Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 21.



Bolgár György kérdései 2013. március 21
-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Táncsics-díjas Szaniszló Ferenc a miniszter kérésére visszaadta díját, bár ő volt az, aki leleplezte a Kennedy-gyilkosságot, a Diana hercegnő-gyilkosságot. És feltárta a Word Trade Center lerombolásának igazi történét. Milyen díjat érdemelt volna? Mellesleg szerettük volt megkérdezni Széles Gábort, az Echo televízió tulajdonosát is, ő tegnap azt ígérte, hogy esetleg ma válaszol kérdéseinkre. Ma azonban a telefont sem vette fel.

Ehhez kapcsolódik, hogy a jövőben a médiatanács adományozná a Táncsics-díjakat, Balog Zoltán miniszter javaslatára. A miniszter a médiahatóságot függetlennek nevezi. Ja, az mindjárt más?

Következő témánk, hogy Mesterházy Attila brüsszeli tárgyalásain azt kérte az uniós vezetőktől, hogy ne szankcionálják Magyarországot az Orbán-kormány tevékenysége miatt. De mit tud csinálni Brüsszel, ha a rendelkezésére álló amúgy is kevés eszközzel sem él?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Kövér László házelnök maximális pénzbüntetéssel akarja sújtani Szanyi Tibor MSZP-s képviselőt, aki hétfőn a parlamentben a középső ujját felemelve beintett a Jobbik frakciónak. Vérvádazni, zsidókat listázni szabad, beinteni nem?

És végül ahhoz mit szólnak, hogy Orbán Viktor beosonhatna a holnapi zárt kapus magyar-román futballmeccsre, de legyűrte a csábítást, és nem teszi. Nyilatkozta. Micsoda önmérséklet. Egyébként mit gondolnak, a pályán kívül lesz balhé?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Kövér megbünteti
Szanyi Tibor, MSZP-s országgyűlési képviselő


Bolgár György: - Mesélje el nekünk, mi is történt Önnel. Ezt a botrányt lassan már mindenki ismeri, hogy beintett a jobbikosoknak és ezért Kövér László meg akarja Önt büntetni. De mi volt abban a felszólalásban és miért kezdték el Önt szidalmazni?

Szanyi Tibor: - Köszönöm a lehetőséget, mert úgy gondolom, hogy nem mindenki követi figyelemmel a parlament üléseit. Nos, annyi történt, hogy nekem volt egy interpellációm. Az interpellációban az a szép, hogy előre le kell adni írásban. Tehát úgy is mondhatnám, hogy a kormánypárti képviselők – zárójelben, még tán a Jobbik képviselői is – valószínűleg tisztában voltak azzal a szöveggel, amit el fogok mondani. Arról beszéltem, hogy március 11-én a középiskolás diákokat, akik ilyen-olyan véleménynyilvánítási akcióban voltak a parlament előtt, összecsomagolták, bevitték 24 órára fogdába, állítólag normálisan bántak velük azért, aztán a legvégén áttételesen a szüleiket megbüntették fejenként ötvenezer forintra. És én arra hívtam fel a belügyminiszter, illetve a belügyminiszter képviseletében ott jelenlévő államtitkár figyelmét, hogy normális demokráciában középiskolás gyerekeket véleményért nem büntetünk.

