rss      tw      fb
Keres


         Andor Mihály

A négy éve elmúlt kerek öt év


         Fleck Zoltán

Levél galamusos barátainknak


         Horváth Júlia

Nemzetközi sajtószemle - 2019. július...


         Lánczos Vera

Gyorsfénykép


         Lévai Júlia

Lehetne-e...


         Hanák András

A Galamus szurdok


         Krémer Ferenc

A nemzeti elnyomás szomorúsága


         Lendvai L. Ferenc

A tiszta erkölcs, melly ha megvész…

Vaya Con Dios


                  Szegő Anna


Ma este nyolckor lesz a Vaya Con Dios búcsúkoncertje az Arénában. A Csücsök barátnőm óriási örömet szerzett ezzel a születésnapi ajándékával, hogy meghívott a koncertre. Vártam már nagyon, ahogy a dátum közeledett, egyre jobban. Nemsokára elindulok, elindulunk, hogy együtt éljünk át valamit, amihez fogható eddig talán Leonard Cohen koncertje volt. Meglátjuk. Ha lesz mondanivalóm, megírom.

*

Azért Leonard Cohenen nem sikerült túl tenniük. Előadták majdnem minden ismert számukat, a legvégére hagyva a garantált tombolással, lelkesedéssel, a székből való felugrálással, a dal ütemére szóló vonaglással, együtt énekléssel járó „Nah Neh Nah”-t, a védjegyüket bárhol a világon. Mindössze másfél óráig tartott a koncert, pedig a pesti közönség bírta volna jóval tovább. Ez csalódást jelenthetett annak, nekem, bárkinek, aki két-három órás koncertekhez van szokva.

A Vaya Con Dios fátyolos, búgó, egyéni hangú, az énekesnő, Dani Klein, az egyetlen olyan tagja az együttesnek, aki a kezdetektől, az alapítástól fogva benne van, aktívan működik, énekel.

Már kerek évszámot tudhat magáénak, a koncerten ezt be is vallotta, idén január elsején töltötte be a hatodik ikszet. Azt mondja, nem jó megöregedni, hiába minden odafigyelés, plasztikázás, innen már csak lefelé visz az út. A korára még visszatért az első néhány szám után, amikor is néhány zenésztársával együtt leültek a közönség elé a színpadon, és úgy énekelték el a What’s a womant és más számokat. Azt mondja, hogy az idén lett hatvan, és neki joga van leülni, ha éppen úgy gondolja.

A Puerto Rico úgy hangzott, ahogyan emlékeztem rá. A Just a friend of mine-t nehezen ismertem föl, de még így is nagyon tetszett. Az Uncroyable-t, Pauvre diable-t, Don’t cry for Louie-t olyan érdekes felállásban és hangszerelésben adták elő, hogy kicsit lassan ment a felismerés az első taktusokból, de azután együtt tapsoltunk a dallamokra. Adtak elő orosz népzenei, valamint roma behatású dalokat, amelyekben a hegedű és Dani hangja vitte a főszerepet.

Az együttes tagjai, a zongorista, akinek erre az estére kellett beugrania, a nagybőgős, a gitáros, a dobos, a hegedűs, a trombitás mind-mind kiváló, profi zenészek, akiknek lehetőségük volt szólókban megmutatni tudásukat. Az egy nő és egy férfi háttérénekesként duettet is énekelhetett Dani Kleinnel.

Biztos feketében lesz Dani, mondta anyám, mire megkérdeztem, honnan tudja, de hisz mindig feketében van, mondta azzal a mindent tudó mosolyával. Most is abban volt. Fekete nadrág, fekete felső, magas sarkú fekete félcipő, kivétel a hosszú bézs blézer volt. A mozgása a jellegzetes Dani Klein-féle mozgás volt: két karját széttárta, úgy ringott, lépett, jobbra, balra, táncolt elegánsan, ahogy talán csak a belga díva tudja, s aki mindezen közben átéléssel, autentikusan képes énekelni roma dalokat is, tisztelegve azon nép előtt, amely annyi más népet ihletett meg a zenéjével.

Jazz, blues, latinos, roma dallamok, de főleg kellemes jazz szólt ebben a másfél órában, az Arénához képest csendesen, visszafogottan. Ezen az esten a Vaya Con Dios inkább tűnt kamarazenélésnek, például nekem, aki ott ültem a legutolsó sorban, a legtávolabb a színpadtól, mint az egész Arénát hangzásban és látványban betöltő koncertnek. Időben nagyon kevés volt, ám kénytelenek voltunk elfogadni a Vaya Con Dios saját maga által önmagára és a közönségére szabott, megkoreografált búcsúját a színpadtól itt Budapesten.

Sebaj, majd a Best of Vaya Con Dios CD-én – konzervben – újrahallgatom őket ahányszor és olyan hangosan, amennyire csak akarom, s közben még fel is idézhetem a megélt Dani Klein mozgását előadásmódját álltában, ültében.

És mostantól én is csak azt mondhatom, Vaya Con Dios, Isten veled!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Másik Magyarország

Tóth Andrea
Ketyeg a szociális bomba

„Arról nem szól a fáma, hogy a kormányzat szerinti egységes elv mit jelent a szegények és a legszegényebbek számára, de az ismert előjelek nem sok jóval biztatnak.”

További cikkek a rovatból:
   - A másik Szentendre
   - „És kezdjünk újra tűrni és tanulni”
   - Bezzeg Abaújszántón „tarolt” a Fidesz

Izsák Jenő karikatúrái

Offtopic

A Hubble valaha készült legnagyobb képe: az Androméda

"A videó alapján némi fogalmunk lehet arról, mit jelent az, hogy az Androméda ezermilliárd csillagnak ad otthont."