Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 13.

• Nyomtatás

Részletek

2013. február 15. péntek, 04:26

Megbeszéljük

Miért így kell átalakítani a felsőoktatást?
Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének volt elnöke, jelenleg tagja

Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt olvastam az interneten körbejárt levelet, amelyet nyilván Ön is látott, hogy a Professzorok Batthyány Körének pécsi csoportja aggodalommal figyeli a PTE Bölcsészettudományi és Természettudományi Karán a Hallgatói Hálózat által február 11-12-ére tervezett Szabadegyetem rendezvényt. Ön is olvasta?

Náray Szabó Gábor: - Igen.

- „A HaHa egy senki által meg nem választott, a hallgatók képviseletére fel nem jogosított csoportosulás, amelyről rövid idő alatt kiderült, hogy külföldről támogatott politikai erők játékszerévé vált.” Erre az Oktatói Hálózat adott ki egy jópofa és ezzel szóról szóra megegyező választ, amelyik úgy szól – csak egy mondatot idézek belőle –, hogy „a Professzorok Batthyány Körének pécsi csoportja egy senki által meg nem választott, az oktatók képviseletére fel nem jogosított csoportosulás, amelyről rövid idő alatt kiderült, hogy belföldről támogatott politikai erők játékszerévé vált”. Azon kívül, hogy ez egy jópofa levélváltás, mi a Professzorok Batthyány Körének a baja azzal, hogy akár oktatók, akár egyetemi hallgatók tiltakoznak a felsőoktatás tervszerűtlen, váratlan, hirtelen, sokszor megmagyarázhatatlan, szeszélyes irányítása vagy irányítgatása és átalakítása miatt. Hiszen, amit tavaly november óta látunk a felsőoktatásban, az minden, csak éppen nem egy előre megtárgyalt, demokratikusan megvitatott és kigondolt felsőoktatási átalakítás, hanem ad hoc, sokszor össze-vissza intézkedések furcsa sora.

- Válasszuk ketté a válaszom. Először is a Professzorok Batthyány Körét valóban nem választotta senki, mi egyesületi keretben működünk. A véleményünket hozzuk nyilvánosságra, és nem megyünk olyan típusú tüntetésre, amely már az érdekérvényesítés eszköze. Az pedig vagy spontán történik, vagy valamilyen szervezet talaján. A pécsi szervezetünknek ez volt a problémája, hogy a HaHa laza és bizonytalan szervezeti hátterű társaság, és ebben az esetben nem tudhatja azt a kormányzat vagy az egyetem vezetése, hogy kivel tárgyaljon, ki a HaHa szóvivője vagy a képviselője, az elnöke és így tovább.

- Nem is tárgyalnak velük, ez egyszerűen kiderült. A kormányzat csak a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával, a HÖOK-kal tárgyal, a HaHát ebből kizárja. Annak ellenére, hogy úgy látszik, mintha az elmúlt hetek és hónapok tiltakozásaiban alapvetően a HaHa tagjai vagy szimpatizánsai vennének részt, vagyis a tiltakozókat a kormányzat egy intéssel kizárta a tárgyalásokból. Ez sem biztos, hogy jó.

- Nem volt szerencsés az a jelszó, hogy égjen a város. Azért a magyarok nem szeretik túlságosan a balhét, ha szabad így mondanom, úgyhogy ezért jobb, ha tárgyalnak a különböző partnerek. Az egy másik dolog, hogy a felsőoktatással komoly problémák vannak. Ebben a vonatkozásban nem állítom, hogy a kormány nem követett el hibákat, de én személy szerint úgy gondolom, érthető ez, ugyanis a felsőoktatásról évek óta az az általános vélemény, hogy úgy rossz, ahogy van. Tisztelet a kivételnek.

- Egyébként ez nyilván Ön szerint sem igaz, mert különben már nagyon sokszor tiltakozott volna az egész rendszer ellen, de sok rossz van benne, valószínűleg nem elég hatékony. De ha úgy rossz, ahogy van – fogadjuk el ezt kiindulópontnak –, akkor annál inkább, annál alaposabban, megfontoltabban, szélesebb körben kellene megtárgyalni azt, hogyan alakítsuk át. Hiszen rengeteg érdeket fogunk sérteni, rengeteg jelenlegi szervezetet és struktúrát fogunk felborítani vagy átalakítani. Rengeteg módon érintettek lesznek az ott dolgozók is meg az éppen belépő egyetemisták is. Nem lehet egyik hétről a másikra eldönteni, hogy mostantól így lesz, mert mindenki ott fog állni tehetetlenül, a véleményének kifejtése, lehetősége nélkül. Valószínűleg az ilyen hirtelen és mondjuk központosított döntés nem veszi figyelembe a legfontosabb összetevőket, faktorokat.

