Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 20.



Bolgár György kérdései 2013. március 20
-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megint aláírásokat gyűjt a Fidesz, ezúttal a rezsicsökkentés megvédése érdekében. De vajon kitől kell megvédenie azt, amit törvénybe foglalt és kötelező. Vagy csak politikai kampány folyik, esetleg hecckampány?

Másik témánk, hogy egyre több vélemény szerint veszélybe került a 2014-es választások megmaradt tisztasága, miután a kormány eltitkolná a kettős állampolgárok adatait azzal az ürüggyel, hogy félti őket a nemzetiségi konfliktusoktól, esetleges hatósági megtorlásoktól. Ha viszont nem lehet ellenőrizni, hogy kik szavaznak, a visszaélés lehetősége törvényesítve lesz. Rossz az, aki rosszra gondol?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Balog Zoltán miniszter levélben szólította fel az általa kitüntetett Szaniszló Ferenc újságírót, hogy adja vissza a Táncsics-díját. Megteszi?

Mi a véleményük aztán arról, hogy az Egyesült Államok kormánya egy washingtoni meghallgatáson újból figyelmeztette Orbán Viktort a demokratikus normák betartására. A jelenlévő Szájer József európai parlamenti képviselő viszont semmit nem akart megérteni a bírálatokból. Folytatjuk a háborút barátainkkal?

Mit gondolnak arról, hogy a jobbikos Morvai Krisztina korábbi munkatársából csinál alkotmánybírót a Fidesz?

És végül beszéljük meg, hogy két hónap alatt 910 milliárd forinttal nőtt az államadósság és minden eddiginél magasabb szintre emelkedett. Elkezdődött a Matolcsy-féle tündérmese?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Egyeztetést kezdeményezett – mit tehet az ellenzék?

Bajnai Gordon, az Együtt-2014 PM elnökségének vezetője

Bolgár György: - Olyasmikről beszélgetünk ma délután, hogy aggódnak-e a választások tisztasága miatt. Egy fideszes törvényjavaslat fekszik a parlament előtt, aztán itt ez a friss hír, hogy minden eddiginél magasabbra szökött az államadósság. De hadd kezdjem egy személyes dologgal, mert feltűnő. Az elmúlt 48 órában az interneten megjelentek Önről különféle fiatalkori képek, különféle helyzetekben. Talán a Balatonban is, talán a menzán. Elkezdte a kampányát, vagy ezek csak véletlen fotók?

Bajnai Gordon: - Nem a Balatonról van szó, ne sértse meg a bajai identitásomat.

- Jaj. Bocsánat.

- Az a bajai Duna parton készült.

- Víz, víz, nekem a Balaton a Riviéra, tudja, ismeri ezt.

- Nekem a Duna-part a Riviéra, a barátaimmal harminc éve minden nyáron egy hetet ott töltök, a most indult új, személyes Facebook-oldalamra kértek a kollégák néhány régi képet, és amit találtam, odaadtam nekik. Ezek között van néhány olyan, ami elég vicces, ilyen gyerekkori vagy ifjúkori.

- Kötelező egy politikusnak, aki ma beszáll a választási ringbe, hogy legalább legyen egy személyes Facebook oldala?

- Azt gondolom, hogy ha valaki választáson szándékozik indulni – ahogy én is arra készülök, hogy elindulok a választáson, mert így tudjuk leváltani ezt a mostani kormányt –, akkor annak nyilván vállalnia kell azt, hogy személyesen is jobban megismerjék a választók, hogy személyesen is tudjanak róla dönteni, ne csak a programjáról, a politikai vagy szakmai mondanivalójáról. Valamennyire meg kell ismerni őt ahhoz, hogy véleményük legyen a választóknak róla.

- Azt már látja, tudja, figyeli, hogy milyen a reakció a kirakott képekre?

- Nagyon sokan átveszik, könnyebb műfaj, a sajtó jobban kedveli ezeket, mint a hosszú okfejtéseket az oktatáspolitikáról vagy az államadósságról vagy bármi másról.

- Másfelől a dolog visszaüthet, mert amikor Orbán Viktor véletlenül a hófúvástól tönkre tett M1-en autózik, véletlenül egy operatőrrel és felvesz egy kamionsofőrt meg a barátnőjét, akkor mindenki azt mondja, hogy hajaj, ezek előre eltervezett, nagyon természetes kis véletlenszerű történetek, hogy a jó miniszterelnök megsegíti a szerencsétlen, országúton rekedt sofőrt. Szóval könnyű elcsúszni olyan irányba, ahol azt mondják az olvasók, a Facebook-oldal nézői, hogy nahát azért ezt nem kellett volna.

- Azért azt nehéz mondani, hogy én 1987-ben, a Duna-parton már azért fotóztattam magam, vagy ugyancsak 87-ben a közgázon azért szerveztem bármit, mert ezzel később egy népszerűségi kampányt akartam kezdeni. Szóval ezek elég régi, autentikusnak tekinthető dolgok.

- A mai Magyar Nemzet címoldalán a legfőbb sztori, hogy „Támadj minden irányból”. Ebből még az ember nem tudná, hogy mire gondolnak, gondolhatnának akár az Egyesült Államokra, az Európai Unióra, az Európa Tanácsra, szóval minden barátunkra, aki rátámadt az országunkra, de nem, mert az alcímben az van, hogy amerikai Saul Alinsky  szabályait alkalmazzák Bajnaiék, agresszív baloldali gyűlöletkampány jöhet, és a múlt héten vagy az előző héten már Bajnai-gárdáról is írtak. Úgyhogy bármit lehet mondani.

