Cigánykodás mesterfokon
- Részletek
- Cserni János
- 2010. február 22. hétfő, 04:52
Általában hidegen hagy a kampánynak nevezett választás előtti cirkusz. Az elmúlt húsz évben történt velem jó is, rossz is. Hogy ezek közül mi volt a politikának köszönhető, nem tudom, nem is állt szándékomban soha elgondolkozni rajta, mert ami megtörtént, az megtörtént, oszt’ jó napot. Másrészt szilárdan hiszem, hogy akár rossz, akár jó irányba haladnak a dolgok, az ország lakossága, vagy ha úgy tetszik, a nagy magyar néplélek az oka itt jónak és rossznak, valamint annak, hogy a jót sem vagyunk képesek annak értékelni, ami.
Bevallom, az idei április 11-ét kirándulással fogom tölteni, és rábízom a nemzet sorsának alakítását polgártársaimra. Életemben először rendkívül felelőtlen leszek. Felelőtlen, de nem óvatlan. Ami azt illeti, idejében felkészültem a legrosszabbra is: két éve viszonylag intenzív nyelvtanulásba kezdtem, s remek állást is szereztem magamnak Rómában. Róma, az örök város, ahol mindig van hely képeslapárusoknak. Én például a Trevi-kút mellett jelentek majd veszélyes konkurenciát a turistákat riogató filippínóknak. Ennyit a jövőről, most pedig a jelen.
Teljesen véletlenül találtam rá a neten – megjegyzem, Andrassew Iván jóvoltából – arra a hírre, miszerint Mesterházy Attiláék támogatják az ombudsmanok arra irányuló javaslatát, hogy készüljön adatgyűjtés a bűnelkövetők származásáról. Rövid kutatás után megtudtam, hogy Mesterházy Attila az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Tehát a támogatók alatt a pártot kell értenünk. A magyar szocialistát.
A hír háttere két okból is érdekelt, meg – őszintén szólva – nem is igazán értettem. Okos ember nem szereti a kiragadott mondatokat. Én meg, azt hiszem, viszonylag értelmes ember vagyok. E mellett büntetőjogász, ezért a téma iránt eleve nem lehetek közömbös. Az országgyűlési biztosok egyes megnyilvánulásai pedig az elmúlt években többször is kiverték nálam a biztosítékot, ennélfogva igen érzékenyen reagálok mindenre, amit mondanak. Három egyszerű és jól ellenőrizhető példa, mielőtt bárki rám fogná, hogy egyszerűen vádaskodom. Felingerelt, amikor egyikük a betegeket hálapénzért zsaroló orvosokat védte azoktól, akik ezeknek az arcátlan adócsalóknak a tarifáit feltették a világhálóra. Úgyszintén dühös lettem, amikor másikuk telekürtölte a világot azzal, hogy a börtönök lakói között számtalan ártatlanul elítélt ül. Tudniillik, akár így is lehet, de tények és bizonyítékok nélkül lejáratni – az egyébként is megtépázott tekintélyű – bírói kart, nem éppen úriemberhez illő dolog. Aztán azt már inkább csak megmosolyogtatónak tartottam, amikor ugyanez a biztos tájékoztatta a közvéleményt arról a felfedezéséről, amiről rajta kívül mindenki tudott, konkrétan a börtönök túlzsúfoltságáról. Nyilván a sok ártatlan lehet ennek is az oka.
Ahogy azt fentebb említettem, kutatásba kezdtem. Nem volt nehéz, a google – a wc-papír után – a második leghasznosabb dolog a világon. Segítségével könnyen megtudtam, hogy az ombudsmani kezdeményezés nem teljesen újkeletű. Még tavaly novemberben éppen a kisebbségi biztos vetette fel a statisztika vezetését, és – ahogy Andressew is utal rá – valóban jó szándékból. Az ötlet hátterében az állt, hogy a statisztika által nyert adatok birtokában „ki lehet fogni a szelet” azoknak az ütődötteknek a vitorlájából, akik szerint Magyarországon a bűnözők cigányok, az áldozatok magyarok, Jézus pedig a börzsönyi Kóspallag egyik hegycsúcsáról indult vissza Názáretbe, mint azt a hegy tetején lévő sziklán jól látható patanyom is igazolja.
A szándék tehát jó volt, csak az elérni kívánt célhoz az eszköz eltúlzott, mivel a rosszízű statisztikát józan ésszel is lehet helyettesíteni. Azért hangsúlyoztam, hogy adott cél eléréséhez a statisztika nem szükséges, mert más, védhető, értelmes szándék valóban indokolhatja az ilyen irányú adatgyűjtést.
