikor mondhatja azt, hogy ezekkel miért álljak ki, ráadásul kik ezek, semmi esélyük nincs. Ő kihívóként se állt ki az éppen kormányon lévőkkel, miniszterelnökként meg még kevésbé lesz köteles. Tehát akkor hogyan, hol fognak kiállni az igazukért, hogyan tudnak majd vitázni a kormányzattal és a kormányfővel?

- Ezt oldja meg a Fidesz, ez az ő felelősségük. 2010 előtt sem mondták el a programjukat a választóknak, Mesterházy Attilával sem volt hajlandó akkor vitatkozni Orbán Viktor, meg mással sem. Azt gondolom, hogy készülhetnek egy olyan kampányra, amelyben 2014 utánra sem ígérik meg azt, amit végül csinálni fognak. Nekünk az a dolgunk, hogy ebben őt üldözzük, kihívjuk, válaszra bírjuk. Egy dolog nagyon fontos – és láttunk Kósa alelnök úr szavaiban némi ellentmondást –, hogy ha valóban akkora problémája volna Bajnai Gordonnal a magyar népnek, akkor nem volna az ellenzéki oldal legnépszerűbb politikusa. Nem volna az, akit a Fidesz maga ismer el mint a legesélyesebb kihívóját a miniszterelnök-jelölti küzdelemben. Ha Bajnai Gordon nem ilyen politikus volna, nem ilyen megítélése volna és ezt nem látná Simicska Lajos, Habony Árpád vagy Orbán Viktor, akkor nyilván nem lenne tele újra a város és az ország hazug óriásplakátokkal.

- Ezt mindannyian látjuk és gondolom az ellenzéki oldal is, hogy Bajnai a fő célpont, és a módszer az ő tönkretételére, lejáratására az, hogy Gyurcsánnyal mossák össze. Együtt tették tönkre az országot. Gyurcsány a legkevésbé népszerű ellenzéki politikus, akkor Bajnait hozzá kell csapni, és ő is ugyanolyan lesz. Ő lesz a második Gyurcsány. Kíváncsi vagyok arra, hogy mik az Önök eszközei arra, hogy ezeket a hazug állításokat, ezeket a ténynek feltüntetett hazugságokat – hogy csökkentenék a minimálbért, hogy elvennék vagy csökkentenék a nyugdíjakat és így tovább – cáfolják, egy-két interjútól eltekintve. Az nem ugyanaz, mint egy előrehozott választási kampány. Ha Önöknek nincsenek eszközeik, alul fognak maradni.