- Bevallom Önnek ünnepélyesen, hogy a múlt heti hóvihart is én szerveztem.

- Végre hírt csináltunk akkor. De a kormány gyönyörűen abszolválta, százszázalékosan teljesített, úgyhogy ezek szerint titokban nekik dolgozik.

- Nézze, ha komolyra fordítjuk a szót, akkor a hóvihar kapcsán az jut az ember eszébe, hogy miközben Magyarország polgárai összefogtak és nagyon sokan, akik tették a dolgukat rendőr, mentős, tűzoltó és rengeteg önkéntes, akikről nem is gondolta volna az ember, hogy ilyenkor elindulnak, aközben ami hiányzott, az pontosan az állam volt. Az, akinek az a dolga, hogy ilyenkor megszervezze az egészet. Káosz volt és az önkéntes, menteni próbáló állampolgárok káoszban próbáltak segíteni egymáson. Gyakorlatilag az út szélén ott hagyott ország benyomása alakult ki az emberben, úgy, mint ahogy a gazdaságpolitika vagy a társadalompolitika kapcsán.

- Akkor beszéljünk most már egészen komolyan, bár amit a Magyar Nemzet meg a Fidesz megenged például Önnel szemben magának, az is komoly, még akkor is, ha nehéz komolyan venni. Ők így élnek a politikai vagy propagandaeszközökkel. Beszéljünk erről a választási stiklinek látszó, mindenesetre érdekes próbálkozásról, hogy a határon túli magyarok adatait szeretné a Fidesz egyik képviselője titokban tartani, és akkor ilyenkor persze valószínű, hogy a frakció meg is fogja szavazni. De ha több százezer potenciális szavazó adatait titokban tartják, onnantól kezdve vissza is lehet élni az ő szavazataikkal. Ezt tegnap már a Demokratikus Koalíció is kifogásolta. Az Együtt 2014 mit mond?

- A legrémisztőbb ebben a kétszínű, hazug érvelésben az, hogy azt mondják, ez azért kell, hogy megvédjék a külhonban élő nemzettársaink identitását, hogy a magyar állampolgárságra vonatkozó adatot ne szerezhessék meg az országok kormányai. Ez azért egy óriási, kétszínű hazugság, mert éppen Orbán Viktor az, aki személyesen sodorta veszélybe, ha ez veszély, az újdonsült magyar állampolgárokat, ő küldött ki, ha jól tudom, talán hatvanezer példányban levelet Erdélybe és a Partiumban élő magyar nemzettársainknak, akik már felvették a magyar állampolgárságot. Ebben a nyilván erősen kampány ízű levélben gratulál nekik, és biztatja őket, hogy vegyenek részt majd a közügyekben.

- Szóval maga a miniszterelnök leplezte le őket.

- Olyannyira, hogy azt mondják erdélyi ismerőseim, hogy ott ez egy közkeletű, szájról szájra terjedő igazság, hogy a postán, ahogy megérkeztek ezek a levelek, rögtön beszkennelték az összes címet. Tehát innentől kezdve Orbán Viktor adta át tálcán ezeknek az embereknek az adatait egy szomszédos államnak.

- Arról nem is szólva, hogy amikor a honosítást kérték, akkor lehetett olvasni, látni, hogy sok helyen, magyar konzulátusokon sorban állnak az emberek. Ha valaki kíváncsi azoknak az embereknek az adataira, akkor nyilván az ottani hatóságok akár tudhatják is bőven, hogy ki az, aki ezért folyamodott, és ha bármire fel akarnák használni – de erről semmit nem tudunk –, akkor ezt meg is tehetnék. Egy, illetve két olyan ország van, ahol ütközhet némi nehézségbe vagy konfliktusba a magyar állampolgárság, ez Szlovákia és Ukrajna. Ugye? De a legtöbb magyar állampolgár Erdélyben jelentkezett a honosításért, és ott meg nincs ezzel kapcsolatban semmiféle kormányzati figyelmeztetés vagy fenyegetés.

- Nincs fenyegetés, hála istennek, hogy ebben a témában legalább rend van a két ország között. Jó lenne, ha máshol is így lenne. De azt tegyük világossá, hogy a magyar miniszterelnök volt az, aki lényegében névre, lakcímre, házszámra pontosan megadta azoknak az adatait ezzel a levéllel, akik magyar állampolgárságot kértek. Ő tette lehetővé ezt a dolgot. Úgyhogy ez az egész érvelés ilyen szempontból hamis és visszás.

- De ha ez így van, vagyis álságos ez a magyarázat, hogy csak őket akarjuk megvédeni az esetleges zaklatásoktól, akkor viszont még inkább kilóg a lóláb, hogy fel lehet-e használni a titokban tartott állampolgári adatokat arra, hogy akár választási csalást kövessenek el.

- Bár az ártatlanság vélelme mindenkit megillet természetesen, de az eddigi összes cselekvés a választójog körül, minden területen, mind-mind arról szól, hogyan lehet olyan irányba vinni Magyarországon a választójogi rendszert, ami kevesebb kontrollt, kevesebb befolyást, kevesebb rálátást biztosít, és amelyik lényegében növeli a Fidesz és csökkenti bárki más esélyeit. Akkor még ne is beszéljünk arról, hogy az Országos Választási Bizottság összetétele is teljes mértékben a Fideszhez köthető.

- Mit mondanak az Önök jogi szakértői? Ha ezt törvényerőre emelik, akkor vajon alkotmányba vagy alaptörvénybe ütköző-e és ha beemelik az alaptörvénybe is – mert ez ugye nálunk egy pillanat műve szokott lenni –, akkor vajon beleütközik-e európai jogi normákba? Vagyis meg lehet-e ezt csinálni vagy pedig kihúzzuk a gyufát megint?