- Apropó, amikor 2006 őszén hat hétig ott voltak október 23-áig a parlament előtt éjjel-nappal, akkor mennyire büntették őket?
- Nem tudom, hogy egyáltalán büntették-e őket.
- Én sem tudom. Azért kérdeztem, hogy büntették-e vagy elvitték-e, mert úgy tudom, hogy tárgyaltak velük, és csak azokkal volt valami gond, akiknél valamilyen veszélyes, akár fegyvernek minősülő tárgyat találtak.
- Igen. Egyébként még emlékeztettem az államtitkárt, hogy személyesen is a legendás kordonbontók egyik harcosa volt, a bíróság azt is véleménynyilvánításnak minősítette, és én úgy gondolom, hogy azóta joggal gondolhatja bármelyik középiskolás diák, hogy ha most ő leül a parlament sorompója elé, akkor az egy véleménynyilvánítás. De teljesen mindegy is, hogy mit gondolnak, én azt határozottan állítom, hogy 15–19 éves gyerekek, akik mindegy, milyen indíttatásból, mert ők úgy gondolják, hogy így fejezik ki a véleményüket, odamennek, az nem akadályoz senkit. A parlamentnek annyi bejárata van, mint égen a csillag, ők az egyik sorompó elé leültek. Egyébként nyilván azzal a demonstratív szándékkal, hogy megakadályozzák a Fidesz-képviselőket, hogy bemenjenek és az alkotmányt megerőszakolják. Vagy alkotmány most már nincs is, most már csak alaptörvény van.
- A saját alaptörvényüket megerőszakolják.
- Így van, köszönöm a kiegészítést. Na látja, én még ennél is jóindulatúbb vagyok, hogy egyáltalán csak odáig mentem el, hogy diákokat, gyerekeket ötvenezer forintra, egy közmunkás havi bérére nem büntetünk. Ezt mondtam, és még rá is ordítottam az államtitkárra, hogy: világos? Ő ott megszeppenve ült, ez volt a kettőnk közti dialógus. Ezenközben viszont alapvetően a Jobbik teljes frakciója némi fideszes rásegítéssel üvöltözött, ordítozott, tomboltak végig a felszólalásom alatt.

