rss      tw      fb
Keres

"Teljes seggel alkalmasak vagyunk..."*

Nem sok értelme van a tiszta beszédnek közéleti kérdésekről. Orbán, Schmidt, Kövér és Stumpf országában értelmetlen minden érv, hatástalan minden logika, üresen konganak a szavak. Hülyeség ilyesmikre pazarolni a drága időnket. Ezzel az érzéssel érkeztem vissza Budapestre egy hét teljesen hírmentes nyaralás után. Ahol ezek az urak közjogi méltóságot játszhatnak, ott csak a politikai megbízhatóságra, hűségre épülő káderpolitika működhet, a vezér személyes döntéseitől függő kádertologatás. Ez önmagában is súlyos károkat okoz az alkotmányos berendezkedésnek, de közvetett hatása egyenesen katasztrofális. Az az üzenet ugyanis, hogy pozícióba jutni leginkább a hűséges szolgálatok után lehet, ismét megerősíti a még nagyon is jól ismert politikai kontraszelekciót. Újra úgy terveznek fiatalok karriert, hogy a párthoz és annak vezéréhez való hűségük demonstrálása része lesz a pályaképüknek. Annyira szánalmasak azok a hűségdemonstrációk és életutak, amelyeket ezek a káderek felmutattak, hogy felidézni is terhes, meg is kímélem tőle a Galamus olvasóit. De érdemes belegondolni, mennyi ilyen terem majd nyomukban.

A magyar közelmúlt a pozíciókba jutás elvei tekintetében érdekes tapasztalatokat mutat fel, csak olvasni kell belőle. A totális diktatúra évei alatt jellemző tiszta képletből, a politikai megbízhatóság kizárólagosságából a kádári Magyarország lassan emancipálta a szakértelmet, és ez a folyamat sajátos hullámzásokkal kitartott a rendszerváltásig. A tudástőke és a politikai kapcsolati tőke párhuzamossága, sőt bizonyos területeken versenyhelyzete lehetővé tette a szakértelem, a tudás, a meritokratikus kiválasztás intézményesedését. A rendszerváltás folyamatában így nem tűnhetett hitelesnek a régi káderek mindenhonnan való kiűzése. A szakértelem mint olcsó bolsevista trükk néhány nagyeszű rendszerváltó szemében tehát az átmentést szolgálta. Aztán mindenki úgy gondolta, a pártkarriereknek vége, a plurális parlamenti demokrácia, néhány kivételtől eltekintve értelmetlenné teszi ezt a karrierszámítást. Gondoltuk, a kisiklások a demokrácia gyermekbetegségei.

Ez a mostani visszalépés azonban a rendszer alapjainak lerakását jelenti, igazi rezsimteremtő üzenet. Erre lehet alapozni: fiatalok így tervezzetek! Amint megtudtátok, hogy melyik felsőoktatási intézménybe nyertetek felvételt, keressétek a párt helyi szervezeteit! Ma már nincs KISZ és MADISZ, de vannak hallgatói önkormányzatok, jobboldali ifjúsági szervezetek és vár a párt!


flickr/hadleygrass

Az országgyűlés a legutóbbi választások utáni időszak legtermékenyebb hónapja elé néz: nem fog ülésezni, tehát nem lesz módja több kárt okozni a közjogi rendszernek, nem tud újabb csapásokat bevinni a jogrendszerbe. A két hónapnyi ámokfutást a szellemi leépülés kísérte. A kormánypárti frakcióvezető dilettáns és intoleráns alaphangja igazodási pontokat ad a politikai élet számára, így ma már a valaha jogász hírében álló Áder János is képes a "bűnhődjön inkább ezer ártatlan, minthogy egyetlen bűnöst is futni hagyjunk" alkotmányos értékekkel teljességgel összeegyeztethetetlen logikáját üzente európai parlamenti székéből haza. Nyilván nagy a veszélye ekkora távolságból annak, hogy kimarad valami osztogatásból, eleve azért van olyan messze, mert majdnem kiesett a pikszisből. De ez a bili most kezd vonzó lenni, hiszen micsoda életutakkal lehet mostanában magasra kerülni. Azt gyanítom, az előzetes fogvatartás idejének meghosszabbítására vonatkozó üzenet egy egyszerű pozícióigény bejelentése. Száműzetése ellenére láthatólag alkalmas, nagy jövő várhat rá, a vezér nyilván meg tudja bocsátani, hogy korábban pártütéssel vádolták. Olyanná kezd ez válni, mint egy királydráma, szánalmas, üresfejű udvaroncokkal és a feltétlen hűséget követelő, fonalat vesztett vezérrel. Nincs miért ezeket komolyan venni. Hacsak azért nem, mert mi is ebben az országban élünk.


*Lásd a hírt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

рr