rss      tw      fb
Keres

A felsőoktatás megosztása és központosítása



A kormány és a felsőoktatásban érdekelt fiatalok (hallgatók, középiskolások) konfliktusa 2012 novemberében kezdődött, mikor a HÖOK egyeztetést sürgetett a 2013-as felvételi keretszámokról. A botrány azonban a december 5-i kormányülés után robbant ki, amikor kiderült, hogy minden előzetes híreszteléssel ellentétben mindössze 10 ezer hallgató képzését kívánják államilag finanszírozni. Ez logikus lépésnek tűnt az Orbán Viktor által vizionált „önfinanszírozó felsőoktatás”-hoz vezető úton.

Ilyen mértékű forráskivonás egyértelműen az egész felsőoktatás létét veszélyeztetné – Magyarország a 0,5 százalékos GDP-ráfordítással amúgy is az európai ranglista végén kullog. Ennek következtében valóságos egységfront alakult az oktatók és a hallgatók, a középiskolások és a szakszervezetek csoportosulásai között.

A kormányzat a kezdetektől fogva a megosztás taktikáját alkalmazta velük szemben. Közérzetjavító intézkedésként mindenekelőtt visszavonta az első vonalból Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt.* Ő ugyanis rideg, autoriter modorával, a tanulókat és a tanárokat sértő brutális gúnyolódásaival – amelyeket aztán rendre arcátlanul letagadott és a vele ellenséges sajtó hazugságainak bélyegzett – a közvélemény szemében a kormány egyik legellenszenvesebb tagja. Helyette a tárgyalások vezetését Balog Zoltán EMMI miniszter vette át, a megértő mosolygást és együttérző bólogatást papos rutinnal kommunikációs technikává emelő református lelkipásztor. Amikor december 19-én télikabát nélkül ment ki a az épület előtt tüntető Nagy Dávidhoz és vezette be a házba, a kormányhű sajtó rögtön hozsánnázni kezdett a miniszter emberközeli, megnyerő stílusáról és mély együttérzéséről.

A megosztás mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a hallgatói érdekképviseletek közül csak a HÖOK-kal volt hajlandó tárgyalni. A hallgatói önkormányzatok országos vezetőit elfogadta tárgyalópartnerül, a bázisdemokrata alapon szerveződő hahásokat kizárta a döntéshozó folyamatból. Pedig közben sorra szerveződtek a Hallgatói Hálózat helyi csoportjai, s testvérszervezeteik születtek az Oktatói Hálózat, a Középiskolások és a Szülők Hálózatának képében. Az egyetemek, főiskolák hallgatóinak és részben dolgozóinak körében ezek a szervezetek lényegesen népszerűbbek a HÖOK-nál – amelynek tárgyalási stílusát nem tartják célravezetőnek – és a sokak által bénának nevezett szakszervezeteknél. A Hallgatói Hálózat követeléseit hat pontban fogalmazta meg, a HÖOK képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a tárgyalás során ezeket is képviselni fogják.

Balog Zoltán és a kérdésben megszólaló kormányzati emberek az egyetemek képviseletében kizárólag a Magyar Rektori Konferenciát engedték oda az asztalhoz. Ez ellen tiltakoztak az egyetemi oktatók és dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek képviselői. Azzal érveltek, hogy a rektorok, akiknek sem szakértelmében, sem lojalitásában nem kételkedett egyik fél sem,  elsősorban intézményüket, annak sajátos érdekeit képviselték. Az oktatók és az egyetemi dolgozók ezzel szemben sokkal mélyebb tudással rendelkeznek a hallgatói életpályák, az egyetemeken folyó munka tekintetében. Az ő szervezeteik kimaradtak a tárgyalásból. A kormányzat létrehozta a Felsőoktatási Kerekasztalt, amelyben a HOÖK-on és a Magyar Rektori Konferencián kívül helyet kapott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Európai Üzleti Tanács is.

Így a felsőoktatás jövőjét meghatározó tárgyalásokról ki vannak zárva mind az egyetemi oktatók és dolgozók képviselői, mind pedig az alulról építkező hallgatói csoportok. Helyet kaptak viszont a magyarországi ipar és kereskedelem legbefolyásosabb képviselői. Az ő lobbitevékenységük fényes „sikere” volt nemrégiben a szakképzési idő megrövidítése és tartalmának lebutítása. A felsőoktatás átalakítására nem születtek hatástanulmányok, ezeket pótolják ezeknek a csoportoknak az önérdekű, ad hoc javaslatai. Szellemiségükre csak a Széll Kálmán Terv egyik megfogalmazását idézem: „Az állam több tízmilliárd forintot pazarol el évente azzal, hogy a felsőoktatás képzési szerkezete nem igazodik a munkapiac elvárásaihoz.”

