rss      tw      fb
Keres

Sólyom szerint Ádernek kell vétót emelni




A negyedik alkotmánymódosítás végszavazásának napján jelent meg a Népszabadságban Sólyom László írása A hatalommegosztás vége címmel. Mielőtt röviden ismertetjük a volt alkotmánybírósági elnök, köztársasági elnök írását, emlékeztetőül:
A magyar országgyűlés 265 igen szavazattal, 11 ellenében, 33 tartózkodás mellett hagyta jóvá hétfőn azt az alkotmánymódosítást, amelyet nemcsak a magyar szakemberek bíráltak, nemcsak minden rendű és rangú állampolgárok különféle gyülekezetei tiltakoztak ellene, még a szavazás napján is, hanem az Európa Unió, a tagországok, az Európa Tanács vezető politikusai és az Egyesült Államok is szót emelt ellene, ha nem éppen a szavazás elhalasztását kérte. A szavazás után ismét megszólaltak az európai bírálók. Sajtónyilatkozatban szólította fel az Európai Bizottságot Guy Verhofstadt, az Európai Parlament (EP) liberális frakciójának vezetője, hogy már a keddi testületi ülésen kezdje meg a magyar alkotmányos változtatások elemzését. A választásra készülődő Németországban a Bundestag szocialista frakciója közleményben támadta meg Merkelt párttársa, Orbán hatalomkoncentrációja miatt.
A nyugati sajtóban Orbán Viktor alkotmánymódosítása, azaz magatartása miatt kerültünk ismét szégyenpadra.
A Fideszben viszont egyetlenegy ember sem akadt, akiben kivételesen nem a szolgai engedelmesség, hanem az emberi, politikusi, szakmai lelkiismeret működött volna.


A Párbeszéd Magyarországért független képviselői „A néptől félj, ne Viktortól! Szavazz NEMMEL!” feliratú transzparensekkel tiltakoznak, miközben a képviselők szavaznak az alaptörvény negyedik módosítása ellen. Mint látható, Orbán és Semjén jót derül, Kövér valószínűleg a dühét nyeli, hogy nem engedheti rá a tiltakozókra a parlamenti őrséget – MTI/Koszticsák Szilárd

Az MSZP és a Demokratikus Koalíció politikusai távol maradtak a szavazástól, a Párbeszéd Magyarországért független képviselői transzparensekkel tiltakoztak a voksolás közben, az LMP politikusai vaníliás karikát vittek kormánypártiaknak, köztük Orbán Viktor miniszterelnöknek. A Jobbik-frakció többsége tartózkodott, hárman közülük az LMP-sekhez hasonlóan nemmel voksoltak. Három, korábban jobbikos, jelenleg független képviselő viszont a kormánypártiakkal együtt megszavazta az alkotmánymódosítást.


Az Alagútban, a köztársasági elnöki palota felé – MTI/Szigetváry Zsolt

A hétfő délelőtt, még az aláírás előtt a Parlamentnél tiltakozó (és a rendőrség által előállított) húsz középiskolást délután százak, este ezrek követték. Hétfőn a demonstrációk és a szónokok már nemcsak a szabadságkorlátozásról szóltak, hanem Áder Jánoshoz is, hogy – mint Sólyom László is javasolta – ne írja alá a kétharmad által megszavazott alkotmánymódosítást. Áder, aki a szabadságmegvonó alkotmánymódosítások megszavazása idején éppen arról beszélt Berlinben, hogy „a 21. század magyarjai a szabadság nemzeteként akarnak élni”, azt üzente haza, hogy az alkotmánymódosításról majd Magyarországon fogja elmondani az álláspontját.

Orbán Viktornak viszont sem a parlamentben, sem a szavazás előtt, sem utána nem volt egyetlen szava sem, még a nemzeti együttműködés rendszerének közkatonáihoz, azaz a fideszes néphez sem, hogy elmagyarázza, miért az újabb ámokfutás. Ezzel szemben új menetelési irányt jelölt ki a „békemenet” számára, amikor nyíltan megtámadta az ő alárendeltségébe semmiképp sem tartozó magyar bíróságokat: botrányosnak minősítette a Fővárosi Törvényszék döntését, „ez arcátlanság, nehéz szalonképes szavakba foglalni a fölháborodásomat”, mondta, majd megfenyegette a pernyertes energiaszolgáltatókat, hogy a kormány bosszút fog állni, „s ezért a cégek még kevesebbet fognak keresni”.