- Magyarán olyan volt a helyzet, hogy az éppen elnöklő Kövér Lászlónak azt kellett volna mondania, hogy csend legyen? Fel kellett volna őket szólítania, hogy viseljék el az Ön interpellációját és ne kiabáljanak bele. Nem ez lett volna a normális?
- Ez a szubminimum, olyannyira, hogy pont a Kövér László-i házszabály szankcionálja ezt az ülés megzavarása kategóriában, ez a híres 48-as pont, hogy ott azonnal kivezethette volna az egész Jobbik-frakciót meg a Fidesz felét, ha jog szerint akart volna eljárni.
- És egyszer sem szólt közbe?
- Egy árva mukkot sem. Még úgy sem – most a híradásokból tudom én is –, hogy a Balla György nevű frakcióigazgató ott sikított több hullámban. Ami némileg egyébként sikeres volt, tehát időnként, legalábbis a Fidesz oldaláról valamennyire sikerült mérsékelni az üvöltözést, de a Jobbik végig tombolt. Nekem volt három plusz egy percem, ezt az összesen négy percet végigtombolta a Jobbik. És mondom, a legválasztékosabb és legváltozatosabb szidalmakat.
- Mondjon egy-kettőt. 
- Nem szívesen mondom így a rádió nyilvánossága előtt, a lényeg az, hogy rasszista dumák tömkelege és a személyemet gyalázó szövegek tömkelege zúdult rám. Na most, ha több tucat képviselő perceken át üvölt, ez körülbelül ötszáz megjegyzés. Ebből körülbelül hetet rögzített a parlamenti jegyzőkönyv, a többi 498-at meg nem.
- Ez hogy működik, a parlamenti jegyzőkönyv valamennyire regisztrálja azt, hogy milyen reakciók hangzanak el a parlamentben, de ezek szerint messze nem képes visszaadni az eredeti hangulatot és az eredeti tartalmat. Milyen jegyzőkönyv az, mennyire hiteles?
- Semennyire. Igazából a parlamenti jegyzőkönyv azt a célt szolgálja, hogy a felszólalók, tehát akik a saját mikrofonjukba mondják a szöveget vagy az elnök, vagy bárki, aki egyáltalán hivatalból szóval bír, annak a pontos elhangzott mondatait rögzítik a kézírók, plusz van egyébként magnófelvétel is. De az a helyzet, hogy a parlamenti mikrofonok tényleg úgy vannak beállítva, hogy a tévén, rádión keresztüli hallgatók kizárólag a beszédet hallják, esetleg, ha már tombol a parlament, akkor egy ilyen beszüremkedő háttérzajt. Tehát a beszélő egy aréna kellős közepén van, ahol üvölt mindenki más, csak a tévénéző ezt nem hallja. A parlamenti gyorsíró persze tudja rögzíteni azt, amit esetleg kivesz. Mondom, állítólag a jegyzőkönyv szerint hetet rögzített a parlamenti gyorsíró szolgálat. De amikor három percen át több tucat képviselő tombolva üvölt és kakofónia van, abból azért piszok nehéz bármit is rögzíteni, szófoszlányok esetleg eljutnak az ülésterem közepére, mert ott ülnek ezek a gyorsírók.
- A Jobbiknak egyébként mi baja volt Önnel? Hiszen más szemszögből, de azért ők is bírálják a Fidesz-kormányt meg az alkotmánymódosítást is, és ők is ragaszkodnak a tüntetés jogához. Most éppen emiatt rontottak Önnek, hogy Ön megvédi ezt a néhány középiskolást?
- Nézze. Én egy olyan körzetnek vagyok a képviselője, amire én büszkén és örömmel tudom mondani, hogy talán Magyarországon leginkább multikulturális kerülete. Budapest XIII. kerület, Újlipótváros. Itt az égen-földön mindenféle hátterű, hitű, nációjú ember él hatalmas nagy békességben. Ezt külön szeretném kiemelni. És ezek az emberek irgalmatlanul érzékenyek a legkisebb rasszista szövegekre is. Jómagam azért tizenöt éve vagyok ennek a körzetnek a képviselője, tehát jó pár olyan eset, akció köthető hozzám, amikor én kiállok a rasszizmussal szemben. És a helyzet az, hogy ezen oknál fogva a finoman szólva is rasszista hajlamú Jobbik kipécézett engem és évek óta, sőt úgy mondanám, immár több évtizedes hagyományra megy az vissza, hogy a szélsőjobb és annak teljes holdudvara a különböző szélsőséges portálokon engem napi átlagban ezerszer elhord mindenféle alkoholistának. Ez a mániájuk, hogy én nem tudom milyen hihetetlen alkoholista vagyok, és állandóan részegen szólalok fel a parlamentben. És utána még jönnek ezek a cigánybérenc, zsidóbérenc, mocskos kommunista stb., stb., kiegészítések.
