Új stáció az Alkotmánybíróság történetében
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. július 21. szerda, 04:16
Az MTI hétfőn adta hírül, hogy a Fidesz-frakció hétfői ülésén egyhangúlag támogatta Stumpf István és Bihari Mihály alkotmánybíróvá választását. A döntésről Lázár János, a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője számolt be.
Noha a Parlament minden frakció jelöltjéről szavazni fog (összesen nyolcról), kétségtelen, hogy legnagyobb esélye a kétharmados pártszövetség jelöltjeinek van, közülük is azoknak, akiket eddig szokatlan módon a miniszterelnök – igaz pártelnöki minőségében – maga javasolt.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. Törvény 5. §-a szerint:
„Az Alkotmánybíróság tagjává olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár választható meg, aki
– 45. életévét betöltötte
– kiemelkedő tudású elméleti jogász (egyetemi tanár, illetőleg az állam- és jogtudomány doktora),
vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkezik. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség szükséges.
Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be.”
Ezzel szemben Stumpf István, bár jogot végzett, tudományos fokozatait a politológia tudományában szerezte, politikai kötődései ismertek, igaz nem négy éve, de nyolc éve az Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt.
Stumpf megfelelését a posztra többen megkérdőjelezték. Az LMP-frakció szerint például a jelölés egyenesen botrányos. Lázár János sajtótájékoztatóján ugyanakkor azt közölte, hogy Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök álláspontja szerint Stumpf István minden törvényi feltételnek megfelel. Vagyis adott egyfelől a törvény, amelyet idéztünk, és másfelől egy álláspont a törvény alkalmazásáról a konkrét helyzetben. Igaz nem akárkié ez az álláspont, hanem a kétharmados többség pártelnök-miniszterelnökéé, aki ha úgy véli, hogy teljesül minden törvényi előfeltétel, akkor bizony teljesül, annál is inkább, mert nem meglepő módon a teljes frakció egyetért abban, hogy a törvényi feltételek megvalósulnak a konkrét esetben.
Shaon Monk Flying – flickr/fab to pix
Ha mindezt az alkotmánybíró-jelölési rendszer átalakításának fényében szemléljük, megvilágosodhatunk. Miért is kellett megváltoztatni a processzust? Ha a jelölés a korábbi módon zajlott volna, amikor minden parlamenti párt frakciója egy személyt delegálhatott a jelölőbizottságba, ilyen helyzet nem állhatott volna elő, mert egy vitatható javaslat az ellenzéki pártok vétójába ütközne. Ma már azonban olyan arányban képviseltetik magukat a pártok a jelölőbizottságban, amilyen a parlamenti arányuk. Így néz ki, amikor egy kétharmados többség a jelölés és a döntés felett is diszponál, azaz minden felett.
Ennek ellenére vannak még olyanok, akiknek az egyetértése szintén szükséges a bíróválasztáshoz. Érdemes erre a körülményre is néhány szót szánni. A jelöltek belegyezése nélkül hiábavaló lenne a jelölésük.
Keddi hír, hogy Stumpf István alkalmasnak tartja magát a posztra. Bihari Mihály is úgy gondolja, folytathatja korábbi tevékenységét, addig, amíg eléri a kritikus korhatárt. Úgy tudni, a többiek sem tiltakoztak megmérettetésük ellen.
De mihez is adják a nevüket az új jelöltek, amikor elfogadják a jelölést?
Mindenekelőtt a jelölési rend jelenlegi formájához, s ez bizony mérföldkőnek tekinthető az Alkotmánybíróság történetében. (Itt tegyünk azért különbséget a kormányon lévők jelöltjeinek felelőssége és az ellenzéki pártok jelöltjeié között, mert utóbbiak csak kényszerűen alkalmazkodnak egy erővel rájuk kényszerített helyzethez, bár ez sem lenne kötelező!)
Fordulópont tehát a mostani választás, mert a módosult jelölési módszer bevezetésével – éppen egy olyan időszakban, amikor a parlamentben kétharmados, tehát alkotmánymódosításhoz is elegendő többsége van egy pártszövetségnek – az AB ellensúly szerepe nyilvánvalóan csökken, jó, ha teljesen meg nem szűnik. (Hogy így lesz-e, ez a későbbiekben dől majd el, mindenesetre a függetlenség elvesztésének esélye fennáll).
Az új jelölési rend bevezetése ellen minden ellenzéki párt tiltakozott. Ez olyan körülmény, amely már önmagában is szembehelyezi a változtatást az alkotmányozás egy fontos mögöttes elvével, azzal az elvárással, hogy változtatás csak konszenzussal törtéhet. Ha eltekintünk is az egyes jelöltek alkalmasságának elvitatásától (az alkalmasság tényleges megkérdőjelezhetetlensége már csak következmény), a mostani belépő a testületbe új stációt jelez. Az AB működése innentől kezdve más megvilágításba kerül. Mondhatnánk, árnyék vetül rá.
