Gulyás Gergely nyílt leveléhez


Gulyás Gergely fideszes képviselő, a párt egyik elkötelezett jogásza nyílt levelet intézett magyar és angol nyelven Kim Lane Scheppeléhez, a Princetoni Egyetem jogászprofesszorához, aki számos dolgozatban (a Galamusban itt találják meg őket), legutóbb pedig az amerikai Helsinki Bizottság washingtoni meghallgatásán elemezte és bírálta azt a folyamatot, amelyben „a jelenlegi magyar kormány kivágta a demokratikus alkotmányosság fáját”. Az alábbiakban megjegyzéseket fűzök a Gulyás-féle nyílt levél némely állításaihoz. Azokhoz, amelyek első pillantásra is nyilvánvaló módon politikailag és személyében akarják diszkreditálni a bírálót. Ahogy azt a Fidesz szokta. És amit én rosszul tűrök.

„…a tudományos élet szabadsága – amit messzemenőkig tiszteletben tartok – nem egyenlő azzal, hogy valaki függetleníti magát a tényektől.”

Egyetértek. Csak annyit fűznék hozzá, így elöljáróban, hogy egy politikusnál sem árt, ha tiszteletben tartja a tényeket. Legalább minimális mértékben. Már csak azért is, mert akkor megkíméli szegény magyar újságírót attól, hogy hosszú lábjegyzeteket fűzzön politikusi interjúkhoz.

*

„Meglepett, hogy miután a szocialista-liberális kormány alatt részben az Alkotmány-előkészítő bizottság tanácsadójaként négy évet töltött Magyarországon…”

Én úgy írtam volna, ha nem akarnék sunyiskodni: 1994–1996 között. Ugyanis nincs jelentősége annak, hogy akkor éppen milyen kormány volt Magyarországon, tekintve, hogy Scheppele az ösztöndíját nem a magyar kormánytól kapta, hanem az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványától. A kormány politikai színezetének csak akkor van jelentősége, ha a Fidesz alattomos stigmatizáló módszerét akarom használni, hogy a hívek rögtön, gondolkozás nélkül értsék, hová kell tenni a szóban forgó illetőt.

*

„…ordító hibák csúsznak a magyarországi alkotmányos változásokról szóló írásaiba. Azt kell mondanom, ez nemcsak a nyilvánosság, de az olyan jól tájékozott véleményvezérek számára is félrevezető, mint Paul Krugman, aki ha tudatában lenne e torzítások mértékének, biztosan kifogásolná, hogy ilyen módon felhasználja őt.”

Értjük: figyelmeztetés ez egy magyar fideszes országgyűlési képviselőtől Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásznak (bocsánat: véleményvezérnek) a távoli Ámerikába, hogy alaposabban nézze meg, kiket enged be a New York Times-os blogjába, mert ő sincs védve: ha a Fidesz úgy dönt, hogy megéri, még ellene is indíthat világméretű lejárató kampányt. Elég például csak átírni a Wikipédia-oldalát, mint azt jótét magyar lelkek Konrád György vagy Paul Lendvai angol nyelvű Wikipédia-oldalaival megtették, hogy soha többé ne moshassák le magukról az áruló vagy a besúgó minősítést.

*

„Tudom, hogy Magyarország újonnan elfogadott Alaptörvénye nem felel meg az ízlésének. Ennek okai részben lehetnek szakmaiak, de én úgy látom, többnyire személyesek és politikaiak.”

Gulyás fideszes képviselő úgy látja, Kim Lane Scheppele onnan a távoli Ámerikából fenekedik a Fidesz-kormányra. Valamiért személyesen gyűlöli őket (nyilván, mert tőlük nem kapott ösztöndíjat, ahogy a szocialista-liberális koalíciótól sem), vagy eleve utál mindent, így a Fideszt is, ami nem felel meg az ő politikai (!) álláspontjának. Hiszen, tudjuk, a Fidesz szerint senki ember fiának nincs világnézete, értékrendje, csak politikai beállítottsága van (vagy ízlése). És a politikait tessék szűkítő értelemben érteni, ahogy a Fidesz használja: a politikai nézetek náluk mindig pártpolitikai szolgálatot jelentenek. (Itt lehet egy elkötelezett Fidesz-hívő számára jelentősége az iménti kitételnek, hogy Scheppele a szocialista-liberális kormány idején járt ösztöndíjjal Magyarországon.)