- Ami az újlipótvárosi képviselőnek ezek szerint kapásból kijár. 
- Így van. Hozzáteszem, hogy amíg ez így ketrecben van, hogy csak a szélsőjobbos portálok csinálják ezt a szubkulturális őrületet, addig én azt mondom, hogy nagyon sok dolgom nincs, azon kívül, hogy utálom és elítélem. De azért ez nem jut el szerencsére feltétlenül a nagyon széles nyilvánossághoz, habár már kezd átcsorogni abba az irányba is, és ezért egy kicsit jobban és aktívabban lépek fel az utóbbi időkben a rasszista felhangokkal, direkt nyílt uszításokkal szemben. Egy szó mint száz, bögyében vagyok a Jobbiknak, így aztán, ha én akármikor felszólalok, akkor már a Jobbik elindítja a szidalomhalmazt. De ennél az interpellációnál szerintem apait-anyait beleadtak. Elég nehéz egyébként elmondani így egy háromperces interpellációt. Én a magam részéről meg annyit tettem, hogy elmondtam a szövegemet, lefolytattam a megfelelő vitát a megfelelő államtitkárral, szépen levettem a mikrofont, visszaültem a székembe, megigazítottam a zakómat és odaintettem a Jobbiknak, hogy mi az összegző véleményem az ő performanszukról.
- Lehet, hogy vissza kellett volna kiabálnia ugyanolyanokat, mint ők, és akkor nem büntethette volna meg Önt Kövér László. Hiszen ha nem büntette meg a négy percig üvöltöző jobbikos képviselőket, akkor miért büntetné meg Önt?
- A jelenlegi büntetés ezért – én ezt a mai sajtótájékoztatómon nagyon világosan elmondtam – cinikus, zavaros, hazug és önkényes. Ugyanis két pont, a házszabály 48. és 49. pontja szabályozza, hogy mit kell csinálni az elnöknek. Ebből a 49-es pont egy ilyen gumiszabály, körülbelül bárkit felakaszthat, akár indokolás nélkül is. Magyarul tök mindegy, hogy mit csinálok, ha Kövér László engem el akar ítélni, akkor el tud ítélni, mert ott van nekik a gumi-jogszabályuk.
- Az elnököt nem lehet megbüntetni, hogy szabálytalanul vezeti az ülést?
- Nem. Még csak bírálni sem lehet. Tehát ez azt jelenti, hogy itt állítólag a fideszes jogfelfogásnak megfelelően semmiféle kritikának, ellenérvnek, fellebbezésnek, fellebbvitelnek, jogorvoslatnak, semminek semmilyen helye nincsen. Nulla. Viszont érdekes módon a 48-as pont – úgy látszik, hogy a diktátorok is tévedhetnek – egy csomó kötelmet ír elő a házelnöknek. A 48-as pont nevezetesen előírja, hogy köteles fenntartani a rendet. Azaz a rendbontókat arra inteni, hogy hagyják abba, vagy megvonni tőlük a szót, vagy ha ez sem megy, akkor kivezettetni őket. Csak ezt a három lépést hagyta ki Kövér László.
- De erre nem lehet felhívni a figyelmet valamilyen házon belüli eljárással, hogy az elnök nem teljesítette kötelességét.
- De. Ezt meg is írta Mesterházy Attila Kövér Lászlónak.
- És akkor mi lesz?
- Semmi. Kövér László nagy ívben fog fütyülni erre a papírra, ez az eddigi gyakorlatnak megfelelő lesz. Mindenesetre Ön kérdezte, hogy nem lehet-e ezeket a felvetéseket megtenni, erre mondtam, hogy de, meg is tettük. Aztán nyilván nulla értéke van, gyakorlatilag az ellenzék bármit csinálhat a parlamentben, az teljesen mindegy neki, mármint a demokratikus ellenzékről van szó. A Jobbik iránt nagyon engedékeny, azt dédelgeti, imádja, szereti, nevére veszi stb. Én ugyan a Jobbiknak mutattam be, ehhez képest az első nap a Fidesz görcsösen igyekezett azt bizonygatni, hogy az neki szólt, mert annyira szerették volna, hogy én nekik mutassak be. Hozzáteszem, lehet, hogy elfért volna. Ezzel együtt konkrétan nem így történt, konkrétan én a Jobbiknak mutattam be.
- A büntetéssel szemben sincsen semmiféle fellebbezési joga? Azon az alapon sem, hogy a parlamenti jegyzőkönyv hét közbekiabálást regisztrált?
- Semmi.

