rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 1.



Bolgár György kérdései 2013. március elsejei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a várakozásoknak megfelelően Matolcsy György lesz a Nemzeti Bank elnöke, délután már el is kezdődött a jelölt parlamenti meghallgatása, ahol többek között kiderült, hogy Matolcsynak nincs off-shore cége, viszont száztizenhárom millió forintos árbevételű cége után csak háromszázötvenezer forint adót fizetett 2007-2009. között. De persze nem ez a lényeg, hanem hogy mi lesz a forinttal? Önök szerint nem kell izgulni?

Másik témánk, hogy a kormány át akarja vállalni az egyházak devizaadósságait is – mondta Lázár János miniszterelnökségi államtitkár, volt hódmezővásárhelyi polgármester, abból az alkalomból, hogy Hódmezővásárhely huszonkettőmilliárdos adósságának hetven százalékát fogja átvenni az állam. Érdemes volt jó alaposan eladósodni?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy lefújták a békemenet jövő hétre tervezett tiltakozó tüntetését a Budapestre látogató román miniszterelnök ellen, állítólag titkosszolgálati aggályok miatt? Vajon mi lehet emögött?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Schmitt Pál továbbra is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja maradhat, és vezetheti a szervezet környezetvédelmi bizottságát egy mostani döntés szerint? Ez így tehát a plágiumügynek nincs nemzetközi következménye?

És végül beszéljük meg, hogy Kozma atya szerint nem lesz afrikai pápa, mert ők még nem készültek föl arra, hogy a fehér emberek problémáival foglalkozzanak. Egy fehér pápa bezzeg tudja, mi a feketék problémája?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A jegybanki kilátásokról
Róna Péter közgazdász, az oxfordi Blackfriars College tanára, a Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja

Bolgár György: - Matolcsy György természetesen a téma. Meglepődött?

Róna Péter: - Nem lepődtem meg. Azon meglepődtem, hogy a miniszterelnök fejében egyáltalán megfordult Matolcsy jelölése, és hogy ezt kivitelezte.

- Nem az van emögött, hogy egyszerűen a kormány akarja irányítani a Magyar Nemzeti Bankot és ehhez Matolcsy remek eszköz?

- Lehetséges, csak ez nem ilyen egyszerű. Ugye egy jegybank irányítása meglehetősen összetett feladat, amelyhez szükség van nagyon komoly pénzügyi, pénzpiaci, szakmai felkészültségre és tapasztalatra. Ismereteim szerint Matolcsy György ezekkel a tapasztalatokkal és ismeretekkel nem rendelkezik.

- Ez valószínűleg csak apróság, mert azóta fölszedhetett sok más tudást is, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen ipar szakon végzett, nem pedig pénzügy szakon.

De ha összehasonlítjuk az Orbán-kormány előző kinevezettjével, Járai Zsigmonddal, akkor azért Járai mégiscsak konyított a pénzügyekhez. Nemcsak azért, mert miniszter volt, hanem bankvezető is korábban. Ez mind hiányzik Matolcsy pályafutásából.

- Igen, és Járai Zsigmond eltöltött egy bizonyos időt, azt hiszem, két évet Londonban, a londoni Cityben. Ilyen tapasztalata Matolcsynak nincs.

- Bár Londonban ő is volt, az EBRD-nél, igaz, hogy az nem hagyományos bank, ez az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank.

- Igen, annak semmi köze ehhez a szakmai témához. Tehát neki ilyen ismeretei, tapasztalatai nincsenek. Tehát tudományos munkássága ezen a területen nincs, úgyhogy lehet, hogy a kormány abban bízik, hogy akkor alkalmazkodni fog a kormány elvárásaihoz. De én kétlem, hogy még a legjobb akarattal is képes lesz erre, hiszen az alkalmazkodás feltételez egy bizonyos mennyiségű szakmai ismeretet, hiszen szakmai ismeret nélkül nagyon nehéz lesz a kormány elképzeléseit kivitelezni.

- De lehetnek ott olyan alelnökök meg olyan tanácsadók, háttéremberek, akik megmondják, hogy mit kell Matolcsynak gondolnia, nem?

- Karvalics Ferenc, az egyik alelnök három hét múlva távozik, mert lejár a mandátuma, a másik alelnök, Király Júlia pedig nyár elején távozik, ha jól emlékszem, júniusban, tehát a Nemzeti Bankon belül a tapasztalatokkal rendelkező stáb meglehetős mértékben megapadt.

- De van itt egy fiatalember, egy helyettes államtitkár, aki megy Matolcsyval, Balogh Ádám, állítólag ő a remek adóötletek ötletadója, és igaz, hogy neki sincs talán ilyen konkrét monetáris tapasztalata, viszont a Price Waterhouse Cooper adóügynökségnél dolgozott.

- Nézze, nagyon komoly félreértés, a Magyar Nemzeti Bank nem adóhatóság, hanem jegybank, és ez egy más szakma, mint az adóhatósághoz szükséges szakmai ismeretek.

- Akkor nézzük, hogy mit lehet elrontani?

- Mindent!

- Ez elég riasztó! Kicsit konkrétabban?

- Akármit. Tehát most olyan helyzet van, hogy Magyarország pénzügyi szektora meglehetősen lebénult állapotban van. A pénzügyi szektor működése nagyon fontos rendszerstabilitási kérdés, és ha a rendszerstabilitást valamiféle intézkedés vagy kijelentés veszélybe hozza, annak komoly következményei lesznek. A monetáris politika kérdésében pedig az a veszély áll fent, hogy az egész egyneművé válik. Én a magam részéről kifejezetten üdvözöltem a kormány által kinevezett négy külső monetáris tanácstag eddigi tevékenységét, bár a legutolsó kamatcsökkentéssel már nem vagyok teljesen jóban.

- Viszont korábban Ön is kifogásolta, hogy túl magasan tartották az alapkamatot.

- Igen, nem helyesen tették, hogy hétről lejöttek erre az öt és fél, -egynegyedes szintre, de ugye az a gond, hogy valójában a jó monetáris döntések az eltérő szempontok ütközéséből, megvitatásából születnek. Ha mindenki ugyanazt a szempontot képviseli egy Monetáris Tanácsban, tehát egy bank kamatdöntő, monetáris politikadöntő testületén belül, annak nagyon nagy a veszélye, hogy szem elől vesztik azokat a tényezőket, amelyeket egy többszínű testület figyelembe venne.

- Nem tudom, hogy elkerülte-e a figyelmét, ez itt a nemzeti együttműködés rendszere, hát most majd a monetáris együttműködés rendszere is lesz, egy irányba fognak húzni.

- Csakhogy a pénzügyi világ nem ilyen, tehát erre nincs lehetőség. Hiába húz egy irányba, a pénzpiacok erre váratlan módon tudnak reagálni.

- Ahogy az ember Matolcsy különböző írásaiból, nyilatkozataiból kiveszi, nyilvánvalóan valami olyasmiben gondolkodik ő is, meg valószínűleg a miniszterelnök, Orbán Viktor is, hogy nagyobb pénzbőséget teremtsen, valamilyen módon ösztönözze a bankok hitelnyújtását, és ha kell, ehhez a Nemzeti Bank teremtsen valamilyen pénzt. Ha nem is kifejezetten pénznyomtatással, de valamilyen egyéb eszközzel. Milyen esélyek, lehetőségek, módszerek vannak erre, és mik ezeknek a veszélyei?

- Ugye itt azonnal jelentkezik a szakmai ismeretek hiánya, ugyanis a bankok egyrészt azért nem tudnak hitelezni, mert a hitel iránti kereslet meglehetősen gyenge, tehát van egy keresleti probléma, és másrészt pedig van egy olyan kínálati probléma, ami nem a pénzbőség, nem a likviditásbőség hiányából fakad, hanem abból, hogy a bankok mérlegszerkezetében van egy nagyon nagyméretű, nem teljesítő hitelportfolió, ami befagyasztja az ő hitelkihelyezési lehetőségeiket. Tehát amíg ezeket a mérlegeket a bankrendszeren belül nem hozzuk rendbe, bármiféle likviditási bővítés nemhogy nem hozza a kívánt eredményt, hanem nagyon komoly inflációs kockázatokkal jár.

- És akkor mi van, ha nő az infláció? Azonkívül, hogy ez kellemetlen a társadalomnak, de nem lehet, hogy éppen ez az egyik módja a jelenlegi nemzetközi és részben hazai pénzügyi válság megoldásának?

- A válság megoldására, tehát a magyar eladósodás csökkentésére az infláción keresztül már megvan a megfelelő magyar inflációs ráta, azon nem igazán lenne szerencsés különösebben bővíteni. Tavaly a magyar infláció 5,7 százalék volt, én nem tartom szükségesnek, hogy ezt növeljük.

- De láthatóan inkább le akarják vinni a rezsicsökkentéssel, ami árcsökkentést jelent, tehát lejjebb megy, hacsak közben valamit ki nem találnak persze, és akkor megint visszamehet öt százalék körülire.

- A rezsicsökkentésnek lehet hogy lesz egy kedvező hatása az inflációra, bár ez minimális lesz, de ha likviditásbővítésbe kezdenek, annak a negatív hatása messze meghaladja a rezsicsökkentésből várható kedvező hatásokat.

- Mit gondol, meddig tart a türelmi idő Matolcsyval szemben? Mert az, hogy megijedtek tőle a nemzetközi pénzpiacok, az első hírek fölröppenése után látható és érezhető volt, most viszont nagyjából azon a szinten ingadozik a forint, ahol az elmúlt napokban volt. Szinte mindenki biztosra vette, hogy Matolcsy jön, de ez a viszonylagos nyugalom meddig tarthat?

- Ez egy viszonylagos nyugalom, ugye a forint a svájci frankkal és a dollárral szemben azért jelentősen gyengült. Azért nem gyengült az euróval szemben, mert az euró saját maga is gyengült az olasz események tükrében, tehát mi együtt gyengültünk az euróval.

- Ezzel arra is akar utalni, hogy elég egy újabb nemzetközi válságjelenség, és abban a pillanatban a forintnak is megint romlik majd a helyzete?

- Igen.

- Ez az olasz kormányzati bizonytalanság például lehet olyan, ha nem sikerül kormányt alakítani?

- Igen, lehet.

- Most olvasom egyébként – ez bizonyos értelemben apróság, meg lehetett is tudni róla –, hogy az egyik legnagyobb vagy talán a legnagyobb spanyol bank tizennyolc vagy tizenkilenc milliárd eurós veszteséget volt kénytelen elkönyvelni tavaly, ami körülbelül akkora, mint amekkora hitelre szorult Magyarország 2008-ban az IMF-től. Vagyis irdatlan összeg. Ha még néhány ilyen hír jön, akkor megint elkezdenek remegni a pénzpiacok és a befektetők?

- Igen, tehát az európai bankrendszer még közel sincs megfelelően egészséges állapotban, itt ilyesmik megtörténhetnek, és ha megint elveszíti a piac a bizalmat a bankrendszer irányában, akkor megint visszatérünk egy viharosabb időszakba.

- Mit gondol – ez most tényleg csak egy részletkérdés, de személyes –, a Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagjait is kicserélik, vagy ebbe azért nem szólhatnak bele?

- Azt nem lehet.

- Mindent lehet, ezt tudjuk!

- Jó, a kétharmados törvényhozás ezt feltehetően meg tudja tenni azzal, hogy megváltoztatja a jegybanktörvényt, de amíg a jelenlegi törvény érvényben van, erre nincs lehetőség.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Levélben szólították fel a kormánypárti képviselőket
Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, volt adatvédelmi biztos

Bolgár György: - Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság egy nyílt levélben arra szólította föl az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg az immár negyedik alaptörvény-módosítást. Ez az alaptörvény-módosítás nem egy a sok közül, hanem egy kiemelkedően vaskos módosítás. A terjedelme is tizenöt oldal, a hozzáfűzött indoklás még egyszer annyi, és tartalmilag is elég súlyos. Mit gondolnak, miért nem volna szabad a képviselőknek ehhez hozzájárulásukat adniuk?

Majtényi László: - Az én személyes véleményem az – és ez nagyjából egybevág azzal, ami a közös közleményben szerepel –, hogy ilyen módosítással talán még nem is találkoztunk. A korábbiakra azt lehet mondani, hogy nyomokban alkotmányosságot tartalmaz, mint a csokimikulás, ami nyomokban kakaót tartalmaz.

- Mégis ehető az a csokimikulás!

- Igen az ehető, de számomra ez ehetetlen.

- Az, ami ebben az új alkotmánymódosításban van?

- Igen. Mondjuk a többi is nehezen fogyasztható, maga az alaptörvény is, de ez a mostani kifejezetten egy aktuálpolitikai karakterű alkotmánymódosítás. Miközben az alkotmánynak az lenne a legfontosabb funkciója, hogy a politikai érdekek fölötti szabályrendszert alkosson, az egyes rendelkezései összeálljanak egy koherens rendszerré, és olyan szabályokat tartalmazzon, amelyek alkotmányos szintűek. Már maga az alaptörvény is olyan, hogy személyre szóló szabályokat találunk benne. Ilyen például a lex Bakának nevezhető szabály, amely gyakorlatilag arról szól, hogy nem lehet tovább a posztjától gyakorlatilag megfosztott legfelsőbb bírósági elnök a Kúria elnöke. Ez teljesen a napi politikához tartozik.

- Méghozzá azt a trükköt alkalmazták, hogy a Legfelsőbb Bíróság nevét Kúriára változtatták, és ezt vették bele az alaptörvénybe.

- Igen, tehát korábbról is ismertek hasonló esetek, de ez a mostani sok tekintetben úgy tűnik, hogy túlszárnyalja a korábbiakat. Nem véletlen egyébként, hogy az ombudsman is kérte a köztársasági elnököt, hogy ne írja ezt alá.

- Igen, azt kérte a köztársasági elnöktől, hogy ne írja alá, de még meg sem szavazták. Önök egy lépéssel előrébb tartanak, Önök a képviselőket kérik arra, hogy ne szavazzák meg. Miért? Hiszen annak sincs túl nagy valószínűsége, hogy ez megvalósul, ismerve a Fidesz eddigi ténykedését. Azt gondolják, hogy erre még mindig több volna az esély, mint arra, hogy Áder János majd nem fogja ezt aláírni? Hiszen már fölvetődtek olyan találgatások, hogy nem teheti meg, mert benne van az alaptörvényben, hogy ezt alá kell írnia.

- Az is egy visszaélés, de ez szerintem egy másik beszélgetés tárgya lesz.

- Annyira bonyolult ez?

- Igen, de szívesen beszélek arról is. Most visszatérve az eredeti témára, az a helyzet, hogy amikor az ember egy ilyen levelet megfogalmaz, akkor elsősorban nem arról van szó, hogy arra gondol, hogy meg fogja győzni ezzel a levéllel az országgyűlési képviselőket. Én nem is tudom, hogy őket mivel lehetne meggyőzni. Azt tudom, hogy ha én olvasnám ezt a levelet, biztosan elgondolkoznék rajta, mert egy érdekes csavart tartalmaz logikájában ez az érvelés. Mi arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy mi lesz akkor, ha egyszer kikerülnek a hatalmi pozícióból. Arra irányítjuk a figyelmüket, hogyan lehet létrehozni egy olyan alkotmányos rendszert, amely azt eredményezi, hogy ha egyszer elveszítik a hatalmat – ami pedig egy civilizált országban biztosra vehető, hiszen senki nem marad örökké a hatalmon –, akkor miféle önkényeskedés áldozataivá válhatnak azon szabályok alapján, amelyeket most készülnek elfogadni.

- Mindjárt meg is kérem, hogy említsen meg néhányat ezek közül. Azonban azért Ön is tudja, meg én is, meg szerintem a hallgatók is, hogy éppen arra megy ki ez az alkotmánymódosítás, meg számos törvény is, hogy ne kerüljön más hatalomra. Ők akarnak hatalmon maradni, ha nem is az idők végezetéig, de legalább a következő tíz-húsz évben, aztán már nyugodtan elmehetnek nyugdíjba ők is, akár kényszernyugdíjba is.

- A legelső fontos dolog, ami tulajdonképpen a beszélgetésünkben már felmerült, hogy eddig az alkotmány abban a tekintetben semmilyen korlátot nem határozott meg, hogy a köztársasági elnök egy elé került jogszabálytervezettel, legyen az akár az alkotmány is, alkotmánybírósági normakontrollt kérhet-e, ami kiterjedhetett a norma alkotmányosságának a vizsgálatára is. Egyébként az Alkotmánybíróság az elmúlt hónapokban többször is hozzányúlt a magát alkotmánynak minősítő jogszabályszövegek tartalmához is.

- Ezek voltak az úgynevezett átmeneti rendelkezések.

- Így van, az átmeneti rendelkezéseket kihúzták. Most viszont az alkotmánymódosítás szövegébe – amit egyébként törvénynek neveznek, de az is kérdés, hogy ez egyáltalán törvény-e – bekerült az, hogy a köztársasági elnöknek csak abban az esetben van joga normakontrollt kérni az Alkotmánybíróságtól, ha valamiféle eljárási szabályt megszegtek, vagyis tartalmi szabályszegés esetében nincs. Most erre van egy példa, ami rögtön ehhez kapcsolható, nevezetesen az, hogy mi történik akkor, ha a Fidesz egyszer elveszíti a választást. Az új Országgyűlés mondjuk olyan szabállyal egészíti ki az alkotmányt, hogy ezentúl nem négyévente lesznek országgyűlési választások, hanem negyven- vagy ötvenévente. Ez nyilvánvalóan az alkotmányosság legelemibb követelményét sérti, de a mostani szabályok alapján az Alkotmánybíróságnak nem lenne alkalma és lehetősége arra, hogy ennek a rendelkezésnek az alkotmányosságát megvizsgálja.

- Mert az államfőnek gondolkodás nélkül alá kellene írnia, ugye?

- Egyrészt az államfőnek gondolkodás nélkül alá kell írnia, ha megfelelő eljárási rendben fogadták el, másrészt pedig az Alkotmánybíróságot is eltiltja attól, hogy egyáltalán foglalkozzon az alkotmány módosításával.

- Hiszen neki nem kötelessége vagy nem dolga az, hogy beleszóljon az alkotmányba, mert ez az Országgyűlés dolga, és kész!

- Igen, és ha még ilyen elrettentő szabályokat elő akarok húzni, akkor az például teljesen érthetetlen számomra, hogy a rokkantak alkotmányos jogát az ellátásra miért szüntetik meg, és miért csak a fogyatékosok jogát hagyják meg.

- Állítólag ezen módosítanak, és beleveszik a rokkantakat is. Lehet, hogy ez csak figyelmetlenség volt.

- Akkor talán az is figyelmetlenség volt, hogy az egyetemek autonómiáját is a gazdálkodásuk tekintetében nyilvánvalóan elvonja a tervezet. Emellett az is benne van – miközben folynak a diákok és a kormány képviselői között erről a tárgyalások –, hogy amikor egy magyar diák elvégzi a egyetemet, megszerzi a diplomát, akkor alkotmányba foglalt jogosultsága van az államnak arra, hogy meghatározott ideig kényszerítse ezt a diákot arra, hogy Magyarországon dolgozzon, abban az esetben is, ha az illető éppen a bálnák életével kapcsolatosan kutat. Emellett van olyan, aki például egyiptológiából fog szerezni diplomát, ha egyáltalán lesznek még ilyen szakok.

- Én emlékszem, hogy Orbán Viktor milyen büszke volt arra az egyiptomi kutatásokat végző ifjú régészre. Most akkor képzeljük el, hogy ő elmehetne dolgozni Egyiptomba vagy akárhova, ahol hatalmas gyűjtemények vannak, de le kell dolgoznia tizenkét évet magyar szolgálatban.

- Rengeteg olyan szak van egyébként, amelynél a tudás gyakorlati alkalmazásához Magyarország földrajzi és egyéb adottságai miatt egyszerűen nem megfelelő terep. Bizonyos dolgokat egyszerűen nem lehet helyben kutatni, mert vagy nem adott hozzá a terep vagy az eszközök hiányoznak. Nem mindegyik legmodernebb technológia található meg a magyar kutatóintézeteknél.

- Nekem nem tetszik ez a röghöz kötés. Értem a mögötte lévő racionális magyarázatot – valószínűleg azért is ragaszkodik hozzá a Fidesz, mert tudja, hogy a társadalomban ennek mélyebb továbbgondolás nélkül van bizonyos támogatottsága –, hogy mi fizettük közpénzből őket, akkor dolgozzanak itt, és építsék a hazát. Azonban ebből a gondolkodásból egyenesen következik, hogy ha mégis elmennek, akkor ne adjunk nekik például útlevelet se. Így volt ez a szocializmusban is. Igenis itthon dolgozzanak, ne menjenek külföldre, még a végén disszidálnak!

- Igen, de ezzel kapcsolatban egy másik kérdés is felmerül. Az biztos, hogy ez egy olyan témakör, amelyről lehet jogi szabályokat alkotni, de az egészen bizonyos, hogy ezek nem az alkotmányba valók. Hiszen az alkotmányos szintű szabályozás és mondjuk a rendeletben vagy feles törvényekben való szabályozás meglehetősen élesen elválik egymástól.

- Nekem az is tetszik az Önök közleményében, hogy felhívják rá a figyelmet, hogy ha elfogadják ezt az alkotmánymódosítást, akkor például bizonyos Petőfi-verseket vagy Vörösmarty-verseket szavalókkal szemben föl lehet lépni. Hiszen a nemzeti méltóságot bizony a nemzet nagyjai gond nélkül megsértették az elmúlt évszázadokban. Ha valaki ezeket a műveket úgy adja elő, hogy még ráadásul a mára is vonatkozatni lehessen – márpedig ismerjük a művészeket, folyton célozgatnak arra, hogy mi történik itt –, akkor börtönbe is mehetnek alkotmánysértésért.

- Ez a szabály a módosítás ötödik paragrafusában található, amely azt mondja, hogy a magyar nemzet, illetőleg az egyéb közösségek, így a vallási, faji és nemzeti közösségek méltóságát nem lehet megsérteni. Ez korlátja a szólásszabadságnak! Nagyon szépen hangzik, csak természetesen mindig fennáll annak a veszélye, hogy a szabad szólás ellen használják. A magyar költészet egyébként valóban egy szabadságköltészet, és a hazafias versek nagyon nagy hányada ostorozza a nemzetet. Például Petőfi A magyar nemzet című versében, amelyet 1846. december 29-én írt, azt írja, hogy élt egy nép a Tisza táján századokig lomhán, gyáván. Ez az a szöveg, amit akkor írnak be Petőfi szerint a történelemkönyvekbe, amikor végképp eltűntek a magyarok a Tisza tájáról, és azt is hozzáteszi, hogy a holló se károg utánuk, és hogy méltán tűnt el ez a nemzet. Ezt írja bő egy évvel 1848. március 15-e előtt!

- A mai körülmények között senki nem feltételezné, hogy egy ilyen Petőfi-vers elszavalása után bármiféle igazságszolgáltatási eljárás indulna bárki ellen. Ön azonban azt mondja, hogy ha a tervezett módosítás bekerülne az alaptörvénybe, akkor adódhatnak olyan helyzetek, amikor ezt ki lehet használni, és jöhetnek olyan kormányok és rezsimek, amelyek fölhasználhatják ezt napi politikai és önkényuralmi céljaik érdekében.

- Én azt hiszem, hogy Petőfi miatt ez megindulhatna,  de a mai magyar költészet legjobb alakjai is írnak hasonló műveket. Tehát ha Ön Kemény István-verset vagy Erdős Virág-verset olvas, vagy Parti Lajost, vagy Esterházyt – elnézést kérek mindenkitől, akit nem említek, mert elég hosszan sorolható ez a lista –, akkor látható, hogy a régi szövegeknek a mai megfelelői ugyanúgy felfedezhetők. Ugyanúgy megjelenik a nemzet ostorozása, mint Vörösmartynál, aki azt mondta, hogy neve szégyen, neve átok, ezzé lett magyar hazátok. Emlékezzünk vissza a húszas évek pereire is! József Attilát például 1924-ben, húszéves korában, a Lázadó Krisztus című verséért első fokon nyolc hónap fegyházra és kétszázezer pengő büntetésre ítélték.

- Időben közelebbi példát is találhatunk. Hány éven keresztül és milyen durván, alpárian támadták Esterházyt az Így gondozd a magyarodat című írásáért!

- Igen, az egy szatíra, amit egészen aljas módon félreértettek!

- Így van, és kiforgattak a szavait, de ha ennek alkotmányos alapja lesz, akkor eljárás is indulhat egy ilyen esetben.

- Visszamegyünk a harmincas évekbe, amikor Tersánszky Józsi Jenőt, Ignotust vagy József Attilát többször is perbe fogták.

- Az is figyelemreméltó, amit mondott, hogy egy majdani kétharmados, nem fideszes, hanem mondjuk ellentétes politikai irányzatú többség akár megfoszthatná – gondolom, nem lesz ilyen, de elvileg mégis megtehetné – egyházi státuszától még a katolikus egyházat is. Ez ellen nem lehetne jogorvoslattal élni, vagyis ilyen hatalmas szerepet kaphat az országgyűlés. Mindenfajta igazságszolgáltatási kontroll nélkül megszabhatják, hogy ki lehet egyház és ki nem.

- Igen. Ez egyébként nagyon érdekes, mert az invesztitúraküzdelem jut az ember eszébe, ahol a püspökök és az egyházi vezetők kinevezése fölött harcolt a nemzeti fejedelem és a pápa. Itt tulajdonképpen magának az egyházként való működésnek a jogosultsága, egy autentikus kereszténydemokrata politikus szavai szerint, egy politikai kegy, ideértve akár a katolikus egyház működését is. Egyébként annak ellenére, hogy súlyos egyházüldözés folyt az ötvenes években – és Rákosi Mátyásnak lehet hogy egyedül az íróasztala mellett eszébe jutott ilyesmi –, én nem tudok olyan dokumentumot, amely az egyház alanyi jogon való működését kétségbe vonta volna. Persze erre is volt példa Albániában, de a magyar történelem nemigen ismer erre példákat.

- Mi a benyomása, véleménye vagy egyszerűen csak sejtése, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács belefáradt a magyar ügyekbe vagy néhány visszalépéssel az Orbán-kormány megnyugtatta őket? Hiszen úgy látszik, hogy újult erővel kezdi el az Orbán-kormány a szabadságjogok korlátozását, és mintha ezt csend kísérné Brüsszelből és Strasbourgból.

- Én azt gondolom, hogy az nem az utolsó szó volt az Európa Tanács és az Európai Unió részéről, de nagyon fontos, és tudni kell, hogy ez a magyar választók és a magyar politikai közösség problémája. Számít a nemzetközi környezet, de a magyar politikai közösségnek, a magyar nemzetnek kell ezeket a problémákat megoldania.

- Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés!

- Igen, és március 15-e nincs is nagyon messze!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!