- Csak az a probléma, hogy ez az egyeztetés nyilvánvalóan működne, ha nem az lenne a közvélekedés – még a felsőoktatás résztvevői részéről is –, hogy igaz, hogy nagyon rossz ez az egész, meg kell változtatni, át kell szervezni, csak ne rajtam kezdjék, illetve, hogy ne is folytassák, inkább adjanak egy kicsit több pénzt. Ebben az esetben ez önkritikának is tekinthető, mert én mint professzor saját magamat is kritizálom, a társaim nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban hogyan vélekednének. De ez bizony nagyon nehéz, mert olyan erős a felsőoktatási lobbi, az önkormányzatoktól a tanárokon át a diákokig és még sok más informális kapcsolatig, hogy egyszerűen nem hajlandó magát megreformálni a rendszer. Ebben az esetben nagyon könnyű hibát elkövetni, és nagy az a kísértés, hogy erőből próbáljuk megoldani a dolgokat.

- Ezek a viták lényegében 2006 végétől kezdődtek el, amikor a Gyurcsány-kormány megpróbált az oktatásban is komoly átalakításokat véghezvinni és tárgyalni is, aztán népszavazás lett a vége, tudjuk milyen eredménnyel. De látja, hogy az utóbbi hónapok vitáiban, a tiltakozások nyomán kiváltott vitákban a hallgatók is, az ellenzéki pártok is elismerik, hogy tandíjra szükség lehet. Nem ab ovo tandíjellenesek, igenis kell egy pluszfinanszírozási forrás. De nem mindegy, hogy hogyan. Nem mindegy, hogy azt mondjuk, hogy mindenki fedezze az oktatás költségeit és akkor legfeljebb valamiféle diákhitellel halassza el a költség kifizetését és nem mindegy az, hogyan korlátozzuk a felvételt különböző szakokra és egyetemekre, hogyan próbálunk megszüntetni esetleg kevésbé jó vagy kevésbé hatékonyan működő felsőoktatási intézményeket. Ennek bizonyos alapfeltételek közös tudomásulvételével ki kell dolgozni a módját, módszerét. Persze, lesznek állandóan tiltakozók, meg ebben nem szívesen résztvevők, olyanok, akik azt mondják, hogy ne rajtam kezdjék, sőt mindenki azt fogja mondani. De miután a kormánynak ereje van, ha volna arra is hajlandósága, hogy üljünk le HaHától az MSZP-ig bárkivel, akinek ebben mondanivalója van, és mondjuk egy fél év alatt, a mostani oktatási tanév végéig döntsük el, hogyan alakítsuk át a felsőoktatási szisztémát, ebbe szerintem az ellenzék is belemenne és a diákság is.

- Nekem az a jóslatom, hogy megfeneklenének ezek a tárgyalások és eltűnnének a semmiben. Tudniillik az elmúlt huszonhárom évben erről szólt a felsőoktatás és a felsőoktatással kapcsolatos államigazgatás és törvénykezés. Azt értem, hogy mindenki óvja az állását, ez természetes. De a felsőoktatás lényege az én véleményem szerint a minőség. Tehát az egyetemek, amelyek különböznek a főiskoláktól, olyan embereket, olyan fizikusokat, vegyészeket, biológusokat és humán tudósokat kellene hogy kiképezzenek, akik bárhol a világon kapnak állást. A főiskolák ezzel szemben meg olyan kiváló középkádereket neveljenek, akik mondjuk a kecskeméti Mercedes gyárban vagy az Opelben vagy akárhol másutt, egy magyarországi multinál megtalálják a helyüket mint középvezetők. Csakhogy összekeveredett a kétféle rendszer, és most nem akarom egyik kormányzatnak sem a nyakába varrni ezt a problémát. Ennek következtében nagyon sokszor az egyetemek minél több hallgatót akarnak felvenni, pedig a minőség nem a létszámbővítést jelenti. A főiskolák meg egyetemekké akarnak válni, ami nonszensz.