A kisebbségi biztos felvetését azonban nem a hivatkozott cikkben írt külföldi példák felmerülése, hanem a Cozma-gyilkosság körül kialakult abszolút mesterségesen keltett tömeghisztéria váltotta ki.
"Ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik" – állt a másik parlamenti párt, a Fidesz elnökségének 2009 februárjában kiadott közleményében. Elképzelésem sincs arról, hogy célzott adatgyűjtés nélkül, miből vonták le ezt az örökbecsű következtetést, mindenesetre az ezt követő időszak eseményeit mindannyian ismerjük, s azok fényében nem csoda, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekért felelős ombudsman is próbálta normális mederbe terelni az eseményeket.
Nem árulok el szakmai titkot – hiszen a tárgyalások nyilvánosak –, ha leírom, hogy az elmúlt 5-6 évben, amióta élet elleni ügyeket tárgyalok, összesen egy cigány származású elkövetővel volt dolgom. Ölni inkább magyarok ölnek. Ritkán jómódúak, inkább lecsúszottak, de magyarok. Fehérek, hogy még pontosabb legyek. Persze van ellenpélda is: mind a vagyoni helyzetre, mind a származásra, azonban az ölési trend, ha létezik ilyen, fehér. Ugyancsak magyarok kerülnek legtöbbször bíróság elé vesztegetés, sikkasztás, adócsalás miatt. Még nagyobb azoknak a száma, akik nem kerülnek, de ez más probléma. A komoly gazdasági bűncselekmények vádlottjai sem tartoznak a cigánysághoz: a Baumag-, a Globex-, a Tocsik-, sőt még az egyébként roma származásúnak látszó Kulcsár (nem is tudom a keresztnevét) nevéhez kötött ügyben is magyarokat helyeztek vád alá, vagy már ítéltek is el. Nem vitatható, hogy ezzel szemben a szabolcsi, nógrádi stb. kis falvak házainak, kertjeinek kifosztói javarészt cigányok. A megélhetési bűnözés a világon mindenhol azokhoz kapcsolódik, akik egyébként nem tudnak megélni, s nálunk leginkább a romák ilyenek. A kert tulajdonosa nincs rászorulva, hogy tyúkot lopjon, ahogy a szomszédja, a helyi fodrász, orvos, autószerelő sincs, aki adót csal, és abból jól megél. Magyarországon vagyunk.
Abban az országban, ahol statisztikai adatokat kell (?) gyűjteni a bűnelkövetők származásáról, hogy megismerjük azt a valós helyzetet, amelyet egyébként is ismernénk, ha nem kiabálná túl a hülyeség a józan hangokat. Abban az országban, ahol a legtöbb ember szeme barna, vallása katolikus, szexuális hovatartozása heteroszexuális. Gyűjthetünk adatokat ezekről a tulajdonságokról is, de minek, amikor előre kimondható: a bűnözők többsége barnaszemű, katolikus és az ellenkező neműekhez vonzódik. S ha mindezt megállapítottuk, mi a következő lépés? Számoljunk le velük? Leszámolhatunk, és akkor a legtöbb bűnözőnk kékszemű, református, meleg ember lesz. Eredménynek ez is eredmény. Mindenesetre, ha már majd itt tart az ország, várom Önöket a Trevi-kútnál.
A pártok megnyilvánulásaival pedig nem az a bajom, hogy vannak, mert hát legyenek. Ellenben ha nem teszik a mondataikat kontextusba, ha nyitva hagyják az általuk felvetett kérdéseket, mert épp az a céljuk, hogy a közlendőjüket mindenki úgy értse, ahogy akarja, s ezzel a választóik köre a lehető legnagyobb legyen, akkor ingerült leszek. Ingerült, mert senki nem szereti, ha manipulálják. Akkor sem, ha a választási kampány ma már csak erről szól.
Mindezek után még mindig ott tartok, hogy nem tudom, Mesterházyék (tulajdonképp bárkik legyenek is) miért támogatják azt a bizonyos ombudsmani javaslatot.
Lásd még:
Fleck Zoltán: Szemetelés, gyávaság és ügyetlenség
Stein Á. Dániel: A statisztika és a szabad ember
Mihancsik Zsófia: Ami a Voltak, lesznekből kimaradt; A Népszabadságtól Orbán Viktorig