*

„A Parlament szándéka az új alkotmány megalkotásával az volt, hogy kifejezze magyarok millióinak akaratát, akik a törvényhozás tagjait megválasztották. A választások előtt Orbán Viktor a közszolgálati televízióban és különféle nyilvános rendezvényeken többször megismételte, hogy Magyarországnak új, állandó alkotmányra van szüksége, olyan tiszteletreméltó alkotmányra, amely kifejezi a nemzet egységét. Őszintén szólva meglep, hogy tagadja ezt a tényt.”

Az még csak hagyján, hogy Scheppele tagadja, de sokan mások is tagadják – én is –, akik Magyarországon élték végig a 2010-es választások előtti kampányt. Kérem Gulyás képviselőt, vegye a fáradságot, igazolja az állítását szó szerinti idézetekkel és pontos forrásmegjelöléssel (dátum, az elhangzás/megjelenés helye). Emellett arra is megkérem, igazolja azt az állítását is, hogy Orbán Viktor alkotmánymódosító szándékával „magyarok millió” voltak tisztában, azaz a szavazatukkal erre is felhatalmazást ad. Mindaddig, amíg ezt meg nem teszi, ezt az állítását hazugságnak tekintem. Arról persze tudtunk, hogy Orbán Viktor szerint „számunkra [ez bizonyára a Fideszt jelenti] a köztársaság egy üres szó, [...] az csak egy ruha, valójában a nemzet a test, azon a köztársaság a ruha, az emberek, azok a nemzetben élnek a köztársaság legfeljebb a ház, amiben lakunk”. De ezt még 2006-ban mondta, ezt is csak azért, Egry Gábor történész szerint – és ezzel egyetérthetünk –, hogy „Gyurcsány Ferenc egyre meghatározóbb, identitásformáló köztársasági retorikáját leszerelje”. A választási kampányban egyetlenegyszer sem hangzott el, hogy ha nyernek, alaptörvény lesz és nem alkotmány, és az alaptörvény megfosztja Magyarországot a köztársasági „ruhától”.

*

„Ennél is meglepőbb, hogy Ön a magyar kormány példátlan felhatalmazását és a korábbi választási törvény arányosságát továbbra is valamiféle tisztességtelen előnynek tartja, amire a Fidesz a 2010-es választásokon tett szert… mit mondana a Szocialista Párt 1994-es győzelméről, amikor az a szavazatoknak csak 33 százalékát, de a parlamenti mandátumoknak 54 százalékát nyerte el? […] a kormány legitimitásának visszamenőleges megkérdőjelezését visszautasítom.”

Újabb fideszes csúsztatás! Senki, Scheppele sem, más sem, Magyarországon sem, külföldön sem kérdőjelezte meg soha az Orbán-kormány legitimitását (szemben velük, akik folyamatosan ezt tették a szocialista-szabaddemokrata kormányokkal, de főként a Gyurcsány-kormánnyal). Senki nem mondott többet és mást – legfeljebb erőteljesebben és világosabban mondta –, mint amit Angela Merkel mondott Áder Jánosnak Berlinben: tessék felelősségteljesen bánni a kétharmados többséggel, ha már a magyar választási rendszer alapján a szavazatok 53 százalékával is kétharmados többséghez lehet jutni. Ez ugyanis nem jogosít fel sem az ország megszállására, sem a nem Fidesz-szavazók leradírozására, de még a szintén „választók millióit” képviselő ellenzéki pártokéra sem. És végképp nem jogosít fel arra, hogy a kétharmados többség birtokában „gúnyt űzzenek a magyar parlamentarizmus 1989–1990-ben kidolgozott, elfogadott és 2010-ig érvényesülő lényegéből. Hogy a parlamenti többség az állami berendezkedést alapvetően érintő kérdésekben, kinevezésekben egyeztetés, konszenzuskeresés, kompromisszumkötés nélkül akkor sem dönt, ha módja van rá.”

*

Itt most az érdeklődő olvasó engedelmével átugrok egy hosszabb passzust Gulyás képviselő leveléből, amelyben azt bizonygatja, mekkora össznépi összhanggal sikerült új alkotmányt csinálniuk, hiszen „minden magyarországi állampolgár kapott egy kérdőívet” és „közel egymillióan küldték vissza az ívet a véleményükkel”, meg hogy a parlamenti ellenzék puszta politikai számításból vonult ki a fideszes alkotmányozásból, és nem azért, mert akkor már ezer más ügyből világos volt, hogy Orbánéknál szó sincs tárgyalásról, egyeztetésről – hiszen az egyszerű törvényjavaslatok benyújtásánál is azért szaporodtak el elképesztő mértékben az egyéni képviselői indítványok, mert ezzel megkerülhetővé vált az a törvényi kötelezettség, hogy szakmai-társadalmi vitákat folytassanak le róluk –, az ellenzék (is) csak arra kellett volna, hogy a „demokratikus vitát” igazolni tudja a Fidesz. Mindenestre a gulyási passzusvégi zárómondat álljon itt teljes szépségében: „Rendkívül tisztességtelennek tartom a Fidesz hibáztatását az ellenzék viselkedéséért.” Igen, Kim Lane Scheppele rendkívül tisztességtelen nő. Mint mindenki, aki nem hajlandó a Fidesz érdekei köré rendezi a valóságot.

*

Mert itt most egy nagy találmány jön, a fideszes logikai teljesítmény gyönyörű példánya, amelynek végiggondolása Gulyás képviselőt láthatóan „heuréka”-élményként érte. Azt írja:

„Ön igyekszik amellett érvelni, hogy ’a módosított új alkotmány szerint egyetlen intézménynek sincs joga az egypárti kormány számos fontos jogkörének ellensúlyozására’. Később azonban amellett érvel, hogy egy kormányváltás valószínűtlen bekövetkezése esetén az állítólag Fideszhez hű ombudsman, Médiatanács, Országos Bírói Hivatal, Kúria, Alkotmánybíróság, Nemzeti Bank stb. lehetetlenné tenné az új szocialista vagy liberális kormány részére, hogy végezze a dolgát. Félretéve indokolatlan megjegyzését, hogy Magyarország ’egypárti’ állam, hogyan lehetnének ezek a közhivatalok hirtelen olyan erősek jövőre, ha ma nem azok? Most akkor van vagy nincs erejük ahhoz, hogy korlátozzák a kormányt?”

Erre az okfejtésre elég egyszerű a válasz: hát úgy lesznek hirtelen erősek, kedves Gulyás képviselő, hogy Önök a végrehajtó hatalom (a kormány) hatalmának korlátlanságát (ellenőrizhetetlenségét) kettős biztosítékrendszerrel teremtették meg. Jogilag óvatosnak kellett lenniük, mert jó ideje már Európa-szerte árgus szemek figyelik, hol él vissza explicit módon a Fidesz a joggal. Ott persze nehezebb helyzetben vannak az európai instanciák (de erről később), ahol a jogi, sőt politikai összefüggésekből – az Önök által felépített frankensteini rendszerből – derül csak ki, hogy Önök igenis megtámadták a független intézmények függetlenségét. Mert a joggal való visszaéléseik többnyire ilyenek: ügyesen el vannak rejtve. De létrehoztak egy másik biztosítékrendszert is, a fideszhű vezetők (szintén kétharmadosan egyoldalú) kinevezésével és azzal, hogy a mandátumukat kilenc (illetve tizenkét) évre hosszabbították meg. Például: mire a következő kormány átveszi az ügyek intézését, olyan Alkotmánybírósága lesz (már van) Magyarországnak, amely elsöprő többségében egykori jól teljesítő fideszes-kisgazda-KDNP-s politikusból vagy kinevezettekből áll. Ahogy most, tekintet nélkül jogra, jogállamiságra, alkotmányos kultúrára, az Önök akarnokságait védik, ugyanígy fogják védeni akkor is, amikor az Önök „művét” akarja majd lebontani egy másfajta kormányzásra szerződött politikai alakulat. Amelynek nemigen lesz kétharmada, tehát eleve nehéz dolga lesz, hogy azokat az alkotmányos akadályokat, amelyeket Önök beleraktak az alaptörvényükbe, eltakarítsák. Itt az Önök alkotmánybíróságának nem lesz dolga, éppen azért, mert ezek benne vannak a csak minősített többséggel megváltoztatható alkotmányban. De minden egyes olyan törvénynél, amellyel ennek az országnak a viszonyait demokratikus sínekre akarják majd visszazökkenteni, ott lesz az Önök alkotmánybírósága, hogy megállapítsa ezeknek a törvényeknek az alaptörvény-ellenességét. És ugye nincs kétsége, hogy meg is fogják tenni?