- Én nem hiszek abban, hogy nekünk külföldön kellene megharcolnunk a dolgunkat. Nekünk az a feladatunk, hogy itt Magyarországon elegen legyünk majd ahhoz, hogy véget vessünk ennek a rémálomnak, ami az országban zajlik. Mindaddig, amíg el lehet menni egy fülkébe, amíg be lehet húzni a függönyt, aztán be lehet húzni egy X-et és bedobni a szavazócédulát, addig ezt Magyarországon kell megoldanunk. Ehhez persze kell egy tisztességes és fair, átlátható módon működő választójogi rendszer és abban megfelelő biztosítékok. Ezeknek a biztosítékoknak a száma napról napra fogy, minden egyes újabb kormánykezdeményezésnél.

- De ha fogy, és ha több százezer embert el tudnak tüntetni, ki tudja milyen függönyök mögött és ki tudja, hogyan használják fel az ő leadott vagy nem leadott szavazataikat, akkor mikor jön el az a pont, amikor a demokratikus ellenzék azt mondja, hogy ez már tűrhetetlen, ez már a választások nemcsak hogy tisztaságát veszélyezteti, de érdemben befolyásolja a kimenetelüket is?

- Azt gondolom, hogy ennél a pontnál tartunk nemcsak választójogi, hanem más szempontból is, hiszen múlt hétfőn Magyarországon megszűnt az alkotmányosság vagy legkésőbb akkor, amikor a köztársasági elnök aláírta a halálos ítéletét a magyar alkotmányosságnak. Ezért kezdeményeztem tegnap, hogy az érdemi támogatottsággal rendelkező ellenzéki pártok vezetői kezdjenek egyeztetést arról, hogyan fogunk ebben a témában minden más versengést, vetélkedést, egyéni szempontot, ambíciót félretéve megoldást találni, hogyan fogunk tiltakozni, hogyan fogjuk ezt a kérdést nem elengedni, hogyan fogunk küzdeni Magyarország szabadságának megőrzéséért.

- Az MSZP és a DK azonnal pozitívan válaszolt, az LMP kért egy napot. Lejárt már ez, tud valamit arról, hogyan fognak dönteni?

- Nem tudok róla, úgy tudom, ma van tisztújító kongresszusuk, elnökségi választmány ülésük, tehát gondolom, arra kell várni.

- Akár ott lesz az LMP, akár nem, Ön mit javasolna egy ilyen összejövetelen? Ha megszűnt a jogállam, mert olyan csapást kapott, olyan ütést mértek rá, akkor mit tehet az ellenzék parlament belül és kívül?

- Minden olyan eszközhöz, amely jogilag megáll, folyamodni kell. De nem akarom a partnereimet olyan helyzetbe hozni, mint ahogy már sokszor hozták egymást, hogy előállnak egy megoldással, és aztán felszólítják a többi demokratát, hogy csatlakozzanak hozzájuk, mert ez nyilván ellenérzést szül. Azért kezdeményeztem az egyeztetést, hogy magukról a módszerekről is egyezzünk meg, és utána közösen álljunk ki oda, hogy mire jutottunk. Adjon nekünk néhány napot, szeretném, ha jövő hét elején megtörténne az első egyeztetés ebben a tárgyban. Aztán meg tudnánk mutatni, hogy együtt, összefogva sokkal erősebbek vagyunk, ideje, hogy ez a folyamat elkezdődjön.

- Ideje, így van és úgy látszik a Fidesz sietteti is, amit tulajdonképpen meg kéne nekik köszönniük, nem?

- Nem sok köszönet van abban, amit a Fidesz Magyarországgal csinál.

- Ez igaz. Itt van a legújabb hír, hogy minden eddiginél magasabbra emelkedett az államadósság szintje és még a GDP-hez viszonyított adósság is közelít megint a 81 százalékhoz. Azért az ember azt gondolta, ha valamit megcsináltak, nagyon vitatható és nagyon egyszeri eszközökkel, a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlásával, legalább azt fel tudták mutatni, hogy valamelyest csökkentették az államadósságot. De kiderül, hogy ez sem ér semmit.

- A Fidesz állandóan megvéd minket és állandóan háborúkat, harcokat hirdet. Akit megvéd, annak mérhetetlen szenvedést okoz, és amiért a háborút hirdeti, azt sorra elbukja. Az adósság elleni háborút bukta el most legújabban, de nemcsak az a baj, hogy elbukta, hanem, hogy közben mérhetetlen károkat okoz. Gondoljon bele, hogy háromezer milliárd forintnyi, tízéves nyugdíjmegtakarítást, 3 millió ember nyugdíjra félretett pénzét államosította két évvel ezelőtt, azért, hogy ebből majd csökkenti az államadósságot. Ennek a pénznek közel a felét valójában nem államadósság-csökkentésre fordította, hanem a folyó hiányban elégette, hogy ne kelljen bevallani, hogy nem reális, nem józan észen alapul a gazdaságpolitikája abban az évben. Majd a másik felével csökkentette az államadósságot, mégis, az egyéb problémák miatt, az államadósság megint növekedésnek indult. Magyarul a legfontosabb gazdaságpolitikai céljuk, aminek mindent alárendeltek, és amiért rengeteg áldozatot kértek a magyar polgároktól nemcsak most, hanem a jövőben is, az megbukott.

