rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 28.

A Nemzeti Könyvtár szerzői jogokat sértett
Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökhelyettese

Bolgár György: - Néhány hónappal ezelőtt már beszélgettünk erről a bizonyos nemzeti könyvtárról, amelyik állami pénzből, több százmillióból Kerényi Imre vezényletével egymás után adja ki a szerinte alapvetőnek vagy fontosnak tartott magyar műveket. És akkoriban, ha jól emlékszem, elsősorban arról gondolkoztunk itt hangosan, hogy azért meglehetősen torzítja ez a piacot, nehéz helyzetbe hozhat egyes kiadókat, hogy állami háttértámogatással, lényegében a piaci szabályokat felülírva adnak ki könyveket, miközben itt létezik egy nagyon is virulens piac, több száz könyvkiadóval. Miért kell ebbe az államnak beavatkoznia? Most az Indexen megjelent egy érdekes cikk arról, hogy több esetben kérés és engedély nélkül, lényegében kalózkiadásban jelentettek meg a nemzeti könyvtárban bizonyos műveket. Önök tudtak erről?

Gál Katalin: - Előre nem tudtunk erről, de azt hiszem, hogy most már néhány újabb példány megjelent, és a kiadói szakmában futótűzként terjedt a hír, amire oly érzékenyek vagyunk, hogy a szerzői jogok tiszteletben tartására a nemzeti könyvtár nem sok figyelmet fordított. Ily módon a most húsvét alkalmából megjelent Magyar húsvét című szép vastag antológiát mintegy húsz esetben nem vonták be a jogokat. A szerzők között olyanok vannak, mint Weöres Sándor, Szabó Magda, Márai Sándor, Pilinszky János, akiknek a neve meglehetősen közismert. És aki egy picikét is eltöltött már a kiadói szakmában, az fejből tudja, hogy melyik kiadónál lehetnek ezek a jogok. Mindannyian tudjuk, hogy Weöres Sándor verseit nagyon nehéz megjelentetni, mert nagyon kényes a jogutód. Tudjuk, hogy Szabó Magda egész életművét az Európa Könyvkiadó gondozza. Tudjuk, hogy Márai Sándor a Helikonnál jelenik meg már jó ideje. Vagy hogy Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának a kinyomására a Helikon ügyvezetésének figyelmessége miatt nem került sor ugyan, de azt is mindenki tudja, hogy ez is a Helikon Kiadónál van. Így aztán nem lehet pontosan tudni, hogy a nemzeti könyvtár szerkesztőbizottsága mennyiben a nem professzionális kiadóként való működésnek esett áldozatul, és azt mondja, hogy bocs, már tárgyalunk, vagy érthetjük úgyis, hogy bár a nemzeti könyvtár mi vagyunk, mert adófizetők pénzéből készülnek tízezer példányos kötetek, van, aki félreértheti és a hatalom arroganciájának is gondolhatja ezt. A szerzői jogok olyan alapvető jogok, amelyeknek van egy vagyoni és egy személyhez kötődő része, és a kiadói gyakorlatban ez az egyik legszentebb jog. És ennek az áthágása nem egyszerűen etikai-erkölcsi kérdés, hanem a Btk. hatályos törvénye alapján büntethető.

- Persze a Btk.-t is át lehet írni, csak szándék kérdése. De Kerényi Imre az Index szerint nem került különösebb zavarba a kérdések feltételekor, mert azt mondta, hogy hallottam, hogy van valami gubanc, de úgy tudom, a jogok rendezés alatt vannak. Valami gubanc. Így is lehet mondani.

- Lehet gubanc, de ezt mindenki tudja, és neki sem áll addig egy könyvnek, amíg nem tisztázza a jogokat. És a szerzői jogok a szerző halála után hetven évig még jogutód kezelésében állnak. Vagy olyan szerzőket kell összeválogatni ebbe a sorozatba, akik tuti meghaltak hetven éve, és akkor már nem érheti szó a sorozatot, vagy nagyon professzionálisan kéne eljárni, és darabról darabra, pláne egy ilyen antológia esetében, végignézni azt, hogy a különböző művek kinek a nevéhez köthetők.