A rezsink fejében a szabadságunkat akarja – MTI/ Koszticsák Szilárd

Sólyom László: A hatalommegosztás vége

A hétfőn a Népszabadságban megjelent írás rövidített, szerkesztett  változata.

Nem „kijavításról” van szó, mert az alaptörvénymódosítás csak elvétve van tekintettel az Alkotmánybíróság kifogásaira

„Legyen elég, hogy az alaptörvénybe szánt szabályok szinte mindegyikét az Alkotmánybíróság korábban alapos vizsgálat alapján az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette és megsemmisítette. A jelen alaptörvénymódosítás csak elvétve és akkor is csak részben van tekintettel az Alkotmánybíróság kifogásaira. Nem mondható tehát, hogy most, amikor egyes szabályokat az átmeneti rendelkezések helyett az alkotmány szövegébe illesztenék, csupán az Alkotmánybíróság határozatait követő, a formai hibákat orvosoló ’kijavításról’ van szó. A probléma gyökere ugyanis éppen az, ahogyan és amiért ezek a szabályok az alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe kerültek.”

Súlyos kérdések az alkotmánymódosításra jogosult többség működési módja szempontjából
„Bármilyen indokolt is a kérdés, hogy a mostani alkotmánymódosítás mennyiben korlátoz egyes alapjogokat és intézmények függetlenségét, fontosabb megérteni, hogy a jelen helyzet sokkal átfogóbb és súlyosabb problémákat vet fel nemcsak az alkotmány érvényre juttatása, hanem önazonosságának fennmaradása és az alkotmánymódosításra jogosult többség működési módja szempontjából is.”

A parlament mindenek fölötti jogállása Magyarországon a kommunista egypártrendszer jellemzője volt
„A parlament mindenek fölötti jogállása Magyarországon a kommunista egypártrendszer jellemzője volt.” „A korlátlan parlamenti uralom rendszerei nálunk, éppúgy, mint általában Közép-Európában, sosem voltak demokratikusak, s igen rossz történelmi emlékeket idéznek.”

A parlamenti többség hatalmát a bírói hatalmi ágra kiterjesztő szándék jelei
„A választások után rögtön tapasztalható volt a törekvés az országgyűlési többség hatalmának kiterjesztésére főleg a bírói hatalmi ág és az alkotmánybíráskodás kárára. Ez az alkotmányban először személyi intézkedések szabályozásaként jelent meg. Ilyen volt a bírák kényszernyugdíjazása, a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítása a kúriai elnök választási szabálya révén. Az alkotmánybíróság korlátozása is először (és a választások után azonnal) mint a bíróság létszámának felemelése, továbbá mint az alkotmánybírák és az elnök választásának megváltoztatása került be az alkotmányba, s biztosította a parlamenti többség befolyását a bíróság összetételére. Az alkotmányban meghatározott politikai és jogi rendszer betűje és gyakorlata távolodni kezdett egymástól. Megkezdődött az alkotmány eszközként való használata a napi politikai célok szolgálatában: az alkotmányt gyakran módosították, egyéni képviselői indítványra, gyakorlatilag érdemi vita nélkül. Az alaptörvény hatálybalépéséig (2012. január 1.) 13 alkotmánymódosító törvény kétszer ennyi változtatást hajtott végre.”

Súlyos figyelmeztető jel volt az állam pénzügyei fölött az alkotmányos kontroll megszüntetése
„Súlyos – és figyelmeztető – kivétel volt mégis az Alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása, amely 2010 őszétől kezdve megszüntette az alkotmányos kontrollt az állami pénzügyeket érintő törvények fölött. Az alkotmányellenes törvények lehetővé tétele már az alkotmány rendszerén ejtett súlyos seb. Hasonlóan súlyos, hogy itt nem személyi kérdésről, hanem magának az Alkotmánybíróság intézményének a korlátozásáról volt szó. A hatáskör elvételével a kormánytöbbség egy számára propagandisztikus okból fontos törvény megsemmisítését torolta meg. Egyben gazdaságpolitikája számára az alkotmány korlátaitól szabad kezet adott magának. Az ügy konkrét mellékszála, ti. hogy a végkielégítés visszamenőleges megadóztatását kétszer is beírták az alkotmányba, ugyanezt a hozzáállást mutatja: egy rendelkezés alkotmányba emelésével kizárni annak alkotmánybírósági vizsgálatát és esetleges megsemmisítését. Más konkrét ügyben is történt ilyesmi: a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alkotmányba emelése. Ez megelőző jelleggel történt, ugyanis az ilyen büntetés alkotmányossága az Alkotmánybíróságon várta elbírálását. Ez volt az alkotmányos korlátoktól és az alkotmánybírósági kontrolltól való szabadulás nyitánya.”