- Mi lesz a bukás következménye? Mert ugyanakkor azt tudják mondani, hogy bár mostanában, ezekben a napokban a forint megint 305-ös árfolyam körül van az euróval szemben, de nem omlottunk össze. Hát akkor mit akarnak? Hiába riogatnak minket, mi még mindig talpon vagyunk.

- 2010 májusában az országot úgy adtuk át, hogy az államadósság növekedése megállt, csökkenő pályára került, a gazdaság növekedett, és a forint 264 körül volt. Tehát körülbelül 40 forinttal volt erősebb, mint most eurónként. Ez sokkal biztonságosabb helyzetet jelentett akkor a devizahiteleseknek, a csökkenő adósságpálya miatt Magyarország sokkal biztonságosabb helynek tűnt akkor, mint most, ezt kifejezik ezek a bizonyos kamatfelárak, kockázati felárak, amit Magyarország fizet. Ez most körülbelül a duplája vagy több mint a duplája annak, mint amit fizettünk három évvel ezelőtt. Az adósságunk csökkent, nőtt a bizalom az ország iránt. Most ez a bizalom van darabokban. Egyébként nemcsak a külföld bizalma az, amely az árfolyamban látszik, hanem a magyar vállalkozók, a magyar polgárok bizalma a magyar államban. Nemrég voltam Londonban, találkoztam több mint száz olyan magyarral, aki az elmúlt években ment ki oda munkát vállalni. Mindegyik azt mondta, hogy visszajönne az országba, ha itt normális viszonyok lennének. Én bátorkodtam annyit mondani, hogy készüljenek, „Gyere haza, maradj itthon”, ez lesz az új kormányprogram címe 2014 után. Azt szeretnénk, hogy itt legyen érdemes dolgozni, gyarapodni, családot tervezni, nyugdíjat tervezni. Legyen ez egy kiszámítható, biztonságos, nyugodt és gyarapodó ország. Ezt meg csak akkor lehet elérni, ha a bizalom visszatér ebbe az országba.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mire készülnek a mobilszolgáltatói koncessziókkal?

Veres János, MSZP-s országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter


Bolgár György: - Nem tudom, jó-e a megérzésem, de tegnap mintha rájöttem volna valamire. Kérem, segítsen végiggondolni, hogy helyesen gondolkozom-e. A kormányzat, illetve a Médiahatóság váratlanul meggyorsította a digitális átállást, és ezzel lehetővé vált, hogy a feleslegessé váló frekvenciákat az év végéig árveréseken értékesítsék. Azt, amit most használnak a földi sugárzású televíziók, le fogják kapcsolni, ugyanakkor ott maradnak a frekvenciák, eladhatók. Viszont, mint tegnap hallottam egy rádióműsorunkban, ezzel együtt lejárnak a tizenöt évre adott mobilszolgáltató koncessziók is. Vagyis a három nagy mobiltársaság is újra pályázhat azért, hogy jelen lehessen vagy továbbra is itt maradhasson ezen a piacon. Márpedig ha ez így van, akkor én ebből arra következtetek, hogy a kormányzat sok százmilliárd forint bevételre számíthat, és innentől kezdve lényegében azt csinál a költségvetéssel, amit akar. Mit szól ehhez?

Veres János: - Valóban van egy lehetőség abban, hogy Magyarország komoly bevételre tegyen szert különböző koncessziók értékesítéséből. Erre az elmúlt húsz évben is volt példa, a következő években is lesz. Van ugyanakkor egy kis probléma ezzel. Ha visszaemlékszünk, akkor ez a bizonyos nagyszerű hatóság, amely a hírközlésért felelős, az elmúlt évben az állami mobilszolgáltató tender kapcsán olyan hibákat követett el, aminek eredményeképpen a bíróság megállapította, hogy jogszerűtlen volt az eljárás, az ebből származó remélt költségvetési bevétel is meghiúsult az elmúlt hónapokban.

- Nem tudnak kiírni rendesen egy tendert, igen. Erre már láttunk példákat, de előbb-utóbb meg fogják tanulni.

- Az első megjegyzésem, hogy nem mindegy, hogy utóbb vagy előbb. A második, hogy azért sem mindegy, mert közpénzből tanulják meg. Harmadrészt ez nem egy olyan piac, amelyiken ne lennének más szereplők is ezzel párhuzamosan. Azaz, lehet, hogy lesz idejük megtanulni, de nem biztos, hogy a következő választások előtt lezárul ez a tanulási folyamat. Magyarul van lehetőség erre, csakhogy ezt nagyon profi módon és nagyon szakszerűen kéne előkészíteni annak érdekében, hogy valóságosan, a piaci viszonyoknak megfelelő bevétele származzon belőle az országnak. Jelenleg, a tavalyi tapasztalat alapján ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. Egyébként valóságos tény, hogy ma még meg nem ítélhető nagyságú, típusú bevétele érkezhet ebből a magyar költségvetésnek a következő egy-két évben. Azt, hogy ezt megfelelőképpen fogják-e előkészíteni és az ebben rejlő lehetőséget teljes mértékben kihasználják-e, nem tudom. Tekintettel arra is, hogy itt azért olyan szereplőkre kell számítani, akik eddig inkább a kormány célkeresztjében voltak, semmint a kedvencei között. Hiszen az ilyen jellegű szolgáltatásokat általában olyan cégek tudják elvégezni, amelyek valamilyen módon nemzetközi hálózattal rendelkeznek. Ezek a cégek azért nem voltak – finoman fogalmazva – baráti viszonyban az Orbán-kormánnyal az elmúlt három év alapján. Ha csak arra gondolunk, hogy – részben ezen cégek kezdeményezésére is – az európai hatóságok megállapították, hogy Magyarország törvénysértést követett el, és ennek eredményeképpen nagyon komoly visszafizetési kötelezettsége lesz a helytelenül meghatározott és rosszul elfogadott távközlési különadó kapcsán.