- Azt mondta az imént, az volna a feladat, hogy az egyetemek olyan diplomásokat képezzenek, akik a világ bármely részén kaphatnak állást. Na és erre mi a kormány válasza? Igen, legyen ilyen, de aztán ne mehessenek el, úgyhogy a röghöz kötést vegyük bele az Alaptörvénybe. Ha egyszer ingyen tanulnak és végül is el akarnának menni a világ bármely részére állást vállalni, akkor ezt ne tehessék meg, csak úgy, ha utólag kifizetik a képzésük költségeit. Amire mondhatja azt az ember – és a társadalom jelentős része biztos rá is bólint –, hogy igen, mi fizettük a mi adónkból, legyen valami kötelezettsége a visszafizetésre. Azonban ezt alkotmányos kötelezettséggé tenni anélkül, hogy megbeszélnék például a diákokkal, a társadalommal, egyik hétről a másikra, így nem mehet. És mégis ezt csinálják.

- A társadalommal megbeszélték, legfeljebb a diákok ellenkeznek, azt sem tudom, hogy mennyire. Ugyanis a diákok jelentős hányada elfogadja ezt a, ne nevezzük röghöz kötésnek, egyszerű dealt, ha szabad így mondanom, idegen szóval.

- Az a deal, amit a kormányzat diktál, ez így nem igazán deal.

- De ez nem diktált, mert azt mondom, barátom, fizetem az oktatásod költségeit, ami mondjuk egy medikusnál tizenöt millió forint összesen, ezért cserébe csak annyit kérek tőled, hogy a következő tíz évből legalább hetet töltsél itthon.

- Erre meg azt mondhatja az orvos, a diák, az egészségügy meg a majdani beteg is, hogy én meg csak azt kérem, hogy a kormány garantálja azt, hogy ezeket az orvosokat meg fogják fizetni. Mert ha a deal úgy áll fenn, hogy neked itt kell dolgoznod ezért a tizenöt millió forintos képzésért, viszont én nem fogok neked többet fizetni és változatlanul rendkívül méltánytalanul alacsonyan tartom az orvosok fizetését, akkor az nem egy tisztességes megállapodás.

- Na de milyen rizikót vállal ebben a diák? Másvalaki, aki nem diák, hanem mondjuk most negyvenöt vagy ötvenéves, és elbocsátják a munkahelyéről, annak biztosítják a munkahelyét és az ellátását? Nincs a világon az a kormányzat, amelyik képes a jelenlegi, igen gyorsan változó helyzetben minden állampolgárra háruló rizikót elhárítani.

- Természetesen nincs, én csak arra gondolok, hogy egy ilyen súlyos kötelezettségvállalást alkotmányba tenni alapos viták és komoly megállapodás nélkül, lényegében kormányzati elhatározásból, csak mert én így gondolom és így akarom, ez nem célravezető. Még az is lehet, hogy meg lehet állapodni diákokkal is, ellenzékkel is, tanárokkal is, egyetemekkel is, akár ebben is. Bár azt akkor sem gondolom, hogy alkotmányba kéne berakni ezt a kötelezettséget. De az így biztos hogy nem megy és gondolom az egyetemeken mégiscsak kell, hogy legyen a demokratikus vitának és tárgyalásnak valamiféle követelménye, és ebben diákok, oktatók egyaránt egységesek, hogy kérdezzék meg a véleményünket. Szóval anélkül, hogy megkérdeznék, anélkül, hogy végigtárgyalnák, hogy lehet ezt lenyomni az érintettek torkán?

- Megvannak az információk azzal kapcsolatban, hogyan vélekedik erről a diákság, az egyetemi polgárok. Ők nyilván inkább azt szeretnék, ha teljesen szabad lenne, nem lenne ilyen szerződés és megállapodás. De ugyanakkor a közvélemény – és most nem tudom biztosan, hogy volt-e ezzel kapcsolatban közvélemény-kutatás, valami rémlik – jelentős mértékben támogatja ezt a bizonyos megállapodást. Én személy szerint biztosan, mert így korrekt. Tehát adok is, kapok is valamit.

- Valószínűleg a közvélemény többsége támogatja, én is nagyjából így merem feltételezni, bár én sem láttam erről közvélemény-kutatást. De lehet, hogy például az egész ellene megy az Európai Uniós szabályozásnak, amely a szabad munkaerő-áramlást az egyik alapvető fontosságú alapelvének tartja. Lehet, hogy beleveszik a magyar alkotmányba, de az is lehet, hogy holnapután ki kell venni belőle és akkor meg ott fog elbukni. Jó ez?

- Ennek nem örülnék, mert az unióval kapcsolatos barátságos hangulatomat és felfogásomat ez változtatná, tudniillik nem tartanám igazságosnak. Ugyanis az, hogy eléggé jelentős mértékben szegényebb országokban vagy a volt szocialista országokban képezzenek ki nagy mennyiségű, magasan kvalifikált szakembert a nyugat-európai álláshelyek számára, egyszerűen nem üzlet. Tehát ezt valamilyen formában kompenzálni kéne.

- Biztos hogy nem volt ez így korábban, én azt sem tudom, hogy mostanában hányan jönnek át például Erdélyből ott végzett orvosok és vállalnak állást Magyarországon, korábban ez így volt. Ha vissza kellett volna fizetniük a képzésük költségét, akkor holtbiztos, hogy nem ide jönnek, mert az itteni fizetésből sose fizetik vissza a román államnak ezt. De ha holnapután Romániában ezt kitalálják, akkor az biztos, hogy egyetlenegy ott végzett orvos sem fog átjönni Magyarországra munkát vállalni, mert az itteni fizetésből azt nem fogja tudni visszafizetni. El fog menni Németországba.

- Kitalálták, mert azt hiszem, hogy Victor Ponta miniszterelnök kérte az uniós bizottságot arra, hogy térítsék meg a román egyetemeken végzett, nyugaton állást vállalók képzési költségeit.

- A választ nem ismerem, de szerintem csak egy lehet.

- Én is azt hiszem.

- Moszkvában azt hiszem, azt mondanák, hogy nyet, Brüsszelben azt mondják, hogy no.

- Sajnálom.

- Igen. Lehet, hogy kitalálják, én csak azt mondom, hogy abban a pillanatban, amikor ez minket sújtana, nem biztos, hogy ugyanilyen szimpátiával néznénk, hogy a román állam miért is ragaszkodik ehhez.

- De el kellene fogadnunk. Ha ugyanilyen szerződést aláíratnának az Erdélyben végzett magyar fiatalemberekkel, megmondom őszintén, nem tudnék ellene mit mondani. Sújtana minket, de azt mondanám, széttárva a kezeimet, hogy hát kérem szépen, ez van.

- Nem lehet, hogy a magyar felsőoktatást mégis úgy kellene megreformálni, átalakítani, hogy abban a lehető legkevesebb kényszer és kötöttség legyen, minél több szabadság, minél több lehetőség a fiataloknak arra, hogy megválasszák, mit tanuljanak és ebben az anyagi szorítás is a lehető legkisebb legyen? Persze az állam is megkapja azt, amit őszintén remél, hogy minél több okos, diplomás, képzett ember maradjon itt és segítse a magyar társadalmat. Nem erről kellene alapos, részletes és demokratikus vitát folytatni mielőtt a kormányzati instrukciókat végrehajtják?

- Ez is a célja a kormányzatnak, amit Ön felvázolt. Konkrétan orvostanhallgatókról beszélünk, mert azok mennek el a legnagyobb hányadban külföldre. Tízszeres a bérkülönbség. Itt az a probléma, hogy a kormányzat nem elég erős ahhoz, hogy ezt barátságos módon megoldja.

- Hát, volnának ötleteim.

- Ha kétszeresre emeli a béreket, akkor én már nem kapok nyugdíjat vagy kevesebbet kapok, mert nem marad.

- Nem vennék meg mondjuk az E.ON gázüzletágát például, ez csak egy apróság.

- Az egyszeri alku.

- Azért az a kétszázhetven milliárd forint néhány évi béremelésre biztos elég volna, de persze, nem ugyanaz a dolog, és kicsit demagóg is a kettőt összehasonlítani, én ezt készséggel elismerem. Csak azt mondom, hogy a tanároknak, professzoroknak, oktatóknak és diákoknak együttes érdeke volna, hogy erről egy széleskörű vita folyjék és ne pedig hirtelen kormányzati döntésekre kelljen tiltakozni és a tiltakozás nyomán valamit hirtelen megoldani, mert abból nem lesz jó végeredmény.

- Látjuk, ez történt, úgyhogy most folyik a dolgok helyrehozatala.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >