Szemetelés, gyávaság és ügyetlenség

(közéleti reflexió a reménytelenség sorozatból)


Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megtaláljam a közéleti alagútban a világosságot. Jelzem, ha meglesz, addig azonban időnként, ha nagyon sötét a kép, ezt az alcímet használom.

A legrosszabb, ami a magyar demokráciával az elmúlt időben történt, hogy "ma már nem ’ciki’ a szélsőséges párt táborához tartozni." Ezt találta felmérésében a Political Capital, és ezt lehet tapasztalni nap mint nap. Szaporodó fekete egyenruhák, vérgőzös szövegelések, nyílt megfélemlítés, mindennapi fasizmusaink.

A Jobbik nevű protofasiszta párt népszerűségéhez hozzájárult, hogy környezetük szalonképes félként kezeli őket. A Fidesz-KDNP nagyon sok helyi önkormányzatban gond nélkül működik együtt velük, a jobboldali sajtó jelentős része radikalizmusban és színvonaltalanságban felülmúlja a jobbikos vezéreket. A közélet durvulásának és hétköznapi normáink leépülésének összetett problémája érződik ebben a politikai jelenségben is. Nem egyszerűen a politikai kultúra alacsony színvonaláról van szó, a Jobbik megerősödése egy civilizációs válság része. Minden más politikai magyarázat (a politikai establishmentben csalódott választók, a lecsúszástól való félelem, az ideológiai vákuum stb.) lehetséges racionalitása mellett erre a civilizációs válságra kellene figyelnünk. A Fidesz pontosan ismeri e válság előnyeit, képes azt szavazat-maximalizálásra használni. Ezért szervezi, pénzeli és engedi szabadjára a "népi jobboldal" etikátlan és teljesen civilizálatlan sajtóját. Biztos benne, hogy többet lehet ezzel nyerni, mint veszteni, mert a polgári ízlés kisebbségben van az eldurvuló közéletben. A Fidesz ezért - szemben hazug öndefiníciójával - nem polgári erő. Egy egyszerű, kelet-európai jobboldali populista párt.

Soha nem voltam hajlandó semmilyen fórumot elolvasni, mert a személytelenség mögé bújó, gyáva kommentelők durva, személyeskedő ömlengései képesek elárasztani a komoly kérdések megtárgyalását is. Éppen elég a névvel vállalt szemét, azt is érdemes kerülni. Nem jut a postaládából a lakásig az ingyenesen terjesztett Helyi Témának keresztelt papír sem. A közvélemény hergelésének leghatásosabb eszköze az a honlap, amely nem is tesz mást, csak újraközli (eltulajdonítja) mások írását, pusztán abból a célból, hogy ráuszítsa hivatásos kommentelőit, és újra és újra elindítsa a szennylavinát. Mértékadó újságírók és politológusok pedig demokrata érzékenységgel a nép hangjának nevezik a mocskolódást. A Fidelitas által létrehozott Mandiner.hu az arcnélküli véleményezők paradicsoma. Nincs felelősség, nincs személyesen vállalt vélemény, nincs érdemleges érvelés, pusztán a hergelés számít.

Biztosak lehetnek sikerükben, az ilyen stratégiával szemben nincs védelem, nem létezik az a kritikus tömeg, amely a jó ízlésre hivatkozva kikérné magának postaládája teleszemetelését, sőt sokan ilyen lapokból, fórumokból tájékozódnak. És ha ez így van, akkor ismerve a hazai gazdasági elit emelkedettségét, a szemetelés gazdaságilag is megéri. Sok, egyébként finnyás értelmiséginek a politikai meggyőződése felülírja stílusérzékét, ha érdekei úgy kívánják, nem kéri ki magának a kulturálatlan véleményformálást. Ebben mintha máshogyan működne a jobb- és a baloldal: utóbbiak nehezebben hagyják szó nélkül, ha saját köreikben érnek valakit szemetelésen. A Népszabadság, ki tudja milyen megfontolásból, az MSZP programjából, annak meghirdetése előtt éppen azt szivárogtatta ki, hogy a kormányzó párt a bűnelkövetők származásának nyilvántartását szorgalmazná. Azonnal elindult a tiltakozás: a liberális és baloldali értelmiségiek ezt persze nem hagyják szó nélkül, nagyon helyesen. Fontos érveket mondanak el egy nem létező programelemmel kapcsolatban. (Ezzel nem állítom, hogy a baloldal előítéletessége, rasszizmusa nem létezik. Csak azt állítom, hogy ezt általában képes kezelni, ha nem, akkor a sajátjai figyelmeztetik erre.) Éppen csak az a baj, hogy a megjelent programban egy szó sincs, amely akár csak hasonlítana is a kiszivárogtatott hírre. Gátlástalan cinizmus az egyik oldalon, és véletlen vagy szándékos félrevezetések, belső rivalizálás és ügyetlenség a másik oldalon. Ebből soha nem lesz civilizált közélet.

Nem értem, miért csodálkozunk, hogy rendetlenség, normakerülés, zavar van az országban, ha az elemi jó ízlés sem működik.

Lásd még:
Cserni János: Cigánykodás mesterfokon
Stein Á. Dániel: A statisztika és a szabad ember
Mihancsik Zsófia: Ami a Voltak, lesznekből kimaradt; A Népszabadságtól Orbán Viktorig


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!