rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 12.

Szoci kampánnyal vádolták meg
Erdélyi Zsolt reklámszakember, „Superman”

Bolgár György: - Megvádoltak téged.

Erdélyi Zsolt: - Hát igen, ez egy nagyon furcsa dolog volt, elég bizarr. Csütörtökön reggel arra ébredtem – én nem vagyok egy kóros koránkelő, inkább déltől dolgozom éjjel kettőig, valahogy így alakult ki. És csütörtökön reggel nyolckor arra ébredtem, hogy politikai szakemberek, exkollégák, újságírók és valami rettenetes mennyiségű nem fogadott hívásom volt, hívogatnak, hogy igaz-e a hír. Én meg reggel nyolc órakor, úgy, hogy én háromkor fekszem, tehát elképzelhető bamba állapotban hallgattam, hogy én vagyok a Szocialista Párt kampányfőnöke és nemrég kampányt csináltam nekik. Ami nincs így.

– Hogy váltottak át a Ron Werberről Erdélyi Zsoltra?

– Hát ezt őszintén szólva nem tudom. Tehát a helyzet az, hogy én kettős mércét alkalmazok. Sajnos igen, én csináltam politikai kampányokat, nagyon sok, nekem tizenkilenc éve a kommunikáció a foglalkozásom. Nem a politikai. Tehát én világmárkákat hirdetek stb., stb., stb.

– Hol terjedt el ez a hír először?

– Ez kijött a Heti Válasz online-on a fényképemmel, amikor én békésen iszogatok valamit és valakivel vihogok, hát nem tudom, ezt találták.

– Hát nyilván valami szoci bandával békésen iszogattál nem?

– Nem. Ami egyébként nem kizárt. Tehát azért leszögezném, hogy nemcsak mint ilyen kampányember hanem mint magánember én azt gondolom, hogy egy jó demokráciában, egy jó országban nem tud előfordulni az, hogy ha valaki a szocialistáknak vagy bárki másnak kampányt csinál, akkor az valami bűn lenne. Ettől függetlenül azért ez a dolog így lett tálalva.

– No de mi az igazság?

– Hát az igazság az, hogy nem mondom, hogy sajnálom, hogy de azt sem mondom, hogy örülök neki, de ezt a munkát nem én csinálom. Sőt, semmi közöm hozzá. Olvastam erről a hosszú filmről, hogy talán valaki kikérte magának vagy nem szeretne benne szerepelni, vagy blablabla. Nem is láttam. Ezek után hirtelen megnéztem, és ott eléggé pipa lettem, talán még túl is reagáltam, mert mondtam, hogy hagyományosan nem csinálok szocialista kampányokat, mert nem fekszik nekem vagy nem tudom. Tehát van aki bluest tud játszani, van aki rock and rollt.

– Na de lehet, hogy éppen azért szedték elő a nevedet, hogy a liberálisokat valahogy ráhúzzák a szocialistákra, mert az manapság már még rosszabbul hangzik.

– Biztos ezért.

– Ez a liberális komcsi, ez kiváló.

– Ezért mondtam, hogy kettős mércével mérek én is, mert valamennyire megbocsátó vagyok, hisz tudom, hogy választási kampány van, és valamit itt kellett mondani. A dolog nagyon meglepett, és reagáltam i, ami természetesen sehol nem jelent meg, úgyhogy bárhol megfordulok, emberek hol örülnek neki, hol pedig vádlón tekintenek rám, hogy akkor én ezt csinálom, hiszen ez az első állítás, ez ahol lehetett, megjelent. Engem ez a dolog nem sért. Ráadásul én pont az a pali vagyok, aki minden kampánya mögé odaáll az első pillanatban arccal, ez a logóm. Tehát, hogy ezt én csináltam.

– Mi a természetes? Hogy ilyenkor mondjuk egy ilyen kampányfilmnek a készítője megnevezi magát vagy a cégét vagy elbújik, hiszen nem ő az érdekes, hanem az a párt adott esetben, amelyiket megpróbál a lehető legkedvezőbb színben feltüntetni.

– Nézd, én azt gondolom, ez a magánvéleményem vagy szakmai véleményem, hogy az a természetes, ha ez rögtön az elejétől kezdve publikus. Amikor én az SZDSZ kampányait csináltam például, akkor ez az elejétől fogva publikus volt. Egyrészt nem is akartam, hogy akkor engem leleplezzenek, mert az milyen banális, másrészt pedig ha az ember olyan komoly szinten műveli a szakmáját, mint én – elnézést az öndicséretért –, akkor azt mondja, hogy igen, ezt én csinálom, ezért én vállalom a felelősséget, ezzel én akarok nyerni, ez az én portfolióm, ez az én trackrekordom és rá is teszem egyébként az egész szakmai múltamat is, mert ha én itt veszítek vagy én ezt elcseszem, akkor… tehát az embernek szerintem e mögé oda kell tenni magát.

– Akkor nézzük meg a dolognak azt a részét, mert ugye az egész cirkusz a kampányfilm körül azzal kezdődött, hogy különböző orgánumok meg személyek elkezdtek tiltakozni, hogy az ő engedélyük nélkül történt.

