Báránybőrbe bújtatott farkasok


Csütörtökön az Alaptörvény negyedik módosítása ellen tiltakozók a Fidesz-székház udvaráról kiáltották világgá, hogy a Fidesz-rezsim most készül beverni az utolsó szöget a demokratikus jogállam koporsójába.* A kuka megalkuvásba süllyesztett országban egy tiszta kiáltás hasított bele a csendbe. Valószínűleg nem lehet ilyen bátor és elszigetelt tettekkel más belátásra bírni ezt a profi módon, szisztematikus aprólékossággal minden hatalmat maga alá kaparó gépezetet, de arra jó volt a pillanat, hogy ki tudjunk merevíteni egy képet, amelyre majd emlékezni kell, amikor a Fidesz történelmi arcélét skicceljük fel, s amelynek lényege a hazugság apoteózisa.

Kikkel is áll szemben a rendszerváltás után még megmaradt demokratikus Magyarország?

Pénteken a bátor demonstrálók kis csapata egy-egy papírlappal a kézben hatolt be a székház kertjébe, hogy emlékeztessen, mi is forog kockán: a szabad sajtó, a független igazságszolgáltatás, az emberi méltóság, a tanszabadság, ilyesmik voltak olvashatók a kifeszített papírmolinókon. És beindult ellenük az automatizált hazugsággépezet. A Fidesz választási kampánya jól láthatóan a gyűlöletkeltés vádját választotta kulcsüzenetnek. Arra a nyelvi leleményre építette fel, hogy ha a politikai ellenfelét permanensen gyűlölködőnek nevezi, akkor ezzel elfedheti a saját, kizárólag lejáratásra, zsigeri elutasításra, a más gondolat, a politikai ellenfél totális kiiktatására épített üzeneteit. Miközben minden járműre – a finanszírozása külön történet – kiaggatta lejárató plakátjait, bülbül szavú szószólói naponta belerebegnek az éterbe: ők az ellenzéki gyűlölködéssel szemben majd azt magyarázzák el nekünk, hogy Magyarország jobban teljesít. (Ebből evidensen következik, hogy a jobban teljesítést cáfoló adatok közlése szintén gyűlölködés számba megy.)

Mit tesz tehát a gépezet, amikor hajszál esik a levesbe, amikor nem tervezett módon az eddig eltüntetettnek hitt valóságból beszólnak nekik, hogy elég volt ebből.

Rendőrséget nem vetnek be, még valaki a szemkilövetőnek hazudott elődökkel vonna párhuzamot. El is mondják a gyengébbek kedvéért, na meg a lakájmédia kedvéért, hogy itt jogállam van, hiszen lehet így demonstrálni. A rendőrök ezért csak passzív szemlélők, ám bevetik a „gyorsreagálású hadtestként” működő, nagyon civil, nagyon független, nagyon demokrata szervezetet, a CÖF-öt. Érdekes civilek ők, akiket csak úgy, néhány órán belül mozgósítani lehet, máris ott teremnek, ahol kell, mint a népmesében, amikor a szegény legény megfújja a sípot, és jönnek a hangyák, a galambok, a kígyók, mikor mi – „jó tett helyébe, jót várj!” Ott teremnek, és nem kínozzák magukat olyan kérdésekkel, hogy demonstrálni másnak is joga van. Nyilván elfelejtették már a sok szétkereplőzött, szétfüttyögött nemzeti ünnepet a korábbi ciklusokban, amelyeket „természetesen” csupa spontán felháborodó produkált. Nekünk viszont beazonosíthatóvá válik a stílus és a kulturális megjelenés: eltorzult arcok, szitkozódás, fenyegetőzés.

Egy videofelvételen „kedves” járókelőszerű öregember eltorzult arcát látjuk, amint azt sziszegi: „akartok egy kis sósavat a pofátokba?”. Láthatjuk, hogy úgy gondolja, testileg is megérinthet egy másik embert, joga van kivenni a kezéből a molinóját, és ráhúzni a fejére. A demonstráló tűri a provokációt, mert tudatosan a szelíd ellenállást választotta, ő tényleg szelíd.

Látszik az erőlködés ezen a fideszes hazugsággépezeten, ahogy fogást próbálnak találni az agresszív hatalommal szemben valóban szelíd ellenállási formákat kereső ellenzéki fellépések szereplőin, legyenek civilek vagy politikusok. Halálosan idegesítő lehet, hogy nem randalíroznak, hanem éhségmeneteteket tartanak, éhségsztrájkolnak, virrasztanak vagy tűrik némán és fegyelmezetten köpdösést is.