- Van azért még javítanivaló ezen a parlamenti demokrácián, nem?

- Én is ezt gondolom.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Európai Uniónál tárgyalt

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke


Bolgár György: - Az imént egy hallgató azt mondta, hogy karcosabb, keményebb, határozottabb hangot várna Öntől, az MSZP vezetésétől, most már meg kellene mondani azt, hogy mit is akarnak csinálni, mert az emberek kicsit el vannak anyátlanodva itt, a demokratikus ellenzéki oldalon. Lesz keményebb, karcosabb hang?

Mesterházy Attila: - Annál is karcosabb, mint amit a Szanyi Tibor csinált a parlamentben?

- Ő nem volt karcos, csak az ujját emelte fel – ahogy hallottam most tőle egy félórával ezelőtt. A Jobbik volt nagyon durva, hangos és állandóan belekiabáló. Ő pedig csak egy keresetlen mozdulattal viszonozta ezt. De valóban, ha már Szanyira utalt, ő elég karcos, meg is kapja a kritikát parlamenten kívül is, belül is sokszor, még az sem biztos, hogy a szocialisták híveinek nagyon tetszik néha, amit ő csinál. De azért a kérdés az kérdés. Egyre többen várnak valamilyen határozott irányt az MSZP-től.

- Bevallom őszintén, meglepődök a kérdésén, mert a Szocialista Párt az egyetlen párt az ellenzék padsorokban – de akár mondhatnám a kormányt is –, amely világos, egyértelmű programmal rendelkezik a gazdaság, az oktatás, a foglalkoztatáspolitika, az egészségpolitika, az önkormányzatiság, az agrárium, a vidékfejlesztés, a közjogi és alkotmányossági kérdések tekintetében. Nem tudok rá mást mondani, mint hogy www.mszp.hu, ott az összes programunk fent van. Mi kezdeményeztünk egyeztetést január 2-ától a demokratikus ellenzéki erők között, most már a huszonvalahányadik fordulón vagyunk túl, közös programpontokat tudtunk kialakítani, tehát magyarul nemcsak a mi véleményünket tartalmazzák ezek az anyagok, megoldások, hanem most már egyre több civil szervezet és a többi ellenzéki erő véleménye is becsatornázásra került. Tehát, ha valaki pontosan tudja, hogy mit akar csinálni, és ezt világosan le is írta programdokumentumban, amely látható és ilyen értelemben számon is kérhető majd, az a Magyar Szocialista Párt. Az egy másik probléma – és szerintem én is egy fél mondatot hallottam a hölgytől –, hogy talán nem is a határozottsággal meg a tartalommal van a gond, hanem azzal a felülettel, ahol egyáltalán be tudjuk mutatni ezeket a megoldásainkat a választópolgároknak. Mert az látszik, hogy a közszolgálati médiában nagyon kevés szerepe és terepe van az ellenzéknek, így a szocialistáknak is. A jobboldali médiabirodalom mint egy hazugsággyár ontja és sulykolja ezeket a híreket, amelyek természetesen nem arról szólnak, hogy nekünk vannak jobb megoldásaink, mint a mostani kormányzatnak, hanem a sikerpropaganda tényleg már-már goebbelsi módon tör utat magának.

- A kereskedelmi televíziók pedig hárítják a politikát, vagyis ott sem lehet elérni az embereket.

- Annyit mondok, hogy nem akarnék semelyiknek sem reklámot csinálni, de van olyan, ahol azért vannak tényszerű hírek, van ahol kékfényszerű a híradó, hol a kutya harapja meg a postást, hol meg a postás a kutyát, és erről szól a teljes híradó, akár tizenöt-húsz percen keresztül. Magyarul mindenről beszélnek egyik-másik ilyen típusú műsorban, kivéve a közéletről, arról, hogy mi történik az országban. Tehát ott menekülnek a politikai hírektől, nehogy valamilyen formában állást kelljen foglalni. Mondom, tisztelet a kivételnek. Ilyen körülmények között nem maradt tényleg más eszköz számunkra, mint hogy nagyon sokat megyünk az emberek közé. Én ma éppen Vas megyében, Celldömölkön fogok tartani egy fórumot, félóra múlva. Nincs más lehetőségünk, mint hogy nagyon sok személyes találkozóval, saját szórólapokkal és politikai akciókkal próbálunk úgy gondoskodni arról, amiről a hölgy is beszélt, hogy jusson el az információ a választópolgárhoz. Legutóbb március 9-én volt egy nagy rendezvényünk, ahol tizenegyezer szimpatizánsunk vett részt, a televízióban majdnem hétszázezer ember nézte az ATV segítségével végig ezt a műsort. Tehát vannak csatornák, de úgy látszik, hogy még mindig nem elég, és a Klubrádióban is szeretném megköszönni azt a munkát, amit most már tényleg három éve folyamatosan tesz az ellenzéki pártok érdekében, hogy ezek az információk valahogy legalább jussanak el az emberekhez még akkor is, ha folyamatosan korlátozottak a körülmények.

- Így van. Még ha szűkül is az elérhetők köre számunkra. De megpróbálom értelmezni azt, amit kritikaként megfogalmazott a hozzászóló, és amit azért sok más embertől is hallok. Nyilván azt sokan látják – főleg, ha Önt látják a különböző tévéinterjúkban, ez elsősorban az ATV-re vonatkozik –, ahogy megmutatja, hogy itt ez a programunk, telerakja az asztalt vele, és aki érdeklődik, az biztos tudja is, ismeri is. De az emberek többsége nem veszi erre a fáradtságot. Valószínűleg várják sokan, hogy legyen egy-két-három világos mondat. Mondok egy ellenpéldát. Olyan mondat, amely azt mondja, hogy rezsicsökkentés. Orbán Viktor ebbe úgy látszik, beletalált, akármennyire álságos, akármennyire fenntarthatatlan, akármennyire tulajdonképpen apróság ahhoz képest, amennyivel rontották az emberek életkörülményeit az elmúlt években, mégis, ezt azonnal felfogja minden választópolgár, és nem kell hozzá különböző programokat olvasnia. Ezeket a rövid, de mégiscsak könnyen érthető és értelmezhető üzeneteket hiányolja valószínűleg sok ember Önöktől.

