Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 15.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. július 17. szombat, 04:47
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Már hetek óta foglalkozik a médiacsomaggal a sajtó, talán a közvélemény is. A jelek szerint a dolog egy kicsit tovább húzódik, mint ahogy eredetileg a kormány akarta volna. Mindenesetre az elmúlt napokban voltak már részek és alkotmánymódosítások is, amelyeket elfogadtak, ugyanakkor a csomag még nem teljes. Közben pedig voltak még módosítások az eredetileg előterjesztett javaslatokhoz képest is. A MÚOSZ e pillanatban hogyan szemléli ezt a médiatörvénykezési folyamatot? Sikerült-e bizonyos nyomást gyakorolni a kormányzatra, hogy bizonyos vitatott részeket vonjon vissza, vagy a fenyegető jelek változatlanok?
Eötvös Pál: - Először is azt mondom, hogy egy kicsit messzebbről nézve ez a konfliktus a politika és a nyilvánosság konfliktusa. Amiről most szó van, az a közszolgálatiság és a közszolgálati médium. Van egy másik rész, amint utaltál rá, ez az úgynevezett médiaalkotmány, de ez most nincsen éppen porondon.
- Ez az, amit későbbre halasztottak.
- Több törvénytervezet van, és elég nehéz ebben eligazodni, különösen ha valaki nincs benne. Ennek két eleme van kicsit leegyszerűsítve. A médiaalkotmányról bizonyos értelemben jó híreim vannak, mert nem az Újságíró Szövetség, hanem…
- Civil szervezetek és a köz felháborodása nyomán…
- Én azért nem vitatnám el ezt az érdemet a kulturális és sajtóbizottságtól. Ők meghallgatták a média néhány képviselőjét, többek között az Újságíró Szövetség képviselőjét is, ez jelen esetben én magam voltam, és ott számos, a lényeget érintő változtatást kezdeményeztek. De majd ősszel lesz ennek a törvénynek az elfogadása, és addig remélhetőleg lesz valami tárgyalás.
- Csak hogy a hallgatókat is valamennyire bevonjuk ebbe, itt foglalkoztak volna ezzel a bizonyos válaszadási kötelezettséggel, meg azzal, hogy az internetes blogokat is akár regisztráltatni kellene, és ez általános felháborodást keltett internetes körökben. Ilyen ellenvéleményeket mondtak el ennek a bizottságnak, és ennek nyomán módosult vagy a jelek szerint módosul majd ez a bizonyos médiatörvény.
- Igen, ezt fel lehet mérni. A leglényegesebbet hadd említsem meg. A médiaalkotmánynak az volt a lényege, hogy bizonyos tartalmi előírásokat a magánrádiókra, magántelevíziókra és a magánújságokra is kötelezővé tett volna.
- Tehát tájékoztatási kötelezettséget írt elő, és ezt úgy lehetett értelmezni a szövegből, hogy kvázi meghatározzák minden orgánumnak, hogy mit mondjon.
- Pontosan. Hogy részben a közlés tartalmát, részben annak milyenségét, részben az objektivitását korlátoznák, ami természetesen megítélésben szubjektív. Én erre azt mondtam, hogy ha a halak és a horgászok újságja ugyanazt közli, akkor valamelyik ezek közül nem objektív.
- És ezt úgy látszik, megértették, mert végül úgy módosították, ha jól emlékszem, hogy az általános tájékoztatási kötelezettség általánosságban az egész médiára érvényes, tehát a halak számára is lesz érdekes és a horgászoknak is.
- Így van. A halak is elfogadják a maguk baját meg a horgászok is a maguk örömét.
- Igen. Ez a fenyegetés a jelek szerint elmúlt.
- Részben. De részben még a vita állapotában van és ezek a módosítási javaslatok egyelőre csak javaslatok. De jó okkal lehet abban bízni, hogy a leglényegesebb változásokat végre fogják hajtani. Amiről most szó van, az a közszolgálat. Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy ez elsősorban a politika és a nyilvánosság konfliktusa. Azt kell mondjam, hogy bizonyos értelemben ha ötven- ötvennégy százalékos parlamenti többség van, és mellette van egy harminc százalékos ellenzék, ez a konfliktus akkor is fennáll. Sőt egy kicsit hadd erősítsem meg, ez a közszolgálatra vonatkozó médiatörvény nem egészen új. Ezzel mi már korábban találkoztunk, ezt az MSZP és a Fidesz közösen ápolta, közösen találták ki, és akkor ezt úgy neveztük, hogy kétpárti törvény. Tehát két pártnak lett volna olyan befolyása a közmédiára, ami enyhén szólva kifogásolható lett volna.
- Még akkor is, ha a két egymással szemben álló párt tartotta volna egymást sakkban, de ezzel másokat talán kizárt volna.
- De a méregfogát ez nem húzta volna ki. Éppen, hogy két pártra volt írva ez a törvény. A probléma most egy más dimenzióban jelenik meg. Jelesül abban, hogy kétharmados többség van, és ez most nem két pártnak - azt sem lehet elfogadni -, hanem egy pártnak a pozícióját határozza meg, pontosabban egy parlamenti többségnek a pozícióját határozza meg úgy, hogy erősen kétségbe vonható ennek az alkotmányossága.
- Vagyis a közszolgálati médiában a kormányzatnak a kétharmados többsége miatt gyakorlatilag mindenhol döntő szava van, és hiába vannak formailag helyei különböző testületekben az ellenzéknek.
- Igen, valójában az ellenzéknek itt nincsen érdemi befolyása.
- Csak formai helye van, tartalmi befolyása nincs. Szóval ott tartottunk, hogy a közszolgálati médiát hogyan szabályozzák és hogy a MÚOSZ mit tart ebben aggályosnak?
- Mindent aggályosnak lehet tartani. Azt kérdezted, hogy mi volna a kívánatos állapot. Most a kívánatos állapotot én ideális állapotnak tudom csak értelmezni. Az ideális állapot pedig az volna, hogyha létrehoznának olyan szervezeteket, amelyek önjárók, attól kezdve, hogy létrehozták őket. Ezt nyilván a politikának vagy a törvényhozásnak kell létrehoznia. Majd, ezek után, a lehető legnagyobb függetlenséget kellene ezeknek a médiumokban élvezniük.
- De ha két harmados többséggel hozzák létre ezt a bizonyos médiahatóságot, médiatanácsot, nevezik ki ennek az elnökét és választanak bele tagokat, akkor onnantól kezdve lehet, hogy majd az általuk kinevezett rádió vagy tévéelnökök már nagyon önjáróak lesznek formailag, csak éppen úgy indították őket útnak és úgy választották őket ki, hogy az önállóságuk mégiscsak visszavezethető egy politikai csoportig. Nem?
- Ez mindenféleképpen így van. A közmédia függetlenségét a rendszerváltozás óta mindenféle egyensúlyokkal igyekeztek - hadd tegyem hozzá, politikai egyensúlyokkal, vagy ahol nem, ott is politikai befolyású társadalmi szervezetekkel - létrehozni.
- Ez vezetett sokszor hosszú és improduktív vitákhoz és oda, hogy nem sikerült mondjuk elnököt választani a Magyar Televízió, de sokáig a Magyar Rádió élére sem.
- Így van. Summa summarum, ez működésképtelen volt. Tehát egy új konstrukciót kell létrehozni, ez nem vitás. Még azt sem mondom, hogy a jelenlegi konstrukció hibás volna vagy rossz elképzelés volna. A problémát az jelenti, hogy hogyan szűnik meg, hogy szüntethető meg az az alkotmányos előírásnak ellentmondó állapot, hogy valakiknek a tartalomra nézve meghatározó befolyásuk van. Ez a jelenlegi törvény az alkotmány betűjével szerintem nem ütközik, annál inkább ütközik az alkotmány szellemével. Mert az alkotmány szelleme volna ez, amit az imént idéztem. Ez meglehetősen nehezen létrehozható állapot, különösen kétharmados parlamenti többség esetén. De visszatérek arra, amit már korábban mondtam: ez nemcsak a kétharmad problémája, hanem általában a politika és a nyilvánosság konfliktusa. A kétharmad miatt csak nehezebb ezt megoldani.
- Igen, mert kétharmad után olyan kontrollokat kellene beépíteni a rendszerbe, amilyenek éppen a kétharmados kormányzati többség miatt praktikusan azonnal kiesnek.
- Legalábbis nehezen működtethetők.
- Vagy óriási önfegyelemmel és hatalmas függetlenséggel. És azt feltételezve, hogy mindenki a legjóhiszeműbben és a legdemokratikusabban működik. Márpedig tudjuk, hogy az emberek gyarlók.
- Hát igen. Amit elmondtál ez egy mennyei állapot, valóban. De azért elképzelhető, ha egyáltalán el tudjuk képzelni azt, hogy a nagyobb közmédiumok élére olyan köztiszteletben álló és olyan elfogulatlan személyeket lehet találni, keresni, kinevezni, akik ezzel az önállósággal, ami szerintem nem igazán létezik, a megfelelő módon élnek.
- Aztán ha mégis élnek, akkor nem lehet őket könnyedén elmozdítani.
- Az is igaz. Tehát onnantól kezdve, hogy a konstrukció létrejött és önjáróvá vált, a befolyást és a gáncsoskodást a lehető legnehezebben lehessen, vagy ne lehessen érvényesíteni.
- Vegyünk egy olyan esetet, amiről nem feltételezem, hogy létrejön, de elvileg nem kizárható, hogy egy erőteljes személyiség kerül valamelyik közmédium élére, és egészen szélsőséges irányba viszi el tartalom szempontjából annak a működését. Akkor, ha az ő önjáró képességét nem korlátozzák, vagyis nem tudnak beleszólni akár tartalmi ügyekben a médiahatóság részéről, elképzelhető volna, hogy egy közszolgálati médium hosszú évekig szélsőséges tartalmat sugároz?
- Úgy van, tehát ezt is meg kell akadályozni. Finom egyensúlyokat kell kialakítani és ennek folyamatosan az alkotmány szellemében kell működnie. Ha esetleg egy köztiszteletben álló személyiség mondjuk megbolondulna egy kicsit, és szélsőséges tartalmakkal tömné tele a közmédiumot, az általa vezetett televízió- vagy rádióadót, akkor valamiféle utólagos reparációra lenne szükség természetesen. Azzal, hogy megbolondult, már nem köztiszteletben álló személy.
- Igen. De az elsődleges veszély, ami fenyeget, az, hogy ha egy kétharmados többséggel rendelkező kormányzati erő minden pozícióba a saját embereit nevezi ki, akkor a saját politikai érdekeit mintegy átviszi ezekbe a közszolgálati médiumokba. Az lesz a mértékadó, az lesz az elvárt, az lesz a gyakorlatilag támogatott tartalom, ami a kétharmados többségnek megfelel. Márpedig egy demokráciában ez az alkotmány szellemével ellentétes.
- Ez feltétlenül ellentétes. Ellentétes volna az is, ahogy az előbb említett 51 plusz 30 százalékos konstrukciónak van mindenható befolyása a közmédiumok által gyakorolt nyilvánosságra.
- Láttál-e valamiféle készséget arra, hogy befogadják a véleményeteket és más szakmai szervezetek véleményét is vagy hogy megfontolják-e az aggodalmaitokat?
- Az előbb említettem, hogy a médiaalkotmány tekintetében igen. A közmédiumok tekintetében pedig nem is nagyon láttam határozott és a lényegre koncentráló fellépést. Lehet, hogy valamiről lemaradtam, de a beadványokon kívül érdemi észrevételekkel eddig nem találkoztam. Hogy ennek mi lesz a sorsa, azt nem tudom megmondani. És azt sem tudom megmondani, hogy ha a törvényt elfogadják, márpedig nagy valószínűséggel elfogadják, akkor annak mi lesz a további sorsa, tehát hogy azt alkotmányosnak minősíti-e az Alkotmánybíróság, ha valaki Alkotmánybírósághoz fordul, azt nem tudom megmondani. Hiszen ez megítélés dolga, hogy mikor van valakinek meghatározó befolyása. Ugye itt nem arról van szó, hogy egy hierarchiát bírálunk, hanem a befolyásról van szó és a befolyás sokkal nehezebben ragadható meg. Befolyás az is, hogy az én szempontjaimnak megfelelő személyt nevezek ki bizonyos pozíciókra. Ez már befolyás. És az alkotmánynál ez nincsen.
- Nem felel meg annak, hogy a társadalom minden rétegének bizonyos értelemben megfelelő procedúra során jussanak el odáig, hogy valakit kinevezzenek vagy egy ilyen médiumot irányítsanak. Mert a dolog lényege mégiscsak az egyeztetés, a konzultáció, a különböző érdekek mérlegelése volna, ez hiányzik ebből a tervezetből.
- Egy demokratikus érettség hiányzik belőle, mert ez az egész nemcsak magyar jelenség. Most egyre gyakrabban hall az ember olyan érett demokráciákban, mint Franciaország, hasonló törekvéseket.
- Igen, itt a műsorban tegnap éppen Prőhle Gergely, helyettes külügyi államtitkár mondta, hogy amikor Martonyi Jánossal tárgyalt, francia részről nem vetették fel a médiatörvénnyel kapcsolatos aggodalmaikat. Nehezen is tehették volna, amikor Sarkozy elnök éppen most nevezett ki valakit a francia köztévé élére. Én nem mondanám, hogy ez jó példa, és hogy akkor bátran előre Sarkozy után, hanem talán az ellenkezőjére volna ez példa, hogy még ott is megtörténik ilyesmi. Két nappal ezelőtt pedig Szalai Annamária, az ORTT Fideszes delegáltja mondta azt, hogy hát ha egyszer kétharmados felhatalmazást kapott a Fidesz, akkor ezzel a kétharmaddal az is jár, hogy eldöntheti, hogy bizonyos területeken kik legyenek a kiválasztott személyek.
- Ez igaz az államigazgatásra, ez igaz a törvényhozásra, ahol többség van. De nem igaz a médiára. Mert a médiára más szabályok érvényesek, mint a fent említettekre. A média nem a kormány médiája, nem is egy csoport médiája, hanem a köz médiája. Az a neve is, hogy közmédia. Tehát ennek a közt kell szolgálnia mindenféle befolyás nélkül, ahogy az imént az alkotmány ide vonatkozó fejezetét idéztem.
- Talán azért, hogy a horgászok is foghassanak halat, és a tóban is maradjon hal.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
