Áder nyilatkozata: ezért írja alá




Áder János aláírja a Magyarország alaptörvényének negyedik módosításáról szóló törvényt. A köztársasági elnök ezt az M1 Híradójában közölt beszédében jelentette be szerda este. Noha kedden Berlinben még az volt a véleménye, hogy Angela Merkel kancellár és Guido Westerwelle külügyminiszter „nem kellő pontossággal kaptak tájékoztatást” az alkotmány módosításáról, s igyekezett „pótolni ezt a hiátust”, csütörtökön, amikor a magyar néphez beszélt, már nem foglalkozott az alkotmánymódosítás tartalmával, csak azzal a „jogállammal”, amelyről a francia szélsőjobbtól eltekintve minden európai instancia, sőt az amerikai külügyminisztérium is úgy tartja, hogy a „lebontása” fenyeget. A minden rendű és rangú magyar, európai és amerikai „tiltakozók” vagy nyílt bírálók Áder szerint bizonyára a „hangoskodóknak” ahhoz a táborához tartoznak, amely nem szeretne „a napi hangoskodáson túlmutató rendet, biztonságot, jogállamot, demokráciát” Magyarországon. A beszéd szövege:

Tisztelt Honfitársaim!

Demokratának lenni annyit tesz, mint minden körülmények között ragaszkodni a jogállamiság formáihoz és kereteihez. Annyit tesz, mint élni jogainkkal, és eleget tenni kötelezettségeinknek.

Azokat a kérdéseket, amelyek közéletünkben most vannak napirenden, sokan sokféleképp válaszolják meg. Így volt ez mindig is.

Mégis abban hiszek, hogy néhány dologban politikai nemzetünk minden tagja egyetérthet. Például abban, hogy mindenki és minden körülmények között, a maga lehetőségei szerint megtegye azt, ami a dolga. Ez az, amit joggal várhatunk el egymástól, és ez az, aminél nem szabad beérnünk kevesebbel.

Önök, akik most a képernyő előtt ülnek, bizonyára egytől egyig úgy gondolják, hogy ebből a feladatból a köztársasági elnöknek is ki kell vennie a részét.

Tisztelt Honfitársaim!

Az elmúlt napokban hosszú órákat töltöttem azzal, hogy Alaptörvényünk negyedik módosításának elfogadása kapcsán tanulmányozzam a sajtóban megjelent véleményeket, érveket, hogy elolvassam a hozzám küldött leveleket, üzeneteket, hogy meghallgassam szakértők okos – és olykor indulatoktól vagy politikai szándékoktól sem mentes – érvelését. Tettem ezt annak érdekében, hogy elnöki eskümmel összhangban döntésemben egyetlen cél vezéreljen: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete.

És tettem ezt azért is, mert a köztársasági elnök önmagában még semmit sem tesz azzal, ha csak pártok felett állónak értelmezi szerepét és feladatát. Mert a köztársasági elnöknek nem egyszerűen a pártok felett, hanem mindig és mindenben politikai nemzete mellett kell állnia. Egy államfő, bárki is töltse be ezt a felelősségteljes tisztséget, csakis így fejezheti ki a nemzet igazi egységét. Még akkor is, ha vannak, akik vitatják alkotmányos döntéseit.

Tisztelt Honfitársaim!

Felelősen gondolkodó polgár senkit sem biztathat arra, hogy vegye semmibe a törvény betűjét, és arra sem, hogy alkotmánysértést kövessen el. Egy állam ugyanis attól jogállam, hogy annak törvényeit és alkotmányos rendelkezéseit mindenki betartja. Különösen fontos elvárás ez az államfővel szemben. Mert ha az államfő úgy döntene, hogy megengedhető az alkotmányellenesség útjára lépni, annak csak egyetlen következménye lehetne. Amit egyikünk sem kíván. Káosz. Zűrzavar. Törvénytelenség.

Tisztelt Honfitársaim!

Megválasztásom pillanatában világossá tettem: ha száz jó törvényt kapok, százat írok alá. Ha száz rosszat, százat küldök vissza az Országgyűlésnek. Elmondtam azt is, hogy „bár a népakarat mindig rész szerint osztja ki a kormány- és az ellenzéki pártok súlyát, ám e súlytól függetlenül minden parlamenti pártot egyetemlegesen terhel az ország sorsáért, jó híréért, hiteléért viselt felelősség”. És Önök előtt fogadtam meg azt is, hogy „Magyarország köztársasági elnökeként maradéktalanul viselni fogom az Alaptörvényben rám rótt felelősséget”.

Mostani döntésemet is ennek figyelembevételével hoztam meg.

Döntésem pedig az, hogy – az Alaptörvényben foglalt elnöki kötelezettséggel egyezően – az Alaptörvény negyedik módosítását aláírom és kihirdetem. Ez az egyetlen alkotmányos választásom, amely összhangban van eskümmel, a fennálló törvényes rendelkezésekkel és az Alkotmánybíróság 20 év alatt meghozott határozataival.

Az alkotmány elfogadása vagy módosítása ügyében ugyanis az Alaptörvény egyszerű és világos szavakkal rögzíti, idézem:

„A köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését.”

Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem.

Megingathatatlanul hiszek abban, hogy közös jövőnket azzal szolgáljuk elsősorban, ha minden körülmények között ragaszkodunk a jogállami keretekhez. Biztosan tudom, hogy sok millióan vannak, akik így éreznek, így gondolkodnak, és így is cselekednek.

Én is ezt teszem.  Ezt teszem nemzetünk mindazon tagjaival együtt, akik a napi hangoskodáson túlmutató rendet, biztonságot, jogállamot, demokráciát szeretnének országunkban.

Minden nap és minden percben arra törekszem, hogy minden ügyben eskümhöz híven járjak el. Ehhez Kölcsey hitvallása ad újra és újra erős támaszt, amely így szól: „a haza minden előtt”.

***

Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke így érvelt a véleménye mellett, hogy egy lehetőség maradt: a köztársasági elnök vétója: „Mielőtt a kapu bezárulna, és gyakorlatilag visszavonhatatlanul rögzülne az eredeti alaptörvénynek ellentmondó állapot, egy lehetőség maradt: a köztársasági elnök vétója. Az alaptörvény pozitivista értelmezésével lehet érvelni amellett, hogy ez a lehetőség az alkotmánymódosításra nem áll fenn. Szólnak érvek azonban amellett is, hogy az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatását, az alkotmányszöveg és a parlamenti többség gyakorlata közötti ellentmondást és ennek orvosolhatatlanná tételét a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé vigye. Hiszen ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést. A végső döntés, az alaptörvény kötelező értelmezése pedig ma még az Alkotmánybíróság lehetősége és kötelessége mind a köztársasági elnök hatásköréről, mind pedig az adott alkotmánymódosítás alkotmányosságáról.”

(m.zs.)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!