- Nem becsülöm alá a kormányt, és el tudom képzelni, hogy rosszul kiírt tenderek után megint egy rosszat fognak kiírni, sok dilettáns lépés követte egymást az elmúlt két és fél évben, ez kétségtelen. De ha egyszer a miniszterelnök ki fogja adni a szigorú utasítást, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy sok százmilliárd forintos bevétel üsse a markukat 2013 végén, hogy a költségvetést egyensúlyban lehessen tartani, és hogy elkezdhessék azokat a megígért osztogatásokat, amikkel megnyerhetik majd a választást, akkor az apparátus kezét-lábát fogja törni, és a legjobb hazai és nemzetközi jogi szakértőket is igénybe fogja venni, kerül, amibe kerül, hogy rendes árveréseket, tendereket hirdessen, aztán abból a lehető legnagyobb bevétel jöjjön be. Nem gondolja, hogy itt mindent meg fognak tenni azért, hogy a kormány mozgásterét hatalmas mértékben növelni tudják?

- Igen, gondolom, hogy mindent meg fognak tenni. Számomra ez nem kérdés, és nem kétséges. Meggyőződésem szerint ezért fontos az, hogy ennek a piacnak az összes körülményét figyelembe véve hirdessenek meg ilyen jellegű tendereket Magyarországon. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert itt van néhány olyan piaci szereplő, akinek az üzleti érdekét jól fel kell ahhoz tudni mérni, hogy mikor mire írnak ki pályázatot. Nem akarok most mélyen belemenni, mert ez a műsor nem alkalmas arra, hogy ezt értelmezzük, de ha csak arra gondolok, hogy a T-Mobile, mint szolgáltató, rendkívül erőteljes háttérrel rendelkező, Európában is jegyzett cég – a Vodafone ugyanilyen – Magyarországon jelen van. Érdemes megvizsgálni azt, hogy ezen társaságoknak mikor, milyen üzleti érdekük hogyan határozható meg, ugyanis egy megfelelő feltételekkel és megfelelő időben kiírt pályázat érdemben több bevételt tud hozni a költségvetésnek, mint egy nem megfelelő időben és nem megfelelő feltételekkel kiírt pályázat. Nyugodtan mondhatom, hogy az elérhető költségvetési bevételben akár kétszeres, háromszoros különbség is lehetséges ebben az esetben.

- No, de ha az a kétszer vagy háromszor akkora elérhető bevétel csak 2014 közepén jönne be, amikor esetleg egy másik kormány van hatalmon, akkor az az Orbán-kormánynak már nem ér semmit. A fele akkora pedig még mindig több százmilliárd forintos lehet, és örüljön a Telecom, a Telenor, a Vodafone, meg akik itt vannak, hogy egyáltalán továbbra is labdába rúghatnak magyar pályán.

- Természetesen ebben igaza van, ezért mondom azt, hogy nekünk mint ellenzéknek nyilván arra kell felhívni a figyelmet, hogy ezen jogokat ne herdálja el a kormány. Egy bevétel mikor érkezik be című kérdés az elsődleges fontosságú ebben az esetben, és nem pedig az, hogy mennyi az ország maximálisan elérhető bevétele. Ez egy olyan fontos kérdés, amely nyilván politikai vitákat is generálhat. Nem tudom megmondani, hogy ezt a kellő körültekintést vajon a mostani kormány gyakorolja-e vagy sem, én azt tudom mondani, hogy volt arra példa az elmúlt években, hogy ha jól előkészítenek egy ilyen jellegű pályázatot, akkor egészen más eredmény érhető el. Most csak arra utalok, hogy annak idején a korábban elnyert koncessziós jogok meghosszabbítása – amely a szerződésből következett is – nagyon komoly költségvetési bevételt hozott. De van még más példa is az elmúlt húsz évből. Ezért azt gondolom, hogy érdemes ezt a részét is vizsgálni. Azt nem akarom elvitatni, hogy ez egy jelentős költségvetési többletbevétel elérésének a lehetőségét rejti magában, ugyanakkor messze nem mindegy, hogy ez egyes számjeggyel kezdődő milliárd forintot vagy tíz-, százmilliárdokat hoz Magyarországnak.

- Azt mivel magyarázza, hogy a Fidesz eddig nem adta semmiféle jelét annak, hogy ilyen pénzre számít, hogy akár a költségvetés egyensúlya érdekében, akár különböző pluszkiadások érdekében eme frekvenciatender bevételeit majd át fogja csoportosítani arra, amire szeretné? Lehet, hogy ezt az utolsó pillanatban, szinte titokban akarják megcsinálni, hogy előhúzzák a nyuszit a cilinderből?

- Ha nem akarok senkit sem rosszmájúsággal vagy rosszindulattal vádolni és óvatosan fogalmazok, akkor azt mondom, hogy a költségvetés szempontjából teljesen érthető, hogy nem írták be, hiszen az óvatosság jegyében ilyen bizonytalan bevételt beírni a költségvetésbe nem is szabad. Ha nem beszélnek róla, akkor meg azt mondom, hogy nincs a dolog eléggé előkészítve, és ők sem látják, hogy meg tudnák valósítani a költségvetési éven belül ezt a tendert és az ebből származó bevételt. Ha pedig a kissé rosszindulatú vagy rosszmájú megközelítést alkalmazom, akkor azt mondom, hogy könnyen lehet, hogy valakik, valamelyik baráti ügyvédi irodában már dolgoznak azon, hogy akkor milyen feltételekkel, kivel és hogyan fognak megállapodni. Én azért vagyok ebben rendkívül óvatos, mert minden olyan információ, amely a nyilvánosság előtt elhangzik, az az üzleti érdeket valamilyen mértékben befolyásolja is. Csak remélni tudom, hogy aki ezzel foglalkozik, az tisztában van azzal, hogy Magyarországnak mi az érdeke és a magyar érdekeket szolgálva készíti elő kellő körültekintéssel, megfelelő szakmaisággal ezt a lehetőséget.