– Van igaza az Ön realista szavainak, Bolgár úr. Az a helyzet, hogy nekünk nyilvánvalóan nincs most erre százötven millió forintunk, hiszen mi egy éppen bejegyzés alatt álló mozgalom voltunk decemberben, most bejegyeztek minket, pártot fogunk alapítani néhány héten belül, és elindulunk arra, hogy egyre több szövetségest gyűjtsünk, tíz és tízezer embert egy toborzó kampánnyal, aktivista gyűjtéssel, amelyben én nagyon optimista vagyok. Össze lehet rakni egy olyan kampányszervezetet, amely más pártok mellett – nem velük szemben az ellenzéki oldalon – kiegészíti az ellenzéki oldal későbbi, reményeim szerint összefogó kampányát. Kizártnak tartom, hogy a pénzzel fel lehetne venni ezt a versenyt. Talán emlékszik, decemberben, ebben a hazug kampányban emberek öngyilkosságát is vádként idézték fel, miközben abban az interjúban, amely a Hajdú-Bétről szólt, egy szerencsétlen asszonyt meg is idéztek, és ott kiderült az interjú szövegéből, hogy a férje szegény halálos beteg volt, ami önmagában persze borzasztó, mert egy ember elvesztése mindig borzasztó. De nyilván nem így használták fel ezt a tragédiát a kampány tervezői, az Orbán Viktor és Simicska Lajos által felbérelt civilek. Egy dolgot tudok, Bajnai Gordon akkor is a magyar emberekhez címezve, Facebook-üzenetekben elmondta a válaszait, világos, nyílt szavakkal elmondta, leírtuk, hogy mik a hazugságok. Azok a választók, akik ma bizonytalanok, akik le akarják váltani az Orbán-kormányt, nem elégedettek azzal, ahogy az ország sora megy éppen az elmúlt években, és nem feltétlenül akarnak egy egypárti MSZP-kormányt vissza ebben az országban, nem vevők ezekre az üzenetekre. Viszont ne becsüljük le, hiszen csökkent az Együtt támogatottsága, nyilvánvalóan ebben része volt a november-decemberi kampánynak. Talán nem tűnik nagyképűségnek, hogy amit én a magam szaktudásával látok, azt ki fogjuk használni. Ezért kezdeményeztük – nem lábhoz tett fegyverrel – ezt a vitát is, és fogjuk még sokszor kezdeményezni. Bajnai Gordon a legnépszerűbb ellenzéki politikus, vannak olyan választók az MSZP-ben, a bizonytalanok között, és vannak még kiábrándult fideszesek is, akik őt kedvelik. Nekik is tartozik azzal Bajnai Gordon és az Együtt 2014, hogy mindenütt, interjúkban –  ahogy én most Önnek és este a tévében és másutt – elmondjuk, nem tudjuk pénzben felvenni a versenyt a Fidesz gépezetével. Aktív, emberekre épülő kampányra készülünk. Nyilván nem lesz olyan pártszervezetünk egy félév alatt, mint egy tíz-húsz éve létező pártnak, ezzel tisztában vagyunk. Nagyon sok emberrel vagyunk kapcsolatban, még többel leszünk, és őszre egy olyan gépezetnek kell rendelkezésre állnia, amely egy közös ellenzéki kampányban fel tudja venni az ilyen hazugságokkal a harcot.

- Az nem lehetséges – ha már előrehozott választási kampányt emlegetett itt a beszélgetésben –, hogy nemcsak a kampány lett előrehozva, egy és negyedévesre megcsinálva, hanem maga a választás is előre lehet hozva? Még nem lehetetlen egy késő tavaszi vagy kora őszi választás, amikor még Önök lábra sem tudnak állni vagy éppen csak összerakják a pártot és elkezdik szervezni magukat. Bajnai lejáratva, pártszervezete még nincs, az ellenzék nem tudott összefogni, a legjobb pillanat.

- A Fidesztől ez is kitelik, hiszen eddig is ezer és ezer fekvőrendőrt fektetett a választási eljárási ógyekkel mindannyiunk elé. Tegyük hozzá, önmagában az a politikai kihívás, amelynek a megoldásán mindannyian dolgozunk – december óta Mesterházy Attila, november óta Bajnai Gordon –, hogy összefogás kell ahhoz, hogy közös választási siker legyen, mert egypárti győzelem ne legyen, akár Együtt 2014 legyen, akár MSZP, egypárti formában szerintem ez nem is szolgálná a magyar nemzet érdekét. Ebben a helyzetben nem nagyon tudok mást mondani. A regisztráció eltörlése után nyitva áll az út akár egy előrehozott választásra is, hiszen ha lenne regisztráció – szerencsére nem lesz –, akkor nem lehetne előrehozott választást lebonyolítani vagy csak nagyon-nagyon törvénysértő módon. Ha ez a helyzet előállna, az legalább annyira fel fogja gyorsítani az ellenzéki oldalon ezeket az összefogási folyamatokat. Ha ehhez a hídhoz véletlenül elérünk, akkor szerintem meg lehet oldani. A miniszterelnök kezében ez benne van. Egy dolgot hiányolok: az elmúlt hetekben, hónapokban, a Fidesz arról beszél, hogy Bajnai Gordon milyen, miért amolyan Gyurcsány Ferenc, hogy mi miket nem akarunk megcsinálni. Arról nem beszél, hogy mit ért el ebben az országban, nem látunk Fidesz-kampányt arról, hogyan nő a gazdaság. Nem látjuk, hogyan nőttek a fejlesztési támogatások kifizetései. Nyilván azért nem látjuk, mert nincsenek ilyen eredmények. Szerintem szánalmas az, hogy bő egy évvel a választások előtt egy kormányzó párt saját pénzén arra kényszerül, hogy a legnépszerűbb ellenzéki politikust és hivatali elődjét járassa le, ahelyett, hogy arról beszélne, hogy mit akar 2014 után vagy arról, hogy éppen mit ért el ezekben az években. Ez a Fideszről árulkodik. Szemben néhány elemzővel, aki az elmúlt néhány órában azt mondta, hogy itt nem kellett volna erre reagálni, határozottan hiszek abban, hogy nem lehet lábhoz tett fegyverrel állni. Bajnai Gordon népszerű politikus, és az a dolga, hogy megőrizze ezt a népszerűséget és egyre több emberhez jusson el. Ennek része az, hogy a gyáva Orbán Viktort addig kényszerítse vitára, amíg előbb-utóbb ki kell majd állnia. Más eszközünk egyébként sincsen. Azt gondolom, hogy erre az emberek majd figyelni is fognak, ha ez végre egyszer létrejön.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Vesz-e Putyin magyar állampapírt, és ha igen, mit kér cserébe?
Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő

Bolgár György: - Elég meghökkentőnek látszó hír jelent meg délután, a HVG értesülése, eszerint Oroszország hajlandó volna 4 milliárd 600 millió dollárnyi magyar állampapírt jegyezni, mégpedig nagyon alacsony, számunkra kedvező, 2,25 százalékos kamattal. Amit aztán a Kreml szinte azonnal cáfolt, de olyan felemás módon. Tehát azt írták és mondták, hogy nem született erről megállapodás, ugyanakkor voltak pénzügyi együttműködésről tárgyalások. Önnek mit súgnak ezek az értesülések illetve cáfolatok?

Sz. Bíró Zoltán: - Erre a hírre egyértelműen sem igent, sem nemet nem tudok mondani. Első hallásra nekem nagyon meglepőnek és váratlannak tűnt. Figyelve az orosz politika és gazdaság magatartását a globális válság első hullámának bekövetkeztétől, idegennek és váratlannak tűnne ez a döntés. 2008-09 idején, amikor Oroszországot is elérte a globális válság első hulláma, ennek következményei rendkívül súlyosan érintették, a gazdaság drámaian esett vissza és ez általában is óvatossá tette őket. Ezen kívül ebben a periódusban néhány stratégiai területen kísérletet tettek fontos akvizíciók megvalósítására, fontos beruházásokra szánták el magukat. Ebbe a csoportba tartozott a Mol-részvények vásárlása, de szerették volna magukat bevásárolni az Opelbe is és még néhány ilyen kísérletet tettek. Ezek az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban rendre kudarccal zárultak, ez is óvatossá tette őket az ilyen típusú gazdasági lépésekben. Harmadrészt pedig főleg 2011-től lehet érezni mind Putyin, mind az elit megszólalásaiban, hogy egyre szkeptikusabbak az Európai Unió pénzügyi-gazdasági helyzete, jövője tekintetében. Tehát ez az óvatosság ezért is teljesen érthető. És még egy negyedik példát említenék, ami közvetetten azt mutatja, hogy ez a hír lehet hogy igaz, lehet hogy nem, ez pedig Ciprus példája. Ciprus jó ideje pénzügyi nehézségekkel küzd, és többször felmerült, hogy Oroszországhoz kellene fordulni. Fordultak is. Nagyságrendben hasonló pénzekről, hasonló hitelekről lett volna szó. És ha van ország, amelynek pénzügyi stabilitásában az orosz elit egy nem jelentéktelen része erősen érdekelt, akkor Ciprus mindenképpen az. És mégis, ezeknek a hiteleknek a folyósítása nem történt meg. Tehát ha mindezt egymás mellé teszem, akkor nagyon váratlannak, nagyon idegennek tűnik ez a döntés, amennyiben megszületett. Szokatlan az elmúlt négy év általában követett orosz üzleti magatartása alapján.

- Na de a Kreml-cáfolat mégiscsak olyan volt, hogy az orosz elnök szóvivője egyrészt hallatlanul gyorsan nyilatkozott a Bloomberg hírügynökségnek a magyar értesülés nyilvánosságra kerülése után, tehát már ez a gyorsaság is meglepő. De azt azért megerősítette, hogy a Putyin-Orbán-találkozón szó volt a pénzügyi együttműködésről. Hogy ez államkötvény-jegyzés volt-e vagy esetleg egy atomerőmű orosz meghitelezése, azt persze nem mondta, de ezek szerint valami van.