– Ez lehet, igen, az ő meggyőződésük, de én érzem azt is, hogy ilyenkor esetleg félnek attól, hogy őket is pontosan ugyanúgy kiszerkesztik, mint engem. Én nem vagyok egy nagyon lányos alkat, tehát nem gondolom azt, hogy én akkor itt most meg lettem hurcolva, mert azzal együtt, hogy megnéztem ezt a kampányfilmet és ez kampányfilmnek volt nekem tálalva, így azt mondtam, hogy nem, nem, nem, én ezzel így nem értek egyet, és nem is adom hozzá a nevem, hisz nem is én csináltam. Aztán végiggondoltam tényleg így szakmailag, hogy mi lehetett ez a film. És minek szánták.

– Se nem kampány, se nem évértékelő. Hanem a kettőnek valamilyen egyvelege.

– Igen, igen.

– Akartak valamit hozzáadni ahhoz a nagy rendezvényhez, aminek alkalmából ez készült.

– Pontosan ezt számoltam ki én is, illetve ez egy olyan film, ami egyébként a műveltségét vagy az alaposságát tekintve egy hagyományosan szoci film, és pontosan azzal a filozófiával foglalkozik vagy azt dolgozza fel, amit a Magyar Szocialista Párt egyébként a fő irányaként megismertet.

– Csak legfeljebb a forma volt újdonság, mert ezt a fajta youtube-os módszert nem alkalmazták a szocialisták.

– Hát igen, én azt gondolom, hogy ez talán egy rendezvényre készült és egyébként lehet belőle vágni, mert itt a gyártási költségeket azért nagyon jól le lehet csökkenteni, ha az ember csinál egy nagy filmet, és ebből kivág kisebb televízióképes, a közvélemény terhelhetőségét figyelembevevő nem tudom félperces, egyperces anyagokat.

– Akkor hadd kérjek tőled ingyen tanácsot. Bár nem tudom, adsz-e. És különben sem nekem kéne kampányfilm, de most hadd tanuljunk mindannyian. Ha rajtad múlna, akkor egy ellenzéki párt, jelen esetben a legnagyobb, az MSZP, és vegyünk egy éppen most alakulót, a Bajnai-féle Együtt pártot, mit mondanál nekik, hogy nagyjából egy évvel a következő választások előtt mit csináljanak? Ilyen filmet vagy más módon jelentkezzenek a közvélemény előtt, hogyan tegyék észrevehetővé magukat és hogyan próbáljanak támogatókat verbuválni a maguk számára. Milyen módszerekkel?

– Én egy erősen antipolitikus fickó vagyok, és én nem akarok ártani senkinek sem, szurkolok nekik. Én a reményt nagyszerű dolognak tartom, de reménnyel nem szokás sárkányt legyőzni. Azt lándzsával szokás vagy nem tudom, átvitt értelemben gondolom természetesen. Én azt gondolom, hogy ez az időszak annak a küzdelme, hogy valaki az erőben hisz vagy valaki a tudásban hisz. A tudás mindig fennmarad és az erőről meg mindig megemlékezünk röviden, hogy és akkor az erő győzött.

– Majd elfogyott.

– Igen. Majd elfogyott. A tudás mindig legyőzi az erőt meg az erőszakot. Azt, hogy mit csináljanak, én erre nagyon-nagyon markáns véleményt fogalmaztam meg. Azt mondtam, én annak a pártnak szeretnék… Ez a Obama-féle pénzgyűjtős kampány, ez a faja jelenlét. Tehát nem egy aláírást kérek Önöktől, hanem adjanak oda nekem ötezer forintot, amit a gyerek cipőjére szántak, és higgyék el, hogy el fogunk számolni vele. Én hitelességet várok ezektől.

– Ebben az országban ezt elhiszi valaki?

– Azért ez egy erős állítás. Én hitelességet javasolnék és maximálisan a hitelesség útján mennék. Én megmondom őszintén, természetesen figyelemmel kísérem magukat a pártokat is, de hát a pártokat megszemélyesítő pasikat is, akiket nagyrészt ismerek. Ez egy nagyon-nagyon nehéz időszak. Igazából ez nem egy ilyen autóban ülős interjú alatt végiggondolt, ilyen tanácsokat én sose tudtam adni, nekem ezen mindig gondolkodnom kell.

– Na jó, akkor adok neked időt. És beszéljünk március 15-e után.

– Jó. Örömmel.

– Ugyanis az egy nagy kampányesemény is lesz vagy egy nagy ellenzékformáló esemény is lehet. Vajon utólag, amikor nyilván végiggondolod, hogy szerinted az hogy sikerült, mi jut eszedbe arról, hogy mit kellene egy évvel a választások előtt tenni.

– A közfigyelem a közvélemény közvetlen befolyásolása ma már réges-rég arról szól, hogy van egy nagyon kicsi eset és kap egy nagyon nagy médiát. És ma meg az ellenzéki szinten ezt úgy éljük meg, hogy vannak nagyon nagy esetek és nagyon-nagyon sokan nem tudnak róla.

– Így van. Sajnos. És ezen kellene valahogy változtatni.

– Használják a nagyon korszerű eszközöket. Használják a mobileszközöket és dolgozzanak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!