rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 1.

Levélben szólították fel a kormánypárti képviselőket
Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, volt adatvédelmi biztos

Bolgár György: - Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság egy nyílt levélben arra szólította föl az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg az immár negyedik alaptörvény-módosítást. Ez az alaptörvény-módosítás nem egy a sok közül, hanem egy kiemelkedően vaskos módosítás. A terjedelme is tizenöt oldal, a hozzáfűzött indoklás még egyszer annyi, és tartalmilag is elég súlyos. Mit gondolnak, miért nem volna szabad a képviselőknek ehhez hozzájárulásukat adniuk?

Majtényi László: - Az én személyes véleményem az – és ez nagyjából egybevág azzal, ami a közös közleményben szerepel –, hogy ilyen módosítással talán még nem is találkoztunk. A korábbiakra azt lehet mondani, hogy nyomokban alkotmányosságot tartalmaz, mint a csokimikulás, ami nyomokban kakaót tartalmaz.

- Mégis ehető az a csokimikulás!

- Igen az ehető, de számomra ez ehetetlen.

- Az, ami ebben az új alkotmánymódosításban van?

- Igen. Mondjuk a többi is nehezen fogyasztható, maga az alaptörvény is, de ez a mostani kifejezetten egy aktuálpolitikai karakterű alkotmánymódosítás. Miközben az alkotmánynak az lenne a legfontosabb funkciója, hogy a politikai érdekek fölötti szabályrendszert alkosson, az egyes rendelkezései összeálljanak egy koherens rendszerré, és olyan szabályokat tartalmazzon, amelyek alkotmányos szintűek. Már maga az alaptörvény is olyan, hogy személyre szóló szabályokat találunk benne. Ilyen például a lex Bakának nevezhető szabály, amely gyakorlatilag arról szól, hogy nem lehet tovább a posztjától gyakorlatilag megfosztott legfelsőbb bírósági elnök a Kúria elnöke. Ez teljesen a napi politikához tartozik.

- Méghozzá azt a trükköt alkalmazták, hogy a Legfelsőbb Bíróság nevét Kúriára változtatták, és ezt vették bele az alaptörvénybe.

- Igen, tehát korábbról is ismertek hasonló esetek, de ez a mostani sok tekintetben úgy tűnik, hogy túlszárnyalja a korábbiakat. Nem véletlen egyébként, hogy az ombudsman is kérte a köztársasági elnököt, hogy ne írja ezt alá.

- Igen, azt kérte a köztársasági elnöktől, hogy ne írja alá, de még meg sem szavazták. Önök egy lépéssel előrébb tartanak, Önök a képviselőket kérik arra, hogy ne szavazzák meg. Miért? Hiszen annak sincs túl nagy valószínűsége, hogy ez megvalósul, ismerve a Fidesz eddigi ténykedését. Azt gondolják, hogy erre még mindig több volna az esély, mint arra, hogy Áder János majd nem fogja ezt aláírni? Hiszen már fölvetődtek olyan találgatások, hogy nem teheti meg, mert benne van az alaptörvényben, hogy ezt alá kell írnia.

- Az is egy visszaélés, de ez szerintem egy másik beszélgetés tárgya lesz.

- Annyira bonyolult ez?

- Igen, de szívesen beszélek arról is. Most visszatérve az eredeti témára, az a helyzet, hogy amikor az ember egy ilyen levelet megfogalmaz, akkor elsősorban nem arról van szó, hogy arra gondol, hogy meg fogja győzni ezzel a levéllel az országgyűlési képviselőket. Én nem is tudom, hogy őket mivel lehetne meggyőzni. Azt tudom, hogy ha én olvasnám ezt a levelet, biztosan elgondolkoznék rajta, mert egy érdekes csavart tartalmaz logikájában ez az érvelés. Mi arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy mi lesz akkor, ha egyszer kikerülnek a hatalmi pozícióból. Arra irányítjuk a figyelmüket, hogyan lehet létrehozni egy olyan alkotmányos rendszert, amely azt eredményezi, hogy ha egyszer elveszítik a hatalmat – ami pedig egy civilizált országban biztosra vehető, hiszen senki nem marad örökké a hatalmon –, akkor miféle önkényeskedés áldozataivá válhatnak azon szabályok alapján, amelyeket most készülnek elfogadni.

- Mindjárt meg is kérem, hogy említsen meg néhányat ezek közül. Azonban azért Ön is tudja, meg én is, meg szerintem a hallgatók is, hogy éppen arra megy ki ez az alkotmánymódosítás, meg számos törvény is, hogy ne kerüljön más hatalomra. Ők akarnak hatalmon maradni, ha nem is az idők végezetéig, de legalább a következő tíz-húsz évben, aztán már nyugodtan elmehetnek nyugdíjba ők is, akár kényszernyugdíjba is.

- A legelső fontos dolog, ami tulajdonképpen a beszélgetésünkben már felmerült, hogy eddig az alkotmány abban a tekintetben semmilyen korlátot nem határozott meg, hogy a köztársasági elnök egy elé került jogszabálytervezettel, legyen az akár az alkotmány is, alkotmánybírósági normakontrollt kérhet-e, ami kiterjedhetett a norma alkotmányosságának a vizsgálatára is. Egyébként az Alkotmánybíróság az elmúlt hónapokban többször is hozzányúlt a magát alkotmánynak minősítő jogszabályszövegek tartalmához is.

- Ezek voltak az úgynevezett átmeneti rendelkezések.

- Így van, az átmeneti rendelkezéseket kihúzták. Most viszont az alkotmánymódosítás szövegébe – amit egyébként törvénynek neveznek, de az is kérdés, hogy ez egyáltalán törvény-e – bekerült az, hogy a köztársasági elnöknek csak abban az esetben van joga normakontrollt kérni az Alkotmánybíróságtól, ha valamiféle eljárási szabályt megszegtek, vagyis tartalmi szabályszegés esetében nincs. Most erre van egy példa, ami rögtön ehhez kapcsolható, nevezetesen az, hogy mi történik akkor, ha a Fidesz egyszer elveszíti a választást. Az új Országgyűlés mondjuk olyan szabállyal egészíti ki az alkotmányt, hogy ezentúl nem négyévente lesznek országgyűlési választások, hanem negyven- vagy ötvenévente. Ez nyilvánvalóan az alkotmányosság legelemibb követelményét sérti, de a mostani szabályok alapján az Alkotmánybíróságnak nem lenne alkalma és lehetősége arra, hogy ennek a rendelkezésnek az alkotmányosságát megvizsgálja.

- Mert az államfőnek gondolkodás nélkül alá kellene írnia, ugye?

- Egyrészt az államfőnek gondolkodás nélkül alá kell írnia, ha megfelelő eljárási rendben fogadták el, másrészt pedig az Alkotmánybíróságot is eltiltja attól, hogy egyáltalán foglalkozzon az alkotmány módosításával.

- Hiszen neki nem kötelessége vagy nem dolga az, hogy beleszóljon az alkotmányba, mert ez az Országgyűlés dolga, és kész!

- Igen, és ha még ilyen elrettentő szabályokat elő akarok húzni, akkor az például teljesen érthetetlen számomra, hogy a rokkantak alkotmányos jogát az ellátásra miért szüntetik meg, és miért csak a fogyatékosok jogát hagyják meg.

- Állítólag ezen módosítanak, és beleveszik a rokkantakat is. Lehet, hogy ez csak figyelmetlenség volt.

- Akkor talán az is figyelmetlenség volt, hogy az egyetemek autonómiáját is a gazdálkodásuk tekintetében nyilvánvalóan elvonja a tervezet. Emellett az is benne van – miközben folynak a diákok és a kormány képviselői között erről a tárgyalások –, hogy amikor egy magyar diák elvégzi a egyetemet, megszerzi a diplomát, akkor alkotmányba foglalt jogosultsága van az államnak arra, hogy meghatározott ideig kényszerítse ezt a diákot arra, hogy Magyarországon dolgozzon, abban az esetben is, ha az illető éppen a bálnák életével kapcsolatosan kutat. Emellett van olyan, aki például egyiptológiából fog szerezni diplomát, ha egyáltalán lesznek még ilyen szakok.

- Én emlékszem, hogy Orbán Viktor milyen büszke volt arra az egyiptomi kutatásokat végző ifjú régészre. Most akkor képzeljük el, hogy ő elmehetne dolgozni Egyiptomba vagy akárhova, ahol hatalmas gyűjtemények vannak, de le kell dolgoznia tizenkét évet magyar szolgálatban.

- Rengeteg olyan szak van egyébként, amelynél a tudás gyakorlati alkalmazásához Magyarország földrajzi és egyéb adottságai miatt egyszerűen nem megfelelő terep. Bizonyos dolgokat egyszerűen nem lehet helyben kutatni, mert vagy nem adott hozzá a terep vagy az eszközök hiányoznak. Nem mindegyik legmodernebb technológia található meg a magyar kutatóintézeteknél.

- Nekem nem tetszik ez a röghöz kötés. Értem a mögötte lévő racionális magyarázatot – valószínűleg azért is ragaszkodik hozzá a Fidesz, mert tudja, hogy a társadalomban ennek mélyebb továbbgondolás nélkül van bizonyos támogatottsága –, hogy mi fizettük közpénzből őket, akkor dolgozzanak itt, és építsék a hazát. Azonban ebből a gondolkodásból egyenesen következik, hogy ha mégis elmennek, akkor ne adjunk nekik például útlevelet se. Így volt ez a szocializmusban is. Igenis itthon dolgozzanak, ne menjenek külföldre, még a végén disszidálnak!

- Igen, de ezzel kapcsolatban egy másik kérdés is felmerül. Az biztos, hogy ez egy olyan témakör, amelyről lehet jogi szabályokat alkotni, de az egészen bizonyos, hogy ezek nem az alkotmányba valók. Hiszen az alkotmányos szintű szabályozás és mondjuk a rendeletben vagy feles törvényekben való szabályozás meglehetősen élesen elválik egymástól.

- Nekem az is tetszik az Önök közleményében, hogy felhívják rá a figyelmet, hogy ha elfogadják ezt az alkotmánymódosítást, akkor például bizonyos Petőfi-verseket vagy Vörösmarty-verseket szavalókkal szemben föl lehet lépni. Hiszen a nemzeti méltóságot bizony a nemzet nagyjai gond nélkül megsértették az elmúlt évszázadokban. Ha valaki ezeket a műveket úgy adja elő, hogy még ráadásul a mára is vonatkozatni lehessen – márpedig ismerjük a művészeket, folyton célozgatnak arra, hogy mi történik itt –, akkor börtönbe is mehetnek alkotmánysértésért.

- Ez a szabály a módosítás ötödik paragrafusában található, amely azt mondja, hogy a magyar nemzet, illetőleg az egyéb közösségek, így a vallási, faji és nemzeti közösségek méltóságát nem lehet megsérteni. Ez korlátja a szólásszabadságnak! Nagyon szépen hangzik, csak természetesen mindig fennáll annak a veszélye, hogy a szabad szólás ellen használják. A magyar költészet egyébként valóban egy szabadságköltészet, és a hazafias versek nagyon nagy hányada ostorozza a nemzetet. Például Petőfi A magyar nemzet című versében, amelyet 1846. december 29-én írt, azt írja, hogy élt egy nép a Tisza táján századokig lomhán, gyáván. Ez az a szöveg, amit akkor írnak be Petőfi szerint a történelemkönyvekbe, amikor végképp eltűntek a magyarok a Tisza tájáról, és azt is hozzáteszi, hogy a holló se károg utánuk, és hogy méltán tűnt el ez a nemzet. Ezt írja bő egy évvel 1848. március 15-e előtt!