*

„Vagy azt állítja, hogy e hivatalok viselői egyikében sincs semmi szakmaiság, méltóság, vagy erkölcs?”

Kérdezi Gulyás képviselő logikai fejtegetése végén Scheppele professzort. A válasz: de, biztosan van, olyankor remélhetőleg van, amikor nem érkezik felsőbb utasítás. Ha érkezik, akkor mindezek a szempontok és értékek nyilvánvalóan háttérbe szorulnak. Ebben áll e hivatalok viselőinek a megbízhatósága, nem? Ezért választotta Orbán éppen őket, nem? És ezért választotta őket anélkül, hogy bárki másnak beleszólást engedélyezett volna, nem?

*

Szót sem vesztegetnék Gulyás képviselőnek arra az állítására, hogy Magyarországnak kétpárti kormánya van, mert a Fidesz és a KDNP két külön entitás. Orbán és Semjén közt egy különbség biztosan van: Semjén vadászik, Orbán focizik. A KDNP szavazóit nem Scheppele, hanem maga a keresztény párt nem tiszteli, amikor úgy tesz, mintha nem fogaskerék volna az orbánista gépezetben. Bár kétségkívül tud rajta tekerni még őskonzervatívabb – és kirekesztőbb – irányban. Nem érvelnék huszadszor amellett sem, hogy a negyedik alkotmánymódosítás miért nem az Alkotmánybíróság „felhatalmazása” alapján és főként nem konkrét határozatainak tartalmi kikötései alapján született, mert méltatlan huszadszor elmondani, hogy az Alkotmánybíróság például kifejezetten eltiltotta az országgyűlést attól, hogy maga döntsön az egyházak elismeréséről. Amit a Fidesz magasról figyelmen kívül hagyott, hogy finoman fogalmazzak.

*

Megmondom őszintén, itt két olyan szakasz következik Gulyás képviselő nyílt levelében, amelynek a kommentálásához én kevés vagyok. Ahhoz, hogy az actio popularis intézmények megszüntetéséről valaki véleményt tudjon mondani, átfogó tudás és tapasztalatmennyiség, az egész alkotmányos kultúra történetének és jelenének ismerete szükséges, és ezekkel a készségekkel én nem rendelkezem. Az biztosan nem elegendő érvnek a megszüntetése mellett, hogy az Alkotmánybíróság elnöke ezt kérte. Ugyanígy nem tudok érdemben hozzászólni ahhoz, amit Gulyás képviselő az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogosítványáról ír. Bizonyára vannak olyan szakemberek, akik az elmúlt egy-két év folyamatos koncepció- és szabálymódosításait figyelemmel követték, és tudják, melyik állításnak és változásnak hol kell utánanézni, különösen pedig annak, hogyan működött ez a főhivatalnoki jogosítvány a maga rövid életében. Ehhez nekem adatok sem állnak a rendelkezésemre. És ugyanez érvényes a Költségvetési Tanácsnak arra a jogosítványára, hogy megvétózhat minden olyan jövőbeli költségvetést, amely a GDP-hez viszonyított ötvenszázalékos államadóssági szint elérése előtt növelné az adósságállományt. Jelenleg 79,2 százaléknál tartunk (2011 végén 81,4 százalékon állt az államadósság). Én nem, de nyilván bármelyik közgazdász meg tudja mondani, miféle, biztosan nagyon súlyos mozgástérkorlátozást jelent ez sok-sok évre előre minden kormány számára. Scheppelének az az állítása mindenesetre biztosan megáll, amely így szólt: „a következő három választási periódusra bármely kormánynak olyan költségvetési kurzust kell követnie, amelyet jóváhagy egy olyan tanács, amelynek minden tagját a Fidesz-kormány választotta, de ennek a költségvetési tanácsnak még nagyobb hatalma van, mint neki.”