- Én is biztos vagyok benne, hogy valami van. Erre utal egyébként a magyar delegáció összetétele is, mert ha egy kicsit figyelmesebben megvizsgáljuk, hogy kiket is vitt magával a miniszterelnök, abból lehet látni, hogy egy nagyon diszkrét, nagyon szűk körben tartott információ kezelésére készültek, és nyilvánvalóan kísérletet tettek arra, hogy például hitel-ügyekben is valamilyen megállapodásra jussanak. És ha itt megegyezés született vagy nagyon előrehaladott megállapodás történt a találkozón, akkor ezért Magyarországnak valami nagyon komoly ellentételezést kellett megígérni és bizonyos típusú garanciákat is fel kellett vázolni. Ellenkező esetben nem tudom elképzelni, hogy miért érné meg Moszkvának egy ilyen döntés. És ez az ellentételezés, ha sorba veszem, hogy milyen lehetőségei vannak Magyarországnak, nagyon leszűkül és lényegében egyetlen irányba mutat, ez a paksi bővítés. Itt van egy olyan nagyon jelentős pénzügyi tétel, amely Moszkva politikai fantáziáját és üzleti fantáziáját meglódítja. Arról nem is beszélve, hogy Moszkva számára a pénzügyi előnyökön túl az imázs, az általános nemzetközi kép szempontjából sem közömbös, hogy ne csak energiaszállítóként, nyersanyagszállítóként, hanem a fejlett technológiák bizonyos piaci részesedésében is megmutathassa magát.

- Meg aztán így a következő ötven-hatvan évre bebiztosítja magát egy közép-európai uniós tagországban, mert a magyar energiaellátás meghatározó résztvevője, főszereplője lesz, ha az új atomerőművet is Moszkva építi.

- Így van. Az atomerőmű-ügy körül magyar oldalról két nagy probléma van. Az egyik, hogy messze nem látom már azt a korábban meglévő konszenzust, ami jellemezte a 2010 előtti politikai osztályt, amikor a mértékadó politikai szereplők abban meglepő módon egyetértettek, hogy szükség lesz ilyen bővítésre. Ma már azért a parlamentben egyrészt az LMP, másfelől az Együtt-2014 parlamenten kívüli megnyilatkozásaiból is azt olvasom ki, hogy ez a konszenzus már a politikai osztályon belül sem olyan maradéktalan és teljes, mint korábban volt. Ebben nyilvánvalóan a fukushimai események is közrejátszanak, illetve ennek németországi következményei. Ugye a német kormány bejelentette, hogy 2020-tól elkezdi leállítani nukleáris erőműveit, és addig sem kezd semmiféle új nukleáris fejlesztésbe. Tehát egyfelől így kellene megtárgyalni, nagyon sok szempontból, hogy valóban szükség van-e a bővítésére. Ennek ökológiai, üzembiztonsági, technológiai, műszaki, nemzetbiztonsági, külpolitikai, megtérülési, gazdaságossági, tehát millió elágazása van. Szerintem ez konzervatív becslés szerint is 2-4 ezermilliárd forint. Tehát 7-14 milliárd euró. És ráadásul hitelből fogjuk valószínűleg megépíteni, ha erre sor kerül.

- Másból nem tudjuk. Erre nem lesz a magyar gazdaságnak több ezer milliárdja.

- Pontosan. Ez olyan elképesztő összeg, hogy ebből 16 Déli Áramlat magyar szakaszt lehetne megépíteni. Kicsit pikírt módon jegyzem meg, hogy 2008 tavaszán, amikor az első, egyébként semmire nem kötelező megállapodást a Gyurcsány-kormány aláírta a Déli Áramlatról, akkor aznap délután már alkotmányos puccsot kiáltottak. Ha 16-szor nagyobb beruházás valamiféle társadalmi párbeszéd nélkül történne meg, akkor az vajon mi lenne?