- A magyar érdekek tiszteletben tartása akár utólag egy eredményesnek nyilvánított tender után is érvényesíthető, jogilag például?

- Szerintem nem. A piac feltételeit vagy körülményeit megfelelőképpen fel kell tárni egy ilyen kiírást megelőzően. Ahhoz is szükséges a piac nagyon alapos felmérése, ami csak a magunk szemüvegén keresztül nézve, nagyon felületes módon ítélhető meg. Ilyenkor meg kell vizsgálni azt, hogy az adott szakmában jelenlévő szereplők a környező országokban vagy másutt körülbelül milyen piaci feltételekre számíthatnak a következő időszakban. A tenderkiírás időszakában van-e vagy nincs számukra anyagi terhet jelentő olyan kötelezettség, amelyet ismerni lehet. Ezek tőzsdei cégek általában, tehát ilyen értelemben nyilvánosak az adatok. Csak utána kell járni és elég nagy munkát kell kifejteni annak érdekében, hogy a beszerezhető információkat valaki összerázza. Ezt követően kell meghatározni azt, hogy milyen időpontban és milyen feltételekkel, esetleg milyen korlátozásokkal ír ki egy ilyen tendert Magyarország.

- A kérdést úgy értettem, hogy ha kiderülne vagy nyilvánvalóvá válna, hogy elkótyavetyélik a frekvenciákat, és sokkal alacsonyabb áron, egyéb érdekek miatt adják oda minél gyorsabban azoknak, akik jelentkeznek vagy megállapodnak velük, akkor utólag van-e lehetőség bármilyen jogi reparációra. Világossá válhat-e ez jogi értelemben is?

- Jogi értelemben elképzelhető, hogy világossá válhat, de ha szabályosan lebonyolított tender győzteseinél akarjuk ezt preparálni, ott biztos hogy nem lehet. Megítélésem szerint a reparálás maximum csak annyi lehet, hogy a magyar érdekeket nem megfelelően végrehajtó vagy szolgáló közhivatalnokokat lehetne számon kérni ebben az esetben. De ha már a tendert egyszer kihirdették, a nyertes a szerződést aláírja, kifizetik, ezt követően erős kétségeim vannak, hogy a szabályos jogi körülményeket figyelembe véve ezt követően bárki tudna velük szemben bármit is érvényesíteni.

- Magyarán, az Orbán-kormánynak szabad keze van.

- Szerintem ebben a kérdésben igen. Nyilvánvaló, hogy ha elrontanak valamit, és utóbb ez kiderül, és egy másik kormány ezt megvizsgálja, akkor az ebben résztvevő személyek számon kérésére van lehetőség, de arra viszont nem látok lehetőséget, hogy a másik szerződő fél, aki a kormánnyal esetleg Magyarország számára nem előnyös feltételekkel szerződött, az bármilyen módon felelősségre vonható legyen egy ilyen esetben. Viszont, ha ez megfelelt, akkor ő köszöni szépen, aláírta, kifizette és csinálja, amit csinál ezt követően az üzleti tevékenységében. Szóval ez egy olyan dolog, amelyben a jogbizonytalanságot nem lehet fenntartani. Ezért azt gondolom, hogy a szerződő felek számára ilyen jellegű probléma nem fog felmerülni és nem merülhet fel. Aki a magyar érdekeket képviseli, annak számolnia kell azzal, hogy nyilvánvalóan minden ilyen kérdés, amikor az információk nyilvánosságra kerülnek, megvizsgálható mindenki által. Nem látom azt, hogy bármilyen módon, a parlamenti ellenzék is akár, ezt tudná korlátozni érdemben, tekintettel arra, hogy itt olyan információk vannak a feleknél, amelyek valószínűleg a parlamenti eszközök alkalmazásával sem tudhatók még meg. Tehát az ellenzék hiába kérdez, hiába interpellál.

- Akkor fogják megtudni, amikor az újságolvasó és a rádióhallgató.

- Amikor megtörtént. Utólag szerzünk információt. Már csak azért sem fognak erről tájékoztatást adni, mert nyilvánvalóan ebben az esetben üzleti érdeket sértene egy bármilyen korábban nyilvánosságra hozott információ.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Oroszország és Ciprus viszonyáról

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő


Bolgár György: - Lehet, hogy egy Ciprus-szakértőt kellett volna felhívnom, de azért Oroszország elég mélyen belebonyolódott ebbe a ciprusi válságba, úgyhogy azért gondoltam, megkérdezem Öntől, hogy miért. Milyen szerepet fog magának kisajátítani, amivel esetleg az Európai Unió különböző ügyeibe is hatásosabban beleszólhat a jövőben?