A washingtoni meghallgatás, a kép jobboldalán ülő hölgy Kim Lane Scheppele, keretben Gulyás képviselő
Pethő András/origo.hu

„Azon folyamatos erőfeszítései, hogy Magyarországot egy zsarnoki ’Frankeinsteinként’ fesse le, azt a gyanút keltik bennem, hogy tudományos értekezéseit személyes, politikai, vagy más megfontolások hatják át. Természetesen szabadon, kénye-kedve szerint értelmezhet minden magyarországi eseményt, de el kell fogadnia, hogy a szabadon megválasztott országgyűlés által képviselt magyar emberek azok, akik végső soron saját ügyeik – értékeik és hagyományaik – döntőbírái. Ez egy olyan alapelv, amelyért nagyon keményen megharcoltunk, és amelyet a jövőben is meg fogunk védeni”

– zárja Gulyás képviselő Kim Lane Scheppelének címzett nyílt levelét.

Én – Gulyás képviselővel ellentétben – nem szeretnék önismétlésbe bocsátkozni, tehát nem kezdem el ismét taglalni, mi a különbség a Fidesz és minden épeszű ember gondolkodásmódja és fogalomhasználata közt. De az tény, hogy beteg dolog, bármiféle bírálat mögött aljas indulatokat, rossz szándékot, pártpolitikai szolgálatot feltételezni, márpedig a Fidesz kizárólag ezzel a feltételezéssel képes élni. Arról sem beszélnék, hogy a Fidesz-kormány döntései „a szabadon megválasztott országgyűlés által képviselt magyar emberek” döntései volnának. Akár két és fél, akár másfél millió emberre hivatkozik Gulyás képviselő, ennél sokkal több millió magyar választópolgár hiányzik ebből a legitimációból. A Frankenstein-ügy azonban fontos. Kim Lane Scheppele szerintem egy nagyon fontos és a Fidesz rafinált módszereit pontosan jellemző igazságot mondott ki, amikor Frankenstein szörnyéhez hasonlította Orbánék egész rendszerét. „A Fidesz alkotmányos szerkezete nagy mértékben redundáns rendszer, amelyet a maga teljességében kell értelmezni. Nem lehet minden egyes jogi szabályozást önmagában értékelni, mert meg kell érteni az adott szabály szerepét a nagyobb rendszerben. Az alkotmányos rendszer néhány kisebb tulajdonságának a megváltoztatása lehet, hogy valójában nem a legsúlyosabb problémát célozza meg, azaz a politikai hatalom koncentrálását egyetlen párt kezében. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a magyar kormány fogékony volt-e a nemzetközi és hazai bírálatra, Magyarország szövetségeseinek azt kell megvizsgálni, hogy a javasolt változtatások valóban változtatnak-e azon, ahogyan ez a komplex és integrált rendszer a maga teljességében működik. […] A magyar kormány gyakran állítja, hogy valamely más európai országban megvan ugyanaz a konkrét jogszabály, amelyet barátai bírálnak. Talán emlékeznünk kellene Frankenstein szörnyére, akit más, valaha élő dolgok teljesen normális darabjaiból férceltek össze, de aki ennek ellenére szörny volt. A világon, különösen pedig Európában ma egyetlen alkotmányos demokrácia sem rendelkezik az alkotmányos vonások olyan kombinációjával, mint most Magyarország. Magyarország nemzetközi barátainak, amikor azt értékelik, hogy […] Magyarország még az alkotmányos demokráciák családjába tartozik-e, az egész alkotmányos rendszerre kell tekinteni, és nem csupán egyes darabkákra.” (kiemelések mzs)

Ez a dolog lényege. És éppen ez a jól átgondolt és módszeresen működtetett fideszes technika akadályozza meg, hogy másként is ki lehessen mutatni a jogállam és a demokrácia lebontására irányuló törekvéseiket, mint hosszú dolgozatokban. Ezért van előnyben Gulyás képviselő – és minden populista – Kim Lane Scheppelével és bárki más, alappal és alaposan bírálóval szemben.


Mihancsik Zsófia


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!