A dühödt, nagyon „demokrata” öregember szitkozódva távozik helyszínről, szép példáját adva annak, mit jelent számára az agressziómentes véleménynyilvánítás. (Azt most tegyük zárójelbe, hogy vagy nem érti, vagy nem is érdekli, hogy mit jelent az, ami a közjogban eddig történt, és főleg mi fog történni, ha elfogadják az alaptörvény legújabb módosítását. Neki így és ez a jó, akkor meg mit ugrálnak mások. Az ellentüntetők ordítozásából – „miért nem dolgoztok”, „miért nem tanultok” – átsüt, hogy ez a kurzus tényleg alapozhat rájuk, ők reggeltől estig nevelnének mindenkit a maguk kisszerű, kispolgári, tekintélyelvű, lefelé rúgunk, felfelé nyalunk mentalitásának megfelelően. És mint egy giccses operettben, megjelenik a színen a Fidesz mézes-mázos mosolyú két politikusa, habkönnyű fehér Barbie-díszben az egyik, tavasziasan, öltönyben a másik, házi süteménynek nevezett bolti keksszel és nápolyival a kezükben. (Még erről sem bírtak igazat mondani.) Előadják a kizárólag kormánypárti médiát fogyasztó közönségének, a Fideszben ájultan hívőknek szánt nagyjelenetet, amelyben a szűzies ártatlanság és a megnyerő kedvesség két mintapéldánya elbábozza, hogy milyen szeretettel bánnak a gaz demonstrálókkal (nem úgy, mint a szemkilövetők tették a nagyon békés kukaborogatókkal, utcakövet felszedőkkel, tankot elkötőkkel). Ők beszélgetni jöttek, de hát az ilyen agresszív fellépésűekkel, ugye, nem lehet. A „gazok” viszont nem kértek a sütiből, az operett gyorsan lekerült a színpadról. A demonstrálók estig maradtak, majd másnap megtudhattuk, miért változtattak az eredeti terven, hogy ugyanis a helyszínen várják ki a hatalom válaszát. Azért nem maradtak éjjel is az épület udvarán, mert féltették a testi épségüket. Ugyanis a székházat védők közt felismerni véltek a focihoz köthető, nehézsúlyú alakokat, köztük köztörvényes bűncselekményért elítélteket is, akik kiszorították őket. Például – mint másnap a Népszabadság is beszámolt róla – a Fradi Security egyik prominens alakját. Újabb hajszál a levesben. Ő, állítása szerint, csak önkéntesként, saját elhatározásából volt jelen. A Népszabadság fotóján azonban épp „eltávolít” egy demonstrálót.


Ez felveti a kérdést: milyen minőségben is? Milyen jogi alapjuk van önkénteseknek ilyesmihez? Ki hatalmazta fel őket erre? Ha senki nem hívta őket oda, akkor ők miért nem birtokháborítók? Miért nézi mindezt kívülállóként a rendőrség? Megfelelő magatartás-e, prédaként átengedni a demonstrálókat önjelölt rendcsinálóknak?

És akkor rakjuk össze a mozaikokat. Milyen molinó is feszült ezen a székházon, amikor Bayer Zsolt cikke ellen tiltakoztak demokraták? Az, hogy ne álljatok a gyilkosok pártjára. Nyájas mosollyal, az empátia szobraként, keksszel a kezében a „hajléktalanítás” főatyamestere lépett fel a show-ban. Idézzük fel az emlékeinket: annak idején a tévészékház megtámadásakor is feltűntek bizonyos focidrukkerek, akik exponálták magukat. Ki is inzultálta Debrecenben, a Hallgatói Hálózat fórumán a diákokat stadionvédőként, futballszurkolóként, hogy aztán gyorsan kiderüljön, a Fidesz-képviselőjelöltje is volt. Itt van ez a kétharmad, a mímelt szelídségű politikusaival és az épület különös biztonsági embereivel. Nagyjából ez a szakadéknyi ellentmondás fedezhető fel a Fidesz szavai és tettei közt, nap mint nap. Az önkéntes székházvédő megható történetéhez aztán, mint hallhattuk szombaton, gyorsan igazodik a kampány-agytröszt. Kubatov Gábor bejelentette, hogy ezentúl önkéntesek fognak védeni minden pártirodát a „támadásokkal” szemben. Bizony, szelíd, kigyúrt önkéntesekre van szükség a papírlapokkal támadó fiatalok ellen De ne legyen kétségünk, a bejelentés indoka nem az, hogy féltik a székházakat, hanem hogy utólag legitimálják a kigyúrt önkéntesek csütörtök esti jelenlétét. Így működik ez a logika, ne legyünk restek ízekre szedni, hogy értsük, milyen hadszíntéren kell ezzel a gépezettel valójában megküzdeni. S ez a manipuláció, a velejéig gátlástalan tömegámítás terepe.

A Fidesz a magyar alkotmányos jogállam csarnokába hatolt be. Nem egy székház udvarára, ahogy ezek a fiatalok. Ezt a csarnokot verték szét úgy, hogy kő kövön nem maradt belőle. Most készülnek végleg felszámolni. Láthatóan elhiszik, hogy elég egy hamis virtuális valóságot az ország orra elé tolni, az összes elfoglalt médiában. Azt hiszik, tartható, hogy ha a rendőrség helyett „magánhadseregekkel” keltenek félelmet, az agresszió nem lesz nyilvánvaló.

Rossz hírem van. Úgy tűnik, mégsem volt hiába való húsz év szabadság a rendszerváltás után. Felnőtt egy nemzedék, amelynek egy pici része megértette, mi a szabadság, és nem hajlandó engedni, hogy visszalökjék a néma megalkuvásba. Magyarországot ma egy demokratikus világ veszi körül: nem lehet kiszakítani ebből a világból tartósan, mert a zárt ajtók ellenére is, a küszöb alatt is, a kéményen keresztül is, az éteren át is beszivárog a valóság. És nem lesz elég, bárány bőrbe bújt farkasokat küldeni ellene.


* Lásd hírösszefoglalónkat: „Márciusi ifjak” hatoltak be a Fidesz székházának udvarára, az alkotmánymódosítás ellen tiltakoztak



Lánczos Vera


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!