Sz. Bíró Zoltán: - Érdekes, hogy figyelve a vezető gazdasági szaksajtót, többen úgy kommentálják a történteket, amelyek az elmúlt napokban következtek be, hogy bár valószínűleg az angolok betéti jelenléte Cipruson, ha nem is akkora, mint az orosz arány, de körülbelül az a nagyságrend. Mégsem vert olyan hullámokat Londonban valami miatt mindaz, ami az elmúlt napokban történik, mint amilyeneket Moszkvában. Láthatóan az üzleti és a politikai elitet nagyon közvetlenül és nagyon húsba maróan érinthette mindaz, ami történik. Az orosz becslések azt feltételezik, hogy a 68 milliárd eurósnak tekintett ciprusi betétállománynak körülbelül a 40 százaléka, 25–30 milliárd euró lehet orosz tulajdonban. Van is egy ilyen konszenzuális szám, amit leginkább emlegetnek, 27 milliárd euróról beszélnek. A Moody’s becslése ennél valamivel kisebb, de ebben benne van, mindkét becslés esetében, a korporatív és a magánszemélyek hitelállománya vagy betéti állománya. Nem kis pénzről van szó.

- A magyar évi összterméknek körülbelül egyharmadáról. Az elég szép pénz.

- Így van.

- Főleg, hogy Ciprus egy nagyon kis ország, talán másfél milliós. Mitől vált Ciprus ilyen kitüntetett hellyé az orosz üzleti szféra számára?

- Viszonylag korán, a 90-es években észlelték azt a fajta jogi környezetet, amit Ciprus felkínál. A ciprusi joghatóság egyfelől a brit jogi hagyományok kereteit valósítja meg és tartja fenn, és ez kombinálódik a pravoszláv kulturális hagyománnyal, a hétköznapi életnek ezzel a cselekedeti értelemben vett ortodoxiájával, a keleti ortodoxia kulturális közegével, és ez nagyon vonzónak, kényelmesnek, átláthatónak és otthonosnak tűnt. És ezért a joghatóság keretei között számos orosz vállalkozás gondolta úgy, hogy nagyon gyorsan cégbejegyzést tesz, offshore cégeket fog létrehozni és számos műveletet ciprusi joghatóság alatt fog lebonyolítani. Valószínűleg Moszkva érzékenysége ebben a történetben jórészt nem is a konfiskálással, tehát ezzel a 10 százalékos betéteket terhelő adóval függ össze, hanem azzal a bizonytalansággal, hogy azokat a pénzügyi műveleteket, tranzakciókat Ciprusról továbbra is meg tudják-e lépni, ami oly kedvező és oly kényelmes volt most már majdnem két évtizeden keresztül.

- Egyrészt az Európai Unión és az eurózónán belül, ami fontos, másrészt azért Ciprus egy érdekes összekötő pont az egész közel-keleti térséggel kapcsolatban, és ez nyilván nagyobb üzleti lehetőséget nyújtott az oroszoknak.

- Pontosan. Tehát minden tekintetben nagyon vonzónak és otthonosnak tűnt ez a közeg. Az sem titok, hogy a nagy kereskedelmi bankok részben orosz tulajdonban vannak, tehát Oroszország a ciprusi gazdaságban és pénzügyi szférában nemcsak mint betételhelyező, hanem mint banktulajdonos is jelen van. Egyébiránt az a nemzetközi sajtóban megszellőztetett hír, hogy Oroszország pénzügyi segítségét többek között azzal próbálja Ciprus elérni, hogy újabb lehetőségeket kínál a bankszektorban való tulajdonszerzésre, a jelenlegi helyzetben aligha tekinthető vonzónak Moszkvából nézve. A legtöbb elemzés arról szól, hogy ilyen bizonytalan és főleg Európától, az Európai Unió magatartásától függő helyzetben aligha gyakorol vonzerőt ez az orosz döntéshozókra.

- De miután Oroszország ilyen súlyosan érintett ebben a ciprusi pénzügyi válságban, ez nem ad-e számára különös lehetőséget és alkalmat arra, hogy ebbe a rendezésbe az Európai Unió kénytelen legyen bevonni Putyint is?

- Egészen biztos vagyok benne, hogy ha lesz rendezés, akkor az csak úgy képzelhető el, hogy az Európai Unió Oroszországgal is konzultálva együttesen próbál megoldást találni. Szerintem abban, hogy ilyen meglehetős ingerültséggel fogadta Moszkva az elmúlt napok fejleményeit, az is közrejátszott, hogy úgy érzékelte, kész tények elé állították. Tehát folyt egy tárgyalás az Európai Unió és Ciprus között, majd utána született egy megállapodás, és ez teljesen váratlanul és felkészületlenül érte őket. Tehát nyilván ezt a helyzetet is politikailag valamiképpen kezelni kell. És még egy dologról ne feledkezzünk el, Oroszország még egy vonatkozásban kapcsolódik Ciprushoz. 2011-ben, amikor a globális válság első hulláma után Ciprusnak már voltak jelentős gondjai, egyszer már két és fél milliárd dollárnyi hitelt kihelyezett Oroszország neki. Ez után már 2012-ben szerette volna Ciprus, ha egy 5 milliárdos további hitellel segít rajta Oroszország, de ő azt határozottan elutasította. Épp február elején beszéltünk ennek kapcsán erről az ügyről, amikor a magyar miniszterelnök Moszkvában járt, és visszatértét követően a HVG megszellőztette azt az állítólagos hírt, hogy esetleg orosz részről készek lennének magyar szempontból kedvező hozamfeltételek mellett 4,5 milliárd dollárnyi magyar állampapírt vásárolni. Akkor három-négy körülményre hivatkozva próbáltam alátámasztani ennek a valószínűtlenségét és a negyedik elem épp az volt, hogy nagyon érdekesen alakul Oroszország Ciprussal kapcsolatos pénzügyi magatartása, ami miatt nagyon kétes, hogy épp Magyarország lenne az, amelyik kedvezőbb megítélést kap. Miközben Cipruson olyan pénzügyi érdekeltsége van az üzleti és politikai elitnek, ami miatt ha van ország, amelynek pénzügyi stabilitásában érdekelt, akkor az Ciprus. És 2012–13 fordulójától, tehát lényegében azokban a hetekben, amikor a magyar miniszterelnök Moszkvában járt, Ciprus már azzal állt elő Moszkva felé, hogy ütemezzék át a 2011-ben felvett 2,5 milliárdos hitel visszafizetését, illetve továbbra sem tett le arról, hogy újabb hitelekhez jusson. És Moszkva mind ez idáig egyik feltételre sem volt hajlandó, holott a mai nap mind a pénzügyminiszterrel, mind pedig a szövetségi kormány gazdasági, pénzügyi ügyekben illetékes első miniszterelnök-helyettesével tárgyal Moszkvában a ciprusi pénzügyminiszter. De az első hírek arról szólnak, hogy egyik találkozón sem született eredmény.