Ilyen körülmények között írt alá a miniszter és a HOÖK 2013. január 21-én egy részmegállapodást, amely ellen a HaHa már ugyanazon a napon tiltakozott.

A megállapodás szövegét keményen kritizálták. Mindenekelőtt azért, mert nem is hasonlít egy jogi szerződés szövegére. Olyasmiket tartalmaz, hogy a „kormány törekszik arra...”, hogy „a források bővüljenek”, „kinyilvánítják együttműködésüket”. Ezek nem számokat és határidőket megfogalmazó kötelezettségvállalások, hanem még ha jószándékú, akkor is számonkérhetetlen „törekvések”.

A HaHa, miután megállapította, hogy hat pontjukból lényegileg egyet sem teljesített a kormányzat, ultimátumot fogalmazott meg. Február 11-ét jelölték ki a végső határidőnek. Ha addig nem vezetnek megnyugtató eredményre a tárgyalások, össztársadalmi tiltakozásra számíthat az ország.

A HaHa ellen közben példátlan kampány indult meg a kormányközeli médiában. Betörtek a társaság Loomio nevű szerverére, és az ott talált információkat úgy tálalták, hogy a HaHa mögött egy Soros György pénzelte amerikai szervezet áll.  Felmerült továbbá, hogy a diákcsoportokat volt volt SZDSZ-esek látják el tanácsokkal.

Közben az államtitkárság és a HÖOK közti viszony is megromlott. A hallgatói szervezetet meglepte az a gyulai frakcióülésről kiszivárgott információ, mely szerint a kormányzat a hallgatói szerződéseket, az úgynevezett „röghöz kötést” az alkotmányban kívánja rögzíteni. „Gyávának és hazugnak” nevezték ezt az eljárást.

Balog Zoltán miniszter viszont vasárnap a Szépművészeti Múzeumban megtartott tájékoztatóján erkölcsileg járatta le őket azzal a nyilatkozatával, hogy a HÖOK illetékesei igenis tudtak erről.

Közben világosabbá vált az egyetemek és főiskolák anyagi helyzete is. Egyértelmű, hogy sem az uniós támogatások, sem azok a pénzek, amelyeket a kormány az úgynevezett ppp beruházások átvállalásaként fizet, nem fordíthatók bér- és fenntartási költségekre. Bár az egyetemek vezetői még küzdenek, komoly elbocsátási hullám várható. Némely helyen ez már meg is indult. Tavaly tömegesen mentek nyugdíjba magasan kvalifikált oktatók, az ő helyükre sem tudnak felvenni senkit. Így egész tanszékek és doktori iskolák fenntartása vált kétségessé.

A gyulai frakcióülésről az is kiszivárgott, hogy Balog Zoltán bejelentette, nem mondanak le arról a tervről, hogy úgynevezett kancellárokat – gazdasági vezetőket – nevezzenek ki az egyetemekre.  Ezzel megvalósulna a felsőoktatás végleges és végletes központosítása, ahogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásával a közoktatásé. Az egyetemi autonómia fogalma pedig szóvirággá üresedne.

2013. február 11-én Budapesten és más nagyvárosokban „Égjen a város” mottóval demonstrációkat és más rendezvényeket szerveztek. Meglátjuk, mennyire forrósodnak fel a hideg latyakkal és hóval borított utcák a diákok, az oktatók és a velük szimpatizálók talpa alatt.


* A szerk. megj.: felsőoktatás első vonalából a visszavonás tegnap óta végleges. Az EMMI közleménye szerint „a felsőoktatás átszervezését – Hoffmann Rózsa javaslatára – az új felsőoktatásért felelős államtitkár, Klinghammer István kinevezésével oldja meg az emberi erőforrások minisztere”.  Klinghammer István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem korábbi rektora, a Nemzeti Kör tagja, nyomban közölte is az MTI-vel:  „A hallgatói szerződés morális kérdés, és ha valaki az állam támogatására igényt tart tanulmányaihoz, akkor azt valamilyen formában a későbbiekben törlesztenie is kell a közösségnek, ugyanakkor a feltételekről lehet tárgyalni. Ezeket ki lehet alakítani, de nem ’cintányéros, gyermekded felvonulásokkal, bentalvásokkal’. Ez nem a leendő értelmiséghez méltó, árt az átalakításoknak, amelyeket a hallgatók is igényelnek.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!