- Nekem ebben ilyen formán nincs vitám, csak azt kell érteni, hogy az ilyen üzenetek attól nem lesznek populista vagy demagóg üzenetek, hogy kellően meg vannak alapozva, bármilyen furán hangzik ez. Magyarul, akkor lehet ilyen egyszerű mondatokat mondani és megfogalmazni – miközben teljesen egyetértek vele, hogy kell –, ha mi pontosan tudjuk, hogy milyen programon, milyen mélyebb összefüggéseken alapul az az egyszerű mondat, amit adott esetben megfogalmazunk. Például a megélhetés költségeinek csökkentésére a Szocialista Párt is kidolgozott egy saját megoldást, de ez fenntartható, hatékony, munkahelyeket teremt, az energiahatékonyságon alapszik, az élelmiszerek árának csökkentésén alapszik, hogy ott fehéredjen a gazdaság közben, és kevesebbet kelljen az embereknek az alapvető élelmiszerekért fizetni. Ez valóban a megélhetési költségeket csökkenti, és nem egy egyszeri akció, amit egy ilyen választás előtti évben gyorsan bedob a miniszterelnök, tényleg populista módon. És ebben akarunk mi különbözni a Fideszhez meg akár a Jobbikhoz képest is, hogy amit mi mondunk, azt szeretnénk megalapozni, és ezt sajnos látni kell és ezt én is tapasztalom ezekből a véleményekből, hogy bizony ez egy nehezebb út. Ez több munkát és időt igénylő folyamat, de mi azt mondjuk, hogy ezt a munkát el kell végezni előtte, és most már abban a fázisban vagyunk, amikor az összes tartalmi megoldásunk megvan. és most jön az, amiről Ön is beszélt, hogy akkor ezeket leegyszerűsítem: ígéreteket kell közérthetően és egyértelműen, könnyen fogyasztható módon, populárisabban megfogalmazni. Ez sem egyszerű természetesen.

- Nem egyszerű, mert azt kell mondaniuk nyilván, hogy versenyezni is tudjanak a Fidesszel, hogy nagyobb rezsicsökkentést akarunk, mert úgy gondoljuk, hogy ez fontos, de nagyobbat, mint a Fidesz, méghozzá úgy, hogy az a társadalom számára kifizethető, fenntartható legyen és ehhez ez és ez a módszer vezet célhoz. De közben ott kell hogy legyen az az első mondat, hogy ennél a tízszázalékosnál akár nagyobbra is képesek vagyunk. Vagy azok számára, akik rászorulnak, igenis nagyobbat tudunk ígérni. Aztán megmagyarázni, hogy miért nem üres populizmus ez. Csak ez kicsit bonyolult.

- Abszolút, Önnek igaza van, csak ez, ahogy Ön is mondja, nem tízmásodperces üzenet, amiben tényleg nagyon fekete-fehéren lehet fogalmazni. Miközben egyébként igaz, hogy ez a mostani csökkentés a gazdagoknak megint csak többet ad. Aki az uszodáját fűti elektromos árammal vagy gázzal, az nem a rászoruló kategóriája nagy valószínűséggel. Ő is megkapja ugyanazt a csökkentést, miközben, ha rászorultsági alapon járna, akkor akiknek tényleg nehéz a helyzete – és ebből is sajnos nagyon sok magyar család van –, lehet, hogy még többet tudnának kapni, úgy, hogy ráadásul fenntartható is lenne a rendszer. Mi erre tettünk egyébként javaslatot, de ahogy Ön is mondja, ez egy nagyon nagy kihívás egy olyan pártnak, amelyik tudatosan törekszik arra, hogy felelősségteljes legyen, és mi ide soroljuk magunkat, hiszen a múltban sokat hibáztunk, ebből szerettünk volna tanulni meg tanultunk is, éppen ezért akarjuk jobban megalapozni ezeket az ígéreteket. A populizmussal, a nacionalizmussal meg az olcsó demagógiával szemben nagyon nehéz úgy megtalálni az eszközöket, hogy az emberek is rögtön lássák ennek az egyértelmű eredményét. De ez a feladat. Szó se róla, ahogy Ön is fogalmazott, ez az igazi kihívás, és erre fogjuk most megadni a válaszokat.