- Nem arra megy ki a játék, legalábbis ciprusi részről, hogy próbáljuk meg megjátszani ezt az orosz kártyát, hátha az oroszok hajlandók lesznek beugrani megmentőként az Európai Unió helyére, és akkor nem kell nekünk ezt a nagy árat, ezt a bankbetét-adót megfizetnünk, amit politikailag nehezen viselnénk el? Kétségtelenül van egy politikai rizikója annak, hogy az oroszok döntő beleszólást kapnak a ciprusi pénzügyekbe, illetve a válság rendezésébe, de inkább vállalják még ezt is.

- Biztos, hogy ez a lehetőség ott kísért a ciprusi elitben, hogy miért ne próbálnánk meg. És láthatóan könnyebben értenek szót és könnyebben tárgyalnak Moszkvával, mint az Európai Unió vezető államainak fővárosaiban a ciprusi politikai vezetés. Amit fel tud ajánlani Ciprus, az egyrészt tehát a pénzügyi szférában való erőteljesebb orosz jelenlét, tulajdonszerzés, illetve a másik ajánlat, hogy Ciprus környékén nem túl rég felfedeztek bizonyos gázlelőhelyeket, és itt koncessziós jogokat nyerhetne Oroszország. Ez viszont azért nem tűnik nagyon vonzó perspektívának, mert olyan területekről van szó, amelyek nagy részével kapcsolatban Törökországnak is vannak kitermelési igényei. Következésképpen az az Oroszország, amely az utóbbi években nagyon kitűnő politikai és gazdasági kapcsolatot kezdett kialakítani az utóbbi tekintetében pont az energetika területén Törökországgal, meggondolja, hogy egy ilyen kockázatokat rejtő vállalkozásba belépjen-e. Ezzel együtt nyilvánvalóan itt egy alkufolyamatról van szó, ahol a ciprusiak próbálják a legkedvezőbb feltételeket kialkudni, orosz részről pedig verik fel az árat, és arról beszélnek, hogy ezek azért nem olyan lukratív ajánlatok.
- Nem lehet, hogy a ciprusi pénzügyi rendszeren keresztül megszerezhető tulajdonok esetében egyszer csak azt vesszük észre, hogy Oroszország az Európai Unió 29. tagállama?
- Azért itt akkora nagyságrendről nincs szó. Oroszország GDP-jéhez mérve ezek azért nem olyan jelentős tételek. De kétségtelenül egy kis foltocska, egy kis ablak, amin ki-be lehet járni, nyilván megnyílna akkor Oroszország számára ezen az útvonalon is.
- Ahogy itt utal rá, hogy nem olyan nagy az orosz nemzeti jövedelemhez képest ennek a válságnak a pénzügyi terhe, vagyis Oroszország tulajdonképpen egyik napról a másikra beléphetne az Európai Unió helyett, és mondhatná azt, hogy itt van 10 milliárd euró, használjátok fel, párnázzátok ki a lecsupaszodott banktrezorokat euróval vagy dollárral, vagy amivel akarjátok, és én állom a veszteségeket. Ez megtehető, nem okozna nagy gondokat az orosz pénzügyekben, vagy azért a politikai és egyéb gazdasági következményekre mégiscsak tekintettel kell lenni?

- Elvileg megtehető lenne, különösen akkor, ha az orosz gazdaság a 2000-es évek első évtizedének ütemében gyarapodna. Tehát ezt az évi 7-8 százalékos GDP-növekedést tudná felmutatni. De az orosz gazdaság évek óta lassul. Tavaly csak 3,5 százalékos volt a GDP-növekedés, az idei évre vonatkozó prognózisok sem túlságosan rózsásak, és láthatóan Oroszország nagyon óvatos, mert nem tudja, hogy a világgazdasági folyamatok és az Európai Unió gazdasági és pénzügyi pozíciója hogyan alakul a későbbiekben. Tehát 7, 10 vagy akár 12 milliárd dollárt a tartalékaiból elvileg természetesen oda tudna adni, csak éppen a saját pozíciói bizonytalanok a közeljövőre nézve, és a putyini rendszer láthatóan a reáljövedelmek dinamikusabb növekedését biztosítja, mint ahogy a gazdaság növekszik. Tavaly is jócskán 4 százalék fölött nőttek a reálbérek, ez megint csak a tartalékokat csökkenti, miközben a gazdasági növekedés ennél lényegesen lassúbb.
- Tehát az otthoni stabilitás fontosabb, mint a ciprusi stabilitás.
- Pontosan erről van szó. És még egyszer mondom, miután a világgazdaság kilátásai is bizonytalanok, ezért ezt az óvatosságot én érthetőnek találom Moszkva részéről.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!