- Éppen ez az, hogy egyrészt Orbán Viktor nyugodtan, egy pillanatnyi gondolkodás nélkül aláírná ezt, és ha sikerülne, akkor valami nagy nemzeti diadalként mutatná be. De ha véletlenül ez a mostani államkötvény-jegyzési hír igaznak bizonyul, és nincs is közvetlen összefüggésben esetleg az atomerőmű-építéssel, hanem csak közvetett összefüggésben van, akkor az micsoda politikai irányváltás volna! Hogy az IMF nem kell, ne szóljanak bele a mi gazdaságpolitikánkba, ellenben szépen odavonulunk Moszkvába, és velük jegyeztetjük az államkötvényeinket, ők fognak bennünket finanszírozni, ráadásul olcsón! Mit kell ezért cserébe adnunk nekik, hogy az orosz vezetés mondjuk 2,25 százalékon adjon nekünk hitelt vagy ilyen hozamért vásároljon magyar államkötvényt? Sőt, a HVG szerint még további ötmilliárd euró értékű, de rubelben igénybe veendő kötvényről is szó esett. Szóval ez egy totális politikai – és most a pénzügyiről nem beszélek – irányváltás volna.

- Én is azt gondolom, és tényleg ott maradna az ember aggodalma, mert annyira elképzelhetetlennek, annyira hihetetlennek tűnik. A politika nem szentimentális műfaj, mindennek megvan az ára, mindennek megvan a következménye. Miért kellene Oroszországnak ezeket az aktívumait, ezeket a tartalékait éppen ilyen Magyarország számára kedvező hozamú államkötvényekbe fektetni, ha Moszkva valahol, valamilyen tekintetben ennek nem várná el ellentételezését. Tehát ilyen értelemben mindig ott lenne az aggodalom és a kétség, hogy vajon ezért mit várnak el. Én egyébként elvileg sem az atomerőmű bővítésnek, sem Oroszországgal való együttműködésnek nem vagyok ellenfele, de a transzparenciát, az átláthatóságot, a világos viszonyokat a mindenkori ellenzék és a civil társadalom joggal várja el.

- És ráadásul a magyar társadalom is, a magyar ellenzék is, a magyar szakma is, mert ugye ez egy szakmai, műszaki, biztonsági kérdés is. De tegyük hozzá, már csak a nukleáris biztonság miatt is, meg aztán ennek az egyéb energiabiztonsági vonzatai miatt, Nyugat-Európa, az Európai Unió, sőt az Egyesült Államok miatt is, hogy itt nem lehet úgy ugrálni, hogy közben senkit nem tájékoztatunk, és hirtelen száznyolcvan fokot fordulunk. Ennek elképzelhetetlen következményei lesznek.

- Pontosan. Ezért is utaltam rá, hogy a műszaki-gazdasági paraméterek mellett nemzetbiztonsági és külpolitikai következmények is vannak. Ez olyan fokú bizalomvesztést jelentene, különösen ha a döntéshozatal ilyen nagyon furcsa, nagyon zárt körülmények között történne, aminek a következményei szerintem felmérhetetlenek. Most arról már nem is érdemes beszélni, hogy ez milyen éles kontrasztban áll azzal a magatartással, amely egy pragmatikus kapcsolatépítés időszakában 2008–09-ben kísérte az akkori kormány magatartását. Ahhoz képest ez a fordulat, ezek az együttműködési formák köszönő viszonyban nincsenek, és sokkal több kockázatot hordoznak.

- Nem lehetséges, hogy Putyin jó érzékkel és saját sértettségét félretéve 2,25 százalékos kamatra bevásárolta magát az Európai Unió közepébe? És aztán majd használja ezt arra, amire tudja, de ott van. Teremtett magának egy bázist és aztán ki tudja, mire lehet ez még jó.

- Azt kell mondjam, hogy nem tudom ezt kizárni, de ez egy nagyon érdekes váltás lenne az orosz magatartás tekintetében is. Szokatlan és új lépés lenne. Putyin a meglepetések embere, és ezt nem egyszer mutatta, úgyhogy még egyszer mondom, kizárni a hír igazságtartalmát nem tudom.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!