- Még valamit szeretnék Öntől kérdezni, mert az elmúlt napokban Brüsszelben tárgyalt az Európai Bizottság több tagjával, valamint az Európai Parlament elnökével Martin Schulzcal és az Európai Szocialisták frakcióvezetőjével, az osztrák Swobodával, és ahogy látom a tudósításokban, azt kérte tőlük, hogy ne támogassák a Magyarország elleni esetleges szankciókat, akár a pénzbeli támogatások részbeni felfüggesztését vagy visszavonását, vagy a szavazati jogunk megvonását, mert ezzel a magyar társadalmat büntetnék. Akkor az a kérdés vetődik fel viszont, hogy ha ezeket nem támogatja a magyar ellenzék sem, akkor ott marad Brüsszel mindenféle eszköz nélkül? Hogyan tud akkor a magyar demokrácia megtartása érdekében az Európai Unió a mi, a magyar társadalom érdekében közbelépni, ha nincs eszköze?

- Olyat nem lehet támogatni szerintem egyetlenegy magyar politikusnak sem, hogy a kormány hibái miatt, a miniszterelnök – most udvarias akarok lenni – téves víziója miatt Magyarországot, a magyar népet, a magyar embereket büntessék és szankcionálják. Ezért mondtuk azt, hogy ez az atombombaszerű megoldás, a szavazati jog megvonása vagy pedig a források felfüggesztése számunkra nem elfogadható. Gondoljon bele, az összes fejlesztés, amely történik az országban, annak 97–98 százalékát európai uniós forrásokból finanszírozzuk, a különböző építkezések, óvoda, bölcsőde, iskola, kórház, útfelújítás, mind-mind európai uniós forrásból van. Ha ezeket felfüggesztik – amúgy sem túl gyorsan és hatékonyan használják fel –, akkor meg aztán végképp nehéz helyzetbe kerülünk. Nemcsak a projektek miatt.

- Idáig egyet is értek Önnel. De a szavazati jog felfüggesztésének nem lenne ilyen konkrét anyagi következménye.

- Arra még soha nem volt példa az Európai Unióban, hogy valakinek a szavazati jogát felfüggesztették volna. Ez az a forgatókönyv, amit még soha nem próbált ki az Európai Unió. Amikor ez az úgynevezett 7-es cikkely belekerült az európai uniós alapszerződésbe, akkor ez tulajdonképpen egy ilyen utolsó előtti megoldásként funkcionált, még mielőtt valakit kitessékelnek az Európai Unióból. Arra találták ki ezt, ők maguk is úgy fogalmaznak, nem véletlenül használtam a szót, hogy ez az igazi atombomba, amivel egy-egy országra az unió adott esetben szankciókat szab ki. Tehát ez is azt jelentené, hogy nem tudnánk érvényesíteni a nemzeti érdekeinket. Ezért mondtam azt, hogy sokkal inkább támogatnánk azt, ami elhangzott – egyébként nagyon érdekes – Martonyi János szájából is egy pár héttel ezelőtt, és amit Martin Schulz is és többen felvetettek, hogy a kormánynak kellene kérnie a Velencei Bizottság véleményét a mostani, negyedik alkotmánymódosításról. Azért is gondoljuk, hogy ez lenne helyes, mert ez az Európai Unió számára is egy elfogadható megoldás. Kettő – talán még Ön is emlékszik rá, hogy amikor a Fidesz ellenzékben volt, akkor Németh Zsolttól kezdve Orbán Viktorig folyamatosan, számtalan alkalommal hivatkozott a Velencei Bizottság különböző állásfoglalásaira, mint számukra mérvadó, mértékadó szakmai véleményre. Ezért azt gondoljuk, hogy sem politikailag, sem szakmailag nem lehet kifogása a kormánynak a Velencei Bizottsággal szemben. És ha az megállapít különböző problémákat, akkor onnantól kezdve a kormánynak cselekednie kell. Egyébként nagyon érdekes volt a tegnapi tárgyalásaimon – a bővítési biztossal és a hadbiztossal sikerült tárgyaljak durván másfél nap alatt –, nagyon megtisztelő volt, hogy mindenki igent mondott a találkozó kérésére.