- Ez a Magyar Húsvét című antológia már kézbe vehető?

- Igen.

- De akkor itt már nem arról van szó, hogy bocsánat, megtárgyaljuk. Ha egyszer Weöres Sándor benne van, és a jogtulajdonos nem járul hozzá, akkor mi történik? Be kell zúzni?

- A legenyhébb az, hogy megkérjük a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének kereskedő tagjait – erre csak a saját házi etikai kódexük alapján van jogunk, tehát mi nem feszegetjük az egyéb jogokat –, hogy vegyék le a polcról addig, amíg nem tisztázódnak ezek a kérdések. És ha majd tisztázódott, akkor lehet újra értékesíteni. Persze joga van kint hagyni a kereskedőnek ezt a kötetet, de nem ildomos. De én azt hallottam, hogy nem egyszerűen úgy próbáltak jogot szerezni, hogy a már kiadóknál lévő jogokat a kiadótól megpróbálták ideiglenesen megszerezni, hanem fel lett ajánlva a kiadóknak, hogy ingyen átadhatják a nemzetibe.

- Igen, nekem is elmondta, hogy voltak kiadók, amelyek felajánlották. Hogy aztán ez a felajánlás mi után következett, azt nem tudom.

- Hát igen, sajnos most, hogy a tanár urat idézzem, gubancos időket élünk, és ezért különösen érzékeny a könyvszakma, amely rengeteg érvágást visel el az elmúlt időszakban, mert a tavalyi évben tovább romlottak a mutatóink. Egyre kevesebb, mintegy négymillióval kevesebb könyvet vásárol a magyar, és egyáltalán nem mindegy, hogy ebben a szűkülő piaci szegmensben milyen könyvekhez és milyen áron, hogyan juthat hozzá a kedves vásárló. Illetve ismét el kell mondanom, hogy a piacot is rontja és befolyásolja, vagy torzítja ez a sorozat, hiszen a benne lévő kötetek jelentős része más, professzionálisan működő régi kiadóknál is megjelenik.

- Már részben említette a Bánffy-féle Erdély-trilógiát, amelynek a jogai a Helikon Kiadónál vannak.

- Igen, és meg is jelent a könyv.

- Meg is jelent, de a nemzeti könyvtárba is be akarta venni Kerényi Imre. Miután ezt meghirdették, csak utána keresték meg a kiadót, hogy szeretnék, ha náluk is megjelenhetne, de végül letettek a könyv megjelentetéséről. Viszont a nemzeti könyvtár megrendelői, akiket többek között azzal hitegették, hogy Bánffy Miklós Erdély-trilógiája is benne lesz, most egy Bánffy-emlékkönyvet fognak kapni, amit róla írnak majd, nem tudjuk, kicsodák. Lehet, hogy fantasztikus lesz ez a Bánffy-emlékkönyv, de az is biztos, hogy még ez is ronthatja akár az Erdélyi-trilógia piaci esélyeit is, mert lehet, hogy éppen azt mondja valaki, aki megrendelte ezt a nemzeti könyvtárt, hogy nekem ez éppen elég, a másikat nem fogom megvenni.

- Lehetséges ez is. Egyébként ez a Gazdasági Versenyhivatalnál a fogyasztó megtévesztése című kategóriába tartozik a dolog, mert a címlapra rákerül a név, talán még azt is oda lehet írni, hogy az Erdélyi-trilógia szerzője és emlékkönyv róla. Viszont ez csak az egyik, hogy megtévesztődik az, aki akar egy ilyet magának, és nem azt kapja, amire gondolt. Nagyon nehéz Bánffy Miklósról úgy emlékkönyvet kiadni, hogy legalább az illusztráció szintjén ne legyen benne egy kis Bánffy Miklós is.

- Amihez viszont a jogok megszerzése kell.