- A mai körülmények között senki nem feltételezné, hogy egy ilyen Petőfi-vers elszavalása után bármiféle igazságszolgáltatási eljárás indulna bárki ellen. Ön azonban azt mondja, hogy ha a tervezett módosítás bekerülne az alaptörvénybe, akkor adódhatnak olyan helyzetek, amikor ezt ki lehet használni, és jöhetnek olyan kormányok és rezsimek, amelyek fölhasználhatják ezt napi politikai és önkényuralmi céljaik érdekében.

- Én azt hiszem, hogy Petőfi miatt ez megindulhatna,  de a mai magyar költészet legjobb alakjai is írnak hasonló műveket. Tehát ha Ön Kemény István-verset vagy Erdős Virág-verset olvas, vagy Parti Lajost, vagy Esterházyt – elnézést kérek mindenkitől, akit nem említek, mert elég hosszan sorolható ez a lista –, akkor látható, hogy a régi szövegeknek a mai megfelelői ugyanúgy felfedezhetők. Ugyanúgy megjelenik a nemzet ostorozása, mint Vörösmartynál, aki azt mondta, hogy neve szégyen, neve átok, ezzé lett magyar hazátok. Emlékezzünk vissza a húszas évek pereire is! József Attilát például 1924-ben, húszéves korában, a Lázadó Krisztus című verséért első fokon nyolc hónap fegyházra és kétszázezer pengő büntetésre ítélték.

- Időben közelebbi példát is találhatunk. Hány éven keresztül és milyen durván, alpárian támadták Esterházyt az Így gondozd a magyarodat című írásáért!

- Igen, az egy szatíra, amit egészen aljas módon félreértettek!

- Így van, és kiforgattak a szavait, de ha ennek alkotmányos alapja lesz, akkor eljárás is indulhat egy ilyen esetben.

- Visszamegyünk a harmincas évekbe, amikor Tersánszky Józsi Jenőt, Ignotust vagy József Attilát többször is perbe fogták.

- Az is figyelemreméltó, amit mondott, hogy egy majdani kétharmados, nem fideszes, hanem mondjuk ellentétes politikai irányzatú többség akár megfoszthatná – gondolom, nem lesz ilyen, de elvileg mégis megtehetné – egyházi státuszától még a katolikus egyházat is. Ez ellen nem lehetne jogorvoslattal élni, vagyis ilyen hatalmas szerepet kaphat az országgyűlés. Mindenfajta igazságszolgáltatási kontroll nélkül megszabhatják, hogy ki lehet egyház és ki nem.

- Igen. Ez egyébként nagyon érdekes, mert az invesztitúraküzdelem jut az ember eszébe, ahol a püspökök és az egyházi vezetők kinevezése fölött harcolt a nemzeti fejedelem és a pápa. Itt tulajdonképpen magának az egyházként való működésnek a jogosultsága, egy autentikus kereszténydemokrata politikus szavai szerint, egy politikai kegy, ideértve akár a katolikus egyház működését is. Egyébként annak ellenére, hogy súlyos egyházüldözés folyt az ötvenes években – és Rákosi Mátyásnak lehet hogy egyedül az íróasztala mellett eszébe jutott ilyesmi –, én nem tudok olyan dokumentumot, amely az egyház alanyi jogon való működését kétségbe vonta volna. Persze erre is volt példa Albániában, de a magyar történelem nemigen ismer erre példákat.

- Mi a benyomása, véleménye vagy egyszerűen csak sejtése, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács belefáradt a magyar ügyekbe vagy néhány visszalépéssel az Orbán-kormány megnyugtatta őket? Hiszen úgy látszik, hogy újult erővel kezdi el az Orbán-kormány a szabadságjogok korlátozását, és mintha ezt csend kísérné Brüsszelből és Strasbourgból.

- Én azt gondolom, hogy az nem az utolsó szó volt az Európa Tanács és az Európai Unió részéről, de nagyon fontos, és tudni kell, hogy ez a magyar választók és a magyar politikai közösség problémája. Számít a nemzetközi környezet, de a magyar politikai közösségnek, a magyar nemzetnek kell ezeket a problémákat megoldania.

- Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés!

- Igen, és március 15-e nincs is nagyon messze!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!