- Ezek szerint úgy látják, hogy most nagyon fontos beszélni a magyar ellenzék legfőbb vezetőjével.

- Azok, akik szervezték a találkozókat – a kinti európai parlamenti képviselőink –, még ők is meglepődtek, hogy ennyire készségesek és segítőkészek voltak a biztosok. Nagyon érdekes volt, hogy a bővítési biztos azt mondta nekem, hogy azért is van néha nehéz helyzetben, amikor harmadik országokkal tárgyal, akik potenciálisan csatlakozni akarnak az Európai Unióhoz, mert amikor ő megfogalmazza azokat az alapértékeket, demokratikus értékeket, amik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy ország csatlakozhasson az Európai Unióhoz, akkor többször felvetődik az a kérdés, hogy na és mi van Magyarországgal. Hogy van az, hogy egy európai uniós ország kormánya nem mindig tartja tiszteletben ezeket az európai uniós alapelveket, miközben tőlük mint újonnan csatlakozni kívánó országoktól viszont keményen és szigorúan számon kérik ezen alapelvek teljesülését. Tehát az Európai Uniónak már csak ezért is nagyobb odafigyeléssel kell lenni, nemcsak a gazdasági integráció kérdéseire, hanem a jogállamiság, a demokratikus alapelvek ellenőrzésére, hogy azok mennyire teljesülnek egy-egy európai uniós tagállamban. Ebben Magyarország sajnos látható módon a rossz példa, amelyet mindig emlegetnek.

- De ha az unió századszor is csak figyelmezteti Magyarországot, Orbán pedig lerázza magáról, akkor mi a teendő?

- Én azt látom, hogy Orbán Viktort se szankcióval, se mással nem lehet erről az útról letéríteni. A szankció csak a magyar embereknek okoz problémát, a miniszterelnöknek nem. Ő az egész politikáját az Európai Unióval való harcra, egy állandó bokszmeccsre építi fel, és ezáltal lehet itthon a szélsőjobboldali szavazókat is csalogatni, vonzani és a kedvükre tenni. Tehát a miniszterelnök a nacionalista kártyát alkalmazza, ezáltal maximalizálja a szavazatokat. Amikor az unió figyelmezteti, Ő abban nem szégyent vagy problémát lát, hanem egy lehetőséget, hogy na lám, akkor rögtön tudom azt bizonyítani, hogy én mennyire harcolok a külső hatalmak ellen. Ez egészen nonszensz, hiszen az Európai Unióban mi ugyanolyan egyenrangú partnerek és tagok vagyunk, és barátaink, szövetségeseink vannak ott, nem pedig ellenségeink. De mégis látható, hogy ebben a tekintetben nem érdekli a miniszterelnököt, hogy milyen hosszú távú károkat okoz ezzel az állandó szabadságharccal. Egyszerűen úgy gondolja, hogy ha ma van vevőközönség Magyarországon arra, hogy az Európai Uniót kritizáljuk és vele szemben politizáljon, akkor ő politizál vele szemben és tök mindegy neki, hogy az unió szankcionál, figyelmeztet, ellenőriz, egy a lényeg, hogy tudjon szélsőjobboldali szavazatokat szerezni ezáltal, és onnantól kezdve őt nem érdekli más. Ezért hívtam fel a biztosok figyelmét arra, hogy legalább az országot, az itt élő embereket ne büntessék semmilyen szankcióval, hanem politikai megoldást keressenek. Például a néppárt – ahova Orbán Viktor és a Fidesz is tartozik –, igenis most már egyszer kiállhatna és feladhatná ezt a „védjük a mi kutyánk kölykét” típusú megközelítést, és ne csak a folyosón mondogassák a szocialista képviselőknek az Európai Parlamentben, hogy nem értenek egyet Orbán Viktorral. Tessék kiállni, és a saját pártcsaládjukhoz tartozó politikusok is mondják el a véleményüket arról, hogy számukra ez nem elfogadható, és hogy amit Orbán Viktor képvisel, az nem egy igazi, konzervatív, jobboldali, hanem egy olcsó demagóg, populista politika.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!