Elszabadult gyakorlat: alkotmányba foglalták azt, amiről nem akartak alkotmányossági vizsgálatot
„…főleg az új alaptörvény által előírt kétharmados törvények kapcsán – elszabadult az a gyakorlat, hogy a parlament az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított törvényi rendelkezéseket beírta az alaptörvénybe, azzal a céllal, hogy azokat az Alkotmánybíróság többé ne vizsgálhassa, és ne semmisíthesse meg.”

Az Országgyűlés kormánytöbbsége az alaptörvénnyel ellenkező módon átalakította az alkotmányos rendszert
„Ezzel a rutinná vált eljárással az Országgyűlés kormánytöbbsége az alaptörvénnyel ellenkező módon átalakította az alkotmányos rendszert. Az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező határozatát nem fogadta el, hanem felülbírálta, s magának tartotta fenn a jogot, hogy az alkotmányosság kérdésében a végső szót kimondja. Ez a rendszer ismerős az alkotmánybíráskodás korai szocialista előképeiből, ahol – a parlament minden más szerv fölött álló voltának szocialista doktrínájából következően – az alkotmányjogi tanácsok vagy akár alkotmánybíróságnak nevezett szervek a törvényeket nem semmisíthették meg, hanem végső soron a parlament döntött. Azonban a magyar demokrácia alkotmánya éppen ezzel a rendszerrel szemben hozta létre a valódi alkotmánybíróságot, amelynek az alkotmányosságot a törvényhozóval szemben is garantáló szerepét és jogállását az alaptörvény kifejezetten fönntartotta.”

Az Alkotmánybíróság megpróbálta megvédeni az alaptörvényt, de az alkotmányellenes alkotmánymódosítás problémájával szembesült
„Abban a rendkívülivé vált helyzetben, amikor az Országgyűlés gyakorlata az alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezések alaptörvénybe foglalása révén szembefordult az alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság erőfeszítéseket tett, hogy elláthassa alkotmányos feladatát, és megvédje az alaptörvényt. Több határozatában kifogásolta az egyéni képviselői indítványokra rövid eljárásban meghozott alkotmánymódosítások gyakorlatát és fejtette ki ennek veszélyeit a jogállamiságra. Végső soron az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes alkotmánymódosítás problémájával szembesült. Hogy a kialakult rendkívüli helyzetben feladatát elláthassa, el kellett mozdulnia arról a korábbi – normális viszonyokra szabott – álláspontjáról, hogy az alkotmánymódosító törvényt nem vizsgálja. Ennek a felismerésnek az állomásait nyomon követhetjük a határozatokban.” „…leszögezte, hogy az alkotmánymódosítások nem eredményezhetnek feloldhatatlan ellentmondást az alaptörvényben. Fellépett továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét elvonó alkotmánymódosító gyakorlattal szemben.”

Az alkotmányozó hatalom nem azonos az alkotmánymódosító hatalommal
„Az alaptörvény az Országgyűlés jogköreit felsorolva nem különbözteti meg az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalmat. Az alkotmánymódosításokat az Országgyűlés magát alkotmányozó hatalomnak nevezve hozza meg. A kétféle hatalom összemosása arra a felfogásra vezethet, hogy a kettő ugyanaz, s főleg hogy így az alkotmánymódosító hatalom is korlátlan, jóllehet ezek természete és terjedelme is más. Sok alkotmány egyértelművé teszi, hogy az alkotmánymódosító hatalomnak korlátai vannak. Ezért meghatározza, hogy mely rendelkezéseit nem lehet alkotmánymódosítással megváltoztatni („megváltoztathatatlansági”, „örökkévalósági” klauzulák). Ez biztosítja az alkotmány önazonosságát.” „Most az Alkotmánybíróság a helyzet és alkotmányos kötelessége kényszere alatt megindult arrafelé, hogy a módosítások felülvizsgálatával megőrizze az alaptörvény önazonosságát.”

A negyedik alaptörvénymódosítás épp ezt az utat zárja el
„A negyedik alaptörvény-módosítás éppen ezt az utat zárja el. Kifejezetten kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvényt és az alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül. Ennek megfelelően kizárólag az eljárási követelményekre korlátozza a köztársasági elnök Alkotmánybírósághoz fordulásának a jogát is. Ezzel lehetősége van a kétharmados többségnek arra, hogy alaptörvény-módosításnak nevezve bármely rendelkezést meghozzon, legyen az akár szöges ellentétben az alaptörvény más rendelkezéseivel. Az alaptörvény negyedik módosítása szentesíti azt az állapotot, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányvédő tevékenységét az Országgyűlés felülbírálja, s ezzel együtt a szakadékot az alaptörvényben írt alkotmányos rendszer és a tényleges helyzet között: ugyanis így – az alaptörvényben lefektetett államszervezeti struktúrával ellentétesen – az Alkotmánybíróság már nem a legfőbb szerve az alaptörvény védelmének. Az alkotmány identitásának megváltoztatása a pillanatnyi hatalmi pozíció kihasználása érdekében azonban magában hordja büntetését: ezt az állapotot minden jövőbeli kétharmados többség örökölni fogja.”

A rendszer megváltoztatása láthatatlan marad – ez a kétharmad láthatatlan alkotmánya
„Az alaptörvénnyel ellentétes rendszer bebetonozása tehát csakis tiltó hatásköri szabályokkal történik. Az alkotmányszöveg nem mondja ki a változás lényegét, az Alkotmánybíróság papíron továbbra is az alkotmány legfőbb őre. E tekintetben tehát a rendszer megváltozása láthatatlan marad. Ez a kétharmados többség láthatatlan alkotmánya, amely a kormánypártok magatartásában él.”

Az alkotmánybírósági határozatokba foglalt hatályos magyar alkotmányjog nagy része elveszti kötelező erejét
„Ehhez a veszteséghez képest kicsinek tűnik, hogy a módosítás hatályon kívül helyezi az alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatokat. Természetesen a hatályon kívül helyezett jogszabályok ettől nem élednek fel. Azonban a határozatok nemcsak a megsemmisítéseket tartalmazták, annál sokkal többet és az alkotmányos rend szempontjából fontosabbat foglaltak magukba: alkotmányos követelményeket a jövendő törvényhozással szemben, elvi tételeket, fogalmak értelmezését és tisztázását, egy elvi alapon nyugvó rendszert. Több mint szimbolikus csapás ez ’hazánk új demokráciája’ két évtizedes alkotmányfejlődésére. Ezzel az alkotmánybírósági határozatokba foglalt hatályos magyar alkotmányjog nagy része elveszti kötelező erejét.” „Csak abban bízhatunk, hogy az egyszer elgondolt gondolat elpusztíthatatlan. Hogy alkotmányos kultúránk folyamatossága még sokáig kitart.”

Egy lehetőség maradt: a köztársasági elnök vétója, mert ami történik, az egy új alkotmány lopakodó bevezetése
„Mielőtt a kapu bezárulna, és gyakorlatilag visszavonhatatlanul rögzülne az eredeti alaptörvénynek ellentmondó állapot, egy lehetőség maradt: a köztársasági elnök vétója. Az alaptörvény pozitivista értelmezésével lehet érvelni amellett, hogy ez a lehetőség az alkotmánymódosításra nem áll fenn. Szólnak érvek azonban amellett is, hogy az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatását, az alkotmányszöveg és a parlamenti többség gyakorlata közötti ellentmondást és ennek orvosolhatatlanná tételét a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé vigye. Hiszen ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést. A végső döntés, az alaptörvény kötelező értelmezése pedig ma még az Alkotmánybíróság lehetősége és kötelessége mind a köztársasági elnök hatásköréről, mind pedig az adott alkotmánymódosítás alkotmányosságáról.”


És ne felejtsék el elolvasni a Hanák András levelében megszólított és Aczél Endre aprójában emlegetett Gulyás Gergely válaszát Sólyom László írására. Ez a címe: Téves Sólyom László álláspontja.

(mzs)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!