- Igen, amit valószínű, hogy nem szívesen adnak oda. Egyébként az, hogy ez személyhez fűződő jog, hogy ez több, mint vagyoni ügy, az azt is takarja, hogy egy szerzőnek vagy egy jogutódnak joga van nem benne lenni egy kötetben. Akarja tudni, hogy milyen kontextusba kerül bele az ő verse, ki a kiadó, milyen más szerzők is vannak még ebben, és úgy tudom, hogy ebben a húsvét-kötetben vannak nem könnyen felvállalható szerzők is. Ha én a Weöres Sanyi bácsi fejével gondolkodnék, nem hiszem, hogy a jogutód szívesen látná a művét egy nyilas csendőrtiszt műve mellett. Tehát szerintem a dolog nagyon bonyolult, de azért egy a lényege. A kiadók és terjesztők, és az egész könyvszakma nagyon szorongatott helyzetben van. Nagyon nehéz időket élünk, mert a kultúra nem az, ami az első helyen áll az egyébként is nagyon nehezen élő magyar középosztálynál. De ha még a nemzeti könyvtár címén rá is van erőszakolva egy sorozat, akkor nagyon elvárható, hogy ez egy nagyon gondosan összeállított, nagyon gondosan megszerkesztett, a könyvkiadás minden szabályát pontosan betartó valami legyen. És ezt én egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek. Csak nem szabad kapkodni, nem szabad arrogánsnak lenni, be kell tartani a szabályokat. Az első után mindig a második jön, a második után a harmadik. És akkor még össze is jöhet. Egyébként a múltkori beszélgetés után Kerényi tanár úrtól megkaptam az első néhány kötetet ajándékba, és a papírja gyönyörű, egy svéd papír.

- Látja, nem is értem. A nemzeti könyvtár svéd papíron? Már bocsánat.

- Tényleg. Legalább annak nagyon örültem, hogy bár a prospektusa arról szól, hogy bársonyban van és arany keretben, ez csak egy műbőr és úgy van aranykeretben. De például a tartalmi összeállításánál benne van Venesz József. Mivel a kiadó, ahol dolgozom, kulináriában is igencsak elkötelezett, döbbenve vettem a kezembe Venesz József könyvét a polcról. Aki volt a hatvanas, hetvenes években napközis vagy óvodás, annak csak annyit mondok, hogy az ő spenótját és krumplis tésztáját ette.

- Ettől még zseniális könyvet írhatott volna, de nem azt írt.

- Itt arról volt szó, hogyan lehet kevésből megetetni minél nagyobb tömeget. Tehát ez nem egy minőségi alkotás. Még a süteményreceptek is így kezdődnek, hogy egy kanál zsíron fonnyaszd meg a hagymát és szórd meg liszttel.

- És ezt eladni mint a magyar gasztronómia nagy hagyományát, a tömegek súlyos félrevezetése.

- Igen. Arra vagyunk most büszkék, hogy Széll Tamás benne volt az első tízben, meg van két Michelin-csillagos éttermünk. Hát ez megint nagyon súlyos visszaélés.

- Igen. Meg volt egy gourmand éttermünk, tegnap beszéltem az egyik tulajdonosával, amelyik éppen megszűnik, mert még magát sem volt képes eltartani. Hát itt tartunk, de ezek szerint jó úton vagyunk ahhoz, hogy végül a Venesz-féle könyvből csináljunk magyar konyhát. Mindezt a nemzeti könyvtárban, jogtiprások útján. Ez azért így együtt nekem sok. Önnek?

- Nekem minden szempontból sok, de lehet, hogy ez még csak egy gyerekbetegség.

- És még jönnek a súlyosabbak?

- Ki lehet esetleg nőni és meg lehet tanulni közben könyvet csinálni.

- Szóval még egészséges felnőtt is lehet a nemzeti könyvtárból, ha nagyon igyekszik.

- Még az is lehet, ha telik-múlik az idő, és jó a színválasztás, a szerkesztett kötetek és a technológia betartása. Nem előbb megsütjük, és utána beszerezzük a hozzávalókat, hanem szépen sorba kell menni ezen az úton, mert nagyon komoly érdeksérelmet szenvednek el mind a szerzők, mind a kiadók, akik komoly pénzeket áldoznak arra, hogy megszerezzenek egy-egy életművet vagy megszerezzék egy-egy kiadvány felhasználási jogát.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái